Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-10-07 / 40. szám

J elek-jelke pek-emlékek Kéményseprő-járda Még ma is vannak olyan igazi, olyan szivük szerint való mester­emberek. Nem állítom, hogy sokan és azt se, hogy mind fiatalok, javarészük inkább az idősebbek közül való. Olyasfélék mint az az öreg. régóta nyugdíjas szobafestő, aki bi­zony már nem valami tökéletesen, de viszonylag nagyon olcsón fes­tett ki egyszer egy kétszobás lakást. . Öreg este lett, mire végzett. A család kifizette, és nyomban hozzá is fogott a takarításhoz, ami ilyenkor — tudvalévőén — igen nagy és igen fárasztó munka. Hajnalodon, mire úgy-ahogy bevégezték a nagyját legalább. Alig­hogy lefeküdtek, holtíáradtan,. hogy legalább egy-két órát pihenjenek, csöngettek a kapun. Az öreg mester volt az. Amíg megrökönyödve, az első álommal szemükben meg, kaput nyitottak neki, ő zavartan el­magyarázta, hogy nagyon bántja a lelkiismeret. Nyugta se, álma se volt egész éjjel, mert nincs megelégedve a munkájával. Szégyelli magát nagyon, mert nem ilyen munkát szokott ő valaha végezni. Ezzel sehogy sincs megelégedve. Azt kéri csak, hadd fesse ki még- egyszer az egész lakást, persze most már ingyen, hiszen munkája ki lett fizetve. Azt se tudták, hogy sírjanak-e vagy nevessenek, bosszankodjanak vagy örüljenek. Hiszen, szó ami szó, lehétett volna szebb is az a fes­tés. Mégis lélegzetelállítóan megható és ritka manapság az ekkora lelkiismeretesség. De amikor olyan jó volt egyszer már túllenni a takarításnak a nagyján legalább. Most majd kezdhetik elölről és még egy nap oda a drága szabadságidőből, Ilyesféle, majdnem túl lelkiismeretes volt az a kéményseprő is, akinek magatartását és egy érdekes mondatát sokáig nem fogom el­felejteni. Olyan volt ez a kéményseprő, aki valóban seperte is a ké­ményeket. Szorgalmasan és lelkiismeretesen. Nemcsak gyűjtögette az aláírásokat az el sem végzett munka elismeréséként, amint azt a hasonló foglalkozásúak néha bizony megteszik. Nem hagyta lebeszélni magát. Mindenáron ragaszkodott ahhoz, hogy felmenjen az emeletes ház tetejére, hogy legolyózza az összes kéményeket. Hiába mondtuk, hogy nagyon korhadt már a kémény- seprőjárda fenn a tetőn a Kémények között. A korlát pedig, a járda mellett csupa rozsda, szinte irtás se már. Ráadásul napok óta vigasz­talanul esett — október vége lehetett — nyirkos, csúszós volt min­den, tető is létra. is, kéményheprőjárda is. Meg panasz se volt a kéményekre. Tisztességes huzata volt mindnek. Mégis felment. Mi fel se mertünk nézni rá. Szépen elvégezte a munkáját. Azután, ahogy lejött, mondtuk, hogy aggódtunk érte na­gyon, hiszen a járda és még inkább a korlát nem sokat ér már. Ö így válaszolt: „tessék elhinni, nekem nem a korlát a fontos, úgy­se fogom még. Az is elég volna, ha csak egy cérnaszál volna kihúzva oda. Nekem az a fontos, hogy tudjam azt, hogy van mibe kapasz­kodnom, ha nagyon muszáj volna. Ha ezt tudom, nem félek”. Az. élet öröm-magasában, bánat-mélységében gyakran szédülök, mi mindnyájan, miért gondolunk, olyan nagyon ritkán arra, hogy egyszer valaki .belénk kapaszkodhat meg. Vagy ha nem is, lehetnek, akik szívesen gondolnának arra. hogy ha nagyon muszáj, még rád is támaszkodhatnak. Akkor is. ha fá­radt, ha öreg, ha beteg vagy. De helyeden vagy és hűségesen. Es ez már magában is erőt és biztonságot adhat másoknak. Mint az öreg kéményseprőjárda meg a korlátja ott fenn a tetőn. Schreiner Vilmos — LUTHER-kabátót szakszerűen ké­szít Dóczi Zoltán szabómester. 1061 Bp. VI., Ma1akovszki.r u. 6. — DIPLOMAS egészségügyi dolgozó eltartási szerződést kötne lakásért. „Konfortos” jeligére a kiadóhivatalba. zenés Áhítat lesz október 14-én, vasárnap délután fél 4 órakor az oroszlányi templomban. Műsoron: Handel Messiás című oratóriuma Előadja az .oroszlányi gyülekezet ének- és zenekara. Közreműködik: Mohácsi Judit (szoprán), Kistétényi Melinda (alt) Prevoz János (tenor), Mezőfi Tibor (basszus). Orgonái: Nyirő Gábor Vezényel: Nagy Dániel — HARANGÖNTEST, javítást, szol­gáltatást, le- és felszerelést, vasállvá­nyok és könnyühúzású koronák ké­szítését, átalakítását vállalja ..Slezák nászló aranykoszorús harangöntő utóda és fia”. Gombos najos harang- öntő mester. 2162 örbottyán, Pl. 2. zenés Áhítat lesz október 14-én. vasárnap délután 6 órakor a fasori templomban (VII.. Gorkij fasor 17.) Műsoron: Pachelbel, Schütz, Buxtehude, Haendel és Bach művei. Orgonái: Gáncs Aladár. Közreműködik: a fasori énekkar, dr. Tavasz Xstvánné (hegedű), Somogyi Eszter (ének). Igét hirdet: SZIRMAI ZOLTÁN Istentiszteleti rend Budapesten, 1979. október 7-én Deák tér de. 9 (úrv.) HaJenscher Károly, de. ll. (úrv) Harmat] Béla, du 6. Zenés áhítat — Igét hirdet Kál- dy Zoltán. Fasor de. ll. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. <3. Muntag An­dorne. Dózsa György ut 7. d;e. fél 9 (úrv.) Szirmai Zoltán, üllői út 24. de. fél ll. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Le­vente. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlo­vák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma­gyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. ll. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Vedres Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákos- t’alva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. tél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11 Drobina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. So- roksár-Cjtelep de. fél 9. Virágú Gyu­la. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlörinc-Szemere-telep cíe. háromne­gyed 8. Matúz László. Kispest de. 10 Bonnyai Sándor. Kispest-Wekerle-te- lep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos.' Eákospalota- IVlÁV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota-Nagytemplom de. 10 Rá­kosszentmihály de. fél ll. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamá.s. du. fél 3. Kistarcsa de. 9 Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákosiidéi de. 10. Ferénc/.y Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél ll. Ko­sa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Groó Gyula, de fél IL (nemet), de. ll. (úrv.) Groó Gyula. du. 6. ifj. Foltín Brúnó. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) ifi. Foltin Brúnó. Öhuda de. 9. Gö­rög Tibor. de. 10. (úrv ) Görög Tibor XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 Csengődy László, de. ll. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél ll. Ruttkay Ele­mér Modori u. 6. de 10. Kelenföld de. 8. Missura Tibor. de. fél 10. Mis- sura Tibor. de. ll. (úrv.) Bencze Imre. du. 6 Donáth László. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de fél 9. Kelenvölgv de. 9. (úrv.) Rozsé István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Ismét megjelent Dr. Káldy Zoltán: Hanem hogy Ö szolgáljon című prédikáció? kötete II. kiadás Ara: 140,— Ft Megrendelhető a Sajtóosztályon A LUTHERÄNIA október 7-én, vasárnap dél­után 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri tem­plomban EGYHÁZZENEI ÁHÍTATOT tart. Műsoron Pachelbel, Praetori- us, Hassler, Schütz, Bach, Reger, Halmos László. Sulyok Imre, Gárdonyi Zoltán, Ko­dály Zoltán és Szokolay Sán­dor művei. Közreműködnek: Benczúr Erzsébet Berczelly István Orgonái: Trajtler Gábor Vezényel: Weltler Jenő . Szokolay Sándor Igét hirdet: DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Er! Azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben” (Mik 6, 8). VASÁRNAP. — „Jézus vette a poharat és hálát adott, odaadta nekik, és ezt mondta: Igyatok eb­ből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bo­csánatára” (Mt 26, 27—28 — Dán 12, 10 — Mt 15, 21—28 Zsolt 119, 1—16). Kenyér és ital asztalun­kon. Utánanyúlunk, élünk vele. Megelégit, éltet, erősít. Emlékez­tessen Jézusra, aki önmagát ad­ta ételül és italul. Boldog bizo­nyosság: nála bűnbocsánat van és élet. „Jézus, életnek kenyere, Szeretetnek mély tengere! Táp­lálj, üdíts vacsoráddal, .Vegyem méltó hálaadással” (309. ének 7. vers). ÍIÉTFÖ. — „Az igaz olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtenni gyü­mölcsét, és nem hervad el a lombja” (Zsolt 1, 3 — Mt 12, 33 — Mt 12, 1—8 — Jób 4, 1—7; 5, 17—27. Gyümölcsszedés idején sokféle, jóízű gyümölcs kerül le a földekről, fákról. Nemcsak gyö­nyörködünk bennük, hanem élünk is velük. Milyen gyümölcs kerül le életünk fájáról egymás és má­sok asztalára. Istennel való kö­zösségünknek következményei vannak: az irgalmasság cseleke- dalei. Ezeket kell megélnünk — idejében — a szeretet, a segítés, a jó és építő szó formájában is. Még ma, holnap már késő lehet. „Mit használ énnékem a hit, Ha azt csak szájjal vallom. De nem termem gyümölcseit” <437. ének 2. vers). KEDD. — „Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még min­dig a sötétségben van” (1 Jn 2,9 — Mt 15, 10—20 — Jób 6, 1—10. 24—30). Világosságban lenni, vagyis Istennel közösségben él­ni, tágölelésű szeretetet jelent. Átfog testvért, felebarátot meg­különböztetés nélkül, segítő cse­lekvéssel. „Aki azt állítja, Hogy az Istent szereti, De felebarátját Gyűlöli és megveti, Az az Ür Jé­zusnak Nem hű tanítványa, Hogy egymást szeressük. Krisz­tus azt kívánja” (443. ének 1.' vers). SZERDA. — „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbo­csátja bűneinket és megtisztít bennünket minden gonoszságtól” <1 Jn 1, 9 — Zsolt 79, 9 — Mt 17, 24—27 — Jób 7, 7—21. A hit­ben való élet velejárója a bűn­vallás. Nem azért tesszük, hogy időnként „leimádkozzuk” bűne­inket. Amikor bűneinket megvált­juk:, Jézus halálának és feltáma­dásának gyümölcseként vesszük a bűnbocsánatot, a megtisztulást. De ugyanakkor bűneink leküz­déséhez az erőt is. „A szívem mindenestül. Az Ür elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben” (783. ének 1. vers). CSÜTÖRTÖK. — „Boldogok, akik sírnak, 'mert ők megvigasz- taJtatnak” (Mt 5. 4 — Jer 31, 13 — 1 Kor 9, 19—23 — Júb 9, 1—2. 14—24). Sok minden válthatja ki bennünk a sírást. Gyász, bánat, fájdalom, testi-lelki szenvedés, bűntudat. A sírásban van valami megkönnyebbülés. De a sírok nem azért boldogok, mert sírnak. Jézus a megvigasztalódás jó hí­rében azt mondja el, hogy Isten megszüntetheti a szenvedés okát. vagy megnyitja szemünket a szenvedés értelmének a meglátá­sára, amelyből valamilyen áldás' fakad. Legmélyebb vigasztalása, hogy adja kegyelmét, bocsánatát. Nem haragszik ránk, hanem sze­ret. Ö a vigasztalás forrása. „Él­tem rád bízom, Drága Jézusom. Bár göröngyös úton járok, Erőt. vigaszt tőled várok” (785. ének 4. vers). PÉNTEK. — „Énekeljetek az Ürnak új éneket, mert csodákat tett” (Zsolt 98, 1 — Rm 10, 12 — Gál 6, 14—18 — Jób 11, 1—8. 12, 1—6). Az Urat dicsőítő ének visszhang Isten hatalmas tetteire. Nem kényszeréneklés, hanem az Örvendező szív éneke, amelyik megtelítődött Isten jóságával, szeretetével, irgalmasságával. Mindez Jézus Krisztusban kiá­radt az egész világra. Ö Isten legnagyobb jótéteménye. „Száll­jon szívemből hálaadó ének! Ir­galmasságod áldom, amíg élek” (782. ének 4. vers). SZOMBAT. — „Közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, Sze­retet és hűség találkoznak, igaz­ság és béke csókolgatják eey- mást" (Zsolt 85, 10—11 — Rm 12, 12 — Am 5, 21—24 — Jób 13, 1—13). Jézus Krisztus életé­ben mindez összpontosult és ki- sugárzódott. Az ő közelségében, amikor őt befogadjuk, ilyen tar­talmú szolgálatra szabadulunk fel, hogy a szeretet és hűség, igazság és béke látható jelei 'és munkáiéi legyünk környezetünk­ben. világunkban. „TávoztasS1 töt lünk bajt s viszályt Hogy csen­des béke, szeretet örvendeztesse népedet” (27. ének 5. vers). Povázsay Mihály EVANGÉLIKUS ÉLET A' Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért telel: Mezősi György felelős ktadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal' 1038 Budapest Vili., Puskin u, lí. ' Telefon: l42-0t4 Csekkszámlaszám; S16—20 Í12—VIII Előfizetési ár: egy évre 200.— Ft Árusítja a Magyar Fosta Index: 35 211 ISSN 0133—1302 79.2389 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Nem tudok örülni Az öreg ház a kaputól távol, a kert közepén húzódik meg, kis emelkedővel gyepes út vezet hozzá. Hátat fordít az utcának. Az alagsor ajtaja nyitva áll. A legfelső lépcsőfokon apró sámlin \ül az asszony. Előtte nyíló dáliák sora. rózsák, haragoszöld gyepszönyeg. A ház másik oldalán szőlőskert, gyümölcsös. Kopott, öreg széken ott ülök az asszonnyal szem­ben. Hallgatok, várom, hogy a másik be­széljen. Lassan buggyannak belőle a sza­vak. Érdekesek, színtelenek, kemények. ... Férjem korán meghalt. Nehezen ne­veltem fel gyermekeimet. Az egyik Ame­rikába került, a másik diplomát szer­zett, évek óta nem láttam. Aztán meg­halt. Volt egy kislánya, azt én neveltem. A leány felserdült, férjhez ment, elköltö­zött. A régi ház szobái konganak. Ma­gamban élek bennük. — Nem tudok örülni — mondja. Meg­van mindenem, nem éhezem, de semmi­nek nem tudok örülni. Egész életemben a mgsok cselédje voltam. Van sok szép ru­hám, de mikor vegyem fel. Csak ott lóg mind a szekrényben. Sohasem nyaraltam, csak dolgoztam. Ma fáradt vagyok .— támaszkodik a falnak. Minek él az ember. Legjobb lenne véget vetni neki. Mert tes­sék nekem megmondani, mi értelme van áz egésznek úgy.' ahogy van? Mit ad ne­kem az élet? Sokat gondolkodtam már rajta, hogy legjobb lenne megszabadulni tőle! Döbbenten hallgattam. Égy fejtegetés jutott az eszembe, amely azt állította, hogy a. béke eléggé valóságos. Az embe­rek jövedelme emelkedett és ezzel a vá­sárlókedv is. Rádió, autó, televízió, kvarcóra sokak számára ma már elérhe­tő. de a depresszió mégsem távozik a szí­vekből, hanem gyakori, mégha első pil­lanatra nem is szembetűnő. Az ötvenes években sok volt a depresz- sziós. az öngyilkos. Külföldi statisztikák szerint az öngyilkossági kísérletek meg­tízszereződtek és ez még fokozottabban áll az alkoholfogyasztókra. Bár a gyógy­szerek sikerrel hosszabbították meg az emberéletet, mégsem sikerült ezt a meg­hosszabbított életet az öregek számára örömtelivé tenni és ez csak megint sza­porítja a-; öngyilkossági, kísérletek szá­mát. Érdekes megfigyelni, hogy háborús időkben kevesebb áz öngyilkosság, míg békeben megsokszorozódik. Egy japan tudós a gyermeköngyilkosságok elszapo­rodásáról is beszámol. Sokszor a szülök döbbennek meg ezen a legjobban — soha­sem gondoltunk arra hogy ilyet tesz —, mondják, és ezzel akarják elhárítani ma­gukról a felelősséget. Az orvosok meg tudják állapítani azt, hogy melyek azok a körülmények, amelyek az ilyen álla­potot szülik, de egy orvos sem tudja megmondani, hogy mikor követik el az öngyilkosságot. Mert befolyásoló ténye­zők lehetnek: szociológiai, biológiai és pszichológiaiak és minden ember egyéni jellegéből is adódók. — Mert tessék mondani, mi értelme van az egésznek? Legjobb lenne neki vé­get vetni. Senki nem rendelkezik önmagával, senki sem lehet a saját ura. Van ben­nünk valami, ami megközelíthetetlen es csak nagynéha egy-egy percre mutatko­zik meg, aztán talán hosszú időre becsu­kódik az ajtó és nem leljük meg már a kulcsot. Lehet, hogy ma még így érzünk valamit, de holnap mar egészen máskép­pen. Életünkben történések vannak, ame­lyek nem mindig egyeznek a mi vá­gyainkkal, a mi akaratunkkal, a mi elvá­rasainkkal. Mert a testünknek mesterei lehetünk, de ugyanakkor rabszolgái is. Türelem és végtelen alázat a mai vilá­gunkban elfelejtett erények. Egyre in­kább erősödik bennem az a. feltevés — bizonyosság, hogy nagyobb távlatokban nézve, hitünket nem a bajok csökkentik, hanem, a iáiét, az elégedettség. A túlzott elégedettség valahogy rokonságbaji áll a tétlenséggel és így a halállal is. Ez áll az élet minden területere, a szellemire is. A túlzottan elégedett gondolkodásra lusta, éppen restségéből fakadnak rossz gondo­latai. Az elégedettség következménye gyakran életunalom az életunalom pedig szellemi korrupcióhoz vezethet. Ez nem jelenti azt, hogy az elégedettség' ellentéte a baj. Nem. a baj, az öröm az ellentéte. Az egyszerű, aktív öröm. Az öröm pedig testvére a hitnek, i a reménységnek, az élet éltetője. Az öröm valamiféle tiszta, szabad ragyogás, valami olyasféle,, mint a jelkelő nap, amely éltető melegévei táplál. Öröm és hit együtt járnák. Elűzik a sö­tét gondolatokat. Életertehnet adnak. Gyarmathy Irsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom