Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-08-05 / 31. szám
GYERMEKEKNEK. A leghatalmasabb erő Mt 5,48—4» tartású és bosszúálló emberek is Azt szokták mondani, hogy a világon a leghatalmasabb eró a szeretet. Igen nagy ereje van a szélnek és a viharnak. Hatalmas fákat tud kicsavarni tövestől. Még nagyobb ereje van ennél a nap sugarainak. Akárhogy fúj is a szél és tombol a vihar, nem képes arra, hogy a földből kicsalja a gabonát, vagy az erdő mélyén a hóvirágot és az ibolyát. A nap melege azonban ezt is meg tudja tenni. Még a nap erejénél is hatalmasabb erő azonban a szeretet. Az a legerősebb ember, aki igazán tud szeretni. A szeretet meg tudja változtatni az ember szívét. Az ember természeténél fogva önző. Csak azok felé tud kedves lenni, akiktől maga is kedvességet, szerete- tet kap. Az igazi szeretet azonban úgy meg tudja változtatni az ember szivét, hogy személyválogatás nélkül mindenkit tud szeretni. Erről a szeretetről mondja Jézus a Hegyi Beszédben, hogy akiben ez megvan, az tudja szeretni még az ellenségét is. és tud imádkozni azokért is. akik mindig csak bosszúságot, kellemetlenséget okoznak. Mindez nem azt jelenti, hogy a szeretet helyesli az ellenségeskedést és a bosszúálló magatartást. Jézus nagyon jól tudja, hogy a szeretet képes arra, hogy a másik ember szívét is megváltoztassa. Mert ha ellenségeskedésre ellenségeskedéssel válaszolunk, és a minket ért haragot és bosszúállást viszonozzuk, akkor az ellenségeskedés soha meg nem szűnik, csak növekedik. A szeretetve azonban az, ellenséges magamegváltoznak. Elszégyellik magukat. és ha egy csapásra nem is változnak meg, de szivükben megindul a változás lassú folyamata. Próbáljátok csak ki ezt a módszert egymás között! Ne viszonozzátok a sértéseket, hanem tanúsítsatok szeretetet azok iránt, akik bántanak benneteket, vagy kellemetlenséget okoznak nektek! Meglátjátok, hogy nemcsak ti lesztek boldogabbak, hanem bosz- szúálló, kellemetlenkedő társaitok is megváltoznak. A szeretet azért olyan nagy erő, mert a szeretetben maga Isten van jelen. Az Isten legsajátosabb megjelenési formája a szeretet. Jézus azt mondja Istenről. hogy ő egyformán felhozza napját a jókra és a gonoszokra, és egyformán ad éltető esőt a hivő kegyes embereknek és a keményszívű bűnösöknek. De még ennél is tovább ment Isten. Egyszülött Fiát, Jézust Krisztust is egyformán küldte mindenkihez. Sőt. nemcsak elküldte, hanem fel is áldozta őt. Nemcsak hívőkért. hanem elsősorban a bűnösökért. Mindezt azért tette, hogy a bűnösök megváltozzanak, és így az egész emberiség nagyon boldog legyen. Ehhez a boldogságot teremtő munkájához ma az ő gyermekeit használja fel. Az emberek a hivő emberek szereteté- ben tapasztanák meg az Isten új életet munkáló, kemény sziveket meglágyító szeretetét. János apostol mondja: ..Az Isten szeretet, és- aki a szeretetben marad, az az Istenben marad, és az Isten is őbenne” (1 Jn 4,16). S. J. Gyerekek imádkoznak Kisiklott egy vonat Jézusom, kisiklott egy vonat, az újság képet is hozott róla. Három kocsi teljesen kiégett, sok gyerek is ült bennük, és meghaltak. Sok a baleset. Jézus, vonatokkal, autókkal, repülőkkel. Miért történnek ilyen szerencsétlenségek ? Miért halnak meg olyankor még a gyerekek is? Ezt nehezen értem meg, Jézus. De azt, hogy neked miért kellett meghalnod. azt is nehéz megérteni. Kérlek, segíts minden embernek, hogy jobban tudjon figyelni és ne történjék baleset! És segíts a szüléknek, akiknek a gyereke meghalt, hogy ne legyenek olyan szomorúak. Köszönjük neked, Jézusom, hogy mi nem abban a vonatban ültünk. Ámen. Rejtvény sorosat unk megfejtései „A feltámadott Jézus megjelenései” Sorozatunk 7 feladványból állt. Minden alkalommal 4 kérdésre kellett felelni. Az elérhető legmagasabb pontszám így 28 volt. A sorozatra összesen 140 megfejtés érkezett. 17 megfejtő mind a hét fordulóra küldött megfejtést. A SOROZAT VÉGEREDMÉNYE: A maximális '28 pontot senki sem érte el. 27,5 pontot ért el Pongrácz Zsuzsa budapesti és Varró Mária farmosi, 27 pontot Dókai János bokonyszombat- helyi és Lajos Mihály acsai. -26,5 pontot Petrilla László és Kálmán nyíregyházi, 26 pontot Bognár János és Tibor székesfehérvári Pfundt Cecilia hartai, Uram, Zsuzsanna balassagyarmati, 25 pontot Cselényi Attila és Zsolt szügyi, Dénes Sándor és Ilona zala- istvándi, 24,5 pontot Kovács Péter kaposvári. Mocsári László ba- kon.v szombathelyi. Szkok Tibor bakonyszombathelyi, 24 pontot Katona Ildikó gödöllői megfejtőnk ért el. A 26-27,5 pontot elérők könyvjutalmat. a többiek dicséretet kapnak. A könyvjutalmat postán küldjük el. ÜJ FORDÍTÁSÚ SZLOVÁK NYELVŰ BIBLIA A külföldi egyházi lapok többször adnak hírt az új fordítású szlovák Biblia nagy sikeréről. A modern szlovák nyelven 1978- ban megjelent Biblia fordítása 35 évet vett igénybe. Az első ütemben 16 000 példány jelent meg. Ezt a gyülekezetek elkapkodták. hiszen először olvashatták a Bibliát gyülekezeti tagok mai szlovák nyelven. A következő ütemben 50 000 példányban jelenik meg, de ezt már külföldön nyomtatják az állaim engedélyével. „írok nektek, ifjak...” Akiknek életünket köszönhetjük • • Örök törvények — időszerű üzenetek A szülők tisztelete sohasem volt ,,divat”. Ez most nem azt jelenti, hogy a szülőket sohasem tisztelték, vagy tisztelik a fiatalok. De a 4. parancsolat azt mutatja — ahogyan a Tízparancsolat egésze —. hogy már akkor is problémát jelentett a szülőkhöz való viszony. Különben nem lett volna szükség erre a parancsolatra. 5 Móz 21, 18—21-ben olvashatunk arról, hogy már akkor — az izraeliták között — is voltak engedetlen ifjak, akik pl. pem fogadták meg szüleik tanácsát, ha azok a részegeskedéstől, dorbézolástól óvták őket. Akkor még a törvény szigorúan megbüntette ezeket a fiatalokat engedetlenségük miatt. MIT JELENT MA A 4. PARANCSOLAT? A körülmények mások, mint az ótestamentuini korban, a parancsolat viszont még mindig érvényes. Es mindaddig érvényes marad, míg ember él a földön. Na de ez. hogy így megállapítjuk hogy e parancs érvényes — még önmagában kevés. Nézzük meg egy kicsit közelebbről; a parancsolat tartalmát is! Miért kell tulajdonképpen nekünk tisztelni szüleinket? Hogyan válaszolunk erre a kérdésre mi, evangélikus fiatalok? Először is: ha komolyan vesz- szük Istent, vagyis Istennek fogadjuk öt el. akkor ennek etikai A közel 8 millió lelket számláló svéd evangélikus egyház országos közgyűlésén az év elején két témáról tárgyaltak: az állam és egyház viszonyáról és a teológiát végzett nők felavatásáról (ordinalásóról) Az első' kérdés kapcsán az az álláspont alakult ki, hogy lényegében fenn kell tartani az állam és egyház vikövetkezményei is kell, hogy legyenek. Jelen esetben ez az etikai következmény: komolyan veszem szavát, a 4. parancsolatot, megtartom azt, aszerint élek. Tehát először is azért kell komolyan venni a 4. parancsolatot, mert az Isten parancsa. Másodszor: nem kell ahhoz evangélikusnak, sőt kereszténynek sem lenni, hogy valaki rájöjjön arra, hogy a szüleinek mi mindent köszönhet. Köszönheti neki a gondoskodást, hiszen „ők táplálták, és nevelték fel, med különben százszor megfulladt volna saját szennyében”. — írja Luther a Nagy Kátéban. Köszönheti nekik az otthont, ahol nevelkedett, ahol vigyáztak rá. Bár van olyan vélemény az otthonról, amelyet Malamud így fogalmazott meg: „Mi az otthon? Az a hely. ahol nem gyilkolják meg az embert, ha sikerült odáig elérnie, ha mégis, akkor nem otthon.” A legszomorúbb pedig az, hogy e kijelentés mögött valós tények állnak a világ egyes részein. Harmadszor: köszönettel tartozunk még szüléinknek a becsületért. azért, hogy igyekeztek úgy nevelni bennünket, hogy tisztességesen éljük le életünket, hogy világnézetünket, a másik emberhez való viszonyunkat a becsület, a tisztaság és az igazság határozza meg. szonyában a jelenlegi helyzetet (államegyház), csupán néhány kérdésekben kell bizonyos reformot végrehajtani. A nők rendes lelkészt szolgálatát a túlnyomó többség üdvözölte. Azt is javasolták. hogy az erről való vitát akár objektív, akár szubjektív indítású, az egyházban be kell fejezni. JÓL TUDOM. HOGY EZT A NÉHÁNY DOLGOT nem mindenki köszönheti meg szüleinek, mert nem kapta meg. Hiszen tele vannak még a gyermekotthonok apátlan-anyátlan gyerekekkel. akikkel csak az ápolók törődnek. És vannak olyan szülők, akikre egyértelműen azt mondjuk: még azt sem érdemlik meg, hogy köszönjünk nekik. Hogy állunk mi, lutheránus fiatalok ezzel a kérdéssel ? Luther a Nagy Káté 4. parancsolat magyarázatában azt mondja az ilyen szülőkről : „Magaviseletük vagy hibájuk nem fosztja meg őket mél- t ’águktól. Nem az embert kell tehát néznünk, hogy milyen az, hanem Isten akaratát, amely ezt parancsolja és így rendelkezik.” Kemény beszéd ez! Mondhatnám: megbotránkoztató. De Isten parancsa mellett van még valami. amit nem szabad elfelejtenünk! Azt, hogy akármilyen is az a szülő, azért a legdrágábbat mindenki apjától, anyjától kapta : az életét még egy utolsó gazember legtisztességesebb fia is szülőjének köszönheti! Hogy élünk, hogy rácsodálkozhatunk a világra, hogy alakíthatjuk azt — szüléinknek köszönhetjük. Első- so-ban az édesanyánknak, aki saját élete kockáztatásával hozott új életet a világra. MOST HADD FEJEZZEM BE EZT A NÉHÁNY GONDOLATOT egy Radnóti-idézettel. Annak a költőnek néhány sorával, aki úgy jött a világra, hogy közben két halottat — anyját és ikertestvérét — hagyott maga mögött, és aki épp ebből a szülő-gyerek összefüggésből tudta, hogy mit jelent élni: „Anyácska, véres áldozat, a férfi korba nőttem én, erősen tűz a nap. vakít, lepke kedvvel ints felém, hogy jól van így, hogy te tudod, s hogy nem hiába élek én.” Hegedűs Zsuzsanna KÉT TÉMA A SVÉD EGYHÁZ ORSZÁGOS KÖZGYŰLÉSÉN Százharminc évvel ezelőtt Nekünk, kiskőrösieknek július 31-hez közeledve mindig hevesebben dobog a szívünk, mint máskor! Nap mint nap vezet az utunk a nagyon szerény és szegényes nádfedelű parasztházikóhoz, ahol megszületett nagy költőnk: Petőfi Sándor. Szülőháza előtt akaratlanul is el kell gondolkoznunk azon, hogy van-e még példa arra, hogy egy 23-éves fiatalember megírja imádságát, részletesen megemlítve, milyen halállal, milyen körülményei, között és milyen határozott céllal kíván meghalni, s hogy temetése sem legyen. MINDEZ DÖBBENETESEN BEKÖVETKEZIK, szinte szóról szóra mintha ezt az ..ima-verse” is igazolná. Kérő imáját így fogalmazza meg: „Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el. mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág. Elfogyni lassan, mint a gyertvaszál. Mely elhagyott, üres szobában áll. Ne ily halált adj. Istenem. Ne ily halált adj énnekem!... Ott essem el én, A harc mezején. ^Ott folyjon az ifjúi vér ki szivembül, S ha ajkam örömteli végszava zen dűl. Hadd nvelje el azt az acéü zörej, A trombita hansia, az ágyúdörej, A holttestemen át Fi'nő oarioák <5'á«'ildían'->k a kivívntt diadalra. S ott hagyjanak engem összetinorva.” AMÍG IDE. A JELTELEN SÍRHOZ ELJUTOTT, ugyan mi is történt? 1849. július 5-én Petőfi Petőfi utolsó napjai családjával Mezöberénybe érkezik, Orlay-Petrich Sorna festő barátjához, aki ezekben a napokban — július 11-én — megfesti utolsó képét költő barátjáról: fehér ingben, fekete nadrágban, karosszékben ülve, hosszú szárú pipával a szájában. Mezőberényből Gyulára, majd Szegedre megy, hogy családját biztonságba helyezze. E szándéka nem sikerül. Visszatér Mezőbe- lénvbe. itt iratait rendezi, kiegészíti Históriai jegyzeteit, s volt lelkiereje arra is. hogy megkezdje Karaffa című tragédiájának írását, melyből másfél jelenetet meg is ír. Itt írja meg Zoltán fia „életrajzát” héthónapos koráig. Közben riasztó hírek érkeznek költőnkhöz. nvugtalanság vesz erőt rajta. Felzaklatott idegállapotában születik mes utolsó verse: „Szörnyű idő”. E versben fájdalmasan szól arról, hogv: „tálán az ég mégesküvék. hogv a magvert kiirtia . . Egv szálig elveszünk-e mi?” Ez az utolsó verse, amelv az Orlavéknál hagyott ládából a töredékek között megmaradt, de ez már csak halála után jelent meg. Feltehető, sőt valószínű, hosv fr még verseket. ezek azonban vele egvütt eltűntek a csatatéren. A SÜLYOS ESEMÉNYEK HÍRÉRE ELHATÁROZZA. hoov Aradra meav. és Damia ni'-h védelme alá helvezi családiát. Ea- ressy Gábor, a költő színészba- rátia és Kiss Sándor alezredes Bem futárta Szegedről visszaté- r^ben f^k4=»rf»«sik Profit. "Rom rrií4‘?áho,7; őt. PnuoHpime^kerfik p hfvásnnv s port a vallomást tpsoő: ..........14né sirt mindhalálig k fivet n; fn^orn. óh Rém. vitéz vezérem, dicső tábornokom!” Tórádra erkeznek július 20-án, s az ottani református papiakon szállnak meg. Itt hagyja feleségét és fiát. Július 22-én éjjel már Marosvásárhelyen van, és onnan ír levelet Tordára, feleségének: „Kedves Juliskám! Késő este van. Az imént értünk ide, holnap korán reggel indulunk Udvarhelyre, Bem utolsó levelét Brassótól félnapi járóföldre írta ide ezelőtt három nappal. Nem tudom, hol kapjuk meg? Légy nyugodt és béketűrő, amennyire lehetsz! Remélj! Higyj! Szeress! A sírig és a síron túl is örökké hűséges férjed. Sándor!” Innen Bem után kocsizott. de csak július 25-én találkozott vele Bereczken. E találkozását írja le utolsó levelében, melyet július 29- én ír feleségének. Érdemes egy részletet belőle megismernünk. „ .. . Bemmel Bereczken találkoztam. megálltam hintája mellett, köszöntem neki. ő odapillantott, megismer, elkiáltja magát és kinyújtja felém karját én fölug- rom. nyakába borultam, összeöleltük és csókoltuk egymást ,mon fi Is’ (fiam) szólt az öreg sírva. A körülálló népség azt kérdezte Egressv Gábortól, hogv fia ez a generálisnak? . ..” Megható levelének végső sora ígv hangzik: „Csókolom a lelketeket. szíveteket milljomszor. számtlan- szor. Imádó férjed Sándor!” AMINT VISSZAÉRKEZETT MAROSVÁÁRHELYRE, megrendelte az őrnagyi egyenruhát, de ezt már nem ölthette magára, július 30-án Székelykeresztúrra utazott. Itt Varga Zsigmond nevű családnál kapott szállást, s másnap kora hajnalban indult el Fe- jér egyháza felé. Ott marad a csatatéren „összetiporva”! Ponicsán Imre
