Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-10-21 / 42. szám

Mindennapi kérdések Maradi-c a jézusi erkölcs? Emeljünk ki Jézus erkölcsi tanításaiból néhányat, amelyek a leg­több vitát és ellenkezést váltották ki a múltban és váltanak ki ma is. JÉZUS A HEGYI BESZÉDBEN AZ ÖTÖDIK PARANCSOLAT­TAL KAPCSOLATBAN AZT MONDJA, hogy „aki haragszik atyja­fiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette” (Mt 5, 21). Ezzel azt han­goztatja, hogy az élet kioltása nem ott kezdődik, amikor gyilkos fegyvert ragad kezébe az ember, hanem már ott, amikor haragszik embertársára. Jézus még ennél is tovább megy, amikor ezt mond­ja: „szeressétek ellenségeiteket” (Mt 5, 44). Az ellenség gyűlölete, sőt likvidálása az erősebb törvényévé lett világunkban. Ezzel szem­ben Jézus különbséget tesz a bűn és a bűnös között. A bűnt megíté­li, de a bűnöst megmenti. Korszerűtlen ez a jézusi tanítás? Vajon nem febbe az irányba mutatnak azoknak a politikusoknak a törekvé­sei is, akik a békés egymás mellett élésről és a konfliktusok tárgya­lások útján való rendezéséről beszélnek? Ha ezekben a törekvések­ben nincs is benne az ellenség szeretete, de benne van a népek kö­zötti „harag” megszüntetése és a világméretű „öldöklésnek” a meg­előzése, a drága emberi élet megkímélése. A jézusi erkölcs ezen a ponton hozzájárul a népek és emberek közötti megbékéléshez és az élet megmentéséhez. És ez nagyon is korszerű! A JÉZUSI ERKÖLCS MÁSIK, SOKAT VITATOTT PONTJA A HATODIK PARANCSOLATTAL KAPCSOLATOS. Jézus ugyanis így fogalmaz: „aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már parázna- ságot követett el vele szívében” (Mt 5, 28). A bűnös kívánságokból születnek a parázna cselekedetek, a házasságtörések. Ebben az össze­függésben kell megragadnunk Jézusnak ezt a mondatát: „Amit te­hát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza” (Mt, 19 6). Az előbbivel kapcsolatban hangzanak az olcsó ellenérvek: Jézus lehe­tetlent kíván. Az utóbbival kapcsolatban a házasság válságáról be­szélnek, amelynek éppen az egyik legszembetűnőbb tünete a válá­sok nagy száma. Hangoztatják, hogy Olaszországban az utóbbi évek társadalmi küzdelme eredményeképpen született meg a válási tör­vény, a pápa közvetlen közelében. íme, a jézusi radikalizmusnak va­lóban nincs helye korunkban — mondják. Jézus azonban nem a válási törvény ellen szól, hanem a házasság, a család védelmében. Éppen ezért a gyökerénél mutatja meg a bűnt, hogy attól megsza­badulva ne jusson el a házasság a válásig. Ha azonban mégis meg­botlott valaki ezen a téren, a bűnbocsánatban feloldozást talál és megkapja Istentől az újrakezdés áldott lehetőségét. A válások na­gyon sok anyagi és erkölcsi kárt okoznak a társadalomnak. Ez utób­bival kapcsolatban ebben az évben különösen figyelnünk kell arra. hogy a válások alkalmával a vesztes mindig a gyermek. A problé­ma másik oldalán ott kell látnunk azt a jó válóperes gyakorlatot, mely szerint az első tárgyalás mindig békéltető jellegű, továbbá azt, hogy szocialista társadalmunk a házasság és a család intézményé­nek szükségessége és fenntartása mellett döntött, és igen nagy ál­dozatokat hoz ezért. Az itt feltárt érintkezési pontok kétségtelenné teszik számunkra, hogy a jézusi erkölcs ezen a téren is időtálló és hasznos a társadalomnak. AZ ANYAGI JAVAKHOZ VALÖ VISZONY A JÉZUSI ERKÖLCS HARMADIK ÉS SOKAK ÁLTAL ELUTASÍTOTT PONTJA. Jézus azt mondja: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön” (Mt 6, 19). Ezzel szemben hangsúlyozza, hogy „aki kér tőled, annak adj” (Mt 5, 42), sőt kérés és feltűnés nélkül segítsünk a rászorulókon (Mt 6, 1—4). Ha még ehhez hozzátesszük a Miatyánk 4. kérdését: „a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”, akkor eljutunk ko­runk egyik legégetőbb szociális problémája megoldásának a kul­Örömmel vártuk őket Szeptember 23-án teológusnap volt debreceni gyülekezetünkben. Egy utána érkezett levél arra sürget, hogy hangsúlyozzam: Nem maguknak, nem egymásnak szol­gáltak teológus testvéreink igaz­gatójuk vezetésével, hanem a gyülekezetnek. Ennek néhány visszhangjáról emlékezem a kö­vetkezőkben Szándékosan vissz­hangról beszélek, mert nem kró­ni Izuf ívnlz IZGALOMMAL VÁRTUK ŐKET! Én egy volt tanítványo­mat is vártam. Más jött helyet­te. Megértettük. Nem csalódtunk, így legalább két nem ismertet is­merhettünk meg. —Ismét rövi­dült a távolság fővárostól távol eső gyülekezetünk és Akadémiánk között. Persze nem kilométerben. Szívünkben és úgy éreztük: szí­vükben. Az igazgatóéban és a rá- bízottakéban. Ez az első, amit le kell írnom. Maroknyi gyülekeze­tünk képviseletében is. Kis do­log ez? Semmiképpen. Magyar- országi evangélikus egyházunk­ban csak az együtt és egyért dob­banó szívek kerekedhetnek a tá­volságok fölé. Erről meggyőződ­tünk a múlt vasárnap. DR. SELMECZI JÁNOS IGAZ­GATÓ 4 HALLGATÓVAL érke­zett hozzánk. Együtt és külön- külön is szolgáltak. A legészlel- hetőbb nyomot a vasárnap dél­előtti igehirdetés, valamint a hallgatóknak a liturgiába való bekapcsolása hagyta a gyüleke­zet szívében. így vált a megszo­kott, az ugyanaz színesebbé. Nö­velte a gyülekezet figyelmét. Job­ban megragadta szívét. Buzgób­bá tette részvételét a közös szol­gálatban. Tudatosabbá tette a tu­dottat: Nem pusztán papi dolog az istentisztelet. Közügy. A kö­zösség ügye. Jelentéktelen dolog ez? — Semmiképpen. A délutáni gyülekezeti alkalom (szeretetvendégség) ugyancsak az igazgató és a hallgatók közös szolgálatának alkalma volt. Friss tájékoztatást kaptak a résztve­vők Akadémiánkról és eleven tu­dósítást a hallgatókról. Arról: Hányán, honnan, hogyan és mi­vel érkeztek a lelkészi szolgálat­ra készülés otthonába, műhelyé­be. Továbbá a nagy célról: ma­gas szintű képzettséggel állhas­sanak majd gyülekezeti, közegy­házi és társadalmi szolgálatukba. — Nagy érdeklődést váltott ki valamennyi résztvevőből — örö­möt is egyúttal — a most induló Levelező Teológiai Tanfolyam. A jelentkezők száma, a tanfolyam célja és ígéretes volta. A TÁJÉKOZTATÓ NÖVELTE A FELELŐSSÉGET a lelkészkep- zés és lelkészutánpótlás közös dolgában. Közben a hallgatók több énekszáma, versmondása színezte-gazdagította a tájékoz­tatást. — A hívek kérdéseire vi­lágos, megnyugtató és örvendetes választ adott az előadó. — Kicsi ügy ez? — Semmiképpen. A gyülekezet szívébe zárta szolgáló testvéreinket. Név sze­rint is felsorolom őket. Dr. Sel- meczi János igazgató kíséretében szolgáltak: Sztankó Gyöngyi, La- borczi Géza, Koskai Erzsébet, Pintér Mihály teológiai hallga­tók. Szolgálatukat számon tart­juk. Örömmel és izgalommal vártuk őket. Szeretettel fogadtuk őket, mert azzal jöttek. Imádsá­gunk, szeretetünk, támogatásunk ígéretével búcsúztunk tőlük. Le­gyen áldás, sok öröm további út­jaikon! Szabó Gyula Jelentkezés négyhónapos kántori tanfolyamra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgálata Fó- ton kezdők és haladók számára négyhónapos kántori tanfolyamot rendez. A XXXVI. tanfolyam ideje: 1979. november 14—1980. már­cius 22. Hívjuk I. évre a teljesen kezdőket, II. évre azokat, akik már elvégezték az alapfokot és többször is részt vettek nyári 2—3 hetes tanfolyamon, III. évre azokat, akik kántori oklevelet szeretnének kapni. Továbbképzésre minden évfolyamra lehet jelentkezni elsősor­ban azoknak, akik már kántori szolgálatban állnak, de még nincs képesítésük. A tanfolyam bentlakásos. Részvételi díj havonként 1200, Ft (teljes ellátás, lakás, tandíj). Részben bentlakásra is lehet jelent­kezni 2—2 hétre a résztvevők kéthetenként 600.— Ft-ot fizetnek. Bejárásra is van mód hetenként 1—2 alkalommal. Távolabb lakók bejárhatnak, esetleg kéthetenként, mint levelező hallgatók. Az or­gonisták tanítása szombatonként történik. A bejárók, levelezők tan­díja havi 250,— Ft. Ha ellátást és szállást is igényelnek, költségei­ket esetenként térítik. Jelentkezési határidő: november 1. Jelentkezési cím: Kántorképző Szolgálat, Főt, Mária u. 3. 2151. A felvételi kérelmekhez mellékelni kell az illetékes lelkész ajánlóle­velét, a felvételt kérő önéletrajzát (miért jelentkezik, eddigi gyüleke­zeti szolgálata, részletes zenei előképzettsége). A felvételről részle­tes felvételi értesítést küldünk. Szeretettel hívjuk és várjuk a gyülekezetek kántorjelöltjeit. EVANGÉLIKUS KANTORKÉPZÖ SZOLGALAT csához. Mi ugyanis ebben a kérésben nem ingyen javakat kérünk, hanem munkánk megáldását és eredményességét. De nemcsak ma­gunk számára, hanem embertársainknak is. Világunkban egymilliárd ember éhezik. Sok szó esik a javak igazságos elosztásáról. A jézusi erkölcs ezen a ponton is megelőzte korunkat, amikor a javak igaz­ságos elosztását mindennapi imádságunk tárgyává tette. összefoglalva elmondhatjuk: a jézusi erkölcs alapja a szeretet, amelyet Krisztus áldozatából meríthetünk. Ez a szeretet oltalmaz­za az életet, védelmezi a házas- és családi élet tisztaságát és boldog­ságát, könyörül az elesetteken és áldozatot hoz értük. Ebben a sze­retetlen van a jézusi erkölcs örök időszerűsége! Pintér János Nehéz egy igazi jó barát halálát elvi­selni, még nehezebb ilyenkor írni róla, olyan emberről, akit ha valaki megis­mert akár felületesen is, rögtön a szí­vébe zárt. A sors úgy hozta, hogy a fiatal Emil B. Lukác a lehető legszerencsésebben válogathatta meg költői példaképeit. A Selmecbányái gimnáziumban irodalom- tanára, Klaniczay Sándor rögtön fölis­merte tehetségét. Ady köteteit és a Nyugat számait adta a kezébe és been­gedte a tanári könyvtárba, ahol Lukác a magyar- és a világirodalom klassziku­sait tanulmányozhatta. Ady egy életre útmutató fárosza lett, róla írta doktori értekezését is. Adynak — az Élet feje­delmének — az az igénye, hogy minden­kor az Élet teljességét élje át és fejez­ze ki rikító ellentmondásaival együtt, nemcsak lenyűgözte az ifjút, hanem meghatározta egész későbbi élet- és köl­tői stílusát. A pozsonyi evangélikus teológián már rendszeresen búvárolta a szlovák költő­ket is. Elsősorban Hviezdoslav krisztusi humanizmusa nyűgözte le egy életre, amely a krisztusi élet megvalósítását a szociális igazság, a gyöngék, nyomorul­tak, kiszolgál tiltottak védelmében és fel­emelésében látta. Ez vált Lukác egész gondolkodásának alapelvévé. A pozsonyi teológiai és bölcsészeti ta­nulmányainak befejezése után két éven at Párizsban tanult teológiát és bölcsé­szetet. A francia irodalom elmélyült ta­nulmányozása is mély nyomot hagyott későbbi költészetén, elsősorban a szá­zadvégi és a XX. századi költőket sze­rette meg és fordította: Claudelt, Mal- larmét, Jammes-ot, Valéryt. Tanulmányai még ekkor sem zárultak le. Lipcsében még egy évig hallgatta Karl Barth előadásait. Ilyen felkészültséggel indult Lukáé költői pályafutása. Nem csoda, hogy ha­marosan megtalálta sajátos, önálló hang­ját és klasszikus értékű verseket írt. Már Ady a szimbolizmus irányába in­dította el, és a modem francia költészet megismerése még inkább ez irányba te­relte. Ám igazi, vaskos realitásérzéke minduntalan visszahúzta a nyers való­ság szférájába. így szimbolizmusa soha­sem vált egyeduralkodóvá, könnyeden légiessé: meg szülőföldjén, Hodrusba­Emil Boleslav Eukác nyán a gyerekkori élményei, majd a párisi metropolis cifra nyomorúsága szí­nes realizmussal jelentkeztek költésze­tében. így alakult ki Lukác erőteljes, önálló igazi közép-európai költői világa. Különösen akkor lendült a magasba költői ihlete, amikor Közép-Európa fö­lött egyre sötétebb felhők gyülekeztek és a hitleri diktatúra agresszív térhó­dításával kirobbant a második világhá­ború. Szimbolista módszere mindenek­előtt az ókori görög és bibliai mitolo- gémákat használta föl, hogy tiltakozzék a fasizmus ellen, amely borzalmaival hol az emberevő Moloch képében jele­nik meg, hol a Bábel tornyát építő rabszolgákat végsőkig kiszipolyozó ha­talmasságban, hol a fiatal, gyönyörű szűz Európát elrabló és megszeplősítő Bikában, ahogy azt Picasso ábrázolta Guemica-sorozatában. E hatalmas poé­mákból még a felületes olvasó is rögtön pontosan érthette, mire céloz a költő. „Talán nincsenek is a mi háború alatti legálisan megjelent költészetünkben olyan alkotások, amelyek ilyen bátran, nyíltan elítélték volna a háborút, mint E. B. Lukác költészete” — írta Dániel Okáli. Sajnos e nagy Poémákat terjedelmi okokból nem idézhetem, adjon ízelítőt Lukác indulatos szimbolista hangvéte­léből egy rövid költemény. Carmen Táncolj, dalolj, csupasz hajadéra. Ilyen soká tart ez a komor éra. Táncolj, dalolj csak, Aranyborjú béget, tüz-üst alól az uzsorás karma éget. Lahi tűz a táncod, végtagjaid gubanca ezerfejű hidráé, ember-, állat konca. Világ kis központja, dalolj és táncolj csak, 'te kifordított, te kifacsart mondat: Halál-csalás-útvesztő, Igazság. Üt, Élet visszája! Halljak mar a bógésl, láncolj és dalolj rája! Te arany tetű! Milliók vérével töltsd hasad! Gépfegyver ugat, bitófa meghasad! A szokványos keresztyénséggel ellen­tétben Lukác krisztusi humanizmusa aktív és mozgósító: „Te Istent szereted. Az ember csak olyan neked, mint a felhő, viz, közömbös homok. S a kezet, mely irgalmat keresett, ellöki jég önzés, önimádó, konok. Hát szeresd Istent! De szeresd az embert is nem üres szóval, de testtel és tettel! Persze az ilyen aktivitás minduntalan önfeláldozást kíván: valakinek mindun­talan ki kell innia a méregpoharat: Szókratész pohara (Mahatma Gandhi halálára) E pohár az aranypohár, tragikus ke­hely. Mint zordon üzenet jár kézről kéz­re. Staféta., vedd el, add át és roskadj le, halálra sebezve a küldetésben . .. Héliopoliszban adták át teljes fényes dicskörben ... Biraid egészségére is ittál az Akropo- lisz kék ege alatt. És a Getsemáné kert­ben fenékig kiitta Isten fia, Jézus ... Magasra emelted te is, Mahatma! Most vándorol ismét. Ki viszi tovább? Ki issza ki újra? . .. Am íme! Lefut a staféta az egyetértő nemzetek stadionéba, a testvériség és igazság ünnepére, s a megújult Föld fanfáros himnuszai után végre elrejtik a szikrás keservnek e kelyhét! Nem véletlen az sem. hogy Lukác egy evangélikus püspökre emlékezve rajzol­ta meg az igazi uralkodó alakját: Ki az uralkodó (Jozefíy Pál emlékére) Ki volt nagyűr közüliük? Az ki a trónon ült, s füle ólom-süket, hályogos szeme volt? Nem látta, nem fülelte lejtőn a dúlt sikolyt, mint gürcölt a szegény, terhével elmerült! Ki volt Herceg közüliük? Ki a bíborban ült csillaggal kebelén és hermelin-palástban? S Mozart zenére míg víg közönnyel üdült, nem látta, nem fülelte: mi jajovg a csalánban? Vagy az talán, aki lázas szívvel hájolt le népe keblére és kínjára, s sietett: a szennyhez hogy nekik kijárjon méltó életet, panasz-keservüket fájó szívén viselve? Árvák ügyvédje, könnyek olvasója trón, csillag nélkül is szívek uralkodója! Nem tudom még érzékeltetni sem, minket magyarokat mekkora veszteség ért Emil B. Lukác halálával. Egész éle­tén át foglalkozott a magyar irodalom­mal. Hat évszázad magyar költészetét bemutató antológiát adott ki, lefordítot­ta Petőfi Apostolát és jó kötetnyi ver­set Adytól. E fordítások színvonala is rendkívüli. Utolérhetetlen mestere, sőt bűvésze volt a nehéz versformáknak, és nyelvezete szinte olyan sokrétű és gaz­dag, mint nálunk Arany Jánosé: bírta a művelt nyelv, minden árnyalatát, de alapnyelve szülőföldjének gazdag nyelv- televénye kifogyhatatlan ízes kifejezé­seivel. Ilyen nyelvezettel szólaltatta meg klasszikusainkat. De nagyon értette a vers zenéjét is. Bámulatra méltóan sok magyar verset tudott fejből, és azt sa­játos kedvességgel szavalta, hallhatóan élvezve a nyelv zenéjét. Egyszer együtt sétáltunk a körúti éj­szakában. Ügy csillogtak az utca fényei mint Ady korában. Ö ettől meghatódva egymás után mondta, szavalta Ady, Ba­bits, Tóth Árpád, Juhász Gyula. Gyónt Géza verseit. .Ekkor úgy éreztem, mintha ő volna az utolsó mohikánja e nagy köl­tői korszaknak! Jánosy István i * A a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom