Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-20 / 3. szám

GYERMEKEKNEK. A bölcs bíró 1 Kir 2—3 „írok nektek, ifjak...’ Televízió és olvasás Mit kérnél akkor, ha három kívánságod teljesülne? A mesék­ben gyakran előfordul, hogy egy tündér vagy titokzatos lény megígéri, hogy teljesíti emberek kívánságait. Ismerjük azt a ta­nulságos mesét, amelyben egy mohó király azt kérte,- váljon minden arannyá, amihez csak hozzáér. Eleinte ez valóban bol­doggá tette. De aztán bajba ke­rült: enni sem tudott, mert az étel is ehetetlen fémmé változott. Kapzsiságára így fizetett rá. Vagy talán ismeritek azt a me­sebeli házaspárt, akik először egy nagy darab kolbászt kértek, de a második kívánságban már nem tudtak megegyezni. Az asz- szony végül mérgesen felkiáltott: „nőne az orrodra ez a kolbász!” — ezt kérte, hát így lett. A vé­gén aztán megmaradt a harma­dik lehetőséget már csak arra tudták fordítani, hogy az le is kerüljön onnan. Örülhettek an­nak, hogy meggondolatlanságuk után legalább ez sikerült. Ezek mesék. Van bennük ko­moly tanulság, de mégiscsak ki­talált történetek. EZEKKEL SZEMBEN A BIBLI­ÁBAN valami mást találunk. Ott egy olyan emberről olvasha­tunk, aki egészen mást kér. Jól meggondolta, mi legyen az. Ö ugyanis fiatalon lett királlyá, ap­ja után ő ül Izrael trónján. Kér­hetett hát hosszú életet, gazdag­ságot, katonai sikereket, hűséges alattvalókat. Csábítónak tűnhe­tett számára az a lehetőség, hogy saját boldogulását keresse. Vagy, hogy nevét sikerekkel, nagy épít­kezésekkel örökre fennmaradóvá tegye. De ő nem saját magára gondolt, hanem arra, hogy népé­nek mivel használhat a legtöbbet. Ezért: bölcsességet kért. Ezt a királyt, aki szerényen bölcsességet kívánt, Salamonnak hívták. De nem akárkikői kérte ám! Isten volt az, aki megígérte, hogy teljesíti kérését. S az már őrá, Istenre jellemző, hogy a sze­rénységet meg is jutalmazza. „Azt is megadom neked, amit nem kértél: olyan gazdagságot és dicsőséget is adok egész éle­tedben, hogy nem lesz hozzád fogható senki a királyok között” — mondta Salamonnak. El tudjátok képzelni, milyen sok múlik egy királyon. Egyetlen döntésével boldoggá vagy bol­dogtalanná tehet embereket. Egy egész országot kell kormányoz­nia, felel a rendért, vitás kérdé­sekben igazságot kell tennie. Salamonnak szüksége is volt hamarosan-minden bölcsességé­re! Olyan nehéz ügyekben kellett döntenie, ahol saját okoskodásá­val semmire sem jutott volna. TÖRTÉNT EGYSZER, hogy két asszony közül egyiknek meg­halt a pólyás fia. Ez valóban na­gyon fájdalmasan érintette. Igen- ám, de ő ebbe nem akart bele­nyugodni. Azt a hazugságot ta­lálta ki, hogy nem is az övé halt meg, hanem a másiké. Annak pó- lyásgyermekét pedig titkon ma­gához vette. Minthogy .nem tud­tak megállapodni, hogy kié az életben maradt' fiú, Salamonhoz fordultak. A király nagy szigorral kijelen­tette, hogy úgy igazságos, ha mindkét asszony megkaja — a gyermek felét. Mivel nem tudják eldönteni, hogy ki az igazi édes­anya, karddal ketté kell vágni a csecsemőt. Dehogy akarta Salamon a gye­rek ilyen borzasztó halálát! Az kegyetlenség lett volna, nem böl­csesség. Viszont ismerte, hogy hogyan érez egy igazi édesanya. Mert az egyik asszony valóban ezt tartotta igazságosnak, a má­sik viszont kétségbeesve felkiál­tott: „Adjátok neki inkább az élő gyereket, csak meg ne öljé­tek!” Gondolhatjátok, hogy a kettő közül melyik volt a gyermek édesanyja. Az, aki ennyire sze­rette őt és féltette életét. A király így az asszonynak visszaadta a gyermekét. Dönteni tudott ebben a megoldhatatlan­nak hitt kérdésben. Sok hasonló bölcs döntést feljegyeztek még aztán róla. Mindezt az Istentől kapott képességgel tudta vég­hez vinni. Mert amikor kívánhatott vala­mit, bölcsességet kért Istentől. Fabiny Tamás Magyarországi működésének kezdetekor Coménius a sárospa­taki iskolában tartott beszédében a könyvek fontosságáról szólt. Többek között kiemelte, hogy a könyvek felhasználását jól kell ismernie a tanulónak. GONDOLATA MAI VILÁ­GUNKBAN IS IDŐSZERŰ, sőt kibővül. Hiszen a könyv formájá­ban megjelenő műveket az isme­retterjesztés számtalan új formá­ja veszi körül. A ma emberének éppen ezért fokozottan gondot je­lent ezek jó felhasználása. Ko­runk embere özönével kapja az információkat. Csupán a napila­pokra. folyóiratokra gondolva ér­zékelhetjük, hogy percenként tó­dul felénk az újabb és újabb hí­rek tömege. Ehhez ha még hozzá­számítjuk a rádió és a televízió műsorait, nem csodálkozhatunk azon, ha nem tudunk mindent el­olvasni. Sokan vannak akik válogatnak a könyvek, cikkek, műsorok kö­zött. Még többen vannak azonban akik ömlesztve, válogatás nélkül mindent megnéznek, de'már ke­veset olvasnak. SZABAD IDŐNKET ÜGY OSZTJUK BE, ahogy akarjuk, hacsak nem határozza meg idő­beosztásunkat valami. Ez a meg­határozó pedig legtöbbször a tele­vízió programja. Nagy áldás a te­Sötét, volt még, kicsit ködös de­cemberi reggel, amikor útra ké­szülődtek és kinyílt egy-egy kapu. És mentek . . . Mintha egy közös pont vonzotta volna őket. Halad­tak az Alföld végtelen síkságán, és kapaszkodtak a Bakony lan­káin. Nem álltak meg, mert vár­ta őket valaki. Kicsi gyermek nyújtózott puha ágyában. Édesanyja karjába vet­te és öltöztette az első nagy útra. Templomba készültek, keresztelő lesz. És szólt a harang, és jöttek: közeli, távoli rokonok, barátok . .. Szólt a harang és jöttek a gyüle­kezet tagjai, fiatalok, öregek. És •végül anyja karján megérkezett a kisfiú, az imádság meghallga­tás drága bizonysága. Hangzott az ige: Akik Istent szeretik, minden javukra van. levízió. Rengeteg ismeretet szer­zünk általa, de ha rabjává le­szünk, átokká válhat életünkben. Elvon egyéb .fontos dolgoktól, így az olvasástól és a közösségi élet­től is. „A szabad időn belül a té­vénézés fő károsultja az emberi­társadalmi kapcsolatok ideje. Hi­szen tény, hogy akik nézik a tévét kevésbé szánnak időt látogatásra, és látogatók fogadására, közös összejövetelekre, vagy egyszerű beszélgetésre” —írja Tomka Mik­lós a tévénézésről és a rádióhall­gatásról készített felmérésében. Bölcsen, okosan kell élnünk a televízióval. Nem árt például hét elején átnézni a tévé műsorát, és ami igazán érdekel, azt megjelöl­ni. így elkerülhetjük azt a ve­szélyt, hogy csak azért ülünk' le a televízió elé, mert úgyis be van kapcsolva, mert mások nézik. NEM SZABAD, HOGY A FILM ELFOGLALJA A KÖNYV HELYÉT az életünkben. Benedek Marcell .írta, hogy „az igazi iro­dalmat, a csendes elmélkedő ol­vasás örömét semmi sem helyet­tesítheti. A Háború és békét hiá­ba mutatia be a rádió, tűzi mű­sorára a televízió, olvasóinak szá­ma nem hogy csökken, de nő, mert azt a maradandó élményt amit Tolsztoj regényének elolva­sása nyújt, egyik sem tudja adni”. Szerencsés eset persze, ha föl­Nagy volt a próba: betegség, kór­ház, szenvedés, erőtlenség. Sok­szor mélyponján voltak a re­ménységnek is, de ő hű maradt. Akik Istent szeretik, minden ja­vukra van . .. Hangzottak a ke­resztelés jól ismert igéi, megálda­lak téged, és áldás leszel. Soha ne feledd: Isten kegyelmes. A néhány hetes csecsemő csen­desen feküdt a pólyában. A leg­jobb kezekbe került. Istené lett. Az ádventi koszorú gyertyái szelíd fényt árasztottak. Alatta indulnak a kis gyermekkel, akit annak a Gyermeknek a kegyel­mére bíztak, Kit így dicsőít a mai gyülekezet is: Áldott aki jő az Ürnak nevében, hozsánna a magasiágban! Bacsúr Sára kelti a könyv iránti érdeklődést a belőle készült filmsorozat. Kevés azonban, ha csak olyan műveket veszünk elő, amelyeket a televízió már bemutatott. Rendszertelen lesz olvasásunk, ha csupán a te­levízió műsorai alapján választ­juk ki olvasmányainkat. így nem ismerjük meg- Igazán az írókat, nem látjuk összefüg­gésben az irodalom történetét. Rengeteg értékes könyv van amelyből nem készült film. NEM MINDEGY AZONBAN, hogy hogyan olvassuk a már ki­választott könyvet. Fontos, hogy az olvasó ember megtalálja a kapcsolópontot saját, mindennapi élete és olvasmányai között. Sok­szor azonosítjuk magunkat a könyvben szereplőkkel, vagy el­lenszenvvel bíráljuk őket. Fejlő­dik, alakul ezáltal ítélőképessé­günk, értékelésünk, gazdagodik érzelemvilágunk. Nem az a cél, hogy a minden­napi életből a könyvhöz menekül­jünk, hanem az, hogy a könyv ki­teljesítse életünket, társainkhoz való viszonyunkat. Ahogy a régi görög bölcs mondta: „mindennek mértéke az ember”. Ezt a mérté­ket kell keresnünk az irodalmi alkotásokban, filmekben, rádió­játékokban. Értéktelen alkotás az amelyik hazug, az élettől elvon, félrevezet. Művészileg is értékes­nek kell lennie az igazi műalko­tásnak. Nem mindegy tehát, hogy mit olvasunk. Hiszen aki csak ér­téktelen könyvet olvas, az nem mondhatja magát igazi olvasónak. Válogassuk meg hát olvasmá­nyainkat. AZ ÁLTALÁNOS ÉS KÖZÉP­ISKOLÁK, a diákok által sok­szor nyűgnek érzett, kötelező ol­vasmányai segítséget jelentenek a tájékozódásban. Kevés azonban, ha csak ezeket a könyveket ol­vassuk. Válogatásunkban mindig szem előtt kell tartanunk, hogy az elolvasásra kiszemelt könyvek valami többletet adjanak ember­ségből, felelősségből. Tájékozódá­sunkban segítséget adhatnak, és szívesen adnak is, a szülőkön, ta­nárokon, ismerősökön kívül, 0 könyvtárosok. Fontos, hogy az elolvasott könyvek azután elgondolkoztassa­nak környezetünkhöz, embertár­sainkhoz, társadalmunkhoz és a világhoz való viszonyunkon. Az emberi értéket mindig szem előtt tartó életre ösztönözzenek. Nagy László Keresztelőn voltunk Olvassuk együtt a Bibliát 11. Lovászpatona és Nagydém Ebben a hónapban Máté evan­géliuma 8—9. fejezetét olvassuk. E heti kérdéseink: 1. Melyik történet szól arról, hogy Jézus Krisztus úr a gonosz lelkek fölött? 2. Ma hogyan nevezzük azokat az embereket, akiket Jézus idejé­ben gonosz lelkektől megszállott embereknek hívtak? FELEMELŐ ÉS MARADANDÓ ÉLMÉNYT JELENTETT novem­ber 26-án Trajtler Gábor orgona­estje a Zeneakadémia nagytermé­ben. A lutheránus orgonairodalom tetőpontját jelentő művet, a ko- rálelőjáték-ciklusból álló „Cla- vierübung, Dritter Theil"-1 ját­szotta. A magyar orgonakultúra gyors fejlődését jelzi, hogy ezt a művet egyre gyakrabban halljuk koncertjeinken. Pár évtizeddel ez­előtt az érdeklődés Bach d-moll toccátájánál kezdődött és végző­dött. Most pedig már ott tartunk, hogy ezt a tömör, fajsúlyos, nem könnyen érthető ciklust is tele te­rem hallgatja végig. IGAZI EVANGÉLIKUS ZENE EZ: Bach Luther-énekeket dolgoz fel benne. Az énekek témái így sorakoznak egymás után: Tízpa­rancsolat, Hiszekegy. Miatyánk, Keresztség, Gyónás, Űrvacsora. A felsorolás mutatja, hogy Luther káté-énekeiről van szó. Trajtler Gábor nagy szeretettel és átéléssel interpretálta a mű­veket. Remekül érvényesítette a Zeneakadémia nagy orgonájának gazdag lehetőségeit a regisztrálás­3. Miért a disznónyájba küldte Jézus a gonosz lelkeket? 4. Miért kérték az emberek Jé­zust, hogy távozzon el határuk­ból? (8,34) Válaszaitokat december 28-ig küldjétek be a következő címre: Evangélikus Elet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. 1088. ban. A Glória-ének feldolgozása még sokáig a fülünkben marad: mint a patakcsobogás ... Nincs idő az egyes tételeket végigvenni. A Szentháromság Isten előtti hó­dolatot, imádatot éreztük az Esz- dúr prelúdiumban, a keresztyén ember öröme sugárzott a Glória­énekben és az úrvacsorái ének feldolgozásában. Ahogy a H-moll mise kyrie-tételében feltűnő hang­súlyt kap a bűnbánat, úgy érző­dik a bűnbánat mély átélése a „Bűnösök, hozzád kiáltunk” ha­talmas, hatszólamú tételében. EZ NEM ABSZOLÚT ZENE, feltételezi a korálok és a korál- szövegek ismeretét is. A szép szá­mú evangélikus résztvevő a hall­gatóság soraiban bizonnyal öröm­mel ismerte fel egyik-másik gyü­lekezeti énekünket. Köszönjük ezt a szép estet! Olyan előadó szólal­tatta meg Bach „orgonaevangéliu­mát”, aki egyszemélyben egyesíti a teológust és a művészt. Ismét igazolódott Luther mély értelmű megállapítása: „Isten a zene által is hirdeti az evangéliumot.” Gáncs Aladár Egy 1374-ből származó adólajst­romon szerepel először a neve, így: Louazpathana. Patona sze­mélynév. A névből ítélve az Ár­pádok korában királyi lovászok lakhatták. Neve után ez áll: oppi- dum, vagyis: város (mezőváros). Kisnemesekből lett kisebb urasá- gok birtoka volt. Néhány a sok közül: Némái Kolos, Thury és Hathalmi családok. 1531-ben kez­dődnek a szomorú idők. Betette a lábát a török. 1542-ben a lezajlott csata után 64 telekből csak négy maradt. A török uralom idején pusztává szegényedett. A török távozása után újra éled az élet, bár nagy nyomást gyako­rol rá az osztrák elnyomás. 1713- ban országosan tilos volt a pa­rasztok számára a fegyverhaszná­lat és -tartás, de itt, a, Bakony szélén néhány venátornak (va­dásznak) meghagyták, s az ő kö­telességük volt a megyegyűlések, vendégeskedések vaddal való el­látása. 1738-ban Mária Teréziától ajándékba kapja a „várost” a Fes­tet ich, család, akik dézsmákkal, robottal nagyon megnyomorítot­ták. Ekkor már újra város, és 1637 lakosa volt. 1828-tól újra tartanak országos vásárokat, melynek nagy híre és forgalma volt. Fényes Elek 1836-ban így ír róla: „Szép urasági kastélya és angol kertje van ...” NAGYDÉM. 1488-ban így írták a nevét: Naghdeem. Neve a De­meter névből származik. A XV. sz.-ban Kisdémen * nemesek, s Nagydémen jobbágyok laktak. A török teljesen elpusztította, még pusztának is ritkán emlegetik. 1761-ben telepesek érkeznek, s be­népesítik a falut, akik 3 évig adó- mentességet élveztek, majd utána ők is nyögték a patonaiakkal együtt az uraságok dézsmáját és robotját. Itt van Veszprém megye egyet­len vártemploma. Eredete bizony­talan. Szent Mártonnak szentelt templom volt Ahogy betört Sop­ron felől a reformáció, itt hamar gyökeret eresztett. Még az ellen- reformáció idején is állta a sarat. Ebben a Festetichek vallási tü­relme Is közrejátszott. 1747-ben állítólag a gyömörei plébános ve­zetésével megkísérelték a templo­mot elfoglalni, de ezt megakadá­lyozták. Ilyen múlt után köszön­tött a két községre 1945, hazánk felszabadulása. Ma egy jómódú, boldog nép lakik itt, kiknek szí­vében felejthetetlenül kedves nap marad 1980. november 9. AZ 1805-BEN ÉPÜLT, BOLT­ÍVES PARÓKIÁRÓL indult D. dr. Ottlyk Ernő püspök 16 luther- kabátba öltözött lelkésszel a templomba Kiss Miklós megvá­lasztott lelkész beiktatására és az új padok felavatására. „Isten be­széde élő és ható ...” Erről az igéről szólt a püspöki prédikáció. Egy kép, gondolom, mélyen be­vésődött a hívek szívébe, mely emlékezetem szerint így hangzott el: „nyári zápor alkalmával, a homok, a föld gyorsan felissza a vizet, s mihelyt kisüt a nap, már nyoma sincs. A felszínen. De a mélyben megkezdi titokzatos mun­káját és áldását a növényzetben, s hatására megnő a gabona, s el­jut a föld művelője a boldog ara­táshoz. Gyümölcsöt nevel és érlel sokak számára. így, ilyen titokza­tosan végzi Isten is köztünk igé­jén keresztül áldásos munkáját.. EZUTÁN LÉPETT A SZÓ­SZÉKRE a Kiss család ötödik nemzedékéből származó pap. Megszakítás nélkül 5 nemzedéken át egymásnak adták át a staféta­botot a szószéken. Gyönyörű örök­ség! Magas termetű, fekete fiatal­ember. „Nem először állok e szó­széken, nem először halljátok tő­lem; dolgozni, szolgálni akarok, de nem egyedül, hanem Jézus Krisztussal...” Öröm volt látni őt ez ősi, kőből faragott szószé­ken, ahogy őseitől örökölt, s Is­tentől naponta megerősödő hité­vel bizonyságot tett, hogy szíve­sen és örömmel vállalja a szolgá­latot. Következett a beiktatás szertar­tása, melyet Síkos Lajos esperes végzett. „Boldogok a lelki szegé­nyek ...” Nem mint idősebb szol­gatárs, hanem mint az Űr Jézus szolgája adja a jó tanácsot: „légy szelíd és alázatos ...” Erre kény­szeríti őt a várfal kapuboltozata is, valahányszor be akar jutni a templomba, hogy hirdesse az igét, mélyen meg kell hajolnia. JÓ VOLT EGYÜTT ÖRÜLNI Lovászpatona és Nagydém népé­vel. Öröm volt látni a szép, új padokat, mely a hívek kb. 100 000 forintos adományából és Varga Gábor asztalos keze munkájával született. Kiss Imre felügyelő, Vigh István és Szekeres József gondnokok példamutatásával, az egész gyülekezet áldozatával szü­letett e kedves ünnep. Az ünnep elmúlt s ősi földön születik nap mint nap az új. Hernád Tibor Trajtler Gábor Bach-estje a Zeneakadémián

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom