Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-11-18 / 46. szám

J elek—jelképek—emlékek

Kénye§ ügy?

Tulajdonképpen egyáltalán nem volt kényes ez az ügy. Inkább nagyon eszméltető, elgondolkoztató. Esetleg kényelmetlen. De akinek inge, vegye csak magára.

Néhány éve is elmúlt már annak, hogy egyik szép, színes fényképekkel gazdagon illusztrált képes hetilapunk terjedelmes riportban számolt be egyik régi vidéki városunk történelmi városmagjának rekonstrukciójáról.

Szebbnél szebb képekkel is érzékeltette a riport azt a több évtizedes munkát, amely várostörténészek, építőművészek, tervezők, műszakiak és kétkezi munkások együttes fáradozása nyomán eredeti szépségében ragyogtatta fel a belsőváros középkori eredetű épületeit.

Beszámolt a cikk arról is, hogy mennyire nehéz, költséges és hosszadalmas munka volt lakályossá, kényelmessé és komfortossá tenni a műemléki jelleg fenntartásával az ezekben az ódon épületekben levő lakásokat. Szó volt arról is, és ezt is képek illusztrálták, hogy milyen nagy és milyen szépen kivitelezett feladat volt a háború nyomán teljesen elpusztult vagy a helyreállíthatatlanságig tönkrement épületek helyére olyan újakat tervezni és építeni, amelyek teljesen modernek, nem mímelik hazug módon a régi korok régi építészeti stílusait és mégis tökéletesen beleillenek a műemléki környezetbe.

A riporter ügyesen szólaltatott meg különféle embereket arról, hogy mi a véleményük az akkor befejeződött nagy rekonstrukcióról. Tervezőket, helyi lakosokat, szakmunkásokat, városi vezetőket.

Az utóbbaik egyike szóba hozta a történelmi városmag középpontjában álló barokk plébániatemplom renoválásának a dolgát. Elmondta, hogy e munka során példamutató együttműködés alakult ki a helyi és országos egyházi hatóságok, az Országos Műemléki Felügyelőség és a város vezetői között. Azt is elmondta, hogy a templomnak a városképi harmóniához hozzátartozó toronyórája igen költséges restaurálásának gondját a városi tanács vállalta magára. Bár — úgymond — a város mai lakói már régen nem a toronyórával mérik az idő múlását

Semmi kétségem nincs afelől, hogy a megkérdezett városi vezetőnek nem állott szándékában ezzel a mondattal semmiféle kétértelmű vagy rejtett értelmű kijelentést tenni. Sok hasonló beosztású, felelős állásban levő személlyel volt hivatalos és magánbeszélgetésem az elmúlt évek során. Baráti kapcsolatokat is kiépítettem többekkel és erre mindig büszke voltam.

De a kétértelműség, a „ha akarom, ezt jelenti, ha akarom, amazt”, a „ha akarom, vemhes, ha akarom, nem” — soha, egyikre se volt jellemző. Bizonyos, hogy e nyilatkozat mögött nem húzódott meg sem cinizmus, sem provokáció. Legkevésbé pedig az a gondolat, hogy eljárt már az idő az egyház feje felett.

Megjegyzése, a toronyóráról,' mégis, éppen a hozzákapcsolható jelképesség miatt alaposan elgondolkoztatott.

Mei't volt idő hitvalló őseink korában, amikor a „templomi toronyóráról”, az egyház bizonyságtevő szolgálatáról, a keresztyének jó ügy mellett való egyértelmű elkötelezettségéről időnként tényleg le lehetett olvasni a jó időszerű cselekvésre, a megbékélés korszerű szolgálatára mindig aktuális időt. Akkor is. ha azok. akik ezt akár életük feláldozásával is leolvasták, nemhogy toronyórával, még templommal se rendelkeztek. Legfeljebb valami csűrforma, paties- falu kis épülettel, amelyet hol a német, hol a török hányt halomra.

Egyházunk mai népe azonban egyre eredményesebben tanulja meg azt, hogy hite és cselekedetei egyidejűségben, szinkronban legyenek egyrészt Isten örök és ezért mindig időszerű feladatokra kötelező szeretetével. másrészt korunk és világunk korszerű szolgálatunkat váró igényeivel.

És ez ígv van akkor is, ha anank a városnak a lakói valóban régen nem igazítják hozzá karóráikat a Fő tér ódon plébániatemplomának szépen renovált toronyórájához.

Schreiner Vilmos

Polgár Ilóisa iparművész kiállítása Zalaegerszegen

Közel egy hónapig adott helyet a zalaegerszegi Ifjúsági és Úttörőhöz Polgár Rózsa textiles iparművész kiállításának. A kiállítás megnyitása szeptember 12-én volt. Az alkalmat Tódy Éva csemballó- müvész élményt nyújtó muzsikája tette ünnepélyesebbé. A megnyitó beszédet Péter Márta művészettörténész tartotta.

Polgár Rózsa Dunántúl, még közelebbről Szombathely szülöttje. Az Iparművészeti Főiskola textil szakán végzett. Művészetének az anyaga a textil, de ezek között is leginkább a selyem. Ezzel az anyaggal dolgozik a legtöbbet.

Ä látogatót a művész által teremtett sajátos világ fogadta a kiállítóteremben. Festett selymü paravánok, dobozok és maga szőtte faliképek vették körül az érdeklődőt. Az anyag és a reá felhordott színek nagyszerű harmóniája a művész kezében alkalmas eszjcöz volt arra, hogy elvont fogalmakat is kifejezzen vele. ígv időt és teret, sőt történést, eseményt fejezett ki néhány kompozíció. Ezek között a legplaszti- kusabb a megdöntött „víztartály” volt. amelyben szinte látni véltük p megdöntés által mozgásba hozott víz hullámzását. A faliképek a múltat idézték. Közülük egyik, a P. R. monogramú gyermekkori önarckép, nosztalgiát fejez ki az elmúlt, gondtalan gyermekkor iránt, a másik, a háborúra emlékeztető falikép tiltakozás sajátos

— GYÖNGYÖS. A fiókgyülekezet október 14-én köszöntötte Scholz László hatvani lelkészt abból az alkalomból, hogy húsz éve végzi a fiókgvütekezet gondozását. A presbitérium és a hívek köszöntését Solymári Zoltán felügyelő tolmácsolta. A református gyülekezet ugyancsak köszöntötte a jubiláló lelkészt.

textiles eszközökkel az eilen, ami ugyancsak elmúlt, de szüntelenül kísért, hogy soha többé vissza ne térjen.

A színek megválasztása és alkalmazása is mélyebb, belső ösz- szefüggésről vall. A rikító színeket száműzte palettájáról a művész. Az ég kékje és a fű zöldje különböző árnyalatokban uralták a festett selymeket. Szinte az örökkévalóságot és a változó földi életet ölelte egybe ezekkel a csodálatosan megnyugtató színekkel.

A kiállításnak jelentős sikere volt. Távolabbról is vonzott érdeklődőket a megyeszékhelyre, hogy a művészetnek ezt a nem mindennapos világát megtekintsék. A kiállítás vendégkönyvébe kettőezer-hatszázhet vénén írták be nevüket, közülük többen a véleményüket is. A kiállítás rendezői szerint a megtekintők száma mintegy ötezerre tehető. A beírások között sehol egy ellenvetés. egy negatív kritika. Annál több az elismerés, az ott látott művészet nagyraértékelése.

A Zalai Hírlap jelentős cikkben méltatta a kiállítást. A cikk írója többek között ezt írta: A kiállításban „egy új, megismerésre érdemes világot fedezhetünk fel. Polgár Rózsa munkái valóban a képzőművészeti törekvések legújabb eredményeinek asszimi- lálásáról vallanak. De jóval többről is, hiszen ... hosszas kísérletezéssel, kitartó munkával sajátos textilformanyelvet teremtett az évek során.”

Akik láthattuk a kiállítást, gazdagabbak lettünk a szépség újszerű megfogalmazásának egv felejthetetlen élményével. Polgár Rózsának, aki Harmati Béla Bu- dapest-Deák téri lelkész felesége, áldást és további sok-sok alkotó évet kívánunk, hogy művészetével egyre többeket pvönvörköd- tethessen. Pintér János

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1979. november 18-án.

Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. ll. (úrv.) Káldy Zoltán, du. 6. Bach: H-moll mise. Igét hirdet Harmati Béla. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Rutt- kay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttktay Levente. Rákóczi út 57, b. de. 19. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. ll. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 3. Boros Károly. Gyarmat it. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Drobina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágil Gyula. Soroksár-Ü.itelep de. fél 9. Vi- rágh Gyula. Pestlőric de. 10. Matúz László. Pestlőric, Erzsébet-telep de. 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bony- nyai Sándor. Kispest Wekerje-telep de. H. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de, 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota, Kistemplom de. 10. Rákosszentmihály de. fél ll. Karrier Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél ll. Szalay Tamás. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil. de. fél 11. (német)., de. 11. (úrv.) Ottlyk Ernő, du. 6. Koren Emil. To- roekó tér de. fél 9. Ottlyk Ernő. Óbuda de.‘ 9. Görög Tibor. de. 10. Vámos József XII. Tartsay Vilmos u. ll. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér du. fél 7. Takács József. Pest- hidegkút de. fél ll. Takács József. Mo- dori u. 6. de^ 10, Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Missura Tibor du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Mjssurn Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rozsé István. Budafok de. 11. (úrv ) Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11.

evangélikus elet

A Masvarorszáffi Evangélikus Esvház Saltőosztálvának lapis Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi Gviirgv Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egv évre 200.— Ft Arusítia a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302

«Ti

«43«

79.3426

Atbenaeuro Nyomda. Budapest Rotációs maeasnyomás Felelős vesető:

Soproni Béla vezérigazgató

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül oda kell állnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja. amit megérdemelt, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszát” (2 Kor 5, 10).

VASÄRNAP. — „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok. zörgessetek, és megnyitta- tik nektek” (Mt 7,1 — Zsolt 91, 15 — Mt 25,31—46 — Zsolt 143). Jézus azt kívánja: legyünk teljes bizalommal Isten iránt, mint Atyánk iránt. Ö tud rólunk, és megadja, mindazt, amire szükségünk van. Ha kérésünk mégsem teljesül, akkor vagy rosszul kértük, vagy nincs is arra szükségünk. „Az Ür az én hű pásztorom. És megtart oltalmában, Azért meg nem fogyatkozom, Semminemű javában” (368. ének 1. vers).

HÉTFŐ. — „Akkor majd megtudjátok, hogy nem hiába tettem mindazt, amit tettem (Ez 14.23 — Jel 14,7 — Jn 5,19—24 — Péld 23,29—35). Vannak „miért-korszakok” életünkben. Miért történt ez vagy az életemben? Miért vagyok olyan, amilyen? stb. Csöndességünkben. Istenre figyelésünkben meghaílhatjuk Isten válaszát. Ez a válasz többnyire valahogy így hangozhat :„Sziik- séged van rá!” „Mind jó, amit Isten tészen. Dorgálása nem tesz kárt. Nem célja, hogy megemész* szén. «Bár nyűit keserű pohárt; Hát eltűröm. Mert az üröm Kezéből Istenemnek Orvosság lesz lelkemnek” (376. ének 5. vers).

KEDD. — „Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és tanítványaim lesztek” (Jn 15,8 — Jer 17.7—8 — 1 Möz 19,15—23 —

Péld 24.10—12. 15—20). Istent dicsőíteni nemcsak azt jelenti: hála. köszönet. Hanem azt is. hogy tesszük akaratát. Vagyis: szeretjük az embereket, jót cselekszünk, békét munkálunk. ..Te hozzám mindennap Kegyelmes vagy.. Istenem; S én ne lennék-e az Ahhoz, ki vét ellenem? Ne szeressem-e azt. Kinek Te Atyja vagy” (443. ének 6. vers).

SZERDA. — „Téríts meg. Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napiainkat, mint régen voltak” (JSir 5.21— Róm 2.4 — Zsid 13.1—6 — Péld 20.19 —24). A próféta szomorkodása a

város romjai mellett pozitív: Isten kegyelméhez fordul. Tudja, hogy az Istenhez visszatérés után várhatja csak az áldott napok visszatérését. Változz meg belül, és megváltozik körülötted a világ kívül! „Azért az Orra építek. Nem saját érdememre. Szívem erős bizodalma az Istennek kegyelme” (349, ének 3. vers).

CSÜTÖRTÖK. — „Maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik. bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégvenitsen minket eljövetelekor” 1 Jn 2.28 — Zof 3,12 — Zsid 13,7—9a — Péld 21, 1—8). Krisztusban maradni nehéz helyzetekben, csalódásokban azért lehet, mert Ö tart bennünket. S ahogy a szőlővessző úgy terem gyümölcsöt, hogy rajta van a tőkén — a mi életünkben is a Krisztusban maradás nem passzivitás, hanem cselekvő élet halálig, visszajöveteléig. „Gyorsan folyó időmet Az Úr nem adta hiában” (453. ének 1. vers);

PÉNTEK. — „Istenünk ereje mindazoknak a javára van, akik őt keresik, de hatalma és haragja fordul mindazok ellen, akik őt elhagyják” (Ezsd 8,22 — Jak 4.4 — 2 Thess 2,13—17 — Péld 21.13—16. 21—23). Ezsdrás bátran indul haza veszélyes utakon Bábelből. Arra a hatalmas Istenre bízza magát, aki tud segíteni. Erre a napra is ezzel az Istennel indulok munkámra, emberek közé! „Te vagy reményem sziklaszála, Erősségem, én Istenem!” (24. ének 1. vers).

SZOMBAT. — „És íme. nagy vihar támadt a tengeren, pgy- hogy a hajót elborították a hullámok. Ö pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” (Mt 8,24—25 — Zsolt 9,11 — Préd 3,1—11 — Péld 23,15—26). Kell-e ennél az igénél nagyobb biztatás? Hullámok, veszély, s kísértés rajtam. És mintha Ö ki lenne mindebből kapcsolódva. De nem! Lehet kiáltani, s a megtapasztalás csodás! Az egyház holnapja is ezért biztos: Ö a garancia! „Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett ...” (262. ének 2. vers).

Görög Zoltán (Kélboüony)

/

Magyar zsoltárok

címmel kórusgyűjtemény jelent meg a Református Sajtóosztály kiadásában. A kötet a genfi zsoltárok feldolgozását tartalmazza, mégpedig magyar szerzők által. Ismeretes, hogy Kálvin csak a zsoltárok éneklését engedte meg az istentiszteleten. Álláspontja szerint Isten egyedül Igéje által dicsőíthető. Ezért az istentiszteleten csak olyan zenének van létjogosultsága, amely az igével van összekapcsolva: ez pedig a vokális zene, konkréten a zsoltárok egyszólamú éneklése. Kálvin éppúgy, mint Zwingli, az éneket az ima rovatába sorolja. Számára az ének. az ima mellett egy második, egyenrangú imaformát jelent.

Először maga Kálvin alakította ki a zsoltárok francia szövegeit. De azután ezt visszavonta és T. Béza és Cl. Marót ültette át versekbe az összes zsoltárokat francia nyelvre. A dallamokat elsősorban L. Bourgeois szerezte (124 dallamból 81-et). Házi muzsikálás, templomon kívüli bemutatás és oktatás célját szolgálták a kórusra való zsoltárfeldolgozósok. Elsősorban Cl. Goudimel műveire gondolunk, aki három sorozatban is feldolgozta a zsoltárokat. (Bonyolult zsoltármotetta — egyszerű polifónia — és homofon harmóniákban való feldolgozás formájában.) Goudimel letétiéi népszerűsítették a dallamokat.

A GENFI ZSOLTÁROK MAGYARRA VALÓ ÁTÜLTETÉSÉ Szenci-Molnár Albert műve volt. „Három ember munkáját végezte

egyedül. A műfordítót, a muzsikust és a költőt egyesítette magában” — írja az előszóban Arany Sándor.

Sajnos a zsoltáréneklésben is bekövetkezett az eredeti ritmikus forma eltorzulása (akárcsak evangélikus koi'áljainknál:). A 18. században Maróthi György debreceni kollégiumi matematikaprofesszor küzdött a zsoltárok ritmikus éneklésének helyreállításáért. Századunkban Árokháty Béla látott hozzá — kiváló felkészültséggel — a ritmikus zsoltáréneklés elfogadtatásához. Igen fontos, hogy ő hívta fel először Kodály Zoltán figyelmét a református zsoltárokra. Cselekedetét igazolja, hogy Kodály élete folyamán 7 zsoltárt dolgozott fel, és többször kijelentette. hogy a református zsoltár nem egy felekezet féltékenyen őrzött kincse, hanem egyenesen magyar kulturális érték.

1948-ban jelent meg a mostani református énekeskönyv. Ádám Jenő és Csomasz Tóth Kálmán érdeme, hogy másfél évszázad után a zsoltárok újból ritmikus formában szerepelnek benne.

A MOST MEGJELENT KÓ- RUSGYÜJTEMÉNY sok neves zeneszerző alkotását tartalmazza. A nevek felsorolását mellőzve csak azt emelem ki, hogy több Kodály-íeldolgozás is szerepel benne.

Az elmúlt években sorban jelentek meg eavházi kórusgyűjtemények : 1968-ban a baptista

.,Evangéliumi -Vegyeskarok'’ — 1977-ben evangélikus egyházunk

„Karénekes-könyve” — ugyancsak 1977-ben a római katolikus egyház „Kórusok könyve” c. gyűjteménye. Református vonatkozásban meg kell említenünk, hogy már 1969-ben megjelent a lelkész- és kántorképzés céljára jegyzetként egy kiadvány, de könyvalakban most először vehetünk kézbe egy református kórusgyűjteményt.

E KIADVÁNY JELENTŐSÉGE GYÜLEKEZETI SZEMPONTBÓL

elsősorban az, hogy az énekkari feldolgozáson keresztül megszeretteti ezeket a dallamokat. Természetesen elsősorban református testvéreink régi szívügye valósult meg a „Magyar Zsoltárok’ kiadásával. De nekünk, evangélikusoknak is. külön örömöt jelent egyrészt, hogy evangélikus zeneszerzők is képviselve vannak (Re- zessy László, Kapi-Králik Jenő, Sulyok Imre, Fasang Árpád, Szokolay Sándor), másrészt nagy nyereség, hogy szeretjeinek benne azok a zsoltárok is (0, 25. 42. 65, 90, 134, 150), melyek majd benne lesznek most születő új énekes- könyvünkben is. Bár náluhk nem a zsoltáréneklés ■ áll a középpontban, ezekre az énekekre okvetlenül fel kell figyelnünk.

AMIKOR ÖRÖMMEL ÜDVÖZÖLJÜK a „Magyar Zsoltárok” megjelenését, egyben kívánjuk, hogy Isten áldása kísérje ezt a gyűjteményt és lehessen a gyülekezeti éneklés és az énekkari szolgálat gazdagodásának eszközévé.

Gáncs Aladár