Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-02-25 / 8. szám
XLIV. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 1979. február 25. Ára: 3,50 Ft Májusra megjelenik a D1AK6MA című időszaki folyóirat Nagy örömei adjuk hírül, hogy ez év május elején megjelenik Magyarországi Evangélikus Egyházunk új időszaki folyóirata, a DIAKÓ- NIA. Ez a folyóirat, — amely 96 oldal terjedelmű lesz — elsősorban egyházunk értelmiségéhez szólva fejti ki egyházunk látását és álláspontját teológiai, egyházpolitikai, politikai, társadalmi, művészeti, kulturális és ökumenikus kérdésekben, valamint az emberiség égető nagy kérdéseinek összefüggésében. Evangélikus szemle lesz ez a folyóirat. Evangélikus szemmel nézi társadalmi és kulturális életünket és fejti ki egyházunk mai álláspontját minden olyan kérdésben, amely elénk kerül. Feladatának tekinti a lap azt is, hogy feltárja egyházunk több mint négyszáz éves múltjának ma is ható nagy értékeit és bemutassa, hogy evangélikus tudósok, írók, költők és művészek mivel gyarapították népünk kultúráját és hogyan járultak hozzá népünk haladásához. Mindezt a szolgálatot a lap diakóniai alapállásból akarja elvégezni. Ez azt jelenti, hogy nem „felülről” vagy „kívülrőil” nézi és bírálja a különböző jelenségeket, hanem szolidaritást vállalva népünkkel és társadalmunkkal segítő szándékkal mondja el véleményét. Ez a segítő szándék egyházunk diakóniai teológiájából fakad. Január 26-án az időszaki folyóirat szerkesztő bizottsága megtartotta első ülését. Ezen az ülésen ünnepi hangulat volt. Elsősorban annak örültünk, hogy elindíthatjuk ezt az időszaki folyóiratot, de örültünk annak is, hogy több tudósunk, írónk, zenészünk és lelkészünk készséggel vállalta a szerkesztő bizottságban való részvételt, közreműködésük gazdagítja majd folyóiratunk szolgálatát. A szerkesztő bizottság elnöke: Dr. Káldy Zoltán, társelnöke Dr. Fekete Zoltán. Szerkesztő: Veöreös Imre. A szerkesztő bizottság tagjai a következők: Bozóky Éva, Dr. Cserháti Sándor, Dr. Fabiny Tibor, Fa- sang Árpád, Dr. Frenkl Róbert, ifj. Görög Tibor, Dr. Hafenscher Károly, Harkányi László, Harmati Béla, Jánosy István, Dr. Karner Ágoston. Dr. Kneffel Pál, Dr. Komjáthy Miklós, Dr. Nagy Gyula, Dr. Ott- lyk Ernő, Péter Márta, Dr. Prőhle Károly, Reuss András, Dr. Rédey Pál, Szokolay Sándor, Dr. Vámos József, Dr. Zolnay László. A folyóirat megjelenését az a jó viszony tette lehetővé, ami az állam és evangélikus egyházunk között fennáll. Az elmúlt esztendőben ünnepeltük egyházunk és államunk között megkötött Egyezmény 30. évfordulóját. Az ünnepen akkor kiemeltük, hogy az állam és evangélikus egyházunk viszonya nemcsak egyszerűen rendezett, hanem gyümölcsöző is. Ez most nyilvánvaló a DIAKÖNIA című folyóirat elindításakor is. Arra törekszünk, hogy ez a folyóirat ezt a jó viszonyt tovább erősítse, és társadalmunknak is haszna legyen lapunk szolgálatából. Amikor lapunk elindul, Isten gazdag áldását kérjük annak szolgálatára. Isten kezében legyen áldássá sokak számára. Káldy Zoltán JUVA ÉRSEK A FELSZABADlTÁSI MOZGALMAK TÁMOGATÁSÁRÓL Harminchét éve a Lutheránia élén Beszélgetés a hetven éves Weitler Jenövei A Finn Evangélikus Egyház tájékoztatási hivatala megkérte Mikko Juva érseket, nyilatkozzék azzal a vitával kapcsolatban, melyet a zimbabwei felszabadítási frontnak ítélt 85 000 dolláros EVT-támogatás váltott' ki. Juva érsek nyilatkozatát az alábbiakban közöljük: „A Finn Evangélikus Egyház mindig következetesen támogatta az elnyomott és diszkriminált csoportok és népek emberhez méltó életre és nagyobb igazságosságra való törekvését Egyúttal sajátosságának megfelelően csak békés célokra adott segítséget, mivel az egyháznak minden helyzetben az emberek, csoportok és népek közötti egyetértés építésén kell fáradoznia. _ Egyházunk mélyen átérzi az igazságtalanság állapotát, melyben a déli-Afrika fekete lakossága él. Különösen is közel vart hozzánk természetesen Namíbia, mellyel 100 évnél idősebb szálak kapcsolnak össze. Ennek a népnek a törekvéseit sokoldalúan anyagilag is támogattuk. Ha bizonyos területeken, mint korábbam Mozambikban, most pedig Namíbiában és Zimbabwében fegyveres ellentétekre kerül sor. ez sem tud bennünket megakadályozni abban, sőt inkább megerősít, hogy a szenvedő polgári lakosságnak segítséget nyújtsunk. Ezt a segítséget olyan szervezetekkel együttműködve nyújtottuk, melyek az érintett területen élvezik a lakosság bizalmát, ez Namíbiában természetesen elsősorban az egyház. A finn evangélikus egyház segítségének legnagyobb része azonban a Luthránus Világszövetségen keresztül áramlott, melynek képviselői következetesen ellenőrizték a rendeltetésszerű felhasználást. Az Egyházak Világtanácsa segítségét is kifejezetten humanitárius célokra adták. A döntés bírálói sem tudták bebizonyítani, hogy a segélyt más célokra, tehát pl. a gerillatevékenységre, fordították volna. Az a tény, hogy az Egyházak Világtanácsa legutóbb megszavazott támogatását Zimbabwében azaz Rhodéziában egyoldalúan a Nemzeti Front kapta, természetesen politikai döntés, amelyet érthetővé tesz azonban az afrikaiak mélységes bizalmatlansága a Jan Smith által vezetett közös kormánnyal szemben. Mint minden politikai döntés esetében, itt is különböző véleményen lehetünk és kritikánkat hangoztathatjuk. A magam részéről azonban én mégse akarom az Egyházak Világtanácsában azoknak a jószándékát kétségbevonni, akik ezt a döntést hozták, sem keresztyén felelősségérzetüket. bár tudom, hogy ebben a kérdésben megoszlanak a vélemények egyházunkon belül.” Este nyolc után már nem olyan sietősek a léptek. Az emberek fölfigyelnek, megállnak és körülnéznek a metró bejáratánál. A Deák tér hangulatos esti fényei között sejtelmesen fölcsendül Bach muzsikája, kórusrészletek és korátok. Próbál a Lutheránia, kihallatszik az ének, készül a kórus, a zenekar a virágvasárnapi és nagyszombati Máté passió előadásra. Hetente kétszer, kedden és pénteken este héttől vannak együtt szeptembertől júniusig azok, akik fáradozása nyomán évről évre megszólalnak a Deák téri templomban az egyházi zene legcsodálatosabb művei. A gyülekezet, a megszokott közönség, a főváros várja Bach remekeit, a Karácsonyi Oratóriumot, a Magnificatot, a H-moli misét, a passiókat, a kantátákat és várja a mai magyar szerzők műveit is. Nyolcvan körül van azok száma, akik rendszeresen részt vesznek a munkában, közülük a többség fiatal. A nyári hónapok kivételével minden vasárnap énekelnek a főistentiszteleten, évente hét-nyolc nagy hangversenyt adnak. Ilyenkor zsúfoltak a karzatok, minden ülő- és állóhely foglalt, még a szószék lépcsői és az oltár térdeplői is tele vannak. A Lutheránia vezetése harminchét év óta, 1942. szeptember 1. óta Weltler Jenő kezében van. Hetvenéves születésnapja alkalmából, február 11-én töltötte be, a munkatársak, az énekkar, a gyülekezet nagy szeretettel köszöntötte. Életútjáról, harminchét év örömeiről és küzdelmeiről kérdezzük most a karnagyot, sokak szeretett Jenő bácsiját. Bach muzsikája jegyében „Amikor Kelenföldről Raffay püspök utasítására átkerültem a Deák téri gyülekezetbe, itt már régi énekkar volt a Lutheránia, hiszen 1904-ben alakult. A templom kitűnő orgonistája, Zalánfy Aladár a harmincas évektől kezdődően Lichtengberg Emillel, a Budapesti Ének- és Zenekari Egyesület keretében kezdte meg Bach nagy műveinek előadását. Nekem az volt kezdettől a véleményem, hogy ezek a művek mind templomba valók. Hozzáláttunk lépésről lépésre a munkához és először a János passiót részleteiben, majd teljesen és a többi művet is megtanítottuk. Az énekkar fennállása hetvenötödik évfordulójára az idén a Máté passiót szeretnénk előadni először virágvasárnap, pünkösdkor pedig Szokolay Sándor új művét fogjuk bemutatni.” Weltler Jenő karnagyi és szervezési talentumát mutatja, hogy évtizedek során olyan lelkes, tanulásra kész, kitűnő adottságokkal rendelkező gárdát sikerült kinevelnie, akik munkája és tudása nem csak a Deák téri gyülekezet, nem csak evangélikus egyházunk, hanem az egyetemes magyar zenetörténet számára is jelentős. Bach nagy művei és kantátái, motettái mellett új magyar művek is szerepelnek az előadások programjában, így Szokolay Sándor, Kapi Králik Jenő, Gárdonyi Zoltán, Sulyok Imre, Bárdos Lajos, Fasang Árpád művei. A „musica sacra” szolgálatában A Lutheránia vezetője, karnagya hivatalosan főorgonás és a Deák téri gyülekezet kántora. Évtizedes pedagógusi munka után néhány éve ment nyugdíjba. Orgonái istentiszteleteken, esküvőkön, énekel temetéseken. „Olyan családban születtem, ahol hagyomány volt az egyház szolgálata. Apám először Rajkán volt kántortanító, majd Győrben igazgató. Otthon németül beszéltünk és nagyon szerettük a zenét. Hárman voltunk fiútestvérek és mindhárman egyházi szolgálatra szántuk magunkat, ötéves koromtól tanultam zongorázni, hétéves voltam, amikor orgonáim kezdtem. 1929-től Budapesten tanultam. Olyan kitűnő tanáraim ERNESTO CARDENAL nicara- guai származású, jelenleg emigrációban élő szerzetes-költő részt vett azon az októberben Lisszabonban (Portugália) tartott konferencián, amelynek témája ez volt: „Az Ibériai-félsziget és La- tin-Amerika demokratizálásának folyamata”. Az ülésen hazája felszabadító mozgalmának képviselőjeként bírálta a Vatikánt, mivel az opportunista és megalkuvó külpolitikát folytatott a Somoza- rezsim politikájával kapcsolatban. Ez a megjegyzése: I. János Pál pápa „egyetlen szót sem szólt a nicaraguai nép érdekében” — heves kritika elé állította a forradalmár-szerzetest. A kampányt a jobboldali portugál újság: az „O Dia” indította ellene, (epd) AZ EGYHAZAK VILÁGTANÁCSA reméli, hogy II. János- Pál pápa folytatni fogja a II. vatikáni zsinat jó tradícióinak megvalósítását, mindenekelőtt az ökumenikus szellemű együttműködést a világtanács 293 tagegyházával. DR. R. S. DENNY, a Baptista Világszövetség főtitkára kelet-európai útja után optimista hangvételű nyilatkozatot tett közzé az USA-ban. A Szovjetunióban, NDK-ban és Lengyelországban tett látogatása során szerzett tapasztalatait így összegezte: „Ha az egyházak az evangéliumot hirdetik, semmiben semmi hátrányos megkülönböztetést nem szenvednek.” (epd) NÉMET—LENGYEL ifjúsági találkozóra került sor december 11—12-én Varsóban. Az NSZK- ból érkezett fiatal keresztyének ezt a témát vitatták meg lengyel társaikkal: „Fiatal keresztyén nemzedékek esélyei a népek közötti ellentétek megszüntetésére”. (epd) voltak, mint Kirchner Elek, Va- szy Viktor, Bárdos Lajos, Har- math Artúr, Kókai Rezső, Ádám Jenő, Major Ervin, Bartha Dénes, Karvaly Viktor és Zatánfy Aladár. Énektanári diplomámat Do-hnányi Ernő írta alá.” Jenő bácsi teljes életét a „musica sacra”, az egyházi zene szolgálata szőtte át. Tíz év Kelenföldén, harminchét év a Deák téren! Nemzedékeket nevelt a zene tudására, és szeretőiére, ezreket mozgat meg egy-egy hangverseny. „Azt vallom, hogy az egyházi zene a maga sajátos nyelvén mondott igehirdetés. Örülök annak, hogy a Deák téri gyülekezetben minden segítséget megkapok a munkámhoz. Űj az orgona is, évről évre jönnek új tagok az énekkarba. Egyedül éltem, nincs családom, de sohasem voltam egyedül. Körülvett az énekkar, a gyülekezet...” Asztala tele van kottákkal, levelekkel, a világ minden tájáról jönnek a tanítványok üdvözletei. Amerikában turnézó zenekari tagok írnak, föltétlenül szerepelni akarnak a Máté passióban, ki ne hagyja őket. Portréjához hozzátartozik az is, hogy szenvedélyes vadász, szabadnapjait Kint tölti „a területen”, Sóskút mellett. Kedves Jenő bácsi, a hetvenedik születésnap alkalmából Isten áldását kérjük életére és jó egészséget kívánunk. Várjuk a virágvasárnapi Máté passió előadásit, és a többit is utána! AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSÁRÓL új ismertető kiadvány jelent meg, amelynek címe: „Mi is az EVT a világban?”. A 86 oldalas könyvecske első részében olvasható interjú Ph. Potter-rel, az EVT főtitkárával, amelyben rövid áttekintést ad a Világtanács történetéről, a jelenlegi ökumenikus kérdésekről és a jövendő néhány izgalmas problémájáról. Tájékoztat a kiadvány az ökumenikus mozgalomról, az EVT szervezeti felépítéséről. A kiadványt A. J. van der Bent, az EVT vezető könyvtárosa szerkesztette. (LWB Information) MARGARET MEAD, a kortársi anthropo^ógiai tudományok nemzetközileg neves képviselője, anglikán békeharcos, november 15-én New Yorkban elhunyt. Az EVT több nagygyűlésén vett részt, így 1968-ban Uppsala-ban (Svédország) és 1975-ben Nairobiban (Kenya), s mindkét világgyűlésen jelentős előadást tartott. Üj nemzetközi értékrendszer kidolgozását sürgette, különös tekintettel az életet fenyegető környezetszennyezés kérdésében, (epd) IRODALMI ALAP létesítésére szólította fel a nagy nemzetközi és nemzeti egyházi segélyszerveket négy világhírű teológus: a protestáns E. Käsemann és J. Moltmann, valamint a katolikus J. B. Metz és K. Rahner. A keresztyén alap célja: különösen a fejlődő országok teológusai számára anyagi támogatást biztosítani, hogy szellemi termékeiket publikálhassák. Az afrikai, a latin-amerikai és az ázsiai keresztyének a hit, a Krisztus-követés, a politikai és társadalmi elkötele- zés vonatkozásában annyi újat és értékeset tudnak mondani Európa és Észak-Amerika keresztyénéinek. amit vétkes mulasztás lenne kiadatlanul hagyni, (epd) •H B. ÖKUMENIKUS HÍREK
