Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-27 / 4. szám
Biztosan megérkezett „Lehet új erőt kapni a vándorúton” Gyermekkori emlékem: karácsony előtti hetekben, ádvent idején lakásunk egyik szobájának üveges ajtajára vastag függöny került. Nem lehetett belátni. Az ajtót kulccsal is bezárták. Izgalmas, titokzatos volt az egész! Mi lehet ott benn? Egyszer Édesanyám sietve belépett és egy pillanatra az ajtórésen át bepillanthattam. Gyönyörű fehér karácsonyfa állt ott a szoba közepén. Valami készült..., hogy azután később, egy szép este ragyogó fénnyel jelenjen meg határtalan örömöt szerezve. VALAMI KÉSZÜLT AZ EMBERISÉG TÖRTÉNELMÉBEN IS. Izrael fiai közül voltak, akik egy-egy pillanatra meglátták hitük szemével a Szabaditól, a Gyermeket, az ígért Eljövendöt! Sokan kételkedtek, másolt remény nélkül tengették életüket. A várakozás ideje mindig hosszú. Ez az ádvent is nagyon hosszú volt! Különféle gondok, bajok között talán arra is gondolhatott az ember: Isten nem törődik velünk! Egy bizonyos időpontban azonban csodálatos dolgok történtek Betlehemben. Az egyik istállóban gyermek született. A szülök sehol nem találtak hajlékot, valamiféle födelet a vajúdó édesanya fölé. Magában véve ez azonban még nem volt valami rendkívüli. Ilyesmi hajléktalan emberek között ma is előfordulhat. De hogy éppen ez az istállóban született, jászolban fekvő csecsemő lenne a Messiás — az évszázadok óta várt Szabadító? Ez különös! Az ember végtelen hosz- szan eltűnődhetne ezen. MOST IS MAGA ISTEN IGAZOLTA AZ ESEMÉNYEKET. Pásztorok fényt láttak, hallották a hírt. Éjszaka hírhordozók érkeztek — és valarhi felragyogott körülöttük és bennük! Elindultak a hír nyomán — és megtalálták a gyermeket! A jelek igazolódtak. Ezek az emberek akkor félelmükben is megérezték valami ragyogást, meleget Isten dicsőségéből es szeretetéböl. Megérkezett! Az a kis csecsemő az Üdvözítő! Avagy mégsem? Csak vidéki, együgyű pásztorok víziója volt az egész? De lám Jeruzsálemben néhány nappal utóbb Isten Lelke valami szent bizonyságot adott egy öreg, már-már a halál küszöbén álló vén embernek, Simeonnak. A templomban kezébe vette a pályást és örömtől könnyes szemmel vallotta: már meghalhat, látták szemei az Üdvözítőt! Odacsoszogott egy kilencven éven felüli özvegyasszony is, aki ugyancsak hálát adott Istennek és a gyermekről, mint Megváltóról jövendölt.. . Azután különös volt az is, hogy 12 évvel később ez a Názáreti Jézus, mint kisfiú csodálatos istenismeretével, hogyan godolkoztatta el, sött ejtette csodálatba a képzett tanítómestereket ... Mi van ebben a Gyermekben? Csak nem az ősi ígéret teljesült benne? HARMINCÉVES KORÁBAN KILÉPETT a NYILVÁNOSSÁG ELÉ. „Eljött az Isién országa!” — hirdette. Amit mondott Istenről, az Atyáról, az életről, az emberi egymásmellett-élésröl, a közösségi élet kérdéseiről, halálról és a halál utáni dolgokról — az annyira új és lenyűgöző volt, hogy hallgatói szerint ember még nem szólt úgy, mint ő! Szavaiból a meggyőződésnek és az igazságnak olyan tüze izzott, ami páratlan volt. Gondolatai középpontjában a szeretet állt. Talán még pontosabban: a megmentő szeretet. Istennek emberhez es embernek emberhez való szeretetét hangsúlyozta. Amiket pedig úton-útfélen, egészségesekkel és betegekkel — sőt még halottakkal is tett —, az minden emberi elképzelést felülmúlt! Halottakat ébresztett föl a halál mély, síri álmából. Természeti erők, szelek, viharok, tenger és víz intésére engedelmeskedtek. Nem volt bűvész, sem valami illuzionista varázsló — egyszerűen olyan hatalom volt szavaiban és szeretetében, amit ember nem tudott elképzelni. Egyre többen vallották mind erősebb meggyőződéssel: biztosan megérkezett! Ö az ígért Szabadító! Voltak, akik >ingadoztak. Egyszer útegyengetője, Keresztelő János is, talán a börtönsors keserűségében bizonytalanná vált: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Ez a kérdés kétezer év óta ott remeg az emberi szívekben. Valóban megérkezett, vagy valaki-valami mást várjunk, ami az emberiségnek segítséget, támaszt, szolgálatot jelenthetne? Van lehetőség arra, hogy gondjainkban, az emberiség hatalmas, összeroppantó kérdéseiben valaki megoldást tudna adni? Megoldás lenne az, amit a Názáreti Jézus tett és mondott, hogy halálra áldozta magát és feltámadva Leikével ma is itt él a világban? Megoldás az a szeretet, amit élt és amiről beszélt? Szolgálhatunk ma valamit is azzal a tiszta, igaz szeretettel, amit mindig hirdetett, sőt egész életével bizonyított is? KÖNNYŰ DOLOG SZÉP, HANGULATOS KARÁCSONYT RENDEZNI, vagy ünnepelni — de lehet ma Öt követni és az ő életét élni? Lehet többször is megbocsátani, újból szeretni,\lsten felé fordulni. másképpen gondolkodni, nem hazudni és jószívvel az ö nevében szolgálni? Manapság bennünk is, nekünk is megszületik a Szabadító Úr? Vagy csupán egy halott, ismert történetéről van szó? Hogyan és mire hangoljuk át egész életünket? Biztosan megérkezett? Kérdőjelet vagy felkiáltójelet kell tenni e két szó után? Bizonyítékok kellenek? Egyszer Ö maga mondott ilyet „bizonyítékokat!” „A vakok látnak, a sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak föl és szegényeknek örömhírt, evangéliumot hirdetnek!” — És még hozzátette: „és boldog, aki nem botránkozik meg bennem!” (Máté 11,5—6) Egy más alkalommal ezt mondta hallgatóinak: „Kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.” őbenne ugyanis! Gyógyító, bűnöket megbocsátó szereteté- ben! AMIÓTA PEDIG ÉVEINK SORSZÁMÁT SZÜLETÉSÉTŐL SZÁMÍTJUK. mindig voltak, vannak és lesznek is tanítványai, követői, akikben Ö él itt tovább, akikben ö szolgál, segít, vigasztal és gyógyít, akiken keresztül érezteti a szeretet áldozatát, megbocsátó jóságát, áldott melegét. Ezt tapasztalta meg irodalmunknak ez a különös, mélyen emberi, keresőlelkű költője, Ady Endre, amikor ezt írta:-„És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt if júságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom.” Elmélkedésünk két címszava után nem tettem Írásjelet. Kedves Olvasómra hagyom, hogy kérdőjelet vagy felkiáltójelet tesz-e a két szó után. (Más írásjel nem képzelhető el.) Én a magam és sokak életét nézve három felkiáltójelet teszek. Biztosan megérkezett!!! Sümeghy József Az Északi Egyházkerület közgyűlése A KÖZGYŰLÉS MEGNYITÓ ISTENTISZTELETÉN dr. Ottlyk Ernő püspök 1 Pt 1,17—20. alapján tartott igehirdetésében Isten emberszeretetéről tett bizonyságot. Isten Jézus Krisztusban mutatta meg, milyen mélyen szereti az embert, hogy még egyszülött Fiát is kész volt odaadni az emberért. Az Isten iránti hála területe az embervilág, itt kell megvalósulnia emberszéretetünknék. Ebben nem lankadhatunk el, mert ..lehet új erőt kapni a vándorúton!” „A PROBLÉMÁK PROBLÉMÁJA” — így kezdődött a püspöki jelentés — amelytől nemcsak egyes népek, világrészek, társadalmak és osztályok sorsa, jóléte és egzisztenciája függ — a béke fenntartásának a problémája. Elsőrangú és kardinális kérdés az egész emberiség és minden ember számára a háború megakadályozása. EBBEN A TÖRTÉNELMI HELYZETBEN a mi helyünk is ott van, ahol küzdenek az emberiség jövőjéért. A mi lehetőségünk nem csekély. Gyülekezeteink tudatának formálása a feladatunk. Széles körben kell kialakítani azoknak az egységét, akik meggyőződéssel, szilárdan és szívvel-lélek- kel állnak az enyhülés politikája mellett, követik a békés egymás mellett élés koncepcióját, követelik a leszerelést, a fegyverkezési hajsza megállítását. A százmilliók egységes békeakarata nagy erő. Énnek az egységnek építése a mi feladatunk egyházunkban és gyülekezeteinkben. Mindehhez sok gondolatot találhatunk a szófiai Béke Világvarlamentje és a Keresztyén Békekonferencia eisena- chi. gyűlésének egyházi sajtónkban is megjelent anyagaiban. AZ EMBERI EGYÜTTÉLÉS MÁSIK NAGY TERÜLETE e hazában való részvételünk a közös feladatokban. Ennek aktualitását az adja meg, hogy a Hazafias Névfront VII. kongresszusát 1981. február 21—22-re összehívták. Előtte pedig mintegy 4000 helyi tanácskozáson, gyűlésen tartják meg a néofrontmozgalom társadalmi vitáját. Százezrek véleménycseréje következik tehát, amelyben evangélikus lelkészek is szót kapnak. A mi hangunk is erősítse egész népünk szocialista nemzeti egységét, a munkában megnyilvánuló cselekvőkészségét.- DE MIK A KÖRVONALAI KÖZVETLEN FELADATAINKNAK? Az evangélikus lelkész, felügyelő, gondnok, presbiter megjelenik a falugyűlésen vagy városban, a körzeti lakossági gyűlésen, a népfront bármely fórumán. Vegyen részt a tanácskozásokban. legyen javaslata, például a vízmű, az óvoda, az úthálózat, a járdaépítés vagy más fontos .és megvalósítható közösségi létesítmény megalkotásához. Nem érdemes „légvárat” építeni, nem reális célkitűzést hangoztatni. De a létkörülmények lehetőség szerinti javítása és annak előkészítése valóban közös feladat, az valóban együttmunkálkodást kíván. A jóindulatú segítőkészség nyilatkozzék meg a részletkérdésekben is. Ha vannak ötleteink, jelzéseink, arra felfigyelnek a népfrontmozgalomban. Ezzel is részt veszünk a társadalom életének segítésében. Közös dolgaink közös megbeszélése erősíti a szocialista nemzeti egységet. AZ EGYHÁZAT ÉS AZ EGYHÁZI EMBEREKET eddig is hívta, de most is, és a jövőben is hívni fogja a népfront-mozgalom az együttműködésre. Ezen a téren folyamatosan is tudunk segíteni. Főleg akkor, amikor az egyház erkölcsi segítségnyújtására gondolunk. A család szerepének erősítése, a családi erkölcs képviselete egyik kiemelkedő feladatunk. Ennek részleteit már sokszor feldolgoztuk, elég az eddigi teológiai eredményeinkre utalni, s ennek alapján lehet megtalálni a gyakorlati alkalmazást. A másik nagy terület a munkaerkölcs és hivatásszeretet megszólaltatása. ami a lutheri erkölcs alapján tájékozódó egyházban jól kiépített és megalapozott magatartást jelent. Ez közvetlenül segíti azt a nagy gazdasági építő munkát, amelyet népünk nagy szorgalommal végez. A LELKÉSZI KAR TANULMÁNYI MŰHELYE elsősorban az egyházmegyei lelkészi munka- közösség. Ez az a terület, ahol havi összejövetelek során rendszeres és egységes formában folyik a közös tanulmányi munka, a mindenkori időszerű kérdésekben. Ugyanakkor egyházunk dia- kóniai teológiájának elágaztatásá- ról és kiszélesítéséről is szó van. Tanulmányi feladataink nem elméletiek csupán, hanem kivétel nélkül gyakorlati célkitűzésűek, közvetlenül segítik lelkészeink szolgálatát és tudatformálását. Ezért fordítsunk rájuk sok energiát, és igen nagy gondot. AZ EGYHÁZMEGYEI KÖZGYŰLÉSEK élethű áttekintést adtak az illetékességükhöz tartozó gyülekezetek helyzetéről. Az esperesi jelentések nem egyszerű beszámolók a történtekről, hanem átfogó módon szóltak a teológiai, egyházpolitikai, politikai kérdésekről. Volt, amelyik a Lelkipásztorban is megjelent. A leglátogatottabbak voltak a vasi, győri, veszprémi egyházmegyei közgyűlések. „Mind a nyolc egyházmegyei közgyűlésen részt vettem, a megnyitó istentiszteleteket végeztem és az esperesi jelentésekhez hozzászóltam, öt alkalommal elnöktársam, dr. Mihály Dezső egyházkerületi felügyelő is megjelent az egyházmegyei közgyűléseken” — számolt be a püspök. A GYÜLEKEZETEK LÁTOGATÁSA mindig szívügyem — emelte ki a püspök. — Évente rendszerint 50 gyülekezetbe és filiába látogatok el, de idén a szórványévben ez a szám 61 volt. A SZEMÉLYI ESEMÉNYEKKEL kapcsolatban a püspök a következőket mondta : „Nagy szeretettel köszöntjük a szolgálatba újonnan belépett testvéreinket, mind azokat, akik beiktatásuk során új lelkészi állásba kerültek, mind azokat, akik most indultak el a Luther-kabátos lelkészi szolgálat útján. Testvéri szeretettel búcsúzunk azoktól, akik nyugdíjba mentek, hosszú évtizedek lelkészi szolgálata után. Isten adjon jó egészséget a megérdemelt pihenés éveiben. Kegyelettel gondolunk azokra, akik akár tényleges szolgálatuk közben, akár nyugdíjas éveikben hunytak el.” A HOZZÁSZÓLÁSOK hosszú sora következett. Komjáthy Aladár református esperes, ország- gyűlési képviselő, dr. Tóth Károly dunamelléki református püspök képviseletében mondott köszöntést. Viczián János baptista lelkipásztor, a Szabadegyházak Tanácsának üdvözlését hozta. Dr. Nagy István fejér-komáromi esperes az egyház és a keresztyén emberek békefeladatáról szólt. Dr. Koren Emil egyházkerületi főjegyző, budai esperes méltatta az LVSZ 1984-re Budapestre tervezett nagygyűlése jelentőségét. Szebik Imre borsod-hevesi esperes hazafias feladatainkat vázolta. Garami Lajos nógrádi esperes a lelkészi munkaközösségekben folyó tanulmányi munka célkitűzéseit húzta alá. Síkos Lajos veszprémi esperes a templomok és parókiák felújításának egyre gazdagodó sorára mutatott rá. Szabó Gyula hajdú-szabolcsi esperes a lelkészi és diakóniai szolgálatba hívott. Urbán József nógrádi egyházmegyei felügyelő a püspök gyülekezetlátogatásának jelentőségét méltatta. A püspöki jelentés, és a hozzászólások alapján dr Koren Emil 6 pontból álló határozati javaslatot terjesztett elő, amit a közgyűlés egyhangúan elfogadott. AZ EGYES SZAKTERÜLETEKRŐL részletes beszámolók és jelentések hangzottak el, amelyek összképet adtak az egyházkerület életének sokoldalúságáról. O. >1. az Északi ökumenikus intézet NEGYVEN ÉVES 1940. legforróbb napjaiban, amikor a szövetséges erők és a nácik közötti harc élesebb lett, akkor alakult meg az Északi ökumenikus Intézet (Nordic Ecumenical Institute). Az új intézmény elsődleges célja az volt, hogy eleven kapcsolatot ápoljon az északi egyházak között, de az intézet két alapítójának, Manfred Björk- quist püspöknek és Nils Ehren- strömnek meggondolásaiban az a gondolat is szerepet játszott, hogy Svájcnak Hitler általi esetleges lerohanása esetén legyen olyan intézmény, mely átveszi Genf ökumenikus szerepét. A második világháború megkímélte Svájcot, de az Északi ökumenikus Intézet eleven kapcsolópont lett az északi országok egyházai között. Az Intézet jelenlegi feladatai közé tartozik, hogy szemináriumokat és konferenciákat tartson az egyházak előtt álló kérdések megtárgyalására, hogy figyelemmel kísérje az ökumenikus megbeszéléseket, és hogy ezek eredményeit közvetítse a tagegyházakhoz. Az intézet új igazgatója, dr. Kjell-Ove Nilsson úgy látja, hogy az ökumenikus eszmecserében még jelentős feladatokat kell és lehet megoldani. A KOMMUNIKÁCIÓS VILÁGSZÖVETSÉG EURÓPAI SZERVEZETE Állandó bizottságának ülése A Keresztyén Kommunikációs Világszövetség Európai Regionális Szervezetének Állandó Bizottsága nevember 7—8. napjain Franciaországban, Strasbourgban, a Lutheránus Világszövetség ökumenikus Intézetében tartotta évi rendes munkagyűlését. A tanácskozás napirendjén többek között az elnök és a végrehajtó titkár évi jelentése szerepelt. Foglalkozott még a gyűlés az új nemzetközi kommunikációs rend, a különböző európai és Világ kommunikációs szervezetek együttműködésének kérdésével, valamint az 1982. évi közgyűlés előkészítésével. A gyűlésre meghívást nyert és azon vendégként résztvett dr. Aranyos Zoltán, az Európai ökumenikus Információs Munkaközösség ügyvezető elnöke.
