Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-01-28 / 4. szám

X Diósgyőri szilánkok A diósgyőri parókián jól vi­gyázzon az. aki először jár itt, nehogy távoztában rossz felé men­jen, mert könnyen a várárokban találja megát. A komor négytor- nyú várrom közvetlen tövében emelkedik az evangélikus tem­plom, széles nagy kertjével s a parókiával. A fenséges, ódon négy toronynak szinte a hóna alói néz szét a tájon ez a szépen rendbe tartott, derűs épület. Mintha a történelmet rejtő falak ükunokája volna. Pedig vajmi .kevés köze van hozá. ÁLLOK A PARÓKIAUDVA­RON. S ELNÉZEM EZEKET A ROPPANT FALAKAT. Köveinek javát széthordták a századok alatt s ami megmaradt, most restau­rálják gondos kezek. A Mária királyné nevét őrző gyönyörű kandallópárkányt például innen 30 km-re találták meg. egy ba­rokk kastélyban beépítve. Ha az innen elhordott csupasz köveket valamilyen monumentális, köve­ket mutató Röntgenszemmel ke­resnék, Diósgyőr környező régi épületei tarka képet mutatnának. Várromjaink bőven vannak cso­dás tájainkon, Ép várkastélyunk alig. Török pusztította, s ami megmaradt, Habsburg rombolta, mert félt rebellis lakóitól. Ám ezt sem török, sem Habsburg nem bántotta. A nemtörődömség, ha­nyagság marta rommá, s az elha­gyott várat a környező szegény­ség hordta szét építéseihez. ÁLLOK A PARÓKIAUDVARON S RÉVEDEZEM A MÜLTON. A vár utolsó királyi gazdája II. La­jos volt. Ö adta ajándékul fele­ségének, Máriának. Ö volt az egyetlen Habsburg, aki rokonszen­vezett a reformációval, s ennek gazdag nyomai voltak Budán. Itt csak kövek maradtak utána. Szépen faragott reneszánsz kö­vek. Több közülük a királyné be­vésett nevével. Utóbb Mária öccsének Ferdinándnak adta. de az már nem tette be ide a lábát. Szapolyai János foglalta el. s a Balassa családnak adta. Főárak, nemések, polgárok birtokolták. Esett szét, s amit török nem bán­tott, Habsburg nem rombolt, azt szétvitte a szél, az eső, s az em­ber. FALU VOLT DIÓSGYŐR. HÁ­TÁN A NÉGYTORNYŰ TÖR­TÉNELEMMEL. Voltaképpen idegen volt nekik, büszkék voltak rá, aztán meg rom volta miatt szégyellték is. de nem abból él­tek. Valaha erdészkedtek a la­kói, gazdálkodtak. A gyülekezet is falusi volt. Ma is vannak fej­kendős asszonyok a templomban, s otthon sokan - állatot is tarta­nak. De az iparosodás hamar megindult. A papírgyár s a vas­gyár elvitte a lakosság fiatalját, öregjét. A gyárakkal együtt az értelmiség is megszaporodott. — Van-e itt diósgyőri őslakos? — kérdem a szeretetvendégáég meghitt közösségben. Négyen- öten is nyújtják a kezüket, de kiderül, hogy nem őslakosok, csak már régen itt laknak. Né­melyiknek még az apja-anyja költözött ide, de messzebb már alig léphetünk vissza. Amióta összeépült s egybe is kapcsolták Miskolccal, a lakosságcserélődés hatalmas méreteket öltött. Ha hátat fordítok a várnak, amott a Bükk nyúlványai tövében irdat­lan panel-házsorok kapcsolják egy folyammá Miskolccal. A vár még a Biikknek vetette a hátát, de tövében a Szinva patak már Miskolc felé csordogál. Morav- csik Sándor, a mostani lelkész második elődje, ha a városba met. így jelentette híveinek: „ED utazom Miskolcra”, s erdei vas­úton ment. Ma a város elnyelte a falut, sárga villamos csilingel végig a széles utcán. — VAN-E A GYÜLEKEZET­NEK MAGVA? — kérdem Ve- czán Páltól, a papjuktól, aki nem annyira a várral törődik, s a történelemnél is előbbre helye­zi magát a gyülekezetei, a mait, az élöt. Ezért is teszem fel a kér­dést. Bizonytalanul néz rám, s tétován felel: nincs. Pedig át- meg