Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-04-08 / 14. szám

GYERMEKEKNEK. Hogyan szenvedett és halt meg Jézus? Jn 19, Nagypéntek eseménye az egyik legszomorúbb és mégis a legszebb történet. Szomorú azért, mert ar­ról szól, hogyan szenvedett, mi­lyen kínok között gyötrődött, és hogyan halt meg Krisztus Urunk. Ezen mindannyian elszomoro­dunk. De ha elgondoljuk, hogy mindezt azért tette, mert nagyon szeretett minket és azt akarta, hogy vele együtt az ő országában mi is boldogok legyünk, akkor megállapíthatjuk, hogy minden szomorúsága ellenére mégis na­gyon szép ez a történet. A katonák Pilátus parancsa sze­rint elvitték Jézust, hogy megfe­szítsék. Fogtak egy nehéz geren­dát és Jézus vállára tették. Egy másik gerenda volt keresztbe rá­szögezve. Ez volt a kereszt. Ezt a keresztet Jézusnak magának kel­lett cipelnie. Így mentek végig Jeruzsálem utcáin. Katonák előt­te, katonák mögötte. Sok ember hömpölygőit utánuk. Üvöltöztek és kiabáltak. Jézus nagyon fáradt és gyenge volt. Annyit szenvedett már. Alig bírta vinni a keresztfát. Egyszer csak összeesett. A kereszt­fa rázuhant. A katonák durván rákiabáltak: „Indulás! Fogd a keresztet, aztán előre!” Jézus már nem bírta. Éppen arra jött egy ember. A mezőről hazafelé tar­tott. Simonnak hívták. Öt fogták meg a katonák és ezt mondták neki: „Gyere és vidd a keresztet ez után az ember után!” Simon az alig támolygó Jézus után vitte a keresztet. Így értek ki a városból. Ott ma­gasodott egy. kopár domb. Golgo­tának hívták. Itt feszítették a ke­resztre a katonák Jézust. Kezét és lábát odaszögezték a keresztgeren­dához, azután fölállították a ke­resztet. Nagyon fájt Jézusnak, ahogyan kezéből és lábából csur­16—30 gott a vér. Ö mégsem haragudott megfeszítőire. Így imádkozott ér­tük: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cseleksze­nek!” Sok ember állt a kereszt körül és bámészkodott. Ott voltak Jézus ellenségei, a papok és a farizeu­sok is. Ök nem sajnálták Jézust, hanem gúnyolódva mondták: „Azt mondta, hogy ő az Isten Fia. Hát miért nem segít rajta az Isten?” Nemcsak Jézus ellenségei vol­tak ott. Ott állt a kereszt tövében Mária, Jézus anyja és János, a legkedvesebb tanítványa is. Ami­kor Jézus látta szomorú édesany­ját. nagyon megsajnálta őt. és azt gondolta, hogy legyen ezután Já­nos a fia és ő gondoskodjék róla. Azért így szólt édesanyjához: „Ez itt a te fiad!” Jánosnak pedig ezt mondta: „Ez itt a te édesanyád!” János megértette Jézus szavát. Magához vette Máriát, és ezentúl ő gondoskodott róla. Jézus sokáig függött a keresz­ten. Már dél is elmúlt. A nap magasan járt és nagyon forrón sütött. Jézus a sok szenvedéstől és a magas láztól nagyon gyötrő­dött és így sóhajtott: „Szomja­zom!” Az egyik katona szivacsot tűzött egy hosszú botra. Vízbe mártotta és fölnyújtotta Jézus szájához. Amint Jézus megízlelte, hangosan így kiáltott: „Elvégezte­tett!” Igen, Jézus elvégezte a nagy művet! Az emberek most már be­juthatnak Isten országába. Most már meghalhat az Üdvözítő. Jé­zus arra gondolt, hogy megkéri Atyját, hogy ha meghal, gondos­kodjék róla. Utolsó szavai ezek voltak: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” Ezután lehajtotta fejét és kilehelte lelkét. így halt meg Jézus, a világ Üdvözítője. Selmcczi János Emberek a kereszt körül 6. MAI KÉRDÉSEINK: 1. Milyen rangja volt a Jézust ki végző ka­tonai csapat parancsnokának? 2. Milyen hatást tett erre a pa­rancsnokra Jézus szenvedése és halála, s milyen szavakkal jut­tatta ezt kifejezésre? 3. Honnan juthatott eszébe ez a kifejezés? 4. Mit jelképez a tény, hogy a zsidó nép vezetői gúnyolják a szenvedő Jézust, egy pogány ka­tona pedig felismeri benne az Üdvözítőt? Válaszaitokat április 22-ig le­hetőleg levelezőlapon a követke­ző címre küldjétek be: Evangé­likus Élet Szerkesztősége, Buda­pest, Puskin u. 12. — 1088 — A megfejtéseket a sorozat végén értékeljük. A legtöbb pontot el­érők könyvjutalmat kapnak. COLIN WINTERT MEGERŐSÍTETTÉK PÜSPÖKI TISZTÉBEN ..írok nektek, ifjak 99 Eszméltetó kakasszó Márk 14, 66—72 — Kukurikú!... A hajnali ka­kasszó a csendet nagyon át tudja törni. Mindennapos jelenség. Most azonban Péter sírvafakadt eirre a kakasszóra. MERT EZ A KAKASSZÓ „PRÉDIKÁLT” NEKI: „Péter! Emlékszel? Hűséget ígértél ha­lálig a mesternek. Ö, mikor még nem volt megkötözve a keze, mi­lyen szeretettel mondta: „Mie­lőtt a kakas megszólal, három­szor tagadsz meg engem!” És va­lóban, egyszerű szolgák, szolgá­lók előtt letagadtad, hogy valaha is közöd volt Jézushoz. Péter, kőszikla, hol vagy, milyen na­gyot zuhantál!” Vannak ilyen eszméltető „ka­kas-prédikációk”. A minap egy képes újság elpusztult halak szá­zait mutatta be egy olajtól szeny- nyezett tengerparton. Évszáza­dunkban több mint száz állatfaj pusztult ki a világon. Mindez prédikál: . „Ember! Mit teszel? Ha tönkreteszed a természetet, magadat is elpusztítod! Eszmélj nagyszerű emberi küldetésedre!” Bár sokszor hallottam ezt in­diai éhezőkről — a múlt héten valaki színes diaképekben szá­molt be Indiáról —, s mikor lát­tam a vézna, angolkóros gyere­keket, fájdalmas számonkérést hallottam ki szomorú szemükből: „Miért hagytok -bennünket el­pusztulni?!” TÖPRENGEK, MIÉRT TA­GADTA MEG PÉTER JÉZUST. Az a látásom, ha uralkodói szék­ben ülne ez a Jézus —, Péter és a tanítványok ott feszítenének büszke öntudattal mellette. De egy szegény, megalázott, foglyul ejtett Jézus mellett nem dicső­ség kiállni. Az egyház története folyamán hányszor lehetett látni lelkes tömegeket díszben, pom­pában vonulni az uralkodónak megtett Krisztus után. Pedig Ö mindig hatalmátrejtetten szol­gált a rászorulóknak. Ehhez a szolgáló Krisztushoz csak hitben Jelentkezés nyári kántori tanfolyamokra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgálata 1979 nyarán három nyári kántorképző tanfolyamot rendez, melyekre sze­retettel hívja és várja a gyülekezetek kántorait és kántorjelöltjeit. I. tanfolyam, háromhetes június 18—július 7-ig. II. tanfolyam, kéthetes július 16—július 28-ig. III. tanfolyam, háromhetes augusztus 6—augusztus 25-ig. A tanfolyamok részben előkészítő jellegűek a kezdők számára, rész­ben továbbképzés a már zenét tanultaknak és szolgálatban álló kán­toroknak, akiknek még nincs kántpri oklevelük. A továbbképzőre jelentkezők főként a háromhetes tanfolyamokat vegyék igénybe. A tanfolyamok tantárgyai: harmonium-, illetve orgo-najáték, egyházi ének, énekkari és karvezetői gyakorlat, zeneelmélet, szolfézs és bib­liaismeret. A gyülekezeti énekkari munka erősítésére és a szerkesztés alatt álló új országos énekeskönyvre való tekintettel különös hang­súlyt kap a tanfolyamokon a karének és az egyházi énekek tanulása. Részvételi díj a háromhetes tanfolyamokon 900 Ft, a kéthetesen 700 Ft. A fenti díjakból 300 Ft a jelentkezéssel együtt küldendő be, mint jelentkezési díj, piros postautalványon (tehát nem a kántorkép­zés csekkjén) a következő címre: Evangélikus Kántorképző Szolgálat, Főt, Mária u. 3. 2151. Jelentkezési határidő mindhárom tanfolyamra: május 15. Határidőn túli jelentkezéseket nem fogadunk el. Jelentkezési cím: Evangélikus Kántorképző Szolgálat Igazgató Tanácsa, Főt, Mária u. 3. 2151. Jelentkezéshez mellékelni kell 1. Lelkészi ajánlólevelet, mely igazolja a jelentkezés gyülekezeti érdekét, 2. önéletrajzot születési adatokkal, a zenei előképzettségről és esetleges eddigi gyülekezeti szolgálatáról szóló beszámolóval. A felvételről az Igazgató Tanács dönt. A felvételről pontos értesí­tést küldünk. A fel nem vett jelentkezőknek a felvételi díjat vissza­küldjük. EVANGÉLIKUS KÁNTORKÉPZÖ SZOLGALAT lehet odatartozni. Akkor Péter­ben sem volt meg ez a hit. Rész­vét vo-lt benne, ami Jézus köze­lébe vitte? Vagy inkább izgalmas kíváncsiság: hátha mégis messi­ás Ö, aki hirtelen letépi köte­lékeit és az angyalok légióival győzelmet vesz ellenségein. Majd akkor ő, Péter is előlép a sötét­ből, kardot ránt és részt vesz a harcban. Az evangéliumok kö­vetkezetesen tanúskodnak arról, mennyire nem érthették a tanít­ványok sem a keresztnek, a szenvedésnek, a szolgálatnak a jézus! útját. Nemrég ülésezett egy nemzet­közi orvoskongresszus pszichiá­terek, orvosak részvételével. A kongresszus fő témája ez volt: „Agresszió és depresszió”. Mi ez a kettő? Az agresszió azt jelenti: mindent nekem, mindent az én tulajdonomba, mindenki fölött uralkodni akarok! Családokon belül is ott lehet ez a szellem, de ma világméreteket öltött az agresszió. Ha pedig a felülkere- kedés nem sikerül, akkor jön a depresszió, az elkeseredés, az életuntság. Sem az agresszió, sem a depresszió nem Jézus Krisztus lelkű-letét hordozza. Jé­zus hivalkodás nélkül szolgálni jött és erre hív minket is nap­ról napra. ABBÖL INDULTUNK KI, HOGY A KAKASSZÖ PRÉDI­KÁLT PÉTERNEK. Az eszébe juttatott Jézustól egy mondatot. Erre csak az következhetett, hogy keservesen sírvafakadt Pé­ter. A kakasszó nem tud teljes üzenetet hozni. A teljes üzenet, az örömhír később érte el Pé­tert. Amikor újra találkozott a Feltámadottal. Amikor egész lé­nyét megrázta, hogy Isten ezt a szegény szolgáló Jézust igazolta a feltámadással. A keresztelési emléklap, a konfirmációi kedves csoportkép is csak kakasszó, mely azt mond­ja: „Emlékszel?” A teljes ige az istentiszteleten hallható. Filmek végén gyakran az utol­só jelenetet mozdulatlaraá me­revítik ki. Ez marad meg emlé­künkben. Milyen jó, hogy Péter megtagadása az evangéliumban nincs kimerevítve. Utána követ­kezik az örömhír: ,.Elvégeztetett! Jézus él!” És mivel Ö él. lehet, kedves Péterek szeretettel, re­ménységgel élni, szolgálni! Görög Tibor Egy harminc éves körlevél 1949 VIRÁG VASÁRNAPJÁN SZOKATLAN DOLOG TÖR­TÉNT AZ IGEHIRDETÉST KŐ­VETŐ HIRDETÉSBEN: lelké­szeink egy közös protestáns püs­pöki pásztorlevelet olvastak fel. Nem a körlevél ténye volt külö­nös, hanem a hangja és tartalma. Ez a körlevél, utalva a feszült nemzetközi helyzetre, felhívta a híveket, hogy imádkozzanak a békéért. Az volt a szokatlan ben­ne, hogy egyértelmű politikai tettnek minősült, határozott ki­állásnak a szocializmus világmé­retű békés építése mellett. A körlevél meglepő tartalma soka­kat állított az elé a kérdés elé, hogy vajon nem érvényesülnek-e itt az egyház „sajátos küldetését” károsan befolyásoló „idegen ha­tások”? A kérdéssel most, a harminc­éves jubileum alkalmával is ér­demes szembenéznünk. Helyes válaszhoz akkor juthatunk, ha a jól érzékelhető állásfoglalásnak — esetünkben a békemunkában való részvételnek — az alapjait is megkeressük. Már Jakab apos­tol hangsúlyozta: „Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyulja­tok (magatok is)’’. Vagyis a bib­liai mondanivalón tájékozódó ke­resztyén ember számára termé­szetessé válik, hogy kilép önma­gának, saját ügyeinek dédelgeté- séből és őszinte érdeklődéssel, együttérzéssel fordul mások felé. Ebből a fontos alapfelismerés­ből további eredmények is kö­vetkeznek. A körlevél első ízben körvonalazta híveink előtt azt, hogy a belső, „lelki békesség” és a „földi békesség” nem választ­hatók el egymástól. S ha már most — tekintettel arra a mun­kára. ami egyházunk és más egy­házak részéről ezután következett — gondolunk a fejlődésre, amit a Keresztyén Békekonferenciá­nak, mint világfórumnak létre­hozása jelentett, akkor a bibliai alapok érvényesülése mellett az örvendetes eredményeket is ész­revesszük. A MÖGÉNK KERÜLT HÁ­ROM ÉVTIZEDBEN, noha az ala­pok változatlanok maradtak, nyilvánvalóvá váltak bizonyos részletekben a hangsúlyváltások is. Első pillanatban nem látszik túlságosan jelentősnek, hogy szüntelenül forrongó világunk véres konfliktusai kapcsán is­mételten elhangzottak nyilatko­zatok. Vagy ha állásfoglalások történtek azzal a céllal, hogy ki­törőiéiben levő ellentétek békés rendezéssel oldódjanak meg. Hi­szen — lehetne mondani — a po­litikusok és katonák hozzák meg! Ha azonban a mindig jelentős tömegmegmozdulások hatásaira gondolunk, akkor az erőfeszíté­seket már nem fogjuk fölösle­geseknek tartani. A mások iránt érzett felelősség idő jártával tágította a működési területet. Egyre nagyobb hang­súlyt kaptak a megoldatlan szo­ciális és társadalmi kérdések is, melyek állandó „robbanásve­szélyt” okoztak világunkban. Egy képpel élve: A békemozgalom nemcsak a „tűzoltásban” igye­kezett kivenni a maga részét, ha­nem a tüzek fellobbanásának megelőzésében Is. Mert nagyon fontos küzdeni a háborúk ellen, de több, ha tudunk tenni valamit a békésebb és igazságosabb vi­lágért. életkörülményekért is. Nekünk, evangélikusoknak ki­váltképpen is szükséges felfigyel­nünk arra, hogy nem elegendő pusztán tartózkodni valamitől, ami rossz és bűnhődést von ma­ga után, hanem erőinket latba kell vetni azért is, ami jó: ugyan­is Isten akaratát csak akkor tölt­jük be. Reformátorunk, Luther tanít minket így a Kiskátéban, amikor a Tízparancsolatot ma­gyarázza. A 30. ÉVFORDULÓN — rá­tekintve a megtett hosszú útra — Isten iránti hálával állapíthat­juk meg, hogy életünket békében folytathattuk. Ez a tény a szol­gálatra kötelezettség, a lanka­datlan emberi erőfeszítés és az Istentől jövő ajándékok harmó­niájára utal, s tovább segít a békemunka időszerű feladatainak meglátására és elvégzésére. Az a tény pedig, hogy e körlevél ép­pen Virágvasárnap került egy­házi közvéleményünk elé, fel­idézheti az ősi bibliai képet is előttünk, melynek mondanivalója elévülhetetlen: Jézus sem harci paripán, hanem „csak” szamá­ron érkezett népéhez „a Város­ba” — a gyülekezetbe, a világba, hogy szolgáljon sokakért. Magassy Sándor Namíbia anglikán püspökét, Colin Wintert, aki száműzetésben Londonban él, egyházmegyéje karácsony előtt ismét püspökévé választotta. Winter püspököt 1972-ben utasították ki Namíbiá­ból és azóta most harmadszor vá­lasztották püspökké. 1973-ban se­gédpüspökké és vikáriussá válasz­tották Richard Wood-ot, valamint 1975-ben Ed Morrow-1 —, mind­kettőjüket kiutasították az ország­ból. Jelenleg James Kauluma a vikárius és segédpüspök.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom