Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-11-18 / 46. szám

így prédikálnak brazíliai testvéreink (Elhangzott az LVSZ VB. ülésén Joinvilleben) AM VASÁRNAP IGÉJE" Elöljáróink — javunkra Rom 13, 1—7 IGAZ, HOGY IGÉNK „FELETTES HATALMAKRÓL”, EGYHA­ZUNK TANITASA .FELSOBBSEGRÖL” BESZÉL. Mégis valahogy szocialista társadalmunkban, mai államunkban én ezt a két szót érzem igazabb'nak, találóbbnak, amikor igénk vezetőinkről beszél: elöljáróink — javunkra. Amikor Pál apostol ezeket a sorokat írta, minden valószínűség szerint Néró volt éppen a hatalmas római birodalom „istenített csá­szára". Az a Néró, akinek kegyetlensége és zsarnoksága mindenki előtt nyilvánvaló volt, aki nem habozott Rómát felgyújtani és a ke­resztyének elleni első üldözés éppen ezzel és személyével kapcsola­tos. Ebben a helyzetben szólal meg az ige mérsékletre intve, emlé­keztetve Jézus szavára, amikor ezt mondja: „Adjátok meg minden­kinek, amivel tartoztok...” Lehet, hogy ez az ige századokon át csititgatta az egyház népet engedelmességre intve. Az is megtörtént, hogy maga az egyház is szolgalelküen behódolt az uralkodóknak és így intette a terheket ne­hezen hordozókat: engedelmeskedjetek! Igénk azt is írja a római birodalom keresztyénéinek vigasztalásul: nincs hatalom, csak Is­tentől. De ez az igazságnak csak egyik fele, mert ugyanakkor az is igaz, nem mindegy, hogy kik gyakorolják egy-egy nép felett a ha­talmat! Mindezt csak azért írtam, hogy láthassuk: mekkora változás tör­tént a mi világunkban. Ezt az igét ma csak az érti jól, aki elsősor­ban meglátja azt az alapvető különbséget, ami a régi uralkodók és mai vezetőink között van! S mi rájuk gondolva valóban el tudjuk mondani jószivvel ezt a két szót: elöljáróink — javunkra■ Álla­munk vezetői kezében is hatalom — nem kis hatalom van. Mégis inkább útmutatóink, vezetőink. S hogy a hatalmat javunkra gyako­rolják, egész népünk javára, arról ma már senkit sem kell közü­lünk meggyőzni. Mivel tartozunk mi elöljáróinknak? — ez a kérdés inkább. Meg­adjuk-e nekik mi, • evangélikus egyházunk népe, amivel tartozunk vezetőinknek? Mivel tartozunk? ENGEDELMESSÉGGEL TARTOZUNK — ez igénk első felelete. „Minden lélek engedelmeskedjék..." olvassuk a sorokban. S ebben éppen az a hangsúlyos, hogy a keresztyének is. Pál idejében is hangsúlyos volt ez az előbb említettek miatt. De a mi helyzetünk­ben is hangsúlyos, sőt hangsúlyosabb, mert ők javunkra elöljá­róink. Egyrészt azért hangsúlyos, mert vannak „kívülről” olyanolt, akik ellenállásra” szeretnének minket bíztatni. Mások talán arra ösztökélnek ugyancsak kintről, hogy „tartózkodjunk jobban” tőlük és a közügyektöl —, hogy ezzel ők mennyire politizálnak az más kérdés! Akadhatnak „belülről” olyanok, akik azt mondogatják, hogy a ..mi országunk a mennyekben van”, ezért ne törődjünk az állam dolgaival. S nem veszik észre, hogy éppen az az Úr. aki a ,.meny- nyékben van”, ö mondja ma is nekünk igéjében: engedelmeskedje­tek! S nem veszik észre, hogy azok a törvények, amelyeknek enge- delmeskednük kell, hazánkban világosan és egyértelműen értünk és javunkra vannak. Ha végiggondoljuk ezeket, csak kettőt említenék az utóbbiak közül: az ifjúsági és egészségügyi törvényt, éppen ezek a törvények teszik könnyűvé az engedelmességet. TISZTELETTEL IS ADÓSOK VAGYUNK — mondja Isten igeje. Pál korában a császárok már kultikus tiszteletet óhajtottak és pa­rancsoltak. ezt csak a keresztyének részéről nem kapták meg. de csak az istenitést nem, a tiszteletet igen. Azután még sokáig „Isten, akaratából” uralkodtak népeken, ezzel mintegy kényszerítve a tisz­teletet, hódolatot. A mi világunkban szó sincs ilyesmiről. Sőt. ve­zetőink a marxista ideológia alapján állanak. De nem áll rájuk is, ma is a negyedik parancsolat alapján is, hogy tiszteljük őket? Még inkább nem tiszteletet parmcsolóbb-e mindannál, amiről eddig szó volt: minden fáradozásuk, vagy éppen fáradhatatlanságuk javunk­ra? Egyházunk népétől is tiszteletet, több tiszteletet érdemelnek, mert elöljáróink jávunkra. TARTOZUNK A JÓ CSELEKVÉSÉVEL IS — hangzik igénk har­madik fglelete. így is lehet mondani, nem szavakra van szükségük, hanem arra. hogy tegyük a jót mindennapi életünkben. De fogal­mazhatunk úgy is, hogy az engedelmesség és tisztelet még passzi­vitás is maradhat, s nekünk aktivitásra ma van szükségünk, aktív engedelmességre, aktív tiszteletre. Meg mondhatjuk azt is, hogy igazi állampolgári kötelességünk éppen az, hogy ki-ki tegye a jót a maga helyén. Végezze ki-ki munkáját becsülettel, tisztán és önzetlenül. Tegyen meg mindenki mindent társadalmunk építéséért. Ezen túl­menően, itt hangsúlyosan megint az egyház népéről van szó: „Tedd a jót és dicséretet kapsz tőle”. Nem ez teljesedett-e az elmúlt évti­zedekben is egész evangélikus egyházunkra, annak diakóniájára néz­ve? Nem úgy van-e. hogy egyházunk egyre több együttműködési és szolgálati lehetőséget kapott, s ha már itt tartunk ..dicséretet” is? Mi persze nem ezért, hanem magáért a szolgálatért, tesszük, amit tennünk kell és amit Urunk parancsol. Mindenesetre egyházunk minden tagjára nézve áll ma különösképpen: „Tedd a jót!” MAJ VASÁRNAPUNK TÉMÁJA: KÉT VJ LAG POLGÁRAI VA­GYUNK. Jézus Krisztus az Urunk, s reménységünk az üdvösség. De éppen Urunk és reménységünk indít szolgálatra: engedelmesség­re, tiszteletre, a jó cselekvésére azok iránt, akik „elöljáróink — ja­vunkra”. Kevcházi László I mád kozzn n k! Mennyei Atyánk! Igéd int arra, hogy imádkozzunk elöljáróinkért. Kér link Téged, hogy áldd meg államunk és társadalmunk vezetőit javunkra fáradozásukban és adj nekik és egész népünknek jó elő­menetelt. Minket pedig segíts arra, hogy megadjuk, amivel adósaik vagyunk: az engedelmességet, a tiszteletet és a jó cselekvését. In­dítsd egész egyházunkat a diakóniára hazánkban és használj fel minket is a népünk javára való szolgálatban. Segíts minket a fá­radhatatlan szolgálatban, hogy egykor meg ne szégyenüljünk előt­ted. hanem bemehessünk hozzád és nálad maradhassunk örökké. Amen. Textus: Jak 1,1—12 Drága Testvéreim! Azzal bíztak meg benneteket, hogy képességeitek latba vetésé­vel gondoljátok végig az , LVSZ feladatait, és a munka érdekében tegyétek meg a szükséges lépése­ket. A világ evangélikus egyhá­zainak hitből fakadó, tevékeny élete érdekel Titeket. Arra törek- szetek, hogy más keresztyén egy­házakkal való kapcsolatban is fejlődést lehessen elérni. Ezekben a feladatokban segít és szólít Ja­kab apostol ezen a reggelen, ami­kor az örvendezés igédével szólít meg: mindenekelőtt örüljetek. Mintha ösztönözne ezzel: kezdjé­tek örömmel a gondolkodást és a cselekvést egyaránt. Mi lehet ezen a reggelen az öröm oka? Annak kell örülnötök, amik vagytok, amitek van. vagy amit el tudtok végezni otthoni és hivatali életetekben, munkátok­ban? Annak örültök, hogy itt ta­lálkozhattok és testvéri közösség­ben tárgyalhattok? Vagy annak örültök, hogy reménységetek sze­rint munkátokat siker koronázza? Vagy mert Isten veletek van? Az az. öröm. amiről Jakab be­szél. egy olyan út kezdete, amely­nek vége és célja az. örök élet. Ez az igazi siker és Istentől ajándék­ba kapható végcél (12. v.t. De ez az út, amit szintén Isten jelöl ki. más. mint amit mi-várnánk. Meg­lepő: tartsátok ..szerencsésnek” magatokat, amikor mindenféle próba jön az utalókba (3. vers), mert majd megtudjátok, hogy az ilven hit. amely sikeresen néz szembe a próbákkal, képessé tesz az állhatatosságra, és végül ez ve­zet a célhoz, az élet koronájához. Ki vagy mi hozza a próbát és a kísértést? Talán a nyílt vagy rej­tett (lefátyolozott) üldözés, amit hitünk miatt szenvedünk? Talán sokakat azokra emlékeztet ez az ige. akik ilyen helyzetben vannak manapság. Nálunk talán másho­gyan van ez. Vagy (alán még­sem? Számomra gyanúb a megal­kuvó csönd, az pedig különösen is', amikor a világ elismer, sőt méltányol és túlzottan megbecsül De az a kísértés, amire én gon­dolok, nem kívülről jön. Szívünk­ben kezdődik az és elkísér ben­nünket. végigjárta gondolatainkat és terveinket egyaránt. Olyan módszerekre készlet, amelyek éle­tünket szebbé tehetik, de aztán mégis rossz cselekedetet eredmé­nyez. s a vége halál <14—Ifi. v.). A kérdés ez: hogyan tárgyaltok egymással? Hogyan akárjátok el­érni céljaitokat? Mi is a vezér­elvetek? Milyen érték- és mérték- rendszerben dolgoztok ? A béke. öröm, boldogság, jólét emberi mértéke a döntő? Az ha­tározza meg a munkát, amit mi értünk szegénységen, gazdagsá­gon? Ahogyan mi értjük a fej­lettet és fejletlent, erőset és gyön­gét? Vagy az. ahogyan Isten igéje határozza meg a dolgok mértékét és skáláját, és ami esetleg egé­szen felborítja a mi mértékein­ket; — 9. s 10. versre utalok pl. „A szegénysorsú keresztyén test­vér örvendezzen, amikor Isten felemeli, a gazdag pedig legyen boldog, amikor Isten megalázza, mert a gazdag elmúlik, mint a mező vadvirága” (a mi fordítá­sunk másként hozza ezt a verset. Ford.). A világ és a mi szívünk egyaránt megpróbál bennünket újra meg újra. és azt sugallja, hogy a szenvedő Krisztus mód­szere esztelenség és az ilyenfajta élet sikertelen. A legrosszabb kí­sértés mégis a hamis megoldás amely problémáinkat Isten ere­jével kívánja megoldani. és amely elvisz minket a feltétele­zett célhoz. Jézus kísértése nem abban volt. hogy ő valami mást akart tenni mint hogy segítsen az; embere­ken szükségükben. De vajon a ke­nyérügyben megoldás lesz-e. ha kenyeret tudunk adni az éhező emberiségnek? Vagy ki szabad-e próbálni, hogy a hit szükségálla­pot ideién hogyan működik? S ha igen. akkor nem lenne már ez is elég indok, hogy mindenki higy- gven? bízzon Istenben? Vagy ha mi döntő befolyást tudnánk gya­korolni politikusokra és kormá­nyokra. olyannyira, hogy elfogad­ják Urukként Jézus Krisztusi, ez. valóban meghatározni az emberi jogokat és kötelességeket? A Szent Lélektől erőt merítve, jobb lenne-e a javak egyenlő elosztásá­nak az ügye? Nem jelentené ez máris Isten eljövendő országának állandó békéjét itt? Ti hogyan viszonyultok a fel­vetődő problémákhoz? Állandó próba alatt állótok és a dolog már csak azért is komoly, mert két várakozás fonódik egymásba: az, amit Isten vár tőlünk, hogy tegyük meg. és az. amit mi vá­runk Istentől, hogy Ö tegye meg. Jakab azt állítja, hogy a próba örvendetes lőhet számunkra, mert döntenünk kell a helyes hit alap­ján. Nem szabad elmenekülnünk a döntés elől. még akkor sem. ha ez sért bennünket vagy elválaszt­ja a lelkeket. Nem szabad megkí­sérelni. hogy elkerüljük azokat a konfliktusokat, amelyek abból adódnak, hogy az úgynevezett de­mokratikus módon gondolkozunk; Az igazság a többség oldalán áll és annak van igaza, aki ezzel éri el a célt. Az igazi hit kész szenvedni és örül az önmegtag&ciásrtak. Nem őrzi magát, hanem mint az élet, maga is feláldozza magát. Bizton­sága csak az a bizalom, hogy Is­ten cselekszik rajta keresztül is akarata szerint. Abban áll a hivő ember öröme, hogy nem kérdez már többet, nincsenek kétségei, egyszerűen bízik (fi—7. v.). Az ilyenfajta életvitelt nem a szuperaktivitás vagy a túlszerve- zettség irányítja, hanem az áll­hatatosság. Isten előtt csendben tud maradni. Nyitott arra. hogy elfogadjon. Hagyja Istent dolgoz­ni, és megkoronázottnak érzi ma­gát. még akkor is. ha a szenve­dés keserű kelyhét kell kiinnia. Ma. amikor úgy tűnik, mindent lehetséges, technikánkkal megten­— Szentháromság után a 23. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mt 22, 15—22; az ige­hirdetés alapigéje: Rm 13, 1—7. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RADIO-BAN. No­vember' 25-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet D. DR. OTTLYK ER­NŐ püspök. — BÖKÖD. Október 23—25. között reformációi előadás és ige­hirdetés sorozattal szolgált a gyü­lekezetben Szabó István duna- egyházi lelkész. ni, értelmünkkel felfedezni, rend­behozni. uralkodni a teremtett vi­lágon. harcolnunk kell az állhata­tosságért, amely még mindig azt hiszi, hogy a növekedés Istentől jön. Ennek a türelemnek a jegyé­ben Isten elvárja Tőletek, hogy így tekintsetek az előkerülő ügyekre, és így hozzatok helyes döntéseket. Ebben sok testvér vi­lágszerte imádságban hordoz tite­ket. A bölcsességgel kapcsolatban (5. v.), amit kérnünk kell Isten­től. nem gondoljuk, hogy egyszer­re intelligensebbek lesztek most. mint eddig voltatok, de azt kér­hetjük a bölcsesség érdekében hogy tudjátok, minden igazság Is­ten félelmén alapul. Lehet, hogy nem nyertek jobb elméleti meg­értést. de jobban fogtok engedel­meskedni Istennek. Jobban szá­moltok vele. jobban szeretitek öt. és ez célhoz vezet, eredményhez juttat. Drága Testvéreim! Kívánjuk nektek, hogy legyen bátorságotok ahhoz, hogy Isten módszere sze­rint végezzétek munkátokat: a próbák miatt érzett őrömtől el­jussatok a megkoronáztatásig. Mert Jakab így summáz- „Bol­dog ember az. aki a kísértés ide­jén kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az "élet koroná­ját. melyet az Űr megígért az Öt szeretőknek — hogy amikor a vi­lág és saját szíve megpróbálja, meg ne csalja magát, a koronát az Isten adja ajándékba a nyer­tesnek : ez az örök élet. amit meg­ígért az öt szeretőknek. Ámen. Hans Burger (Pirabeiraba) (Ford.: Hafenscher Károly) — GYŐR—NÁDORVÁROS. A november 4-i bibliavasárnapon dr. Groó Gyula, a Teológiai Aka­démia dékánja szolált a délelőtti istentiszteleten igehirdetéssel, a délutáni szeretetvendégségen pedig „Isten útja az emberhez a Bibliában” címen előadást tar­tott. A szeretetvendégség prog­ramját a gyülekezet ifjúsága versmondással és bibliai részle­tek felolvasásával gazdagította. — JÓZSEFVÁROS. November 26-tól december 2-ig csendeshél lesz a gyülekezetben Balikó Zol­tán pécsi lelkész szolgálatával. — HÁZASSÁG. Smidéliusz Zoltán teológiai akadémiai hall­gató és Drobina Erzsébet angyal­földi lelkészi munkatárs novem­ber 3-án tartották esküvőjüket az angyalföldi templomban. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Csizmadia Sándor és felesége Kiss Julianna, lapunk hűséges ol­vasói az orosházi gyülekezet és családjuk tagjai között ünnepel­ték 50. házassági évfordulójukat. Isten áldását kívánjuk további életükre. Az énekeskönyv-sserkesstök műhelyéből URAM, MUTASD MEG UTADAT! Dallom: fcn Istene tn, én bonos ember * t. no Ho-va forduljon, merre térjen A foldtébolugo vándora, Ha es i ilag nem gy ól femo elegen, Nyomai befödte út pora, 3 a lelke görngedbü alatt ~ U- vom,rnutasdmeg utadat! Én is csak egy tébolygó vándor, Utas vagyok tanácstalan. Hányszor megindultam, ó, hányszor! S hittem, utamnak célja van. Lábam futott, de nem haladt — Uram, mutasd meg utadat! Van út, amely helyesnek látszik A tervező ember előtt, Mégsem visz végső állomásig: Megállítod a vakmerőt, S leomlik terv és akarat — Uram, mutasd meg utadat! Tanácsolj hát őrző szemeddel, Taníts járnom ösvényeden. Bűnömet szélnek szárnyán vidd el, Az vonta éjbe életem. Gyújts csillagot, vess sugarat — Uram, mutasd meg utadat! Add Lelkedet belém, a lángot. Mit földi szélvész meg nem olt. Vezéreljen csak igazságod, Mely próféták ösvénye volt. Jézus te vagy az út magad. Siess, add nékem — magadat! Scholz László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom