Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-14 / 37. szám

Jubilate — örülhettek! E vasárnap istentiszteleti rendjének kezdő zsoltárigéje s egyben névadója: „örülj egész föld az Istennek!’’ (Zsolt 66, 1) — nem pa- ■ rancs, hanem felhívás az öröm ajándékával élésre, örüljetek, hiszen örülhettek, minden okotok megvan reá. Húsvét fénykévéjében ra­gyognak ezek a Húsvét utáni vasárnapok, Húsvét felől zendül az órömszó: Feltámadott az Űr bizonnyal! S igazán ilyen örömünnep, „kishúsVét” minden vasárnap az egyház ősi hagyománya szerint, „Űrnapja”, az Űr feltámadására emlékeztető örömnap. AZ ÖRÖM TERMÉSZETES EMBERI MAGATARTÁS, MERT IS­TEN AZ EMBERT ÖRÖMRE TEREMTETTE. Ö maga is, mikor a teremtés művében megpihent, örömmel tekintett végig alkotásán: „Íme minden igen jó”. Az „öröm’\ „örülni” szavak a Szentírás leg­gyakrabban használt szavai közé tartoznak. Jézus küldetését abban foglalta össze: azért jött, hogy az övéinek teljes öröme legyen. A bűn beárnyékolta világban mégis, illetőleg éppen ezért, legtöbb örömpoharunk alján ott a keserű üröm, a közmondás szerint is „nincsen öröm üröm nélkül”. S Tóth Árpád szerint is „Az öröm illan, ints neki, még visszavillan szép szeme, lágy hangja halkuló zene s lebbennek szőke tincsei”. Mert a legtöbb örömünk valami mu- landóhoz, elfogyóhoz tapad: elhervad a legszebb virág, elszáll az ifjúság édes madara, megfakul az élmény. ISTEN JÉZUSBAN NYITOTTA MEG SZÁMUNKRA AZ ÖRÖM KIAPADHATATLAN FORRÁSÁT. „Örüljetek az Urban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!”, így biztat Pál apostol (Fii 4, 4). Ezért a hivő embernek életstílusa az örvendezés, a derű, a Luther által oly sokszor emlegetett hilaritas. Nem valami felvett, görcsös s ezért természetellenes magatartás ez, nem arcunkra fagyott erőltetett gép­mosoly, hanem szívből jövő derű. Semmi "köze a kenetes nyájasság­hoz. Egyik megnyilvánulása a humor. Egy régi közismert meghatározás szerint, annak van humorérzéke, tehát humora is, aki „mégis tud nevetni”. Mégis, vagyis mindannak ellepére, ami elkeseríthetné, kedvét szeghetné, vagy éppenséggel kétségbe ejthetné. Bajok, fájdal­mak, kísértések, kudarcok ellenére is. Mert Isten felséges humorá­nak megvilágításában tudja szemlélni a dolgokat, az életet, sőt önmagát is. „A mennyben lakozó kineveti őket”, hirdeti a 2. Zsoltár, vagyis azokat az embereket, akik elbizakodottan felkelnek ellene. Ezért a hivő embertől egyként távol kell legyen a kétségbeesés és az elbizakodottság. Sem nagyon is valóságos bűneink, sem valóságos, vagy■ vélt erényeink nem. szakíthatnak el Isten szeretetétől, akinek megbocsátó irgalmasságában benne csillog az isteni derű is. Amikor például az elszáradt uborkafája alatt duzzogó Jónást megleckézteti. A mindenek ellenére — önmagunknak is ellenére! — derülésünk: a hit megtartása. EZÉRT KERESZTYEN ÖRÖMÜNK ÖSSZETEVŐIHEZ TARTO­ZIK A HÁLA ES A BIZALOM IS. Akinek sok megbocsátatott, sok köszönnivalója van, az nagyon boldog ember. S aki lépten-nyomon Isten jóságos kezének nyomaira bukkan életében, az megtelik biza­kodással: mindeddig megsegített minket az Ür — nem hagy el ez­után sem. Az örvendező ember a reménység embere is. Nehéz, sőt lehetetlennek látszó helyzetekben is meri magát egészen Istenre bíz­ni s nem csalatkozik meg. Ezért öröme megmaradó, nem elillanó, sőt elvehetetlen, ahogy e vasárnap ősi evangéliumi perikópája is hir­deti: „Örülni fog a szivetek és örömötöket senki sem veheti el tőle­tek”, ígéri Jézus (János 16, 22). Ősi igazság, hogy az igazi örömöt titkolni nem lehet, nem is akarja senki, sőt megosztja másokkal. S ez a megosztott öröm megsokszorozódik. EGYHAZUNK „EVANGÉLIKUS” NEVE ARRA EMLÉKEZTET, hogy az evangéliumról, .tehát Isten emberszeretetének jóhíréröl ne­veztetünk. Lehetünk s legyünk is ennek hordozói az emberek kö­zött. Vagyis a reménység és a bizakodás szószólói,, az örömhirdetés jó szolgálatának végezői. Istenünk, aki gyermekeinek már most is oly sok örömet készíttetett s ránk bízta az örömszerzés szolgálatát, egykor örök örömébe fogad be minket. „Menj be a te Uradnak örö­mébe...” Groó Gyula ELHUNYT D. GERHARD MAY PÜSPÖK , .Az egyháznak ma úgy kell élnie, ahogyan Jézus Krisztus élne ina Az új canterbury érsek beiktatása Lennart Levi professzor, aki a klinikai stresszkutatással foglal­kozó svéd intézetben dolgozik, a politikusok szemére vetette, hogy az életnek csak anyagi oldalát nézik és közben fiigyeimen kívül hagyják, hogy minden negyedik svéd állampolgár súlyos pszichi­kai problémákkal küzködik. Te­kintettel arra, hogy kétmillió svéd ember lelki bajoktól szen­ved, melyeket a fogyasztói tár­sadalom okozott, legfőbb ideje, mondta Lévi professzor, hogy az élet minőségét fontos politikai témának tekintsék. ,A professzor nyilatkozatában a következő meg­döbbentő adatokra hivatkozott: minden harmadik s-véd depres­sziótól, félelmektől vagy álmat­lanságtól szenved; minden hete­dik munkavállaló a munkaidő végeztével teljesen kimerült. Minden második férfi és négy nő közül három már a 60. év betöl­tése előtt lelkileg összetörött; minden tizedik embernek alko­holproblémái vannak; évente 2000 öngyilkosságot követnek el a 8,5 milliós lakosságból és mint­egy húszezren kísérelnek meg öngyilkosságot A több mint hatvanmillió lel­ket számláló és a világnak szin­te minden részében élő angliká­noknak nagy ünnepe volt márci­us 26-án a Londontól mintegy 100 km-re fekvő Canterburyban. Ekkor iktatták hivatalába az új 58 éves canterbury érseket Ro­bert Alexander Kennedy Run­cie-t. ő a 102. canterbury érsek. Az iktatáson részt vett dr. Káldy Zoltán egyházunk püspök-elnö­ke, dr. Bartha Tibor református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke és Komlós Attila a Reformátusok Lapja szerkesztőhelyettese. Eddigi kapcsolataink Az anglikán egyházzal a múlt­ban igen kevés kapcsolata volt magyarországi evangélikus egy­házunknak. Egyházunk vezetői a különböző ökumenikus világgyű­léseken találkoztak ugyan angli­kán érsekekkel és lelkészekkel, de ezek csak szemléyes kapcso­latok voltak. Űj helyzetet jelen­tett az az esemény.-amely a múlt év májusában történt egyhá­zunkban. Május utolsó vasárnap­ján ugyanis Coggan akkori can­terbury érsek meglátogatta hiva­talában kíséretével együtt egy­házunk püspök-elnökét, majd igehirdetést végzett a Deák téri evangélikus, templomban. Ez már több volt a személyi kapcsolatok­nál, itt már a két egyház talál­kozott egymással. Ezt megelőző­en a múlt év áprilisában látoga­tást tett dr. Káldy Zoltán püs­pöknél Robert Runde albansi püspök, aki azóta Coggan érsek utódaként canterbury érsek lett. Ennek a találkozásnak a gyümöl­cse volt az új érsek beiktatására szóló meghívás. A történelem Már a római időben is erős keresztyén egyház volt' a mai Anglia területén. Ezt onnan tud­juk, hogy három brit püspök részt vett az Arles-ben 314-ben tartott zsinaton. Majd évszáza­dok múltak el anélkül, hogy a brit keresztyénségről szó esett volna. A britek keresztyén hitre térítője Augustin volt, aki 597- ben érkezett Kentbe. Egyébként ő volt az első canterbury érsek is. A reformáció idején Luther, Kálvin és Zwingli tanításai erő­sen hatottak Nagy-Britannia te­rületén. A köztudatban az szerepel, hogy az anglikán egyház VIII. Henrik király önkényeskedése révén jött létre. Nevezetesen azért, mert a pápa nem adott en­gedélyt házasságának felbontá­sához második feleségétől való elváláshoz. Enrfek nyomán VIII. Henrik elszakadt a római katoli­kus egyháztól és a pápától. Ez 1534-ben következett be. Ez azon­ban a dolgok túlzott leegyszerű­sítése. A valóság ugyanis az, hogy már 1381-ben a nagy parasztfor- radalom idején, majd Wiclif Já­nos fellépése óta a társadalom minden rétegében élt egy erős ellenzékiség a pápasággal szem­ben. Luther tanításai is hatottak. Mindez együtt — beleértve a há­zassági problémát is — vezettek Rómától- való elszakadáshoz. Tanítás Az anglikán egyház egyértel­műen protestáns egyház. Nagyon nyomatékosan hangsúlyozzák a kegyelemből való megigazulást a Jézus Krisztusban való hit által. Tanításuknak van négy főpontja: 1. A Szentírás a tanítás legfőbb normája.- 2. Vallják az Apostoli és Niceai Hitvallást. 3. Két szent­séget ismernek el, a keresztséget és az úrvacsorát. 4. Ragaszkodnak az apostoli successio-hoz. a püs­pöki „hatalomnak” és megbízás­nak átörökléséhez és továbbadá­sához. Egyébként egyházszerve­zetükben, liturgiájukban számos eltérés mutatkozik más protes­táns egyházakhoz képest. Az ang­likán egyház életére igen nagy befolyást gyakorol az un. Lam­beth Konferencia, amely a püs­pökök konferenciáját j elep ti a canterbury érsek irányítása alatt. A beiktatás Az ünnepi beiktatás a híres Canterbury Katedrálisban tör­tént. Ez a templom az angol gó­tika jellegzetes építészeti műem­léke. Ügy mondják, hogy több mint négyszáz éven át építették és 1495-ben fejezték be. A cso­dálatos épületben több mint ket­tőezer ember vett részt, de csak azért ennyi, mert csak ennyi ülő­helyet lehetett biztosítani. Vi­szont azt mondották, hogy a te­levíziós közvetítést Angliában legalább 20 millió ember nézte. Valóságos nemzeti ünnep volt ez a nap. Az ünnepélyen Erzsébet ki­rálynő képviseletében Károly trónörökös vett részt, akit elkí­sért Margit és Anna hercegnő is. Jelen volt a miniszterelnök-asz- szony, a kormány számos tagja és a külföldi államok igen sok nagykövete. Mintegy 200 külföldi egyházi vendég is részt vett az ünnepélyen. Különösen is feltűnt az ortodox egyházak képviselői­nek nagy száma. A római katoli­kus egyház is jelentősen képvi­seltette magát. Ott volt Willeb­rands kardinális is. Evangélikus részről Juva finn, Sundby svéd, Aarflot norvég és Bertelsen dán érsekek voltak ott. Az angliai evangélikusokat Pátkai Róbert, az Evangélkius Tanács elnöke képviselte. Az ökumenikus jelleg Az új canterbury érsek dönté­se alapján a beiktató istentiszte­let liturgiájában az anglikáno­kon kívül más felekezetekhez tartozó személyiségek is szolgál­tak. Potter, az Egyházak Világ­tanácsa főtitkára Ézsaiás 6, 1—8-at. Hume Nagy-Britannia római katolikus kardinálisa Ef 6, 10—20-at olvasta. Részt vett a szolgálatban a skót református egyház moderátora is. Általában az egész ünnepélynek ökumeni­kus légköre és iránya volt. A prédikáció A beiktatott érsek Lk 1, 32 alapján prédikált: „Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mond­ják majd: az Ür Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját.” Míg a külső körülmények egy triumfáló egyházat mutattak, nagy felvonulásokkal, díszes ru­hákkal, zenével, pompával, — addig az új érsek igehirdetésében lényegében a szolgáló egyház je­lent meg. Rendkívül , mély be­nyomást keltett az igehirdetés. Az érsek bátran megmondotta, hogy az egyháznak tanulnia kell a nem keresztyénektől is. Tanul­nia kell a világtól. Nyitottnak kell az egyháznak lennie, hogy párbeszédet folytathasson más felekezetekkel és a nem keresz­tyénekkel. Távol- kell tartania az egyháznak magát attól a 'kísér­téstől. hogy céljait világi eszkö­zökkel, hatalommal érje el. Az egyház legnagyobb hatalma a Krisztusba vetett hitből fakadó szeretet. „Az egyháznak ma úgy kell élnie, ahogyan Jézus Krisz­tus élne ma. Krisztus egyházá­nak különös hatalma nem ott kezdődik, hogy azt képzeljük, birtokában vagyunk minden probléma megoldásának, hanem ott, hogy felismerjük gyengesé­günket. Ebből táplákozik a vágy, hogy meghalljuk Isten szavát.” Az egyháznak az őt körülvevő világban végzendő szolgálatáról szólva azt mondotta, hogy „az a vitalitás és lelkierő, amely az egyházban képviselve van, nagy erőt jelenthet a világbéke és a társadalmi igazságosság szem­pontjából." Az új canterbury érsek fogadta a külföldi egyházi delegációkat. Dr. Bartha Tibor püspökkel és egyházunk püspök-elnökével na­gyon meleg, testvéri beszélgetést folytatott. Káldy Zoltán A canterbury katedrális AZ ÉLET MINŐSÉGE POLITIKAI FELADAT Az Ausztriai Evangélikus Egy­ház nyugalmazott püspöke, aki 1944-től 1968-ig töltötte be ezt a tisztséget, február 25-én 82 éves korában elhunyt. D. Gerhard May egyházának második püspöke volt. Jelentős szerepe volt az 1961-ben elfoga­dott ún. protestáns-törvény lét­rehozásában, mely az ausztriai evangélikus egyháznak az oszt­rák állammal való viszonyát ren­dezte. Szinte valamennyi egyházi munkaterületen nagyot alkotott és indításokat adott. Üttörője volt a mi egyházunkkal való kap­csolatok kiépítésének és fejleszté­sének is. A gyászistentisztelet március 6-án volt a bécsi városi evangé­likus templomban, a temetés március 7-én volit szűk családi körben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom