Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-09-30 / 39. szám
XLIV. ÉVFOLYAM 39. SZÁM 1979. szeptember 30. Ára: 4.— Ft. Lutheránia énekkarunk hangverseny körút j a az NSZK-ban Pünkösdkor ünnepelte hetven- bt éves fennállását a Deák téri templom Lutheránia énekkara. A jubiláló kórust augusztus 22. és 31. között Frankfurt evangélikus gyülekezetei látták vendégül. Az NSZK iparáról és kereskedelméről híres metropolisában a Heiliggeistkirche (Szentlélek- templom) zsúfolt közönsége előtt először augusztus 24-én, majd Westhof enben, Celnhausenben, Hanauban és Melsungenben voltak a következő napokban hangversenyek. , Gyülekezettől gyülekezetig A Lutheránia most először szelepeit külföldön. Szeptembertől júniusig a Deák téri templomban minden vasárnap föl-, csendül az énekük a 11 órás főistentiszteleten. Ä heti szolgálatok mellett évente hét-nyolc alkalommal szokták évtizedek óta megszólaltatni az evangélikus egyházzene alkotásait, a bachi passiókat, a h-moll misét, a Karácsonyi Oratóriumot és más ré- g' mesterek mellett a mai magyar szerzők műveit is. A fankíurti evangélikus gyülekezetek szervezetének, az Evangelischer Regionalverband (Evangélikus Regionális Szövetség) vezetőinek, munkatársainak magyarországi látogatásakor jött a meghívás. Jürgen Telschow egyházfőtanácsos és Herbert Manfred Hoffmann orgonaművész, Frankfurt egyházi zenei életének irányítója nagyon jól előkészítették a majdnem ötven tagot számláló csoport útját. A reformáció hazájának vendéglátó gyülekezetei nemcsak templomaikat. házaikat, hanem szívüket is megnyitották. Az elszállásolás Frankfurtban történt, a régi dominikánus kolostor épületében levő egyházi központban, egy kollégiumban és magánházaknál, családoknál. A legtávolabbi helyen, a Kassel melletti Melsungenben töltöttünk még mindnyájan családoknál egy éjszakát. A programban a hangversenyek mellett városnézés, kirándulás is szerepelt, megnézhettük Speyer és Worms városainak a reformációra utáló nevezetességeit. Egy alkalommal mi is hallgathattunk hangversenyt, a szokásos bérleti sorban éppen magyar estet tartottak, Bartók Béla, Dohnányi műveivel és Banda Ede budapesti csellóművész- szel. Öt évszázad tizenöt műve Az öt nagy templomi hangversenyen öt évszázad tizenöt műve szólalt .meg. kezdve a régiektől. Gumpelzhaimer, Praetorius. Hassler, Schütz és J. S. Bach alkotásaitól. Max Reger két kórusművét erre az útra tanulták be. A legnagyobb érdeklődéssel azonban a közönség és a kritika a . mai magyar szerzők műveit fogadta. Kapi-Králik Jenő. Nagy Olivér. Sulyok Imre. Halmos László, és Szokolay Sándor müvei először hangzottak el ez alkalommal az NSZK-ban. Ismert volt viszont már Kodály Zoltán „Jézus és a kufárok” című darabja. Ennek az ..eredeti, magyaros” előadásmódjára voltak kiváncsiak. A mai magyar zenei életet bemutató alkalmakra nagy szorgalommal készült a kórus. Weltler Jenő karnagy, aki 1942 óta áll az énekkar élén. ebben az esztendőben nem tudta kivenni nyári szabadságát. Hetente négyszer- ötször is próbáltak a szokásos heti két próba helyett. Sok fáradozás, sok áldozat, sok lemondás van a nagy teljesítmény mögött! Frankfurtban és a többi helyen sem volt könnyű a program. Naponta próba, a különböző templomokban más és más akusztika, másfajta orgona állt rendelkezésre. A műsor maga két órás. Volt úgy, hogy éjjel kettőkor érkeztünk meg a hangversenyről, reggel viszont hétkor már indulni kellett a kivetkező városba. A fölsorolt helyeken kívül énekeltünk még Steinheim- ben vasárnap délelőtt az istentiszteleten és az elutazás napján délután az első koncert helyén tartott záróistentiszteleten. „A minőség provokációja” Vezetők és kórustagok nem kis izgalommal várták az első hangverseny után a véleményeket. Budapesti viszonylatban ismert a Lutheránia kitűnő teljesítménye, hiszen a hangversenyekre mindig zsúfolt templom előtt kerül sor. Milyen lesz azonban a régi német mesterek műveinek előadása ott a hazájukban és vajop hogyan fogadják a mai magyar műveket? A közönség mindenütt nagy érdeklődést mutatott, tele voltak a templomok. Ottani szokás szerint lelkesen tapsoltak és volt olyan gyülekezet, amelyik nem engedett el minket addig, amíg két ráadást nem énekeltünk, így történt Hanauban. A hangi- versenyek elején üdvözlések és köszöntéseik hangzottak el, utána pedig a gyülekezetek mindenütt vendégül látták az előadókat. Nagy öröm a Lutheránia számára, hogy Frankfurt és az NSZK egyik legrangosabb újságjának. a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak a kritikusa hosszú szakszerű kritikával méltatta az előadást „a minőség provokációja'’ címen, és arra a következtetésre jutott, hogy a „Lutheránia mellett egyházi kórusaink túlnyomó többségének egyáltalán nincs semmi esélye sem”. Ki- emeleték Szokolay Sándor Pünkösdi Ének és Esti Dal c. műveinek expresszív, érzelemmel teli kórusrészleteit, amelyek a szerző vezényletével hangzottak el, Berczelly István baritonjának hajlékonyságát és fényét. A Hanauer Anzeiger kritikusa „mintaszerű muzsikálásról” írt és megdicsérték Trajtler Gábort Gárdonyi Zoltán és Szokolay Sándor orgonadarabjainak előadásáért. Frankfurt város tanácsa a Császárok Termében, a városházán adott fogadást a kórus tiszteletére, és Melsungen város tanácsa is kifejezte örömét és gratulált az énekkarnak. Itt is, ott is föltűntek olyanok, akik már jártak nálunk Magyarországon és szereplésünk nyomán újra felelevenítették emlékeiket. Az út lebonyolításában sok segítséget kaptunk Gyöngyösi Vilmos volt orosházi és fasori lelkésztől és feleségétől, akik Frankfurtban élnek. örülünk annak, hogy ma Európában olyan helyzet, béke és biztonság van. hogy hazánkból egv gyülekezeti énekkar. az NSZK-ba látogathat. A Luthei'á- ria utazása, a mai magyar egyházi muzsika megismertetésé, hazánk és egyházunk életéről szóló beszámolók hozzájárultak ahhoz, hogy Európában a béke, és két egyház, két nép között a kapcsolatok erősödjenek. Harmati Béla NÉMETORSZÁG FELAJÁNLÁSA MÁRIÁNAK” Idegenkedéssel és csalódással értesültek a Német Szövetségi Köztársaság protestánsai arról, hogy augusztus 26-án Or, Eduard Ssliick íuldai római katolikus püspök vezetésével a római katolikusok megújították Németország 1954-ben történt „felajánlását” „Szűz Mária szeplőtelen szívének”. Az NSZK-beli protestáns egyház (EKD) hannoveri irodája által kiadott nyilatkozat felteszi a kérdést: „evangélikus keresztyéneknek Mária római katolikus értelmezésébe való belefoglalása megfelel-e annak az ökumenikus szellemnek, mely az utóbbi években a római katolikus egyházban is hatott”. A nyilatkozat megállapítja,, hogy azok a dogmák, melyek Máriát mennyei lénnyé magaszto- sítják, elfogadhatatlanok protestáns keresztyének számára, mert nem egyeztethetők össze az Újszövetséggel, és azt a veszélyt rejtik magukba, hogy elhomályosítják Jézus Krisztus emberré léteiét, vagy egyenesen tagadják. Ugyanakkor a nyilatkozat azt is megemlíti, hogy Mária személye Luther Mártonnál jobban előtérben volt, mint a mai protestáns egyházakban. Aliik az Istenben bíznak, erőről erőre kapnak Nem nagy szenzáció, csupán egy hálaadó istentisztelet résztvevői lehettünk szeptember 9-én az irsai gyülekezetben. E napnak az öröme és az átélt közösség élménye — noha a napok múlnak — még mindig bennem van. AZ ÜNNEPSÉGRŐL AZT LEHETNE MONDANI ÖSSZEFOGLALÓAN, hogy az három dimenziójú volt az időt illetően. Egy ütemben szolgálta ugyanis a gyülekezet múltját, jelenét és jövőjét. Egyrészt temploma felszentelésének 178. évfordulójára emlékezett az irsai gyülekezet. Másrészt a felújítás után most használatba vett szép gyülekezeti teremért adott hálát, mely egy kiszolgáló résszel is gazdagodott. Harmadikként említem, hogy a gyülekezet készül tem- plorpát fűtőberendezéssel ellátni és így ennek a vasárnapnak áldozati jellege is volt. Hálaadó istentiszteletüket. • az tette még gazdagabbá, hogy az egyházkerület püspökét, dr. Kál- dy Zoltánt láthatták vendégül. A megérkezés pillanatában az 50 főnyi presbitérium élén Kas- sík Károly másodfelügyelő foglalta köszöntésbe a gyülekezet tiszteletét és ragaszkodó szere tétét, valamint püspöke látogatása feletti örömét. Az elhangzottakat pedig a lelkész két kis leánykája. Tímea és Tekla egy- egy gyönyörű virágcsokorral meg is erősítette. A PÜSPÖK IGEHIRDETÉSÉNEK. ALAPJÁUL a Zsolt 84, 5—8. verseit választotta. A zsúfolásig telt templomban igen jó „csengése” volt ennek az igének, s az a reménységünk, hogy hallgatóiban annak jó termése is lesz. Istentiszteletünkről és templomozásunkról szólt az igehirdetés. „Bizony a zsoltáríró idején sem lehetett olyan könnyen megközelíteni a templomot, mint ahogy azt mi ma tehetjük. Ez a 84. Zsoltár egy zarándokzsoltár, a templom utáni sóvárgást fejezi ki. Az emberek akkor úgy hitték, hogy Isten a templomban lakik, s biztosak voltak abban, hogy ott az élő Istennel találkoznak. Izraelnek egy temploma volt csak, így a lakosság a távolabbi vidékekről évente csupán egyszer, vagy csak néhányszor tudott a templomba — Isten színe elé járulni. Voltak viszont olyanok, akik a templomban.' illetve annak melléképületeiben laktak. Őket őszintén irigyelték a zarándokok. hiszen ők állandóan Isten jelenlétében élhettek. A mai evangélikus emberben van-e ez az égő vágyakozás a templom után? Boldogság-e ez? Szokták mondani, hogy boldog az. aki sikeres, aki karriert ér el, stb. Bizony, jó érzés az, ha az ember ki tudja bontakoztatni a benne szumi3’adó tehetségét. De csupán ez adná a teljes boldogságot? Kérdezzük meg a beteg öregeket! Ók vallják: boldog, aki fürge lábbal fut, mert az mehet a templomba. Jegyezzék meg a fiatalok szüleik helyét a templomban, hogy hol is ültek rendszerint, s azután üljenek oda. mert áldott az a hely. Szeressétek az öröm. a reménység és a megújulás helvét. Ma is gazdagók az Isten ajándékai azok számára, akik megbecsülik a templomot. A témplomkárpit kettéhasa^lá- sát mi úgy értjük, hogy Isten »kijött-« a templomból a világba. Velünk van útjainkon, s ezzel párhuzamban az igazi isten- tisztelet sem csak a templomban folyik azóta. Isten templommá tudja tenni otthonunkat. És templommá lesz minden hely, ahol őt imádják, szeretik, életüket neki szentelik, s úgybeszélnek, ahogyan csak templomban szabad. Nem lesz-e sokszor egy egész életre szóló sérülés a gyermekekben amiatt, amit szüleiktől hallanak? Boldog ember lehet abból a gyermekből. aki számára jó irányba meghatározó az otthon. A munkahelyünk is lehet templom. Sajnos. nem lehet minden irodáról, műhelyről, stb- ről ezt elmondani. De az evangélikus emberek még az ilyen helyen is példát mutathatnak, hogyan lehet Isten jelenlétében dolgozni! A bánya mélye, az iskolai tantermek, a gyárak csarnokai és az irodák is templommá lehetnek, ha ott becsülettel kidolgozzák a munkaidőt magunk és mások javára. Azt is mondja a zsoltár, hogy boldog ember az. akinek Isten az ereje. A hosszú út során a zarándokok szájában jól megfogalmazódott ez a mondat, hiszen saját tapasztalatuk volt. Ma a fiatalok közül sokan mondják: megy ez, megy masától ! — nincs szükség Isten erejére. Idősebben veszik majd észre. hogy valójában nehéz és egyre nehezebb. Betegek, kicsik és esendők vagyunk. Viszont boldogul és boldog az, akinek Isten az ereje, aki mer Őrá támaszkodni. Pál apostol mondja: »mindenre van erőm a Krisztusban .. .« Bizonyára sokan tudnának erről itt is bizonyságot tenni. Juliánus barátról szól az a történet, hogy a magyarok őshazáját keresve, az út végefelé. teljes kimerültségében már csak mindig a következő homokbuckáig merte kérni az új erőt Az Istentől jövő legnagyobb erő által, a bűnbocsánat által mi is új erőt kaphatunk újra meg újra. Így tartunk mi mindnyájan hazafelé, egy »nagyobb templom« felé. a zsol táros fogalmazása szerint a Sionra. Mindnyájan zarándokok vagyunk. Szeretnénk megérkezni Istenhez, hogv örökké dicsérhessük, szolgálhassuk. Kívánom, hogy, sokan megérkezzenek, és együtt láthassuk, dicsérhessük Istenünket.” A GYÜLEKEZET KÖZELEBBI JÖVŐJÉT, a harmadik dimenziót illetően szeretném megemlíteni. hogy nem csak az adományokkal teli . borítékok (Folytatás a 3. oldalon) I 1 t A Szentlélek templom Frankfurtban — a dominikánus kolostorral
