Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-10-07 / 40. szám
A Iliiig» völgye* 5. Tallózgatok jegyzeteimben, s reám szakad a nyugtalanság. Vajon boldogok-e itt a Galga völgyében az emberek? Feltettem ezi a kérdést? Milyen , módszer alapján lehetne feltérképezni az emberek belső világát? Látszatra mincjenesetre boldogok. Szorgalmasan tesznek-vesznek. gyarapodnak, jól tápláltak, jól öltözöttek a gyerekek, egyszóval a jólét nagyon meglátszik rajtuk. lklad és Domony valóságos kertváros. A két talu között .már pusztán csuk egy vasútvonal és a Galga „árka” a választóvonal. Egyebekben teljesen összeépült. Azelőtt is átkiabálhattak volna egymáshoz az emberek, a távolság igen csekély volt. De ezt aligha tették. hiszen nem értették egymás nyelvét. Domony az eddig taglalt etnikumhoz tartozott, míg lklad német település volt. Domony az idősebb, lklad 50—80 évvel fiatalabb. Domony már a 17. század végén létezett. Ikladra csak a 18. század derekán telepítettek, méghozzá Würtenbergből. Domony 2000 lakosából a fele evangélikus, lklad azonos létszámú község, viszont kétharmada. 1500 evangélikusa van. Domony kato- likusságát főként a rohamosan szaporodó cigányság duzzasztotta fel 5—800-ról beszélnek, míg Ik- ladon a beköltözés növeli szamukat. DE MARADJUNK NÉHÁNY PILLANATIG DOMONYNÁL! A 3-as főútvonalról keskeny bekötő úton érkezhetünk ide, kb. a 45-ös km-szelvénynél. Szép barokk temploma, melynek szabályos görög, kereszt alaprajza van, hívja fel magára a figyelmet. Körülötte ú.i házak állnak, magát a templomot is takaros kert veszi körül. Klenovszky Pál gondnok éppen a kerítésén dolgozik másod magával, Pauló Istvánnal. A gondnok termelőszövetkezeti tag. társa iparos. A község múltjáról- keveset tudnak, annyit említ a4 -gondnok, hogy a török -idők4 után ■ .települtek le áz ősök. A" Felvidékről. A részletek inár 'ho- 1 mályban maradnak. Elmondja, hogy szlovákul már csak az idősek beszélnek, de azok közül is legfeljebb 20—25 százalék. A fiatalabbak értik ugyan a nyelvet, de már nem beszélik. A faluból kb. 250 ember dolgozik az Aszóddal, Ikladdal összevont tsz-ben, de legalább 300 férfi és nő kel reggelente útra és jár Ikladra a műszergyárba és Pestre dolgozni. Közigazgatásilag is Aszódhoz tartoznak. Aszód vonzása elsősorban művelődési szempontból erős. Itt vannak felső tagozatú iskolák, kollégium a vidéki gyermekek számára és gimnázium. Domonvban az istentisztelet nyelve magyar. Mintegy tíz évvel ezelőtt még. tartottak szlovák istentiszteletet/ ma azonban már spnki sem igényli. Olykor temetésen, esküvőn kérik a régi anyanyelvi szolgálatot. 'Ilyenkor előkerülnek a jó. öreg Tranosciusok és felcsendülnek a szlovák kegyességre jellemző énekek. Kihalóban van a folklór, a Röpülj pávában sem vettek részt. Népviseletben is elsősorban idősebbeket látni. Most áll szervezés aiatt egyházi énekkar, ahol elsősorban egyházi énekeket fognak tanulni. Kultúrházukban hetente háromszor filmet vetítenek, a helyi KISZ-szervezet szokott vetélkedőket rendezni. Mintegy 30—35 ifjú jár az egyházhoz bibliaórákra, a családi eseményeknél, születés, házasságkötés, temetés alkalmából szinte mindenki igénybe veszi az egyház szolgálatát. Házasságkötésnél egyre gyakoribb jelenség a vegyes házasság. Ha a menyásszony evangélikus, erős vonzást gyakorol a másik félre. Ilyenkor evangélikus templomban esküsznek. Az ikla- diakkal korábban nem házasodtak össze, a kél különböző nemzetiségű község lakói azonos vallásuk ellenére mereven elkülönültek egymástól. Ma azonban egyre gyakoribb közöttük az ösz- szeházasodas. s az utódok „há- romnyelvűek” lesznek. A domonviak egvházszeretete, hűsége egy megjogalmazhatatlan tudatosságon alapszik. Feltettem a gondnok felé a kérdést: „mit jelent számára evangélikusnak lenni?”. Kb. így fogalmazta válaszát: ..Kiskoromtól ebben a hitben nevelkedtem. így neveltem gyermekemet is és így nevelem két unokámat. Hiszem Jézus Krisztust." Ilyen tömör hitvallásuk van a domonyiaknak. A GALGA-H1DAT S EGY FEN YSOROMPOT. ELHAGY V A MÁRIS 1KLADON vagyunk, az egyik legszebb, legkulturáltabb Galga menti faluban. Itt a Ráday család volt a birtokos, aki református létére würtenbergi, steieri és karintiai németeket’telepített le 1752-ben. (Aszódon van adat arra nézve, hogy több gyermekes családot kereszteltek „aus Stiria.) Híres adománya, a Rá- day-kehely múzeumunkban látható. Kastélyukat hiába kerestem, Völgyes Pál lelkész pedig- hivatkozott reá. Van egy nagyobb épület a faluban, állítólag ez volt a kastély, jelenleg italbolt, presz- szó. Nem vall kastélyra. Templomot csak 1834-ben építettek, korábban, de még ezután is Aszódhoz tartoztak, s tulajdonképpen 1907-től önálló anya- gyülekezet. A templom felírásai németek, a színek egyértelműen vallanak arról., hogy német gyülekezetben vagyunk. A szorgalmas, munkaszerető, takarékos lakosság különösért a felszabadulás után fejlődött nagyot. Korábban sem tartoztak a szegények közé, de négy-öt éve azután gomba módra szaporodnak a kétszintes szép családi házak. 2000 léleknyi lakosából 300 körül van a katolikusok száma. 24 a reformátusoké, akik az Alföldről települtek ide. 25 jehovistát tartanak számon. Az 1500 lelket kitevő lutheránusságból 10— 15°j|-os a templombajárás. A nvelvi váltás kb. 1945-ben történt. Azóta csak magyar nyelvű szolgálat van az egyházban. Lassú gyarapodás van a község lélekszámúban. 1945-ben alig telepítettek ki néhány családot, az azóta külföldre távozottak közül sokan tátogatnak nyaranta haza. összeházasodás a domonyiak- kal, más községbeliekkel a háborúig nem volt, ma viszont kb. ,50%-os ebből u szempontból a vegyes házasságkötés. Régebben kőművesek, ácsok, építőmunkások, iparosok voltak, ma helyben és Budapesten dolgoznak az iparban. Érzékenységük mellett a sváb jószívűség jellemző rajuk- Szépen felújították a négy éve itt szolgáló' lelkész számára a parókiái. Egyház iránti szeletelőket sok társadalmi munkában fejezték ki. Mindent önként, különösebb biztatás nélkül vállaltak. A családi eseményeknél szinte kivétel nélkül igénybe veszik az egyház szolgálatát. Gyülekezeti énekkaruk van, szeretnek énekelni. Muzikalitásuk megmutatkozik abban is, hogy társadalmi énekkaruk és fúvószenekaruk van. Népviseletükkel az aszódi múzeumban találkoztam. Ez rokonságot mutat a Tolna—Baranya megypi svábok viseletével. Dominál a kék szín, az egyszerű színes szoknya elé hímzett kék kartonkötényt kötöttek. Alig hordja mái- valaki. Különösebb népszokásról nem tudnak, hacsak esküvőkor a templomba és a lakodalmas házhoz vissza „guggolva járt” táncot. Ezt a táncot az utcán .lejtik. s órákig tart. A fúvószenekar néha kíséri őket, majd a lakodalmas háznál is fújják a talpalávalót. A faluban 60-an járatják újságunkat, 10 példány a templom előtt kel el. Gyakorlatilag a község mintegy 10—15%-át érjük el információnkkal. azaz kapcsolunk t,e az országos egyház vérkeringésébe, K. P. Külföldi egyházi újságírók látogatása .< D. dr,, Káldy Zoltán--püspök-elnök, egyházunk külügyi- és sajtószolgálata vezetőjének meghívására látogatást tett egyházunknál Friedrich König főszerkesztő, a Lutheránus Világszövetség információs szolgálatának vezetője (Svájci, Jean-Paul Haas szerkesztő, az LVSZ európai kisebbségi egyházak publicisztikai szemináriuma folytatólagos bizottsága elnöke (Franciaország), Werner Schnoor n.y. egyháztaná- csos-szerkésztő (NDK). Egyházi lapjaink szerkesztői és közvetlen munkatársai körében fogadta vendégeinket hivatalában Ka My< Zoltán püspök, ahol tájékozódhattak egyházunk sajtószolgálatáról, majd Sajtóosztályunkon ismerkedtek kiadványainkkal. Megtekintették az Evangélikus Országos. Múzeumot, a befejezés előtt álló új piliscsabai nővérotthont, valamint a Budai Szeretetotthont. Részt vettek vendégeink a Teológiai Akadémia tanévnyitó istentiszteletén és ünnepi ülésén, látogatásokat tettek gyülekezetekben és lelkészeknél. Friedrich König főszerkesztőt fogadta Sraub István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese. Az énekeskönyv-ssefkesstők műhelyéből Egyek vagyunk Krisztusban m ¥ •4 Rezessy László Ke A másik ember má&,mini én, Akárkol él a -{öld szi-hén. m És mégis ember miwta- bóiej—A le vél hímé le vél a fáh. Egyetlen fának lombjai: össze kell nékünk tartani! Táplál egy hű közös gyökér, Ereje ághegyig fölér. Tudod jól, Krisztus Jézus az, Kiből kibomlik a tavasz. Egy lélek zúg át sok szíven. Eggyé tesz s nem egyszínűén! Ha Krisztus lelke egyesit. Bontsuk ki bátran színeit! . De minden szín dicsérje Öt Vonzón a nagy világ előtt! Scholz László — Szentháromság után a 17. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári ideje: Eí 4, 1—8; az igehirdetés alapigéje: Lk 9, 46—50. — GERENDÁS. Szeptember 16-án Kávéházi László pilisi lelkész, a Pestmegyei Egyházmegye esperese végezte a szolgálatokat. A délelőtti istentiszteleten igét hirdetett, este pedig szeretetven- dégségen a Pestmegyei Egyházmegye életéről és szolgálatáról szólt. fAläl VASÁRNAPI GÉJE Ki a nagy? Lk 9, 46—30 A nagyság és „nagyobb’’-ság kérdése szinte folyamatos emberi ügyünk. Ritkán csitul el. Keresztyének között is napirenden van. A nagysugvágy és a nagyság hiedelme sokkal terjedelmesebb gond, mint amekkorának latszik. Sokkal több baj jar a nyomában, mint amennyivel kibékülhetnénk. A vélt vagy kiverekedett nagyság ugyanis menetközben mindig rugdos, letapos, szúr, sebet ejt és halait osztogat. így tesz adóssá, eladósodottá Istennel és emberekkel szemben. Végül örökre. Mégis továbbfolyik, fölülről lefelé, lentről pedig fölfelé. Pedig az elvárás nagyon általános a kicsiségre. De senki sem akarja magán kezdeni vagy mindenki kihagyja magát ebből az elvárásból. REMÉNYTELEN ÜGGYEL ÁLLUNK SZEMBEN? Emberileg majdnem. Hiszen a szerénykedés, alázatoskodas csak pózolt kicsiség. Játszadozás a bizonyosra vett nagysággal. A kisebbrendűségi érzés pedig csak szenvedéssé fajuló szenvelgés a vágyott, de mindig elszalasztott nagysága miatt. Bizony olyan nagy üggyel kerültünk szembe, amelyikben a legnagyobb kell. Krisztus maga kell. A beléje vetett bizodalmas hit kel. Csak így látja magát bárki is legkisebbnek. Mindjárt gondoljunk azonban arra, hogy Jézus nem a kicsiséget tekintette célnak, inkább az igazi, a valódi nagyságot. A kicsiség, a leg- kisebbség csak út. az egyetlen út és állandó út a nagysághoz. Ha valaki keresztyén létére sem ezen'jár. nem ér célba, nem lesz nagy. Akkor sem lesz az, ha nem tart ki azon. Mihelyt lelép valaki arról, csak zsákutca marad a számára. Ezért nem vezet bennünket Urunk igénk kemény iskolájába. Abban bizony nem jutunk eredményre gyökeres fordulat nélkül. Azaz naponkénti megtérés nélkül. KI A NAGY? KRISZTUS SZERINT — TEHÁT MA IS ÉRVÉNYESEN — AZ, AKI SZOLGÁL. Ügyeljünk igehirdeföként is, ige- hallgatóként is arra, hogy el ne csépeljük szolgálat szarunkat és vele a szolgálatot is. Nagy kár. volna. Mi mént meg ettől? Az a jó tanitványsag, ha komolyan vesszük Urunkat. Azt, amit tesz és mond. Igénkben ez a sorrend. Egy kisgyermeket állít maga mellé. Hatal- masmae üzenet, lecke volt ez a tette. Félreérthetetlen. Vele lefokozta a rangoskodó tanítványokat, és rangra emelte a kisgyermeket. Az a kicsi nagyon drága és nagy a szemében, szivében, mentő szereteté- ben, A lefokozott tanítványok számára csak egy út marad vele szemben a nagysághoz. Be kell fogadniuk a kicsit, mint az Ú szemében, drágát és nagyot. Tipikus cselekedet volt Jézusé. Egyúttal követendő típus egyszer és mindenkorra. A tanítványoknak mindig a Krisztusnak, a mennyei Atyának drága kicsiket, gyengéket, elesetteket, szenvedőket. szomorkodókat, elnyomottakat kell befogadniuk. A rangoskodás elválasztja őket Uruktól, és eltaszítja az Ű szemében drágákat, nagyokat. Velük együtt Urukat, Istenüket is eldobják, megtagadják. Micsoda hitetlenség, hitelrontás ez azok részéről, akiket éppen az ellenkezőjére rendelt. Arra. hogy szivükre, vállukra vegyek mindazokat, akikkel Ö. a legnagyobb közösséget vállal, akikkel azonosítja magút, akikben ö maga zörget^ Szívért, áldozatért, segítségért. A {aníUmnyok tette, mozdulata ákijkúr Isz’cjigálat,1 ha a befogadás, el- fogadás< ha benne van az áldozatos, alázatö's szeretet lehajofßsa és felemelése. így igaz: az a nagy, aki szolgál. KI A NAGY? A LEGKISEBB A NAGY. Az a kicsiség, amelyikről Jézus beszélt nem kisebbrendűség. Nem mindennel, jöval-rosszal egyaránt kibékülő gyámoltalanság, vagy tehetetlen beletörődés. Sokkal inkább valóságlátás. Mindenekelőtt Istennel szemben. A leg nagyobbal, Krisztussal szemben, aki mindent odaadott mindenkiért. Nemcsak a nagyon megkísérthető és esendő tanítványokért. A kisgyermekekért is, az öregekért, fehérekért, színes bőrűekéri is. Mindazokért is, akik érettek arra, hogy számukra mások is keressék az igazságot, a leghathatósabb segítség útját-módját. Krisztus szeretete és példája alapján eppen azok a legkisebbek, akiknek Űrele szemben sajátjukká vált az alázat, a hala, az elszánás és oda szánás másokért. Akik Övele szemben tudják magukat elkötelezetteknek, adósoknak. Azok értik meg. hogy nemcsak nekünk van szükségünk Urunkra. hanem Neki is szüksége van ránk. Nem önmagáért, az emberekért. Aki tudatosan éli is a kicsiségét Krisztussal szemben, az nem igyekszik tüzzel-vassal mások -főié kerekedni. Az kesergés nélkül, megbékélten vallja: nem értem és körülötteM forog a világ. Krisztus tanítványa azért van a világon, hogy odaszánja magát érte. Ezt teszi a legkisebb, azért az a nagy. KI A NAGY. AKINEK KRISZTUS ÜTJA AZ ÚTJA. A nagyszivü és lágszivü. Aki emberszeretetcvel követi Urát és nem a helyén akar tetszelegni. Ez menti meg a tanítványokat, a keresztyéneket a szük- keblüségtől. Jézus leintette a csak protestáló tanítványokat. Látszat- hűségüket leleplezte és helyreigazította. A puszta tiltakozás, kirekesztés még nem Krisztus-követés. Ez még csak arról árulkodik, amiről így írt a költő: „Keveset hisztek, sokat pratéstáltok!” Az ilyen fajta buzgólkodás csak szalmacséplfs,. Igazában öncsalás és önféltés. Krisztus útja a tágszívűseg, nagyszívűség, a lehajolás, a felemelés, a befogadás. A megértő és hordozó szeretet. Az a nagy, aki nemcsak rálép erre az útra, de jár is azon. Urát követve mindennap, mindhalálig! Szabó Gyula liiiádkozzuiik! Mennyei Atyánk! Te adtad életünket, egyházunkat, hazánkat, világunkat. Ments meg minket attól, hogy megvessük ajándékaidat és minden bűnünket, hogy tiszta szívvel és örömmel szolgáljunk azoknak, akiket Te szeretsz, akikben közelítesz, akik számítanak ránk. Szentlélek Isten! Titkos erőddel munkálkodjál bennünk, hogy ellenálljunk a hiúság és kevélység ördögének és hűséges, alázatos, melegszívű tanítványaid maradhassunk mindhalálig! Ámen. LELKI ELSŐSEGÉLY STOCKHOLMBAN Mintegy 150 stockholmi lelkész váltja egymást állandóan a telefonos leíkigondoz-ás. a lelki elsősegély szolgálatában, hogy segítségére legyen azoknak, akik lelki vagy más szükségben nyúlnak telefonhoz. A segítséghívások száma az utóbbi időben erőteljesen emelkedett. Rendesen ketten vannak szolgálatban éjjel-nappal „De állandóan időzavarban vagyunk. Legalább öt emberre lenne szükség, akik főállásban válaszolnak az érkező hívásokra” — mondja Kristina Brandänge lelkész, aki szintén részt vesz a szolgálatban. A nyári időben ugrásszerűen megnő a hívások száma, ha esik az eső vagy más módon elromlik az emberek vakációja. A hívások legnagyobb része a 22—55 éves férfiaktól érkezik.