Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-08-05 / 31. szám

Mindennapi kérdések Olyan kicsi lennék? Hivő keresztyén embereknek teszi fel ez a dm a kérdést személye­sen. hogy elgondolkodásra késztessen. VALÓBAN OLYAN KICSI A KERESZTYÉN EMBER, amint egye­sek tévesen gondolják, hogy csak egyetlen feladata lehetséges a „vi­lági kérdések” megoldásában? Valóban egyebet nem tehet az embe­riséget, egész földi életünket érintő nagy kérdésekért, csak imádkoz- haiik azok jó megoldásáért? A békéért, a társadalmi igazságosság megvalósításáért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, <a nukle­áris háború veszélyeinek elhárításáért, a faji megkülönböztetés meg­szüntetéséért mi keresztyének csak imádkozhatunk? Gyülekezeti tag­jaink között elég gyakran lehet hallani ilyen mondatokat: „túl kis pont Vagyok én ebben a világban, ugyan mit tehetek én ezeknek a gigantikus méretű problémáknak a megoldásáért? HELYES ES IGAZ EZ A VÉLEKEDÉS? Egyáltalán nem, mert nem egyezik ez a felfogás Jézus erkölcstanával és Jézusnak az egész világot megmenteni akaró emberszeretetével. Aki így vélekedik nem hűséges követője Jézus Krisztusnak. Valóban kicsivé, törpévé zsu­gorodik az igy gondolkodó keresztyén ember. Azért, mert a Krisz­tustól kapott szolgálatra való küldetés felelősségét lerázza magáról, amikor a saját önzése és kényelemszeretete „sündisznóállásai” mögé elzárkózik a világunkért való felelősségvállalás helyett. A dolgok könnyebbik végét kívánja megfogni, azzal a kibújóval, hogy elegen­dőnek tartja, hogy „leimádkozza” mayáról az aktív, tevékeny és má­sokért fáradozó szeretet felelősségteljes szolgálatát. Az ilyen felfo­gás önző, bezárkózó és negatív magatartás és nem is keresztyéni, mert semmi köze nincs Jézus Krisztus felelős, szolgálatra küldő sze- retetparancsolatához. FEL KELL SZABADULNI EBBŐL A SZŰKLÁTÓKÖRŰ ÉS OSSZEZSUGORÍTÓ SZEMLÉLETBŐL. A hivő keresztyén ember élete csak akkor teljesedik ki és növekedik, ha Krisztus akarata sze­rint imádságban hordozza a világi kérdések iránti felelősséget, de nem tétlen szemlélő, hanem a maya helyén, munkatársai között te­vékenyen kiveszi részét a krisztusi szeretet mindennapi gyakorlásá­ból. AZ ÉLETBŐL VETT PÉLDÁKKAL kívánom ezt a magatartást szemléltetni. Ismerek olyan felügyelőt, presbitert, akiket hűséges és becsületes munkájukért kitüntettek magas szintű elismeréssel. A bé­ke munkálása ott kezdődik, ha valaki tisztességgel és becsülettel helytáll a hétköznapi munkájában. Lelkiismeretes és minőségileg is jó munkát végez. Tudok olyan lelkészekről, presbiterekről és gyüle­kezeti tagokról, akik emberbaráti szeretetüket azzal mutatják meg, hogy rendszeres véradók. Az élet védelmében saját vérüket ajánl­ják fél, önkéntesen beteg embertársuk életének a megmentésé­re. egészsége visszaadására. Vannak, egyre nagyobb számban gyüle­kezeti tagjaink között olyanok, akik feladatokat vállalnak a Hazafi­as. Népfront programja keretében és azt szívügyüknek tekintik. Jó szívvel fáradoznak népünk életének szebbé és jobbá tételéért. Tár­sadalmi munkákban vesznek részt (pl. iskola-, óvodaépítésben, par­kosításban. öregek gondozásában.) Értesüléseim vannak arról, hogy lelkészek, egyházi tisztségviselők és gyülekezeti tagjaink aktivan részt vesznek a Békemozgalomban, és jó munkájukért elismerést kapnak. Ezek az emberek tudják, hogy nem elég csak szájjal keresz­tyénnek lenni. Petőfi Sándor vallomását valósítják meg: „minden ékes beszédnél szebben beszél a tett”. Ez a mondat hitünk szem­pontjából is igaz, mert a hit cselekedetek nélkül halott. AZ ÍGY GONDOLKODÓ ÉS TEVÉKENYKEDŐ KERESZTYÉN HIVŐ EMBEREK nem zárkóznak el a mi világunkat érintő égető kérdések tevékeny megoldása elől. hanem a maguk ereje, tehetsége szerint részt vállalnak, krisztusi áldozatos■ szeretettől indíttatva, az emberiség sorsát és jövendőjét érintő kérdések megoldásában. így nö­vekedik és teljesedik ki a hit. így válik a keresztyén ember embertár­sát szerető és cselekedetekkel is igazoló emberséges emberré. VÉGÜL TUDATÁBAN KELL LENNÜNK ANNAK, hogy ez a nö­vekedés, a kérdések gyakorlati megoldásához való felnövés nem a mi érdemünk, hanem Krisztus világot átölelő szeretetének megnyilvá­nulási alkalmai az ö követőin keresztül. Isten megváltó szeretetének és Krisztus erőinek beáramlása az általa szeretett embervilág életé­be. Garami Lajos „Tett aszó, melyért telelni keli „Hallottátok, hogy megmonda- tott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öi, méltó arra, hogy ítélkez­zenek telette, aki pedig azt mond­ja testvérének: Ostoba! — méltó a fötör vény.széki eljárásra, aki pe­dig azt mondja: Bolond! méltó a gyehenna tüzére”. (Mt 5, 21—22) JÉZUS NEM TŰRI A HAZUG FÉLMEGOLDÁSOKAT, a lát­szateredményeket, nem tüneti kezelést akar, hanem gyökeres változást, megújulást, gyógyulást. Ebben az esetben az ötödik pa­rancsolattal kapcsolatban hirdeti meg radikális, forradalmian új és meglepő programját. Az ősi pa­rancsolat felszólításával, ne ölj, minden épérzésű ember őszintén egyetért, és minden egészséges emberi közösség védi az életet és bünteti a gyilkost. De ez még ke­vés! — állít meg Jézus igéje. Az élet több, mint puszta biológiai létünk biztosítása és oltalmazá­sa. Életünket nemcsak fegyveres gyilkosok olthatják ki, hanem ezernyi más módon is veszélybe kerülhet, megmérgezhető, lassú halálra ítélhető. A gyilkosság már csak utolsó, tragikusan eltorzult, értelmetlen lépése egy, ördögi fo­lyamatnak, amelyet Jézus csíiá- jában akar elfojtani. Talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy egyfajta különös „leszerelé­si programot” hirdet meg: te­gyük le kölcsönösen a harag, a gyűlölet, az intrika, a romboló, sebeket tépő beszéd alattomosan mérgező fegyvereit. Nem könnyű feladat ez a fajta leszerelési program sem. Hiszen amíg az atomfegyverekről való lemondás nyilvánvaló szükségszerűségét egyre józanabbul látja a világ, addig itt ártatlannak tűnő, ve­szélytelen apróságokról: indula­tokról, néhány keményebb kife­jezésről van csupán szó. De vajon tényleg olyan ártal­matlanok és veszélytelenek ezek az indulatok és szavak? Friedrich Dürrenmattnak egy keserűen igaz, mély írása juthat eszünkbe. A baleset című szi- porkázóan szellemes kisregényé­nek főhőse autódefekt miatt egy idegen házba kénytelen bekor pogni éjszakai szállást keresve Furcsa társaságba csöppen bele: unatkozó nyugdíjas bírósági szakemberek játszóik megszokott esti társasjátékukat, ami mi is lehetne más, mint egy-egy bíró­sági tárgyalás felidézése, el­játszása. Hősünk jólszituált tex­tilkereskedő, így semmi sem tart­ja vissza attól, hogy ő is bele­menjen a játékba, s mivel éppen a vádlott szerepe szabad, nyu­godt lel ki ismerettel vállalja el, hiszen mitől is félne? Így kezde­tét veszi a morbid játék. A gya­korlott ügyész hamarosan kiderí­ti, hogy a „vádlott” karrierjét fő­nöke korai halálának, hirtelen szívrohamának köszönheti, ame- lvet intrikáival ő maga is előse­gített így tehát közvetetten ölt, gvilkos. Ennek megfelelően a „bíróság” kedélyes poharazgatás közben „halálra ítéli”. Jót nevet­nek az egészen, és látszólag vé­get ér az ártatlannak vélt játék. De másnap reggel felakasztva ta­lálják .a „vádlottat” szobájában. Rádöbbent, hogy a játék-ítélet jogos, és végre is hajtotta ma­gán. Vajon ismerte-e Jézus meg­döbbentő figyelmeztetését: ”... aki haragszik testvérére, méltó arra, hogy ítélkezzenek fe­lette.. . ”? De vajon szabad-e elröppenő indulatoknak, szavaknak ekkora jelentőséget tulajdonítani? Nem inkább a régi rómaiaknak volt igazuk, hogy a szó elröpül és csak az írás marad meg? Mai költőnk. Szerb György másként vélekedik: ”... az emberi szó nem oszlik mint a füst, vagy mint a köd, hanem, mint érc, a térben megmarad, nem keveredik el és nem vegyül, s ha létrehoz­tad, súlyát hordozod, mert tett a szó, melyért felelni kell.” IGEN. JÉZUS IS ERRE FI­GYELMEZTETETT: tett a szó, melyért felelni kell.' Felelnünk kell a szavakért, melyek nem se­gítettek másokat, hanem tönkre­tettek, melyek nem gyógyítottak, hanem sebeket téptek, melyek nem vigasztaltak, hanem kétség­be ejtettek. Tett a szó, és bűn­tett a hetzug. másokat rágalmazó, környezetünket, világunkat be- mocskoló szó. Hatalmas tett a szó, mely igazságot hordoz, csak egy hatalmasabb, melyet a sze­retet tüze is átfut. „Nyelvében él a nemzet” — vallották a nyelvújítók, és mi is hisszük jellemző életmegnyilvá- nulás, sokat sejtető, árulkodó gyümölcs, ahogyan egymással és egymásról családban, utcán és zsúfolt autóbuszon, iskolában és munkahelyen. Csak az hagyhatja el ajkunkat, ami bennünk rejlik, és hányszor rémülünk el egy-egy meggondolatlanul kicsúszott sér­tő szavunk után: ez van bennem? József Attila a költők őszintesé­gével vall egy kicsit helyettünk is: „Én úgy hallgattam mindig, mint mesét, a bűnről szóló taní­tást. Utána nevettem is — mily ostoba beszéd! Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva! Én nem tud­tam, hogy ennyi szörnyűség bar­langja szívem ...” JÉZUS TUDJA, és reálisan számol a gonosz indulatok által terrorizált nyelv romboló mun­kájával. De ugyanakkor azzal is számol, hogy akinek volt ereje sértegetni, sebet ejteni, rombol­ni, annak lehet és legyen is ereje és bátorsága bocsánatot kérni, sebet kötözni, kapcsolatokat újra­építeni. Mert nemcsak arra van szabadságunk, hogy vélt vagy jogos sérelmeinket megtoroljuk és visszaüssünk, hanem arra is, hogy egyszer ne üssünk vissza. Akkor, amikor hazánkban tár­sadalmunk példátlan anyagi ál­dozatokkal gondoskodik a gyer­mekekről és családokról, mégis szomorúan vesszük tudomásul a statisztikát: lassan minden má­sodik házasságkötés utolsp állo­mása a válóperes ügyvéd. Vajon miért? Mert sokan csak azt a jogukat ismerik, hogy ha úgy tetszik, jogom van elválni, és nem vesznek tudomást arról, hogy jogukban állna békejobbot nyújtani is, és megromlott kap­csolatokat újra kezdeni. S ugyan­ezt továbbvihetjük hétköznapja­ink számos területére. Vajon egy megromlott, feszült munkahelyi légkörben csak azzal a jogunkkal élhetünk, hogy tovább állunk? Nem lehetne inkább együtt min­dent egy kicsit másként csinál­ni, újra kezdeni? Hiszen erre Is szabadok vagyunk, erre is jogunk van! Tévedni emberi dolog — szoktuk elütni közhelyszerűen hibáinkat. Igen, valóban az, de tévedéseinket beismerni, kijaví­tani is emberi méltóságunkhoz tartozó különleges jogunk és kö- (Folytatás az 5. oldalon) A Sajtóosztály értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JULIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG az iratterjesztés szünetet tart. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1-től augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel. Szigeti Kilián: Régi magyar orgonák KORUNKAT A RÉGEBBI IDŐK ZE­NÉJE iránti érdeklődés jellemzi. Ezzel együttjár a régi hangszerek iránti érdek­lődés is. Különösen indokolt ez az orgo­na esetében, amelynek irodalma erősen kötődik a korabeli orgonák hangjához. Jelentős felismerés volt a századforduló táján, hogy Albert Schweitzer rájött: Bach sokkal jobban hangzik az akkor le­nézett. „öreg” Silbermann orgonákon, mint a XXX. század hatalmas hangerejű monumentális orgonáin. A tapasztalat azt mutatja, hogy még kényesebbek a Bach előtti mesterek művei: Buxtehude, Pachelbel stb. Ezek még inkább megkö­vetelik a barokk hangszíneket. Ezek a gondolatok jutnak eszembe, amikor Szigeti Kilián háromkötetes so­rozatát lapozgatom: ,,Régi magyar orgo­nák: Kőszeg, Győr, Szombathely.” Hazai kulturális értékeink megbecsülésének ör­vendetes jelé. hogy ez a 3 kötet meg jele­ién t. Szigeti Kilián a társadalmi és kul­turális fejlődés összefüggéseibe ágyazva tárgyalja az anyagot. Ahogy a fedőlapon olvassuk: „... a levéltári kutatások, helyszíni vizsgálatok alapján, gazdag fo­tóanyag segítségével mutatja be a szerző a város orgonáit és azok építőit. Könyve csak látszólag szűk keretű tudományos monográfia: valójában a magyar kultúr­történet igen érdekes szakaszába enged bepillantást.” Sajnos csak kevés orgona maradt meg az elmúlt századokból. És ezek közül is nagyon kevés az, amelyik úgy szól, mint megépítése idején. Háború, tűzvész épp­úgy pusztította őket, mint avatatlan ke­zek átalakító tevékenysége. Csak a XX. század hozta meg a felismerést, hogy eze­ket az orgonákat éppen eredeti hangzá­sukban kell megőriznünk mert ez adja sajátos értéküket. Volt idő amikor fel­újítás címén éppen a legértékesebb re­gisztereket cserélték ki, és ezzel pótolha­tatlan veszteséget okokztak a műemlék­orgonákban. Ma már szakszerűen törté­nik a régi orgonák karbantartása, és a restaurálás során vigyáznak arra, hogy az eredeti hangzást lehetőleg megtartsák. Az orgonatörténeti kutatások szerint Európában a IX. században kezdődik a templomi orgonahasználat. Persze csak az utolsó pár évszázadra visszamenőleg maradtak fenn orgonák. Hazai viszony­latban Szigeti Kilián kutatásai sok olyan hngszerre is fényt derítenek, amelyről nem maradt fenn más, csak levéltári fel­jegyzés. Nagy érdeme e sorozatnak, hogy a közönség tudatát neveli a régi hang­szerek megbecsülésére. Amit az idő. vagy a mostoha körülmények nem pusztítot­tak el, azt a keveset annál inkább érté­kelnünk kell! A legrégibb hangszerek, amelyek ma is szólnak, ún. pozitívok, vagyis kis or­gonák. Üde színes hangjuk ma is gyö­nyörködtet. Meg kell tanulnunk, hogy az orgonánál nem a nagyság a minden. A Szigeti Kilián által említett régi orgonák hangja egy része „Reg: magyar orgonák" (Lehotka Gábor. Baróti István) című Hungaroton lemezalbumban hozzáférhe­tő. > Szigeti könyvében érdekes adatokat ol­vashatunk az említett 3 városban mű­ködő orgonaépitő műhelyekről, az orgo­nák hangjáról, sorsáról, szekrényzetéről, tehát a külsejéről. Sz utóbbi éppen nem mellékes. Az orgonaépítés virágkorában, a barokk korban az orgona külseje is szebb, díszesebb, gazdagabb művészi ki­képzést mutat, mint később. SZÓLJUNK MO£J PÁR SZÓT rész­letesebben a 3 kötet evangélikus vonat­kozásairól. A kőszegi mesterek sorában kiemelke­dik Jettel- János Jakab. Az ő nevéhez fűződik a celldömölki evangélikus temp­lom orgonája (1762). Ez ma már nincs meg. De ma is szól a kőszegi evangélikus templom orgonája. Megtudjuk azt is, hogy a XVI. század végén 9 orgona mű­ködött Vas megyében, de 1754-ben már 66 orgonát tartanak számon. A Klügel család orgonaépítői három generáción at dolgoztak. Legalább egy tucat evangé­likus templomban építettek orgonát: Ne- mescsó. Körmend, Uraiújíalu, Kissomlyó, Sonilószöllös, Csönge, Kapolcs. Zalaszent- grot, Kemenesmagasi stb. Századunk har­mincas éveiben kihal Kőszegen a nagy hagyományú orgonaépítő ipar. Érdekes még mindegyik kötetben a függelékben közölt' anyag: az orgonaépítők szerződé­seinek szövege. A győri orgonaépités már a középkor­ban kezdődik. Valószínűleg már a XIV. sz. végén volt orgona a székesegyházban. De arra nézve biztos adatunk van. hogy a XVI. sz. végén már két orgona műkö­dött a győri székesegyházban. Nagy ká­rokat okoz az 1566. évi tűzvész és a tö­rök megszállás 1594-ben. Ezután nehezen indul újra az orgonaépités, de a XVII. sz. eiejetől kezdve több mint 200 évig virágzik Győrben és környékén. 100 éves orgonaépitöi folyamatot jelentenek ezek a nevek: Burchard Gáspár. Janicsek An­tal. Peking Péter és Eigasz Ferenc. Pe­king Péter nevéhez fűződik az 1755-ben épült sárszentlőrinci evangélikus tem­plom orgonája (1831-ben lecserélik egy másik orgonával). Eigasz Ferenc 44 évig dolgozott. Orgonái közül viszonylag sok működik, ő építette 1791-ben a gyári evangélikus öregtemplom orgonáját azóta átalakították), 1798-ban Bezi, 1810- ben a lébényi orgonát. Érdekes, hogy sok templomban a kórus mennyezetének freskóját is vonatkozásba hozták az alat­ta álló orgona díszeivel. A szombathelyi orgonaépítés a XVIII. sz. elején indult meg. A fellendülés a XIX. századra esik. A XX. sz. eleje már teljes virágzásban találja a szombathelyi építészetet. A fővárostól eltekintve alig van város Magyarországon, amely szá­zadunk folyamán anyi orgonaépítő mű­helyt tudna felmutatni, mint Szombat­hely. E körzetben aránylag kevesebb az Angster- és Rieger-orgona. mivel éppen a szombathelyi mesterek (Peppert. Bencz, Tausz) orgonái ma is jól teljesítik szá­zados feladatukat. A XIX sz-ban műkö­dő Dorner Gáspárról megtudjuk, hogv nagyon képzett és művelt ember volt. Jól zongorázott, és szerette a kamaraze­nét. Kitűnően rajzolt, és más művésze­tekhez is volt érzéke. Evangélikus vi­szonylatban többek között tőle van a nemescsói és sárvári orgonánk, (ez utób­bi az egyetlen, teljes eredetiségében fennmaradt Dorner-orgona). Peppert Nándor 1858-ban építette a bobai evangélikus templom orgonáját. Mindmáig eredeti állapotban van. Pep- pert-orgona van a szombathelyi evan­gélikus templomban Is. Ez a város egyetlen, helyi mester által készített tör­téneti orgonája. Az értékes és gazdag képanyaggal il­lusztrált könyveket szeretettel ajánljuk híveink figyelmébe. Gáncs Aladár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom