Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-08-26 / 34. szám
Zelk Zoltán: idegen fájdalmak Idegen fájdalmak zsákmánya lettem. Idegen fájdalmak szögei. Idegen fájdalmak nyársán. Idegen fájdalmak kötelén. Csuklyában is meztelen arcú hóhérok csapata. Irgalom! Nincs irgalom. Kegyelem! Nincs kegyelem. Idegen fájdalmak lakják a testem. Bűnös vagyok. Föllebbezek. Bűnös vagyok. Van irgalom. Bűnös vagyok. Lesz kegyelem. Bűneim kazlát fölgyújtja az Istéh és küld szelet, mely elhordja a pernyét. És lesz földi feltámadás könyvespolcok és bútorok között. És földereng Erzsébet arca. Amen. Megjelent a költő „MINDENNAPI HALALOM” című kötetében. 1979. Petőfi kézirat Angyalföldön Az angyalföldi gyülekezet presbitériuma júniusi ülésére meghívta dr. Fabiny Tibor teológiai tanárt, aki az Országos Evangélikus Múzeum szervezését végezte, azzal a kéréssel, hogy adjon tájékoztatót az azóta megnyílt múzeumról. Az ülés emelkedett pillanata volt, amikor dr. Hamrák Béla másodfelügyelő értékes kézírásos könyvet adott át a Múzeum részére. A könyv negyedik és ötödik lapjára Petőfi saját kezűleg írta be és írta alá — akkor még Petrov ics Sándor néven — „A hűte- lenhez” c. versét 1838. október 26-i keltezéssel. A kézzel írt, kemény táblába kötött könyv címe: „A magyar literal oskolai érdemkönyve 1838-dik esztendőtől fogva.” A cím alatt hivatalos körpecsét: A selmeczi ágost. hitv. evang. ly- ceum pecsétje. Ebbe a könyvbe jegyezték a lyceum magyar önképzőkörének, a „Nemes Magyar Társaság” tagjainak különösen érdemesnek minősült írásait. Ez a társaság 1826-ban alakult a magyar nyelv ápolása érdekében. Petőfi rövid ideig, az 1838/39- es tanév első felében volt a sel- meci evangélikus líceum tanulója és a Társaság tagja. Az érdemkönyv tartalomjegyzéke tanúsítja, hogy a 19—20. lapon „A költő keserve” c. Petőfi vers volt beírva, de ezt a verset ismeretlen kezek kitépték, s így nem ismerjük. Hamrák Béla részletesen ismertette a „Nemes Magyar Társaság'' alapszabályait és életét. A társaság 1881-ben a „Petőfi Kör” nevet vette fel. Néhány ismert név a kör volt tagjai közül: Ze- lenka Pál tiszakefületi püspök, Baltik Frigyes dunáninneni kerületi püspök és MikSSáth Kálmán, aki a körnek aljegyzője, később főjegyzője volt. A könyv édesapja révén került Hamrák Béla tulajdonába, aki a selmeci evangélikus líceum vallástanára volt. A könyvet 1920- ban magával hozta Aszódra, ahol az Evangélikus Petőfi Gimnázium .vallástanára lett. Hamrák Béla nagy figyelemmel kísért beszámolója befejezésében közölte: „Most, hogy tudomást szereztem a hamarosan megnyíló Országos Evangélikus Múzeumról, úgy érzem, létrejött az a hely, amely a legméltóbb arra, hogy az Érdemkönyv ott legyen. Édesapám emlékének is áldozva ajánlom fel az Érdemkönyvet és a Magyar Társaság alapszabályait az Országos Evangélikus Múzeumnak.” B. L. A rekkenő hőség ellenére is zsúfolásig megtelt a monori templom július 29-én délután. Szinte „talpalatnyi hely” sem Volt már. amikor az idei kilencedik lelkészavatás megkezdődött. A lelkészayató sorozatnak méltó kásává is akar lenni. Ennek érdekében öt évig nem dolgozott, fizetést sem kapott, ami nem kis áldozat volt neki és családjának. De édesapja, akinek talán már jobban esett volna a pihenés, minden erejét megfeszítve segíDr. Káldy Zoltán püspök — balra dr. Montag Andor dékán, jobbra Keveházi László esperes — lelkésszé avatja Selmeczi In.jóst befejezése, „koronája” volt a monori, s alaphangját, hangulatát ebben a két szóban lehet tömöríteni: különös öröm. „Sok öröme van magyarországi evangélikus egyházunknak az idei nyár első felében” — mondotta dr. Káldy Zoltán püspök bevezető szavaiban. Idén kilenc fiatal végezte el a Teológiai Akadémián tanulmányait, kérte felavatását. Kilenc fiatal mondotta: „vállalom a lelkószi szolgálatot evangélikus egyházunkban”. El lehet képzelni, • hogy mennyire örül egyházunk vezetősége — mondotta püspökünk. De hozzátehetjük. hogy velük örül egész egyházunk, ennek szép jelképe volt, hogy mindenütt nagy gyülekezet vett részt az avatásokon, és sok lelkész is. Itt, Monoron is •24 áldás hangzott el az oltár előtt, 24 lelkész énekelte a „Confirmu deus”-t, s volt közöttük, aki a nyugati határszélről, mélyen az Alföldről. Nógrádból, vagy a bo- kodi gyülekezetből jött. Ugyanezt az együttörülést jelképezte az a sok köszöntés is, amelyek már a fehér asztalnál hangzottak el. „Öröme van a monori gyülekezetnek is” — folytatódtak a püspök bevezető szavai. A felavatott lelkész a bokodi gyülekezet fia. Ebben a dunántúli gyülekezetben nőtt fel, lett presbiter és vállalt szolgálatot is, érlelődött szívében a lelkészi szolgálat (itt is voltak a bokodiak egy egész busszal és sok autóval). Két évvel ezelőtt pedig a monori gyülekezet ..fogadott fia” lett. de ez a gyülekezet is fiaként fogadta és szerette. Egyházunkban ilyen még nem volt: a teológus, aki már csalá* dós ember volt, Pest közelében, a monori gyülekezetben kapott lakást és támogatást, ezért két éve már a gyülekezetben szolgált is, tanítva tanult a szó szoros értelmében. S most a monoriak — kérésükre és egy időre —. visz- szakapták fiúkat lelkészükként, pontosabban ..kihelyezett segédlelkészként” hagy örömükre. És ez a kicsinv gyülekezet bizonyítani is szeretné, hogy méltó és képes az önálló lelkészi szolgálat fentartására. Az elmúlt két év alatt a teológus vezetésével temploma és a lelkészlakás javításában óriási erőfeszítéseket tett saját erejéből, tgy érkeztek az örömünnepre — egyben templomuk felszentelésének negyvenedik évfordulójához, s ez utóbbi emlékezés csak fokozta örömüket. „De különös öröme ez a nap a Selmeczi családnak is” — hallottuk tovább. Selmeczi Lajos — ideje, hogy nevét is leírjuk —, különös életutat tett meg. Már nem mondható egészen fiatalembernek. közel negyven esztendős. Élete első felében, húsz éven át kemény fizikai munkát végzett bányában és építőiparban. Még mint építőmunkás nősült meg, három gyermekük is született (a negyediket a lelkészavatás délelőttjén keresztelték meg!). Ezen az életúton erősödött szívében, hogy Isten egyházának épitőmuntett, és felesége, akinek sokszor a nehezebb részt kellett vállalnia otthon a gyermekek közt és anyagi nehézségekkel is szembenézve, hűséges társa és segítője volt ezen az úton is. S most együtt örülhetett a szűkebb és nagyobb család, elérkezett a nap, amiért öt évig mindent, vállaltak. „Mindenre van erőm abban, aki megerősít engem” — hangzott az igehirdetés alapigéje és ezek után érthető, hogy annak minden szava „talált”. Sem éhség, sem bőség nem tud eltéríteni Krisztus szolgálatától Dr. Palotay Sándor A Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa elnöke hosszantartó súlyos betegség után, augusztus 5-én elhunyt. Palotay Sándor 1928. szeptember 25-én Lupényben született. Tanulmányai elvégzése után 1954-től a H. N. Adventista Egyház alkalmazottja, lelkésze, majd az egyház gazdasági titkára volt, s e minőségben a szabadegyházak tage'gyházaival is sok vonatkozásban együtt munkálkodott. A Szabadegyházak Tanácsa mönkájába 1958-ban kapcsolódott be, amikor a Tanács titkárává választották. Aktivitása már az első időszakban érezhetően mutatkozott a tagegyházak együttműködése vonatkozásában. Ezt az eredményes munkát jutalmazta a Szabadegyházak Tanácsa plénuma, amikor 1961-ben az elnöki és a főtitkári tisztet egyesítve ügyvezető igazgatóként a Tanács vezetőjéül megválasztotta. Széles körű külső és belső szervező munkája nyomán a Szabadegyházak Tanácsa jelentős helyet foglalt el a hazai és a nemzetközi életben. Ennek következtében a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa szívesen fogadta, hogy a már korábban taggá lett baptista és metodista egyház mellett, a Szabad- egyházak Tanácsa is, mint testület, teljes jogú tagként vegyen részt az Ökumenikus Tanács munkájában. A belépés 1965-ben történt. Ez időtől Palotay Sándor a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa alelnöki tisztét is betöltötte. A Szabadegyházak Tanácsa sokoldalú munkásságának elismeréséül Palotay Sándort 1969- ben a Tanács elnökévé választotta. Sokoldalú tevékenységéből csak néhányat a folyamatos jellegű munkákból hadd emeljünk ki. I960 óta felelős, majd főszerkesztője volt a Békehírnöknek. 1966-ban nagy körültekintéssel megalapította a Szabadegyházak Tanácsa Lelkészképző Intézetét. Az 1972-ban kötött „Testvéri Megállapodással” a Debreceni Református Teológiai Akadémián lelkészeink vizsgát tehetnek. Elnöki minőségben Palotay Sándor sokat tett a különféle egyházi kiadványok sajtó alá rendezéséért, amelyeknek csúcspontját a dr. Billy Graham és dr. Mariin Luther King látogatásairól szóló magyar—angol nyelvű kiadványok jelentették. Palotay Sándor kezdettől részt vett a KBK munkájában, s a mozgalomnak elnökségi tagja volt. Egyházközi ökumenikus tanulmányi munkájáért a Debreceni Református Teológiai Akadémiától 1972-ben tiszteletbeli tanári oklevelet kapott. Számos cikke és tanulmánya a Békéhírnökben, a Theológiai Szemlében és külön kiadásban jelent meg. Számos alkalommal részit vett az Egyházak Világtanácsa üléséin, valamint a tagegyházak világszervezeteinek jelentős kongresszusain és tanácskozásain. Dr. Palotay Sándor egyházi és egyházközi munkája és tisztségei mellett tagja volt a Hazafias Népfront budapesti elnökségének. az Országos Békétanács elnökségének, a Magyarok Világ- szövetségének. Ökumenikus teológiai munkássága és a gyakorlati öknmenia megvalósításában elért eredményei elismeréséül a Budapesti Evangélikus Teológiai Akadémia 1978. június 1-én tiszteletbeli doktori fokozatot adományozott Palotay Sándornak. Társadalmi tevékenységéért több állami kitüntetést kapott: 1963-ban Békéért aranykitüntetést, 1968-ban a Munka Érdemrend arany fokozatát és 1973-ban a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét. Sokoldalú munkáját, igaz ügyszeretettel és szakértelemmel, az egyház, szocialista államrendünk -és népünk iránti hűséggel végezte. Egyénisége, jelleme és munkája összeforrott egységben áll mindazok előtt, akik a Szabadegyházak Tanácsa életében végzett korszakalkotó életművét ismerik. Hatalmas életművét e rövid nekrológ nem tárhatja fel. Csak arra utalunk, hogy ösztönzésére és segítségével születtek meg a szabadegyházi tagegyházak önmagukat azonosító hitvallási és szervezeti szabályzatai. A szocialista társadalomban is magukra találó egyházak nagyra értékelték ebben nyújtott messzemenő segítségét. Palotay Sándor maradandó munkájának gyümölcseit megbecsüljük, emlékét kegyelettel megőrizzek. Segédlelkészek kinevezése a Déli Egyházkériiletbéft A Déli Evangélikus Egyházkerület területén élő gyülekezetekből a Teológiai Akadémián hat teológus végzett az 1978/79. tanévben. Valamennyien felavatást kaptak. Dr. Káldy Zoltán, az egyházkerület püspöke a felavatott lelkészeket kiküldte gyülekezeti szolgálatra, éspedig: Győri Gábort az iharos- herényi, Kis Jánost az orosházi, Szabó Pált, a kölesdi, Selmeczi Lajost a monori gyülekezetbe. Pintér Jánost átengedte az Északi Egyházkerületbe, ahol a miskolci gyülekezetbe kapott megbízást Dr. Ottlyk Ernő püspöktől. A kinevezett segédlelkészek augusztus l-vel, illetőleg szeptember 1-vel kezdik el szolgálatukat. Kérjük Istent, hogy a most szolgálatba álló fiatal lelkészek élő hittel és forró szeretettel végezzék szent szolgálatukat. DIAKÓNIAI MUNKA DÄNIÄBAN KOPT EGYHÁZI KIADÓ KAIRÓBAN Kairóban (Egyiptom) egyházi kiadót alapítottak azzal a feladattal, hogy az Egyiptomban, Szudánban, Jeruzsálemben és a Közel-Keleten, valamint Európában és Észak-Amerikában élő mlfítegy hatmillió kopt keresztyént arab nyelvű vallásos kiadványokkal lássa el. A kiadótól azt is várják, hogy segítségével jobban tudják tájékoztatni a világ keresztyénségél a kopt egyházról. A kiadónak saját nyomdája és könyvkötészete van. Felállításukban segítséget nyújtott az Egyházak Világtanácsa, valamint az NSZK-beli Protestáns Egyház (EKD). Tervezik angol, szuahéli és más nyelvű kiadványok megjelentetését is a kopt missziói te- • rületek használatára. k — magyarázta Pál írását a püspök és hozzátette: magyarországi evangélikus egyházunknak is olyan lelkészekre van ma szüksége, akiket semmiféle külső, vagy belső etikailag lazító erő nem tud kimozdítani hivatásának pályájáról. Ebben a belső elés odaszántságban derül ki, hogy valóban mindenre van erő. Nem emberi, véges erőről beszél Isten igéje.' De van erő megállni, még nehézségekben is, belső vívódások között is. Van erő az evangélium hirdetéséie és megélésére. Ez az erő pedig „abban” n Krisztusban lehet a miénk, aki megragadott minket. Krisztusban lenni olyan, mint a nap sugarának kévéjében élni, kapni annak éltető melegét. Krisztusban lenni olyan, mint a gyermeknek édesanyja szíve alatt lenni, bekapcsolva annak vérkeringésébe. Krisztusban lenni azt jelenti, hogy mindig számíthatunk erejére, szeretetére, segítségére. Így lesz erő mindenre, vagyis a szolgálatra. Arra a szolgálatra, amelyet úgy kell gyülekezeteinkben végezni, hogy ugyanakkor szeressük és segítsük hazánkat és szocialista társadalmunkat is. A magyar evangélikus lelkészek hazafiak is, erre nemcsak múltunk tanít, hanem jelenünk is kötelez és ezt elvárjuk nemcsak Selmeczi Lajostól, hanem minden evangélikus lelkészünktől is — fejeződött be az igehirdetés. A különös örömmel telt ünnepély a monoriak gazdag vendéglátásával, testvéri beszélgetéssel késő este ért véget, S akik elmentünk, nemcsak a felavatott lelkésznek és a monori gyülekezetnek kívánhattuk, hogy valósuljon „mindenre van erőm ...”, hanem magunk is érezhettük: az örvendetes alkalom mindnyájunkat erősített, „konfirmált” további szolgálatra. íeveházi László „Mindenre van erőm... A kilencedik lelkcssavatás az idén Dániai diakóniai intézmények látogatására kapott meghívást Muncz Frigyes igazgató-lelkész, aki 1979. augusztus 36 és szép* tember 9. között tesz eleget a meghívásnak.
