Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-10-07 / 40. szám

A Iliiig» völgye* 5. Tallózgatok jegyzeteimben, s reám szakad a nyugtalanság. Va­jon boldogok-e itt a Galga völ­gyében az emberek? Feltettem ezi a kérdést? Milyen , módszer alapján lehetne feltérképezni az emberek belső világát? Látszat­ra mincjenesetre boldogok. Szor­galmasan tesznek-vesznek. gya­rapodnak, jól tápláltak, jól öltö­zöttek a gyerekek, egyszóval a jólét nagyon meglátszik rajtuk. lklad és Domony valóságos kert­város. A két talu között .már pusztán csuk egy vasútvonal és a Galga „árka” a választóvonal. Egyebek­ben teljesen összeépült. Azelőtt is átkiabálhattak volna egymás­hoz az emberek, a távolság igen csekély volt. De ezt aligha tet­ték. hiszen nem értették egymás nyelvét. Domony az eddig taglalt etnikumhoz tartozott, míg lklad német település volt. Domony az idősebb, lklad 50—80 évvel fia­talabb. Domony már a 17. szá­zad végén létezett. Ikladra csak a 18. század derekán telepítettek, méghozzá Würtenbergből. Do­mony 2000 lakosából a fele evan­gélikus, lklad azonos létszámú község, viszont kétharmada. 1500 evangélikusa van. Domony kato- likusságát főként a rohamosan szaporodó cigányság duzzasztotta fel 5—800-ról beszélnek, míg Ik- ladon a beköltözés növeli szamu­kat. DE MARADJUNK NÉHÁNY PILLANATIG DOMONYNÁL! A 3-as főútvonalról keskeny bekö­tő úton érkezhetünk ide, kb. a 45-ös km-szelvénynél. Szép ba­rokk temploma, melynek szabá­lyos görög, kereszt alaprajza van, hívja fel magára a figyelmet. Kö­rülötte ú.i házak állnak, magát a templomot is takaros kert ve­szi körül. Klenovszky Pál gond­nok éppen a kerítésén dolgozik másod magával, Pauló Istvánnal. A gondnok termelőszövetkezeti tag. társa iparos. A község múlt­járól- keveset tudnak, annyit em­lít a4 -gondnok, hogy a török -idők4 után ■ .települtek le áz ősök. A" Felvidékről. A részletek inár 'ho- 1 mályban maradnak. Elmondja, hogy szlovákul már csak az idő­sek beszélnek, de azok közül is legfeljebb 20—25 százalék. A fia­talabbak értik ugyan a nyelvet, de már nem beszélik. A faluból kb. 250 ember dolgozik az Aszód­dal, Ikladdal összevont tsz-ben, de legalább 300 férfi és nő kel reggelente útra és jár Ikladra a műszergyárba és Pestre dolgozni. Közigazgatásilag is Aszódhoz tartoznak. Aszód vonzása elsősor­ban művelődési szempontból erős. Itt vannak felső tagozatú is­kolák, kollégium a vidéki gyer­mekek számára és gimnázium. Domonvban az istentisztelet nyelve magyar. Mintegy tíz évvel ezelőtt még. tartottak szlovák istentiszteletet/ ma azonban már spnki sem igényli. Olykor teme­tésen, esküvőn kérik a régi anya­nyelvi szolgálatot. 'Ilyenkor elő­kerülnek a jó. öreg Tranosciusok és felcsendülnek a szlovák ke­gyességre jellemző énekek. Kihalóban van a folklór, a Rö­pülj pávában sem vettek részt. Népviseletben is elsősorban idő­sebbeket látni. Most áll szervezés aiatt egyházi énekkar, ahol első­sorban egyházi énekeket fognak tanulni. Kultúrházukban hetente háromszor filmet vetítenek, a he­lyi KISZ-szervezet szokott vetél­kedőket rendezni. Mintegy 30—35 ifjú jár az egyházhoz bibliaórák­ra, a családi eseményeknél, szü­letés, házasságkötés, temetés al­kalmából szinte mindenki igény­be veszi az egyház szolgálatát. Házasságkötésnél egyre gyako­ribb jelenség a vegyes házasság. Ha a menyásszony evangélikus, erős vonzást gyakorol a másik félre. Ilyenkor evangélikus templomban esküsznek. Az ikla- diakkal korábban nem házasod­tak össze, a kél különböző nem­zetiségű község lakói azonos val­lásuk ellenére mereven elkülö­nültek egymástól. Ma azonban egyre gyakoribb közöttük az ösz- szeházasodas. s az utódok „há- romnyelvűek” lesznek. A domonviak egvházszeretete, hűsége egy megjogalmazhatatlan tudatosságon alapszik. Feltettem a gondnok felé a kérdést: „mit jelent számára evangélikusnak lenni?”. Kb. így fogalmazta vála­szát: ..Kiskoromtól ebben a hit­ben nevelkedtem. így neveltem gyermekemet is és így nevelem két unokámat. Hiszem Jézus Krisztust." Ilyen tömör hitvallá­suk van a domonyiaknak. A GALGA-H1DAT S EGY FEN YSOROMPOT. ELHAGY V A MÁRIS 1KLADON vagyunk, az egyik legszebb, legkulturáltabb Galga menti faluban. Itt a Rá­day család volt a birtokos, aki református létére würtenbergi, steieri és karintiai németeket’te­lepített le 1752-ben. (Aszódon van adat arra nézve, hogy több gyer­mekes családot kereszteltek „aus Stiria.) Híres adománya, a Rá- day-kehely múzeumunkban lát­ható. Kastélyukat hiába kerestem, Völgyes Pál lelkész pedig- hivat­kozott reá. Van egy nagyobb épület a faluban, állítólag ez volt a kastély, jelenleg italbolt, presz- szó. Nem vall kastélyra. Templomot csak 1834-ben épí­tettek, korábban, de még ezután is Aszódhoz tartoztak, s tulaj­donképpen 1907-től önálló anya- gyülekezet. A templom felírásai németek, a színek egyértelműen vallanak arról., hogy német gyü­lekezetben vagyunk. A szorgal­mas, munkaszerető, takarékos la­kosság különösért a felszabadulás után fejlődött nagyot. Korábban sem tartoztak a szegények közé, de négy-öt éve azután gomba módra szaporodnak a kétszintes szép családi házak. 2000 léleknyi lakosából 300 kö­rül van a katolikusok száma. 24 a reformátusoké, akik az Alföld­ről települtek ide. 25 jehovistát tartanak számon. Az 1500 lelket kitevő lutheránusságból 10— 15°j|-os a templombajárás. A nvelvi váltás kb. 1945-ben tör­tént. Azóta csak magyar nyelvű szolgálat van az egyházban. Lassú gyarapodás van a község lélekszámúban. 1945-ben alig te­lepítettek ki néhány családot, az azóta külföldre távozottak közül sokan tátogatnak nyaranta haza. összeházasodás a domonyiak- kal, más községbeliekkel a hábo­rúig nem volt, ma viszont kb. ,50%-os ebből u szempontból a vegyes házasságkötés. Régebben kőművesek, ácsok, építőmunká­sok, iparosok voltak, ma helyben és Budapesten dolgoznak az ipar­ban. Érzékenységük mellett a sváb jószívűség jellemző rajuk- Szé­pen felújították a négy éve itt szolgáló' lelkész számára a pa­rókiái. Egyház iránti szeletelőket sok társadalmi munkában fejez­ték ki. Mindent önként, különö­sebb biztatás nélkül vállaltak. A családi eseményeknél szinte ki­vétel nélkül igénybe veszik az egyház szolgálatát. Gyülekezeti énekkaruk van, szeretnek éne­kelni. Muzikalitásuk megmutat­kozik abban is, hogy társadalmi énekkaruk és fúvószenekaruk van. Népviseletükkel az aszódi mú­zeumban találkoztam. Ez rokon­ságot mutat a Tolna—Baranya megypi svábok viseletével. Do­minál a kék szín, az egyszerű színes szoknya elé hímzett kék kartonkötényt kötöttek. Alig hordja mái- valaki. Különösebb népszokásról nem tudnak, hacsak esküvőkor a templomba és a la­kodalmas házhoz vissza „guggol­va járt” táncot. Ezt a táncot az utcán .lejtik. s órákig tart. A fú­vószenekar néha kíséri őket, majd a lakodalmas háznál is fújják a talpalávalót. A faluban 60-an járatják újsá­gunkat, 10 példány a templom előtt kel el. Gyakorlatilag a község mintegy 10—15%-át érjük el in­formációnkkal. azaz kapcsolunk t,e az országos egyház vérkerin­gésébe, K. P. Külföldi egyházi újságírók látogatása .< D. dr,, Káldy Zoltán--püspök-el­nök, egyházunk külügyi- és saj­tószolgálata vezetőjének meghí­vására látogatást tett egyházunk­nál Friedrich König főszerkesz­tő, a Lutheránus Világszövetség információs szolgálatának veze­tője (Svájci, Jean-Paul Haas szerkesztő, az LVSZ európai ki­sebbségi egyházak publicisztikai szemináriuma folytatólagos bi­zottsága elnöke (Franciaország), Werner Schnoor n.y. egyháztaná- csos-szerkésztő (NDK). Egyházi lapjaink szerkesztői és közvetlen munkatársai körében fogadta vendégeinket hivatalában Ka My< Zoltán püspök, ahol tájé­kozódhattak egyházunk sajtószol­gálatáról, majd Sajtóosztályun­kon ismerkedtek kiadványaink­kal. Megtekintették az Evangé­likus Országos. Múzeumot, a be­fejezés előtt álló új piliscsabai nővérotthont, valamint a Budai Szeretetotthont. Részt vettek ven­dégeink a Teológiai Akadémia tanévnyitó istentiszteletén és ün­nepi ülésén, látogatásokat tettek gyülekezetekben és lelkészeknél. Friedrich König főszerkesztőt fogadta Sraub István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyet­tese. Az énekeskönyv-ssefkesstők műhelyéből Egyek vagyunk Krisztusban m ¥ •4 Rezessy László Ke A másik ember má&,mini én, Akárkol él a -{öld szi-hén. m És mégis ember miwta- bóiej—A le vél hímé le vél a fáh. Egyetlen fának lombjai: össze kell nékünk tartani! Táplál egy hű közös gyökér, Ereje ághegyig fölér. Tudod jól, Krisztus Jézus az, Kiből kibomlik a tavasz. Egy lélek zúg át sok szíven. Eggyé tesz s nem egyszínűén! Ha Krisztus lelke egyesit. Bontsuk ki bátran színeit! . De minden szín dicsérje Öt Vonzón a nagy világ előtt! Scholz László — Szentháromság után a 17. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári ideje: Eí 4, 1—8; az igehir­detés alapigéje: Lk 9, 46—50. — GERENDÁS. Szeptember 16-án Kávéházi László pilisi lel­kész, a Pestmegyei Egyházmegye esperese végezte a szolgálatokat. A délelőtti istentiszteleten igét hirdetett, este pedig szeretetven- dégségen a Pestmegyei Egyház­megye életéről és szolgálatáról szólt. fAläl VASÁRNAPI GÉJE Ki a nagy? Lk 9, 46—30 A nagyság és „nagyobb’’-ság kérdése szinte folyamatos emberi ügyünk. Ritkán csitul el. Keresztyének között is napirenden van. A nagysugvágy és a nagyság hiedelme sokkal terjedelmesebb gond, mint amekkorának latszik. Sokkal több baj jar a nyomában, mint amennyivel kibékülhetnénk. A vélt vagy kiverekedett nagyság ugyanis menetközben mindig rugdos, letapos, szúr, sebet ejt és ha­lait osztogat. így tesz adóssá, eladósodottá Istennel és emberekkel szemben. Végül örökre. Mégis továbbfolyik, fölülről lefelé, lentről pedig fölfelé. Pedig az elvárás nagyon általános a kicsiségre. De senki sem akarja magán kezdeni vagy mindenki kihagyja magát eb­ből az elvárásból. REMÉNYTELEN ÜGGYEL ÁLLUNK SZEMBEN? Emberileg majdnem. Hiszen a szerénykedés, alázatoskodas csak pózolt kicsi­ség. Játszadozás a bizonyosra vett nagysággal. A kisebbrendűségi érzés pedig csak szenvedéssé fajuló szenvelgés a vágyott, de mindig elszalasztott nagysága miatt. Bizony olyan nagy üggyel kerültünk szembe, amelyikben a legnagyobb kell. Krisztus maga kell. A beléje vetett bizodalmas hit kel. Csak így látja magát bárki is legkisebbnek. Mindjárt gondoljunk azonban arra, hogy Jézus nem a kicsiséget te­kintette célnak, inkább az igazi, a valódi nagyságot. A kicsiség, a leg- kisebbség csak út. az egyetlen út és állandó út a nagysághoz. Ha va­laki keresztyén létére sem ezen'jár. nem ér célba, nem lesz nagy. Ak­kor sem lesz az, ha nem tart ki azon. Mihelyt lelép valaki arról, csak zsákutca marad a számára. Ezért nem vezet bennünket Urunk igénk kemény iskolájába. Abban bizony nem jutunk eredményre gyökeres fordulat nélkül. Azaz naponkénti megtérés nélkül. KI A NAGY? KRISZTUS SZERINT — TEHÁT MA IS ÉRVÉ­NYESEN — AZ, AKI SZOLGÁL. Ügyeljünk igehirdeföként is, ige- hallgatóként is arra, hogy el ne csépeljük szolgálat szarunkat és vele a szolgálatot is. Nagy kár. volna. Mi mént meg ettől? Az a jó tanitványsag, ha komolyan vesszük Urunkat. Azt, amit tesz és mond. Igénkben ez a sorrend. Egy kisgyermeket állít maga mellé. Hatal- masmae üzenet, lecke volt ez a tette. Félreérthetetlen. Vele lefokozta a rangoskodó tanítványokat, és rangra emelte a kisgyermeket. Az a kicsi nagyon drága és nagy a szemében, szivében, mentő szereteté- ben, A lefokozott tanítványok számára csak egy út marad vele szem­ben a nagysághoz. Be kell fogadniuk a kicsit, mint az Ú szemében, drágát és nagyot. Tipikus cselekedet volt Jézusé. Egyúttal követendő típus egyszer és mindenkorra. A tanítványoknak mindig a Krisztus­nak, a mennyei Atyának drága kicsiket, gyengéket, elesetteket, szen­vedőket. szomorkodókat, elnyomottakat kell befogadniuk. A rangos­kodás elválasztja őket Uruktól, és eltaszítja az Ű szemében drágá­kat, nagyokat. Velük együtt Urukat, Istenüket is eldobják, megta­gadják. Micsoda hitetlenség, hitelrontás ez azok részéről, akiket ép­pen az ellenkezőjére rendelt. Arra. hogy szivükre, vállukra vegyek mindazokat, akikkel Ö. a legnagyobb közösséget vállal, akikkel azo­nosítja magút, akikben ö maga zörget^ Szívért, áldozatért, segítségért. A {aníUmnyok tette, mozdulata ákijkúr Isz’cjigálat,1 ha a befogadás, el- fogadás< ha benne van az áldozatos, alázatö's szeretet lehajofßsa és felemelése. így igaz: az a nagy, aki szolgál. KI A NAGY? A LEGKISEBB A NAGY. Az a kicsiség, amelyikről Jézus beszélt nem kisebbrendűség. Nem mindennel, jöval-rosszal egyaránt kibékülő gyámoltalanság, vagy tehetetlen beletörődés. Sok­kal inkább valóságlátás. Mindenekelőtt Istennel szemben. A leg na­gyobbal, Krisztussal szemben, aki mindent odaadott mindenkiért. Nemcsak a nagyon megkísérthető és esendő tanítványokért. A kis­gyermekekért is, az öregekért, fehérekért, színes bőrűekéri is. Mind­azokért is, akik érettek arra, hogy számukra mások is keressék az igazságot, a leghathatósabb segítség útját-módját. Krisztus szeretete és példája alapján eppen azok a legkisebbek, akiknek Űrele szem­ben sajátjukká vált az alázat, a hala, az elszánás és oda szánás máso­kért. Akik Övele szemben tudják magukat elkötelezetteknek, adósok­nak. Azok értik meg. hogy nemcsak nekünk van szükségünk Urunk­ra. hanem Neki is szüksége van ránk. Nem önmagáért, az embere­kért. Aki tudatosan éli is a kicsiségét Krisztussal szemben, az nem igyekszik tüzzel-vassal mások -főié kerekedni. Az kesergés nélkül, megbékélten vallja: nem értem és körülötteM forog a világ. Krisztus tanítványa azért van a világon, hogy odaszánja magát érte. Ezt teszi a legkisebb, azért az a nagy. KI A NAGY. AKINEK KRISZTUS ÜTJA AZ ÚTJA. A nagyszivü és lágszivü. Aki emberszeretetcvel követi Urát és nem a helyén akar tetszelegni. Ez menti meg a tanítványokat, a keresztyéneket a szük- keblüségtől. Jézus leintette a csak protestáló tanítványokat. Látszat- hűségüket leleplezte és helyreigazította. A puszta tiltakozás, kire­kesztés még nem Krisztus-követés. Ez még csak arról árulkodik, amiről így írt a költő: „Keveset hisztek, sokat pratéstáltok!” Az ilyen fajta buzgólkodás csak szalmacséplfs,. Igazában öncsalás és önféltés. Krisztus útja a tágszívűseg, nagyszívűség, a lehajolás, a felemelés, a befogadás. A megértő és hordozó szeretet. Az a nagy, aki nemcsak rálép erre az útra, de jár is azon. Urát követve mindennap, mind­halálig! Szabó Gyula liiiádkozzuiik! Mennyei Atyánk! Te adtad életünket, egyházunkat, hazánkat, vi­lágunkat. Ments meg minket attól, hogy megvessük ajándékaidat és minden bűnünket, hogy tiszta szívvel és örömmel szolgáljunk azok­nak, akiket Te szeretsz, akikben közelítesz, akik számítanak ránk. Szentlélek Isten! Titkos erőddel munkálkodjál bennünk, hogy el­lenálljunk a hiúság és kevélység ördögének és hűséges, alázatos, melegszívű tanítványaid maradhassunk mindhalálig! Ámen. LELKI ELSŐSEGÉLY STOCKHOLMBAN Mintegy 150 stockholmi lelkész váltja egymást állandóan a tele­fonos leíkigondoz-ás. a lelki első­segély szolgálatában, hogy segít­ségére legyen azoknak, akik lel­ki vagy más szükségben nyúlnak telefonhoz. A segítséghívások szá­ma az utóbbi időben erőteljesen emelkedett. Rendesen ketten vannak szolgálatban éjjel-nappal „De állandóan időzavarban va­gyunk. Legalább öt emberre len­ne szükség, akik főállásban vála­szolnak az érkező hívásokra” — mondja Kristina Brandänge lel­kész, aki szintén részt vesz a szolgálatban. A nyári időben ugrásszerűen megnő a hívások száma, ha esik az eső vagy más módon elrom­lik az emberek vakációja. A hí­vások legnagyobb része a 22—55 éves férfiaktól érkezik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom