Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-25 / 21. szám

GYERMEKEKNEK. A németek apostola Haladjunk tovább a megkez­dett utón. szegődjünk azoknak a nyomába, akik átlépik az akkori keresztyén világ határait, hogy olyan népeknek hirdessék Krisz­tus evangéliumát, akik meg po­gányságban élnek. Krisztus szü­letése után több mint (iOO évvel a misszionáriusok kezdetleges térképein nagy fehér foltok jel­zik, hogy Európa nagy részén meg sok nép nem hallotta az evangélium öröiíiílzenetét. Ilyen feheren hagyott terület volt ek­kor még a mai Németország, Bel­gium. Hollandia területe is. Igaz ugyan, hogy a római birodalom­ban. így a Rajna és Duna men­tén is kötelező vallássá lett a ke- resztvénség még Nagy Konstan­tin usz idején, de az itt élő ke­resztyének lassan délebbre hú­zódjak. Különféle vad törzsek zaklatták betöréseikkel az itt élő­ket. s ezek menekülni kénysze­rültek. Csak jo kétszáz évvel később merészkedtek újra keresztyének érre a vidékre. Írországból és Britanniából jöttek misszioná­riusok, hogy meghódítsák ezeket a népeket. Nem fegyverrel, ha­nem az evangélium hirdetésével. Nehé2 dolguk volt. meri ezek a népek nagyon kemények, ke­gyetlenek voltak. Ezenkívül na­gyon ragaszkodtak pogány hi­tükhöz. Különféle tárgyakat és a természet jelenségeit imádták, sok babonás hiedelem között élték. Az első misszionáriusok gyak­ran kerüllek életveszélybe, és munkájuknak sokáig szinte sem­mi eredménye sem volt. Ismer­kedjünk mpst meg két ilyen el­szánt misszonártussal. akik a fér­ték és germánok közt tanúskod­tak Jézus Krisztusról. Már húszéves korában elhatá­rozta magában WüUbröd. egv fr- fvszági kolostor szerzetese, hogy életét a pogányok mestérítésére szfenteli Erre tizenhárom éven át készült. A mai Hollandia te­rületen élő frízeknek hirdette az igét közel ötven even keresztül. Még a nyers, durva frízeknek is feltűnt balorsaga. Az ó tanítvá­nya volt Bonifáciusz. (Neve „JoJ- tevo'-t jelent.) Nemesük elszánt, de igen találékony ember is volt. Egy legenda szerint Geismarban, az összesereglett germánok sze­me láttára kivágta lóistenük, Wotan szent tölgyfáját. Mindenki azt vatta, högy Wutan isten ke­gyetlen bosszút all, de Btjhiíá- ciusznak nem esett bántódása. Az ottlevők mind keresztyénné lettek. Bonifáciusz nyomába mások léptek és a térképről lassan el­tűntek a fehér foltok. Vajon hogyan él a keresztyén- ség azon a területen, ahol egykor Bonifáciusz munkálkodott? Ves­sünk egy pillantást Európa tér­képére: az Alpoktól észak felé haladva a Balti-tengerig nyúlik az a terület, amelyről szó van. Ma a két Németország. Hollan­dia, Belgium és Luxemburg he­lyezkedik el itt. Nemcsak föld­rajzilag változatos ez a nagy te­rület. Különböző nyelvű, és val­lása népek laknak itt. Németor­szágban többségben vannak az evangélikusok, ez nem véletlen, hiszen innen indult él a refor­máció. A világon itt él a legtöbb evangélikus, mintegy negyven­millió. Belgiumban több a római katolikus, Hollandiában pedig körülbelül egyenlő lélekszámban élnek római katolikusok és re­formátusok. Ven-e valami közös feladatuk ezeknek az egyházaknak, ame­lyek azon a területen élnek, ahol egykor Bonifáciusz munkálko­dott? Van. Az egységet kell. ke­resniük egymással, és együtt kell szolgálniuk Krisztus evangéliu­mával, a szeretet szolgálatáról, diakóniával a mai világnak. Ügv, mint eevkor a „Németek Apos­tola” tette. Győri Gábor Gyehfiekck imádkoznak BETEG A TESTVÉREM A'testverem beteg. Jézus! Gyakran veszekszünk és Sokszor haragszom rá, de most hiányzik. Kérlek, gyógyítsd meg a testvéremet. Kérlek, segíts, hogy mindig megférjünk egymással. ha majd ismét egészséges lesz! Nem akarom elfelejteni, milyen szomorú az, ha az ember testvéré beteg, Ámen. „hók nektek, ifjak. Testvéri közösség a gyülekezettel Családi ünnepeknek, ünnepé­lyes esemén/eknek, baráti talál­kozóknak elengedhetetlen kelléke a terített asztal. S bár állandó időhiányban szenvedő korunkban egyre ritkább, hogy a család együtt tudna étkezni, azért leg­alább a vacsoraasztalt igyeke­zünk lehetőleg közösen körülülni. Nemcsak magaért az étkezésért, hanem a beszélgetés, a családi közösség kedvéért, És az is köz­tudott, hogy „fehér asztal mel­lett” könnyebben lehet szót ér­teti! egymással. Ha így igaz ez mindennapjaink tapasztalatában, még inkább igaz, amikor az úr­vacsora családi asztaláról van szó. JÉZUS KRISZTUS GYÜLEKE­ZETÉBEN kezdettől fogva az egyik legfontosabb esemény volt az úrvacsora. Nemcsak azért, mert általa a keresztyének Jé­zus Krisztussal, az élő Úrral ke­rültek közösségbe, hanem mert egyúttal egymás iránt is átélték a testvéri szeretet közösséget. Az ősgyülekezet naponként egy volt a „kenyér megtörésében”, és eb­ből a naponkénti összegyüleke- zésből alakult ki a gyülekezet. Nem egy gondosan megszerve­zett égyház „organizációja” volt ez, hanem az élő Jézus fűzte ösz- sze benne hivő tanítványait az úrvacsora által is eleven „orga­nizmussá”, az egyház élő testévé. Az egy pohár, a Krisztus vérével való közösség és az egy kenyér, a Krisztus testével való közösség egy testté és egy vérré, testvérré olvasztotta össze — és olvasztja Istentiszteleti rend Badacsonytomaj (protestáns Ima­hát) : a hó első vasárnapján de. 9. Balatonakali: augusztus 10.. au­gusztus 24. de. 9. Balatonalmádi (Bajcst-Zsilinszky u. 25.1: minden va­sárnap du. 4. Balaton boglár (reformá­tus templom: a hó. első vasárnap­ján de. fél 10.. a hó harmadik vasárnapján du. 3. Balaton fény vés (református templom): a hó első "és" harmadik vasárnapján du. fél 4. Ba- latonfiired (református templom): -a hó első vasárnapján de. fél 8. a hő többi vasárnapján de. 8. Bohttoufüzfő (református templom. József A. u.) : a hó első és harmadik Vasárnapján du. fél S. Balatonkenese (református templom): a ho , utolsó vasárnapién du. 2. Balatonleile (református temp­lom): a hó etsö vasárnapién de. u, a hó harmadik vasárnapján du. 4. Ba­latonszárszó (Evangélikus üdülő, Jó­kai u. 4).): minden vasárnap de. ill­és (református templom): a hó máso­dik vasárnapján du. fél 4 Balaton- szemes (Fo u. 32.): a hó második és negyedik vasárnapján du. 2. Bala­tonszepezd- augusztus 17. au­gusztus 21, du. 2. Bftlatonvilágos (Drenyovszky villa. Zrínyi u. 36.) : minden vasárnap du. 4. Csopak refor­mátus templom): a hó utolsó vasárnap­azótá is össze — a keresztyéne­ket. Testvéri szeretetünknek, ösz- szetartozásunknak ez az egyik forrása: „amint egy a kenyér, egy test vagyunk .sokan, akik az egy kenyérből részesedünk” (1 Kor 10,17). AZ ÚRVACSORA A KÖZÖS­SÉG CSELEKEDETE. Jézus Krisz­tus János evangéliuma szerint utolsó imádságában azt kérte az Atyától, hogy tanítványai „mind­nyájan egyek legyenek” (Jn 17, 2Í). A hit nem magánügy. Jézus Krisztussal való közösségünket csak közösségben találhatjuk meg, s nem ki-ki a maga számára, „magányos Robinsonként”. Az úr­vacsora ezt a közösségét teremti meg. Nemcsak Krisztussal le­szünk eggyé, hanem a hitben vé­lünk együtt járó testvéreinkkel, a gyülekezet tagjaival is. Az egészséges embernek van egy testtudala. Tudja, hogy test­részei. egyes tagjai hol helyez­kednek el, és ezért például sötét­ben is fel tud öltözni, mert meg­találja kezét, lábát, Akinél ez a testtudat zavart szenved, az min­dig súlyos idegrendszeri megbe­tegedés jele lehet. De nincs-esok keresztyénnek ilyen „testtudat”- zavara? Ha egy test az ember, akkor minden tag a másik tag­gal együtt szenved. S az egész ember beteg. Ugyanígy, ha egy test a Krisztus egyháza, akkor minden tag együtt szenved, vagy örül a másik taggal, törődik vele, és gondol rá. Aki az úrvacsorától is úgy megy el. hogy nem támad benne új szeretet és új törődés a Balaton mellett ján du. ő. oörgicsc harmadik és P.ötí’k vasárnap du. 3„ augusztus második és negyedik vasárnapién de. 11. Fo- nvód (protestáns templom): a hónap első és harmadik vasárnapján du. 5. Gvenesdiás (Evangélikus Szeretetott­hon. Béke. u. 57.): a hó harmadik va­sárnapján du. 3. Keszthely (Deák F. tií HU: minden vasárnap de. 10. Kis- diirgicse: a hónap második és negye­dik vasárnapján de. 12. Kőröshegy (református templom): a hó első va­sárnapján du. 1. Kővágóiirs: a hó el­ed, harmadik és ötödik vasárnapján de. 11.. a hó második és negyedik va­sárnapién du. 3. Persely (református templom): a hó első vasárnap du. 5 Révfülöp: a hó első. harmadik és ötö­dik vasárnapján de. 10. Siótok (Fő u. 03.): minden vasárnap de. II. Sümeg (protesíáns templom. Széchenyi u.>: a hó negyedik vasárnapján du. fél 4. Tapolca (protestáns templom. Darányi u. 133.): a hó második vasárnapján du. 4.. a hó negyedik vasárnapján de. 10. Zamárdi (evangélikus imaház. Arany J. u. és IV. koz sarok): a hó első vasárnapján du. 5. Zánká: a hó első és harmadik vasárnapján de. 11. testvérei iránt, az semmit sem kapott. Mért, hogy van-e közös­ségünk Jézus Krisztussal, azt azon is lemérhetjük, hogy van-e bennünk szeretet Isten többi gyermekei iránt, EZ A KÖZÖSSÉG JELLEMZŐ volt az Első keresztyén GYÜLEKEZETEKRE, úgyhogy méltán mondhatták róluk: ..Néz­zétek, hogy szeretik egymást!” Az úrvacsorának erre a közösséget teremtő erejére erez rá Babits Mihály Eut'haristia című versé­ben: / A megváltó nem törzsvezér. Ereje több, ereje más: ő óriásabb óriás! Ki két karjával átalér minden családot s törzsekét. Egyik karja az Igazság, másik karja a Szeretet . .. Évekkel ezelőtt történt még, hogy egyik távoli rokonom, aki­vel azelőtt talán mindössze egy­szer találkoztunk, úgy könyvelt el magának, mint aki nem nyerte meg a rokonszenvét. Valami miatt még meg is neheztelt, rám. Es egy vasárnap délelőtt Buda­pest számos evangélikus templo­ma közül véletlenül éppen abba mentem (teológusként^ igyekez­tem minél több helyen megfor­dulni). amelynek gyülekezetébe ő is tartozott.'Űrvacsora is volt, és mindketten ottmaradtunk. Rá­adásul még az oltár előtt egymás mellé is sodródtunk. Mint ké­sőbb elmondta, először arra gon­dolt. hogy ő nem térdel mellém. Azután mégis győzött benne Jé­zus. S az úrvacsora) istentisztelet végén megcsókoltuk égvmást, majd a templomajtóban így mu­tatott be lelkészének: „az unoka­öcsém” Mert most már közös vér folyt az ereinkben: Jézus Krisz­tus vére. Azcjta is ez a legna­gyobb élményem, hogy hogyan tud Jézus egymáshoz közel hozni embereket. Régen tanult számtani szabály jut eszembe. Két teljesen külön­böző törtet csak úgy lehet össze­adni. ha előbb közös nevezőre hozzuk őket. Két teljesen külön­böző ember közös nevezője az úrvacsorában önmagát adó, meg- békeltetö. közösséget teremtő Jé­zus Krisztus. Ű eggyé teszi az egyik embert is magával, meg a másikat: is, és akkor már nincs akadálya, hogy egymással is eggyé legyenek. Balicza Ivan Kétszázliarminc éve született Hajnóczy József Emlékesés egy evangélikus lelkéss ... imádkozott, majd megölelte az öt elkísérő lelkészt és leült a székre. Pár perc múlva a hóhér- bárd levágta fejét. Utána Mar­tinovics következett... így halt meg a budai Vérmezőn 1795 ta­vaszán. HAJNÓCZY JÓZSEF EVAN­GÉLIKUS LELKÉSZ FIA VOLT. Szülei a lelkészi pályán sok ke­serűséget és hányattatást szen­vedtek. József fiuk Modorban született 1750-ben. Később az aszódi parókia adott viszonylag védett nyugalmat a családnak. Négy gyermek közül József Sop­ronban járt iskolába, majd a fel-, sőbb osztályokat és a jogtudo­mányt Pozsonyban tanulta. Ki­váló képességű, sok nveivet be­szélő fiatál ember. A szülői, papi ház nemcsak mély istenfélelmet örökített a szívébe, de az evan­géliumi testvérszeretetnek, né­pünkkel való eaybet artnzásnak is felelős tudatát. Itt tanulhatta meg az ifjú Hajnóczy, hogy a vallás, a hit nem kegyes, jámbor érzés, hanem elkötelezett szolgá­lat. ha kell, életet odaadó vér­tanúság. Ahogyan Üdvözítő Urunk móndja: „Nincs senkiben nagvobh szeretet annál, mintha valaki életét ad1a barátaiért” (Jn 15.Ü1). AZ ÜGYVÉDI VIZSGA LE­TÉTET, E UTÁN Nóarádban gróf Forgách Miklós mellett volt tit­kár, jógi tanácsadó. A magyar jobbágyság iránti meleg szeretet itt kezdette el vele a levéltári kutatást, oklevelek másolását, történelmi és irodalmi emlékek gyűjtését. Utóbb Pestre készült városi aljegyzőnek, de — mert evangélikus volt — nem vették fel. Ezután „a legnagyobb ma­gyar” atyja, gróf Széchényi Fe­renc hívta meg titkárának es könyvtárosának Horpácsra, ké­sőbb Nagycenkre. Vágyainak meg­felelő helyére jutott itt. A levél­tári, könyvtári kutatás mellett külföldi újságokat olvashatott, szemét egyre jobban nyitogatta a francia forradalom hatása is. A kiváló, művelt, nem nemes és evangélikus fiatalembert II. Jó­zsef császár Széfére megye al­ispánjává és királyi tanácsossá nevezte ki. Vukovárra költözött, megnősült, de bécsi feleségé fia­talon tüdőbajban meghalt. A csá­szár rendeletéinek visszavonása utóbb nagyon lesújtotta. Le kel­lett mondania állásáról. Betegen, összetörtén ment a közben Aszód­ról Dunaegvházára került lel­kész édesapához. Ekkor írta: ..Zsarnok sorsom szerencsétlenné tehet, de lé nem alacsonyíthat!” BALSORSA HÁNYTA-VETET- TE AZ ORSZÁGBAN. Megfordult Pesten, még Temesváron is, Po­zsonyban, Becsben. Végül Budára került, ahol kamarai titkárnak nevezlék ki. Időközben szoros baráti kapcsolatba került Kazin­czy Ferenccel A császár udvari besúgói és-titkosrendőrei azonban már figyelték. Veszedelmes em­bernek tartották ezt a ragyogó tehetségű fiatalembert. Iratokat szerkesztett, járta a megyéket. Három nagy ügy szorította szí­vét: a sajtószabadság, a törvény előtti egyenlőség és a jobbnqu- ság birtokfoga. Mint valami lélek­től megszállotton válik valóra a Joel-i ige: fiaitok prófétáim fog­nak ... Újaitok látomásokat lát­nak ... Még felülről, a bécsi udváltói várta a javító reformintézkedé­seket. Még bízott a császárban. Hí He. hogy történelmi és jogi ér­vekkel, a haladó történelem ere-' jével. józan ésszel és jóakaratú meggyőzéssel az országgyűlésen el tudják érni a jobbágyság meg­szüntetését. a demokratikus, néni fejlődést. Országszerte klubok, olvasókörök, önképzőkörök, ön­képzés társulatok alakultak, ahol fiára tisztán látó emberek arról be­széltek, hogyan lehetne demokra­tikus módon változtatni a fenn­álló zsarnok renden. AZ 1DÖ TÖRTÉNELMI EREJE azonban mind jobban elragadta ezt a lánglelkü ifjút. Bár szemé­lyes meggyőződés és elvi, indoko­lás nélkül semmit sem tett — egyre szélesebb öleléssel tette oda írásaiban a nemzet elé a nem nemesek, jobbágyok, polgárok helyzetét, a magyar nyelv ügyét, a magyar katonaság Bécslől való függetlenítését. A földesúri igá­ban elnyomórodott parasztot akar­ták jobb, emberi sorsra emelni, kivívni a szabadságot az ország minden lakosa számára. De ez csók a köztársasági államforma megvalósításával lett volna le­hetséges. A magyar közjog alap­vető kérdéseiről írt könyvet. A polgári nemzet áliamalapjait akai'ta lerakni. Lefordította Mar­tinovics császárellenes Nyílt le­velét. A francia forradalom ha­tására egyre radikálisabbak írá­sai. bár hangsúlyozza, hogy a re­formokat fokozatosan, alkotmá­nyos módon kelt megvalósítani. Történetírói szinte államfilozó- fusnak vélik ezt a társai fölé ma­gasan kinövő fiatal jogászt. De­mokratikus reformjavaslatokat dolgozott ki, sürgetve a tized el­törlését, a hatalmas egyházi va­gyon lefoglalását. „Nincsen rang­különbség ember és ember kö­zött! A jó szeretete fogja össze az embereket!” — vallja. Másfélév­századdal előzte meg korát. Kos­suth. Petőfi forradálmá előtt már fél évszázaddal előbb kiáltott a magyar nép jussa mellett, mint Széchenyi és Kossuth szellemi elődje. Forradalomra, fegyveres felkelésre azonban nem gondolt. Szándékai tiszták nemesek vol­tak. Mint írták róla: jó szívének és vigyázatlan jóhiszeműségének lett áldozata. Amikor letartóztatták, nem árulta el társait, de szíve jó és tiszta szándékait bátran kifejtette vérszomjas és megijedt vádlói és bírái előtt. Amikor hatalmas, kíváncsisko­dó tömeg szeme láttára feje le­perdült testéről, nyomban fetlob- bantak a máglya lángjai és el­égették „az összeesküvés” iratait. DE A SZABADSÁG, nemzeti függetlenség és szociális igazság ügyét nem lehetett lefejezni, mág­lyán elégetni! Az újból és újból ki ha it. kivirul — ha előbb nem, utóbb — mint másnap .a vesztő­helyen a titkos kezek ültette ró­zsák. Talán soproni menyasszo­nya rózsái voltak? Inkább az egész magyar népé!... Sürtieghy József

Next

/
Oldalképek
Tartalom