Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-04-08 / 14. szám

Siess segítségemre! Zsoltár 22,20 V1RÁGVASÁRNAP — OSI LATIN NEVÉN PALMARUM, a „pál­mák. ünnepe” — bevezető zsoltára kezdődik így: „Uram, ne légy távol tőlem, erősségem, siess segítségemre!” Templomainkban ma ezzel a zsoltárral kezdődik az istentisztelet, gyülekezeti termekben, szór­ványistentiszteletek szobáiban csendül fel. s az újságot kézbevevők, magányosok és betegágyon áhítatot tartók néma kiáltása: siess se­gítségemre! Jézust hívjuk. Így hívták és várták majd kétezer esztendeje is, Jeruzsálem ut­cáin négyméteres főnixpálma ágakkal. A pálmaágak — az antik ke­let máig élő ősi szimbólumai: életfa jelkép, a hatalom pénzekrevert jelképe, messiásváró felkelések óta az Eljövendő jelképe — beborí­totta a jeruzsálemi utcák szennyét és porát. Várták a Messiást. Jé­zus régen elindult már akkor Jeruzsálembe, még azelőtt mielőtt ta­nítványainak először jelentette szenvedését és feltámadását, még az­előtt, mielőtt megmondta, hogy „eljött az óra...” Tulajdonképpen működésének minden mozzanata a Jeruzsálem, a Golgota, az üres sír felé vonulás egy-egy állomása. Minden lehajlás, minden gyógyí­tás,... mind előreküldött jel: Jézus jpn! JÉZUS JÖN! Elindult hozzánk már akkor, amikor eszünkbe sem jutott a hivó szó. Elindult és jön. akkor is, ha ezen a világon min­den és mindenki megy. Mennek az évek és mennek az álmok, mennek az ismerősök >'s a nem ismertek, mennek az alkalmak és mennek a társak. Minden és mindenki megy. Jézus: jön! A mai vasárnap evan­géliuma: „Az Emberfia azért jött, hogy szolgáljon, hogy életét ad­ja sokakért.” Tavaly, virágvasárnáp estéjén, a szolgálatok elvégzése után Buda­pestre mentünk. Megálltunk az első útbaesö templomnál és bemen­tünk. Az oltár előtt egy padlóvázában pálmaágak voltak. Nem kirá- lyian harsogó ágak, kicsik, erősen sárgák, leveleik lándzsaheggyé zsugorodva, száraik tartástveszítve furcsa karikákat rajzoltak a fél­homályba. Úristen, olyanok, mint egy töviskorona, gondoltam. VIRÁGV ASÁRN AP ŐSI. S MlG EGYHÁZ AZ EGYHÁZ, MIN­DIG NYUGTALANÍTÓ KÉRDÉSE: hogyan lett a pálmaágakból tö­viskorona? Vagy nagyon banálisán — elkoptatottan —: hogyan lett a hozsannából feszítsd meg? „A sokaság azért is ment eléje, mert hallotta, hogy ezt a jelt tet­te" — szól virágvasárnapról János evangéliuma. A Jel, ami az utcára csalta á tömeget, ami Jézus elé dobatta az ünnepre készített pálma­ágakat, ami sokakat ujjongó kiáltásra kényszerített: Lázár feltá­masztása. Jézust emberi-földi élete során nagyon sokszor kérték, el­lenfelek hűvösen és követelve, követők rimánkodva és reményked­ve: mutass nekünk Jelt! Lázár feltámasztása pedig néhány kilomé­terre a Szent Várostól végre a régen remélt bizonyíték, a Jel. Any- nyira lenyűgöző, annyira felfoghatatlanul nagyszerű, hogy a szeme­ket elhomályosítja, s füleket bedugaszolja. S AMIKOR JÉZUS A KANYARGÓS SIKÁTOROK PÁLMASZŐ­NYEGÉN FELTŰNIK, talán senki sem látja, hogy szamárháton ül! Talán mindenki királyion messiásinak nézi vagy messiási mód kirá­lyinak, s nem olyannak amilyen volt: alázatosnak. „Tanítványai mindezt először nem értették, de amikor Jézus megdicsőült visz- szaemlékeztek...” — így János evangéliuma. Az em berek számá­ra néhány óra, néhány nap múlva az-derül ki, a pilátusi, a heródesi, a kajafási udvarokon, hogy nincs hatalma, nincs „tartása”, hogy nem a királyi messiás. S azok a tanítványok, akikről az imént idézett evangélium azt mondja „nem értették...”, majd hetek múlva tud­ják meg. hogy van hatalma, van dicsősége, hogy Jézust nem a „tar­tás” hiánya bénította a pilátusi. heródesi, kajafási udvarokon, s nem a szögek tartották meg a keresztfán sem. hanem a szeretet. A leg­hatalmasabb magatartás, a legigazabb tartás! „URAM NE LÉGY TÁVOL TŐLEM, ERŐSSÉGEM, SIESS SEGÍT­SÉGEMRE” — így kezdődnek ma virágvasárnapon az istentiszteletek, szórványszobákban, templomokban, ott, ahol „ketten-hárman”, ott ahol százak vannak együtt. Az újság olvasójának is, csendes percben, zajos villamoson, betegágyon, vagy vasárnapi ebéd után, egy villanás­ra megálljt parancsolóan. S Jézus jön. Régen elindult már ériünk. Amikor minden és mindenki megy. — elmegy —, Jézus jön! „Az Em­berfia azért jött, hogy szolgáljon és életét adja sokakért.” Lemondva hatalmáról, szolgai formát öltve, alázatosan. Ezzel a csendes alázattal hív együttszolgálásra. Hamis, önző álmokból a valós élet valós szol­gálatára. Hogy holnap az Ő szeretet-tartásával indulhassak a munka­helyemre, fogjam meg a gyermekem vagy egy „idegen” kezét. Kuttkay Levente „HIT, TUDOMÁNY ÉS A JÖVÖ — VILÁGKONFERENCIÁJA Hogyan egyeztethető össze a tudományos-technikai haladás a hittel és keresztyén etikával — ez a kérdés a témája az Egyhá­zak Világtanácsa által megren­dezésre kerülő világkonferen­ciának. Közel 400 tudóst és teo­lógust várnak július 12—24-ig az Egyesült Államokba. Ez lesz az első olyan nagy ökumenikus konferencia, melyen a teológu­sok kisebbséget alkotnak. A résztvevők fele természettudós és mérnök, negyede teológus és egyházi ember, másik negyede pedig társadalomtudós, szakszer­vezeti képviselő, gazdasági vagy politikai szakember lesz. Meghí­vást kaptak a nagy világvallások (pl. muzulmánok) képviselői is. Tizenhat plenáris ülésen jeles tudósok és szakemberek tartanak majd előadásokat. A főelőadást Philip Potter, az Egyházak Vi­lágtanácsa főtitkára tartja. A megbeszélések ilyen kérdésekre összpontosítják a figyelmet, mint: Hit és tudomány viszonya a modern társadalomban; a je­lenlegi és jövendő tudományos- technikai fejlődés által felvetett etikai problémák; a természetes erőforrások felhasználása és el­osztása különös tekintettel a kör­nyezetvédelemre és a gazdasági növekedésre; keresztyén gondol­kodás és gyakorlat a tudomá­nyos-technikai korban. A konferenciát Paulos Grego­rios metropolita (India), Teoló­giai . Akadémiánk tiszteletbeli doktora és Charles Birch bioló­gus (Ausztrália) fogják vezetni. A legnagyobb diakónia A Jézus Krisztust igazán is­merő keresztyén ember számára egészen világos az, hogy Krisz­tusnak minden szava és csele­kedete az emberért végzett szol­gálat volt. Nem szükséges tehát felsorolnunk, hogy bűnbocsánatot hirdető igéjével, könnyet törlő, éhséget csillapító, betegséget gyó­nyelmüket; egy-egy „ügv”-ért — annak hívei — lemondanak elő­nyökről. vállalnak szenvedést is. Pl. csak meghatottan és tiszte­lettel hajthatunk fejet azok előtt, akik koncentrációs táborokban, vagy börtönökben áldozták oda életüket népükért vagy az embe­riségért. Egyet azonban nem tud­gyító, és életet adó szeretetével hogyan tett meg mindent az em­berért. Legnagyobb szolgálata — diakóniája — az, hogy nagypén­teken életét is odaáldozta azért az emberért, akiért ő maga is emberré lett. — Miért a legna­gyobb diakónia Jézus nagypén­teki áldozata? MINDENEKELŐTT AZÉRT, MERT EZ AZ ÁLDOZAT AZ EGYETLEN. A zsidók az áldo­zati kultusz egész sorozatát gya­korolták, ahogyan erről az Ötes- tamentum lapjairól értesülhetünk. A pogány vallások legtöbbjéhez is hozzátartozott az áldozat be­mutatása. Ismerünk azután egé­szen más áldozatokat is. Szülők gyermekeikért oda áldozzák ké­H. tak megtenni a legkiválóbbak sem: jóvátenni a múltat, helyre­hozni mindazt, ami addig bűn és szomorúság volt. Jézus áldozata legyőzte a bűnt, az nem uralkod­hat többé az ember életében. Ügy vitte véghez áldozatát, ahogyan azt Isten akarta, és ahogyan az ember számára az megoldást ho­zott. Múlt bűnterhei alatt gör- nyedező emberek Jézus áldozatá­ban találhatnak ma is megújító, győzelmes erőt. JÉZUS ÁLDOZATA NEMCSAK A MÚLTAT RENDEZTE EL, HANEM AZ EMBER JÖVENDŐ­JÉT IS. Minden áldozat a jövő érdekében történik: könnyebb, jobb és szebb legyen ezután. Szü­lő a gyermekének, szabadságu­Lehel Ferenc kitüntetése Lehel Ferenc szombathelyi lelkész 70. születésnapja alkalmából, eredményes egyházpolitikai és békemozgalmi munkássága elismeré­seként nyerte el a Munka Érdemrend arany fokozatát. A kitüntetést Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke adta át. Az átadásnál jelen volt dr. Káldy Zoltán, a magyarországi evan­gélikus egyház elnök-püspöke. Egyházunk elnöksége nevében dr. Káldy Zoltán püspök Celldö- mölkön a Vasi és a Győr-Soproni Egyházmegyék Lelkészi Munka- közösségeinek együttes ülésén köszöntötte Lehel Ferencet 70. szüle­tésnapja alkalmával. Nagyra értékelte azt a szolgálatot, amelyet Le­hel Ferenc egyházunkban végzett. Kiemelte, hogy egyfelől a máso­dik világháború idején Lehel Ferenc nagyon határozott antifasiszta magatartást tanúsított, hazánk felszabadulása után pedig a legelsők között volt, aki odaállt az új társadalmi rend építői mellé és segí­tette az állam és evangélikus egyházunk jó viszonyának kialakulá­sát. Mint szombathelyi lelkész is hűséges munkát végez. Nevét or­szághatárainkon túl is sokan ismerik. A mai vasárnap offertóriuma Egyházi rendelkezés értelmében a mai vasárnap istentiszteleteinek az offertóriuma a lelkészek gyógykezeltetését szolgálja. Egyházunk lelkészei közül évente többen részesülnek üdültetésben olyan üdü­lőhelyeken, ahol betegségeikre gyógyulást találnak. Egyházunk ke­zelésében jelenleg két üdülőt tartunk fent. Mindkettő a Balaton partján fekszik. Balatonszárszó már nemcsak a lelkészek, hanem az egyházi alkalmazottaknak is kedves üdülőhelye. A másik egyházi üdülő, a gyenesdiási most kerül átépítésre, hogy a következő eszten­dőkben ez az üdülőnk is felszereltségében s kényelmességében fo­gadhassa a vendégeket. kért küzdő népek hazájuknak akarnak boldogabb jövendőt. Jé­zus áldozata is az ember jövőjét szolgálta: a földit is, és az örökké tartót is. Anyjának és szeretett .tanítványának elsősorban földi holnapjáról gondoskodott. A megtérő latornak viszont meg­nyitotta az örök élet kapuját. A bűntörlő áldozat ilyen gyorsan meghozta gyümölcsét. Példát is adva: az egyház szolgálata is ak­kor Krisztus szerint való, ha egy­szerre törődik az emberek földi és örök életével. JÉZUS MÚLTAT ÉS JÖVŐT ELRENDEZŐ ÁLDOZATÁT NEMCSAK TANÍTVÁNYAIÉRT, vagy valamilyen szűkebb közös­ségért, hanem mindenkiért hozta. Az ember áldozathozatalának ál­talában megvan a kerete. Van, akinél ez a keret nagyon is szűk. önmagán és családján kívül alig fér bele más. Éppen a mi korunk tanít arra, hogy tágítsuk ki szol­gálatunkat. s arra is, hogy nem lehetünk válogatósak a szolgálat­ban. Amikor azt látjuk, hogy megszégyenítő különbségeket tesz­nek ember és ember között bő­rének színe, vagy származása miatt, mi keresztyének ezzel — a Krisztustól tapasztalt ,,tág” szeretet alapján — egyáltalán nem érthetünk egyet. Jézus a kereszten nemcsak anyjáról és Jánosról gondoskodott. Vájjon ki volt az az ismeretlen bűnöző, akinek segített a haláltusában? Jézust nem érdekelte az „érdem­telensége’*, csak az, hogy segít­ségre szorul. S az a pogány ka­tonatiszt, aki először állapította meg, hogy „bizony Isten Fia volt”, ugyancsak nem tartozott Jézus barátai közé. Mégis Jézus áldozatának hitébresztő ereje ne­ki előbb lett valósággá, mint a tanítványoknak. Ha válogatunk a szolgálatban, nem Krisztus szerint teljesítjük küldetésünket. Meg azt se felejtsük el, hogy ha Jézus is megválogatta volna, hogy kik „érdemesek” segítségére, nem biztos, hogy közöttük lettünk vol­na. jézus Áldozatáról, a „LEGNAGYOBB DIAKÓNlA”- RÓL még sok igazságot megál­lapíthatnánk, ami mind azt bi­zonyítaná, hogy valóban egészen egyedülálló, tökéletesen. önzetlen, valóságos és maradandó, segítő és üdvözítő cselekedetet vitt vég­be értünk Jézus a Golgotán. Le­hetetlen, hogy ne kérdezzük meg önmagunkat: ekkora áldozatot hogyan fogadunk, a legnagtjobb diakóniára mi lesz a válaszunk. A zsidók megbotránkoztak a keresztről való beszéden, a gö­rögök bolondságnak tartották, ma pedig sok keresztyén ember közömbösen, megszokottan, nem­egyszer unottan fogadja azt. Pe­dig szinte másra sem maradhat­na időnk, mint állandóan hálálni Megváltónknak ezt a nagy szere- tetét. Természetesen hálaadó imádsággal is, de méginkább úgy, hogy élünk belőle. Hiszen Jézus azért hozta áldozatát, hogy él­tessen vele bennünket. Elrendez­te múltunkat és jövendőnket, miért aggódunk és félünk mégis, miért nem tudunk őszintén ör­vendezni? Talán azért, mert há­laadásunk is megreked sokszor az önzésnél. Magunk akarunk ör­vendezni Krisztus bűntörlő és életet adó áldozatának ahelyett, hogy tovább adnánk azt bizony­ságtevő szolgálatként. Pedig mi­lyen sok embertársunk vár éppen a mi szolgálatunkra! Mintha csak tudnák, hogy Krisztus is ezt várja tőlünk, s általunk akar legnagyobb diakóniájával szol­gálni minden embernek. Bárány Gyula #

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom