Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-02-11 / 6. szám

Tolerantia Napvilágot látott Bessenyei György kétszáz évig kéziratban lappangott műve A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola nemrég adta ki a névadó Tole­rantia c. művét Némedi Lajos professzor gondozásában és utó­szavával. A Tolerantia verses és prózai művek rövid gyűjtemé­nye, amelyek 1774—78 között íródtak. Bennük a református Bessenyei a felekezetek közötti békét, a protestánsok iránti tü- reimességet szorgalmazza, né­hány évvel a Türelmi Rendelet előtt. Az utószóból megtudhat­juk, hogy a müvet annak ide­jén a cenzúra nem engedte ki­nyomatni. A II. világháború előtt és az 50-es években már ki akarták adni, de a közbejött események miatt nem került rá sor. Az eredeti kézirat 1954 óta a Debreceni Református Nagy­könyvtár tulajdona. A mű a nyilvánosság előtt is­meretlen volt, ezért nem lehe­tett megkísérelni eddig komolyan a Türelmi Rendeletet közvetlenül megelőző évek protestáns ma­gyar gondolkodásának fölvázo­lását. A török kiűzése után fel­erősödött a Bécs által irányított katolikus türelmetlenség, de az ország még' emlékszik a Bocskai, Bethlen és a Rákócziak által ki­harcolt jogokra. A tolerancia te­hát könnyen összekapcsolható a nemzeti függetlenség kérdésével. A kiadó szerint „a Tolerantia talán nem a legszebb műve Bes­senyeinek, de a legérdekesebb, a legaktuálisabb, a legszemélye­sebb”. A felvilágosodás írója nem a felekezeti különbségeket tartja fontosnak, hanem azt, ami a hívőket összeköti: az egy Is­tenben való hitet, a példás ke­resztyén életet. Szerinte a türel­metlenség az ország békéjét és a nemzet felemelkedését akadá­lyozza. Lássuk közelebbről is a gyűj­temény néhány darabját: Beve­zetésül a „Világosítás"-ban Bes­senyei mint ,,ember, polgár és hazafi”, röviden összefoglalja a tolerancia eszméit’ „Csupán csak vallás senkit sem idvezít, ugyan­ezért minden vállásnak Van pok­la és mennyországa, hová sorso- sait osztja.” „Csak gonoszságért lehet az embereket megutálni, de ha valaki azon vallásnak, s or­szágnak törvényei szerint él, me­lyekbe született és nevelkedett, miért legyél te... abba szorgal­matos, hogy .•.. lelkének gondol­kodása meddig mégyen”. A Mon­tezuma azték császár és Cortez, a spanyol hódító között elkép­zelt párbeszédben a térítés cí­mén űzött kegyetlenség ellen til­takozik. Egyedül Isten adhat hi­tet — Bécsben pedig pénzzel és ígéretekkel „térítettek”. „A Montezuma lelke ajakairól” c. versben a császár így sóhajt: „Ha igaz, hogy Isten az, kit úgy tiszteltek. Tudom, most jósága ellen cselekesztek”. A „Vallás” c. vers szerint sem szabad Isten nevében rombolni: „Isten nevé­ért a buzgóság felgyűl, Mely an­nak szentsége ellen mindent fel­dúl”. „Egrinek” (neve nem de­rül ki) írt levelében az ellenre­formáció általi templom- és iskolafoglalás értelmetlenségét bizonyítja: „A római hit buzgó- ságunknak először ember tem­plomának foglalását parancsolja. Ezek pedig ... nem vaskulcsok­kal, de csupán kegyelemmel nyílnak”. A ceglédi plébánosnak, aki túlbuzgóságában a reformá­tusoktól is követelt búcsúpénze­ket, szintén irt. „Kegyelmes Uram” — hoz, E&zterházy Ferenc kancellárhoz intézett levelében arról szói, hogy protestánsok és katolikusok Isten előtt egyenlő- ek: „Az Isten mind catholi- cussá tehetne bennünket egy nap ... de . . . igazsága nem cse- lekszi. Miért akarnak hát az emberek igazabbak lenni, mint az Isten!”. A Bessenyei György Tanár­képző Főiskola kezdeményezését dicséri, és minden olvasónak örö­mére szolgál e 200„évig kézirat­ban lappangott mű kiadása. Ifj. Szentpétery Péter ÖKUMENIKUS HÍREK ROGER SCHUTZ, a taizéi öku­menikus testvérközösség priorja semrég Afrikába utazott. Novem­ber 18-án még a müncheni Lieb- frauendomban prédikált, ahol be­jelentette utazási tervét. Három afrikai országot látogat meg, ahol sok az elnyomott és a tár­sadalom peremén élő ember. „Krisztust kell követni, aki a vi­lág végezetéig minden emberért életét adta” — jelentette ki a szerzetes. Útjára elkíséri őt az a csoport, amelynek tagjai a III. világ keresztyénéiből önként vál­lalták ezt az utazást. Utazásának eredményeiről a prior december 28-án a párizsi Notre-Dame-ban nyílt levélben tájékoztatja a köz­véleményt. (epd) A GUAYANAI őserdőben le­zajlott tömeges öngyilkosság oka­it kutatva svájci szociológusok rámutattak arra, hogy amikor és ahol a keresztyén egyházak nem képesek a maguk bibliai meg­győződése és etikuma alapján po­zitív választ adni a híveik életé­ben felvetődött konfliktusokra, akkor megnő a szekták alapítása iránti igény. A vallásos motívu­moktól vezetett szektaalapítók aztán esetenként embertelen irányba terelhetik ezt a folyama­tot. A guayanai tragédia figyel­meztetés: az állam és az egyház közösen felelős az emberek éle­tének egészséges kibontakoztatá­sáért. (epd) D. ALBRF.CIIT SCHÜNIIERR püspök (NDK), aki részt vett a november 14-én Nyugat-Berlin- bén tartott regionális zsinati ülé­sen elmondotta, hogy növekszik az NDK-ban a keresztyén gyüle­kezetek megbecsülése a- „marxis­ta—ateista partner” részéről, ami azzal áll összefüggésben, hogy a keresztyén állampolgárok és az egyházak is egyre pozitívabb ál­láspontot foglaljak-el a szocialis­ta társadalom iránt és megtalál­ják a társadalomban a maguk szolgálati helyét, (epd) A „KENYERET A VILÁG­NAK” nyugatnémet egyházi se­gélyakció 334 000 .márkát küldött ínségben levő nicaraguai keresz­tyének és a politikai üldözés ál­dozatai számára. A Somoza-dik- tátor terrora következtében eddig több mint ötezer ember vesztette életét, 30 000 a menekültek szá­ma, akik a szomszédos országok­ban kerestek menedéket, (epd) A LATIN-AMERIKAI ökume­nikus Egyháztanács létrehozásán fáradoznak a kontinens protes­táns egyházainak képviselői. A „Consejo Latinoamericano de Iglesias” szervezeti felépítését vi­tatta meg húsz közép- és dél­amerikai ország protestáns kép­viselője szeptember végén a me­xikói Oaxtepec városban. Az ökumenikus tanács, tagjai a me­todisták, az evangélikusok, az anglikánok és az üdvhadsereg. Földrajzilag hat nagyobb területi egységbe osztották fel magukat: Andok-vidéki, brazil, Karib-tér*- ségi, mexikói, közép-amerikai es rio de la platai terület, (epd) „FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS a gyermek- ,és iskolai könyvek­ben” — hangzik a szakértők kri­tikája a nagy nyugat-európai könyvkiadók által kiadott és a legutóbbi frankfurti könyvvásá­ron bemutatott gyermekirodalom egy része ellen. <Oj szempontok kidolgozása és a rejtett rassziz­mus formáinak megvilágítása volt a célja az EVT antirssziz- musprogramja keretében az ok­tóber 13—18. között az ^rnold- shaini (NSZK) akadémián tartott tanácskozásnak is. Az Egyházak Világtanácsa felhívja tagegyhá­zait, hogy a nemzeti közvéle­ményt hívják fel ezekre a szem­pontokra. Különösen jelentős ez a figyelmeztetés azért is, mert 1979. a gyermekek éve lesz.* s várhatóan ugrásszerűen megnő a gyermekirodalmi kiadványok szá­ma. (epd) Szórvány-sorsban A DIRÍBES-DOMBOS NÖGRÄD sajátosan, a szó szoros értelmé­ben vett szórványgyülekezete Szécsény és a hozzá tartozó szór­ványhelyek. Területileg, a nóg­rádi viszonyokat tekintve, egy­házmegyénk egyik legnagyobb kiterjedésű szórványgyülekezete. Az egész szécsényi járás tartozik az anyagyülekezethez. Központi ban az volt a vezérlő szempont, hogy a szécsényi templomba tö­mörüljenek és így a szórvány he­lyeken élő csekély evangélikus hivő sereg mindig érezte az ösz- szetartozás tudatát, volt templo­mi élménye és nem érezte a ma­gánosság keserű sorsát. Vala­mennyi szórványhelyről a < köz­pont autóbusszal megközelíthető. Konfirmációi helyük és kedves templomuk Szé- csényben van. Szécsény Balassagyarmattól 18 km-re fekszik a Salgótarjánba vezető 22-es útvonalon, e két Nógrád megyei város között. Nagyközség. Mezőgazdaság a fő­profilja. Van mezőgazdasági szak- középiskolája, egy téglagyára és az ELZET lakatgyár kihelyezett részlege. Történelmi múltat lehel Szécsény. II. Rákóczi Ferenc ide­jén 1705-ben itt volt az ország­gyűlés. A szécsényi járás területe is tipikusan nógrádi vidék. Lankák, dombok, síkságok, völgyek vált­ják egymást, kisebb erdők is övezik. Síkvidéke jó, fekete ter­mőtalaj. A SZÉCSÉNYI SZÓRVÁNY­GYÜLEKEZET összlélekszáma 450 lélek. Az anyagyülekezet- lé- lekszúma 143. Erős filiája van Benczúrjaivá 133 lélekkel és sa­ját imaházzal, amit az elmúlt évben saját erőből csinosan ki­tataroztak. A lelki gondozásunk­vizsga 1978-ban A szécsényi szórványgyüleke­zet tagjaira a legjellemzőbb, hogy idős emberek, legtöbbjük a nyugr díjhatáron túli. Elöregedő gyüle­kezet, kevés a fiatal és a gyer­mek. A már nehézkesebben moz­gó idősebbeknek megható a templomszeretete és az evangéli­kus egyházhoz való hűsége. A más vallású nagy többség fel­szívó ereje évtizedeken át je­lentkező folyamat. Különösen ta­pasztalható a vegyes házasságok­nál. Gyakori tény, hogy a szór­ványhelyen csak az egyik fél evangélikus, a hitvestárs katoli­kus és az utódok is. A GYÜLEKEZET ÁLDOZAT­KÉSZSÉGE egészen példás és lé­lekszámúkhoz képest kiemelke­dő. „ Áldoznak saját egyházuk szükségleteire, igen szívesen tá­mogatják a balassagyarmati sze- retetházat, Gyülekezeti Segély adományokban is sok nagyobb gyülekezetnek példát mutatnak, nagy szeretettel fogadják a teo­lógusokat és a lelkészképzés ügyére is jószívvel adakoznak. Egészen nieglepő. hogy szétszórt­ságuk ellenere kúlönoül helytáll­nak diakóniai magatartásban, mint sok esetben az egy falu- közösségben élő evangélikusaink. Aki ezen a szórványhelyen temp- lombajáró, az idöiieg is nagy ál­dozatot hoz. Egy fél napja rá­megy, ha egy órára bejön a templomba igét hallgatni, úrva­csorát venni. Szomorú tény viszont, hogy' az összlélekszámhoz képest igen ma­gas az elhalálozás. Évente 10— 14 temetésünk van, az utánpót­lás pedig igen gyér. Ez a gyüle­kezet struktúrájából adódik. AZ ANYAGYÜLEKEZETBEN MINDEN VASÁRNAPON tar­tunk istentisztelefet. A balassa­gyarmati lelkészek látják el a gyülekezet lelki gondozását. Szé­csény filiájában Benczúrfalván a hónap 2. vasárnapján tartunk rendszeresen istentiszteletet. Égy vasárnap sem marad e szórvány­gyülekezet istentisztelet nélkül. Azonkívül a betegek úrvacsoráz- tatását még a legtávolabbi he­lyeken is elvégezzük és visszük nekik a bűnbocsánat szentségét. Évente 3—5 konfirmandus is szo­kott lenni. A konfirmációi vizsga és istentisztelet nagy gyülekezeti ünnepély. Ilyen alkalmakkor és nagyünnepeinken zsúfolásig meg­telik a templom. Mert bejönnek még a legtávolabbi „mezei ha­dak” is. Kedves nógrádi humor­ral így szoktuk nevezni a nagy távolságokból egybesereglő evan­gélikus népünket. E rövid cikk keretében csak felvillanó fényeket és árnyakat lehet regisztrálni. Egy .bizonyos. Nem hálátlan a szórványgyüle­kezeteink gondozása. Jó tud­nunk, hogy mindig várnak és há­lásak az igéért, a szolgálatért, és igénylik is. Drága arcok, tipegő léptek, reszkető kezek villannak fel előttem, és az arcokon a mo­soly, amikor szolgálatra megér­kezünk. Kell-e ennél szebb fo­gadtatás? Jöhet zivatar, eső, ha­vazás, ők mindig szeretettel vár­ják az igehirdetőt, éhesek és fo­gékonyak az Ür Jézus szavára. Hiszen Urunk mindig a kevéssel, a kicsivel tudott nagyot csele­kedni. Ezzel a reménvséggel te­kintünk'1 a szórvánvsorsban élő testvéreinkre. Gjlrami Lajos Láttuk a televízióban Caligula helytartója A GYULAI VÁRSZÍNHÁZ vonzóan egyszeri! és hiteles díszletei között néhány nyári előadás során csak kevesen láthatták Székely János „Ca­ligula helytartója” című drámáját, a televizió jó­voltából azonban ez a nézőszám most sok százezer­re nőtt. Az egyéni felelősség vállalásának és mások hitét, életét tiszteletben tartó szolidaritásnak őszinte, megrendítő drámai folyamatát percről percre fokozódó figyelemmel és növekvő belső feszültséggel kísérhették a nézők. Maga a történelmi esemény, amelyet hitelesen idéz a dráma, tulajdonképpen csak parányi epizód: Caligula római császár uralkodása alatt teljhata­lommal felruházott helytartója nem hajtja végre az „isteni császár” parancsát, szobrának a zsidók templomában való elhelyezését. A lexikon Cali­gula császárról röviden annyit közöl: i. sz, 37— 41 között ült a római császári trónon, rövid ural­kodását kegyetlenség, pazarlás és esztelen intéz­kedések jellemezték. Végül saját testőrei ölték meg egy összeesküvés során. A nagy római tör­ténetíró, Tacitus jóvoltából helytartójáról, Petro- niusról, is tudhatunk valamit: „akadt egy haj­dani hős, Petronius, római patrícius, aki a konf­liktust vállalta és végigküzdötte.” A DRÁMA IGAZI TÉMÁJA ez a küzdelem, a belső folyamat. A teljes fegyveres hatalommal rendelkező katona áll szemben hosszú párbeszé­dek folyamán a fegyvertelen, de hitének, s ebből fakadó szellemének, valamint népe iránti szerete­ttnek eszközeivel tusakodó zsidó rabbival. Éle­sen csattannak a szavak mindkét részről; ám, mint amikor a jég olvadni kezd. úgy csendesül­nek a helytartó érvei, s teszi fel önmagának a még soha végig nem gondolt kérdéseket: hol vannak a szabadságnak a határai és mértékei? Elválaszthatók-e ezek mások életétől? Nem vá­lik-e maga is rabszolgává az, aki vakon teljesít esztelen parancsokat? „Ha a bolond bolondot parancsol, az természetes, de jaj annak, aki azt végrehajtja!” „parancsra megölnéd-e saját apá­dat?” — kérdi a bölcs öreg zsidó rabbi tőle, és a helytartó szívében láncreakciószerűen indulnak meg a gondolatok. Ráébred lassanként olyan igaz­ságokra, amelyekre már életét is kész rátenni: nem lehet igazi szabadság az, amely mások élethez, szeretethet, hithez való jogát elveszi, letiporja. Csak az lehet igazán szabad ember, aki másokat is élethez, mégpedig emberhez méltó élethez se­gít.' Valahogy túlélni a zsarnok császár uralko­dását, ez még kevés egy emberélet tartalmául. Valamit tenni a szegény kiszolgáltatottakért, akik emberi méltóságukat egyetlen pillanatra sem ve­szítik el, ez lesz a helytartó új célja. A történelmi leckén keresztül így szól az író a ma emberéhez is: nincs békesség és egyéni szabadság mások sorsának vállalása és az ér­tük elvégzett szolgálat felelőssége nélkül! TANULSÁGOS RÉSZE A DRÁMÁNAK az is, amelyben, a helytartó körül mozgó és az ő belső küzdelmét megfigyelő barátok, küldöttek, segéd­tisztek belső világát figyelhetjük meg. Vállalni őszinte barátsággal parancsnokuk útját, vagy szembefordulni vele s ezáltal könnyű karriert csinálni a pályán? Ez a konfliktus tragikusan végződik s a dráma egyik csúcspontjává válik. Figyelmeztetővé: a felismert igazság mellett meg kell állni, mert a pillanatnyi megingás is elbu­káshoz vezethet. Szép jelenet az is, amelyben a pogány helytar­tó megérti az övétől merőben különböző hit, lé­nyegét. „A templom üres, oda bármit be lehet vinni” — kiáltja. „Lehet, hogy üresnek látod s hitünk csak tudatunkban él. De amit ez a hit jelent, az van, az a nép szellemi lakhelyévé teszi a templomot, s onnan őt kilakoltatni nem lehet!” — hangzik a csendes válasz. "Isten országa kö­zöttetek van" — olvassuk az Újszövetségben. S ebben a gondolatban a pogányhitű római katona és a zsidó rabbi közös nevezőre jut... A nagy tehetséggel, a belső drámaiság érvény­re juttatásával megrendezett szép előadásnak két kiemelkedő színészi alakítása is van: Lukács Sándor eddigi pályájának talán legnagyszerűbb állomása Petronius helytartó megformálása. Öze Lajos pedig újszerű szerepkörben alkotott rend­kívülit szinte eszköztelenül Barakiás zsidó bölcs szerepében. Reméljük, sokan nézték az előadást elgondol­kodva és mély emberi tanulságokkal meggazda­gocil:a- Szirmai Zoltán f i

Next

/
Oldalképek
Tartalom