Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-02-04 / 5. szám
Hétköznapi imádságok Mint agyag a fazekasnak kezében... Mindnyájan láttuk a televízió- tokkal. Ügyes keze nyomán élet- ban. Az öreg fazekasmester lába- rekelt, szép korsóformát kapott a ival hajtotta a korongot őseitől ciponyi alaktalan agyagtömb. örökölt talán évezredes mozdula- üröm volt nézni. Uram, napról-napra találkozom olyan emberekkel.' akik úgy vélekednek, hogy a Te részvételed életünk formálásában valami olyasféle idejétmúlt dolog, mint a csupán kézi erővel végzett munka ma. a technikai civilizáció korában. Kivesző mesterség, amelyet megnézünk, meg is csodálunk még. de sok hasznát már nem vesszük. De Uram, Te megtanítottál hánni engem abban, hogy ez nem így van. Én tudom, hogy kezed formálja ma is életünket, köszönöm ezt a felismerést. Életem biztonságát ennek köszönhetem. Énemnek tartást ez ad. Tudom, hogy vannak hibáim, csomók és göröngyök életem „agyagában . Kezed újra meg újra éri és érinti ezeket. A körülöttem élőket sokszor megsebesítettem velük. Dicsérlek és magasztallak, hogy ezek ellenére sem vetettél engem, reménytelen esetet, a selejt közé. Nem minősítettél használhatatlannal-:, hanem újra. és újra kezedbe vetted életemet. Alázatosan kérlek: kezed egyelje simává életem egyenetlenségeit. Kezed tegyen használhatóvá szereteted hordozásában. Hogy életem, mint törékeny cserépedény — így olvastam .könyvedben — szereteted egyetlen igazi értékét hordozza a világban. . Belátom, hogy néha kemény kézzel kell hozzám nyúlnod. Ezért kérlek, adj erőt. ha szenvedés és keserűség, szakad rám. Te jobban tudod, mint bárki más. hogy milyen nehezen szenvedem el a megpróbáltatásokat. Ismered, minden félelmemet, gyengeségemet és csüg- gedésemet. Annáig jobban ismered, minél inkább szeretném elrejteni azokat mások elöl. Sokszor csalódtál bennem, elhagytalak volna. Mégis kérlek, ne hagyj magamra. Sokszor fellázadtam, ha kezedbe vetted, hogy használhatóvá formáld, életemet, mégis kérlek, ne vedd le rólam a kezed, még akkor sem, ha jelenléted csak fájdalmat jelent nekem. Köszönöm. Uram. hogy' engem is megtanítottál arra, hogy lássam a láthatatlant, hogy a hit szemével nézzek előre. Ez az előrenézés sokszor adott már tartalmat és célt az életemnek. De azt is tudod, hogy sokan szeretnék életem edényét a saját elképzeléseik szerint formálni. Kérlek, adj bölcsességet, hogy ellenálljak minden olyan hatásnak, amely eltorzítaná kezedformáita jellememet. De add. hogy készséggel fogadjam, ha emberkéz, mint a tied. úgy nyúl hozzám, hogy elsimítsa bennem mindazt, amivel megsértették magukat az embertársaim. Tudod, milyen sokan megbotránkoztak már újra és újra hibáimon, Neked még több okod volt arra. hogy megbotránkozzál bennem. Dicsérlek téged, hogy annyira más vagy. mint én vagyok, s annyira más. mint bárki az emberek közül. Türelmed végtelen. Add,, hogy egyedül a Te kezedben tényleg olyan legyek, mint agyag a fazekaséban.' S add. hogy a mindennapok során meglássak valamit abból, hogy munkaasztalon a legjobb helyen van az életem. Ezt kérem tőled bizalommal és alázattal Fiadnak, Jézus Krisztusnak szent nevében. Arrien. Simo Talvitie: Arkisia rukouksia (Hétköznapi imádságok) c. könyve nyomán Schreiner Vilmos “ AARFLOT PÜSPÖK BÍRÁLJA A NATO-FÖT1TKÁRT Oslo evangélikus püspöke, dr. Andreas Aarflot erőteljesen bírálta a NATO főtitkárát. Joseph Lunst, aki az egyházak neutron- bomba .elleni tiltakozásairól nyilatkozott. L uns főtitkár azt állította, hogy naivitás, szovjet propaganda és bizonyos marxista gondolkodás áll az egyházak neutron- bomba elleni tiltakozásai mögött. ..Ezek nagyon is primitív érvek és az;t mutatják, hogy Luns úr nem tanult tiszteletet más emberek véleménye iránt” — mondotta Aarflot püspök egy interjúban. A püspök hangsúlyozta, hogy nem bánja azt a nyilatkozatot, melyet 1978 márciusában a norvég evangélikus püspökök bocsátottak ki a neutronbomba kifejlesztése ellen. ..A nyilatkozatot saját meggyőződésünk alapján tettük, de ez nyilvánvalóan nem illik mások politikai céljaihoz és ítéletéhez. E nyilatkozatra való tekintettel azt kell mondanom, hogy jó társaságban voltunk. Azok többsége. akik politikai alapon nyilatkoztak. a neutronbomba ellen foglaltak állást” — mondotta Aarflot püspök. Istcnlisiteleti rend Budapesten, 1979. február 4-én. Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma. de. 11. (úrv.) Harmati Béla. du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. ll. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. ti. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédev Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Ismre. Zugló de. ll. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virág!) Gyula. Soroksár-Cjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlörinc-Szemere telep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sánndor. Kispest -Wekerletelep de. 3 Bonnyai Sándor Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota-Máv-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota-Kis- templom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél ll. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél ll. Szalav Tamás. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de 10. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa rLászló. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) ifi. Foltin Brúnó. de. fél llv (német), de. ll. (úrv.) Madocsai Miklós, du ti. Mado- csai Miklós. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. io (úrv.) Göröa Tibor. X!., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. ll. Csenaödy László, du fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Modor! u. 8. de. 10. Lehel László. Kelenföld de. 8 Missura Tibor. de. fél 10. Misura Tibor. de. ll. (úrv.) Nagybocskai Vilmos, du. 6. Missura Tibor.Németvölgyi út 138. de. 9. Naay- bocskai Vilmos. Nagytétény de. fél 9. KeJenvölgv de. 9. (úrv.) Rozsé István. Budafok de. 11 (úrv.) Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — LUTHER-kabátot szakszerűen készít Dóczi Zoltán szabómester. 1061 Budapest. VI., Majakovszkij u. 6. — Életjáradekot fizetnék lakásért. ..összekpltözés nélkül’’ jeligére a kiadóhivatalba. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin uv 12. Telefon: 142-074 Csekkszámiaszám: 516—20 tn—Vin Előfizetési ár: egy évre 200,— Ft Arusitia a Magyar Posta Index: 23211 ISSN 0133—1302 CB 79.0437 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs maaasnyomas Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon lel! ő gyújtott világosságot a mi szivünkben, hogy a Jézus Krisztus arcán (elismerjük Isten dicsőségének ragyogását’ (2 Kor 1, 6). VASÁRNAP. — „Jézus vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: .Ez az én testem, mely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lk 22, 19 — Zsolt 111. 4 — Mt 17. 1—9 — Zsolt 97). Azon a bizonyos pás- kavacsorán nem történt volna semmi különös, ha Jézus a kényéi- megtörése után nem szólt volna semmit. De ő' szólt és amit mondott, az megdöbbentő volt a tanítványok számára. Hallatlanul új dolog történt: Jézus azonosította magával a felszolgált kenyeret. A mai tanítvány sem tehet másképp, amikor erőt merít a sokféle „kenyéradás” szolgálatához. „Jézus életnek kenyere, Szeretetnek mély tengere” (308. é. 7. v.). IIÉTFÖ. — „Ahogyan egy testnek sok tagja ven, így sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai” (Rám 12. 4—5 — Zsolt 119. 63 — 2 Móz 34, 29—35 — Mt 12. 38—42). Mi hisszük, hogy Jézus testének tagjai vagyunk, és így egymásnak is. De az ő szeretetét, szolgálatát véges logikánk nem korlátozhatja. A testté lett Igének annyi tagja van. ahány emberért testté lett és ahányan arra „igent” mondtak. Mivei a tagok egymásért is vannak, kötelességünk szolgálni egymást és az emberiség javát. j,Jer, fogjunk kezet a hitben, Bár más színünk, fajunk” 754. é. 2. v.). KEDD. — ..Boldogok, akik (megtartják a törvényt; akiknek tettjei mindenkor igazak” (Zsolt 106, 3 — 1 Jn 3. 23 — 2 Kor 3, 12—18 — Mt 12. 43—45). Ha a boldogságnak ilyen nehéz feltételei vannak. Lehet-e valaki boldog? Van-e ember, aki mindig igaz? Minden kiábrándultság nélkül mondhatjuk: nincs! De van nagyon sok boldog ember, akit boldogít az, ha valarhi jót tehet, miközben attól veszi a példát és az erőt. aki megigazította.” Krisztus-kereszt, csodavirág! Veled járni főboldogság” 786. é. 4. v.) SZERDA. — „Egyetlen pásztort rendelek föléjük, hogy legeltesse őket” (Ez 34. 23 — Mt 9. 36 — 2 Pt 1. 16—21 — Mt 12. 46—50). Isten az ő juhait nem kihívja a világból, hanem pásztort küld a világba. Jézus, a pásztor, a „hű vezér” úgy legeltet, hogy elöl megy. így soha nem zárul be a kör, sőt kinyílik és egyre tágul az emberiség nagy nyája felé. „Járj elöl és mi nem késünk, bátran nyomdokodba lépünk’ (785. e. 1. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Ha én. az Ür szólok, akkor az az ige valóra válik” (Ez 12. 25 — Róm 4. 20— 21 — ApCsel 26. 1—3. 12—23 — Mt 13. 1—9). Az ige szó nyelvünkben kettőt jelent: nyelvtani fogalomként cselekvést kifejező szót jelöl, de jelenti Isten szavát, kinyilatkoztatását. Számunkra létkérdés az. hogy amit ő ígér, azt meg is teszi. Az egyház létkérdése pedig az. hogy amit hirdet. prédikál, azt meg is cseiek- szi. „Ó- óár sok szolga sarlót fogva Aratna, míg le nem borul az ej!... A munka sok. s munkás oly kevés” (751. é. 2. v). PÉNTEK. — „Tetszése szerint bánik a menny seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: mit csinálsz?” (Dán 4. 32 — Róm 9. 16 — Kol 1. 24— 29 — Mt 13. 10—17). Áz önkény a történelem folyamán — különösen. ha hatalommal társult — milliók életét keserítette meg. Hála az Urnák, hogy reménységünk szerint, minden gonosz' halálra van ítélve. Isten hatalma végtelen. Ezt a nagy hatalmat el sem tudjuk képzelni. Egyet azonban tudhatunk: Ö nem él vissza hatalmával. Ö irgalmával és gondoskodásával gyakorolja hatalmát." Mind jó. amit Isten tészen . . . Jót tenni el nem fárad” (376. é. 3. vl). SZOMBAT. — „Aki kér. mind kap, aki keres talál, és aki zörget. annak megnvittatik” (Mt 7. 8 — 1 Krón 28 9 — Jel 1 9—18 — Mt 13. 18—23). Mi keresztyének nagyon jól tudjuk, hogy a földön sok olyan jogos kérés van, melyet nem teljesítenek. Tudjuk, hogy sokan keresik alapvető jogaikat. de nem találnak csak zárt ajtókat. Ezekért az ember a hibás. Ezzel szemben Isten nyitott minden kérésünk előtt, ami arra ösztönöz, hogy mi is befogadjuk Öt és egymást. ..Jer tárjunk ajtót lelkesen!... És Jézus hozzánk is belép. Megosztja velünk életét” (720. é. 4. v.). Győri János Sámuel — HARANGÖNTÉST, javítást, szolgáltatást. le- és felszerelést, vasállvá- nyok és könnyühúzású koronák készítését. átalakítását vállalja „Slezák László aranykoszorús harangöntő utóda es fia”. Gombos Lajos harangöntő mester. 2182 Örbottyán, Pf. 2. Amint múlnak az évek, az ember egyre inkább firtatja a múltat, szeretne megismerni a visszahozhatatlant, megidézni- azokat, akiktől származik. Vajon milyen is volt a nagyapám? Volt-e benne olykor csüggedés és mi okozott örömöt neki? Min töprengett és mit szeretett volna jobbá és igazabbá tenni? Elégedett volt-e önmagával és az őt körülvevő világgal? Mennyi vajúdó kérdés, melyre a választ elvitte magával. Annyi biztos: talán el sem tudta volna képzelni. hogy az ember egyszer a holdra lép. nem látott televíziót és nem utazott metrón. Szegényebb volt ö vajon ettől? Nem valószínű. Hiszen minden nemzedéknek megvan és megvolt a maga korának megfelelő öröme, felfedezése, hite és bizalma a jövőben. ÖREG FIÚKOR MÉLYÉN FAGGATOM A MÉLTAT. S amint matatok, kezembe kerül egy repedezett szélű, sárgává öregedett papír. Hegyes, szálkás betűkkel írták a szövegét: ..Nyilatkozat. Mi alulírottak, mint a Kis-Hartai ágost, hitv, evang. egyház presbyterei és község elöljárói a köbünkből távozó és az egész községben köztiszteletnek és be- csülésnek örvendező — mely köztiszteletet és becs-ülést nem egyszer a tapintatos és valóban igaz lelkipásztori modora által kiérdemelte — segéd lelkészünket. Poputh Győzőt. nem csak akármelyik egyházközségnek tiszta lelkiismerettel ajánljuk, hanem körünkből való távozását is sajnáljuk. Aláírások: Bekk Henrik ev. tanító. Lágler János ev. tanító, Gabifrank Ferenc ev. tanító. Utóirat: A fentiek tartalmát valóságnak érzem és legjobb lelkiismeretem szerint bizonyítom: ifj. Földvárit Mihály felügyelő. Kelt Kis-Hartán 1890. október tizedikén.” S alatta az egyházközség piros viaszpecsétje. A nyilatkozat másik oldalán pedig tizenöt presbiter aláírása szerepel, s engedi jó szívvel útjára a község segédlelkészét. VAJON MILYEN EMBER VOLT BEKK HENRIK VAGY LÁGL ER JAKOS evangélikus tanító, talán csak kései utódai élnek már Gabifrank Ferencnek és ifj. Földváry Mihálynak, akik egykor ezt a tanúsítványt kiállították. Hogyan búcsúzhattak, kézfogással, egy pohár borral, meghatottsággal vagy férfias öleléssel? Választ erre már senki nem tud adni. S hogyan ment el Kis- Hartáról Poputh Győző ev. segédlelkész? Milyen útravalot adtak számára a kis-hartai évek? Milyen emberi kapcsolatokat őrzött meg magában ezekből az időkből további élete során? Nem lehet már tőle megkérdezni. Aztán Dobsinán lett lelkész. Erről már az apám mesélt kifogyhatatlan emlékezéssel. Színesen és élvezetesen. Nem tudni persze, ezekben az előadásokban mennyi volt a legenda, a múltat megszépítő szándék, hiszen azok a dobsinai esztendők az ö ifjúságát jelentették, s az ifjúság az évek fogyásával mindig meghatóan széppé szelídül. Szivszorongatóan tudta elmondani az ünnepeket, a dobsinai parókia meghitt hangulatát, az otthont, ahol a nyílt lángú tűzhely mellett a város szegényei mindig számíthattak egy-egy tál meleg ételre. S így gyermekkorom fantáziáját benépesítették a régi dobsinai cipszerek. a polgármester, a főjegyző, a tisztiorvos. akinek állítólag világszép lányai voltak. A végtelen hosszúnak tűnő fagyos délutánok, amikor a férfiak még tarokkoztak, és mellényükre pergett a vastag finom szivarok pernyéje. Valahogy így állítom össze magamban a sok-sok mozaikkockából, ezt a tegnap- előtti anekdotázó mikszáthi világot, a múlt ködébe veszett felvidéki kisvárost. a századforduló Dobsináját. NAGYAPÁMAT SOHA NEM HALLOTTAM PRÉDIKÁLNI, azt hiszem, meg sem értettem volna, mivel vagy németül. vagy szlovákul hirdette az Igét — nem láttam Luther-kabátban az oltár előtt, sem a szószéken. Már csak idöy korában ismertem meg. amikor nyaranta köré je gyűltek a gyerekei és unokái, és ö patriarkális bölcs nyugalommal igyekezett formálni az életüket. Nézem tovább a fiókot. Oh, mennyi mindent tudnak ezek a régi fiókok, melyek titkokat őriznek, szalaggal átkötött szirtes levélkéket, vallomásokat, folyamodványokat. kérelmeket, válaszokat és elutasításokat. S a múltat idéző fiókban keresgélve találok egy alapvizsgái bizonyítványt is, melyet a magyarhoni ág. hitv. egyet, egyh. theol. akadémiáján állították ki Pozsonyban. Ennek tanúsága szerint Poputh Győzőnek kiváló nyelvérzéke volt. mert mind a héber, mind a görög, mind a német nyelvből jelest kapott. Szégyen ide, szégyen oda, theológiai encyclopediából viszont megbukott. Érdemére legyen azonban mondva. hogy ezt a jegyet 1887. szeptember elsején jelesre javította. Milyen sokszor készültem, már Dobsi- nára milyen sokszor megfogadtam, hogy megnézem a parókiát és a templomot, ahol a nagyapám lelkész volt. s ahol az apám és testvérei felnőttek. De valami mindig közbeszólt. A munka, az állandó sietés, vagy a kényelemszeretet. Az a gyanúm azonban, hogy ezek csak mondvacsinált kifogások. Lényegében azért nem látogattam soha Dobsinára. mert lelkem mélyén szorongva féltem a csalódástól. Maradjon ez a kis szlovákiai város olyan a képzeletemben, ahogy az apám látta, legyen olyan kedves, ahogyan ö megidézte és megelevenítette emlékeiben. A NAGYAPÁMAT KASSÁN TEMETTÉK EL. A temetésre — háborús idők voltak — nem vittek el. A sírja már va- lós-inüjeg besüppedt és jeltelen, hiszen senki nincs, aki gondozza. Én talán meg sem találnám, idegenül bolyonganék a hantok között, reménytelenül és csalódottan. Legyen hát ez az írás egy csokor virág az ő soha nem látott sírján. Ágh Tihamér Nagyapám rekviemje
