Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-05 / 40. szám
Evangélikus Bet ORSZÁGOS EVAN GÉLIKUS HETILAP XLV. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 1980. április 6. Ára: 4,— Ft. Az időtlen és a mindig időszerű htísvét Bátor ember legyen az, aki olyan megszámlálhatatlanul sok nagyszerű igehirdeto, író és költő után szavakat, jelzőket mer leírni a húsvét, a húsvéti időszak milyenségének, jelentőségének jellemzésére. Bátor legyen, mert az előttünk jártak szinte már minden ide- illö szót, minden szépséges jelzőt kimondták, leírtak akkor, amikor a, húsvétra gondoltak, amikor a húsvét lényegéről elmélkedtek. S megtették ezt úgy. hogy mi, ma élők, legtöbbször csak megismételni tudjuk szavaikat, jelzőiket, idézve mindazt, amit ők olyan igazan, olyan nagyszerűen ránk hagytak. Mi tagadás: az ember önkéntelenül is tiltakozik egy-egy ilyen helyzetben, úgy véli, hogy a múltbeli' események, a hajdani igazságok és a ránk örökített értékek túlontúl meghatározzák mai hitét, mai gondolatait és így megakadályozhatják az új, az újszerű igaz-, súgok megfogalmazásában és képviseletében. Csakhogy ez az érzés még akkor is alaptalan, ha az egymást követő nemzedékek majd’ mindegyikét a hatalmába keríti. Alaptalan egyszerűen azért, mert a hútvétnak — mint minden más, hasonlóan meghatározó történésnek — van egy állandó, van egy „időtlen” mondandója. Evangéliumnak — azaz: jó hírnek — is mondhatjuk ezt. Nevezetesen azt, hogy Jézus Krisztus feltámadása időtlenül és mindennél bizonyosabban hirdeti: az élet legyőzhetetlen, az élet örök. EZ ÍGY igaz, ezt így kell hálás szívvel tudomásul VENNÜNK, de igaz az is, hogy az első húsvétnak mindig volt, mindig van és lesz „időszerű” mondanivalója. Volt, van és lesz már csak azért is, mert minden kor hivő emberének, minden kor hivő népének nemcsak, megkülönböztetett joga, hanem Istentől rendelt kötelessége az, hogy úgy higgyen, úgy cselekedjék, mint aki maga is átélte az egykori eseményeket, úgy kell bizonyságot tennie az élet legyőzhetetlen, örök voltáról, mint aki személyesen győződött meg a húsvéti örömhír időtlen és mégis mindig időszerű valóságáról. Az első húsvét eseményeiről az evangélisták tudósítanak: pontosan, hűségesen, hitelesen. Riadt asszonyok, csalódottan tanácstalan férfiak veszik körül az üres sírt, akik nem tudják, de nem is tudhatják azt, hogy valami olyannak lehetnek lelki vakságukban is szemtanúi, amire még nem volt példa az emberiség történetében. Nem. volt példa abban az emberi történetben, amit kezdettől fogva végzetesen meghatározott a bűn, az ebből következő lelki-testi nyomorúság, és amit törvényszerűen beárnyékolt a kikerülhetetlen halál mindennél ijesztőbb ténye. Az. amitől személy szerint maguk is szenvedtek, amitől maguk is rettegtek. A MEGNYÍLT SíR ŰJSÁGÁT csak később fogták fel, csak később értették meg, és akkor lett hitük, életük teljessé, amikor felszabadultan vallották: olyan Krisztushoz kötötték ideig- és örökkévaló sorsukat, aki úr mindenek felett. Ur abban az értelemben, ahogyan ezt a későbbi tanítvány — Luther Márton — írta le a Nagykátéban: „Miután ugyanis az Atya Isten megteremtett és mindenféle jóval megáldott minket, eljött az ördög és engedetlenségbe, bűnbe, halálba és mindenféle bajba sodort, úgyhogy örök kárhozatra ítélve éltünk Isten haragja és átka alatt; de rá is szolgáltunk és meg is érdemeltük. Nem Volt itt tanács, segítség vagy vigasztalás, míg Istennek ez az egyetlen és örök Fia mérhetetlen jóságával meg nem könyörül szenvedésünkön és nyomorúságunkon, és el nem jött a mennyből, hogy segítsen rajtunk. Elűzte ezeket a zsarnokokat és hóhérokat mind és helyükbe lépett ö. Jézus Krisztus, az élet, az igazság, minden jó és üdvösség Ura, kiragadott minket, szegény elveszett embereket a pokol torkából, megszerzett magának, szabaddá tett, vissza- vitt az Atya irgalmába és kegyelmébe, és sajátjaként vett védelmébe és oltalmába, hogy kormányozzon minket igazságával, bölcsességével, hatalmával, életével és boldogságával.” Ma olyan nehéz helyzetben él az emberiség és benne az egyház népe. hogy már-már alig képes a nehézségeket elviselni. Alig képes, mert sokfelől rémisztő árnyak leselkednek reá: százmilliók elnyomása, lealacsonyított, embertelen élete és tengernyi szenvedése, vallásos fanatizmus és nem egyszer kegyes szavakba burkolódzó cinikus önzés —. hogy csak a legfeltűnőbbeket említsük. De még ezeknél is félelmetesebb az, hogy az Isten teremtette élet van naponként veszélyben. Az emberek élete és a Földünk sorsa. Az az élet, amiért Jézus Krisztus meghalt és feltámadt, ami mindezért a legdrágább, s nemcsak nekünk, embereknek, hanem mindenek fölött Istennek, hiszen c „legdrágábbat" adta érte. NINCS MA AZÉRT SZEBB ÉS MÉLTÓBB DOLGA A MAI TANÍTVÁNYNAK, a Földön ma élő egyháznak, mint az, hogy mindig megújultan hirdeti a húsvét örömhírét, időtlen és időszerű üzenetét! Eközben gyakran lehet okunk a csüggedésre: szavunkat olykor gyengének vélhetjük, erőnket kicsinek. És tanácstalannak is látszhatunk — pontosan úgy, mint a jeruzsálemi asszonyok vagy az első tanítványok, de éppen a megnyitott sír, a feltámadt Krisztus, aki „él és uralkodik” az, és ö veszi el tőlünk emberi gyöngeségeinket. A „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt. nincsen itt!” angyali kijelentés és a „Békesség nektek!” krisztusi köszöntés arra biztat bennünket, hogy nincsen okunk a kishitűségre akkor, ha a saját életünkre vagy a világ sorsára gondolunk. 1980. HÜSVÉTJA a maga időtlenségében is mindig időszerű valóságával azért azt hirdeti nekünk, hogy legyünk bátrak a hitben, és még inkább bátrak az új szavak, az új jelzők keresésében. Bátrak abban, hogy hisszük és valljuk az élet legyőzhetetlenségének igazságát, és közben keressük s megtaláljuk annak új módját és lehetőségét. amit a mi korunkban, a mi egyházunkban az Isten teremtette teljes világ szolgálatának nevezünk és eként is gyakorolunk. Vámos József DR. HAFENSCHER KAROLY AFRIKÁBAN BOLDOG JVAD Otthon a diákon ínban szolgáló nővérek részére Piliscsabán Libéria fővárosában, Monroviá- ban Összafri'kai Lutheránus Konzultációt rendeznek április 10— 18-ig és azt követően ugyanott tartja évi ülését a Lutheránus Világszövetség Egyházi Együttműködési Bizottsága. A két konferenciára egyházunk elnöksége dr. Hafenscher Károly jelkészt küldi ki. Boldog napja volt a Magyarországi Evangélikus Egyháznak március 18-án, amikor dr. Káldy Zoltán országos püspök-elnök felszentelte a Budai Szeretetotthonok keretében működő Egészségügyi Gyermekotthon piliscsabai telepén az új nővérotthont. A VENDÉGEK SORAIBAN KÖSZÖNTHETTÜK dr. Pozsonyi Lászlót, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetőjét és Lóránt Vilmos tanácsost, az Egészségügyi Minisztérium részéről, dr. Eöry Imre főosztályvezetőt, a piliscsabai tanács v. b. elnökét. Az NDK diakóniai intézményeit G. Bosinski ny. igazgató és Meusel titkárasszony képviselte, az új otthon felépülését különösen is szívén hordozó néhai Sztehló Gábor lelkész interlakeni gyülekezetéből (Svájc) a köszöntést Fank- hauser lelkésznő és Kocher diakónus hozták el. A boldog nap részesei voltak dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke, aki a diakóniai ügyekért felel egyházunkban, dr. Mihály Dezső egyházkerületi felügyelő, dr. Prőhle Károly ökumenikus főtitkár, aki az EVT segélyszerveinél támogatta az otthonépítés ügyét, dr. Karner Ágoston országos főtitkár, aki lelkes segítője volt az otthonépítésnek több országos munkáig vezetővel, Blázy Lajos diakóniai ügyvivő ' lelkész, a területileg érintett Budai Egyházmegye lelkészei és végül munkatársaival Muncz Frigyes igazgató, akire Bretz Gyula tervezőmérnökkel és Szabó András építésvezető mérnökkel az otthonépítés terhe hárult. A CÍMBEN IS SZEREPLŐ MEGÁLLAPÍTÁS dr. Káldy Zoltán püspök igehirdetésének első mondatában hangzott el és úgy tükröződött vissza az ünneplő gyülekezeten, mint a tavaszi napfény az új épület ablakain és azok a meleg szavak a szívekben, amelyeket az ige hirdetője saját élete tapasztalatából is az otthonélmény szükségességéről vallo- másszerűen elmondott. Az igehirdetés az alapige Lk 10, 36 kapcsán példaként arra a sokszor félreértett Mártára utalt, aki ajtót nyitott a fáradt és éhes Jézus és tanítványai előtt, otthont teremtett számukra, diakóniát gyakorolt rajtuk. Márta helyesen cselekedett —. állapította meg az igehirdetés — amit igazol az is, hogy az evangélista a