átjárta gyülekezetét, min­denkit ismer, egyházszerető, se­gítő közösségben van velük, de mag, az nincs. Akár ha tradicio­nális őshíveket értek ezen, akár ha mindig egyazon templomozó „stábot”, akár ha evangélizáció érintette kis közösséget. Nincs. A templomlátogatás megfelel bár­melyik városi gyülekezet arányá­nak. de lassan mindig fluktuál, cserélődik. Nagy szónokok hatottak itt, az evangélizáció nem. Duszilk Lajos uralta az egyházi stílust, áki ra­gyogó szónok, messze földön híres rétor volt. A szép beszéd művé­sze. Bár semmi összefüggés nincs, önkéntelenül hátra nézek. Amott a „huszárvár” néven is­mert elővár épülete ma is áll. Várvédők után ispánok, gazda­tisztek. uradalmi tisztviselők lak­ták. Itt élt „uradalmi Intéző fér­je oldalán a magyar színjátszás hőskorának leghíresebb alakja, Déryné Széppataki Róza” — ol­vasom a vár leírásában. Ha valaki itt jó pap akart len­ni, Dúsaik stílusával kellett szá­molnia. Nagy szónokok vonzó hatása teremtett gyülekezetét, így alakult ki a templomozó ré­teg. Nem a kegyeség lett tradi­cionális. hanem a megformált, szép igehirdetés. GYÜLEKEZET A TÖRTÉNEL­MI ROMOK ÁRNYÉKÁBAN. Mi lett volna, ha Mária nemcsak faragott köveket hozat ide, de a reformáció is jött volna király­női palástja árnyékában? De nem jött. Pedig Perényi is volt itt várúr, Sztáray egykori gazdá­ja. A mai gyülekezet a múlt szá­zad végén anyásodott el Miskolc- tól. Nemes Károly volt az első papja, s a templom és parókia építője. Temploma ma is Diós­győr legnagyobb temploma, a gyülekezet azonban mindig is lé- lekszámbam a legkisebb volt. Nem a lélekszáma, hanem a hűsége figyelemre méltó. ^Koren Emil Az énekeskönyv-sserkesztők műhelyéből A KOZMOSZ URA Dáliáin: Jer, örvendjünk IrartsitytHek y t.7. m (—[— * ..L.” ­^Q-rquyi csillag ex c t Li-hyedterdt,i.-dÖt-főid Nagg kozvnoSxo betölt,Ki- vü-\cd sen-ff :.k« (*' . f.---­—— • 11 tikon, Is- "ten. wni nin- csen. ' é^=r= ktidesi.yninckn Cci-ba^visz. Nagg­------­U - M SQ-god nőtte v\­t—| ■ J —! no ma is Az. Q- WU- lók Sző- ty\é~ ben. Többet tudunk, mint régiek Tudhattak a világról. Az űrt ma fényév méri meg, Elérhetőbb a távol. S itt az atom! Milyen csodás Jövendőt rejtő alkotás. Egy kfs világ magában. Magasztalunk mi emberek, Hogy részesekké tettél Az alkotásban, rengeteg Titkot máris fölfedtél. S még mennyi kívánt ismeret Vár ránk. ha úgy tetszik neked, Évmilliók méhében! Mi csak kutatjuk az okot, Melyből anyag lett s élet, De te öröktől hordozod E mozgó mindenséget! Mint teremtő, mindenható. Tehozzád nincsen fogható, A hódolat megillet! Ó, bölcs Isten, ki müvedet Emberrel koronáztad, Add. megszenteljük nagy neved, Legyen bennünk alázat. Megannyi kozmikus körön Innen és túl — legyen öröm Kékellő csillagunkon! Scholz László — Vízkereszt után a 4. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Rm 13, 8—10; az ige­hirdetés alapigéje: Jn 5, 19—21. — KITÜNTETÉS. A Hazafias Népfront békéscsabai városi bi­zottsága Táborszky László bé­késcsabai lelkésznek „eredmé­nyes, önzetlen társadalmi mun­káért” a Hazafias Népfront „Em­léklapját” és „Érdemes társadal­mi munkás” kitüntetést adomá­nyozta. — KELENFÖLD. Február 3- án, szombaton délután fél 6 óra­kor szeretetvendégség lesz a .gyülekezetben (XI., Bocskai út 10. tanácsterem), amelyen „Az első korinthusi levél és a mai karizmatikusok” címmel Nagy- bocskai Vilmos kiskőrösi lelkész tart előadást. — KECSKEMÉT. A gyüleke­zet templomában az egyházfi tisztét huszonöt éve tölti be Romhalmi János presbiter. A gyülekezet a január 7-i isten- tisztelet keretében adott hálát Isteninek a szolgálati jubileu­mért, köszöntötte és megajándé­kozta Romhalmi Jánost, aki csendesen, szerényen, de mindig pontosan és szolgálatkészen vé­gezte munkáját. Kérte Istent, hogy ezt a szolgálatot még to­vább is jó egészségben és hű­ségben folvtathassa. — KEMENESM AGASI. Kará­csony estéjén a gyülekezet gyer­mekei karéneket és szavalato­kat adtak elő. Az év utolsó es­téjén a nyugdíjba vonuló Tóth János lelkész végezte a gyüleke­zetben az utolsó istentiszteletét, amelynek yégén Guóth Emil gondnok mondott köszönetét a harmincöt évig közöttük szol­gált lelkésznek és adta át a gyü­lekezet ajándékát. Az ifjúság nevében Kiss Judit mondott kö­szönetét. — MAGÁNYOSOK ÖSSZE­JÖVETELE. Január 29-én, hét­főn este 6 órai kezdettel lesz a Deák téri gyülekezetben (V. Bár- czy István u. 10. I. em. kisterem) a magányosok részére rendezett összejövetelek legközelebbi al­kalma. Előadó dr. Bodrog Mik­lós rákospalotai lelkész. — ÖKUMENIKUS EST A DEÁK TÉREN. Január 30-án, kedden este 6 órai kezdettel a gyülekezeti összejövetelen Kár­sa y Dezső, a Szabadság téri re­formátus gyülekezet lelkésze szolgál. Ali VASÁRNAP IGÉJE Akiket akar! — De kiket? Jn 5,19—21 A mi mostani vasárnapi textusunknak — mint sok más, különben szűkszavú szentírási szakasznak — olyan sokf éle „arca" van, hogy az igeolvasó csakúgy, mint az igehirdetö, hirtelenvaló zavarban van akkor, ha ki kell választania sokszínű vonásaiból a számára legked­vesebbet, a szolgálata számára legfontosabbat. ÍGY ÉS EZÉRT EZ A TEXTUS NAGYON ALKALMAS ARRA, HOGY OLVASTÁN ISTENNEK ÉS A FIÚNAK A& EGYSÉGÉRŐL elmélkedjünk, vagy tanítsunk. Azaz arról, hogy Jézus Krisztus min­den szava Isten „tudtával” hangzott el, minden cselekedetét az ő akaratából hajtotta végre. De elgondolkozhatunk azon is, hogy Jézus egész életútját valóban végigkísérte Isten szeretete. az a szeretet, amely alkalmassá tette őt vállalt szolgálatának teljes betöltésére. Ismétcsak: e textus alapján magunkban és mindnyájunk előtt figyel­meztetően nyugtázhatjuk azt a tényt, hogy a feltámadás kérdése nem lehet csupán csak a húsvét, a húsvéti igehirdetés „témája”. Nem lehet, mert ha a feltámadásról (Krisztus egyszeri és mindnyá­junk majdani „életre keléséről”) vallott hitünket az évnek csak egy bizonyos napján tesszük elmélkedéseink, vagy igehirdetésünk közép­pontjába, akkor ez az így értett és így értelmezett feltámadás na­gyon szűkreszabott; nagyon időhöz kötött valami. (A „valami” jel­zőt tudatosan írtam le az előbb és hogy miért tettem így, arról is ér­demes lenne gondolkodni, vagy prédikálni ezen a vasárnapon, hi­szen olyan sokan élnek közöttünk olyanok, akik megelégszenek ez­zel a szűkreszabott feltámadás és időhöz kötött örök élet „valami­vel”. MIVEL AZONBAN AZ IGEHIRDETÉS SOHASEM LEHET PUSZ­TA ELMÉLKEDÉS, a mai vasárnapon ennek a sokarcú igének a számunkra legizgalmasabb vonása, legdöntőbb üzenete ebben a két szóban keresendő és található meg: akiket akar. Pontosabban és va­lamivel részletesebben fogalmazva: az Isten által halottaiból feltá­masztott, életre keltett Jézus Krisztusnak megvan az- a hatalma, hogy életre keltse azokat, akiket akar. Igen, akiket akar! De kik ezek és egyáltalában: kiket akar Jézus életre kelteni? Szónokinak, sőt még ennél is rosszabbnak: megválaszolhatatlan- nak látszik ez a kérdés, pedig nem az. mert mindnyájan tudjuk, tudhatjuk, hogy Jézus magd adta meg erre a választ az egyik szép­séges igéjében: „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottál, örököljétek azt az országot, amely nektek készítte­tett a világ kezdete óta. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaz­tam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok, mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, börtön­ben voltam és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az iga­zak: Uram mikor láttunk téged éhezni és enned adtunk volna, vagy szomjazni és innod adtunk volna?'Mikor láttunk jövevénynek és be­fogadtunk volna, vagy mezítelennek és felruháztunk volna? Mikor láttunk betegnek, vagy börtönben és elmentünk volna hozzád? A ki­rály így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtet­tétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiái közül, velem tettétek meg” (Mt 25, 31—40). EZEK A SZAVAK OLYAN MAGÁTÓL ÉRTŐDŐÉN EGYSZE­RŰEK. hogy nem kell egyetlen szót, magyarázatot sem fűzni hozzá­juk. Csak annyit kell tennünk — mivel „ma” élő emberek vagyunk —. hogy végiggondoljuk: kik a ma éhezők és szomjazok és, hogy miért történik meg velünk mindez; hogy kik azok, akik a mi nap­jainkban jövevények, ruhátlanok és, hogy miért azok; hogy kik a betegek; hogy a mi korunkban kik sínylődnek a világ számtalan tá­ján börtönökben és, hogy kik juttatták őket ide. Csak annyit kell tennünk, hogy fáradhatatlanul figyeljük kisebb és nagyobb csalá­dunkat, környezetünket: kik azok, akik éppen a mi segítségünket várják; hogy meglátjuk és tudjuk: mit kell éppen nekünk tennünk mindnyájunk boldogulásáért, mit tehetünk éppen a mi Földünk számkivetettjeiért, száz. és százmillió elnyomott, üldözött, kisemmi­zett embertársunkért. Csak annyit kell tennünk, hogy ... Csak ennyit? IGEN, A MAI IGÉT HALLVA CSAK ENNYIT. A többire pedig majd továbbra is megtanít bennünket az az Úr és Szolga, aki azt akarja, hogy bennünket is életre kelthessen. Vámos József I mád kozzti n k! Jézus Krisztus, aki elsőként támadtál fel a halálból és utat nyi­tottál nekünk az örök élet felé, kérünk téged: erősíts meg bennünket ebben a hitben, hogy együtt szolgálhassunk neked itt a Földön és az örökkévalóságban. Ámen. GOLLWITZER PROFESSZOR HETVEN ÉVES A Keresztyén Békekonferencia A rendezők meghívására egy- nyugat-berlini regionális bízott- házunk elnöksége Lehel László sága 1978. december 27—29-én „ ,, ,, . . , .... , . , nemzetközi szemináriumot ren- «gedlelkeszt küldte ki, a refor- dezett annak kapcsán, hogy Hel- mútus egyház részéről Széli műt Gollwitzer teológiai profesz- György beosztott lelkész vett szór 70 éves. részt a konferencián. 0 — HALÄLOZÄS. Demény Er­nő mezőgazdasági mérnök 63 éves korában 1978. december 31- én Soproniban elhunyt. Temetése január 6-án volt Sársaentlőrin- cen nagy gyülekezeti részvét mellett „Megmondták neked, ó ember, mi a jó és mit kíván tő­led az Űr! Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazsá­got, törekedj szeretetre és járj alázatosán a te Isteneddel.” — id. Jantos Pál, a vanyarci gyülekezet éveken át volt hűsé­ges énekvezetője elhunyt. Kitű­nően ismerte a szlovák Tranos- ciusz énekeskönyv dallamikincsét. Vezetésével a gyülekezet tagjai temetéseken, vagy istentisztele­tekre gyülekezőben mindig szí­vesen énekeltek. A magyar éne- keskönyv új dallamait is majd­nem mind ismerte, az éneklést nagy és szent dolognak tartotta. Örömmel, odaadással, szívvel- lélekkel énekelt. Temetése a gyülekezet nagy részvételével történt 1978. december 26-án. V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom