Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-07 / 36. szám

Finn kapcsolataink új eseménye

ISMÉT JELENTŐS LÉPÉSSEL JUTOTT ELŐRE évek óta szépen fejlődő kapcsolatunk a finn egyházzal. Hazánkba látogat egyházunk vezetőségének meghívására Mikko Juva finn érsek. Az ösztöndíjasok cseréjén túl már természetes, magától értetődő a kölcsönös sűrű látogatás püspökök, teológiai tanárok, lelkészek részéről. Ezek között mindig jelentős, ha püspökeink látogatják meg egymást és az egyházat, s ha teológiai tanáraink tartanak ven- dégelőadásokat a testvérország teológiáján. Jelentős azért is, mert a két világháború közötti évek romantikus kapcsolatápolása során ez sem rendszeres, sem hivatalos nem volt. Ma pedig ezen a hivatalos kapcsolaton épül az egyre terebélyesedő érintkezés a testvérnép' egyházával, s ez faj-, súlyában teszi jelentőssé találkozásainkat.

Ezen az alapon szélesedik a kölcsönös sajtófigyeléstől a lel- késéházaspárok rendszeres finnországi és magyarországi üdülőheteinek szervezett folyamatáig minden. Különösen figyelemre méltó a Kotimaa felénk tekintő szeme. Nemhogy torzított híreket nem közölnek — mint az sajnos évtizedes távlatban olykor előfordult — de pozitívan ragad meg Erkki Kario főszerkesztő minden alkalmat, hogy rólunk szóljon, híreinket közölje. Mi is ezt tesszük. A kölcsönös nyaralások keretében pedig tizenöt év alatt közel ötven lelkészházaspár fordult meg Suomiban, ismerkedett az ottani egyházi állapotokkal s építette az egyházi középréteg jó kapcsolatait.

A MÁSIK OLDALON AZ ÁLTALÁNOS ÉS REÁLIS TÁJÉKOZÓDÁST különösképpen is munkálja az, hogy a hazánkban százával megforduló finn turista- csoportok között évente mindig adódik hat-nyolc csoport, akik gyülekezeti szervezés es egyházi érdeklődés alapján kerülnek hazánkba. Nekik a turistaprogram keretében rendszeresen adunk tájékoztatást nemcsak szóban, hanem gyülekezeteink és egyházi intézményeink meglátogatása formájában. Ezek csak kiragadott példák abból az egyre .szélesedő programból, aminek különösen tizenöt év óta tanúi és élvezői vagyunk.

Régebbi idők eseményeiről ezúttal nem kívánunk szólni. Inkább arra helyezzük a hangsúlyt, hogy több mint fél évszázados, s így hagyományosnak mondható eleven kapcsolatunk egyik legjelentősebb fordulópontja a tizenöt évvel ezelőtti érseklátogatáshoz kapcsolódik. 1965-ben járt hazánkban finn egyházi delegáció Simojoki akkori érsek vezetésével, s —r természetesen hosszabb előkészítő találkozások után — akkor fektették le mai kapcsolataink alapjait.

ERRE MOST AZÉRT MUTATUNK RÁ, mert ismét érseklátogatásban lehet részünk. Mikko .Juva személyében olyan egyházvezető lép közénk, aki már eddig is tanújelét adta a magyar egyházi ügyek iránti kiemelkedő figyelmének, ügyeinkben való jártasságának, s azon szívós törekvésének, hogy kapcsolatunk zökkenőmentesen folytatódjék. Ezelőtt az egyháztörténelem professzora volt Helsinkiben, majd az egyebem kancellárja. Csereprofesszorként járt már nálunk s emlékezetes előadássorozatot x tartott a finn egyház legutóbbi évtizedeinek eseményeiről. Utóbb egyetemi kiküldetésben, a Finn Tudományos Akadémia képviseletében is járt nálunk. Akkor is megkereste teológiai tanárainkat. Elnöke volt a Lutheránus Világ- szövetségnek. Nekünk az sem mellékes, hogy a kolozsvári közös protestáns teológia tiszteletbeli doktora. Érseki beiktatására kitüntető figyelemmel meghívta D. dr. Káldy Zoltán püspök-elnökünket, akit kiemelkedő melegséggel látott vendégül. Most voltaképpen ennek a látogatásnak viszonzásáról van sző.

Bár kapcsolatainkban nem állunk fordulat szüksége előtt, még- , is kiemelkedő jelen tségűnek tartjuk ezt a látogatást. A közeljö- • vőben várható két körülményre különösképpen is gondolunk. Finn testvéreink a jövő évre szerveznek egy finnugor lelkészkongresszust. Ilyet utoljára 1968- ban tartottunk nálunk, Budavárán. A komoly teológiai eszmecsere szép megindulása volt az is, de az akkor még fennállt különböző zavaró és tompító körülmények miatt nem szélesedhetett ki, nem lett folytatása. Most úgy érezzük, minden feltétele megvan annak, hogy a Kortekangas püspök szervezésében létrejövő találkozás a teológiai eszmecsere megindulásává és elmélyülésévé váljék. Ennek zárloga az érsek mostani látogatása is.

A másik körülmény az egyidő- ben megvalósuló énekeskönyv revízió. Finn testvéreink éppúgy, mint mi, évek óta dolgoznak énekeskönyvük reformján. A\ két

Békét szolgáló energia

Nyolcvan éve születeti Frederic Joliot Curie

A TUDÓSOK A HUSZADIK SZÁZAD HUMÁNUS TUDÓS-ZSENIJÉT, a békeszerető emberek a feledhetetlen békeharcost tisztelik benne, Frederic Joliot Curieben. 22 éve halott. Most mégis megmozdult a tudomány éá az emberi haladás közvéleménye, hogy tisztelegjen a békeharcos tudós emlékének, Külön-külön is páratlan eredményeket ért el mind a természettudomány, mind a békemunka területén. Sok kiváló tudóst és a világ békéjéért felelősséget vállaló- közéleti embert adott már ez a század, de olyan ember kevés született eddig, aki gyűjtötte volna és úgy ötvözte volna eggyé lényében a legmagasabb szinten művelt tudomány eredményeit a békére vágyó emberiség létérdekével, mint Joliot Curie.

Az atomkutatás Nobel-díjas tudósa — 35 éves korában nyerte el ezt a legmagasabb tudományos elismerést —a második világháború alatt a francia ellenállás egyik elszánt vezetője, a háború után egy ideig a francia nukleáris kutatás irányítója életének utolsó évtizedét kényszerű hallgatásban töltötte. Tudományos munkájának eredményeit kezdettől fogva az emberiség békés fejlődésének Jakarta szentelni. Nem kedveztek ennek a nemes, humánus elvnek a hidegháború fagyai. Egyszerre jellemző emberi nagyságára, egyben magyarázza az ellene fellángolt gyűlöletet — mármint a hidegháborús orgánumok részéről — az a kijelentése, hogy „a hirosimai atombomba a tudomány elárulása!”

Az atomenergia kutatója, minden idők egyik legkiválóbb ismerője életének utolsó éveit tétlenségre kárhoztatva, tudományos munkalehetőségtől szinte elzárva és a közvélemény előtt agyonhallgatva élte le. Bármennyire igyekezett békeszerető elvei és humánus tudós erkölcse miatt feledtetni őt az ötvenes évek nyugati hidegháborús politikája, a béke világmozgalma egy pillánatra sem szűnt meg tisztelni, támogatni és népszerűsíteni a tudós békeharcos személyét és életművét.

E TISZTELET EGYIK MÉLTÓ MEGNYILVÁNULÁSA VOLT Budapesten az Országos Béketanács Tudományos Bizottsága, valamint az Országos „Frederic Joliot Curie” sugárbiológiai és sugáregészség- ügyi kutatóintézet emlékülése, ahol a hazai tudományos és művészeti élet, valamint a békemozgalom jelentős képviselői méltatták a humanista tudós pályáját.

A nagy tudós 80. születésnapján a tudományos emlékülést megelőzően koszorúzási ünnepségen helyezték el a kegyelet virágait Joliot Curie szobránál a tudományos, kulturális élet és a békemozgalom képviselői.

Baranyai Tamas

„A lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg!”

Lelkésziktatás Mezöberényben

Az egyháznak mindene megvan Krisztusban, de fáradhatatlanul azon kell lennie, hogy egyenlően ossza meg javait, mielőtt az államot kérné arra, hogy hasonlóképpen tegyen. A kameruni presbiteriánus egyház 300 résztvevővel megtartott négynapos konferenciáján 2 Kor 6. 10 alapján tárgyaltak: „mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden”. Az egyik felszólaló így beszélt: „többet kaphatnánk, mint amennyink jelenleg

szerkesztőbizottság állandó kapcsolatban áll egymással. Mi már mint egy tucatnyi új finn éneket fordítottunk le és terveztük be készülő énekeskönyvünkbe, az eddig meglévőkön felül. Nálunk is folyamatban van több magyar éhek lefordítása. Hisszük, hogy az új énekeskönyvek mindkét oldalon jelentős mutatói lesznek az egészséges és gyümölcsöző kölcsönhatásnak.

NAGY • REMÉNYSÉGGEL NÉZÜNK Mikko Juva érseknek és 'feleségének látogatása elé, amit bizonnyal meleggé fog tenni szíves készségük mellett a magyar vendégszeretet is.

van, ha az egyesek, a helyi gyülekezetek, az'országos egyház és az egész világ kész lenne jobban megosztani javait”. Sokat foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy adhatnak a keresztyének jó példát. Minden keresztyénnek van valamije, anyagi vagy lelki, amit megoszthat másokkal. Az egyik konkrét javaslat arra vonatkozott. hogy akiknek autójuk van, segíthetnék azokat, akiknek nincsen.

Húsvét fényének és a pásztorra lelt gyülekezet örömének’szemtanúi és részesei voltunk Mezöberényben. amikor beikíafták a me- zőberényi második kerületi egyháziközség lelkészi állásába Petor Jánost, a gyülekezet új lelkészét.

MEZÖBERÉNYBEN KÉT

EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET ÉL. Az első kerületi magyar és német nyelvű, a második kerületi magyar és szlovák ajkú. Ez utóbbinak volt lelkésze közel két évtizeden át Fábry István, aki betegsége miatt több mim egy éven át betegszabadságon volt, majd kénytelen volt hivataláról lemondani és a lelkészi szolgálatból idő előtt nyugdíjba vonulni. Fábry István sajnálatos kényszerű távozása után az elárvult gyülekezetbe dr. Káldy Zoltán püspök Petor János személyében ismét olyan lelkészt küldött, aiki mindkét nyelven tudja Isten igéjét hirdetni.

Minden lelkésziktatás örömünnep. Ez volt a mezöberényi is. Egyrészt azért, mert a gyülekezet sokáig nélkülözte saját lelkészének szolgálatát, másrészt azért, mert az új lelkész iktatásán jelen volt és igét hirdetett az egyházkerület püspöke. Dr. Káldy Zoltán püspököt a presbitérium élén Madarász Mihály felügyelő köszöntötte.

A LELKÉSZIKTATÖ ISTENTISZTELETEN nemcsak a második kerületi, hanem az első kerületi gyülekezet tagjai is nagy számban vettek részt. Jelen voltak más felekezetek képviselői, és a szomszédos gyülekezeteik küldöttei is.

A műemlék jellegű nagy templomban a püspök Zsid 12, 12—13 alapján hirdette az igét. Mindenekelőtt megemlékezett a betegség folytán korán eltávozott lelkészről, majd pártVpzamot vont az ú j testámen tu mi és a mezőbe- rényi gyülekezet között. Óvott a csüggedéstől, reménytelenségtől.

„Mezőberényiek — ébredés! Ne hagyjátok el magatokat! Isten a garancia, hogy holnap és holnapután is lesz gyülekezet Mezöberényben. Isten tud gyülekezetei teremteni, ezért van jövője az egyháznak.”

„Egyenesen járjatok! — iW öregesen, sántikálva, mert aj’Sézus Krisztusban való hitnek tartása van. Húzzátok ki a derekatokat! Nincs mit szégyelltünk! Társadalmunkban nem a sarokban van a helyünk. Azért vagyunk itt, hogy általunk gyógyuljanak az emberek. Sok a feszültség a világban. Törekedjünk a békére. Legyen békesség a társadalomban, a hazában, a világban.”

„A Lelkész feladata igét hirdetni, és összegyűjteni a gyülekezetei.. . Menj házról-házra, a gyerekekhez, a felnőttekhez. Ügy hirdesd az igét, hogy általa .gyógyuljanak az emberek” — mondotta a püspök.

A PÜSPÖK IGEHIRDETÉSE UTÁN Mekis Ádám, a kelet-békési egyházmegye esperese beiktatta Petor Jánost, majd a jelenlevő lelkészek egy-egy igével megáldották őt. Ezt követően az új lelkész prédikált szlovák nyelven. Igehirdetésében az egyház szegénységéről és gazdagságáról. Krisztustól kapott kincséről beszélt.

„Az egyház kincse az Isten igéje. Egyházunk ezt osztogatja. Amíg az Isten igéjének alapján állunk, gazdagok és erősek maradunk. Ezt a gazdagságot és erőt szeretném hirdetni. Kérlek benneteket, segítsétek ezt a szolgálatomat” — mondotta Petor János.

AZ ISTENTISZTELET UTÁN TARTOTT ÜNNEPI KÖZGYŰLÉSEN jelen volt Gregor György egyházügyi titkár és Szűcs Lajos, a nagyközség tanácsának elnöke, aki — másokkal együtt — bizalmáról biztosította az új lelkészt, s kívánt neki jó egészséget és jó munkát.

Fehér asztalok mellett folytatódott az ünnep, ahol többen köszöntötték a jelen levő püspököt és az új leikészt.

Mezöberényben sokan részesedtünk Jézus Krisztus megújító szeretetében. megtapasztaltuk egy gyülekezet élni akarását, különböző nemzetiségiek békés együttélését, egyházunk és népünk ösz- szeforrottságát, egységét.

Táborszky László

Korcn Emil

Keresstury Dezső:

A NÉVTELENEK

Van, akinek nem számít az egész, s elég kenyér, szalonna, só, pohár" bor, pár nóta, káromkodás: olyan mámor, amely kigyújt s egy füttyre elenyész.

A könnyítő sírás is jó; de hányszpr nem’ segít, csak' ha mélyre vág a kés;' csak, ki gyötrődve pusztulni merész, menekülhet meg az örök haláltól.

Ellentmondásban nősz csak. Ha merő seb akkor lángol legjobban életed; a vakmerő bére, hogy égten éghet,

de kik némán sokasodni erősek s egybeömölni, mint a tengerek: végtére ők, a névtelenek győznek.

(Válogatott versek 1979.)

A nemzetközi munkásság ünnepe

MAJD SZÁZ EVE ANNAK, HOGY A 'll. INTERNÁCIONÁLÉ 1889-es alakuló kongresszusán Párizsban Lavinge francia küldött javaslatára május elsejét jelölték ki ,,a nyolcórás munkanapért vívott 'harc ünnepi napjául”. Ügy döntöttek, először 1890-ben lesz május elsejei munkásünnep s azután minden esztendőben. Magyarországon a rendőrségi tilalom ellenére, a világon az elsők között, már 1890-ben ünnepelték május elsejét, a nemzetközi munkásszolidaritás ünnepét.

Visszatekintve erre a közel egy évszázadra bűnbánattal kell meg- vallanunk, hogy számtalanszor vétkeztünk a „munkát, kenyeret” kérőkkel, majd követelőkkel szemben és ezzel nem viselkedtünk keresztyén hitünkhöz méltóan. Nem csoda, hogy az egyházaknak a munkásokhoz fűződő kapcsolatai sokszor megromlottak, ezért gyakran voltunk és vagyunk előítélettel egymás iránt.

UGYANAKKOR ÖRÖMMEL MEGVALLHATJUK a munkásosztály ideológiáját keresztyén hitünkkel nem keverve, hogy szocialista társadalmunkban nem idegenként, kényszerűen, hanem együtt, egymást segítve, egymás mellett építi népünk és benne egyházunk a jövendőt.

Meggyőződésem, hogy Istennek Jézus Krisztusban megmutatott szeretete még a leghalványabb különbségtételt sem engedi meg ate- klntetben, hogy kevésbé szeressük azokat, akikkel munkahelyünkön dolgozunk együtt mint azokat, akikkel a templomban dicsérjük az Urat.

MUNKÁSOK KÖZÖTT ELEM AZ ÉLETEM gyülekezetben és gyárban és mindkét közösségben jól érzem magam.

Huszonkét évvel ezelőtt szorongással indultam első vállalati munkahelyemre, de néhány hónap múlva együtt énekelve munkatársaimmal vonultunk fel Május elsején. Nem egyszer átéltem a munkásszolidaritást. Éreztem, hogy befogadtak. „Diakóniát” gyakoroltak velem.

Munkatársaim és gyülekezeti tagok segítettek építeni kis gyülekezetünk lelkészlakását és amikor a torony kúpcserepei meglazultak és a meglátogató vállalatvezetőség észrevette, szemrehányást tett, hogy miért nem szóltam, hiszen segítenek.

Vallottunk egymásnak életünk nehéz küzdelmeiről, hitről és hitetlenségről, örömről és bánatról. Világméretű problémáktól a vállalati tervteljesítésig a „Kiváló vállalat” vacsoráján, ilyenkor május elseje körül mindez előkerült.

Á vállalat ahol energetikusként dolgozom szokta május elsejére feldíszíteni a felvonulási teret Budapesten. A munkát már hetekkel előtte elkezdik. Az én feladatom biztosítani az építéshez szükséges villamos energiát. Ez az én kicsi részem abban, hogy május elseje minden évben külső megjelenésében is szép legyen.

A MAGYAR MUNKÁSSÁG MINDIG HÍRES VOLT ARRÓL, hogy szolidáris a világ minden táján élő munkásokkal. Az ilyen „ökume- né” nem idegen keresztyén hitünktől, hanem annak szerves része.

Annak idején a teológiában azt tanultam, hogy a gyermekek között végzett szolgálatnak van leghamarabb visszhangja. Május elsején hadd mondjam el: a munkásság is hamar válaszol. Szolgálatunk dolgozó népünkért „nem hiábavaló az Urban”. Holla Árpád

AZ EGYHÁZ gazdagabb, mint gondolja