Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-06-15 / 24. szám
öKumené <á> öKumené ^ öKumené © Az egyházak javaslatai a béke megőrzésére Az Európai Egyházak madridi konferenciája 2. Már látszik halványán a szivárvány Vádolták azzal, hogy optimizmusom „kincstári”. Mondták azt is, hogy „politikai messianizmust” hirdetek. Az meg mindennapi szóbeszéd tárgya volt, hogy elfogultan, egyoldalúan politizálok. Üjabban így jutottak a hírek fülembe: bezzeg, most hallgat”. Amikor összedőlnek a légvárak, szétpukkannak a szappanbuborékok, a legköny- nyebb hallgatni. — Nos, ebből a kátyúból mássz ki — ösztökéltem magamat. Előző • cikkünkben beszámoltunk az Európai Egyházak Konferenciája (EEK) El Escoriál- ban, Madrid közelében, május 29. és június 3. között tartott IV Helsinki-tanácskozásának eseményeiről. Az EEK ez alkalommal magas szintű tanácskozást hívott össze kelet- és nyugat-európai, valamint északamerikai egyházi vezetők, békeszervezetek és tudományos szakértők részvételével. A tanácskozás célja az volt, hogy közösen vitassák meg az egyházak és a békeszervezetek feladatait ma a béke megőrzésében és a harmincöt aláíró állam őszi madridi „Helsinki-utókonferenciájá- nak” előkészítésében. Különösen a konferencia első részében sok ellentétes nézet találkozott egymással és nyílt viták folytak a résztvevők között a nemzetközi helyzet megítéléséről. De a viták végső eredménye mégsem a szembenállás volt, hanem az egymásra találás kelet- és nyugat-európaiak között a mai, rendkívül veszélyes nemzetközi helyzetből kivezető út, a békés megoldások keresésében. Ennek egyik jele volt az is, hogy a konferencia majdnem valamennyi határozatát egyhangú szavazással fogadták el a tanácskozás résztvevői. A jelen voltak és az azóta érkező nemzetközi sajtóvisszhang szerint is ez volt hosszú évek óta az egyik legpozitívabb szellemű tanácskozás a kelet- és nyugat-európai egyházak között. ,.Helsinki szelleme” végigvonult a tárgyalásokon és egyetértés alakult ki a résztvevők között a következő fő pontokban: — a helsinki egyezménynek sorsdöntő jelentősége van Európa békéje megőrzésében; a tíz alapelvet és a ..három kosár” gyakorlati javaslatait teljes egészükben, egymástól el nem szakítva kell megvalósítani; — a mai nemzetközi helyzet veszélyeiből csak az államok közötti sokoldalú, békés tárgyalások módszere és a fegyverkezési verseny megállítása, a fokozatos és ellenőrzött leszerelés az egyedüli kivezető út; — az őszi madridi államkonferenciának döntő szerepet kell játszania a nemzetközi enyhülés megújításában és a fegyverkezési verseny megállításában; — az európai és észak-amerikai egyházaknak — más nemzetközi szervezetekkel együtt — sürgős feladatuk, hogy kormányaikat és a nemzetközi közvéleményt sürgessék a békés megoldások fáradhatatlan keresésére, és mindent megtegyenek maguk is a kölcsönös bizalom, „Helsinki szelleme”, megújítására. A Helsinki Egyezmény jelentősége A madridi egyházi konferencia szerint „a helsinki záróokmány további megvalósításának jövőbe mutató jelentősége van”. Az egyházaknak ki kell fejezniük kormányaik előtt, hogy sürgetően fontos nemzetközi feladatnak tartják a tíz alapelv megőrzését és azoknak a javaslatoknak a valóra váltását, amelyek eddig még nem kerültek gyakorlati megvalósításra az európai és észak-amerikai aláíró államok között. A tanácskozáson ismételten elhangzott az a megállapítás, hogy a helsinki egyezmény megismertetése és etikai alapelveinek, gyakorlati javaslatainak szétszakít- hatatlan. együttes alkalmazásáért való fáradozás az egyházak mai diákon iai-szociáletikai szolgálatának is egyik legsürgetőbb feladata halálos veszélyek közt élő világunkban. Békés tárgyalások és leszerelés A madridi határozatok felszólítják az egyházakat, járjanak közbe kormányaiknál a következők érdekében: — vizsgálják felül a nemzeti biztonság kérdését és határozzanak el „fegyverkezési moratóriumot” (pl, halasszák el új, közép-hatósugarú rakéták felállítását) ; — sürgősen hagyják jóvá a SALT II egyezményt és kezdjék meg a SALT III egyezmény előkészítését; — teljes egészében tiltsák meg a nukleáris fegyverkísérleteket és a kémiai fegyverek gyártását; — fokozzák erőfeszítéseiket a fegyverkezés ellenőrzésére és csökkentésére, valamint a fegyverzetkorlátozási és leszerelési tárgyalások (Bécs és Genf) sikeres befejezésére. Ezek mögött a javaslatok mögött az a közös meggyőződés áll, hogy Európa és a világ népeinek biztonsága a fegyverkezési verseny fokozásával nem érhető el; ez elkerülhetetlenül a világ pusztulásához vezet. A béke egyetlen útja ma a békés tárgyalások útja, a „politikai megoldások” keresése a jelenlegi krízis minden területén. A madridi államkonferencia ezen az őszön döntő jelentőségű lesz Európa és a világ jövője szempontjából. A madridi egyházi konferencia egyfelől követeli a madridi „Helsinki-utókon- lerencia” megtartását a tervezett időben (1980. november); másfelől arra kéri a kormányokat, hogy már az őszi konferencia megkezdése előtt tegyenek olyan jóakaratú lépéseket, amelyek kedvező légkört teremtenének arra, hogy a nehezebb kérdésekben is eredményt lehessen elérni. Egy másik fontos javaslat: az egyházak járjanak közbe kormányaiknál azért, hogy a helsin-.. ki egyezmény állandó nemzetközi szervezetet kapjon: vagy egy állandó titkárság formájában, az egyezmény javaslatainak és a további utókonferenciáknak gyakorlati előkészítésére vagy legalább egy információs központ alakuljon, amely megismerteti az egyes országok közvéleményével az egyezmény részletes tartalmát és nemzetközi vélemény- cserét indít el azok teljes megvalósításáról. Egy további javaslat azt indítványozza, hogy a kormányok hívják össze az egyes országokban a békeszervezetek, a béke kérdéseivel foglalkozó tudományos intézmények és az egyházak képviselőit, és közösen vitassák meg ezek javaslatait a madridi államkonferencia előkészítésére. Végül javasolja' az egyházak konferenciája, hogy a helsinki egyezmény céljainak támogatására alakuljon ugyanolyan jellegű nemzetközi tanácsadó testület a nem kormányszervezetek részvételével, mint az Egyesült Nemzeteket támogató egyesületek világszövetsége. Az egyházak saját feladatai Ugyanakkor a madridi tanácskozáson jelen volt európai ás észak-amerikai egyházi vezetők és hivatalos delegátusok felsorolták az egyházakra közvetlenül háruló mai feladatokat is: — az egyházak segítsenek napirenden tartani egész Európában és Észak-Amerikában a helsinki egyezmény ügyét, és vitassák meg a saját körükben is annak etikai alapelveit és gyakorlati javaslatait; — foglalkozzanak teológiailag, igehirdetésekben, katechetikai és lelkipásztori szolgálatukban a békére nevelés hosszú távlatú feladataival; hívjanak össze nemzetközi egyházi konferenciát az EEK keretei között a békére nevelés egyházi feladatainak a megvitatására: — imádkozzanak az őszi madridi államkonferencia sikeréért és segítsék "nemzetközi közvélemény kialakítását az őszi konferencia kedvező légkörben való megtartásáért; — a madridi államkonferencia idejére szervezzenek nemzetközi egyházi információs központot Madridban, amely az egyházakat részletesen tudósítja a harmincöt aláíró állam őszi tanácskozásairól. A madridi egyházi konferenciát követő nemzetközi sajtókonferencián egy nyugati újságíró azt kérdezte tőlem: miért foglalkozik az Európai Egyházak Konferenciája. és miért foglalkoznak az egyházak ma olyan sokat a nemzetközi kérdésekkel? Azt válaszoltam neki: ha csak egyetlen ember- -kerülne • -is életveszélybe, Krisztus szeretetparancsa alapján mindent meg kellene tennünk a - megmentésére. A mai nemzetközi helyzetben azonban emberek százmilliói, sőt Isten egész teremtett földi világa van a leghalálosabb veszélyben, egy atomháború árnyékában. Éppen itt hallgatnának és maradnának tétlenek a keresztyének és az egyházak, amelyeknek ma is fontos közvélemény-formáló szerepük van a világban? * A madridi egyházi konferencia megértette ezt, és ezért szólt, ezért cselekedett. Most Európa és Észak-Amerika egyházain a sor, hogy — mindegyik a saját viszonyai között — megtegye, amit a keresztyén szeretet megkövetel valamennyiünktől a világunkat fenyegető halálos veszedelem elhárítására. Nagy Gyula Weöres Sándor: ÉJI FÉNY Éjszakában a szobában egymagában ég a mécs. Barnás-piros partjai szinte ellenállának a sötétség tengerének, mintha ezt kiáltaná: „Van fény! én is fény vagyok, fény!” Mérhetetlen éjszakával s kicsinységével dacolva megragyogtat asztal-sarkot, szürke pókhálót, kilincset, Aztán elfogy és kialszik, láthatatlan maradéka pislákolva átveszi a homályos környezet minden ösztönét, szokását. Ha valaki lámpával jő, most már ő is ellenséges, mint az árny a szögletekben. És a falon, bútoron kiszögellő, felszökkelő formák, foltok lázadását meg nem érti. Kialudt láng az éj szövetségese. (Megjelent az „ENEK A HATÁRTALANRÓL” című kötetben, 1980.) VALÖ IGAZ, HOGY FÉL ÉV ÖTA, SZINTE AZT MODHATNÁM, VÁRATLANUL meglepetés-, puccs-szerűen összekuszálódtak a nemzetközi politika szálai. A „detan”, az enyhülés nemcsak, hogy megtorpant, de egyetlen villanásnyi idő alatt visszájára fordult, feszültséggé, hidegháborúvá változott. Európában, de talán az egész világon végigborzongott a félelem, riadtság, veszélyérzet. S az egész bonyolult, válságos időszakban talán ez volt az egyetlen pozitívum, ez a tömegek részéről megnyilvánuló borzongás, veszélyérzet. Az események menetrendje túlságosan is ismert. Talán ott kezdődött minden, hogy az Egyesült Államok nem ratifikálta a SALT—ll-t. Majd váratlanul pánikhangulatot teremtett: az oroszok fölényben vannak rakétáikkal. Erre megszavaztatták önmagukkal és szövetségeseikkel az Európában telepítendő rakétarendszert. Eközben a szovjet csapatokat behívták Afganisztánba. Ezzel nagyjából bezárult egy bűvös kör, amelyből látszólag egyik fél s szövetségesei sem tudtak kilépni. NEM ÁLL SZÁNDÉKOMBAN AZ ESEMÉNYEKET ÉRTÉKELNI, KOMMENTÁLNI. Lényegében Kelet és Nyugat egyaránt keresi az okot, ahol megpaltanhrtott a bizalorn. Mi túlságosan kicsik vagyunk ahhoz, hogy a nagy politika, a világméretű intézkedések boszorkány- konyháiban tájékozódjunk. Bár — mondhatná valaki — a politikai bölcsesség éppen az epizódok ügyes egymás mellé helyezésében merül ki. Erre mégsem vállalkozom. Egynémely vitatott gondolatomat azonbban mégis papírra vetem. Elsősorban azért, hogy akik eddig hallgattak szavamra, megnyugodjanak, vagy esetleg még nyugtalanabbak legyenek. Mert nyugalom és nyugtalanság most egyidejűlea kell, hogy meghatározza cselekvésünket. És van és lesz mit tennünk! Az egyik ilyen gondolatom: háború nem lesz. Ezt a kijelentésemet még világosabban fogalmazom meg: világháború nem lesz. (Igen mert korlátozott, helyi háborúk napirenden vannak széles e ”Hágón.) Világháború ma az egyetemes emberiség, s az egész Föld egyértelmű megsemmisítésével járna. Ezt a kockázatot egyetlen nagyhatalom sem vállalhatja. Lényegében ebben az összefüggésben szólhatunk erőegyensúlyról is. Szinte közhely számba megy az az igazság, hogy olyan mennyiségű pusztítóeszköz halmozódott fel az évek során. amellyel a Földünket többszörösen (nyolcszorosán!) meg lehetne semmisíteni. A ..véletlen”, a ..műszaki hiba” ebhen az összei függésben néhány kritikus százalék lehetőségével számol. A BŰVÖS KÖR MÉGSEM VÉGZET! Szoros, kedvetlen valósán. A.z utóbbi hónapok hidegháborús, feszült politikai légköre erről -í- lágosan tanúskodik. Holtponra jutottak tíz-tizenöt én tárgyalási eredményei, a bizalmatlanság feneketlen mélység». elnyelt minden jó szándékú, iózan intézkedést. Mégsem határozhatja e bűvös kör a világ jövendőjét. Vagyis nem áttörhetetlen abroncs. Erre nézve -'.s láttunk kedvező jeleket az elmúlt hónapokban. Flőször a franciák, maid az elmúlt napokban az NSZK lénte át a bűvös kö-t. V-Ponv. jelentéktelen eredményekkel, de a bűvös kör át van lépve! S ez a döntő dolog! És hogy-a képnél maradjunk, a kis államok, kis népek 'Eitűópában és a nagy világon valóságos át járóházzá' tették> e kritikusehövtd egyszerűen át- meg átjártak rajta. E drámai időszakban nőtt meg a kis népek jelentősége, szerepe és felelőssége. Valóságos missziót fejtettek ki az enyhülés folytatásáért. A modern diplomácia szótárába piros betűkkel került be ez a szó: „híd”. A kis népek feladata megnőtt. Az események tengelyébe kerültek: ők próbálják „áthidalni” a feszültségeket, oldani a görcsöket, megmenteni az enyhülés eredményeit. Igen, mert ha egy nagy fa ledől, sok kicsit temet maga alá. Ebből a tudatból táplálkozva végzik erőfeszítésüket. Állítsuk oda példaként hazánkat? Lehetne. De én most az egyházakra gondolok elsősorban. A politikai, katonai és gazdasági hatalommal nem rendelkező közösségekre. Ezeknek a szervezeteknek az arzenáljában csak erkölcsi fegyverek vannak, s ezekkel a fegyverekkel már eddig is sikeresen áttörték a bűvös kör drótkerítéseit. Biztos vagyok abban, hogy a jövőben sok-sok szolgálat vár rájuk. ÉS VEGYÜNK EGY HARMADIK TÉNYEZŐT IS IDE. amely elöbb-utóbb beérleli az eredmények gyümölcseit. Mondottam, e rendkívül kritikus szakaszban megnőtt a tömegek félelem érzete. Jogosan! Hiszen a „bőrükre megy a játék”. Nos a tömegek hangulata, érzelmi-értelmi-akarati élete aktivizálódott. A polgári konzvmtársa- dalom a szocializmust építő társadalommal együtt ugyanazt az életet. a megismételhetetlen életet félti. S félti hozzátartozóit, vagyonát, értékeit. Ez a félelem éppen olyan, mint a meghasadó anyagok sugárzása. Nem lehet ólomágyba zárni. Elöbb-utóbb a kormányok zárt szobáiba is -beszivárog. Schmidték pontosan a német kemzumtársa- dalom félelmét tolmácsolták Washingtonban és Moszkvában. Mert jól tudják, hogy az első rakéta Bonn vagy Frankfurt környékén robban. Ismétlem: nem kincstári optimizmus szól belőlem. De a tények, a szigorú, kérlelhetetlen valóságok mondatják velem a szót, hogy a feszültségnek ebből a jelenlegi állapotából ki lehet lábalni. S ha tartósnak ígérkezik is, már látszik halványan a szivárvány. Nekünk is, mint magyaroknak — kis nép vagyunk —, s mint evangélikusoknak — kicsi egyház vagyunk — e nagy történelmi megpróbáltatásban Isten a hid szerepét szánta. Hidat verni az enyhülés és a feszültség két partja között! Ez a feladat, s nem is kicsi. Hűséggel végigcsinálni pedig a legnagyszerűbb lehetőség. ___________________________ Rédey Pál Ar anydiplomás papok ÖTVEN ÉVVEL EZELŐTT, 1930-ban nagy évfolyam fejezte be tanulmányait a teológián és állt püspöke elé. hogy felavassa az evangélikus lelkészi szolgálatra. A kelenföldi templomban, június 17-én D. dr. Ottlyk Ernő püspök igehirdetésével és úrvacsoraosztásával kezdődött az a testvéri találkozó, amelyre 15-en jöttek el az ötven éve végzettek közül. Egy kivételével már mind nyugdíjban vannak, de sokan közülük. készek voltak hosszú utat ÍS megtenni, hogy ismét együtt lehessenek a szeretetben, imádságban, emlékezésben. A megjelent „aranydiplomás papok” névsora a következő: Detre Lajos, Farkas Lajos, Garam Zoltán, Gö- möry Erzsébet, özv. Blázy Lajos- né, Kiss Gyula, dr. Kása Pál, Kotyinszki Károly (Kassa), Ma- tuz Pál, Mikler Gusztáv, Németh Zoltán, Pröhle Irén Rozsondyné, dr. Rezessy Zoltán. Rusznyák Ferenc, Ruttkay-Miklian Géza, dr. Streck Laura. Isten áldja meg kedves mindnyájukat egészséggel és hosszú élettel!
