Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-01 / 22. szám

,...ne hátra,hanem előre tekintsünk...”

A Lutheránus Világszövetség nyilatkozata az

ß

Ágostai Hitvallásról

Az Ágostai Hitvallás 450. évien uuioj a alkalmából rendezett ünnepségekhez csatlakozóan ültünk össze 1980-ban Augsburg- ban. Örömmel állapítjuk meg. hogy az Ágostai Hitvallás a Széntírás . középponti üzenetéről tesz bizonyságot. Közös örökségünk gazdagsága ismét tudatosodott bennünk. Egyúttal felismertük annak fontosságát is, hogy ezt az örökséget a többi egyházak hagyományával való viszonyunkban is megőrizzük. Anélkül, hogy az egész keresztyén hitet akarta volna kifejteni, az Ágostai Hitvallás az evangélium világos megértésén alapul. Ez az a közös hitvallás, mely a világ valamennyi evangélikus egyházé*; nagyságára, kultúrájára és életfeltételeire való tekintet 'nélkül összekapcsolja.

„Egy az Ür, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek...” (Ef 4,5): örömmel tölt el. hogy ezt együtt vallhatjuk. Miközben az Ágostai Hitvallás iránti elkötelezettségünket megerősítjük, teljesen tudatában vagyunk követelése nagyságának is. hogy kifejezésre juttassuk az egyház látható egységét. Tudunk azonban saját bűneinkről és arról is, milyen sokszor nem tettünk eleget annak, hogy az evangélium egységéről a szentek gyülekezetében bizonyságot tegyünk. Az evangélikus egyházakat hitvallásuk ma kritikus eszmélődésre és bűnbánatra hívja. A Szentleiket kérjük, hogy megújítson.

FELISMERTÜK az Ágostai Hitvallás ökumenikus távlatát és jelentőségét, s vele együtt mi is valljuk az ökumenikus hitvallásokat. melyek az egyház kezdetei óta a közös hit kifelezései. Hálával állapítjuk meg, hogy TI. János Pál pápa a 450 éves évforduló alkalmából üdvözletét küldött. Üdvözlő szavat tükrözik római katolikus teológusoknak azt a törekvését, hogy az Ágostai Hitvallás katolikus dimenzióját újból és pozitívan értékeljék. Köszönet illeti a közös római ■ katolikus—evangélikus bizottságot is az Ágostai Hitvallás szándékáról és jelentőségéről elfogadott nyilatkozatáért. Ez a nyilatkozat világossá teszi, hogy ebben a hitvallásban sok olyat felfedeztek, ami közös hitünk kifejezése.

Tisztában vagyunk azzal, hogy azokban az egyházakban e tanítások némelyikét már nem ugyanúgy képviselik, mint akkor, és kifejezzük reménységünket, hogy felülkerekedünk a még meglevő különbségeken. Jé-' zus Krisztushoz fordulunk, aki megszabadít minket, és felszólítjuk tagegyházainkat, hogy közös evangélikus örökségünket a hála és a bűnbánat szellemében őrizzék. Nincs okunk győzelmi hangulatra.

Hitvallás szerzőivel nem adjuk fel a „szabad, egyetemes, keresztyén zsinat” iránti reménységünket.

Már szándéka szerint is arra késztet az Ágostai Hitvallás bennünket, hogy ne hátra, hanem előre tekintsünk. Arra hív, hogy hitünket konkrét helyzetekben megvalljuk, és korunk sajátos kihívásaival kapcsolatba hozzuk. A hitvallás nemcsak kifejti a hit tanait, hanem arra is késztet minket, hogy újból megvalljuk

IJr. Kalcly Zoltán püspök-elnök és Dietzi'elbinger y. müncheni püspök a végrehajtó bizottság ülésén

ny

MINDEN KERESZTYÉN TESTVÉRÜNKNEK KIÁLTJUK: Nem szabad egymást elengednünk! Ha az egységhez vezető úton nagyoknak is tűnnek az akadályok, mégis úgy véljük, hogy előreléptünk és további gyakorlati lépéseket tehetünk együtt. Minden visszalépés fájdalmat, okoz nekünk. A világ sok részén túl kevéssé ismerjük egymást és még mindig ellenségesen bánunk egymással. Itt az igazságnak engedelmeskedve, szeleteiben lépéseket kell tennünk egymás felé, hogy bizonyságtételünk hitelesebb legyen és az evangéliumnak jobban megfeleljen. Össze kell jönnünk, találkoznunk kell egymással, egvüt-t kell énekelnünk és imádkoznunk a mindenható Isten dicsőségére, hogy~ átélhessük minden hivő, az Isten népe összegyülekezését. Az Ágostai

hitünket. Felszólít, hogy a nyilvánosság előtt és a politikában is szálljunk síkra a szociális igazságosságért és az emberi jogokért.

A SZENTLÉLEK EREJE ÁLTÁL MA ÜJ KÖZÖSSÉGET ÉLÜNK AT JÉZUS KRISZTUSBAN. Az Ágostai Hitvalláshoz való közös kötöttségünk a Lutheránus Világszövetség közösségében mindannyiunktól azt kívánja, hogy Istent dicsérjük, imádkozzunk és dolgozzunk, hogy ezáltal tanúskodjunk dicsőségéről a világ előtt. Kérjük Istent, a mi Urunkat, a Szentlélek erejével segítse valamennyi egyházunkat, hogy igazán és hitelesen .hirdethessék az üdvösségről, békéről és egységről szóló üzenetet.

Fordította: Reuss András

MÁS FELEKEZETŰ TESTVÉREINK IRÁNT IS HÁLÁSAK VAGYUNK. Néhányukkal már beszélgetést folytatunk, másokkal meg kell kezdenünk a dialógust. Különösen a reformáció testvéregyházainak mondjuk, hogy örömmel tölt el az egy hitben való közösség. Megerősítjük az evangélium alapvető értelmezésében való egyezésünket a református egyházakkal, amint ez a Leuenbergi Konkordiában is kifejezésre jut. örülünk annak, ami bennünket az anglikán közösséggel összekapcsol. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy útjára indult a dialógus az ortodox egyházakkal, melyekkel közös kincsünk az egyházatyók hitvallása és hagyománya. Mindezekben a kapcsolatokban tudatában vagyunk a múltból fakadó ellentéteknek és a még fennálló feszültségeknek, de a reménység jelének tartjuk, hogy sok közös lépéssel előbbre jutottunk. El kell ismernünk, hogy az Ágostai Hitvallásnak azok az elítélései, melyek a reformáció idején képviselt bizonyos véleményekre vonatkoznak, rsokak »rámára fájdalmasak voltak.

ELEVEN EGYHÁZ ROMÁNIÁBAN

D. Albert Klein püspök, a romániai (szász) evangélikus egyház püspöke, Luisen burgban (NSZK) mondott igehirdetésében felszólította a gyülekezetét hite bátor megváltására egy olyan világban, ahol a keresztyén gyülekezet egyre inkább szórvánnyá lesz. Az evangéliumért még szenvedni is érdemes, mondotta a püspök, s rámutatott, hogy a szenvedéstől való félelem „századunk és civilizációnk betegsége”.

„Romániában nem él több ateista, mint a többi európai országban” — mondotta Klein püspök egy interjúban. Vannak eleven gyülekezetek és rendezett az egyházi élet. „Ügy gondolom, hogy a helyzet nagyon stabil.” Az egyházak mozgásszabadságát a törvények egész pontosan meghatározzák. Az evangélikus egyház legnagyobb problémája jelenleg, hogy sokan kivándorolnak a Német Szövetségi Köztársaságba. Ezzel kapcsolatban arra kérte Klein püspök a német egyházakat, hogy foglalkozzanak a kitelepülőkkel: „Feladatra van szükségük, másképpen honvágyuk lesz.”

„A FEGYVERKEZÉS TÖNKRETESZ MINKET”

„A fegyverkezés tönkretesz minket, még ha nem is tör ki egy atomháború” — mondotta Helmut Gollwitzer nyugat-berlini teológiai professzor egy Würzburgban megjelenő diákújságnak adott interjújában. Arra a kérdésre, hogy mi nyugtalanítja leginkább, Gollwitzer azt válaszolta, hogy a legutóbbi nemzetközi események következtében gyorsuló fegyverkezés, mely fenyegető veszedelem

az emberiség számára. Az elkövetkező években a fegyverkezés fokozott mértékben elnyeli majd azokat a forrásokat, melyek a világban levő éhség leküzdésére szükségesek. Az egyházak előtt álló kérdés ebben a helyzetben nem azí hogy tudnak-e rajta változtatni. hanem az. hogy továbbra is hallgatnak-e vagy „olyan erőtlenül beszélnek, mint eddig".

Mekis Adám esperes, püspökhelyettes nyugalomba vonult

Mekis Adám békéscsabai lelkész, a Kelet-Békési Egyházmegye esperese, a Déli Egyházkerület püspökhelyettese, 1980. július 1-ével nyugalomba vonult.

Mekis Ádám, a Kelet-Békési Egyházmegye június 28-án Békéscsabán tartott közgyűlésén búcsúzott el egyházmegyéjétől és július 1-ével lemondott a püspökhelyettesi, valamint az országos lelkészi főjegyzői tisztségeiről.

Az egyházmegyei közgyűlésen megjelent dr. Káldy Zoltán püspök. dr. Pozsonyi László az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője Lóránt Vilmos tanácsos és Gregor György a Békés megyei Tanács egyházügyi titkára, és még sokan mások, lelkészek és gyülekezeti kiküldöttek.

Mekis Ádám részletes esperesi jelentést terjesztett elő az 1977— 1979. évekre vonatkozólag. Ezt követően dr. Káldy Zoltán püspök szólalt fel és méltatta Mekis Ádám lelkészi, esperesi és püspökhe- lyettesi szolgálatát.

— Mekis Ádámról — mondotta a püspök — általában úgy szoktunk szólni, mint „esperes”-ről vagy mint „püspökhelyettesről”, pedig ő elsősorban lelkész volt. Negyvenöt éven keresztül végezte lelkészi szolgálatát, melyet 1935. július 1-én kezdett, mint segédlelkész Békéscsabán. Igazi „békéscsabai lelkész” volt. mert a negyvenöt évből mindössze négy évet töltött másutt, nevezetesen Ambrózfalván és egy évet Erlangenben, mint ösztöndíjas. A nagy békéscsabai gyülekezet papja volt. A híres „nagytemplomban” és „kistemplomban” több ezer igehirdetést végzett. Felváltva szolgált magyarul és szlovákul. Szerette híveit és ők is szerették őt. Igehirdetéseiben nem pusztán „teológizált” — noha kitűnően képzett teológus j vol-t —. hanem azoknak az embereknek akarta Isten igéjét konkréton nyújtani, akik a mi társadalmunkban élnek-és azt építik.

— Mint esperes huszonnyolc évig szolgált. Ez közel három évtized! Egyházmegyéjét bölcsen, határozottan és pásztori szeretettel vezette. Jellemezte esperesi szolgálatát a jó teológia, az egyértelmű egyház- politika és ezzel együtt népünkhöz és társadalmunkhoz való hűség. E tekintetben sem volt soha törés szolgálatában és ezt nem sok lelkészről lehet elmondani egyházunkban, összetartotta a „Viharsarokban” élő evangélikus gyülekezeteket. Sokszor látogatta meg egyházmegyéje gyülekezeteit, tanította, bátorította őket. Mindig mindenben rendet tartott. Az esperes! értekezleteken szava mindig súlyos és figyelmet érdemlő szó volt. Az egyházvezetőséget mindig bizalommal támogatta.

— Mint piisvökhelyettes tizenkét évet munkálkodott. Számomra — mondotta Káldy püspök — megnyugtató volt. hogy Mekis Ádám a püspökhelyettesem. Püspöki szolgálatom megkezdésekor valaki azt mondotta nekem: ..Egy emberre mindig számíthatsz és ez Mekis Ádám.” Most elmondhatom, hogy az illetőnek igaza volt. Köszöhöm hűséges püspökhelyettesi szolgálatát.

— Társadalmunkban is jelentős szolgálatot végzett, öt alkalommal volt a Békéscsabai Tanács és a Békés megyei Tanács tagja. Társadalmunk fejlődését, kormányunk békepolitikáját határozottan támogatta és erre hívott másokat is. Tagja volt az Országos Béketanácsnak is. Többször végzett jó szolgálatokat külföldön is. Számos kitüntetés tulajdonosa, többek között a Munka Érdemrend ezüst fokozatának.

— Kívánjuk, hogy a nyugalom éveiben Isten adjon neki jó egészséget, békességet. Örülnénk, ha időnként szolgálna egy-egy igehirdetéssel a békéscsabai vagy más gyülekezetekben — fejezte be köszöntését Káldy Zoltán püspök.

Ezt követően dr. Pozsonyi László főosztályvezető köszöntötte Mekis Ádámot, majd felolvasta Miklós Imre államtitkárnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének Mekis Ádámhoz Intézett levelét, melybep többek között ezeket a sorokat olvashattuk: „Püspökhe- lvettes Űr egyike azoknak az egyházi személyiségeknek, akik a legkorábban ismerték fel a haladásért, a békéért, népünk jólétéért folytatott harc szükségességét és fáradoztak közös, célkitűzéseink megvalósításáért. Következetes elvi magatartása, sokoldalú fáradhatatlan tevékenysége méltán váltott ki Püspökhelyettes Ür személye iránt a hívők, a lelkészek és társadalmunk körében tiszteletet és megbecsülést. Ezt igazolják Békés megye és Békéscsaba választói, akik többször is tanácstagukká választották.” Ezt követően dr. Pozsonyi László főosztályvezető átnyújtotta Mekis Ádámnak Miklós Imre államtitkár ajándékát.

Az egyházmegye részéről dr. Kiss István egyházmegyei felügyelő, a lelkészek nevében Povázsay Mihály békéscsabai lelkész, a békéscsabai gyülekezet nevében Táborszky László lelkész mondott köszönő szavakat.

Az egyházmegyei közgyűlést ünnepi ebéd követte a Körös-szálló-. ban. ahol Gregor György egyházügyi titkár köszönt el Mekis Adómtól, melegen méltatva szolgálatát.

A LESZERELÉSI ÉVTIZED MÉRLEGE

A stockholmi nemzetközi békekutató intézet 11. évkönyve arra a következtetésre jut, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1969-ben meghirdetett leszerelési évtized teljes csőddel végződött. Sem az atomfegyverkezés, sem a nemzetközi fegyverkereskedelem, sem a hadikiadások nem csökkentek 1970 és 1979 között. A hadikiadások inkább újabb rekordokat értek el. Az intézet becslése szerint ezék a kiadások

1980-ban valószínűleg túllépik az 500 milliárd dollárt. 1979-ben ez az összeg „csak” 480 milliárd dollár volt.

Különösen a harmadik világ hadikiadásai növekedtek, éspedig — Kínát nem számítva — évente 7 százalékkal. Az olajexportáló országokban (OPEC) évente 15, Afrika déli részén pedig 16 százalékkal növekedtek a hadikiadások, így a harmadik világ részesedése a hadikiadásokból a 15 évvel ezelőtti 6,3 százalékról 15,3 százalékra emelkedett. A'NATO-orszá- gok részesedése — a stockholmi intézet szerint — 43. a Varsói Szerződés államaié pedig 26.4 százalék. A .nehézfegyverzet kereskedelme tíz év aiatt ötszörösére növekedett.

i