Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-20 / 3. szám

Mindennapi kérdéseink Boldogok vagytok, ha énmiattp... A M VASÁRNAP IGÉJE Isten terve — mi is síén népnek Ézsaiás 51,1—6 AZ EGÉSZ SZENTÍRÁS ARRÓL TANÚSKODIK a bibliaolvasók előtt, hogy Istennek az egész világgal terve van, de különös módon a saját népével. De arról is eligazítást kapunk, hogy az Isten az egész embervilágért munkálkodni, nemcsak közvetlenül, hanem népén ke­resztül is. Hamis tehát és megtévesztő az a látásmód, hogy az Isten csupán az egész embervilág bűnét látja, ismeri és megbünteti, a ke­gyelmét azonban csak a népének kínálja fel. Beszűkült látásmód jele az is, hogy az Isten csak a benne hívőknek, az őt keresőknek adja a jó ajándékait, a többi embert pedig hagyja az útján „megérdemelt” vesztébe rohanni. Ézsaiás próféta igéjét Jézus eljövetele tette teljessé. Nemcsak iga­zolta, hogy tényleg ez az Isten szándéka, hanem a jövő szempontjá­ból még jobban aláhúzta: Isten terve minden nép és nemzet szaba­dulása a „bűntől, haláltól és az ördög hatalmából”. Isten minden né­pet magáévá szeretné tenni! Milyen világosan látták ezt és mennyi felelősséggel szóltak erről az apostolok, amikor így foglalták össze Isten szándékát: Isten nem akarja, hogy némelyek elpusztuljanak, hanem azt, hogy mindenki megtérjen (2 Pt 3,9), minden ember üd- vözüljön és eljusson az igazság ismeretére (1 Tim 2,4)! DE HOGY MILYEN EZ A SZABADÍTÁS és az igazság mit ered­ményez, nemcsak izgalmas kérdése hivő, embernek, hanem szolgálata céljának megkeresésében eligazítóvá is válik. A prófétai igéből ki­tűnik ugyanis, hogy Isten az ő népe, azaz a hivő emberek életében karja már most — s ott, ahol, élnek — megmutatni és szemléltetni, sőt mások számára elérhetővé tenni a szabadítását és igazságát. Figyeljünk fel arra, amikor Ézsaiás szavait olvasgatjuk, hogy Is­ten ígérete, amely népével kapcsolatos, tele van melegséggel, az Atya szerető szavaival! Amíg a népeket megszólító szavaiban Isten arra hívja fel az embervilágot, hogy nézzen szét a termeteit világ­ban, az égen és a földön, és így ismerjen Teremtőjére és Bibliájára, így hallgassa ígéreteit (Mt 5,18), addig népével kapcsolatban azokra az érzelmi szálakra emlékeztet az ige, amelyek Isten kegyelmes, cso­dálatos, szerető munkáit jelzik az előttünk járt nemzedékek életében. MIÉRT TESZI EZT ISTEN? Azért, mert jól tudja, hogy minden hivő ember szíve átmelegszik akkor, amikor az előtte jártak életét gondolja végig. Sok-sok tanulságos emléke elevenedik meg Isten köztünk végzett munkájának, mely tanúskodik a ma élőknek arról, hogy milyen folyamatos az Isten gondoskodó szeretete. Most is át akarja fűteni a szívünket — nemcsak azért, mert 10 nap múlva kará­csony! — a szeretettel! A szeretettel; mint érzéssel is, de mint szol­gáló felelősséggel is! Arra emlékeztet Isten, hogy annak a szeretet­nek, ahogyan és amellyel ő szeret bennünket, az életfolytatásunk­ban kell értékké válnia! Isten szeretete — bár tele van melegséggel, érzéssel — népéért végzett munka. A prófétai ige szemléletesen ad ennek hangsúlyt, amikor Isten értünk végzett munkáját megvigasztalásnak, eredmé­nyét Édennek, az Űr kertjének nevezi, mert így válik — környeze­tileg is — léhetővé az igazibb emberi élet megélésé. NE FELEJTSÜK SZEM ELÖL AZT SEM, hogy Isten értünk vég­zett munkája sohasem csak az egyéni boldogulásunkat (üdvösségün­ket) célozza, hanem alapot ad arra, hogy szolgálatunkon keresztül a környezetünk élete szebbé, tartalmasabbá, emberibbé, jobbá — Is­tennek tetszöbbé váljék. Hallatlan nagy érték az, ha családi életünk, a gyülekezti életünk jellemzője a megvigasztaltság, azaz a szeretetre alkalmasság, hiszen a könny, a sírás, a gyász a szeretetre éhség ál­lapota! Sem a megvigasztalás, sem az öröm ajándékát nem zárhatjuk a szívünkbe úgy, hogy az ne hozzon változást körülöttünk. Amikor megvigasztal az Isten, nemcsak újjáépíti a könny, a sírás, a gyász romjait, hanem szebbé teszi, mint a régi volt! Alkalmasabbá, hálá- sahbá, szolgálóbbá! Pusztaságból Édent alkot, kopár földből az Úr kertjét alakítja ki — fejezi ki képekben az Isten munkáját’ az ige. Ezzel hangsúlyozza az élet szépségét, gyümölcstermését, mert a kert ezért van! Ilyen a megvigasztalt keresztyén ember szeretetének mun­kája. Azért fontos ez a szolgálat, mert az ilyen életvitel, az ilyen szere­tet és szolgálat útján telik meg melegséggel Isten ígérete az ember­világ szemében, fülében, de szívében is! Ez az út is a szép karácsony megéléséhez vezethet általunk sokakat. Detre János Köszönjük Istenünk sokféle ajándékodat, amit eddig kaptunk tő­led az igén, a szentségen és embertársainkon keresztül. Kérünk, add, hogy hálás szívvel fogadjuk ajándékaidat. Adj jó szemet és szolgá­latra készséget, hogy ajándékod eljusson mindenüvé, ahová rajtunk keresztül küldöd. Áldd meg szolgálatunkat, családunkat, gyülekeze­tünket, népünket, hogy valamennyiünk szívét átforrósítsa a te sze­reteted a Jézus Krisztus által. Ámen. „A tanítvány nem feljebbvaló mesterénél, sem a szolga az urá­nál” — mondotta Jézus (Mt 10, 24). Saját magáról és tanítványai­ról beszélt. Tudta, látta, miért csúfolják, gúnyolják, vetik meg Öt magát, és azt is tudta, hogy követői közül sokan fogják Ugyanezt az életsorsot elnyerni. A HANGSÚLY AZON VAN, HOGY JÉZUS KÖVETELÉSE az egész embert, az egész életünket követeli, újítja meg és formálja. Teljes hitet, cselekvő szeretetet és a hitnek minden jó gyümölcsét várja követőitől, tanítványaitól, és felvilágosítja őket, hogy azo­kat, akik tanításait befogadják, erkölcsi követelményeit megélik, hasonló módon üldözhetik, gya- lázhatják, mint azt ővele tették a „főpapok és írástudók”. Mert a Jézus követése nem maradhat ti­tokban, mindig „meglátszik” — ha igazi. A szolgaként itt járó Űr Jézus is megbotránkoztató volt kortársai előtt, így az Ö kö­vetői — akik a szolgáló életfor­mát igyekeznek megvalósítani, megélni, hogy engedelmeskedje­nek neki —, ugyanúgy megkap­hatják a szidalmat, csúfolást, eretneknek, árulónak, hamis ke­resztyénnek, és ki tudja még mi­nek mondhatják el őket: „min­denféle rosszat hazudnak” róluk. A tanítvány nem feljebbvaló mesterénél... ■ HOGYAN IS TÖRTÉNT JÉ­ZUSSAL? A „higgyetek Istenben és higgyetek énbennem” — köve­telését ridegen elutasították a fő­papok és írástudók. Nekik a tör­vény betűje volt a fontos, Jézus­nak a törvény lelke. Nekik a sok apró törvénnyel, szabállyal gúzs- bakötött ember, akivel szabadon tehettek, amit akartak, mert ne­kik volt kiszolgáltatva — Jézus­nak pedig a lélek szabadságában élő, mindenki felé nyitott, gyógyí­tó, segítő, másokat mentő ember, aki önként és örömmel teszi Is­ten jó és kedves akaratát. Ezért kerültek mindig jobban ellentét­be, mélyült a szakadék, és las­san csúfolódásba, gyűlöletbe tor­kolt, majd üldözésbe fajult, és betetőzött akkor, amikor kimon­dották: „Méltó a halálra!”. De akik ezt kimondták, saját né­pének vallási vezetői voltak. Jé­zust nem a Római Birodalom ül­dözte, Pilátusnak nem volt baja Jézussal, mert akkor bizonyára régen elfogatta és letartóztatta volna. A főpapok és írástudók vitték Jézust Pilátus elé. Azpk, akik egyébként gyűlölték az ide­gen hatalmat, félretették gyűlöle­tüket egy nagyobb harag, na­gyobb gyűlölet miatt, melyet Jé­zussal szemben éreztek. Nem res- tellték Pilátust kérni: ítélje ha­lálra Jézust. Inkább pusztuljon el, Ö, „jobb, ha egy ember hal meg a népért, és nem az egész nép pusztul el”. (Jn 11,50). Pilátus ugyan határozatlan volt, kezeit mosta, de a főpapok érvelése ha­tott. és így használták őt fel esz­közükül. JÉZUS A TANÍTVÁNYAIT ÍGY KÉSZÍTI FEL a saját sorsá­ban való osztozásra: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenfé­le rosszat hazudnak rólatok” (Mt 5,11—12). A tanítványok hamaro­san meglátták, hogy a szolga nem nagyobb uránál. A jeruzsálemi zsidó gyülekezet keze messzire elért, és utolérte a tanítványokat. Most sem a birodalom keze, ha­nem a főpapoké. Legszemlélete­sebben mutatja Pál apostol élete, akit azzal a céllal küldenek ki Jeruzsálemből, hogy Krisztus hí­veit összefogdossa, elnémítsa. Amikor pedig ő maga Krisztus­hoz tér, követni kezdi Urát. akkor már őt keresik halálra, üldözik, provokálják, feljelentik a ható­ságoknál, majdhogynem meglin­cselik, mindent megtesznek, csak­hogy elveszítsék őt. A Krisztusát követő Pál azért jut el Rómába is, mert „állampolgári jogára” hivat­kozva védekezik a hamis vádak ellen — és eközben is hirdeti to­vább a „Krisztus útját”. A középkori egyház eretnekeket üldöz. Egyszerű embereket, szer­zeteseket, papokat vagy világia­kat, akik a legkisebb „repedést” támasztják — szerintük — az egy­ház dogmáinak épületén. Pedig csak keresik korukban a Krisztus követésének útját, és járni sze­retnének azon. Elég, ha Savana- rolárá, Galileire, Húsz Jánosra gondolunk. De még rajtuk kívül milyen sokan pusztulnak névvel vagy névtelenül az inkvizíció val­lató kamráiban, és ez sem vala­milyen állami törvényszék, ha­nem „egyházi intézmény” volt. A szolga nem nagyobb uránál ... A reformáció idején is betelje­sült Jézus mondása. A pápa kiát­kozta az egyházból, de a világi hatalom segítségét is igénybe vet­te, hogy Luthert birodalmi átok­kal is sújtsák, és így a teljes lét­bizonytalanságnak tegyék ki. Mennyi mindent hazudtak össze erről az egyszerű szerzetesről, és mennyi hasonló mendemonda jár még ma is róla szerte a világban. Hazai egyházunk múltjában is vannak ilyen sötét foltok. Po­zsonyba idéznek több száz pro­testáns prédikátort. A vád: rebel- lió, az igazság: üldözik, halállal fenyegetik és halálba taszítják őket hitükért. A hatalom megint csak Jepel, mely az ellenreformá­ció egyházi vezérkarát takarja. A tanítványokat eléri mesterük sorsa ... Ma is vannak „elkötelezett ke­resztyének” a világban, akik ko­molyan veszik Krisztus szavát és követését, és ezért megvetést, ki­közösítést, üldözést vagy halált A Fejér—komáromi Egyházme­gye kántorai idén Tatabányán találkoztak. Az együttléten 10— 58 éves korig 25 kántor és kán­torjelölt vett részt. A megnyitó gyülekezeti isten­tiszteleten Gáncs Aladár fasori lelkész-főörgonás szolgált Máté 7, 13—14. ige alapján. A kántoroknak szóló előadása összefoglaló címe: Énekelsz-e? Ez elsősorban nem hangtechnikai kérdés. Belsőleg éneklő kántorok­ra van szükség, akiknek Isten nyitja meg az ajkát. Az egyházi zene nem az ember kétségbeesését, dicsekedését, nem az emberi indulatokat tükrözi, hanem az Isten világából jövő üzenet, Isten cselekvéséről szól, az új életre mozgósít. Az egyhá­zi zene gyökere az ige, s ez min­dig új éneket is jelent. A zene igazi ajándékát az is­meri, aki rendszeresen műveli. Az egyházi zene nem magánügy. Rendszeres egyházi zenét, szol­gálatot vár az egyház. Hűségesen végzendő, nem látványos munka ez, — de magvetés, nyomokat hagy. A továbbiakban az új énekes­könyv szerkezeti felépítéséről, a liturgiáról kaptak tájékoztatást a résztvevők. A liturgia jellemzője az állandóság és rendszeresség. Lényeges része az imádság. A technikai rész is fontos, a litur­gikus lelkűiét ahogy felkészülök a szolgálatra és odaülök a hang­szerhez. A kántor tudatosan vé­gezze a liturgikus szolgálatot, együttműködve a lelkésszel. Az elő- és utójátékok aránya, színvo­szenvednek hitükért. Krisztus kö­vetésében harcolnak népek 'és fa­jok egyenlőségéért, igazságos em­beri életért (Martin Luther King, Romeró érsek stb.). És a „harma­dik világban” egész keresztyén közösségek vállalnak üldöztetést — külsőleg politikai okok mi­att —, a valóságban azért, mert Isten igéjétől átfűtött lelkiisme­retük szerint élnek és cseleksze­nek. A MI TÁRSADALMUNKBAN NEM KELL FÉLNÜNK ATTÓL, hogy ilyet bárki is kezdeményez­hetne. Nálunk nem lehet ellenté­tet szítani vallási, faji, világné­zeti vagy bármilyen alapon. Jé­zusnak ezt a boldogmondását ilyen összefüggésben ezért nem alkalmazhatjuk magunkra. Mégis kell figyelnünk szavára a „másik oldalról”. A mi korunk a dialógu­sok, párbeszédek kora. Felekeze­tek, felfogások, világnézetek kö­zött folyik a párbeszéd. Ezt pedig nem lehet úgy folytam, hogy az egyik fél „magasabban ül”, mint a másik. Nincs párbeszéd akkor, ha a másik felé előítélettel, csú­folódással, lekicsinyléssel, eleve elítéléssel közeledünk. Szükséges, hogy a másképpen hívőket és másként gondolkodókat is feleba­rátunknak, egyenlő embertár­sunknak tartsuk. Ebben is le­gyünk követői, tanítványai Mes­terünknek, mert Jézus is így cse­lekedett. Tóth-Szöllős Mihály nala megfelelően illeszkedjék az egységbe. Fontos a tömörség, Minden felesleges ellenkezik a liturgiával. Alázattal és öröm­mel, a gyülekezet iránti szeretet­tel végezzük ezt a szolgálatot. A kántor alapvető feladata az új énekek tanítása és megszeret­tetése. Az egyházi élet pezsdü- lése várható tőle. t Ittzés Gábor komáromi lelkész, az egyházmegye zenei előadója énekeket tanított az új énekes­könyv énekeiből. A találkozó kedves színfoltja volt Gáncs Aladár orgonajátéka, aki két korálelőjátékot mutatott be. Az előadások között lemezről is hallgattak orgonamuzsikát a kán­torok. A jelenlevők sok kérdést tettek fel az új énekeskönyv­vel kapcsolatban. A gazdag programú nap záró- áhitatán Lábossá Lajos helybeli lelkész Máté 25, 14—30. ige alap­ján szólt. A talentum Isten aján­déka, amit kamatoztatni kell. Varga György né — KISKÖRÖS. A gyülekezet­ben az év folyamán két ■ alka­lommal is szolgáltak Teológiai Akadémiánk hallgatói. Tavasz- szal teológusnap volt, ősszel pe- dik két szupplikáns szolgált. A gyülekezet a két alkalomból kész­pénz és természetbeni adomá­nyokkal, összesen 37 735 Ft ér­tékben támogatta lelkészképzé­sünket. — Advent 3. vasárnapján az oltárteritő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 11, 2—10; az igehirdetés alapigéje: Ézs 51, 1—6. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. De­cember 14-én, vasárnap reggel 7 órákkor az evangélikus egyház félórájá közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR.KÁLDY ZOLTÁN püspök. — NAGYKANIZSA. A gyüle­kezet Vajda István teológus szol­gálata alkalmával a Teológus Otthon részére 5000 Ft-ot adako­zott. Az év elején beküldött 2000 Ft-tal egy ütt összesen 7000 Ft adomány gyűlt össze erre a cél­ra. — November 23-án szeretet- vendégség volt a gyülekezetben Túrmezei Erzsébet, Szabó Ferenc- né, a gyehesdiási • szeretetotthon vezetője és Győri Gábor iharos- berényi segédlelkész szolgálatá­val. Ezen az alkalmon 4000 Ft-ot adományozott a gyülekezet a gye- nesdiási szeretetotthon céljaira. — CSÖMÖR. November 23-án teológusnap volt a gyülekezetben. Az intentiszteletek igehirdetési szolgálatait dr. Muntag Andor, teológiai akadémiai tanár és Smi- déliusz Zoltán, III. évf. hallgató végezte, a gyermekek között Pin­tér Márta III. évf. hallgató szol­gált. A gyülekezeti esten dr. Muntag Andor az ószövetségi tanszék munkájáról tartott be­számolót, a hallgatók ének­számokkal és szavalatokkal szol­gáltak. A nevezettek mellett a teológusnapi szolgálaton részt vett még Karcsics Magda III. évf., Csepregi Erzsébet II. évf. és Fa- bulya Hilda I. évf. hallgató. A gyülekezet a teológusnap álkal- mából készpénzben és természet­beni adományokkal 15 083 Ft ér­tékben támogatta lelkészképzé­sünket. Hermann Claudius * Adventi út Te emberi utunkat végigjártad, éles kövei lábad is sebezték, ismerős neked a gond, félelem, bánat, és jól tudod, hogy most is hányszor kell még rögös utakon roskadozva mennünk, fáradságot, fájdalmakat viselve ... s most ismét karácsony lesz — és a lelkünk tiszta fényekre, boldog énekekre sóvárog. Hozzád kiált szívünk vágya: Ajándékozd minekünk békességed! Vond ádventi utunkat ragyogásba! ' Hisszük, így cselekszel, ha kérünk téged. S ha a szent éjszakában Betlehem kis jászla elé borulunk, kezed tedd rá hajszolt szívünkre csendesen, hogy minden vihar elcsituljon bennünk, és boldogan, ujjongva énekeljünk: Karácsony! Földre szállt a szeretet! Németből ford.: Túrmezei Erzsébet Kántorok találkozója Tatabányán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom