Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-01-28 / 4. szám
Az álomtól a megvalósításig Olyan gyülekezet ünnepére igyekeztek Bács-Kiskun megyében az egyházmegye gyülekezeteinek lelkészei és küldöttei, amelynek 1978. december 17-én valósultak meg álmai. A KISKUNHALASI GYÜLEKEZET VOLT AZ EGYETLEN olyan egyházközség a megyében, amelynek még nem volt saját gyülekezeti terme. Mindig „vendég” volt valahol. Pedig a jelenlegi lelkészlakást is úgy vásárolták, azzal a szándékkal, hogy „itt templom lesz”. Most már van! Mégpedig a lakást vásárló elődök szándéka és terve szerint. Az indíték — országunkra jellemző életünk és fejlődésünk — a rekonstrukció. KISKUNHALAS VÁROSA IS ÉPÜL, szépül, fejlődik. Ezt a várost nemcsak a „halasi” csipke fémjelzi már, hanem a nagy beruházással létesített baromfifeldolgozó, nyomda, kötőüzem, iskolák, tanintézetek és a pár évvel ezelőtt felépített új halasi kórház. A városi tanács a városközpont tervezése során eljutott a megvalósításhoz. A lebontásra kerülő épülettömbben volt a 450 lelket számláló gyülekezet imaterme. Az állaim és az egyház kapcsolatának hiteles tanúja ez a munka. Ahogy Fekete János egyházügyi titkár, Tánczos Sándor a városi tanács elnöke és Tóth-Szöl- lős Mihály esperes elindította ezt a munkát, ahogy mindhárman odafigyeltek, ahogy megszervezték és irányították, túlmutat a hivatalos kapcsolaton, hisz több is annál, szívélyes és személyes. Pedig a sokat bírált építőipar vonult itt föl annak minden ágazatával. A kivitelezést komplikálta még az a tény, hogy Jeszenszky Tibor lelkész az átalakítás során is benne lakott — családjával együtt — az átalakuló Lakásban. Viszont, a jó indulás és a mindvégig jó hozzáállás, biztosíték volt arra, hogy ez a munka így fejeződjék be. NAGY ÉRTÉKET KAPOTT EZ A GYÜLEKEZET, hisz nemcsak gyülekezeti terme, hanem új, modern, „végig lakható és ta- takarítható” lelkészlakása van. Ez utóbbit azok értékelik és értik igazán, akik ma is túlméretezett lelkészlakásokban élnek, amit sem lakni, sem tisztán tartaEGYOLDALÜ LESZERELÉS LEHETŐSÉGE Két hannoveri (NSZK) újságíró, Peter Hertel és dr. Manfred Linz, akik az Északnémet Rádió szerkesztőségében dolgoznak, egy adásban azt a javaslatot tettek, hogy a 80-as évek elején nyilvános biztonsági fórum vizsgálja meg, vajon a Német Szövetségi Köztársaság vagy a Nyugat tehetne-e felelős módon „kiszámított kezdeményező lépést” a leszerelés irányában. Berlini és h,eidelbergi ■ békekutatók vizsgálataira hivatkoznak, akik azt a kérdést vetették fel, nem lehetne-e ilyen kezdeményezéseket A KBK DELEGÁCIÓJA KEKKONEN ELNÖKNÉL ni nem lehet, mert nem elég hozzá a „második műszak”. Mától kezdve miniden erre járónak hirdeti ez a kívül-belül megújult épület az állam és az egyház jó kapcsolatát. „Amikor ezt tette a város — mondta Tánczos Sándor, a városi tanács .elnöke — azért tette, mert tudja, hogy együtt építjük a szocializmust hívők és nem hivők.” A TEREM BELSŐ BERENDEZÉSÉT az egyházmegye összefogása hozta létre. A soltvadkerti iparosok szaktudását és egyház- szeretetét hirdeti az új lelkészi pad és oltár, a műanyag lambéria, a bejárat fölött elhelyezett esővédő terasz, a minden színben elkészített szószék- és oltárterítő pedig a kecskeméti, duna- egyházai, hartai, kiskőrösi és Csengődi asszonyok keze munkáját, így fogott össze Kiskunhalason a város, az Országos Egyház, az egyházmegye és a Gyülekezeti Segély. Fél 4 után így várta a gyülekezet. az egyházmegye esperese, a gyülekezet lelkésze, D. dr. Kál- dy Zoltán püspököt. EGYHÁZUNK SZOLGÁLATÁHOZ MÉLTŐ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT hangzott a legszebb zsoltár (84, 1—4) alapján a püspöki igehirdetés. „Olyan valaki írja ezt a zsoltárt, aki szerelmese volt a templomnak. Ekkor még áll, minden díszével Salamon temploma. A zsoltáeos nem aranyakat, díszeket és az értékeket dicséri, hanem azt, hogy a templom otthon. Ez a kiskunhalasi alkalmas arra, hogy otthon legyen. Hisz ma erre, otthonra van szükség. Arra, hogy családtagként gondoljunk egymásra. Viszont azok jönnek ebbe az otthonba, akik bizonyosak abban, hogy az Isten él. Csak azok is találnak rá erre a fészekre. Akik rátalálnak, azoknak örömük van és lesz.” A PÜSPÖK IGEHIRDETÉSE UTÁN Kiskunhalason sem volt más hátra, mint a köszöntés és a köszönet. Az öröm csendült ki a köszöntésekből. A város, az Országos Egyház, az egyházmegye és a különböző felekezetek közös öröme fogalmazódott meg ezen 'a még délután kezdődött és az estébe érkezett ünnepségen. Káposzta Lajos tenni a biztonság veszélyeztetése nélkül. Politikusok és egyházi vezetők is üdvözölték a két újságíró javaslatát. Ügy tervezik, hogy az evangélikus akadémiákon először a politikai pártok képviselői vitatják meg a kérdést, s azután kerülket- ne sor a nyilvános fórumra. Helmut Hild (Darmstadt) egyházelnök a javaslatot „rendkívül fontosnak” minősítette, és ' állást foglalt az alapos előkészítés mellett, mert ez a kezdeményezés „az egyház felelősségének centrumát” érinti. Doktorainkkal beszélgetünk A Finn Köztársaság elnöke, dr. Urho Kekkonen 1978. november 29-én. fogadta a Keresztyén Békekonferencia delegációját., dr. Tóth Károly püspökök a KBK elnökét, Filaret metropolitan a KBK folytatólagos bizottságának elnökét, valamint Lu- bomir Mirejovsky lelkészt, a KBK főtitkárát. A KBK képviselői átnyújtották az elnöknek az ötödik Keresztyén Béke-Vi- lággyűlés dokumentumait, tájékoztatták a mozgalom tevékenységéről és kifejezték köszönetü- ket azért a támogatásért, melyet a finn köztársasági. elnök nyújtott a mozgalomnak. írásaival gyakran találkozhat az olvasó lapunkban is. Az utóbbi időben különösen is a „Lelki kérdésekről beszélgetünk” című sorozatunkban. Teológiai tájékozottság és gyakorló lelkészi tapasztalatok ötvöződnek a sorokban. Dr. Cserháti Sándor gyülekezeti lelkész evangélikus egyházunk egyik légsokszíműbb városi gyülekezetében, Szegeden, amelynek jelentős alföldi jellegű szórványa is van. Ugyanakkor a fiatalabb lelkésznemzedék soraiból egyike a legszorgalmasabb teológiai kutatóknak. Ezt jelzik a Sajtóosztályunk kiadásában neve alatt megjelent írásmagyarázati munkák is. Amikor 1964-ben Teológiai Akadémiánk lehetőséget kapott a doktori cím odaítélésére, az idősebb és má:r munkásságukról korábban ismertek mellett a fiatalok közül is szép számmal figyeltek fel a lehetőségre. Legtöbbjük már az akadémia padjaiban figyelt fel a teológiai tudomány egy-egy szakterületének izgalmas részlétére. Az ezzel való magasabb szintű foglalkozás, az eredmények közreadásának, új teológiai eszmélkedésünk egészébe való beleépílésének lehetősége céltudatosabb és rendszeresebb munkára ösztönözte ezeket a fiatalokat. Közülük való Cserháti Sándor, akivel egv gyülekezeti szolgálatokkal, köztük egyházi sajtónk ügyeiről a gyülekezet tagjaival folytatott beszélgetéssel is gazdagon telt nap utón már az éjszakába nyúlóan váltottunk szót a szegedi • parókia csendjében. — Az eredet után kutat első kérdésem. Az indítékokról vall dr. Cserháti Sándor, amelyek arra ösztönözték, hogy behatóbban foglalkozzék a teológia tudományával. Természetesen mint minden ember életében, úgy az enyémben is döntő szerepet kapott a szülőd ház légköre. Az Isten szereteté- nek minden emberi gyengeség és válság felett győzedelmeskedő ereje annak ellenére, hogy nem lelkészcsaládban éltem, a valóságnak hitben felismerhető oldalára fordította figyelmemet. Ehhez sok más hatás mellett jioz- zájárult' az a fiatalokban élő szenvedély, amely a felszín mögött az igazságot keresi. Megkönnyítette a teológiával való komolyabb foglalkozást számomra. hogy tanulmányaimat az Akadémián már némi görög és német nyelvtudással kezdhettem. Segített évfolyamunk közszelleme is, hogy tanulni, sőt a kötelező tanulmányok elsajátításánál is többet tenni a becsület ügye. Tanáraink közül többen is rendelkeztek azzal a képességgel, hogy érdeklődésünket ne csak felkeltsék, de fokozzák is. így váltak számomra az engem, érdeklő területen izgalmasakká Pröhle Károly gyakorlati teológiai órái, vagy amikor Karner Károly a történeti szempont fontosságára hívta fel a Biblia magyarázatánál a figyelmet. Nem utolsó indítékot jelentett számunkra az a tény, hogy teológuséveink már egybeestek hazánk szocialista áralakulásával, s ezzel együtt az egyházunk lázas útkeresésével. Természetes, hogy ennek hullámai becsapódtak az Akadémiára isi Bennünket fiatalokat a gondolkodásra. Isten akaratának keresésére ösztönöztek. — Cserháti Sándor — akkor már mint gyakorló lelkész — elsők között jelentkezett annak idején, hogy szívesen doktorálna. Vajon csak a szépen hangzó cím vonzotta e nagy vállalkozásra? A cím megszerzéséhez szükséges összeszedettség játszotta a döntő szerepet. Az a szükségszerű érzés, hogy a szórványszolgá- latban amúgy is könnyen szét- forgácsolódó időm és erőm egy részét tudatosan és rendszeresen fordítsam teológiai tanulmányaim folytatására és lehetőleg egy meghatározott szakkérdés kidolgozására. Káldy Zoltán püspök helyeselte elhatározásomat, biztatott és minden vonatkozásban tapasztalhattam segítökészségét. Ebben bizonyára szerepet játszhatott az is, hogy már régen ismert mint gyülekezete fiatal tagját, majd később segédlelkészét is a pécsi gyülekezetben. Bízott abban. hogy a Mecsek útjain séta közben folytatott beszélgetéseik során elmondott gondolatai arról, hogy egyházunknak szolidaritást kell vállalnia a szocializmust építő népünkkel s ennek szilárd teológiai alapon kell nyugodnia, tovább érlelődtek bennem is. A teológiai munkának az a lendülete, amely püspökké választása után sokakat magával ragadott és egyre határozottab formát öltött a diakóniai teológiában, engem is munkára sarkallt. Ilyen kedvező légkörben kezdhettem hozzá disszertációm kidolgozásához. — A jelentkezés, ha jól értem 1964-ben történt, a disszertáció megvédésére viszont kilenc év múlva, 1973-ban került sor. Ennek okát egyrészt azokban az új lehetőségekben kell látni, amelyek egyházunknak és személy szerint nekem is osztályrészül juthattak. Szegedre kerültem, ahol a gyülekezet megismerésétől kezdve építkezések és renoválások soráig, sok. fontos feladat elvégzése adott bő munkaprogramot, majd az a megtiszteltetés ért, hogy segítő társ lehettem három éven át egyházaink nagy vállalkozásában, az új magyar biblia fordításával és kiadásával kapcsolatos munkában, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ma úgy látóim, hogy ezek a „vesztett évek”, amelyek alatt ritkábban jutott időm a kiválasztott témám kidolgozásához, bő kárpótlást hoztak az ismerenevű szervezet széles körű munkát folytat. Több helyen épültek telepei, ahol különböző tanfolyamokat, evangélizációs összejöveteleket, idegfáradtaknak pihenő alkalmakat stb. tartanak. Sajtómunkájuk és könyvkiadásuk is az egyik legszélesebb körű a finn tekben. való gazdagodásban. Pl. hozzásegítettek az újszövetségi görög nyelv jobb megértéséhez. Másrészt a doktori szigorlat és a disszertáció megvédése Akadémiánkon nem formális aktus. A teológiai és a társtudományok területén való jártasság mellett válaszolni kell a bírálók megjegyzéseire, a témával kapcsolatos részletkérdésekre s vállalni a disputát is állításunk igazolására. S mindezt olyanok előtt, akik közül többen tanáraim is voltak s nem egy közülük egyházunk határain, túl is elismert szaktekintély. Ez bizony kemény, újabb és újabb kutatást igénylő munka. — Néhány év elmúltával talán nem árt idézni a disszertáció témáját. Jelentkezésem idején a teológia nemzetközi területéin sok szó esett Krisztus mindenek felett való uralmáról. Mivel ennek hangoztatásával vissza is lehet élni. tévútra is jutni (pl. az egyház uralmi törekvéseit is igazolni). fontos megismerni Krisztus uralma helyes bibliai értelmét. Számomra a Kolossé-levél üzenetének megszólaltatása kínálkozott, erre legalkalmasabbnak, amely meggyőződésem szerint minden ízében Krisztus ún. kozmikus, világ feletti uralmával foglalkozik. Álláspontomat, amelyet diakóniai teológiánk egészébe igyekeztem elhelyezni, a cím is jelezheti: „A Krisztusban szeretett világ a Kolojssé-levél tanúsága szerint.” — Nyílt-e lehetősége dr. Cserháti Sándornak arra, hogy munkáját tovább folytatva szolgáljon egyházunk egészének gazdagodására? Elsorolni sem könnyű. Ha „csők” a Káldy Zoltán püspök által kezdeményezett és szerkesztett bibliamagyarázat-sorozatban kapott megbízásokat említem, a megjelent Filippi, Kolossá- és a Fi lemon-levelet, az újabb megbízást a Galata-levél magyarázatának megírására, ez már így is több. mint a remélt lehetőség, nem szólva előadásokról, cikkekről, amelyek megírására is gyakran kapok felkérést. — Nem jelent túlterhelést a gyülekezeti munka mellett ez a teológiával való állandó foglalkozás? Nem kétséges, hogy a többirányú munka bizonyos állandó feszültséget jelent. Ugyanakkor újra és újra tapasztalom, hogyan segíti gyakorlati munkámat a feológiával való foglalkozás és megfordítva is. Jó dolognak tartom, hogy e kettőnek az összetartozása egész egyházunk életében nyilvánvaló. Diakóniai teológiánk ezért életszerű és szolgálatunk gazdagsága teológiánk gyökereiből táplálkozik. Cserháti Sándor gyermekeinek megjegyzése jut eszembe: Apánk úgy beszél Pálról (az apostolról), mintha a barátja lenne. Jó barátság! Ezt már reformátorunk is felfedezte. Hasznos barátság minden idők keresztyéné számáegyházi irodalomban. Lapjuk „Sana” (Ige) címen a magyarországi finnül tudó lelkészek körében is ismert. A társaságnak kezdettől fogva vezetője, Mauri Tiilikainen esperes most nyugalomba vonul. Utóda Veli-Pekka Toivianen lelkész. Mezősi György A FINNORSZÁGI NÉPI BIBLIATÁRSASÁG Cserháti Sándor szegedi lelkész
