Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-12-02 / 48. szám

XI,IV. ÉVFOLYAM •48. SZÁM 1979. december 2. k NG ÉLIK US HETILAP Sarlós István látogatása Káldy Zoltánnál Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára november 16-án látogatást tett dr. Káldy Zoltánnál, egyházunk püs­pök-elnökénél. A találkozón jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Juhász Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. A találkozón Sarlós István elismeréssel szólt az evangélikus egy­ház vezetőinek, lelkészeinek és gyülekezeti tagjainak a Hazafias Népfront munkájában való részvételéről. Káldy Zoltán megköszön­te, hogy a Hazafias Népfront fórumot ad az egyház képviselőinek véleményük elmondására politikai és társadalmi kérdésekben. Ugyanakkor, a Hazafias Népfront jó keret arra, hogy a nemzeti egység jegyében a hivő emberek együtt dolgozzanak más világné­zetű állampolgárokkal egész népünk érdekében községekben, váro­sokban és a fővárosban. A püspök külön is megköszönte a papi békegyűlések megrendezését, melyeken szakavatott előadók tájékoz­tatják a lelkészeket az időszerű belpolitikai és külpolitikai kérdé­sekről. Jön! „A NAGY KIRÁLY JÖN, HOZSÁNNA, HOZSÁNNA!" — éne­keljük ádventben Pálóczi Horváth Ádám szép énekét. Ádventben külön is hangsúlyos ez a szó: jön! Jön már most, valahányszor evangéliumát hallgatjuk és asztalához telepszünk. Jönj^hogy éb­resszen, megújítson, szolgálatra felkészítsen. Jön, hogy hitünk re­ménység is legyen. El fog jönni az idők végén, hogy nyilvánvalóvá tegye mindenki számára: Ö valóban az akinek mondotta magát: az emberiség, minden ember Megváltója. „A nagy király jön” — „de útja rejtve van”. Az ádventi ének első verssorát egy másik énekből idézett verssorral kapcsoljuk most össze. Miért? Azért, hogy ádventi Jézus-várásunk ne legyen tartalmatlan, ködös. A két különböző énekből idézett verssorok összekapcsolását könnyen megértik, akik ismerik Jézus jeruzsálemi bevonulásának történetét Máté evangéliumának 21. fejezetéből. Alázatosan, szamárháton ülve vonult be Jézus Jeruzsálembe. Ma is rangrejtve, inkognitóban jön hozzánk. Ez lenne a rejtett út? Ez is, de ennél több. Gondoljunk arra, hogy a jeruzsálemi bevonulás történetét virágvasárnap, nagypéntek és húsvét küszöbén is felol­vassuk templomainkban. Ez pedig arra figyelmeztet, hogy a rejtély nagyobb. Jeruzsálem népe előtt rejtve van, hogy akinek „zöld ága­kat szeldelnek útjára” nemcsak jön, hanem megy is. Hová? Hová? — hangzik a kérdés Bach János Passiójában. A háromszor is meg­szólaló válasz ez: a Golgotára. AZ A BIZONYOS „SZAMARAS EMBER” VALÓBAN NAGY KI­RÁLY. De töviskoronás király. Ügy jön hozzánk, hogy előbb elmegy. Oda megy, ahová nekünk kellett volna elmennünk; oda, ahol mi nem tudunk megállni. Olyan terhet vesz magára, amit nekünk kellett volna elhordoznunk, de nem tudtuk. Isten ítélete felé, ha úgy tetszik az utolsó ítélet felé ment. Hát egy ilyen király jön hozzánk! Meg­érdemelt ítéletünk elszenvedője. Töviskoronás. Megfeszített. Való­ban nagy király. Azért jön, hogy mindent újjá tegyen. Ám hogyan tehetne mindent újjá, ha el nem távolította volna előbb az útból az új, az igazán új megvalósulásának legfőbb akadályát: szégyenünket, gyalázatunkat, bűneinket, az életünket és az emberiség történelmé­nek egészét betöltő sok fájdalmas ellentmondást. MI TEHÁT ÁDVENTNEK, JÉZUS ELJÖVETELÉNEK REJTETT ÚTJA? Az az út, amely egyedül az ő szeme elől nem volt elrejtve. A Golgotára vezető út. Az az út, amelyet csak ő maga tud feltárni előttünk, amelyet fel is tár az evangélium által. Utolsó vacsoráján, az úrvacsora szerzésekor, Jézus a jövő szépségére, nagyszerűségére hívta fel tanítványai figyelmét. Számításba vette miként fognak vi­selkedni tanítványai amikor megverik a pásztort. Mégis bizonyos volt benne, hogy újra felhangzik az ének és nem némul el az ö or­szágának eljövetelét várók ajkán: „Áldott aki jő az Úrnak nevében." De nyomban hozzátette: Az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön. Aki igy ment el, a jövőt hozza az emberiségnek. Azért hozza, mert így ment el, mert így kellett elmennie. AZ ÚRVACSORA VÉTELEKOR IS JÉZUS ÉRKEZIK HOZZÁNK. A nagy király jön. A világ reménysége. Miért ne énekelhetnénk olykor megszokott úrvacsorái énekünk helyett Pálóczi Horváth Ádám ádventi énekét? „A nagy király jön.” Jön! „de útja rejtve van”. Nem csak az úrvacsorái elemek, a kenyér és a bor teszi rejtetté útját. Ezek inkább útjelzők. A rejtett út az ő halála és feltámadása. Ezen az úton jön. Ezt az utat az evangélium tárja fel. Evangélium hirde­tése nélkül csak mélyértelmű szimbólum , vagy ennek ellenkezője: esztétikailag is átélhető varázslat az úrvacsora. Az evangélium hir­detése viszont kegyes beszéddé, vallásos szónoklattá válik úrvacsorái közösség nélkül. A NAGY KIRÁLY ÚTJA REJTVE VAN. Legyen áldott a rejtett útért. Áldott, hogy a Golgotát ki nem kerülve jön hozzánk. Jön, mint aki mindent újjá fog tenni. Jön, mint aki a világ újjáteremté- sét az ember szívében — már elkezdte. • Benczúr László CIGÁNYOK AZ NSZ-BAN Őszi ülések közben D. Helmut Hild egyházelnök és Armin Clauss hesseni szociális miniszter volt a védnöke a „ci­gányok zenés ünnepének”, mely október közepén több napig tar­tott Darmstadtban. A szervezésit, a hessen-nassaui egyház felnőtt­képző központja végezte. Heinz­Winfried Sabis, Darmstadt fő­polgármestere ezt mondotta a ci­gányoknak: „Ha még egyszer el­jönnek ebbe a városba, többé nem . fogják rendőrök elkergetni önöket. Szívesen látjuk önöket, nemcsak ma, hanem mindig.” Országos Egyházunk életében ezek az őszi hónapok a szám­adásnak az időszaka. Az elmúlt és az elmúló esztendő sok-sok feladatáról — esetleges mulasztá­sairól — kell most ezekben a he­tekben az egyes bizottságok tag­jai előtt számot adnunk, az el­végzett feladatokat kiértékel­nünk, • hogy egyházunknak jövő esztendei útja és szolgálata jó mederben folyjék. Ma már el­mondhatjuk, egyházunk minden munkaterületén tervszerűen ha­ladnak a munkák, az egyházveze­tőség által kitűzött feladatokat az egyes munkaterületek igyekeznek elvégezni, mert csak így lesz egy­ségessé és előremutatóvá egyhá­zunk közegyházi szolgálata. A SAJTÓTANÁCS kezdte a bizottsági ülések sorrendjét. A Tanács tagjai részletesen meg­tárgyalták a Sajtóosztály 1978-as zárszámadását, áttekintést nyer­hettek a Sajtóosztály kiadványai­nak forgalmáról, 'valamint^ az 1980. esztendő kiadványi tervét fogadták el. Öröm volt hallani, hogy egyes kiadványok milyen nagy népszerűségnek örvendenek, s azt is jóleső elismeréssel nyug­tázta a Tanács, hogy a „Diakó- nia” folyóirattal egy új publiká­ciós lehetőséghez jutott egyhá­zunk. Természetesen a Tanács őszintén tárgyalt a Sajtóosztály nehézségeiről is. A Sajtóosztály legnagyobb problémája jelenleg az, hogy néhány kiadványból na­gyobb példányszámot kénytele­nek raktáron tárolni, mert egyes gyülekezetekben nagyon rosszul van megszervezve az iratterjesz­tés. Ezen változtatni kell. A NYUGDÍJ OSZTÁLY TANÁ­CSA volt a második ülés. Koráb­ban is, de főleg 1978. július 1-óta, mióta államunk támogatásával rendeződött lelkészeink nyug- ellátmányá előtérbe került a Nyugdíjosztály szolgálata. Köztu­domású egyházunk közvéleménye előtt.hogy a szolgálatban álló lel­készek között igen sok a magas életkorú ezért a Nyugdíjosztály­nak a következő években még komolyabb feladatokkal kell megküzdenie, mint eddig tette. Ez már 1980-ra vonatkozóan is igaz. A Nyugdíjosztály Tanácsa mostani ülése 19 idős, vagy beteg lelkész nyugdíjazási ké­relmével foglalkozott. A nyug­díjazásukat kérők vagy ma- gas életkoruk, vagy megromlott egészségi állapotuk miatt jogosul­tak a nyugdíjba vonulásra, s őket a Nyugdíjosztály Tanácsa nyug­díjazta. Közülük 14-en 1980. ja­nuár 1-vel, 5 lelkész pedig az Az európai lakosság többsége hamarosan nem Krisztus-hivővé válik, mondotta október közepén dr. Gustav Wingren, korábbi lundi teológiai professzor azon a stockholmi ünnepségen, amelyet a Storkyrkan 700 éves jubileu­mán tartottak. A világ egyre inkább keresz- tyénség-utánivá válik, mondotta Wingren, és tele van templo­mokkal, melyekben a nemzetek legcsodálatosabb művészeti re­mekei találhatók „A szobrászat, a zene és az irodalom Európában érthetetlen az evangélium üzene­tének megértése nélkül.” Ha azt akarjuk, hogy az evangélium megőrizze frisseségét és zamatát a keresztyénség utáni világban, ha azt akarjuk, hogy a hitbeli egység egyesítse a keresztyéne­ket az egész világon, akkor az európai egyházaknak az eddigi­nél sokkal világosabban kell ál­lást foglalniuk hazájuk politikai eseményeivel kapcsolatban. esztendő későbbi hónapjaiban vo­nul nyugdíjba. A január 1-én nyugdíjba vonulók névsora a kö­vetkező: Andorka Sándor Kéty, Benczúr Zoltán Pusztaföldvár, Boros Károly Zugló, Fábry Ist­ván Mezőberény, II, Havasi De­zső Kaposszekcső, Lukács László Dúnaharaszti, Szentgyörgyi Fe­renc Mucsfa, Tóth Károly Pilis, Csonka Albert Szák, Káldy Lajos Győrság, Kováts Béla Nemeskol- ta, Mesterházy Sándor Kemenes- mihályfa, Plachy Lajos Győr, Tihanyi János Györköny. Ezen a helyen is megköszön­jük hűséges fáradozásukat, áldo­zatkész munkájukat. Az idős szol ga társa kna k békességes és nyugodt nyugdíjas esztendőket kívánunk, a beteg és megrokkant lelkészeknek pedig gyógyulást és erősödést. A GYŰJTEMÉNYI TANÁCS van hivatva egyházunk könyvtá­rainak, levéltárainak és múzeu­mának szervezett összefogására és irányítására. Ebben az eszten­dőben különösképpen is fontos és hangsúlyos volt a Tanács ülése, hiszen itt hangzott el jelentés az egyházi múzeum előkészületeiről, annak megnyitásáról és a meg­nyitás óta eltelt időszak látoga­tottságáról. örömmel hallgatta meg a Tanács az egyes szakrefe­rensek tájékoztatását és elisme­réssel nyilatkozott gyűjteményi munkánknak a nemzeti kulturá­lis életben való szolgálatáról. A GYÜLEKEZETI SEGÉLY országos előadói értekezletét nagy várakozás előzte meg, ugyanis egyházunknak ez ol.yan szolgála­ti területe, amely évről-évre nagy fejlődésről tett tanúbizonyságot. Ezek az eredmények egyértel­műen bizonyították gyülekeze­teinknek közegyházi gondolkodá­sát, amely egyik gyümölcse dia- kóniai teológiánknak. Már az 1978-as 883 000,— Ft-os Gyüleke­zeti Segély Összege meglepetés­ként hatott. A mostani ülésen az országos előadó arról számolha­tott be, hogy 1979-ben gyüleke­zeteink tagjai 1 003 839,— Ft-ot adományoztak a Gyülekezeti Se­gély céljaira. Ez az összeg önma­gáról beszél. Ennek ellenére az Országos Előadói Értekezlet is­mételten megállapította, hogy néhány egyházközség még ma sem veszi ki áldozatát lélekszá­múhoz és erejéhez képest ebből a közegyházi segélyszolgálatból. Mert amíg pl.: Nógrádi Egyház­megyében minden evangélikus egyháztagra 7,14 Ft áldozathoza­tal jut, addig a Pesti Egyházme­gyében ez csak 0,95 Ft. Minden­Az ünnepségen beszélt Jan- Erik Wikström svéd nevelésügyi miniszter is, aki élésen bírálta az egyházakat. Beszélt a világ túl­élési problémáiról, a nemzetközi helyzetről, az energiaválságról, a környezet kérdéséről és az em­berek egymással való individuá­lis érintkezési módjáról. „Sok égető kérdésben az egyházak nem tesznek semmi kezdemé­nyezést, és az emberek többsége már nem gondol arra, hogy e kérdésekre a felelet az egyház­tól jöhet.” Wikström feltette a kérdésit: hogyan lehetséges, hogy az egy­ház ennyre elmulasztotta, hogy szembenézzen a jövő problémái­val? Az egyháznak késznek kel­lene lennie arra, hogy feladjon sok olyan elképzelést, mely más korból való, és amelyek nem az evangélium hallgatásából, hanem korábbi társadalmak helyzeté­ből adódtak. esetre ezen a helyen is megkö­szönjük híveinknek a Gyüleke­zeti Segély céljaira hozott áldo­zatukat. Áldozatukból ebben az esztendőben legalább 50 gyüleke­zet részesül kisebb nagyobb ösz- szeggel. Az úgynevezett Nagy- szeretetadomány, vagyis a Gyü­lekezeti Segély céljaira tartott offertórium összege ebben az esz­tendőben 105 000,— Ft, amelyet egy Északi Egyházkerületben lé­vő építkező gyülekezet fog kap­ni. A Kisszeretetadómány össze­ge 87 000,— Ft, amely egy Déli Egyházkerületben lévő gyülekezet részére van biztosítva. Mivel az előadói értekezleten pontosan nem tisztázódott, hogy melyik két gyülekezet fog ezekben a se­gélyekben részesülni, így arról majd később fogunk hírt adni. AZ EGYHÁZI ÉPÍTKEZÉSE­KET JÓVÁHAGYÓ BIZOTTSÁG őszi ülésén 24 gyülekezet kérését tárgyaltuk. A gyülekezetek veze­tői mind jobban kezdik megér­teni, hogy milyen fontos szerepet tölt be egyházunkban ez a bi­zottság. amely egyrészt igen ala­pos műszaki mérce alá helyezi az egyes gyülekezetek építkezési ké­réseit, másrészt pénzügyi és esz­tétikai oldalról ad e bizottság ko­moly iránymutatást és javaslatot. EGYHAZUNK KÁNTORKÉP- ZÚ SZOLGÁLATÁNAK Igazgató Tanácsa van hivatva a Foton tar­tandó, nyári, illetve téli kántor­tanfolyamok ellenőrzésére és az oktatási anyag kijelölésére. E bi­zottság mostani ülése alaposan megtárgyalta és elemezte a há­rom nyári tanfolyam résztvevői­nek a munkáját: hogyan és mennyiben sikerült az előre fel­állított színvonalat elérni, és mik voltak azok a problémák, ame­lyek, ismételten jelentkeztek a Kántorképző Szolgálatnál. Az Igazgató Tanács örömmel jelen­tette, hogy a korábbi esztendők­höz képest sokkal szélesebb kört ér el egyházunknak ez a szolgá­lata mint a korábbi esztendők­ben, így valóban a kántor után­pótlásnak a lehetőségeit munkál­ja ez a szolgálat. A D1AKÓN1AI OSZTÁLY Ta­nácsának ülése zárta a bizottsá­gok ülésének sorát. A Tanács tagjai áttekintették a szereteiin- tézményeinek életét, munkássá­gát, s megtárgyalták azokat a legszükségesebb intézkedéseket, amelyeket egyrészt a diakóniai munkások képzése területén, másrészt az intézményesített dia­kóniai szolgálat anyagi bázisának biztosítása terén szükségesnek látnának. Örömmel vette tudo­másul a Tanács, hogy diakóniai intézményeink többsége fejlődött és modernizálódott, s hogy egy­házunk vezetősége tervszerűen igyekszik minden otthont tovább­fejleszteni, megfelelő légkört biz­tosítani gondozottjainak. Ügy­szintén hangsúlyt kapott az egyes otthonok terj/szerű vezetésén be­lül a takarékosság kérdése is, de hangsúlyozták, hogy ez nem tör­ténhet az eltartottaink rovására. Országos Egyházunk hét bizott­sági ülése — bár mindegyik munkaülés volt — mégis egész egyházunk szolgálatának hű ké­pét adta. Az elvégzett munka oly sokrétű, hogy arról egy ilyen rö­vid cikkben be sem lehet szá­molni. Az Országos Presbitérium előttünk álló ülése összességében fogja tárgyalni a bizottságok je­lentéseit, s ezek alapján határoz­za majd meg a következő eszten­dő feladatait. Istennek adhatunk hálát, hogy ilyen bő lehetőségünk volt ebben az esztendőben Krisz­tus evangéliumát hirdetni, egyhá­zunk szolgálatára munkatársakat képezni, a kezek prédikációját gyakorolni. Karner Ágoston KERESZTYÉNSÉG UTÁNI KOR?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom