Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-20 / 29. szám

L gyermekeknek: 1 „Végeztesd ki!” Tróász után még több gyüleke­zetét keresett töl az apostol más vidékeken, majd úgy döntött, hogy ismét visszatér a „támasz­pontra”, Jeruzsálembe. Barátai ugyan nagyon óvták attól, hogy újra felkeresse a „veszélyes” vá­rost, ahol még az Isten Fiát is kivégezték, de ő bátran tett bi­zonyságot: „Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Or Jézus nevéért.” Talán nem is sejtette Pál, hogy Mestere milyen hamar „szaván fogja”. NEM SOKKAL JERUZSÁ­LEMBE VALÓ VISSZAÉRKE­ZÉSE UTÁN néhány ázsiai zsidó, akik minden bizonnyaL találkoz­tak már az apostol missziói mun­kájának hatásával, felismerték és fellázította a népet ellene. A ha­zug váciak, rágalmak ismerősen hangzanak: Pál állítólag a tör­vény, a szent hely ellen izgat. És sajnos a nép „fogékonysága” a rágalmakra sem nagyon csökkent nagypéntek óta, mert rögtön rá­támadnak az apostolra, és anélkül, hogy meghallgatnák, üt­legelni kezdik. Végül is a pogány római helyőrség menti meg az apostol életét. Nem értik, hogy mi az oka a nagy zavargásnak, de van bennük annyi higgadt­ság, hogy megengedik Pálnak a nyílt védekezést a nép előtt. Mi­lyen fonák helyzet: római kato­nák fegyverének védelmében jut csak szóhoz a2 apostol, hogy sa­ját népe végre meghallgassa. DÖBBENT CSEND FOGADTA PÁL ELSŐ SZAVAIT, ez az ..ide­gen lazító” ugyanis ékes héber nyelven, anyanyelvükön szólítot­ta meg népét. Rövidesen tel vá­zolta származását, életútját, ta­lálkozását a feltámadott Úrral... Pár-már úgy tűnt, hogy végre a ,«ép lehiggad, és kialszik a gyű­lölet lángja, de amikor ' István gyalázatos meggyilkolásának fájó emlékét is fel merte idézni az apostol, ez olajként hatott a tűz­re, és kis híján István sorsára jutott Pál is. A tömeg rá akart rohanni, és a római katonaság glig tudta megmenteni a vér­szomjas csőcselék bosszújától. No persze a rómaiak igazságér­zete sem sokat fejlődött Pilátus óta, mert látva a nép haragját, meg akarták korbácsoltatni a „luzítót”. De amint kiderült, hogy római polgárral állnak szemben, maga az ezredes is kissé meg­ijedt, és jobbnak látta, ha a ké­nyes ügyet, a felelősséggel együtt átadja a zsidó nagytanácsnak. KÍSÉRTETIESEN ISMÉTLŐD­TEK. MEG A TANÍTVÁNY ÉLE­TÉBEN a Mester szenvedéstörté­nek állomásai. Csak a főpap és a vádlott személye változott, de a vádak és a kihallgatási módsze­rek a régiek voltak. A tehetetlen vádaskodók brutálisan szájon ütik a vádlottat, aki kemény mondattal vág vissza: „Megver téged az Isten, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy ítélkezz felettem a törvény szerint, mégis a törvény ellenére azt parancsolod, hogy megüssenek?” Akár csak Jézus perében, itt is bekövetkezik a nem várt fordulat, a kínos „sze­repcsere”: a hazug vádaskodók kerülnek a vádlottak padjára. Végül kiderül, hogy Pál ellenfelei között sincs egyetértés, mert nagy meglepetésre néhány farizeus­párti írástudó kel az apostol vé­delmére a következő szavakkal: „Semmi rosszat sem találtunk ebben, az emberben. Hátha Lé­lek szólt hozzá vagy angyal?” Látva az ezredes a vádasko­dók közötti zűrzavart, visszaszálli­tatta Pált a számára, szomorú módon, egyedül biztonságos hely­re Jeruzsálembe: a római kato­naság erődjébe. Hogy mi lesz az apostol további sorsa? Az ezre­des maga sem tudta, mit kezdjen ezzel a különös „polgártárssal”, és Pál se sejtette még, hogy mi minden vár rá. Csak egyet tu­dott: Urának még szüksége van rá! Egyik éjszaka ugyanis álmá­ban odaállt mellé a Mester és újabb feladatot bízott rá: „Bízzál, mert. ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálem­ben. úgy kell Rómában, is bizony­ságot tenned!” Tehát az új cél nem kisebb, mint a birodalom fő­városa, Róma! G. P. Meghív» Az Evangélikus Teológiai Akadémia június hó 16-án délelőtt 11 prai kezdettel a Zuglói Egyházközség templomában (XIV., Lőcsei út 32.) ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉST tart az Ágostai Hitvallás 4j0 éves jubileuma alkalmából a következő tárgysorozattal: 1. Erős vár a mi Istenünk: 256. é. 1—2. v. 2. A dékán köszönti a megjelenteket. 3. Ünnepi előadást tart: D. dr. Prohie Karoly professzor. 4. A teoíóguskar éneke. 5. Az ünnepi ülés bezárása. 6. Erős vár a mi Istenünk: 256. é. 4. v. Meghívó Az Evangélikus Teológiai Akadémia június 20-án. pénteken délután 4 ói-aj kezdettel a Zuglói egyházközség templomában (XIV., Lőcsei Út 32.) tartja * TANÉVZÁRÖ istentiszteletét. ^melyen a szolgálatot D. dr. Ottlyk Ernő püspöki végzi. Ugyanitt tartja délután 5 órakor a Teológiai Akadémia * TANÉVZÁRÓ ÜNNEPI ÜLÉSÉT, a következő tárgysorozattal: í. Téged Űristen: 250. é. 1—3., 3 v. 2. Dékáni jelentés az 1979/80. tanévről. 3. A teológuskar éneke. 4. A végzett hallgatók búcsúzása. 5. A teológuskar éneke. 6. Jutalmak kiosztása. 7. Himnusz. Mindkét alkalomra szeretettel hívjuk híveinket. DK. MUNTAG ANDOR KÜHLUNGSBORNBAN A Német Demokratikus Köz­társaság Egyesült Evangélikus- Lutheránus Egyházának soron következő zsinati ülése június 5— S-ig volt KUhiungsbomban, a Ke­leti-tenger paláján. Egyházunk vezetősége dr. Muntag Andor teo­lógiai tanárt küldte ki a zsinatra, aki igehirdetési szolgálatot is végzett. „írok nektek, ifjak..* Szabadulás a bárány vére által IZRAEL EGYIK LEGRÉGEBBI ÉS LEGGYAKRABBAN IDÉ­ZETT HAGYOMÁNYA, amelyet Mózes második könyvének . első tizenöt részében találunk, arról szól, hogyan szabadultak ki őseik a négy évszázados egyiptomi rab- szolgaságból.«A próféták és Izrael tanítói újra meg újra erre az ese­ményre utaltak vissza, és az apák ezt vésték nemzedékről nemze­dékre fiaik szívébe: „Kihozott bennünket az ÚR Egyiptomból erős kézzel és kinyújtott karral, nagy félelmet keltő jelek és cso­dák között” (5Móz 26,8). Ezek kö­zül a „nagy félelmet keltő jelek és csodák” közül bizonyára a leg­nagyobb volt számukra az, amely­re az évenként visszatérő páska- ünnepen emlékeztek minden csa­ládban (2Móz 12. r.). Az izraeli és az egyházi hagyo­mányban úgy szerepel ez a tör­ténet, mint „a tizedik csapás”: egyetlen éjszakán meghalt Egyip­tomban minden elsőszülött fiú. A csapás csak Izráel őseinek csa­ládját kímélte meg. Ennek a meg­menekülésnek azonban „ára” volt: az izraeliek családonként egy-egy bárányt vágtak le, és annak vé­rével jelölték meg az ajtójukat, mert ezt az ígéretet kapták: „Ami­kor átvonul az ÚR. hogy megver­je Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán (felső gerendán) és a két ajtófélfán, akkor kihagy­ja az ÚR azt az ajtót, és nem en­gedi. hogy bemerjen a pusztító a ti házatokba, és titeket is csapás­sal sújtson” (2Móz 12,23). Erről a .„továbbmenetel”-ről (héberül pe- szah), arról, hogy a csapás elke­rülte a házaikat, nevezték a levá­gott bárányt páskabáranynak, az ünnepet, amelyet ennek emlékére ültek, páska-ünnepnek. LEHET, HOGY MA MÁR SO­KAK SZAMÁRA FURCSA EZ ÁZ ELBESZÉLÉS, és egy sereg olyan kérdést támaszt, amelyet a réai Izrael soha nem kérdezett. Ök, semmit nem kételkedtek abban, hogy az ŰR ilyen félelmetes íté­letet is véghez tud vinni, sőt át- érezték, hogy mekkora hit kellett őseiknek ahhoz, hogy az előírt rendelkezést megtartva, az ő csa­ládjaikat és házaikat elkerüli ez a borzalmas csapás. Annak pedig, hogy őseik hittek és megmenekül­tek, bizonysága volt az, hogy nagy néppé, Isten népévé lett Izráel. Számukra ez az esemény a rab­szolgaságból való kiszabadulás mellett az Isten ítéletétől való megszabadulást is jelentette. Ebben az eseménysorozatban azonban nagy jelentőséget nyert a „páskabárány vére”. A történet olvasásakor az ember első gondo­lata az, hogy a bárány vére jel volt, ismertetőjele annak, hogy ebben a házban, izráeli család la­kik. És ez igaz js. De azt is észre kell vennünk, hogy a paskabárány áldozat volt, helyettesítő áldozat: az izráeli elsőszülöttek helyett családonkint egy báránynak kel­lett „meghalnia”. Később Izrael­ben törvénnyé lett, hogy minden elsöszülöttet az ÚRnak kellett ál­dozni, de az ember elsőszülöttjét áldozati állattal, egy állat életé­nek föláldozásával kellett megvál­tani. (2Móz 13. r.). Ezért a bá­rány vére az egyszerű jelzésnél többet jelentett: élet odaáldozást, olyan szgbdulást, amelyért élettel fizettek. így tanulta meg Isten né­pe már a kezdet kezdetén az ál­dozatnak, a „véresáldozat”-nak a jelentőségét. így kapcsolódott össze világukban a vérnek, áldo­zatnak és a szabadulásnak a gon­dolata. De talán számunkra, a több mint két évezreddel később élő emberek számára se olyan idegen a vérnek, az áldozatnak és a szar badulásriak ez az összetartozása. Két példából is világos ez előt­tünk. 1 AZ EGYIK A TÖRTÉNELEM PÉLDÁJA. Amikor népünk sza­badságharcaira, vagy hazánk fel­szabadul ására emlékezünk, min-, dig emlékezünk azokra, akik „éle­tüket és vérüket” áldozták azért, hogy népünk, hazánk megszaba­duljon rabszolgaságtól, szegény­ségtől, elnyomatástól, kizsákná- nyolástól, hogy mi, késői utódok szabad és boldog hazában élhes­sünk. A másik példa „békésebb”. A véradás életmentést jelent. Az ember megmentheti embertársá­nak életét, ha a saját véréből ad neki. Olyan világos tény ez, ame­lyet ma már senkinek nem kell magyarázni. Ez is lehet áldozat, a szeretet áldozata, amellyel embe­reket menthetünk meg a haláltól, MINDEZ PEDIG NEM EGY­SZERŰ VISSZATEKINTÉS A MÚLTBA, és nem öncélú elmél­kedés vérről, áldozatról és szaba­dulásról. Azok számára, akik hit­tel tudtak emlékezni a bárány vé­rére. az Egyiptomból való szaba­dulásra, új világosságot jelenthe­tett mindaz, amit az Újszövetség Isten Bárányáról, Jézus véréről, bűntől, haláltól való szabadulás­ról mond. Számunkra pedig segít­ség lehet mind az Ószövetség, mind az Újszövetség jobb megér­téséhez. Muntag Andor Gyermekek imádkoznak A PÉNZEM Pénzzel a zsebemben a kirakat előtt állni egészen nagyszerű érzés. Az édességeket és a játékokat szeretem legjobban. Vásárolni jó. De néha semmit sem veszek. Olyankor gyűjtök valamire. Talán épp valamilyen ajándékra. Édes Atyám, szívesen megtanulnám. hogyan osszam be jól a pénzemet! Segíts ebben! Gondolatok egy kiállításon Tanács V. B. elnöke nyitotta meg. Hangsúlyozta beszédében, hogy itt mindenki talál érdeklő­désének megfelelőt. Már a meghívón is három le­velezőlap szerepel. Békéscsaba főtere 1866-ban, 1916-ban és 1980- ban. Mindegyiken a Kis- és Nagytemplomunk is látható. A kiállítás célja a település fejlődésének bemutatása leve­lezőlapok és festmények segítsé­gével. Számos térkép a múlt áb­rázolásával. De több térkép és makett már a jövő Békéscsabá­ját mutatja be. Időrendi sorrendben, de csopor­tosítva látjuk a lakáshelyzet, ke­reskedelem. iskolák fejlődését. TÖBB. EGYHAZUNKAT IS ÉRINTŐ RÉSZLET VAN. Itt van hazánk legnagyobb evangélikus gyülekezete. A főutcáján egymás­sal szemben két templomunk. A Nagytemplom a kiállításon 9 ké­pen és festményen szerepel, vala­mint maketteken is. A Kis- templom külön kiemelést kapott: „a 18. század egyetlen megmaradt emléke a — többször átalakított — evangélikus templom”. A kiál­lítás rendezői, a múzeum munka­társai a gyülekezet egyik vqlt lelkésze szavait kiemelt nagy be­tűkkel is többször kiállították. Haan Lajos megírta a település történetét. A kiírás szerint meg­figyelte, hogy milyenek az utcák, házhelyed, a mocsár hogyan be­folyásolja az építkezést, miért és hogyan építkeznek, milyenek a házak beosztásai, milyen szobá­kat • használnak az emberek. Mind hűségesen leírta. Többek között ezt: „Gyermekkoromban Csabán csak négy csekély bolt volt. Most a boltok száma 60. Iskola volt hat, ugyanannyi taní­tóval, most 23. huszonhat tanító­val.” „Azelőtt rendetlen, görbe utcák mindinkább ezabályoztat- nak.” Olvassuk továbbá más részlet­nél ugyancsak Haan Lajos lel­kész könyvéből kiírva: ,.A csabai közlakosságnál kettős építési mó­dot lehet észrevenni: ót és újab­bat.” ÚJRA IS VÉGIGNÉZVE A KIÁLLÍTÁST, a megnyitó beszéd szavai csengnek fülünkben. Nem­csak a múlt századra áll a ko­rábbi lelkész megállapítása. A csabaiak határozottan tervsze­rűen építik az újat. Az új lakó­telepek már részben meg is épül­tek. De még több tervet látha­tunk, üzletutcákat, alközpontokat. Ezt a régi lelkész sem álmod­hatta. Ö még a Kistemplom er­kélyén furulyázó őrt láthatta. ÉPÍTÉSZETI SZEMPONTBÓL A 19. SZÁZAD ELEJÉNEK leg­értékesebb épületei a nemesi kú­riák és a templomok. E felirat­kép a nagytemplomot ábrázolja a? építés ideiével. 1807—1924. Közben azon gondolkodom, mi­iven munka volt akkor építeni. És milyen gond újra renoválni. Még egy idézetet másolok le a rési lelkésztől: „Valami vonzó erővel bír ez a helv. Aki egyszer idejő. az többé nem távozik in­nen, de itt telepszik le...” A kiállítás is azt akarja, mint a gyülekezet egykori lelkésze: a hon ismerete mellett a hon sze- ret.etét. az eredménvek. a fejlő­dés megbecsülését. Hitler Alfréd BÉKÉSCSABARA, A MUNKÁ­CSY MIHÁLY MÚZEUMBA ked­ves, színes meghívó szólít. Június 33-ig itt kiállítás van Békéscsaba egykor, ma és holnap címmel. Gyulavári Pál, a Békés megyei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom