Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-11 / 19. szám

Kemenesaljái jegyzetek 4. A VIDÉK EGYEDÜLÁLLÓ SA­JÁTOSSÁGA, hogy földrajza, et­nográfiája, történeti, társadalmi fejlődése, de különösen egyház- története fs egyházrajza kivételes egységben áll. Tulajdonképpen egyetlen községen keresztül be­mutathatnánk az egész Kemenes­alját, s az egész vidékre jellemző sajátosságokat megtaláljuk egy- egy községben. Ebből a sorból az artikuláris település, Celldömölk emelkedik ki némiképpen. Dö­ntőik város, fejlődik, magához vonzza a környék dolgozó feles­legét, urbánus jellegénél fogva, szellemi, kulturális vonatkozás­ban felette áll Kemenesalja köz­ségeinél. Ez természetesen nem zárja ki azt a tényt, hogy a fal­vak lakossága is mélyre ható tár-, sadalmi, szociális változáson ment keresztül. A múltban sem volt jellemző rájuk a magyar paraszt­falvak „mozdulatlansága”. Lap­pangó osztályellentétek, protes­táns liberalizmus, szellemi igé­nyesség erjesztették a vidék tár­sadalmát. Mindezek- s egyéb tényezők közrehatásaképpen a fiatalabb nemzedék kevésbé kötődik a fa­lusi, paraszti életformához, a múlthoz és a tradíciókhoz. A fia­talokra merőben más ösztönzők hatnak. Általában csak az idő­sebbek alkudnak meg a falusi életformával, kötődésük földhöz, állathoz a mostohább körülmé- nvek között is változatlan. A kö­tődésnek ez a lazulása relatíve új jelenség, s ezzel meg kell birkóz­nia a társadalomnak s az egyház­nak egyaránt. A FALVAK ELÖREGEDÉSE, lélekszám csökkenése az egyházi szolgálat struktúrájában is mód­szerbeli változásokat igényel. Azok a problémák, amelyekkel a városi gyülekezetek viaskodtak a mögöttünk levő néhány évtized­ben, most falun is jelentkeznek. A falusi társadalom ma már nem „paraszt társadalom”, a szónak hagyományos értelmében véve. A termelőszövetkezetek mezőgazda- sági üzemi színvonalra jutottak, a dolgozók üzemi dolgozókká vál­tak. Gépesítés, nagyüzemi gon­dolkodásmód, üzemi étkezde, böl­csőde, óvoda stb., stb., új szem­léletet, tudatot alakított ki. De legfőképpen más lett a falusi em­berek időbeosztása. Így nem lep­het meg bennünket, hogy a Ke­menesalja mintegy 12 ezer evan­gélikusából jószerével az egyház vasárnaponként általában mint­egy 1—1500 embert ér el. A dur­ván 10%-on belül is nagyfokú in­gadozás tapasztalható. Nagysimo- nyi (filiája Sitke) 900 evangéliku­sából a gyermekekkel együtt 50— 60 ember jár templomba. De Si- monyi vasutas község is, s az életformát erősen meghatározza a vasúti szolgálat. Magassy Sán­dor lelkész informált arról, hogy a község 350 házából 300 már új. Gazdagodik, s a település jövőjét meghatározza Celldömölk közel­sége. Akadnak már hétvégi há­zak is és divattá vált a szőlőmű­velés. A község kulturális élete fejlettnek mondható. Irodalmi színpadot működtet egy fiatal pe­dagógus, 80—100 embert tud moz­gatni, a mozi látogatottsága gyé­rebb, 25—50 ember előtt vetíte­nek. Magassy lelkész szerint a tempi- lomba járástól már az artkiláris időkben elszoktak az emberek. Ha akadtak is időnként látvá­nyos fellángolások, hamarosan a régi, „rideg” vallásosság lett úr­rá a híveken. Nagy ünnepeken más a helyzet. Az egyházi cselek­ményeket (keresztelés, esketés, temetés) szinte 100%-ig igénybe veszik. „Az evangélikus öntudat változatlan a hívekben” — jelen­tette ki. „DE A KOCSMA BEZZEG HANGOS” —, s ez általános je­lenséggé lett Kemenesalján is. — Álcázzák ugyan nevét „bistrónak, büfének, presszónak, étkezdének, falatozónak, vendéglőnek, lénye­gében falusi színvonalon és jósze­rével a nap minden szakában te­le vannak.. Az alkoholizmus fal- vaink egy rétegének ragályos nép­betegségévé lett. Vönöck bájos kis 960 lelkes község. Zügn Tamás a lelkésze, csak két éve vette át a staféta­botot Kiss Gyulától. A nyugdíjas lelkész élő emlékezet. Tőle tudom meg, hogy a volt kisbirtokos la­kosság evangélikus, a cselédek, zsellérek, az uradalmak alkalma­zottai pedig katolikus. Nem egé­szen a fele lakosság tartozik egy­házunkhoz. A község 10—12%-a a vasútnál érdekelt, a többiek az ország egyik legkiválóbb mező- gazdasági intézményében, a 15 ezer holdon gazdálkodó és Tőke János által vezetett tsz-ben. A templomlátogatás az ötvenes évek óta fokozatosan apad, ma 15—20%-os. Nagy ünnepeken megtelik a Türelmi Rendelet után épített 200 férőhelyes templom. Magositól 4 km-re esik a község, s logikus lenne a két községet egy lelkész gondozása alá helyez­ni. Vasútját a múlt évben szüntet­ték meg, ez erősen kihatott a köz­ség gazdasági életére, és bár so­kan költöztek el, az utóbbi öt év­ben nagyarányú házépítkezések­be fogtak. A kulturális élet csend­ben halódik, amióta egyik lelkes pedagógusuk nyugdíjba vonult. A Déryné Színház kétszer fordult meg a faluban. Iskolája az 1903- ban épült Mikolay-kastélyban van. Mellette óvoda működik. A KEMENESALJÁI KASTÉ­LYOKAT ne úgy képzeljük el, mint a fertődit vagy nagycenkit. Egyszerű kis emeletes „villák”, amelyben alig fér el egy iskola. E kastéllyal átellenben állt a Far­kas Péter-féle kastély, ahol Kis­faludy Károly gyakran megfor­dult. Kiss' Gyula még látta azo­kat a freskókat, amelyeket a köl­tő (ki egyébként festett is) alko­tott. Ma annyira romokban hever az egész objektum, hogy boltíves szobáit, helyiségeit többé helyre­állítani sem lehet. Ha jól emlék­szem Jánossy István tette ezt szó­vá néhány éve az Üj Tükörben. Boba az a község, amely heves ellenállást tanúsított 1732-ben, a templomfoslalás idején. 1784-ben éoítette fel takaros templomát. Jankovits Béla egv éve szolgál itt. Nem régen a filiájában. Ka­cson egy 1783-ban kelt beadvány­ra bukkant, amelyben a bobaiak azt a templomot kérték vissza, amely Boba és Kócs (egymástól 2 km) között, félúton volt, és a pápisták nem használták. Nem kapták vissza és ekkor tünemé­nyes gyorsan, egy év alatt felépí­tették a jelenlegit. A fiatal lelkész számára leg­alább ilyen gyorsan hozták hely­re á parókiát. Az áldozatkészség erőteljes a gyülekezetben. Kócson kívül még egy filiája van Bobé­nak. Az utóbbi jobbágyközség volt kevés evangélikussal, Kócs nemesi, amelynek 320 leikéből 200 evangélikus. A templomok lá­togatottsága 10%-os. Mozi van a községben, orvos, gyógyszertár nincs. A mozit, és könyvtárat többségükben csak a fiatalok, iskolások bújják. A pe­dagógusokon és lelkészeken kívül nincs értelmiség a faluban. So­kan elköltöztek már. általában az idősek maradtak. A helybeliek nagy része szarvasmarhát tart. A jól fizető állattartás meglátszik a falu életszínvonalán. . AZ EMLÍTETT KÖZSÉGEK­BEN sok-sok új házat láthat az ember. Ellentmondásnak látszik, hogy az „öregek” éoítenek ma­guknak úi házakat, amelyek nyilván ..túlélik” őket. Van-e en­nek értelme? Az bizonyos.' hosv az urbanizáció, az inarosod^s ré­vén nagyfokú elvándorlás történt a magyar falvakból Viszont ez a folyamat mesállófélben van. Az. új gazdaságoolitik.R. a mezőgaz­dasági termékek értékének növe­kedése. a kedvező anvagi -helv- zef. mind azt célozzák, hogv meg­állítsák az oktalan elvándorlást Viszont a falunak új szellemi, kulturális" tartalmat, civilizációs lehetőségeket kell teremteni ah­hoz. hogv a virszaáram'ás meg­kezdődlek. Ebbe a munkába az pyvház is bekanesolódhat. Mint közösségformáló ténvező. s mint társadalmi intézmény máris jó példával járhat elöl. Rédey Pál Bemutatjuk Herbert Manfred Hoffmann orgonaművészt SOPRON, GYŐR ÉS BUDA­PEST DEÁK TÉR temploma hal­lotta orgonálni. Aki csak ott volt ezeken az esteken, elmondhatja, hogy rendkívüli élményt kapott. Tizenegy éves korától tanult or­gonálni és már tizennyolc évesen kezében volt az orgonaművészi diploma. Kiváló orgonatanára olyan kincset bízott rá, amelyik máig elidegeníthetetlen öröksége: a századforduló nagy mesteré­nek; Max Regernek a művésze­tét. Megjelent lemezein régi mes­terek műveit is játsza, amint Bach nagy alkotásait is, mégis úgy ismerik hazájában, a Német Szövetségi Köztársaságban, hogy ő elsősorban Max Reger kiváló ismerője és hiteles előadója. 1951 óta kántor Frankfurtban, később a hetven evangélikus gyülekeze­tét magába ölelő Frankfurti Re­gionális Egyházi Szövetség zenei Vezetője lett. Az egyházi muzsi­ka magasabb színvonalú műve­lésére alakult Egyházzene Bará­tai egyesületnek elnökévé válasz­tották. KÉT RÉSZBŐL ÁLLT a sop­roni, győri és Deák’téri műsor: Bach-művek után romantikus mesterektől, főként Regertől ját­szott. Már az első műnél, Bach g-moll fantáziájánál érződött, hogy nem egyszerűen virtuóz művészről van szó. Technikai tu­dását alávetette a stílus által kö­vetelt feltételeknek. A fantázia fúgája vidám témáját olyan ma­gafeledt örömmel játszotta, hogy a hallgatóságot már ennél az el­ső számnál magával ragadta. A csöndes korálelőjáték alatt a mindhárom helyen a megszokott­nál jóval nagyobb érdeklődést mutató közönség áhítatos figye­lemmel hallgatta. A Bach-művek sorozatát a nagy D-dúr prelú­dium és fúga zárta. A gyors fú­ga a preludium fényes akkordjai után óriási technikai tudással megoldott pompás muzsika volt. A DEÁK TÉRI ÁHÍTATON dr. Hafenscher Károly prédikált az Apostolok Cselekedete 2. része alapján a zene és a Szentlélek által adott internacionális nyelv­ről. Az igehirdetés után Reger- művek következtek. A hatalmas méretű d-moll szonáta az orgo­nairodalom egyik legnagyszerűbb alkotása, és egyben az egyik leg­nehezebb is. A mű első akkord­jai után hallhattuk, szakértő ke­ze szólaltatja meg Reger harmó­niáit. A jelenlevő zeneakadémiai professzor csodálkozva mondta a végén: „Eddig azt tudtuk, hogy a Deák téri orgonán Bach na­gyon jól szól; de hogy Reger is így megszólalhat, azt nem!” Re­ger műveiről ugyanis azt tartják, hogy csak 80—100 regiszteres or­gonán hangzanak igazán óriási hangerőt igénylő művei. Vendé­günk megmutatta, hogy szakér­telemmel egy negyven regiszte­res orgonán is megszólaltathatók, mégpedig úgy, hogy semmi hiányérzetünk sem maradt. Zú­gott, hömpöl^gött a zene. majd a csendes részek hatásosan bonta­koztatták ki az orgona lágy fu­voláit. A Reger korálelőjátékok új színeket hoztak. Az est záró­száma méltó volt az előzménvek- hez: Reger „Erős vár a mi Iste­nünk" .. . korálfantáziáiát hall­hattuk. Ragyogóan szólalt meg Luther himnusza, hol szélsebes futamoktól körülvéve, hol pedig az akkordok bazalttömbjébe vés­ve. VENDÉGÜNKRŐL MÉG VA­LAMIT el kell mondani. Nem­csak ő szeret muzsikálni, hanem szereti azt is, ha mások muzsi­kálnak. Lutheránia énekkarun­kat ő „fedezte föl” a külföld szá­mára. 1979 tavaszán járt itt elő­ször, és a hallottak alapján meg­hívta Frankfurtba és környékére énekkarunkat 1979 augusztusá­ban. A nagy sikerű út hozta ma­gával az idei júniusi második Nyugat-Németországha szóló meghívást Augsburgba. VENDÉGÜNKNEK HÁLÁSAN KÖSZÖNJÜK a zenei élményt és azt, hogy szereti és támogatja evangélikus magyar egyházi ze­nénket. Trajtler Gábor Alii VASÁRNAP IDEJE A Érvényt a törvénynek? Rm 3, 28—31 Igen, először így kérdőjellel kell leírnom azt a mondatot, amely mai igeszakaszunk befejező gondolata. NINCS ITT VALAMI TÉVEDÉS? A jól ismert, s szinte megszo­kott kifejezések után („hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül”, 28, v.), egy ilyen teljesen váratlan, s első pillanatban megalapozatlannak tűnő kijelentés hangzik. Nem téve­dett itt Pál apostol? ő, aki olyan nagy erővel tudott szólni Isten megigazító kegyelméről, olyan gyakran elmondta, hogy ő is „kárnak és szemétnek ítélt mindent”, ami eddig a törvény iránti rajongással töltötte el szívét, mert megragadta Jézus Krisztus kegyelme — most miért mondja ezt? Sejthetjük, itt van igénk üzenetének a lényege! Keressük együtt! MI MINDEN VÁLASZTHATJA ÉL AZ EMBEREKET! Nem mesz- sze járunk az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy az emberi bűn, büsz­keség és szeretetlenséq mindenben meg tudja — és meg is akarja! — találni azt ami alapján többnek, különbnek tarthatja magát em­bertársainál. Igazán csak néhány példa: anyagi javak, tehetség, bőr­szín, egy-egy néphez tartozás, s lehet folytatni „hétköznapibb” pél­dákkal. A legfájdalmasabb és legnyomasztóbb az, amikor Isten nyil­vánvaló ajándékait használják fel az emberek (használjuk fel mi magunk is!), hogy magukat másoknál többnek, különbnek, igazabb- nak tartsák. Milyen elrettentő példák vannak erre az egyháztörté­netben is. De irányítsuk most figyelmünket igénk gondolatmenetére! IZRAEL. VÁLASZTOTTSÁGÁNAK TUDATÁBAN HATÁROLTA EL MA.GÁT más népektől. Rajongásában jutott odáig, hogy miköz­ben büszke volt Istenére, a szövetségre, a törvényre, ezek alapján más népeknél, többnek tartotta magát. Nem -az volt már a lényeg, hogy a választott nép Istené, hanem ennek a fordítottja: Isten a választott népé! És csak az övé! Ebbe kapaszkodott, erre tette fel életét. S ez az indulat zárta , be szívét úgy, hogy Istenének új útját sem tudta elfogadni: a Jézus Krisztusban a bűnöst is, a pogányt is megigazító kegyelmes Isten útját. NAPONTA IMÁDKOZTA IZRÁEL NÉPE A TÖRVÉNY SUMMÁ­JÁT. a héber kezdőszaváról elnevezett Sömá-t. „Halld meg, Izráel, az ÜR a mi Istenünk, egyedül az ÜR!” (5 Móz 6, 4). De az, ahogyan a zsidóság ezt értelmezte, falakat épített Izráel'és a többi nép kö­zött, körülmetélt és körülmetéletlen, zsidó és pogány között, s a né­pen belül is igaz és bűnös között. Ez- az értelmezés súlyos követ­kezményekkel járt a keresztyénség számára is, amikor a missziói munka lendülettel megindult. Sokan azt tartották a zsidókból lett keresztyének között, hogy a pogányoknak először zsidóvá kell len­niük, fel kell venniük az ószövetség testi jelét is, vagyis körül kell metéltetniük, s csak így lehetnek az új szövetség népévé, Jézus Krisztus egyházának tagjaivá. (Pál apostol leveleiben nagyon sok­szor találkozunk ezekkel a kérdésekkel.) PÁL APOSTOL AZT MONDJA, HOGY ÚGY VAN, AHOGY A TÖRVÉNY TANÍTJA> és a zsidóság megvallja: „a mi Istenünk. egyedül az.Tj.Rl”. De ez. nem úgy valósul meg, ahogy a zsidóság*e&vr* különülésével. és dicsekedésével állítja, hanem úgy, hogy Isten -való-nőt ban megmutatta Jézus Krisztusban, hogy egy Isten ő, aki minden­kié. Megmutatta ezt a benne hivő zsidónak és görögnek, megmu­tatta Saulnak, akiből Pál lett, megmutatta a tanítványoknak, amikor pünkösd, után a pogányok is vették a Szentlélek ajándékát; meg­mutatta és megmutatja mindenkinek, aki hisz az ő egyszülött Fiá­nak, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak nevében. Egyedül övé a dicsőség! Ennek, hogy így legyen, nincs feltétele. Legalábbis nem Istennél és nem Istenben van a feltétel. És ismét hallatlan üzenet hangzik! ISTEN MAGA KEZDEMÉNYEZETT! Nem őt kell megnyernünk, kiengesztelnünk, meggyőznünk; ő a miénk! Feltétel nélkül magá­hoz öleli a bűnöst. — Jézus Krisztus halálával ő akar meggyőzni bennünket, a tőle elszakadt, bűnök miatt távol levő embereket. A saját engedetlensége és hibái miatt duzzogó gyermeket a mennyei Atya békítgeti. Hogy legyen bennünk bizalom, omoljon a fal közte és köztünk, köztünk és embertársaink között. Ezért jött Jézus Krisz­tus, hogy elhigyjük, bízhatunk benne, hihetünk benne, szerethet­jük öt! MIT JELENT EZ NEKÜNK A HÉTKÖZNAPOKON? — Először is azt, hogy hamis minden gőg, büszkeség és önérzeteskedés, még a vallásos büszkeség is, sőt, az igazán. Akiket megtalált az egy Isten szeretete, miért hinnék, hogy Isten szemében többet érnek mások­nál? Az egyház sem, de egyetlen felekezet sem sajátíthatja ki magá­nak Istent, mintha csak az övé volna. Bármennyire is érthetetlennek tartjuk sokszor, ö ma is mindenkié és mindenki az övé! Azok is, akiket mi esetleg nem tartunk méltónak őhozzá és magunkhoz. — A másik fontos „hétköznapi üzenet”: Istenünk elénk jövő, kezdemé­nyező szeretete mutatja szolgálatunk útját és területeit. Mivel ő mindenkihez odafordult szeretetével, azért kell egyházának is, min­den keresztyénnek is tágölelésű szeretettel, szolgálattal fordulni az egész világ felé. MONDHATJUK ISMÉT, de már nem kérdőjellel: Érvényt a tör­vénynek a mi életünkben is! Ittzés János Imádkozzunk! Istenünk, aki Jézus Krisztusban megbékéltetted magaddal és egy­mással az egész emberiséget, ajándékozz meg bennünket is élő hittel, Irántad való bizalommal, igéd iránti engedelmességgel, hogy kételke­dés nélkül vallhassunk Urunknak téged, és személy válogatás nélküli szeretettel élhessünk minden embertársunk javára, a te neved dicső­ségére. Amen. ______________________________ — Szentháromság után a 12, vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mk 7,31—37; az igehir­detés alapigéje: Rm 3,28—31. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 24-én, .vasárnap reg­gel 7 órakor az evanaélikus egy­ház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet BOHUS IMRE fóti lelkész. Megjelent Gyarmathy Irén: Tedd rám a kezed! című elbeszélés kötete Ara: 66,— Ft. ' Kapható a Sajtóosztályon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom