Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-19 / 42. szám

Kérdőjeles mondatok Lepecsételt emberek? . . őbenne titeket is eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlé­lekkel, örökségünk zálogával. ■ (Ef l, 13—14) Kényszerű összetartozással kez­dődik életünk. Hosszú éveken ke­resztül képtelenek vagyunk még az önálló életvitelre. A ,,köldök­zsinór”-! még egyszer el kell vág­ni. és ezúttal tizenéves kórunk­ban. magunk is igyekezünk er­re. Ha nincs baj önálló szemé­lyiséggé fejlődésünk körül, min­denkitől függetlenné válni csak egy kis ideig szeretnénk, mig a gyermekkor elmúltával épülni kezdenek az ifjúkor kapcsolatai. A barátság síkján ilyenkor ro­mantikus összetevőkkel éljük át az egymáshoz tartozást. Felnőttkorunknak is legtermé­szetesebb tartóoszlopává válik emberi összetartozásunk. Nem­csak a férfi és nő családdá,' épü­lése fejezheti ki ezt. Munkatár­sak. szomszédság, a ház lakókö­zössége. az egymás iránti alkal­mi és folyamatos szolidaritás, a hűség köznapi megvalósulása mind kifejezője a megbízható, biztonságot adó összetartozásnak. Tartozunk valahova, valaki hoz­zánk tartozik. Ez akkor is szük­séges belső egyensúlyunkhoz, ha egyedül élünk, ha nem vérségi kapcsolat fűz egymáshoz, akár adok, .-akár kapok ebben az össze­tartozásban Legtöbbször szét- fejthetetlenül kölcsönös az „adás- vevés”. ISTEN SEM, HAGY BIZONY­TALANSÁGBAN A HOVATAR­TOZÁSUNK TEKINTETÉBEN. Nemcsak beszédes viszonyt — kommunikációs kapcsolatot — kezdeményez velünk az evangé­lium hirdetése és az imádság vonalán., A Szentlélek ajándéká­val hitelesíti ohoz'zá tartozásun­kat, mintegy foglalót (zálogot) ad arról, hogy gyermekei vagyunk. Pecsétje van rajtunk — a Szent­lélek pecsétje. ISTENHEZ TARTOZÁSUNK­NAK AZ A PECSÉTJE, hogy Krisztus felé fordulunk. Istenhez való viszonyunk megoldását vele, rajta keresztül találjuk meg, nem nélküle. „Őbenne titeket is el­jegyzett pecsétjével.” A hit meg­ismerése előtt ösztönösen benne van az emberben a törekvés, hogy Isten számára magunk te­gyük elfogadhatóvá magunkat, Is­ten számára- elfogadható életet produkáljunk. A Szentlélek pe­csétje a hitünk: Krisztusért fo­gad el az Isten. Méghozzá nem is akárkinek! Sajátjának, tulaj­donának tekint Krisztusért. Csa­ládjához tartozunk, gyermekei vagyunk. A tékozló fiú ezt akar­ta mondani: tégy. engem olyan­ná, mint béreseid közül egy. A Jézus példázatbeli apa pedig így szólt: ez az én fiam, aki meghalt és feltámadott, elveszett és meg­találtatott. Az eljegyzéshez a mi világunk­ban a jegygyűrű tartozik, nem a pecsét. De az öregek még ma is tudnak- régen írásba foglalt há­zassági szerződésről, móringlevél- ről, s a régi időben az aláírások­hoz. ahol volt, pecsét is dukált. A hitelesség egyik bizonyítéka volt. Az eljegyzés képe az egyhá­zat Krisztus - menyasszonyának ábrázolja. Az összetartozásnak egy új vonása jelenik meg ezzel: a szeretet. A Szentlélek pecsétje nélkül az ember legfeljebb féle­lemmel tekint Istenre, nem pe­dig szeretettel. Az Isten bünteté­sétől való rettegés vallásos kül­színt feredményez. Ami nincs, mutatni kell. A Szentlélek Isten szeretetét hívja életre bennünk. Voltak idők, amikor ez a szere­tet a hivő keresztyének egy ré­szének gondolkodásában miszti­kus-érzékletes vonásokat öltött. A hivő ember Krisztus szerelme­se — mondták. És ez igaz! De a házastársaknak sem mindegyike beszél a holdvilágos rajongás nyelvén. A mi korunk józanabb, önkritikusabb, nem rajongva he- vülő. Ezért világosan tudnunk kell: nem a keresztyén „stílus” a pecsét! A szeretet valósága szűk szavú, kemény egyéniségű embe­rekben sokszor hatalmasabban mutatkozik meg, mint abban, aki mindig a szeretetrő! áradozik, s az áradozásnál nem is jut to­vább. A SZENTLELEK PECSÉTJE LÁTHATÓ, Istennel való össze­tartozásunkat nyilvánvalóvá te­szi. Elárul a gondolkodásunk sa­játossága, emberekkel való bá­násmódunk, magatartásunk. Ke- resztyénségünk természetesen nem mindig sikeres. De rajtunk a tulajdonost jelző pecsét. Szé­gyent őrá hozunk, dicsőséget az ő nevének szerzünk. Elkötelezett- seget jelent a Szentlélek pecsét­je. A világ nagy stadionjában nem nézőként ülünk a lelátón. Mi is a csapat tagjai vagyunk, együtt másokkal, nem keresztyé­nekkel. Nem ideális, nem eszmé­nyi csapat. Közelről szemlélve, sohasem volt eszményi az Isten Az énekeskönyv-sserkesztők csapata, a keresztyének sem. El-, kötelezettségünk késztet, hogy ne üljünk le. ne kedvetlenédjünk el, s ne mondjuk, hogy ilyen felté­telek között nem játszom. Ha Isten vállal minket az övéi­nek és összetartozásunkat félre­érthetetlenül kifejezi, akkor mi se szégyelljük őt. Önálló keresz­tyén személyiséggé fejlődésünk során fel fogjuk ismerni, hogy összetartozásunk Istenünkkel a Jézus Krisztusban, és összetarto­zásunk ezzel a csapattal. Isten mai népével — közte keresztyé­nekkel és nem keresztyénekkel — nem kényszerűség, hanem nagy ajándék. Tekus Ottó (íhclyéből Asztali áldás k Ff= —r~ —r~h (=*=■ Urunk, Inála hogyte táplálsz, mpról-hapra -szüntelen'. Áldva légy.Kogtjminá«núj nap üj ö-rotn,üj kegyeleml De a szívünk vágyakozva azért sóhajt tefeled: Engedd, Jézus, megizlelnünk örökélet kenyerét! Malmivaara Väinö (finn) Fordította Túrmezei Erzsébet Zenés áhitat a Deák téren Az evangélikus egyházi zene jellegzetes hangszere az orgona. Teológiai és történeti okok követ­keztében éppen egyházunkban bontakozott ki u 17. századtól kezdve igen gazdag orgonaművé­szet. Luther nem vetette meg a szépet. A szép muzsikát sem, ha­nem mindent Isten dicsőségének, sőt a prédikálásnak a szolgála­tába állított. Az evangélikus is­tentiszteleten nemcsak röpke má­sodpercek. hanem hosszabb idő állt az orgonista rendelkezésére, hogy hangszerével Isten imádásá- ra késztessen. ÖRÖMMEL VETTÜK TEHÁT, hogy a Deák téri zenés áhítat ke­retében, február 17-én, a szokott­nál bővebb teret kapott az orgo­na. Trajtler Gábor a műsor el­ső részében olyan műveket ját­szott, melyek a szó szoros értel­mében Bach „orgonaévangéliu- mát” szólaltatták meg. Az el­hangzott korálelőjátékok a lu­theránus orgonazene tetőpontját jelentik. Teológia, hit és zené ma­ximális találkozása! A Kiskáté sorrendjében hallottuk Luther ún. „kátéénekeit”, majd az Esz-dúr prelúdium és fúgát. / Trajtler Gábor gazdagon szí­nez, de megmarad a liturgikus talajból fakadó muzsika kötöttsé­gei mellett. Virtuóz tudását az eszmei elgondolás szolgálatába állítja. Az oigona egy más hangzásvi­lágába ' kalauzolt el a művész, amikor a műsor második részé­ben romantikus műveket szólal­tatott meg. Franck Pastorale- jában megragadott a leheletfi­nom kidolgozás, a i'észletek pon­tos ábrázolása. A sokszínű, han­gulatos művet nagy szeretettel keltette életre. A zárószámként játszott a-moll korálfantázia vir­tuóz és áhitatos elemekből van szőve. Csupa ötlet, szellemesség, amely végig szuggesztív erővel köti le a hallgatót. A Deák téri orgona ezt a romantikus világot is hitelesen tudja megszólaltatni, A hallgatóság elmélyült áhi-.- tattal itta az orgona lenyűgöző hangjait. Ez a legforróbb tapsnál is jobban fejezte ki a hálát és elismerést. Az orgonaszámok között a Lu- theránia Ének- és Zenekara két motettát adott elő. Bach motet­tájának szövege a „Jézus éle­temnek" kezdetű korái és Róma 8 néhány, versének egybeszerkesz- téséből áll. A mű ékesen bizo­nyítja. mennyire értette Bach Luther reformátort felismerését és igehirdetését. A Brahms-mo- tetta szövege Jób és Jeremiás könyvéből, valamint Jakab le­veléből származik. A borongós hangulatú mű az élet és halál súlyos kérdéseit veti fel. Záróté­tele a „Már megyek békén öröm­mel” kezdetű Luther-ének. A Lutheránia Ének- és Zene­kar a tőle megszokott magas technikai színvonalon szólaltatta meg a műveket. Weltler Jenő egyforma otthonossággal mozgott a két merőben más stílusú alko­tás világában. Dr. Hafenscher Károly az öt­vened vasárnapi óegyházi evan­gélium alapján (Lk 18, 31—43) hirdette az Igét. Jézust menet közben látjuk a Golgotára veze­tő úton, ahol meggyógyítja a vak Bartimeust, mert Nála a passió és szeretet összetartozik, impo­náló Jézusnál a céltudatosság, to­vábbá a nagy és kis dolgok össz­hangja. 0 nem turista, zarándok, bölcs, szónok, nem is csupán cso­datevő. hanem Isten szeretetét akarta demonstrálni. Az igehir­detés eredeti módon kapcsolta össze á három „B”-betűt; Bach, Brahms, Bartimeus ... Gáncs Aladár — Böjt 4. vasárnapján az ol- tárteritő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Km 5, I—11; az igehirdetés alapigéje: Jn 6, 48—59. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Március 16-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rá­dió. Igét hirdet KEVEHÁZ1 LÁSZLÓ pilisi lelkész, a Pest megyei Egyházmegye esperese. — FELPÉC. A község, a járás és a megye küldötteinek részvé­televei ülést tartott a Hazafias Népfront helyi bizottsága és ösz- szegezte a község fejlesztésében, a társadalmi, a politikai, a mű­velődési téren elért eredménye­ket. A kitüntetett önkéntes társa­dalmi munkások között Dombi László lelkész a „Társadalmi munkáért” elismerő oklevél ezüst fokozatát kapta több évtizedes odaadó szolgálatáért. HaH VASÁRNAP IGÉJE Jézus az élei kenyere Jn 6,48—59 Vannak dolgok, amelyek egyesek számára nélkülözhetetlenek, de mások számára alig van jelentőségük. Vannak viszont olyan dolgok, amelyek mindenki számára egyformán jelentősek és nélkülözhetet­lenek. Ilyen a mindennapi kenyér. „Olyan táplálék, amelyet semmi más nem pótolhat. Ha betegek vagyunk, legutoljára a kenyértől megy el a kedvünk, s gyógyulásunk első jele, ha újra megkívánjuk. Minden napszakban jól esik, öreg es fiatal egyaránt kedveli” — vallotta egy francia gyógyszerész. NEM VELETLEN, HOGY JÉZUS KENYÉRNEK MONDJA MA­GÁT: „Én vagyok az élet kenyere.” A kenyér mindennapi eledel. Táplál és erőt ad. A régiek szép szóhasználatával — de valóságosan is — a kenyér maga az élet. Kérjük Istentől minden napra és hálát is adunk érte. Mégsem tudjuk igazán megbecsülni. Sok eldobott sze­let tanúskodik erről. Értékére akkor döbbenünk rá, amikor kisebb darab jut belőle, vagy ha nincs. „Az éhségtől való szédülés sokkal, de sokkal rosszabb, mint az al­koholtól való szédülés ... Aki az éhségtől szédül, az már nyüszíteni se tud, csak némán reszketni a gyomrában kongó ürességtől. Egy ilyen állapotban jutottam hozzá egy csésze kávéhoz és egy szelet kenyérhez. Magam is megdöbbentem a hatásán. Mielőtt ettem volna, mindent sárgának láttam: az eget. a fákat és a röpködő madarakat. Miután'ettem, minden visszanyerte a színét: az ég, a fák és a mada­rak. Újra neki tudtam fogni a munkámnak és a testem nem volt már olyan szörnyű nehéz.” Néhány évvel ezelőtt irta le egy brazíliai néger no e döbbenetes sorokat. De ma is megszámlálhatatlanul sokan „lát­nak sárgán”, sőt. „kidőlnek az úton", — amíg mi elégséges módon részesülünk ebben az isteni ajándékban. Szívünk legmélyéből le­gyünk hálásak, hogy a gondviselő Atya kezéből elvehetjük minden­napi kenderünket és igy nem kell „sárgán” látnunk, JÉZUS. KRISZTUS AZ ELET KENYERE. Urunk azonban azért is adja magát az élet kenyeréül, hogy ne kelljen „feketén, sötéten lát­nunk”, Sötéten akkor látunk, amikor a lélek üres, romlott és erőtlen. Sötéten látjuk a világot, amikor súlyos betegségek gyötörnek, vagy am,i.kor szeretteink koporsójánál kell megállnunk. Milyen sötét a világ, amikor szeretetünk viszonzásául csupa hálátlanságot tapasz­talunk, Amikor nem értenek meg, amikor halálosan elfáradunk a szebbért, a jobbért vívott szélmalomharcban. Máskor olyan■ szürké­nek és sivárnak látjuk az életet. Belesüllyedünk a „minden mind­egy” megbénult állapotába, De mindennél sötétebbnek és remény­telenebbnek tűnik az életünk akkor, amikor kísértésekkel viasko­dunk, bűneinkben vergődünk. Amikor nem a jót tesszük, amelyet akarunk, hanem a rosszat, amelyet nem akarunk. „Ö, én nyomorult ember, kicsoda szabadít ki engem a halál testéből?” Jézus Krisztus az élet kenyere. Nemcsak mindennapi kenyerünk van, hanem mennyből való kenyerünk. A kenyér azt táplálja, aki él pjele. Testi éhségünkben természetesen nyúlunk a kenyér után. Tegyük ezt az élő kenyérrel is! Krisztus felkínálja önmagát: „Ha nerjfi eszitek az Emberfia testét, nincs élet tibefinetek.” Kevés ázt iudtiunk, hogy Krisztus érettünk meghalt, teste érettünk megtöretett, áldozatul adta magát a világért. Életközösségbe kell. kerülnünk vele. „Aki eszi az én testemet, énbennem lakik és én őbenne.” Ma ez két­féleképpen történhet: igét hallgatunk és úrvacsorával élünk. Igét) hallgató és úrvacsorázó emberek élik át a csodát: életünk megvilá­gosodik, átalakul. Tisztátalan, szentségleien életünk Krisztus szent és dicsőséges teste közösségében megújul, felépül. Az ő erejéből, „energiájából”, szeretetéböl méríthetünk ismételten. BECSÜLJÜK MEG AZÉRT JOBBAN AZT AZ ASZTALT, amely­nél megbékél velünk az Isten, amelynél testvérekké lesznek az öre­gek és fiatalok, szegények és gazdagok, fehérek és színesek — és azok is, akik eddig sötét haraggal néztek egymásról. Az Ür asztalánál erezhetjük mindennél valóságosabban Pál apostol szavát: „Ámbár sokan vagyunk, de benne egyek vagyunk. Mert mindnyájan egy ke­nyérből részesedünk.” A gyakori és örvendező úrvacsorázás megsza-\ badít minden rezignációtól. Ellenben megerősít az azért való fárado­zásra, hogy egyre kevesebb legyen az olyan ember, aki „sárgán“ vagy „sötéten” látja Isten gyönyörű világát. Jézus az élet kenyere. Megerősít arra az órára is, amikor búcsút kell vennünk ettől a földi élettől. Nem törli el a halált, de remény­ségünket a célra irányítja. A vele való életközösség nem szakad meg a halállal, ö örökéletre tápláló kenyér. „Aki eszi az én testemét és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom ázt az utolsó napon.” A KENYÉR MINDENNAPI SZÜKSÉGLETÜNK. Jézus az élő ke­nyér. Keressük mindennap a vele való, életet adó közösséget! Bardossy Tibor I mádkoxzunk! Atyánk! Köszönjük, hogy nekünk adtad az Élet Kenyerét. Vezess bennünket naponként Krisztushoz. Tedd igédet és szentségeidet mindnyájunk számára az örökélet forrásaivá. Add általunk erődet, hogy reménykedő és örvendező szívvel éljünk, és hálásan munkál­kodjunk embertársaink kenyeréért, békességéért, üdvösségéért. Ámen. — KAJÁK PÉC. A szolgálatok ellátásara február 15-től kezdő­dően Dombi László íelpéci lel­kész kapott helyettes-lelkészi megbízást. — SOPRON. A helyettes-lel­készi szolgálat alól saját kéré­sére D dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke' Magassy Sándor nagysimonyi lelkészt február 29-i hatállyal felmentet­te. — NAGYSIMONYI. A helyet­tes-lelkészi szolgálat alól D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyház- kerület püspöke Fehér Károly alsósági lelkészt február 29-i ha­tállyal felmentette. • — DEN AH ARASZT!. Feb­ruár 17-én dr. Karner Ágoston országos főtitkár szolgált a gyü­lekezetben. A dunavarsányi szór­ványban istentiszteletet tartott. Duinaharasztiban szeretetven- dégségen „Szórványév és gyü­lekezeteink élete” címmel előadás­sal szolgált. A zsúfolásig megtelt imaházban a gyülekezet gyer- mekbibliakörösei ének-, szavalat es zeneszámokat adtak elő. Az esten részt vettek a soroksári társgyülekezet tagjai is. — HÁZASSÁG: Patho Gyula teológiai akadémiai hallgató és Kepenyes Erzsébet csabdii lélké- szi munkatárs január 5-én Bics­kén tartották esküvőjüket. Ml /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom