Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-11-11 / 45. szám
Diakóniai szemmel az NSZK-ban AZ EGYHÁZAK KAPCSOLATÁNAK egyik fontos területe a diakóniai tapasztalatok cseréje. Dr. Schober, az európai diakóniai munkaközösségnek ;s elnöke, és az NSZK-beli evangélikus egyházak diakóniai szolgálatának is a vezetője. Meghívására, egyházunk diakóniai delegációjaként utaztunk október elején a bajor és a württembergi evangélikus diakóniai munka tanulmányozására, feleségemmel és Blázy Lajos diakóniai ügyvivő lelkésszel. A kölcsönösség jegyében néztük meg az ott folyó diakóniai munkát, és adtunk ugyanakkor tájékoztatást a magunk diakóniai látásmódjáról és szolgálatunk lényegéről. TÖRTÉNELMILEG A LEGELSŐ ÉS LEGNAGYOBB bajor diakóniai intézmény Neuendet- telsauban van. Még 1854-ben indította el a diakóniai lelkületű Lőhe, aki ott helyi lelkész volt. Azóta egész városnegyed alakult ki, amelyben, több száz diakóniai munkás gondozza az öregeket, fogyatékos gyermekeket. Bajorország sok más helyén is működik ennek a központnak vidéki részlege. A számbeli adatok igen nagyok, hiszen a bajor evangélikus tartományi egyház egymaga több milliós taglétszámú. Reggeltől estig jártuk a különböző intézményeket, s beszélgettünk a vezetőkkel, gyógypedagógiai tanárokkal, gondozottakkal. MÜNCHEN KÉTMILLIÓS VAROS LETT, tehát akkora, mint Budapest. Itt olyan diakóniai munkaágakkal' ismerkedtünk, amelyek lelki betegekkel vagy válsághelyzetbe került emberekkel foglalkoznak. Megdöbbentő adatokat hallottunk a kábítószer áldozatairól, az alkoholistákról, a férfi és nő eltorzult viszonyának változatairól. Sok a családi válságnak kitett gyermek. <A felbomló házasság a melegágya a különféle leki megrázkódtatásnak. Az egyház tanácsadói és segítő szolgálata igyekszik felkarolni a, „bajba jutott embert. Nagy szeme}yi apparátus áll ren- delkezésréyezen a téren. Mindenképpen önfeláldozó munka a mások bajának átvétele, de hűséggel szolgálnak a diakóniai munkások akkor is, ha az eredmény százalékosan kicsiny marad. STUTTGARTBAN VAN A DIAKÖNIAI KÖZPONT. Hatalmas, modem, beton-üveg épületben koordinálják az NSZK tartományi egyházaiban, vagyis egyházkerületeiben folyó diakóniai munkát. A kilenc osztályra tagolódó szervezettség egy minisztérium munkájára emlékeztet. A reggeli áhitatok fogják össze gyülekezetbe a diakóniai apparátus szolgálattevőit. Lényegében itt egy harminc milliós evangélikus egyház diakóniai szolgálatát szervezik és irányítják. A DIAKÓNIAI MUNKÁSOK KIKÉPZÉSE iránt sokat érdeklődtünk. Az egészségügyi és egyházi kiképzés alapjai közösek a miénkkel. Nagy gondot fordítanak az ápolónői szakismeretekre. Az öregekkel és a fogyatékos gyermekekkel való foglalkozásban sok eredményt értek el. De mintha kevesebb lenne az egyházi és hitbeli ismeretek hangsúlyozása. Ezen a téren a mi diakóniai teológiánk érvényesítése és gyakorlata többletet jelent. SZOLGÁLATAINKNAK sokoldalú lehetőséget biztosítottak. Igen sok értékes személyi kapcsolat létesült. A hosszan tartó betegségben szenvedő bajor püspök helyett két egyházfőtanácsos fogadott minket az egyházi vezetés képviseletében. Az intézményekben mindenütt tájékoztatást adtunk egyházunkról és diakóniai munkánkról. Ezen kívül három előadást és egy igehirdetést tartottam. Neuendettelsauban ötszáz ember jelenlétében, fúvós zenekari és egyéb számok kíséretében egyórás előadást tartottam egyházunk életéről és diakóniai munkánkról. Ezt kérdések és hozzászólások követték. A baráti és testvéri szándékú szavakért voltam hálás. De akadtak negatív hangok is. amelyek tájékozatlanságból származtak. Stuttgartban az istentisztelet utáni előadásokat nemcsak a jelenlevő gyülekezet, hanem az egyházi kórházban még további nyolcszáz személy hallhatta a szobájában, fejhallgatóval. Ho- henstaufenben új diakóniai otthon felavatásán tartottam előadást, amit szintén hozzászólások követtek. A stuttgarti diakóniai központ munkatársainak pedig igehirdetéssel szolgálhattam. A KÜLÖNBÖZŐSÉGEK a két egyház eltérő helyzetéből fakadnak. Az NSZK-ban az állam és az egyház nincs elválasztva egymástól. Kötelező egyházi adó van, amit csak az nem fizet, aki külön aktussal kilép az egyházból. A diakóma bevételeinek kétharmada állami, és csak egyhar- mada származik egyházi forrásból. Az intézményeknek inkább kórházi vagy szanatóriumi, mint egyházi jellegük van. A helyzetet ■tszövj az a kapitalista gondolko- ású vonás is, hogy luxusintézetet is fenntartanak, ahol igen magas az öregek által befizetett összeg. Ez ma egy München melletti öregotthomiban, Otto Brumn- ban havi ezerhétszáz márka, de van otthon, ahol havi háromezer márkát kell fizetni. Bruckberg- ben a fogyatékos fiatalok számára 8 hátaslovat is tartanak, hogy azok segítségével végezzenek testgyakorlást. A mi otthonaink nem haszonra vagy szanatóriumi luxusszolgáltatásokra rendezkednek be, hanem elsősorban gyülekezeti hátterűek. Ez az egy- háziasság jellemző egész diakóniai munkánkra. A DIAKÖNIAI LELKÜLET, vagyis a Jézus Krisztus nevében történő testvéri szeretet gyakorlása az a közös nevező, ami ösz- szeköt bennünket. A bajba jutott emberen való segítés területén cseréltünk tapasztalatot, gyarapodtunk az ismeretben, a hitben és a szeretetben. így jártunk diakóniai szemmel az NSZK-ban, Ottlyk Ernő Kapiné M. Erzsébet: AZ ÜVEGFALON AT Az üvegfalon át Drága kisfiam, Olyan borzasztó volt Látni téged Lázban égő testtel Bíborpirosan! Nem mehettem oda, Hogy betakarjalak, Nem engedtek hozzád, Hogy megcsókoljalak — Nem simogathattam Forró homlokod; Üvegfal volt köztünk, Mely elválasztott! Szólni sem mertem, hogy Ne zavarjam álmod, Hisz talán éppen ez Hozza gyógyulásod; * Csak néztelek némán S úgy dörömbölt bennem A vágy, hogy a falat, '■*» Ezt a könyörtelen Hideg üvegfalat Szétzúzzam, betörjem! S aztán pár nap múlva Ismét ott álltam Az üvegfalnál — Te drága kicsikém Akkor már játszottál - S röpülve tártad ki Két karod felém! És mijyen borzasztó Volt a csalódásod. Mikor két kis karod, Mely ölelni vágyott, Beleütközött az üvegfalba, Mint kismadár szárnya Kalitkaoldalba S csalódottan nvomtad Orrocskád a falhoz; ;— Szívem facsarodott, Hogy nem szoríthatlak Még mindig magamhoz! — S ez a kín egy gondolatot szült bennem. Irgalmazz,, hogy egykor Téged Ne üvegfalon át — hanem Színről-színre Láthassalak ISTEN! + Tomka Gusztáv 1891-1979 Abban a környezetben, ahol a fasizmus évei alatt idegen eszmék hódítottak, ahol kockázatos volt „Hűséggel a hazához” élni és tanítani, vagyis Bonyhádon az evangélikus gimnáziumban működött Tomka Gusztáv lelkész, hitoktató. Számtalan tanftvánva köszönheti neki a világos látást, az egyértelmű állásfoglalást, hogy itt e parányi hazában „élned és halnod kell”. Tomka Gusztáv — vagy ahogyan diákjai hívták —, Guszti bácsi, két és fél évtizeden keresztül nem csak a hit tudományát oltogatta a növendékekbe. de egész éleire szóló tanítást nvúitott helvtálláshoz, becsületes, igaz keresztyén gondolkodáshoz, és életvitelhez. Ezért már életében megkülönböztetett szeretettel és tisztelettel gondoltak mindenkor reá tanítványai. Még inkább akkor, amikor hírét vették halálának. Mert 1979. augusztus 29-én hazaszólította szolgáját az élet és halál Ura. Tomka Gusztáv ekkor már 25 éve nyugdíjban élt és 88 esztendős volt. Noha Budapesten töltötte utolsó éveit, mégis ott kívánt megpihenni, ahol egy emberöltőn keresztül hintett jó magot a diákszívekbe, a bonyhádi temetőben. Temetésén a volt tanítványok közül Kari Béla nagv- mánvoki. Klenner Gvula báta- anáti. H. Németh István szekszárdi és Krähling Dániel bonyhádi lelkészek szolgáltak. Legyen emlékezete áldott! A felpcci műemlék templom felújítása AKI A SOKORÓ FELÖL KÖZELÍTI MEG FELPÉCET, annak rögtön szembetűnik a falu közepén levő emelkedőre épült, tszo- katlan toronysisakot viselő, friss színekben pompázó evangélikus templom. Ha közelebbről veszi szemügyre az ide érkező, mint a kamaszlány, szégyenlősen rejti „új ruháját” az őszi színekbe öltözött fák ritkuló lombjai mögé. Pedig hivalkodnia kellene szépségével, amelyért dicséret és hála illet sokakat: minden bizonynyal elsősorban á gyülekezet lelkészét, Dombi Lászlót, aki hajlott kora ellenére is bátran merte belevágni a fejszét egy ilyen „kemény fába”. De a „ía” engedett, és október 14. napfényben fürdő délelőttjén dr. Ottlyk Ernő püspökkel és sok más vendéggel együtt gyönyörködhettünk az istentiszteletre menet a megújított templom szépségében. A lelkész után az építőket, az áldozatot vállaló gyülekezeti tagokat illeti a tisztelet és dicséret. De első helyen kellene szólni arról a bőkezű segítségről, melyet államunk nyújtott az Országos Műemléki Felügyelőségen keresztül a régmúlt , emlékeit viselő templom felújítására. Ez a segély meghaladja a felújításra fordított költségek felét. AZ ISTENTISZTELET az ilyenkor szokásos keretei- között zajlott le, melynek igehiröatői szolgálatát az ünnepi alkalom vendége, a püspök végezte zsoltárige alapján. Az Isten háza iránti szeretetni beszélt, amely megmutatkozott a templomépítő ősök munkájában. De hasonló áldozatról és egyházszeretetről tanúskodnak a most megújított templomfalak is, amely egy gyülekezet belső, lelki életéről is képet ad. Ez a ház legyen olyan otthon, amelyben laknak is és nemcsak azért tették széppé, hogy kifelé büszkélkedhessenek vele. A közgyűlésen Dombi László azzal kezdte szavait, hogy jóleső kötelességének tesz eleget, amikor a megjelent vendégeket köszöntheti, köztük is első soron Ottlyk Ernő püspököt, aki már négy alkalommal járt a gyülekezetben. Részletesen beszámolt a templom történetéről, és a felújítási munkálatokról. A beszámolóból ■ megelevenedett egy ősi evangélikus gyülekezet és templom múltja. A KORÁBBI FELJEGYZÉSEKET a történelem viharai nem kímélték, de a megmaradtakban olyan feljegyzések találhatók, melyek a gyülekezet és egy korábbi templom török hódoltság előtti létét tételezik föl. A följegyzés kőfalról is beszél, mely az egykori templomot védőfalként vette körül, és amelynek nyomai ma is megtalálhatók. A korábbi templomot körülvevő temető létét igazolják a meszesgödör ásásakor előkerült emberi csontok. De a legkézzelfoghatóbb bizonyítékok erre nézve egy keresztelő kanna 1566-os bejegyzéssel, egy zománcozott ezüst boros- kancsó 1568-ból és egy, ugyancsak ebből a korból származó úrvacsorái kehely német nyelvű felirattal. Ezeket a tárgyakat elrejtették a nehéz időkben, hogy tanúi lehessenek annak, hogy itt evangélikus gyülekezet létezett ős idők óta. Csaknem száz évvel későbbről való egy másik kehely, melynek a felirata bizonyítja, hogy a 17. század közepe táján az egész falu evangélikus lehetett, mert a felirat így hangzik: „A felpéci egész falu csináltatta”. Talán a rajta olvasható évszám a török dúlás utáni első templom építésének a dátuma is lehet. Mindenesetre számos jel utal arra, hogy ez idő tájt már ismét volt temploma a gyülekezetnek. Ez a templom azonban nagyon kicsi lehetett, és 1752-ben az összedőlés veszélye fenyegette. A bővítésre benyújtott kérelmet elutasították, és csak -a régi renoválását engedélyezték. Huszonkét évvel később azonban újabb tatarozásra szorult az épület, és a híveknek csak kis része fért be az istentiszteletek alatt. Az újabb bővítési kérelem 1775. október 23-án meghallgatásra talált, mely igen nagy örömöt váltott ki a gyülekezet tagjaiból olyannyira, hogy 1777-ben Perlaki Gábor nemes- dömölki szuperintendens felavathatta, az akkor még torony nélküli templomot, melyhez II. József engedélyével csak 1794-ben épülhetett meg a torony. A múlt század elején a templom eredeti stílusát megváltoztatták. Két külső feljáratot építettek a karzatokhoz és egy úgynevezett cintóriumot. Ezek a mostani renoválás során lebontásra kerültek és a műemlékvédelem utasítása szerint az eredeti stílust igyekeztek visszaállítani, ahol erre még lehetőség adódott. A KERÜLET PÜSPÖKE KÖSZÖNETÉT MONDOTT a gyülekezetnek, az Országos Műemléki Felügyelőségnek, a helybeli termelőszövetkezetnek a segítségükért, ami mutatja az állam és egyház jó viszonyát, és azt, hogy megtaláltuk a helyünket ebben a társadalomban. Köszönetét mondott a 68 éves Dombi László lelkésznek a nagyarányú építkezés megszervezéséért. A jelen levő lelkészek: Sü- meghy József, Laborczy Zoltán, Tekus Ottó és Tóth Sándor az örömben való osztozás testvéri szavaival köszöntötték az ünneplő gyülekezetei és lelkészét. AZ ÜNNEPI ISTENTISZTELETRE SZŐLŐ MEGHÍVÓ 48. Zsoltárból választott igéje tömören fejezte ki ennek az együttlét- nek a lényegét: „A Te kegyelmedről elmélkedünk, ó Isten, a Te templomodnak belsejében.” A feipéci gyülekezet eiei jól kiválasztották a templomépítésre alkalmas helyet. Sok áldozatról és hányattatásról beszélnek a gyülekezet történetét rögzítő sorok. Azt kívánjuk a felpéci testvéreknek, hogy ez a templomért hozott áldozatuk ne csak egyszeri alkalom legyen az emberöltő alatt, hanem készek legyenek meghozni a maguk áldozatát az elkövetkező napokban is templomért, gyülekezetért és egymásért. Kőszeghy Tamás NAMIBIA! EGYHÁZI VEZETŐ ÜJ TISZTSÉGBEN 1 Dr. Lukas de Vries, a főként fekete bőrűekből álló namíbiai evangélikus egyház 41 éves elnöke, aki évek óta töltötte be már ezt a tisztet, most megválik hivatalától, és a Dél-Afrika által kinevezett kormányzó hivatalában fog dolgozni. De Vries hosszú ideig a dél-afrikai kormány Namíbia-politikájának legélesebb bírálói közé tartozott, de az utóbbi időben egyre jobban eltávolodott a namíbiai felszabadító mozgalomtól (SWAPO). Az egykori egyházelnök egyre elevenebben foglalkozott napi politikai kérdésekkel, és ezért nem jelöltette magát újraválasztásra. A 120 000 lélekszámú egyház 130 tagú zsinata szeptember végén Hendrik Frederik 44 éves lelkészt választotta egyházelnökké. Frederik lelkész Namíbia déli részén született. Kezdeti teológiai tanulmányok után evangélistaként működött, majd újabb teológiai tanulmányok következtek, és 1968-ban gyülekezeti lel- készi szolgálatba kezdett. 1972- ben egyháza főtitkárává választották. Hazájának politikai kérdéseiben ő is világos álláspontot képvisel.