történetet szinte illusztrációképpen kapcsolja az irgalmas samaritánus példázatához. A Magyarországi Evangélikus Egyház is nem csupán szállást, hanem otthont kívánt teremteni a diakóniában szolgáló nővérek számára. Otthont, amely közösséget, kötődést, egymásért való felelősséget és cselekvést jelent és ezért jó ott lenni. Szükséges, hogy otthont találjanak itt azok, akiknek szolgálata is az, hogy beteg, magára hagyott, csökkent képességű gyermekek számára otthonélményt nyújtsanak, pótolják a szülői szeretet hiányát, a törődést. Magának az egyháznak is tulajdonképpen ilyen otthonélményt nyújtó, diakóniát végző közösségnek kell lennie. Mint ahogy feladata ez a társadalomnak is — amire hazánkban közö- • sen törekszünk. De végeredményben magát a világot is Isten az emberiség otthonává teremtette. Ezt különösen fontos tudni akkor, amikor oly sok ember él szerte ezen a világon otthontalanul, ami pótolhatatlan hiányt jelent az életükben — hangsúlyozta az igehirdető püspök. A történet összefüggésében azonban az is nyilvánvaló, hogy az egyházban a diakónia, az otthonteremtés szolgálatát nem lehet jól végezni anélkül, hogy el ne fogadnánk magának Jézusnak a diakóniáját. Márta itt hibázott. Az ige hallgatása, az űrvacsorában való részesedés és a kezek szolgálata elválaszthatatlanul tartoznak össze a diakóniai szolgálatban is. AZ OTTHONT FELSZENTELŐ ÁLDÁS UTÁN, dr. Ottlyk Ernő püspök programvezetése mellett először Muncz Frigyes igazgató adott számot az építés folyamatáról. Kiemelten szólt, mint a későbbiek során az üdvözletekre adott válaszában dr. Káldy Zoltán püspök-elnök is néhai Sztehló Gábor interlakeni lelkész érdeméről, aki megálmodta az otthont és akinek a második világháború idején tanúsított embermentő szeretetére idehaza is sokan hálásan emlékeznek. Az in- terlakeni gyülekezetről, amely lelkipásztorára való hálás emlékezésképpen örökségül vette át az otthon építésének (segítését. Nagyra értékelte az NDK diakóniai intézményeinek segítségét az otthon belső berendezésében, az EVT és több NSZK-beli egyházi szervezet támogatását. Különösen is kiemelte azt a megértő segítséget, amelyet állami szerveink tanúsítottak az építés ügyével kapcsolatban, így azt az anyagi segítséget is, amelyet az Egészségügyi Minisztérium nyújtott Megköszönte az Országos Egyház támogatását, valamint a tervezők és építők hűséges és jó munkáját. Dr. EÖry Imre főosztályvezető az Egészségügyi Minisztérium jókívánságait tolmácsolta. Szélt arról a közös fáradozásról, amelyet egész társadalmunk végez a csökkent képességű és sérült gyermekek érdekében, sok esetben meg- •könnyítve ezzel családok, dolgozó emberek sorsát is. Államunk nagyra értékeli ezen belül az egyházaknak azt a szolgálatát, amellyel a hazánkban élő ilyen gyermekeknek mintegy negyedét gondozásába vette és azt az ennél a munkánál nagyon szükséges szeretettel és lelkiséggel végzi. A minisztérium dolgozói szívesen és (Folytatás a 3. oldalon) Keresstury Dezső: HOLTAK A HOLTAKAT Bár lassan: készül a tavasz varázsa, a földi csüggő fellegek alatt épp, hogy ébred pár gyengéd szín, de már a mezőkre száll a zajgó varjúhad. A lágy szelek halk illatot szitálnak, a málló avart friss fű szúrja át: minden paránya a dermedt világnak várja az újulás oldó szavát. Ebben a mindjárt-harsány zúdulásban csak te tapadnál a sajgó magány feloldhatatlan köreibe zártan ahhoz, mi volt, s bénítva visszafáj?! Hagyd, hogy mint szökő tél a lőcs havat vigyék a holtak el a holtakat. (Válogatott versek 1979.) Ime9 élek János apostolnak nyilatkozik: meg így a mennyei jelenések elején a dicsőséges Űr. Pedig halott volt. Az elmúlt héten az evangélisták híradása nyomán magunk is átéltük újra a nagyhét eseményeit: Urunk szenvedését, halálát, pokolra szállását. S most húsvét reggelén így áll elénk is Szentlelke erejével igéjében és szentségében: íme élek. Es nálam vannak a halál és pokol kulcsai. Feltámadása kapunyitás. Örök életet és üdvösséget adhat azoknak, akik szenvedésének, halálának és feltámadásának szolgálatát elfogadják. Él és cselekszik értünk emberekért és a világért. Igazi evangélium ez, amely ma is erőt ad a bűn és halál elleni küzdelemre, az étet szolgálatára. Az új nővérotthon Piliscsaban
