Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-10-21 / 42. szám

4s> öKumené @ öKumené öKumené A Lett Evangélikus Egyház ünnepe DZINTARZEME. AZAZ BO- ROSTYÁNKÖFÖLD a lettek or­szágának régi neve. A tenger mé­lyéből előkerülő kincseket, évszá­zadok óta veti itt partra a víz. Ha a napfény felé tartunk egy- egy szép borostyánkő darabot, sokszor látunk különböző anya­gokat, ritkán még falevél darab­kákat vagy rovarokat is bennük. Ki tudja, milyen messziről üzen­nek! Évezredek emlékei simul­nak a tenyerünkbe. A daina, a népdal a lettek folk­lór kincse. Krii janis Barons, akit a nép ..a daina atyja” névvel tisztelt meg, nyolc kötetben 218 ezer népdalt adott ki századunk fordulója táján. A harmincas években még 32 ezer újabbat gyűjtöttek ehhez. A világ legter­jedelmesebb népmese-kiadása ti­zenöt kötetben nyolcezer mesét és mondát tett közzé. Megannyi kincs, mint a box-ostyánkő! Jo­hann Gottfried Herder, a német író és költő, kritikus és filozó­fus, aki 1784 és 1789 között a ri­gai evangélikus dómtemplom lel­késze volt, így írt erről: ,.Ez a dalkincs. a nép archívuma, amelyben Szavakba foglalva min­dén együtt van. Az ismereteik, a vallásuk, a szellemi aktivitá­suk, a hajdani események, az élet örömei és szenvedései.” A RÉGI NÉPDALOKRA. DAI- NÁKRA EMLÉKEZTETŐ VERS­SEL. a múlt század jeles lett költője, Juris Alunans gondola­taival köszönthettem D. dr. Janis Matulis érseket, a Lett Evangé­likus Egyház vezetőjét, egyhá­zunkat képviselve. D. dr. Káldy Zoltán püspök-elnök megbízásá­ból, szeptember 23-án, a rigai dóm templom ban tartott ünnep­ségen. A költő arról beszél, hogy már az is nagy dolog lenne, ha mindenki közülünk csak egyet­len egy jó magot vetne el, mert már ebből is sok-sok arany ka­lász nőhetne föl. A 350 ezer lel­kei számláló Lett Evangélikus Egyház érsekét .tízéves egyház- vezetői jubileumán az élet kü­lönböző területein nemcsak egy jó magot, hanem sok-sok jó ma­got elvetett magvetőként, gazdag aratást betakarító egyházi mun­kásként üdvözölhette a gyüleke­zet. a lelkészek, a sok ökumeni­kus vendég. A HÁROM ÓRÁS ÜNNEPI IS­TENTISZTELETEN a zsúfolásig megtelt templomban elsőnek Ju- venalij metropolita köszöntötte Matulis érseket. Pimen pátriár­ka, az Orosz Ortodox Egyház ne­vében a testvért, az ökumenikus gondolat hordozóját, az egyház és a nép ügyének képviselőjét köszöntötte és átadta az Ortodox Egyház magas kitüntetését, a Szent Szergij érdemrendet. A Lutheránus Világszövetség kép­viseletében dr. Paul Hansen eu­rópai titkár volt jelen és képvi­seltették magukat a finn evan­gélikusok. Az Észt Evangélikus A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lel­kész! Hivatalokat és a Gyüle­kezeteket, hogy az 1980. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály kéri, hogy az Evangélikus Naptár megrendelésen más iratterjesztési anyagot ne ren­deljenek á Gyülekezetek, ki­zárólag ezt a kiadványt, A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sorrendjében igyek­szik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett megrendelése­ket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. A Sajtóosz­tály kéri megrendelőit, hogy a kiadványból csak a szük­ségletnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. A Naptár ára: 20,— Ft, Egyház nevében Hark érsek, a Litván Evangélikus Egyház kép­viseletében pedig Hatvanas püs­pök szólt. Jelen voltak a lettor­szági más egyházak is, a római katolikusok, a baptisták és ad­ventisták. Megható jelenet volt, amikor a Záró oltári szolgálat keretében két ortodox metropo­lita és egy evangélikus lelkész osztotta az áldást. Az ünnepről fölvételt készített a nyugatnémet és a norvég televízió. 1 DR. JANIS MATULIS ERSEK többször járt mór hazánkban. Teológiai Akad&miánk tisztelet­beli doktora és az elmúlt tíz év­ben a kétoldalú kapcsolatokon túl a Lutheránus Világszövetség, az Egyházak Világtanácsa, a Keresz­tyén Békekonferencia és az Euró­pai Egyházak Konferenciája mun­kájában egyházunk püspökeivel, képviselőivel együtt dolgozik. A Lett Evangélikus Egyháznak 214 gyülekezete és 98 lelkésze van. A Lett Szocialista Köztársaság fővárosában, Rigában tizenöt evangélikus templomukból a dómtemplom mellett, a Gertrud- templomban vettünk részt vasói^- nap este lelkészavató istentiszte­leten. Három új lelkészt indítot­tak el a szolgálatra, közülük az egyik a szomszédos Litvániából származik, de Rigában tanult. Néhány éve Matulis érsek egy­házkerületéhez kapcsolódtak a távoli, szibériai evangélikus gyü­lekezetek is. A Lutheránus Vi­lágszövetség képviseletében dr. Paul Hansen európai titkár vé­gig látogathatta Kazahsztán evangélikus gyülekezeteit, ame­lyek jórészt német nyelvűek. Al­ma-Ata, Karaganda, Dusambe. Celinograd, Frunze és a többi tá­voli város gyülekezetei Rigába küldhetik azokat a fiatalokat, akik teológiát szeretnének tanul­ni. Az egyik rigai lelkész meg­bízást kapott a távoli testvérek rendszeres meglátogatására. Megható a lett evangélikusok vendégszeretete. Mindkét isten- tisztelet után körülvették a szol­gálatvégzőket, sok-sok virággal kedveskedtek, kérdéseket tettek föl és ajándékokat hoztak. A dómtemplom férfikórusa alapos felkészültségről tett bizonyságot. A liturgiából nem sokat értet­tünk, de az énekeket együtt tud­tuk énekelni, mert ismerősek voltak a dallamok. • A KÜLFÖLDI VENDÉGEKET FOGADTA az egyházügyi hivatal elnökhelyettese. Meglátogattuk Salaspilst, a koncentrációs tábor helyén készített megrendítő em­lékművet, ahol virágot helyez­tünk el a mártírokra emlékezve. Matulis érsek otthonába is meg­hívott minket, és megismerked­hettünk feleségével, aki a rigai Nemzeti Színház jelmeztervezője. Egy ajándékba kapott boros­tyánkő darabot forgatok a ke­zemben. Mennyi mindent rejt magában! Előcsillan belőle a ten­ger, ahogyan a repülőgépről lát­ni, a sok tornyú szép vgros, Ri­ga. És ott van benne sok ked­ves arc. név szerint ismerteké és idegeneké. A Szovjetunióban, Lettországban, Borostyánkőföl­dön jártam, testvérek között. Harmati Béla WARTBURGI NAPLEMENTE Lángol az ég a vár mögött. Mintha jel volna! Ott szivek lobogtak. , égő szivek dobogtak: Árpádházi Erzsébet Krisztusért s kenyérre éhezőkért égő, meleg szíve... „György lovag" Krisztusért s igére éhezőkért égő, bátor szíve. Bár ilyen égő szivek mindenütt ezerszám lobognának és melegítenének! Lobbantsd fel szívünkben lángodat, Szentlélek! Türmezel Erzsébet Trajtler tábor orgona jd’téka Finnországban Trajtler Gábor, Országos Egy­házunk egyházzenei előadója, or- gopaművész, egyhónapos kőrút­ján Finnországban orgonahang­versenyeket adott. Útját a finn egyház kántoraiból szervezett igen neves kórus meghívása tet­te lehetővé. Ez a kórus az el­múlt évben hazánkban is járt, több helyen énekelt, s a körút során meglátogatták és tanulmá­nyozták a fóti kántorképző inté­zetünket is, és annak munkáját, amit akkor Trajtler Gábor mu­tatott be nekik. Ebből a szakmai találkozásból született ez a hang- versenykörút, amit magyar rész­ről a Filharmónia szervezett. Két-három naponként szolgált Trajtler Gábor hangversenyeken. Volt. ahol prédikált is. Műsorán lőleg Bach és magyar szerzők szerepeltek. A finn kritika igen el is merőn szólt róla, kiemelve az előadások nemességét, jól értel­mezett zenei elemzését, erőteljes, bátor színezését. A magyar mű­vek közül kiemelték a középkori Bakfark Fantáziáját. tpvábbá Kapi-Králik Hallelu.jáját és Su­lyok Imre Szonátáját. Ezekben a művész különösen is kihasználta a művek sokoldalú lehetőségeit. A hangversenydarabok csúcsá­nak Liszt Bachra emlékező mű­vét, a B-A-C-H-t értékelték, kü­lönösen is ’ a meghökkentő drá­mai részeket. Szolgált falun és városon, kis templomokban, és Európa-hírű orgonák mellett egyaránt. A kö­zel tucatnyi hely közül kiemel­kedtek Turku, Seindjoki, Joen- suu, Provoo, Vaasa. Két helyen a sajtó küldöttei is körülvették és kiemelten kö­zölték nyilatkozatát a magyar zenei oktatásról, egyházzenei éle­tünkről és feladatainkról, készü­lő énekeskönyvünkről. Itthon — túl immár más je­lentős nyári egyházzenei esemé­nyeken, köztük a Lutheránia nyugat-németországi útján — kérdeztük Trajtler Gábort finn tapasztalatai és élményei felől. Három pontban foglalta össze tapasztalatait. L A finn egyház­zene igen magas színvonalú, szerzőik termékenyek- A kórus­kultúra igen fejlett, amit egyhá­zi kórusversenyek, is mozgatnak. 2. Kántoraik komoly, képzett szakemberek — és hivő, sok- gyermekes családban élnek. 3. Orgonáik magas színvonalúak, amelyeket bátor tervezéssel, szé­pen építenek. COGGAN ÉRSEK FINNORSZÁGBAN Dr. Frederick D. Coggan can­terbury érsek és felesége szep­tember 2—6-ig evangélikus egy­ház meghívására látogatást tett Finnországban. A négynapos lá­togatás során az egyházi élettel ismerkedett Turkuban és Helsin­kiben. Házigazdája Mikko Juva érsek volt. Dr. Urho Kekkonen finn köztársasági elnök is fogad­ta a canterbury érseket. Ez volt az első eset, hogy a canterbury érseki szék birtokosa Éinnország- ba látogatott. Negyvennyolcezer gyermek és Buga bácsi Megcsúszott a raktárpince lejáratánál. Napokig nyomta az ágyat. De orvos nem látta, hiszen az pénzbe került volna, amiből meg a legkevesebb volt. így ment el az apám évek során akkumulált, ke­zeletlen nyavalyák következtében is olyan idős korában, amit ma úgy tartunk számon, mint a legaktívabb férjikort. — A napokban történt: öreg barátom, ama mindvégig tenni akaró fajtából, közel a hetvenhez, egy kis dunántúli faluban, ahová a nyugalom éveire visszahúzta a szíve, ugyancsak gödörbe csusszant. Nosza futott a rokonság s percek múlva már ott rettyegett a körzeti orvos Tra­bantja a ház elő.. „Emelje fel a karját”, „Hajoljon előre” hangzot­tak az utasítások aztán, ami biztos biztos, már futott is a kis kocsi a közeli kisváros SZTK-rendelöjéig. Röntgen jobbról, balról, eltöröl, hátulról. Hála Isten, nincs nagyobb baj. De azért Pestre jött a mi kis öregünk, a fia bevitte az üzem rendelőjébe, ahol ma­ga is több évtizedig dolgozott s megint elölről végig a vizsgálat. — Hiszen minden magyar állampolgárnak joga van igénybe venni té­rítésmentesen, vagy minimális térítésért orvost, gyógyszert, gyó­gyászati eszközt, kórházat, szanatóriumot, gyógyfürdőt és rehabi­litációs intézményt. Ezt az egészségügy dolgozói általában tudják és igyekeznek eleget tenni a szükségletnek és igénynek. SCHULTHEISZ EMIL EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTER az ország- gyűlés legutóbbi ülésén tartott beszámolójában az 1972-ben hozott páratlan jelentőségű törvény megalkotása óta megvalósult eredmé­nyek számbavétele mellett is a felelős ember alázatával és a gya­korló orvos tapasztalatával tárta népünk képviselői elé a belső ví­vódás kérdéseit: mit, mikor és . hogyan tegyünk? — Mi legyen az első, a legfontosabb, a legszükségesebb a rendelkezésre álló össze­gek és lehetőségek felhasználásának során. Nekem meg az jutott közben eszembe, hogy amíg körzeti orvosoktól tudományos kutató­kat befoglalva országos felelősséggel megterhelt szakemberekig leginkább ezzel a mélyen humánus, áldozatos és önkritikus szem­lélettel találkozunk, vajon mi van az otthonokban? A családi kör­ben, a házban, a lakótömbben, ahová az SZTK-ból (így emleget­jük a rendelőintézeteket), a kórházból, a rehabilitációs intézetből a beteg, az öreg, a gyerek „haza”-tér? Ott is ez a segítőkészség, odaadó törődés fogadja és öleli körül őket? A türelmetlenség, ér­tetlenség, a beteg, öreg terhes jelenlétével kapcsolatos megnyilat­kozások nem okoinak-e nagyobb visszaesést, mint a miniszter által emlegetett kórházi hodályok ridegsége? Máig is nyomasztó, visszatérő emlék az előszoba, amely mai nyel­ven szólva, amolyan karantén szerepet játszott a végében elhelye­zett ággyal és három héten át szinte elviselhetetlen melegben min­den életfunkció helye volt, amíg a kanyaró pöttyei meg a láz, meg a köhögés végleg el nem hagytak. 48 ezer gyermeket nem fog évtize­dek múlva ilyen emlék visszakísérteni, mert 8 és fél millió forint­tal „megváltottuk” őket a kínlódástól és későbbi évek lidérces ál­maitól, nem szólva a visszamaradt és esetleg csak évek múlva je­lentkező károsodásoktól. A Ml GYEREKEINK MAR ÜGY NŐTTEK FEL, hogy egy ren­des „Maci” napja a fürdőszobában fogmosással és „gargalizálással” fejeződik be. A szakszerűen összeállított, általában könnyű Tv-tor- nára pedig együtt hajlonghat az unoka s mozgathatja meg mesze- sédésre hajlamos tagjait a nagypapa. S még a magamfajta nagy „bagós” is illedelmesen kiveszi a szájából a cigarettát (legalábbis néhány percre), amikor a köztiszteletben álló Buga bácsi népszerű plasztikussággal és szeretetteljes atyai hangon ecseteli az összefüg­gést a dohányzás és az érrendszeri megbetegedések közölt. Lépés- ről-lépésre újkori kultúránk részévé is válik az egészségügy s ez visszahatva továbblépésre szorít az egészségügy kulturáltsága te­rületén is. Az elmondottak is jelzik, hogy a szocialista társadalom humá­nus természeténél fogva nálunk az egészségügy közügy lett. azaz az egész társadalom ügye. S ha így van, ez minket, a társadalom tagjait egyrészt arra ösztönöz, hogy nagyobb türelemmel, segítő- készséggel támogassuk a szakemberek munkáját, másrészt, s ezt jó lenne tudatosabbá tenni — mint minden más területen, itt is a kel­lő anyagiak birtokában lehet továbblépni. Ez meg nem máshonnan teremtődik elő, mint a napi munka gyümölcseként. AZ EGYHAZUNKBAN ÉLŐ EMBER KÖZEL ÉRZI MAGÁT az egészségügyhöz. Nem csak azért, mert magunk is a rászorulók kö­zé tartozunk. A „Nagy Orvos” és későbbi kővetői szeretetét is ma­ga előtt látja a betegek és kicsik iránt. S ez ösztönöz, hogy részes­társak legyünk a szolgálatban, a családban, gyülekezetben, környe­zetünkben. Egyházunknak speciális munkaterületei is vannak, ahol szolgálatunk szorosan beleépül a közös munkába. Ehhez a munká­hoz állami támogatást is élvezünk anyagiakban, ismeretekben, esz­közökben. Ezért is kísértük megkülönböztetett figyelemmel a par­lamenti beszámolót arról a területről, amelyet kormányunk is ki­emelten tpmogat s keltett bennünk jó visszhangot a beszámoló me­leg emberi hangja. M. Gy. Reformációi cmléküiinepclr ' A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa október 28-án, vasárnap este 6 órakor a Szabadság téri református templomban a tagegyházak közreműködésével \ ÖKUMENIKUS REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLYT tart, amelyre mindenkit szeretettél hív és vár AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS ELNÖKSÉGE Kitüntetés A 18. Múzeumi Hónap megnyi­tása alkalmából a Kulturális Mi­nisztérium múzeumi osztálya kö­szöntötte hazánk muzeológusait. A minisztérium Petőfi-termében tartott ünnepségen Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes a Szocialista Kultúráért, illetve Ki­váló Munkáért kitüntetéseket adott át. Kiváló Munkáért kitüntetés­ben részesült dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár, az Evangélikus Országos Múzeum vezetője. A . kitüntetés átadásán jelen volt az Evangélikus Gyűjtemé­nyi Tanács képviseletében Papp Ivánná könyvtáros és Vető Béla levéltáros. i. <1

Next

/
Oldalképek
Tartalom