Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-03-18 / 11. szám
/ ‘ Evangélikus Elet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLÍV. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 1979. qiárcius 18. Ära: 1,— Ft. Fodor József: MAGYAROK Egy szelíd és becsületes n"ép, Ki a világ ügyese nem volt. De szenvedett, túlzó tűréssel, S ahová vitték, vérzett, harcolt. Büszke, hallgatag és szemérmes, ; Garral nem dölyfölt száján érdem, De hűséggel a jobbra vágyott, , És elmaradt a rosszban, vérben. Rokontalan, árva, magányos, Testvérkéz-vágyö, és nem értett, Prédája gúnynak, rágalomnak, S őrzött magában annyi szépet. A földnek nemesebbje nem volt, Jobbakkal a legszebbnek élvén, Száz eszme, álom a szívén forrt, Mi ott járt Európa élén. Keletre ment el Csorna Sándor, Jüliánus ősökért égett, És látogattuk nyugatot mi, Iskolát, földet, messzi népet. Étien és fázva is eb-sorban, Mohón, szomjan tudást kapartunk S ha elvetélt is itt a szent mag, Holttestünk fölé hullt a kardunk. Halld Apácait, Bethlen Miklóst, Martin uzzit. Nádasdyt, Zrínyit, Martinovicsot, Sigrayt. s nézd, Hol az aradi fénysáv nyílik! Nagy, örök erőfeszítésünk, íróink elvérezve sorban, Szivükhöz tapasztván a népet, Mely dermedt, hallgatott, a porban. Csodálatos nép, szép beszédű, Szavaiból ős-igék folynak, De megmaradt a földnek, mélynek. Mint kihez nem szólt ma. s a holnap. Megcsalatva, magába űzve, Kin török, német, s honi szenny vert, Mint egy elsüllyedt kút, magában Űrizve szent ég-tükrű embert. Hallgató, bús nép, köd és álom, Rokont nem látott, s rossz, ha látott — Most a szabadságot ölelné. Mély szenvedést oldó barátot. És kit elvittek kérdezetlen, Nyomni nem ismert nép vidékét, Köszöntené a vért lefúvó Testvéri láncot és a békét. , Mint láng, repül föl az Igazság, Nyűtt népek riadtan feszülnek, __ Egy ezredév ólomködéből Jön hát végre, népem, az ünnep? Szemed kérdezve szegül és néz, Hull a befelé fordult vadság. Mutasd meg most hát meleg arcod, Utolszor keresett igazság! Népek szabadsága miénk is. Ki él, mind joga van a léthez, Csak új botlást szülhet a bosszú, S bűnös '’mind, ha valaki vétkez. Elmúlt az idő, hogy felhányjunk Kétes, vitás forrású múltat, De nem lesz öröm a világon, Ha a megcsalt nép újra hallgat. Népek- testvérisége: szép sző, Ne legven szólam hiú nyelven. Szabadság, népjog: vagy lehullunk, Vagy győzünk végre mind e jelben. Nem törtetők sivár győzelmét, Mely egy népet legyűrve rúgtat! Nem gázolunk és nem vitázunk, Igazunk várjuk, mint jogunkat! (Megjelent: „A HAJNAL SZÍNEI. Magyar költők tanúságtctele” című kötetben 1975.) Bt ti h tiszti lffá tat A Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának felkérésére Baranyai Tamás domonyj lelkész tartott előadást a Pest megyei protestáns és római katolikus lelkészek számára a IX. magyar békekongresszus és a Béke-világÜJ GYÜLEKEZETI KÖZPONT EGY NDK IPARVAROSBAN A Magyar Tanácsköztársaság hatvanadik évfordulójára Az a százharminchárom nap, amelyet apáink nemzedéke 1919- ben átélt, nemcsak egy négyszáz éves magyarországi Habsburg- uralornnak vetett véget, hanem egy önmagát túlélt társadalmi rendnek is. Tudományos elemzések és népszerű írások egész sora áll ezen az évfordulón a széles 2. Nézzük meg most közelebbről az Osztrák—Magyar Monarchiának az első világháborút megelőző belső viszonyait társadalmi- politikai szempontból. Akár a munkásság, akár a parasztság akkori helyzetére vetődik pillantákörű olvasóközönség rendelkezésére. Előadások és megemlekezéses, tárcák és vezércikkek figyelmeztetnek mindnyájunkat arra, hogy ami ma körülöttünk történik, nem érthető meg a hatvan éve történtek alapos ismerete nélkül. Sok példát tud arra a történelem, hogy egy kicsiny állam hősiesen helytáll az öt minden oldalról körülvevő túlerő elleni fegyveres harcban. Arra azonban igán keveset, hogy egy ilyen harc közepette ugyanakkor lerakja egy gyökeresen új társadalmi rend alapjait a politika, a gazdasági élet és a kultúra minden területén. Az elfogulatlan történészek bizonyára ebben a tényben látják a Magyar Tanácsköztársaság egyik történelmi jelentőségét. Hazánk és népünk e mostani ünnepén szólaljon meg egyházi lapunk hasábjain egy egyháztörténész hangján keresztül az egyház hangja. Az első, amit a lutheri teológia alapján állva tudatosítanunk kell, az. hogy egy társadalmi-politikai eseményt — amelyről jelen esetben szó van -T- nem a bibliai kinyilatkoztatásra, hanem az evangélium által megvilágosított józan észre támaszkodva vizsgálunk és értékelünk. Tudatosítanunk kell önmagunkban, hogy a Jse- resztyén ember számára az élet egyetlen területe sem választható el a hit világától. Hitben pedig amögött. ami népünk történetének 1919-es szakaszában történt, és annak kihatásaként a mi korunkban folytatódik, a gondviselő Istent latjuk, és azt az eseményt. Isten iránti teljes bizodalommal tesszük le a történelem Urának a kezébe, ö emberi eszközökön keresztül, sokszor egyházán kívül viszi végbe akaratát. Ami a Tanácsköztársaság négy és fél hónapjában hazánkban történt, népünk javát és előrehaladását szolgálta és az egyházat is a szociális kérdések iránti nagyobb felelősségre ébresztette. Sajnos az egyház mégsem tanulta meg ezt a leckét a következő évtizedekben sem. sunk, bűnbánattal kell meglátnunk az egyházzal, szarosaa-ösz*. szefonódott akkori uralkodó osztálynak vétkes mulasztásait. Különösen az ipari munkásság éit súlyos életviszonyok között: sokan pinceodúkban tengették életüket. napi 16 órát dolgoztak, keresetüknek 25—30%-át pedig felemésztette a lakbér. Joggal mozdult meg a szervezett munkásság. A munkanélküliek tüntettek, a vasutasok és bányászok sztrájkokat szerveztek, a munkások nyolcórás munkanapért, választójogén nagyobb művelődési lehetőségért, köztársaságért küzdöttek. Mindez nagyban előkészítette a rövidesen bekövetkező győzelmet. Ugyanígy lett a' készülő forradalom széles bázisává a nagybirtok fojtó ölelésében nyögő parasztság is. A Viharsarok sze- gén.vparasztságától a dunántúli aratómunkásokig és cselédekig elemi erővel tört fel a földreform igénye. Sokszor még olyan jómódú gazdák is. mint az evangélikus Áchim András — az általa alapított Parasztpárt révén elősegítették egV erőteljes forradalmi mozgalom megindulását. A nagybirtok és nagytőke elleni harcban népünk legkevésbé számíthatott az egyházi vezetéshez közelálló történelmi középosztályra. Ha mégis arra a kérdésre keresünk feleletet, hogy milyen forrásokból töltődött fel az az értelmiség, amelynek képviselői 1919 tavaszán jelentős részt vállalt a Magyar Tanácsköztársaság szellemi irányításában, úgy a szabad pályákon működő rétegre és a pedagógustársadalomra esik tekintetünk. Az oroszországi hadifoglyok közvetítésével ők álltak elsőnek a forradalom, a hatalmat átvevő munkásság és parasztság mellé. ÍJ. Fél kell ejsek után vetnünk azt a kérdést, hogyan értékeljük a hatvan éve lezajlott gyökeres társadalmi változást az egyház szemszögéből’ Ha. az egyház és a . társadalom addigi és akkori viszonyára önrevízióval, államunknak, szocialista társadalmunknak hozzánk vgló mai viszonyulására pedig önigazság nélkül, igazságosan és elfogulatlanul tekintünk, akkor a feltett kérdésre: hogyan értékeljük a Tanácsköztársaság kihatását egyházunk további fejlődésére, egyértelműen így felelhetünk: örömmel és reménységgel. Több okunk is van rá, hogy ezt valljuk. Egyik ok azoknak az egykori lelkészeknek és egyházi tanítóknak a magvetése, akik ko- "fOKSr megelőzve, és megvetéstől nem félve, segítették a haladást, népünk előrejutását. Egy Bohár László sárszentlőrinci evangélikus lelkész fényes példája, vagy egy tucat — utóbb meghurcolt — «Veszprém megyei evangélikus tanító bátor állásfoglalása hat évtized után is táplálja azt a reménységünket, hogy a kevesek kiállása nem volt hiábavaló: sokak számára termi ma is gyümölcsei \ Örömünk és reménységünk másik forrása az a megtapasztalás, hogy a Tanácsköztársaság .szellemi örököse: Magyar Népköztársaságunk, és annak szocialista társadalma pozitivabban ítéli meg az egyház közéleti szolgálatát, mint hatvan évvel ezelőtt. Ennek pedig az az oka. hogy egyházaink — a múlt bűneiből és hibáiból okulva — évtizedek óta nyitottan, együttműködésre készen vállalják a segítő szolgálatot a ma társadalmában. Mint a ma társadalmának megbecsült egyháza, ezért tekintünk mi is megbecsüléssel a Magyar Tanácsköztársaságra, és a forradalmi örökség továbbfejlesztőjére, a Magyar Népköztársaságra. Fabiny Tibor A Budapesti Szlovákajkú Gyülekezet háromszázezer forintot adományozott az Országos Evangélikus Múzeumnak A Budapesti Szlovákajkú Gyülekezet lelkésze Cselooszky Ferenc értesítette a Déli Egyházkerület Elnökségét, hogy a presbitérium 1978. december 3-án tartott ülésén 300 ezer forintot ajánlott fel a kialakítandó Országos Evangélikus Múzeum költségeire. . Dr. Káldy Zoltán püspök a gyülekezet elnökségéhez írt levelében megköszönte a nagy ajándékot. ,,A Magyarországi Evangélikus Egyház Elnöksége nevében hálásan megköszönöm a Szlovákajkú Evangélikus Gyülekezet nagy adományát. Ezzel lehetővé tették, hogy az Országos Evangélikus Múzeum kialakítása még 1979. év első'felében megtörténhessék. Az a célunk a Múzeum felállításával, hogy Magyarországi Evangélikus Egyházunk múltbeli értékeit és műkincséit bemutathassuk. Meggyőződésünk szerint egy egyháznak csak akkor van jövője, ha megbecsüli a múlt értékeit is. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Elnöksége kötelezi magát, hogy a Múzeumban mindig biztosít egy olyan helyet, amely a magyarországi szlovák gyülekezetekben talált és még fellelhető egyházi értékeket is bemutatja. Külön is figyelünk arra. hogy Kollár János lelkészre vonatkozó emlékek méltó helyet kapjanak a Múzeumban és a megrendezendő kiállításokon." — írja Káldy püspök. t i tanács berlini rendkívüli ülésének munkájáról, valamint a hazai és nemzetközi békemozgalom időszerű feladatairól a Budapesten, február 14-én tartott papi békegyűlésen. E-isenhüttenstadtban (Frankfurt megye, Német Demokratikus Köztársaság) Albrecht Schönherr püspök új templom és gyülekezeti ház alapkövét helyezte el. Ezzel a 48 000 lakosú város, melyet 28 évvel ezelőtt alapítottak, templomot kap.
