Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-08-05 / 31. szám

öKumené ÖKumené & öKumené Párbeszéd a mohamedánokkal

A keresztyénségnek a világvallások közül a mohamedán vallással volt a legtöbb találkozása és érintkezése a történelem folyamén. A mohamedán vallás a keresztyénség talaján nőtt ki és csak ügy tudott megmaradni, ha a ke- resztyénséggel szemben missziói álláspontra helyezkedik. Természetes. hogy a keresztyénaég is ezt a magatartást volt kénytelen felvenni. Így alakult ki az a felfogás, hogy mivel a keresztyénség és az iszlám tűz és víz. a keresztyének csak állandó harci helyzetben lehetnek a mohamedánokkal. Ebből az is érthető, hogy igazi párbeszéd sohasem alakulhatott ki a két vallas között.

EBBEN A HELYZETBEN VÁLTOZÁS csak a huszadik század második felében következett be. Az első világháború után az oszmán birodalom összeomlásával annak területén új politikai államszervezetek jöttek létre. A második világháború után lassanként az összes arab állam önálló nemzeti állammá lett. s a legtöbbnél az iszlám és a nemzeti gondolat összekapcsolódott Sok független arab állam ..az iszlám otthonává” lett. Azonban a fejlődés iránya a legtöbb arab államban a pluralizmus felé mutat, vagyis afelé, hogy nem tartható fenn sósáig az iszlám-államvallás koncepciója. Ennek megváltoztatására nemcsak a fejlett ipari országokkal való gazdasági kapcsolat kényszeríti az arab államokat. hanem az arab területeken is egyre jobban érezhető sze- kularizmus is. Az új arab államok alkotmányából majdnem mindenütt kimarad az a tétel, hogy az iszlám államvallás, de az arab törvényhozás sehol sem szakít az arab hagyományokkal és a társadalom nagy részében mindenütt megtalálható a mohamedán missziói tudat.

A KÜLSŐ KÖRÜLMÉNYEK MEGVÁLTOZÁSA változást hozott a mohamedán önértelmezésben is. Megszűnt a törzsi izoláltság és kialakulóban van a mohamedán ökumené”. Azonban ezzel együtt jár a pluralista gondolkodásmód. amely a keresztyének felé toleránsabb magatartást von maga után. Ehhez járul az is, hogy egyre több mohamedán szórványterület jön létre: Afrikában például Nigériában, vagy Kamerunban, ahol a keresztyénség erőteljes fejlődésnek indult, de Európában is. ahol sok államban dolgoznak mohamedán vendégmunkások. Mindez erősíti a dialógusra való készséget. Az urbanizálódás és a civilizáció terjedése, valamint az európai egyetemeken való tanulás elősegítette, hogy a mohamedán teológiában az utóbbi időben erőteljes reformtörekvések léptek fel. Ezeknek lényege abban foglalható össze, hogy vissza a Korán eredeti értelmezéséhez! A Korán keletkezésének kora sokkal rugalmasabb volt. hiszen akkor az iszlám még dialógusban állt. a zsidósággal és a keresz- tyénséggel. Természetes az iszlámon belül is vannak merev elzárkózó csoportok, de a reform- törekvéseket képviselő „iszlám titkárság" kész a keresztyénekkel való dialógusra.

VÁLTOZÁS TÖRTÉNT a keresztyén gondolkodásban is. Hendrik Kraemer már az 1938-as világmissziói konferencián hangsúlyozta, hogy az iszlám zárt rendszeréhez a kulcsot csak akkor találhatjuk meg, ha nem a tanításbeli különbségeket feszegetjük folyton, hanem megkeressük azokat a tanításbeli elemeket. amelyek közel állnak a keresztyén tanításhoz. Üjabban az iszlámmal foglalkozó keresztyén teológusok azt elemzik, hogy az iszlám és a keresztyénség közötti kibékíthetetlen ellentétnek sok politikai és hatalmi vetülete van Williem Bijlefeld holland teológus szerint nem tudható, hogy az iszlám a bibliai üzenetet tudatosan utasította-e el, vagy akaratlanul keverte össze. Azt sem tudjuk.

ütközött-e meg. Szerinte a keresztyénség üzenetének és az iszlám konfrontalásának kérdése a jövő feladata.

Ezek mellett a teológiai megfontolások mellett elsősorban az élet realitása sürgeti a dialógust. Sok afrikai és ázsiai országban a keresztyének és mohamedánok kénytelenek együtt dolgozni. Együtt éreznek felelősséget népükért és együtt szeretnének munkálkodni népük felemelkedéséért. Ebben a helyzetben nincs és nem is lehet idejük arra, hogy a keresztyénség és az iszlám közötti teológiai ellentétekről vitatkozzanak. Az eredményes együtt- munkálkodás érdekében a két vallásnak azokat a tételeit keresik meg, amelyek közösek, vagy legalábbis közel állnak egymáshoz. Mukti Ali indonéz vallásügyi miniszter az ázsiai vallások kolombói konferenciáján (1974) a keresztyénség és az iszlám tanításának közös vonásait a következőkben foglalta össze: o családi érzés megbecsülése, a lelkiismeret tiszteletben tartása, az emberi közösség megbecsülésének érzése, annak felismerése, hogy a hatalom sohasem lehet abszolút megoldás, a hit, a szeretet, az együttérzés és az önzetlenség megbecsülése, a szegények és elnyomottak támogatása a gazdagokkal és elnyomókkal szemben, s végül az a reménység, hogy a jóakarat mindig győz a gonosz fölött. Ezeknek a közös vonásoknak a tudatosítása hozzájárul ahhoz, hogy a mohamedán és keresztyén lakosságú államokban a mohamedánok és keresztyének közötti régi feszültség egyre csökken, s keresztyének és mohamedánok felszabadultan tudnak együtt dolgozni népük és az egész emberiség ügyéért.

Természetes, hogy a tetteknek ezzel a dialógusával nem szűnik meg a keresztyénség és az iszlám közötti alapvető különbség, de hogy a kettő közül melyikben van több igazság, azt sohasem a hatalmi szó, vagy a szavak csatája dönti el, hanerrt az, hogy mennyi erőt meríthetnek a szolgáló sze- retethez. Selmeczi János

hogy Krisztus keresztjében, vagy a keresztyénség karikatúrájában

Nyilvánítsátok védetté az embert!

%/

Ötven évvel ezelőtt még 100 ezer tigrist tartottak nyilván. Ebből a királyi fenevadból ma a Káspi-tenger környékén már csak 20, Jáván 10 él és menthetetlenül ki fog pusztulni. Szibériában, Szu- mátrán 200—200 körül mozog a számuk, esetleg megmenthető fajtájuk, ha nem nyúlnak hozzájuk. Bengáliában, a királytigris hazájában. ahol valaha tízezrével étek e csodálatosan szép. óriási ragadozók, ma 2500-at tartanak nyilván. Az állatokat szigorú törvény védi, tilos vadászni, mert félő, hogy néhány év múlva csak preparátumként szerezhetünk róla ismereteket.

Afrikában már a vadrezervátumokban is bizonyos állatfajokról úgy beszélnek, hogy csak elvétve foghatók lencsevégre, alig él belőlük. néhány. Az öt tonna súlyt is meghaladó, növényevő orrszarvúból pusztán 141 darab él ma a világon. Néhány kilót nyomó első szarvukért vadászták őket. Az elefántból, szárazföldünk legnagyobb állatából is alig van már. Agyara, a „fehérarany” miatt pusztították őket. A rezervátum vadjait szigorú törvény védi, padászásuk tilos.

Alig néhány bálna rejtőzködik ma már az óceánok mélyén. A bálnák elejtésére különleges hajókat építettek, úszó konzervgyárakat. Rendkívül szigorú nemzetközi védettségük ellenére lelkiismeretlenül vadásszák őket és bizonyos, hogy néhány év múlva e kolosszális cetfajta teljesen ki fog pusztulni. Cousteau kapitány a mélytengerek, sarkvidékek, meleg öblök, folyótorkolatok tragédiáját tanulmányozza. Drámai képekben mutatja be a világ előtt — legalább az emberiség lelkiismeretűt felrázandó •—, hogy milyen pusztítást végeztek a lelketlen halászok, prémvadászok, g a vízszennyeződés következtében miként pusztulnak ki szinte szemünk láttára a ritka, értékes állatfajok. Védettségük ellenére irtják őket,

IGEN. AZ ÁLLATVILÁG JELENTŐS RÉSZE MA MÁR VÉDETT. Mint hazánkban is. Madaraink túlnyomó többsége, apróvadjaink, rovarjaink egy része, sőt már a békák is. Gyermekkoromban alig akadt falu, ahol tucatjával nem élt a kedves, „magyar madárcsalád”, a gólya, Órákig tudtam hallgatni, amint fáradhatatlanul, féllábon állva, kéményre és gémeskútra rakott fészkéről kelepeit és ma megállók, ha véletlenül egyet-egyet látok a hosszú lábú, elegáns madárból, amint kényesen lépeget a tocsogós réten, táplálék után kutatva. Védett. Nem látok héját, kiscsirkéink veszedelmét, ölyvöt, sólymot, rétisast és egyéb ragadozó madarat, a levegő csodálatos szárnyasaiból. Kipusztultak vagy útban vannak a kipusztulás felé. De lepkét is alig. Az éjjeli, nappali pávaszemesböl, a fecskefarkuból nem is tudom, mikor utoljára. Jelesre vizsgázott rovargyűjteményem valaha egy nyáron állt egybe. Szarvas-, orrszarvú bogár, hős- és gyász- cincér minden redves tölgy oldalán és avar alatt gombostűm elé tolakodott. A futó bogarakból rekesz-nyíre valót gyűjtöttem össze. Ma a tv gyermekműsorának rajzain fedezem fel őket. Szinte nincsenek. Védettek pedig a bogarak nagy része is.

Csak mi emberek szaporodunk robbanásszerűen, Ez talán még nem is olyan nagy baj. Kiszámították a tudósok, hogy mennyi időre elegendő a Föld tápláléka, s milyen mértékben fokozható a táplálékhozam. Nem kell kétségbe esnünk, el tud tartani bennünket jó, öreg Földünk.

A KÉTSÉGEK MÁS IRÁNYBÓL SZORONGATNAK BENNÜNKET. Nem tudok szabadulni egyfajta víziótól. Mégpedig az ember pusztítására bevethető eszközök víziójától. S ez a vízió akkor válik szinte plasztikussá, amikor a számomra áttekinthetetlen és felfoghatatlan haditechnika adataival, lényeivel találkozom. Azt írták azamerikai lapok a SALT II csúcstalálkozó előtt — mint azt a Magyar Televízió is közölte —, hogy a Szovjetuniónak 820 interkontinentális rakétája van. E rakéták több robbanófejjel rendelkeznek, s adott esetben valóságos atombomba-eső zúdulhat az Egyesült Államokra, mert a 820 rakéta 6000 atombombát hordoz. (A Szovjetunió kénytelen volt saját védelme érdekében felszerelnie magát.)

A nyugatnémet Stern tudósít arról, hogy Carter elnök 120 milliárd (!) dollárt szavaztatott meg a szenátussal egy új típusú rakéta ki- fejlesztéséhez, amelyet MX-nek kereszteltek el. Az MX-böl 200 darabot gyártanak le, minden rakétának húsz kilövőpályája. lesz. Az ellenség nem tudhatja, melyikből, lövik ki őket. Az MX-et repülővel szállítják majd a helyszínre, azután egy 36 kni-es labirintus- alagútrenszerben hordozzák körbe és kitapinthatatlan lesz a kilövőhely. Bárhol a 36 km-es körzetben felszakíthatja a talajt s indulhat végzetes útjára. Az MX-tervet még ebben az évben megvalósítják, Carter csak igy nyerheti meg a kongresszust a SALT II. ratifikálásá hoz.

így tehát az MX birtokában készül majd Amerika a SALT lll-ra. Az MX-rakéta hossza 18 méter, 95 tonna súlyú. A hasznos terhe” tíz robbanófejével kétszer annyi, mint a korábbi Minuteman-raké- táké. Est a Szovjetunió sem nézheti tétlenül, pedig inkább a leszerelést választaná.

Jobb, fegyelmezettebb munkával és takarékossággal segíthetünk

A Mimiszertanács határozata a fogyasztói árak és a szolgáltatási dijak emeléséről központi témája lett különböző gyűléseknek, megbeszéléseknek, családi együttléteknek. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen az árak nem kismérvű emelkedése befolyásolja és meghatározza népünk életét, életszínvonalát, ezen belül az egyes emberek és családok anyagi helyzetét. Érthető, hogy van bizonyos aggodalom a tekintetben, hogy a következő hónapokban az áremelkedések nyomán, miképpen is alakul egyéni, családi és közösségi életünk.

Mégis azt gondoljuk, hogy sem magunkkal, sem népünkkel nem teszünk jót, ha ijesztgetjük egymást vagy eltorzítjuk a valóságos helyzetet. Helyesebb ha reálisan mérjük fel az áremelkedése vonatkozó intézkedés okát és megpróbáljuk higgadtan végiggondolni, hogy az adott helyzetben mi a tennivalónk.

Nem vagyunk közgazdasági, illetve külgazdasági szaklap, hanem egyházi lap, mégis úgy látjuk, hogy egy gazdasági kérdést nekünk is gazdasági szempontok érvényesítésével kell mérlegelnünk. Ez megfelel Luther álláspontjának, akinek az volt a véleménye, hogy a politikai, gazdasági kérdéseket ..az evangélium által megvilágosított józan ésszel kell megítélnünk’. Ezt tesszük mi is.

Legyünk meggyőződve róla, hogy ha nem lett. volna feltétlenül szükség az áremelkedések bevezetésére, a Minisztertanács eltekintett volna attól. De szükséghelyzet állt elő. Miért? Aki csak egy kicsit is ismeri a világot gazdasági oldaláról, az nagyon jól tudja, hogy a különböző világrészek és országok gazdasági élete összefügg egymással. Az egyes országok gazdaságilag rá vannak utalva a másik országra, mint a test organizmusában az egyes tagok. Magyarország sem olyan ország, amely függetleníteni tudná magát más országok gazdasági életétől. Ezt úgyis szokták mondani, hogy nem élünk „gazdasági autarkiában”. Még azt is mondhatom, hogy Magyarország a világgazdaságra rászorult ország. Elsősorban azért, mert nagyon kevés a nyersanyagunk és az energiakészletünk. Mindezeket jórészt külföldről — szocialista és tőkés országokból egyaránt — kell megvásárolnunk.

A problémát ma elsősorban az okozza, hogy a nyersanyagok ára külföldön igen nagy mértékben emelkedett (kőolaj, ebből előállított termékek, műanyagok). Nekünk igen drágán kell megvennünk ezeket. Ha nem veszünk nyersanyagot, nem tud dolgozni gyáraink egy része, illetve nem tud fejlődni iparunk és mezőgazdaságunk (gépek beszerzése!). Az egyik baj általában hozza magával a másikat. Ez a másik baj az, hogy azokat az árukat, amelyeket mi gyártunk vagy termelünk (gépek, berendezések, mezőgazdasági termékek) külföldön általában olcsóbban tudjuk eladni, nemcsak azért, mert miinőségiieg sokszor nem a legjobbak, hanem azért, mert ezeknek az ára jóval kisebb mértékben növekedett. Vagyis drágán vásárolunk és viszonylag olcsón adunk el. Ezt csak úgy lehetett megtenni, hogy államunk jelentős összegekkel támogatja gyárainkat, vállalatainkat. De a vég- telenségik nem tehette. (Ezt eddig csak úgy lehetett fenntartani, hogy külföldi kölcsönöket vettünk fel. Csakhogy azokat vissza is kell fizetni!)

A másik ók, ami szükségessé tette az áremelkedésre vonatkozó intézkedéseket. hogy egyre jobban elszakadtak egymástól a termelői és fogyasztói árak. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztási cikkek előállításának valóságos költségei (részben a fenti okok miatt) egyre jobban növekedtek, ugyanakkor a fogyasztói árak —'főleg az alapvető létfenntartási cikkek ára — nem követte a termelői árakat. Vagyis olcsóbban vásárolhattunk az üzletekben, mint amennyibe került a cikk előállítása. Ezen csak úgy lehetett segíteni, hogy az állam fizette a különbözetet a költségvetés terhére. A legutóbbi évben már évi 44 milliárd forintot fizetett erre a célra az állam. Ezt hosszú távon nem lehetett fenntartani. Tehát közelebb kellett hozni egymáshoz a termelői és fogyasztói árakat. Ez csak áremeléssel volt lehetséges.

Ne áltassuk önmagunkat: a fenti okokon kívül még más okok is belejátszanak abba, hogy rákényszerültünk az áremelkedések végrehajtására. Vállalataink, ipari és mezőgazdasági üzemeink egy jelentős része nem áll a helyzet magaslatán. Megpihentek a kapott állami támogatás „babérjain” és keveset tettek azért, hogy átalakítsák a termékszerkezetet, többet és minőségileg jobbat termeljenek, főleg olyan termékeket, amit külföldön jól megfizetnek. Több helyen a munlcafegyelemmel is baj van. Nem lehet hosszú időn keresztül lazítani. „félkéz”-zel dolgozni, a munkaidőt ki nem használni, azt lerövidíteni sok esetben a háztájiban végzendő munka érdekében. Nem lehet az egész magyar gazdasági élet megkárosítása nélkül a munkahelyen sűrűn „beteget jelenteni”. Elég nehéz tudomásul vennünk. de igaz, hogy mi magunk is a gyárakban, a mezőgazdaságban, a hivatalokban okai vagyunk annak, hogy nem volt a Minisztertanácsnak más választása, mint felemelni az árakat.

De még másban is hibásak vagyunk. Ki tudná igazán felmérni, hogy naponta és hetente hány mázsa vagy hány tonna kenyér került a szemétbe? Az a kenyér, amelyért mi keresztyének így imádkozunk: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Olcsó volt a kenyér, hihetetlen olcsó és ezért hihetetlen sokat elpazaroltunk, belőle! De pazaroltuk sok esetben a nagyon drága villamos energiát is (gyárakban, magánlakásokban).

Államunk igyekszik segíteni jövedelemkiegészítéssel, hogy az életszínvonalunk nagyobb törést ne szenvedjen. De ezzel még nincs megoldva valamennyi probléma. Mindannyiunknak: gyárakban, mezőgazdaság Inni. hivatalokban, kutatóintézetekben, iskolákban, gyülekezetekben jobban, fegyelmezettebben kell dolgoznunk és takarékosabban kell élnünk. Ez visz előre!

EBBŐL SEM ÉRTEK TÖBBET, MINT ANNYIT, hogy a SALT- egyezmények ellenére halálos veszedelemben forog az ember. Tigrisről, orrszarvúról, elefántról, bálnáról, gólyáról, lepkékről és rovarokról csevegtem, amelyek régtől fogva védettek, mert féltjük őket attól, hogy kipusztulnak s szegényebb, sivárabb lesz a természet nélkülük. De eszébe jutott-e valaha valakinek, hogy az embert kellene végre is védetté nyilvánítani? A világ népei még emlékeznek arra a gomba alakú felhőre, amelynek árnyékában 34 évvel ezelőtt egy másodperc alatt több tízezer ember vált porra-hamui:á. Azóta védetté nyilvánítottunk nagyon sok állatfajtát. Súlyosan büntetjük azokat, akik a védett állatokból csak egyet is elejtenek. Micsoda ellentmondás! Az ember védtelenül bolyonghat a sártekén, amelyet Földnek hívunk. íme. a védtelen ember!

Mi azonban valahogy másként meditálunk e kérdés felett. S azért, mert van egy bizonyosságunk, nevezetesen az, hogy Isten védetté nyilvánította az embert. Legalább valaki! E szerint keresztyén ember nem felejtheti el. hogy Isten kezdettől fogva védetté nyilvánított bennünket. Amikor a rakéták, az atombombák víziói meglepnek. amikor csak sejtésem van arról, mekkora veszély fenyeget, amikor .a fajtám kipusztulásának lehetőségére terelődik figyelmem, ez a gondolat erősít: Isten védetté nyilvánította az embert, Ebből következik felhívásom is, Hirosima emlékezésének napján, hogy túl az állat- és rovarvilágon, nyilvánítsátok ti államok és kormányok és hadügyminiszterek védetté az embert! *• P*