Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-01-28 / 4. szám

Hétköznapi imádságok Gyertyafények a sötétben Uram, egy olyan világban szeretnék ma elcsendesedni előtted, amelyben a külső sötétség nem jelent már félelmet és szorongást senki számára. Egészen természetesnek tartjuk azt, hogy lakásaink­ban villany ég, hogy este kivilágított utcákon járunk, fényes kiraka­tok között. A gyertyák ma már csak a múltat idézik, vagy messzetűnő kará­csonyi emlékeket. És mégis: a szelíd és meghitt gyertyafény még ebben a fénycsöves és neonfényes világban is el tud valamit mondani a te igazságodról és a te szeretetedrőL Tudom, Uram, magad is így mondtad, hogy mi emberek, gyertyák lehetünk egymás számára, vagy legalábbis valamennyi fényt hint­hetünk egymás útjára. Tudom azt is, hogy a te utadat emberek mu­tatják meg nekünk. Köszönöm mindazok elmúlt életének egykori vi­lágosságát, akik az útra, a hozzád vezetőre, rásegítettek engem. Igen különböző gyertyái vagyunk, Uram, a te fényednek. Külön­böző irányokból világosíthatjuk meg egymás életútját. Az azonban bizonyos, hogy a gyertya soha nem önmagáért ég, de mindig má. 6okért. De neked tudnod kell azt is. Uram, hogy milyen nehéz a gyertyasors: önmagunkat feláldozva világítani másokért. Te tudod legjobban, mennyire világít az én gyertyám. S azt is: vi- lágít-e egyáltalán? Légy segítségül, hogy soha ne tegyem véka alá a tőled kapott világosságot. Kialudna a tőled kapott szeretet' fénye, ha elzárnám — mint gyertyát a véka a levegő elől — a világ gondjától, bajától; az emberektől. Add, ne másokon kérjem számon a tőled való világosságot, de vi­lágítsak én, a magam helyén az önzetlen szeretet tiszta fényével. Add, ne féljek attól, hogy fényem kimerül. Ne hasonlítgassam a tőled kapott világosságot más gyertyák fényerejéhez. Gyújtsd fel Uram, szívemben a szeretet és szolgálat tüzét, hadd hassa át az én kemény és megfásult szívemet és ne engedd, hogy bárki is miáttam csalódjon benned. Hogy sötétségbe, reménytelenségbe és kilátástalan- ságba jusson miattam. Hadd legyek a te fényeddel világító gyertya legalább ma. legalább azok számára, akiknek útja az enyémmel találkozik. Hogy legalább valakire ráragyogtassam ma a te szeretedre válaszoló hálának a fényét. Add, Uram, kegyelmedet ahhoz, hogy ma legalább valaki megbékéltebben és kiegyensúlyozottabban menjen tovább, mert ve­lem találkozott. Hogy legalább valakinek valamennyivel könnyeb- bedjen közelemben az életterhe. Hogy legalább valakinek, valamivel növekedjen közelemben az ereje, reménysége és öröme. Dicsérlek, Uram, hogy igéd utam világossága lett. Segíts, hogy eh­hez a fényhez segítsek másokat is. Uram, te tudod, hogy sokféle vihar oltaná el a te világosságod gyertyáját! Adj bátorságot, hogy aggódás, vagy félelem miatt soha ne próbáljam elrejteni a rám bízott világosságot. De adj bölcsessé­get ahhoz is, hogy lángodat oda ne vigyem, ahol az én kezemben csak kialudna az. Mégis add, hogy szereteted fénye lehatoljon oda is, az életemben is, lelkem mélyére, ahová más fény nem jut el soha. A lappangó szorongások, titkolt szenvedélyek, vak ösztönök sötétsé­gébe is. Irgalmazz, Uram, hogy senkinek se legyen nehéz hinni ben­ned azért, mert ismer engem. Ezért köyörgöm hozzád, kegyelmes Mennyei Atyám, Fiadnak, Jé­zus Krisztusnak, Uramnak és Szabadítómnak, áldott nevében. Amen. Simo Tálvitie: Arkisia rukouksia (Hétköz­napi imádságok) c. könyve nyomán Schreiner Vilmos Új ravatalozó Szügyben PALÓCORSZÁG KIS DARAB­JÁT, SZÜLŐFALUMAT hordo­zom szívemben 32 év óta. Ez a Nógrád megyei község az Ország északi határához közel, Balassa­gyarmattól 6 km-re fekszik. — Vegyesvallású község, lakosainak száma meghaladja az ezerkettő- százat. Valamikor nagyobb rész­ben . evangélikus családok éltek itt, ma már fele-fele arányban evangélikusok és római katoliku­sok. Az evangélikus műemlék­templom 197 éves, 1650-től vé­geznek lelkészi szolgálatot az egyházban. Öt éve Balassagyarmaton élek, de gyakran hazatérek. Akár vo­nattal megyek, vagy az ismerős erdei úton karikázzak, jól látha­tom a burgonyatáblán dolgozó embereket és gépeket. Nekem minden egyes hazatérés kedves! Temetők csendjében járok, hol szeretteim pihennek. Egyszerre csak rozmaring erdők tűnnek fel emlékeim képernyőin, s ma már kihűlt kemence kenyérillatát so­dorja felém az őszi szél. Itt nyugszanak gyermekkorom ked­ves mesélői, petróleumlámpánk lobogó fénye újra elém idézi az öreg Bahorecz alakját' és Suhajda bácsi hófehér bajuszát... Hány­féle hazatérésem is volt már Is­tenem! Közülük is legkedvesebb ez év ’ májusában, amikor mint fiatal költőt szülőfalum emberei magúk közé hívtak egy író-ól- vasó találkozóra. LEGUTÓBB JELEN LEHET­TEM az új ravatalozó átadásán. Vasárnapra virradóra esett még az eső, de délután a nap is, ki­sütött. Fél három felé már elin­dult a temető „felé férfiak és asz- szonyok, fiatalok és idősek sora. — Három órakor megszólalt a kis kápolna harangja és Rados József vb elnök így kezdte beszé­dét : „Köszöntöm mindazokat, akik eljöttek az új létesítmény átadá­sába, akik segítettek az építési munkálatoknál. Köszöntöm az egyház jelenlévő vezetőit Ez a létesítmény 400 000 Ft-ba került az egész község összefogásával.” Ezek után Dorn Antal római katolikus plébános szólt majd Záborszky Csaba evangélikus lelkész. Többek között idézte Rekviem című versemet, amely ,a Képes Újságban is megjelent. Néhány sora szólaljon meg itt is: „Lobognak bennem a szavak, anyám. Fáradt arcomra hull az emlékezés hava — tudom, az idő poros fogasán lógunk valamennyien, míg ki nem terít bennünket a lapos deszkára az undok halál.. Hívom a hegyeket, szólítom a vizeket nem láttak-e valamerre, de csak nemet intenek a fák. is egyre csak nemet... Mit tehetek? ... Befogom illanó éveid, mint lepkéket a fénysugár s gyönyörködöm . bennük egy életen át^” Ilyen kedves meglepetésre nem számítottam, és hálát adtam Is­tennek, hogy élek és jelen lehet­tem ezen az ünnepségen. A jelenlévők végül megtekin­tették az új ravatalozót. Öröm­mel láthattuk a társadalmi mun­kába készített diófa feszületet, a 6 szintén fából készült gyertya­tartót és a két szép csillárt. Estefelé ismét beborult az ?g — a temetők sírjaiban friss vi­rágcsokrokat öntözött a langyos téleleji eső... Ketykó István Istentiszteleti rend Budapesten, 1979. január 28-án Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly. cLe. 11. (úrv.) Káldy Zoltán, du. 6. Takácsné, Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. Muntag Andorné, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György üt 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői üt 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák), Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vaj­da Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (ürv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Fraiigepán u. de: 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Vi­rágú / Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Bony- nyai Sándor. Kispest Wekerletelep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota-MAV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos- paíota-Kistemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay T^más, du. fél 3. Szalay Ta­más. Kistarcsa de. 9. id. Kendeh György. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Pé­ter. Rákoshegr de.. 9. Ferenczy Zol­tán. Kákosliget de. 10. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bácsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. ifj. Foltin Brúnó. Torockó tér de. 9. ifj. Foltin Brúnó. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Gö­rög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. , de. 11.. du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Frigyes. Mod őri u. 6. de. 10. Lehel László. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missu- ra Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Ti­bor. du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Rozsé István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Ro­zsé István. Csillaghegy de. fél 10. Ka­posvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — FIATAL házaspár eltartási szer­ződést kötne. ,.Veronika” jeligére a kiadóhivatalba. — ÉRTELMISÉGI nő. vidéken élő férjjel, meghatározott időre albérleti szobát, vagy lakrészt bérelne. Tele­fon : 368-827 Szitányi. — ÉLETJÁRADEKOT fizetnék la­kásért. „összeköltözés nélkül” jel­igére a kiadóhivatalba. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Árusítja a Magyar Posta index: 25211 ISSN 0133—1302 © 79.0232 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató NAPRÓL NAPRA „Jertek és lássátok Isten tette­it” (Zsolt 66, 5), VASÁRNAP. — „Énekeltek, dicsérve és magasztalva azURat, mert jó, mert örökké tart sze- retete” (Ezsd 3, 11 — Róm 2, 4 — Mk 4, 35—41 — Zsolt 93). Is­ten jósága és türelmes szeretete végigkíséri egész életünket. Ész­revesszük-® jóságának és szare- tetének újaibb és újabb jeleit, és megtelik-e szívünk hálával? Vagy természetesnek, magától értetődőnek tartjuk, hogy min­dent javunkra, érdekünkben tesz. és türelmes szeretetével „elvisel” minket? Bárcsak a mi szívünkből is fakadna az ének: „Hogy ne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent. És jót tesz mindienekkel, Ö minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet” (7. é. 1. v.). HÉTFŐ. — „A mi Urunk Iste­nünk irgalmas és megbocsát” (Dán 9, 9 — 1 Jn 2, 12 — 4 Móz 22, 21—35 — Mt 11. 25—30). Is­ten szeretetének egy másik vo­nását mutatja mai igénk: irgal­masságát, bocsánatát! Milyen kegyetlenek, irgalom nélküliek tudunk lenni egymáshoz! Meny­nyit vétkezünk egymás ellen! Hányszor rontjuk el életünket és emberekhez való viszonyunkat! Isten irgalmasságával, bocsána­tával a megújulás lehetőségét adja! „Mélységes mélyből kiál­tok. tehozzád.' Forduljon ismét felém fényes orcád. Nálad bo­csánat vár és élet. Lázadó szí­vem újra cseréled” (782. é. 2. v.). KEDD. — „Sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézús Krisztus­ban. a mi Urunkban” (Róm 8, 39 — Ez 16, 8 — Jer 8, 4—7 — Mt 12, 1—8). Ha életünkben „magaslatokra” jutunk, eredmé­nyeket érünk el, sikereink van­nak, megbecsülnek, anyagiakban gvarapszunk — könnyen azt gondoljuk: nincs is már szüksé­günk Isten szeretetére! Életünk „mélységeiben” — bajok között, terheket hordozva, betegséggel, halállal küszködve pedig azt gondoljuk: már nem szeret az Isten! Pedig szeretete nagyobb életünk magasságainál és mély­ségeinél! „Semmi engem tőle el nem választ. Jól látván azt, hogy rám jót csak ő áraszt” (778. é. 3. v.). SZERDA. — „Fogj a munká­hoz, az Úr legyen veled!” (IKrón 22, 16 — Mt 20. 1 — Jer 5. 20— 22 — Mt 12, 9—14). Akik Isten­ben bíznak. Tőle kérnek erőt, nagyra értékelik a munkát, és nem akarnak kibújni alóla. Dá­vid a fiát olyan munka, feladat elvégzésére biztatja, amelynek terveit ő már elkészítette, előké­születeit megtette, de elvégezni, befejezni nem tudta. Isten jótet­szése és áldása kíséri a becsü­letesen elvégzett munkát! „Nem henyélni, munkásságra Hívott Isten e világra. Add, ó. Uram, amíg élek, Legyek hasznos, munkás lélek” (452. é. 1. v.). CSÜTÖRTÖK. — „De felra­gyog majd az igazság napja szá­motokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak” (Mai 3, 20 — Róm 13, 12 — Dán 6, 11—19 — Mt 12. 15—21). A mi Istenünk az igazság és az igazságosság pártján áll. Nem akarja, hogy az emberek egy­mást elnyomják, kizsákmányol­ják, kihasználják hogy legye­nek olyanok, kaki nem ember­hez méltó életkörülmények kö­zött élnek. Nekünk is küzöe- nünk kell a magunk helyén minden igazságtalanság ellen, mert ezzel sebeket gyógyítunk és Istentől kapott szolgálatot végzünk» „Boldogok, kik az igaz­ságot Éhezik és szomjúhoizzák, Terjesztik a világosságot. Szí­vükben nincsen álnokság” (428. é. 5. V.). PÉNTEK. — „Akik könnyez­ve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva ndul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha ké­véit hozza” (Zsolt 126. 5—6 — Róm 8, 18 — Dán 6. 20—28 — Mt 12. 22—30). Nem mindig fel­hős az ég! A felhők mögött kék az ég és várhatjuk, hogy szét­oszlanak a felhők és újra élvez­hetjük a nap fényét és melegét! A verejtékes munka, erőfeszítés, fáradság és küzdelem után örül­hetünk is munkánk eredményé­nek, sikerének, áldásainak! „Bár könnyem hull. küzdők, fáradok, Majd egykor örömmel aratok. Jutalmam ő!” (14. é. 6, v.). SZOMBAT. — „Megismertet­tem velük a, te nevedet, és meg is fogom azt ismertetni, hogy az a szeretet, amellyel engem sze­rettél. bennünk legyen, és én is őfcennük” (Jn 17, 26 — Ézs 63, 16 — Hős 2. 20—22, — Mt 12, 31—37). Kicsoda ismeri Istent? Nem az, aki látta hatalmát, érez­te erejét, aki sok mindent tud Róla. Jézusban Isten az emberek számára érthető és megfogható módon mutatta meg szeretetét: Ö letörölte a könnyeket, szóba állt a kivetettekkel, talpra állí­totta az elbukottakat, segített, ahol szükség volt rá. A körülöt­tünk élő emberek - is annyit fog­nak megismerni Istenből, ameny- nyit szeretetáből továbbsugár- zunfc. „A kegyelem Istenének Zendüljön ajkunkon ének! Ki a Jézust elküldötte, E világot úgy szerette. Szeretetnek mély tenge­re, Boldog, ki elmerül bele!” (23. e. 3. v ). i*iuntagné Bartucz Judit véletlen §mtéhn PINGVINTULAJDONOS LET­TEM. Senki ne csodálkozzon ezen, bár először magam is meglepőd­tem. De most, hogy. visszagon­dolok az ünnepeket megelőző na­pokra, amikor az emberek már azt se tudták, mit vesznek,, sok­szor még azt sem, hogy mennyi pénz van a zsebükbe, hát akkor semmin sem csodálkozom. Fáradtan érkeztem haza. Az ünnepi előkészületek, az év végi hajrá már-már kivette titkos erő­tartalékaimat is és csak arra vágytam, hogy valami ülőalkal­matosságra leroskadjak. Ilyen érzésekkel nyitottam be a lakásomba, amikor az előszobá­ban egy elég nagy csomagot pil­lantottam meg. A fáradtságom azonnal elszállt. Felkaptam a csomagot és már bontottam is. Amiközben a spárgát bogoztam, szemem véletlenül a „tartalma” feliratra esett: TARTALMA: KÉT PINGVIN. Akkor hökkentem csak meg iga­zán. Pingvint még sohasem ne­veltem, még kevésbé kis lakásban, pedig szeretem az állatokat, de mert olyan jó, optimista termé­szetem van, mondom, majd csak megleszünk valahogy, nehezebb dolgok is megoldódtak már az életemben, éppen csak a pingvin­nevelést ne sajátítanám el? Persze az izgalomban eszembe sem jutott, hogy szegény ping­vinjeim hogyan kapnak levegőt, hány napja utazhattak és végül ki az ajándékozó? De arra is fény derül. Ott volt a csomag bal sarkában. Nagy József né, Rigó utca 102. Sok ismerősöm, jó barátom van,, de Nagy József- né nincs közöttük. A telefon- könyvben is megnéztem, ott volt a Nagyokból elég. de olyan Jó­zsef né, aki a Rigó utca 102-ben lakik, olyan nem. Ahogy később kiderült, 102-es szám nincs is a Rigó utcában. \A CSOMAGBAN VALÓBAN KÉT PINGVIN VOLT. Olyan negyven-ötven centiméter maga­sak. a szárnyaikat mozgatták, a csőrüket nyitogatták és jellegze­tes pingvintotyogással sétáltak, ha „az áramot betápláltam”. A küldeményhez levél is volt mellékelve. „Két pingvint kértél a Jézus­kától, kislányom, és mivel jó vol­tál, engedelmes, szépen köszönsz mindig, a Matild néninek, jó szü­léidét nem szomorítod, ötöst is kaptál írásból, hát elküldte Ne­ked a Jézuska Karácsonyra. Vi­gyázz rájuk, mindennap tedd őket vissza este a dobozukba és ne akard minden áron megtud­ni, hogy mi van bennük belüL Légy továbbra is jó kislány! Sze­retettel ölel Berta néni.” Eddig a levél. NEM KELL NAGY FANTÁZIA HOZZÁ, hogy a csomagot annak a kislánynak szánták, aki szépen köszön a Matild néninek és ötöst kapott írásból. Ezzel szemben én Matild nénit nem ismerem, így nem tudok neki köszönni, vi­szont én is örülnék, ha az írá­somra néha egy-egy ötöst kap­nék az olvasóimtól. Karácsony óta már néhány hét telt el és az ismeretlen Berta né­ni nem jelentkezett. Viszont el­képzelhető, hogy a kisleánynak a szülei, akik figyelmes és ta­pintatos emberek, megköszönték Berta néninek a küldeményt — talán a nekem szánt kesztyűt vagy habverőt — említést sem té­ve a kislányuknak küldött szo­katlan ajándékról. AZ ÉN PINGVINJEIM BÉKÉN PIHENNEK dobozaikban, várva jogos tulajdonosukra. BevaLlom, már többször meg akartam nézni mi van bennük belül, de nem mer­tem, szeretnék továbbra is jó kis­lány maradni, de mégis úgy ér­zem, hogy két pingvint Kará­csonyra egyszerre mégsem érde- meítem. Gyarmathy Irén i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom