Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-03-18 / 11. szám

1 GYERMEKEKNEK Vigyázzunk lelkünk tisztaságára! Lk 11, 31—26 Édesanyánktól, vagy a tanító né­nitől sokszor halljuk a tigyelrnez- tetést: Vigyázzunk a tisztaságra! l\e koszoljuk be kezünket, ne so­rozzuk be és ne piszkítsuk össze ruhánkat! A tisztaságra nemcsak azért kell ügyelni, mert nem szép látvány a koszos kéz, vagy a be­szennyezett ruha. A piszokban és a koszban tenyésznek a különbö­ző baktériumok és bacilusok; amelyek a betegségeknek az elő­idézői és terjesztői. Aki ügyel a tisztaságra, az egészségét védi. Ezért mondja a közmondás is: Tisztaság tél egészség. NEMCSAK A KÜLSŐ’ TISZ­TASÁGRA KELL ÜGYELNÜNK. Életünkben éppen olyan fontos, hogy vigyázzunk lelkünk tisztasá­gára is. De hát mivel szennyez­hetjük be a lelkünket, vagy ami ugyanazt jelenti, a Szívünket? A gonosz gondolatokkal, a helyte­len, csúnya beszéddel és a rossz cselekedetekkel. Aki durván, trá­gár szavakkal beszél, aki irigy­kedik' a másikra, aki megbánt másokat és fájdalmat okoz, an­nak tisztátalan, gonosz a szíve. Jézus egyszer azt mondta, hogy amivel csordultig van a szív. azt szólja a száj. Ez azt jelenti, hogy­ha tisztátalan a szívünk, gono­szak a szavaink és cselekedeteink is. Ezekkel a gonosz cselekede­tekkel nemcsak másoknak ár­tunk. hanem a saját életünket is tönkretesszük. Ha koszos a kezünk, megmos­suk. piszkos ruhánkat pedig édes­anyánk szokta kimosni. Milyen kellemes érzés mosdás, vagy für­dés után tiszta ruhába öltözni! Lelkünk szennyétől is meg lehet tisztulni. Bennünket, keresztyéne­ket, amikor kicsik voltunk, meg­kereszteltek. A keresztségnél a vízzel való leöntés azt jelképezi, hogy amint a víz lemossa tes­tünk szennyét, a keresztség vize ugyanúgy megtisztítja lelkünket. Csecsemákoru n k ba n persze még nem voltak gonosz cselekede­teink, de a rosszra való hajlam már bennünk volt és ettől tisztí­tott meg bennünket Isten a ke- resztségben. Jézus beszéde is nagy segítség a megtisztuláshoz. Aki hallgatja Jézus beszédét és enge­di, hogy az ő szeretete hassa át szívét, az újra meg újra megtisz­tul bűneitől. AZ ILYEN MEGTISZTULÁ­SOK UTÁN AZONBAN még ébe­rebben kell vigyáznunk. Hogy miért, erre Jézus egy példázatot mondott. Ebben a tanításában Jé­zus a szívünket beszennyező rosz- szat megszemélyesítette, tisztáta­lan,. gonosz lélekhez hasonlította, így hangzik Jézus tanítása: Ami­kor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong megnyugvást keresve. Amikor nem talál, így szól magában: Visszatérek házamba, ahonnét jöttem. Amikor odaér, kisöpörve, felékesítve találja azt. Azután elmegy, és vesz maga mellé még hét más lelket, magá­nál gonoszabbakat. Bemennek a házba és ott laknak. Annak at embernek a végső állapota rosz- szabb lesz az elsőnél. Legyünk hát éberek, hogy ami­kor Jézus megtisztítja szívünket, vissza ne térjen oda a gonosz. Ehhez az éberséghez és vigyázás- hoz is kaphatunk erőt Jézustól. ' Azért hát imádkozom, S vigyázok szünetlen. Én szívemet nem hagyom Soha őrizetlen. Harcom itt csak rövid, S híven futva pályám Fent örök lesz pálmám. Selmeezi János Emberek « kereszt körül 3. % MAf KÉRDÉSEINK: 1. Ki volt Jézusnak a közeli hozzátartozója, aki elkísérte öt a keresztig, és jelen volt megfeszítésénél? 2. Jé­zus nyilvános működésének ide­jéből csak két alkalommal emlí­tik meg az evangéliumok Jézus­nak ezt a közeli hozzátartozóját. Melyik ez a két alkalom? 3. Mivel mutatta meg a kereszten szenvedő Jézus szerétetét hozzátartozója iránt? 4. A keresztén szenvedő Jézusnak hány mondását jegyez­ték fel az evangélisták? Válaszaitokat április 1-ig lehe­tőleg levelezőlapon a következő címre küldjétek be: Evangélikus Élet Szerkesztősége. Budapest, Puskin u. 12. 1088 — A megfej­téseket a sorozat, végén értékel­jük. A legtöbb pontot elérők könyvjutalmat kapnak. SVÉD LÉGIHÍD ETIÓPJÁBAN A svéd evangélikus egyház .se­gélyszerve. melynek központja Uppsalában van. a Svéd Nemzet­közi Fejlesztési Hivataltól (SIDA) 900 000 svéd koronát kapott, hogy légi hidat létesítsen Addis Abeba és az éhínségtől leginkább sújtott észak-etiópiai falvak között. A svéd kormánynak ez a hozzájá­rulása lehetővé teszi most, hogy továbbra is élelmiszert, gyógy­szert és más segítséget juttathas­sanak el ezekbe a falvakba. „írok nektek, ifjak...’ Kérdelek a* alvó Péterhez Péter képtelen ' volt együtt vinasítani a Gecsemáné-kert- ben imádkozó Mesterével. Fájó csalódás és szelíd korholás érződik Jézus kérdésében: „Si­mon, alszol7” A kérdés ma is gyűrűzik, s elér minket. Jézus mai tanítványait, a mai alvó Pétereket. Simon, alszol, amikor a „Min­den” áll meleltted, aki téged ne­veden szólítva tanítványul hivott? Alszol, amikor ez a mindenki fö­lött álló Isten annyira megalázta magát, annyira emberré lett. hogy terád, éppen terád lett volna szüksége éjszakai magányában? Hová lett: a nagy fogadkozásod? És Te, mai Simon, alszol, amikor téged is megszólít ugyanez az Űr, amikor ugyanígy megáll mellet­ted, amikor ügyanígy lenyúl ér­ted, alszol? Képes vagy behunyni szemedet a fényesség előtt? Képes vagy álomban ringatni magadat, amikor a hivó szó ma' is hangzik, süvít, kérlel? Simon, ha nem aludnál — hitet nyerhetnél! Simon. alszol amikor tanulhat­nál. amikor lázas kutatással fel­fedezhetnéd a világot, a dolgok csodálatos összefüggésére bukkan­hatnál rá minden tudás mélyén? Simon, fiatal vagy — lesz-e ennél jobb alkalom, hogy a tanulásnak egyesületek szertnék elérni, hogy megújítsák Ausztriának Szűz Má­riához való felajánlását. Az oszt­rák ..Kathpress” közlése szerint az osztrák püspöki konferencia ehhez hozzájárult azzal a felté­tellel, hogy a hívők készek legye­nek a megújításra. Pater Benno Mickocky 1983-at jelűig, _ mefe, ,^l^n ..j^jont^ént,: élj. hogy »szüntelen, feltörő tudás­vágyadat csillapítsd? Nem ve­szed észre, hogy a téged megszó­lító Jézus tudást is kér — és ígér! — a hit mellé? Simon, ha alszol, legfeljebb álmodban tárul fel előtted a Titok, ha viszont ébren — és éber — vagy, a való­ságban láthatsz neki a titkok megfejtésének: Simon, ha nem aludnál — tudást szerezhetnél! Simon, alszol, amikor hitvallást kellene tenned, a (fültől’ meg kéne nevezned azt a Jézust, azt az Is­tent, akiben hiszen? Nem mered kimondani ezt a nevet? Félsz a fagyos mosolytól, hátrahőkö- 1 estül ? Nem látod, hogy hited megvallása nem lehet a várt fogadtatás függvénye? Nem ve­szed észre, hogy ,.a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Simon, ha nem aludnál — hitvallásoddal méltón képviselhetnéd azt, aki­nek a követségében jársz! Simon, alszol, amikor számí­tanak rád. amikor éppen a te se­gítő, bátorító szavadra, felkaroló mozdulatodra volna szükség? Ha körülnézel, lehet-e nem észre- venned azt a sok keserűséget, fájdalmat — igen, valóságos fi­zikai fájdalmat is! —, amely min­denütt kínoz embereket, kettétör kapcsolatokat? Nem érzed magad mint amely alkalmas lenne erre, mert ez Bécs törökök alóli fel­szabadításának 300. évfordulója. Ferdinand császár már 1647-ben. hálából a protestáns svédektől való megszabadulásért, Máriának ajánlotta Ausztriát, majd ezt megistmételték 36 évvel később, amikor győzött a törökök felett Az ország Máriának történt fel­ajánlását legutóbb 1047-ben Ini- , tier bíboros újította meg. ' j M i > t ’ * . felelősnek azokért, akik számíta­nak rád? Nem érzed magad fe­lelősnek a sok könnyért, fajda­lomért és keserves sóhajtásért — az emberi szenvedésekért? Si­mon, ha nem aludnál — nem hiába számítanánk rád! Simon, alszol, amikor forrong körülötted, a világ? Tudsz aludni ezen a szüntelenül változó, nyug­talan. békéden bolygón? Nem jutnak el hozzád a jajkiáltások, amelyeket az orvul megtámadott, drasztikus kegyetlenséggel el­nyomott, alapvető emberi jogaik­tól megfosztott népek küldenek feléd is? Tudsz aludni, amikor a televízió a szobádba hozza azt a küzdelmet, amelyet ember vív ember ellen — véresen komo­lyan? Nem riadsz föl álmodból a tégy ver ropogást, anyák sikolyát, gyermekek éhes zokogását hall­va? Még mindig alszol? Simon, há nem aludnál — megértenéd, mi is az az emberi szenvedés. Simon alszol, amikor Jézus áll melletted? Nem hallod, hogy már az ő ébresztő szava szól, nem érzed közelségét? Simon, nem tu­dod, hogy Jézus mindig megadja a lehetőséget az új kezdésre, ké­pes mindig tiszta fehérre törölni az általad gyalázatosán piszkossá tett lapot? Érted már végre, mi az, amit a téged elhívó Jézus és a rád számító emberek várnak tőled? Érzed, hogy ezt nem.lehe­tetlen megtenni Érzed-e ezeknek a verssoroknak a mélységét: „Álmom mások alusszák, Mások álmát virrasztóm. Vigyázok, hogy a hajnal senkit meg ne riasszon”? Nem így kellene-e neked is vi­selkedned? Simon, 20. századi fiatal Simon, ha nem aludnál — hű lehetnél küldetésedhez. Ébredj, ne aludj. Simon Péter! Fabiny Tamás AUSZTRIA FELAJÁNLÁSA MÁRIÁNAK Különböző ausztriai Mária­Népfőiskolái találkozó Nagy tárcsán Február 18-án a különben is rendszerint népes nagytarcsai templom zsúfolásig megtelt. A he­lyi gyülekezeti tagokon kívül ven­dégek is érkeztek közelről és tá­volról. A környező Pest megyei községek mellett Nyíregyházától Rátaszentandrásig, Gerendástól Ösagárdig sok falu és város volt képviselve. Oíszágos népfőiskolás találkozóra érkeztek. Találkozásra az adott okot, hogy ezen a té­len múlt negyven éve az első ma­gyar evangélikus népfőiskola megnyitásának. Mi volt a népfőiskola? Külföldi példa adta az indítást, és itthoni szükség parancsolta. A két világháború közötti magyar falú elesett állapota sok gondol­kodó elmét és áldozatra kész szí­vet foglalkoztatott: mit kellene tenni és hogyan lehetne segíteni a földműves nép állapotán? Evangélikus egyházunk skandi­náv kapcsolatai ' gyümölcseként jutott el a dán, a svéd és a finn népfőiskolák munkájának a meg­ismerésére, és lelkes fiatalok — lelkészek, és más értelmiségiek — szívében megérett a szándék en­nek az északon bevált népnevelő intézménynek magyarországi meggyökereztetésére. A mozgalom élére Sztehló Gá­bor nagytarcsai lelkész állt, aki finnországi tanulmányai és gyüle­kezetében végzett népszerűsítő munka után megvalósította a gondolatot: 1938. november 15-én megnyílt a Tessedik Sámuel, Evangélikus Népfőiskola. A cél az volt, hogy a felnőttkor határán levő és csak elemi iskolai képzés­ben részesült paraszt fiatalokat in- ternátusi együttlakással a maga­sabb szellemi igény kívánta és a gyakorlati élet parancsolta isme­retek elsajátítására, ill. ilyen is­meretek megkivánása és meg­szerzése útjára eljuttassa. A népfőiskolán nem használtak tankönyvet, nem osztályoztak, nem adtak bizonyítványt. A taní­tás eszköze inkább az élőszó, a példa, a szolgáló szeretet, átütő erejű egyéniségek személyes ha­tása volt. A vezető mellett né­pes önkéntes és. önzetlen előadói kar működött. Az élet sokoldalú­ságának követelménye szerint ez a gárda is sokoldalú volt: tanítók, tanárok, szociológusok, etnográ­fusok. gazdászok. közgazdászok, sőt orvos, állatorvos, jogász, köz­igazgatási tisztviselő is. Olyanok, akik hivatásuk és gyakorlatuk ta­pasztalatait szívesen osztották meg falusi fiatalokkal, azok sze­mének nyitogatására és a maguk­kal. körülményeikkel, jövőjükkel szembeni igényességük felkeltésé­re. Az evangélikus népfőiskola egyházi intézmény volt. a Bibliá­val. az egyházi tanítással való megismerkedést célozta személyes hitre és a gyülekezetben való életre való elvezetés szándékával. * G \ őrsit ti terebél \ esedett a mozgalom Nagytarcsa után Orosházán lé­tesült népfőiskola (1940), a Fébé- ben leánv-népfőisköla (1941), a Dunántúli egyházkerületben leány-népfőiskola (1941), fiúnép­főiskola (1942). Szarvason és Tordason is voltak kezdeménye­zések (1942). Az evangélikus' nép­főiskolák 1938 és 1948 között 20 több hónapos tanfolyamot tartot­tak, amelyeken 544 fiú és leány vett részt, és kb. 10 egyhónapos tanfolyamot 200 résztvevővel. Az evangélikus kezdeményezés egy­házunk határain túl is hatott. A reformátusok, római katolikusok is megszervezték a maguk népfő­iskoláit, sőt közművelődési és tár­sadalmi szervek is szerveztek népfőiskolái tanfolyamokat. A nagytarcsai találkozó Egyházunk vezetősége a negy­ven év előtti kezdeményezés je­lentőségét, egyházi és társadalmi kihatását kívánta aláhúzni, ami­kor összegyűjtötte a Volt evangé­likus népfőiskolák munkásait és növendékeit. Miritegy' 160-an gyűltünk össze a különböző nép­főiskolákat képviselve. Reggel 9 Órakor Győri János lelkész üdvözölte a résztvevőket és a Rónia 12, 11 alapján tartott megnyitó áhítatban rámutatott a népfőiskolái útravaló emberi és isteni kötelezésére: „A szolgálat­készségben fáradhátatlanok, lé­lekben buzgók legyetek, az Úr­nak szolgáljatok!” Dr. Káldy Zoltán püspök Márk 9, 33—37 alapján hirdette az igét. s miután méltatta az évforduló jelentőségét, a kezdeményezők ál­dozatos és a nép javán munkáló önzetlenségét, munkájuk gyüleke­zetépítő és társadalmat formáló jelentőségét, a szolgáló és a szol­gálatra hívó Jézus szavát írta a hallgatók szívébe: ftivenni a kicsi­nyek gondját, az erőtlenekét, a má­sodik gyermekkorba ért öregekét és szolgálati érdekből vállalni az utolsó helyet, azaz magunk elé engedni másokat, mindenkit, hogy szolgálhassunk mindeneknek, kí­vülállóknak, más nézetet vallók­nak is. Ahogyan Jézus is szol­gált mindeneknek. Istentisztelet után Csepregi Bé­la sárszentlőrinci lelkész az Evan­gélikus Népfőiskolái Mozgalom ■útjáról tartott előadást. Ebédre a nagytarcsaiak hívták meg a ven­dégeket olyan buzgalommal és nagy* számban, hogy még a há­zastársakat is elválasztották — egy rövid órára —, hogy minden családhoz jusson vendég. Délután a találkozó résztvevői kaptak szót. hogy számot adja­nak a népfőiskolán tanultak, nyertek hasznáról életük további folyamán. Megható volt halla­nunk. hogy a népfőiskolán kapott útravaló a legkülönbözőbb élet­helyzetben, hivatásban, család­ban, munkahelyen, gyülekezeti szolgálatban és közéleti pályán hogyan volt mindig használható, építő és életet szépítő. Káldy Zoltán püspök összege­zésével. a házigazda-gyülekezet­nek mondott köszönettel és Ka- jos János lelkész záróáhítatával fejeződött be a találkozó: „Ál­dássá lesztek. Legyétek ébősek!” (Zak 3, 13). Csepregi Béla a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom