Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-05-27 / 21. szám

Övék a rajz — miénk a felelőssé Az egyház éltetője: Jézus Krisztus Vagy nyolc éve amnak, hogy egyhónapos nyári diakóniai gya­korlatomat a fürstenwaldei (NDK) sérült gyermekek ottho­nában töltöttem. Azóta is kísér és kísért az a megrázó élmény, amiben ott részem volt, s az • a lehetetlent nem ismerő, segíteni- gyógyítani akaró szívós munka, amit az otthon dolgozói, köztük egy pszichológus orvosnő és fes­tő-, fazekasművész férje Végzett. A gyermekeket időközönként a művész műtermébe vitték, és ott agyagból, vagy színes krétákkal papíron azt alkothattak, amit akartak. Mint megtudtam, ez a — gyermekek számára — önfe­ledt játék, voltaképp egy diag­nosztikai eszköz volt a doktornő számára: vele kimutatható és ér­zékelhető, mi játszódik a gyer­mekekben, s hosszú távon így lelki fejlődésük követhető nyo­mon. AZÖTA IS MINDEN GYER­MEK SZÉP VAGY KEVÉSBÉ SZÉP KÉPÉRE, rajzára, sokszor kusza vonalaira, s. a hozzá fű­zött kedves magyarázatára (ez­zel együtt világlik ki az igazi tartalom), úgy tekintek, mint egy ,.szent” képre, melyen egy apró élet tárul fel tapasztalatai­val, őszinte vágyaival és álmai­val a maga ártatlanságában a világ előtt. A mi „felnőttes”, klasszikus művészeteken és alko­tásokon nevelkedett esztétikai és szakmai érzékünk talán primi­tívnek, naivnak, sőt együgyűnek véli a borzas, aránytalan, ötlet­szerűnek tűnő kavargó többné­zetű kavalkádot, mi kikerül „Ké­szen van!” felkiáltással gyerme­keink kezéből. De megsejthetünk valamit e. „krikszkrakszok” lé­nyegéből, ha a pici alkotó ar­cára nézünk, ama kicsattanó örömre és boldogságra, mellyel odaállít a felnőtt elé pontos ma­gyarázatot adva művéhez, s ha megérzünk valamit abból a ta­lán suta, szégyenlős, ám annál súlyosabb gesztusból, melyet e két jelentőségteljes szó szokott kísérni: „Neked adom!” fii LÉNYEG KOMOLY VOLTA AZONBAN — a megható és kedves megnyilatkozáson túl — abban van. hogy nem egysze­rűen egy gyermekded, illuzóri­kus és álmokkal teli világ sűrű­södik bele, s bomlik ki belőle, hanem a mi világunk, az amit alkottunk, teremtettünk a szá­mukra is. Más szóval, a felnőt­tek megvalósította világ, a fel­nőttek élte élet tárgyi, szellemi és lelki (!) valósága tükröződik e rajzokon sajátos jelképrend­szerben, lényegre redukáltan, ta­lán nem esztétikusán, de annál kifejezőbben, sokszor megdöb­bentően. A mi szeretetünk, vagy szeretetlenségünk, rendezett vagy rendezetlen kapcsolataink han­gulata, tárgyakhoz, emberekhez, ügyekhez való viszonyunk becsü­letes, emberi volta, vagy annak hiánya egyaránt megjelenik e kis rajzokon. A nyomott, félel­mekkel teli környezet hatása pl. a sötét színek használatában, vagy a jókedvű, harmonikus életérzés a világos, vidám sok­színűségben, az ingerültség, fe­szültség az önkéntelen háborús vagy verekedés jelenetekben, a békés nyugalom vágya vagy va­lósága a 'virágos rét, az egymás kezét fogó család megörökíté­sében. Mind megannyi .őszinte vallomás arról a világról, mely­be gyermekeink bele születtek, s amiben élnek. Arról a világ­ról, amiért azonban mi, felnőt­tek vagyunk felelősek ember voltunkból és mi keresztyének hitünkből fakadóan is. MINDNYÁJAN BOLDOGAN FEDEZZÜK FEL gyermekeink ránk hasonlító arcvonásait, a tő­lünk örököltnek vélt jellegzetes hanghordozását, mozdulatait. Most — legalább a gyermekév kapcsán —, próbáljuk felfedezni és meglátni a saját példát adó életünket is például gyermekeink rajzainak/ alkotásainak vonásai­ban. s komolyan venni azt. Mit tükröznek azok? Vajon az ő pa­pírra vetett lényegérzésük és lá­tásukban is — súlyos mérce! — kirajzolódik e hitünk és szere­tetünk? Kirajzolódnak-e annak a Krisztusnak az arcvonásai, sze- retete és szolgálata, mellyel „szülőnkké” lett új, komoly fe­lelősségre vezetve minket e vi­lág, s e világ kicsinyei iránt? Bár az tükröződne gyermekeink minden egyes rajzában, hogy ál­talunk, szülőkön, felnőtteken ke­resztül. is Jézus ölbe vette és megáldotta őket. Ifj. Foltin Brúnó Orgonabővítés Budavárán Jelentős ünnepe volt a buda­vári gyülekezetnek május 6-an. Ekkor adták át rendeltetésének az ún. Rück-positiv megépíté­sével teljessé lett Bécsi-kapu téri orgonát. A zenés áhítaton, amelyet a templomot teljesen betöltő gyülekezet hallgatott. Feskó György orgonaművész ugyanazt a műsort adta elő, mint húsz évvel ezelőtt az or­gona törzsanyagának elkészülte és felavatása alkalmával. WALTER, BACH, PESKÖ ZOLTÁN és LISZT műveiből olyan összeállítást hallhattunk, amely kitűnően mutatta be azo­kat a rendkívül széles skálájú variációs lehetőségeket, amelye­ket az orgona új hangszínekkel történt kiegészítése lehetővé tett. Walter „Jézus életemnek” hétfé­le változata. Bach „Passacaglia” huszonkét variációja. Peskó „Sa- conna” finom árnyalatú nyolc változata, amely az ároni áldás ősi dallamának feldolgozása, s a „Weinen klagen” változatainak szabad variációs lehetőségei mél­tóképpen tárták fel a megújított és hat változattal, 380 síppal bő­vült, hangszer szépségeit. Peskó György, akinek egyik művészi adottsága éppen a változatok öt­letes, képzeletdús kihasználása, szinte összenőtt ezen az estén az orgonával. A HANGSZER ISMERTETÉ­SÉBEN D. KOREN EMIL espe­res rámutatott az evangélikus istentisztelet háromfonatú köte­lékére, amit az oltár, a szószék s az orgona jelent. Az orgona a gyülekezet éneklésével nőtt egy­be, s ami művészi szépséget ad ez a hangszer az istentiszteleten, azt Peskó György a műfordítás­ról írt Reményik-vers találó, sza­vaival magyarázta: „félig őt vin­ni, félig vele menni”. Ének és orgona így ölelkeznek, s ami az orgonán önálló művészi produk­cióvá nőtt, az a gyülekezet éneklésének megalapozása, elő­készítése, áhítatának háttérfes­tése. Az orgona nem hangerőben nőtt, hanem színkombinációk le­hetőségeiben, a halk játékon be­lüli változatokban, a dallam­kiemelés módozataiban s térha­tásban. A 20 százalékkal bővült, s így teljessé lett orgonának mintegy 150 sípja van — a legkisebb 4 mm-es, a legnagyobb 6 m-es — játszóasztala három manuálos, 24 regiszteres. AZ ORGONA BEFEJEZÉSÉT A FINN EGYHÁZ ADOMÁNYA tette lehetővé. A teljes költsé­get vállalták, 300 000 Ft összeg­ben. Az orgona érdekében finn orgonaművészek hangversenyez­tek, Peskó György hangverseny- kőrúton járt közöttük, s az ado­mányt a finn egyház segélyszer­vezete D. Koren Emil kapcsolat- építő szolgálata iránti szeretetből küldte el. Így az orgoná, mivel húsz évvel ezelőtt is jelentős finn segítséggel épült, a gyüle­kezet tudatában finn orgonává lett. Az építés járulékos kiadá­saira maga a budavári gyüleke­zet 80 000 Ft-ot áldozott. A munkát dicséretes pontossággal a magyar orgonagyár végezte, aminthogy ott készült annak ide­jén a törzsanyaga is. AZ ÁTADÁS SZÉP ZENÉS ÁHÍTATÁN szeretettel emlé­keztek Peskó Zoltánra, az orgo­na tervezőjére, s idézték egyház­zenei elvét: „Istennek mindig csak a legszebbet szabad adni.’’ Jézus Krisztus az egyház Ura — valljuk az apostolok korától fogva. Ura a Magyarországi Evangélikus Egyháznak is. Ura minden gyülekezetnek, akár ki­csiny, akár nagy — egyformán drága neki. Jézus Krisztus úgy Ura az egyháznak, hogy az egy­ház belőle él. Igéjének tápláléká­val, testének és vérének szentsé­gével élteti a gyülekezeteket. Ahol igéjét hirdetik, szentségei­ben közösséget találnak vele és vele élik a szeretet szolgáló kö­zösségét, ott nem kell az egyház­nak semmitől tartania, mert min­den ügye, dolga, gondja és kér­dése az egyház éltető Urára tar­tozik, Ö visel gondot arra. Nála pedig nincs személyválogatás, nincs különbség kicsiny és nagy között, egyformán akarja szolgá­latába állítani a „nagy gyüleke­zetben és a szórványgyülekezet­ben szolgáló szeretetközösséget. A gyülekezet ereje sem abban van, hogy mekkora a létszáma. Itt nem az érvényes, hogy ott a na­gyobb erő, ahol sokan vannak. Minden gyülekezet — „nagy” és „szórvány” — csak akkor erős, ha erősen áll Őbenne. Hiszen a „nagy” jeruzsálemi gyülekezet épp úgy Urából élt, mint a né­hány lelket számláló kisázsiai vagy görögországi gyülekezetek, szórványok. JÉZUS ÜGY ÉLTETI A GYÜ­LEKEZETEKET, hogy egymásra bízza őket. Egyik-másik kisebb­nek a „részét”, a nekik szánt gon­doskodást a nagyobbaknál he­lyezte el. Ahogy énekeljük is, úgy kell tennünk az egyházban: „Szí­vesen szolgálja az erős a gyön­gét.” (450. ének) A szórványban élő embert vagy a születése, vagy a hivatása helyezte a szórványba és nem tehet arról, hogy kevés evangélikussal van körülvéve. Mégis ugyanúgy vágyik a szíve az ige hallgatására, a békességre és felszabadult életre, de a test­véri közösségre is. Azon kell igyekeznünk, hogy Semmiben ne érezze magát szegényebbnek, mint máshol élő testvére. Aki pe­dig olyan helyen él. ahol „nagy” gyülekezetben találhat sok test­vért és velük közösséget, az adjon hálát érte Istennek, de jódolgá- ban meg ne feledkezzék szór­ványban élő testvéreiről. Az egész egyház akkor lesz egyetlen diakó­niai, egymásnak szolgáló közös­ség. ha lelki és anyagi természetű kérdésekben egyaránt túl tudunk nézni saját „kerítéseinken.” A DIAKÓNIAI LELKÜLET AZT JELENTI a nagyobb gyüle­kezet számára, hogy jól felmér­ve saját szükségleteit, úgy tervez­zen pl. a költségvetésében, hogy kifejezésre jusson abban, tudja, Isten mások javait is náluk he­lyezte el. Egyszer egy nagyobb gyülekezetben, a presbitériumban arról beszélgettünk, hogy milyen szépen élnek a hívek egyházfenn­tartási áldozatából, járulékaiból. Annyira elég. hogy még tartalé­kot is tudtak évek folyamán LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG VILÁGSZOLGÁLAT BIZOTTSÁG A Világszolgálat Bizottság, a Lutheránus Világszövetség há­rom választott bizottságának egyike május 1—4-ig tartotta idei ülését Genfben (Svájc). Az utóbbi évek gyakorlata szerint minden ilyen ülésre hívtak né­hány fiatalt is, hogy megismer­jék a Lutheránus Világszövetség bizottságainak munkáját és hogy észrevételeikkel, szempontjaikkal vegyenek részt a munkában. Er­re az ülésre egyházunknak küld­tek meghívást, jelöljön egy fia­talt. Egyházunk vezetősége Gáncs Péter lelkészt bízta meg a részvétellel. LEVÉLTÁRI KUTATÓÜT A Lutheránus Világszövetség ig dr. Fabiny Tibor levéltári ku- egyházi együttműködési osztá- tatásokat folytatott Becsben lyának segítségével április 1—14- (Ausztria). GYÜLEKEZETI SZEMINÁRIUM A LESZERELÉSRŐL A westfáliai (NSZK) Selm Meghívást kapott Baranyai Ta- evangélikus gyülekezete május más lelkész is, aki a Keresztyén 9—11-ig nemzetközi konzultációt Békekonferencia leszerelési ta- rendez a leszerelés kérdéséről, nulmányi bizottságának tagja.-----------------------------------------------\ ________________________ gy űjteni. S akkor azt kérdeztem — gondoltak-e arra, hogy máso­két. is náluk helyezte el Isten? Erre azt mondták, hogy minden gyűjtésben és áldozásban igye­keznek ezt kifejezésre juttatni. Amikor elmondtam, hogy a kis létszámú, szórványgyülekezetek­nek milyen anyagi természetű problémáik vannak, belátták, hogy ők könnyen segíthetnének. Legfeljebb kevesebb lenne a tar­talék. Erre már csak azt mond­tam nekik: amit a szórványok­nak akarnak adni, azt tegyék hozzá az őszi szórványoffertó- riumhoz. Ne csak azt küldjék el, ami éppen akkor a perselyben volt. „Kerekítsék feljebb!” Ügy is tettek. Több ezerdorint lett az offertórium. De van a segítség­nek sok más módja is. T estvér- gyülekezetként is felvállalhatja egy erősebb a gyengébb segítését. Lelki téren is lehet sokat segíte­ni kölcsönös látogatásokkal és anyagi téren is, hiszen a testvé­rek jól tudják, mire van a test­vérnek szüksége. NAGYON FONTOS, HOGY A SZÖRVÁNYSORS MIATT sem egy-egy gyülekezet, sem egész egyházunk ne érezze magát „sze­génynek”. Nem lehetünk szegé­nyek, hiszen Urunkból élünk. Az ő karja nem rövidül meg és sok olyan gazdagságot ad, ami a „ki­csinyek gazdagsága”. Milyen sok­ra becsülte Jézus a kicsinyeket: példának állította a nagyok elé. Arra is intett: vigyázzatok, hogy egy is el ne vesszen közülük! Így kell vigyáznunk egymásra. Szór­ványgyülekezetekre és kicsiny gyülekezetekre. Végül még egyet: Jézus nem úgy osztályoz, hogy nagy gyüle­kezetből vagy szórványból jöt­tél-e, neki az egyház ügye első­sorban nem „mennyiségi”, hanem „minőségi” kérdés. Amikor eljön, vajon talál-e hitét? Amikor egy­házára néz, nem az anyagi gaz­dagságot keresi, hanem a diakó- niában való gazdagságot. Szol­gál-e az ő népe? Magát legelte­ti-e, vagy másokat éltet? Egy szórvány gyülekezet is lehet ki­csinységében áldott kovász, ízes só ott, ahol él. Jelenthet nagyon sokat, szolgáló szeretetével lehet szegényen is „sokakat gazdagító” a környezetében, a társadalom­ban és szerezhet jó bizonyságot az emberek között. Nem a meny- nyiségével, hanem szolgáló szere- tetének magas hőfokával, az Urá­nak való „minőségi” engedelmes­ségével ! Tóth-Szöllős Mihály Új könyv a magyar reformáció korából Heltai Gáspár: Háló A háló halászok szerszáma. Amikor vízbe merül, mindenféle halat zsákmányul ejt. A háló esz­köze lehet rossz szándékoknak is. Ha valakire ráborul, aligha sza­badulhat többé. A Magvető Kiadó gondozásá­ban nemrég megjelent kötet cí­mében is találóan hordozza ezt a kettős értelmet. Mert a „Háló” egy gazdag életműből válogat össze néhány nagyon jelentős al­kotást. Elsőként „A részegségnek veszedelmes voltáról való párbe­szédet”, melyben egy sajnos ma is felettébb gyakori nyomorúság, az italozás kerül a vizsgálat ref­lektorfényébe. Nem elégszik meg erkölcsi törvények eldörgésével, hanem a szereplők beszélgetésé­ben felvillantja a szabadulás le­hetőségének reménységét is. Be­került a kötetbe a „Krónika az magyaroknak dolgairól” című munka is, melynek különös je­lentőséget ad az a tény, hogy ez az első magyar nyelvű történel­mi leírás népünk eredetéről és évszázados múltjáról. Külön kell szólnunk a kötet címadó m'uvéről, a „Háló”- ról. Nem könnyű, nem „szórakoztató olvasmány”. Egy spanyol szerző­nek, Gonsalvius Reginaldusnak inkvizíciótörténetét fordítja le magyarra. Hátborzongató az „eretneknyomozások” kapcsán részletesen előadott kínvallatási „forgatókönyv” bemutatása, sza­dista hóhérlegények álszent val­lásos köntösbe bújtatott és kifica­modott erkölcsi érzékről tanúsko­dó kegyetlen tetteinek elősorolá- sa. Ördögi háló ez, melyet taná­csos elkerülni, mert megfojtja ál­dozatát. A kötet szerzője: Heltai Gáspár a 16. század egyik nagy egyéni­sége. Mai fogalmaink szerint ka­tolikusból előbb evangélikussá,- majd reformátussá, végül uni­táriussá váló „nyugtalan ember”. Mai fogalmaink azonban nem al­kalmasak a 16. századi valóság megragadására. Helyesebb úgy mondanunk, hogy Heltait, a ko­lozsvári szászok plébánosát meg­érinti a lutheri reformáció, s a forradalmi lelki-szellemi sodrás mind radikálisabb meggyőződésbe viszi. Munkálkodása rendkívül sokirányú: prédikál és könyveket nyomtat; magyar nyelvű nyom­tatványainak lapszáma egyébként több. mint a korabeli nyomdáké, magyar műhelyeké együttvéve! Német létére felnőtt fejjel tanul meg magyarul. Könyvei bizony­sága szerint nyelvteremtő, nyelv­szépítő ereje a későbbi fejlődést is meghatározó tényezővé válik. Számtalan vallásos tárgyú fordí­tása és átdolgozása — köztük van Luther Kiskátéja is! — mellett a világi irodalom területén is ott­honosan mozog, amit történelmi Krónikája mellett még más mű­vek is meggyőzően fémjeleznek. A mai olvasó •«— aki bizonyára szeretné a könyvet és szerzőjét „egyértelműen besorolni” isme­retrendszerébe —, könnyen za­varba eshet Heltai és életműve szemlélésekor. Mert az inkvizí­ció rémtettein felháborodó s azt élesen bíráló részletek már-már a későbbi korok szabadgondolko­zóinak „haladó vonásait” rakják rá lelki, szellemi arcképére. Ugyanakkor „teológiai szőrszálha- sogatásoknak” és „sajátos szűk­látókörűségnek” tűnhet az egyes alapvető hittani kérdésekben el­foglalt álláspontját tartalmazó részletek. A Krónikát olvasva — mely tudományos színvonalát te­kintve elmarad forrása: a tudós humanista Bonfini elsőrendű munkája mögött —, kézenfekvő­nek látszik arra gondolnunk, hogy egy „ügyes üzletember” az „eladhatóság” érdekeit tartja szem előtt, vagy hogy még a tör­ténelemírást is felhasználja „ta­nai terjesztésére”. Heltai azonban korának többi nagy reformátorá­hoz — például egy Sztáraihoz, vagy Bornemisszához — hason­lóan nem ilyen „komplikált” egyéniség. Részletekben eltérhet tőlük, sőt akár szembe is fordul­hat velük. Az alapok azonban közösek: egy forrongó, véres, fáj­dalmas kor kisembereit szólítják meg mindnyájan, azzal a céllal,, hogy a reformációban felismert nagy ajándékkal: az Isten sze­gényekhez. kisemmizettekhez és oly sok tekintetben kiszolgáltak- tottakhoz lehajló szeretetének örömhírével vigasztaljanak, és erősítsenek a hatalmas és kegyet­len ördög mindenféle „hálójával”, kísértő cselvetésével szembeni megállásra. Magassy Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom