Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-09-30 / 39. szám

♦ GYERMEKEKNEK. Mózesból királyfi lesz 3 Móz 2, 11—25 „.írok nektek, ifjak...'" Elctiskola A vízből kiementett Mózes családi otthonukban nevelkedett íel Mirhámmal és Áronnal együtt. Édesanyja sok mindenre megta­nította őt. Nemcsak járni és be­szélni. hanem imádkozni is. So­kat mesélt kisfiának arról, hogy az ő népük, Izrael népe idegen nép itt Egyiptomban. Sokkal szebb országban. Kánaánban van az igazi otthonuk. Arról is be­szélt, hogy Isten megígérte, hogy egyszer majd visszavezeti népét Egyiptomból ebbe a szép ország­ba. AMIKOR MÓZES NAGYOBB LETT.’ édesanyja elvitte őt ígé­rete szerint a palotába a király lányához. Mózes úgy élt itt, mint egy királyfi. Szép ruhákat, pom­pás játékokat kapott. A király­lány lett az anyukája. Mózes azonban tudta, hogy az igazi édesanyja az a szegény asszony, aki felnevelte őt. Amikor Mózes felnőtt, kapott saját palotát, szol­gákkal, lovákkaj és kocsikkal együtt Azonban nem tudott iga­zán örülni a sok kincsnek és gaz­dagságnak. Soha nem felejtette el. amire édesanyja tanította, hogy ő nem az egyiptomiakhoz, hanem Izrael népéhez tartozik. Ahhoz a néphez, amely Isten ígé­rete szerint egyszer majd elköl­tözik Egyiptomból az igazi hazá­jába. Egyszer Mózes sétára indult a kis házikók felé, ahol született, ahol Izrael népe élt. Az egyip­tomiak még mindig kegyetlenül bántak Izrael népével. Szigorúan hajtották őket, hogy égessék a téglákat és építsék a palotákat. Aki nem mozgott fürgén, azt kor­báccsal verték. Mózes szomorúan kérdezte magában: „Miért nem segíti meg Isten Izrael népét? Miért, nem vezeti őket vtssza Ká­naánba?" Amíg ezen gondolko­dott, egyszer csak jajgatást hal­lott. Amikor közelebb ért. látta, hogy az egyik egyiptomi őr kor­báccsal ver valakit. Biztosan nem bírt dolgozni, s korbáccsal akar­ta öt a munkára serkenteni. A szegény ember hiába jajgatott, a2 egyiptomi nem könyörült rajta. Mézen tudta, hogy a szerencsét­len Izrael népéből való és hirte­len haragra gerjedt: „Ha Isten nem segít népemen, majd én se­gítek" — gondolta. Körülnézett, nem látja-e valaki, aztán odaug­rott és agyonütötte az egyiptomit. Gyorsan gödröt ásott, beletette a holttestet, aztán betemette és el­egyengette rajta a homokot. Ügy látszott, mintha nem történt vol­na semmi. „Nem látta senki — gondolta Mózes —. és soha senki nem fog róla tudni.” MIKOR MÁSNAP ISMÉT AR­RAFELÉ SÉTÁLT, újra jajgatást hallott. „Megint egy egyiptomi veri valamelyikünket, mint any- nyiszor” — gondolta. De nem. most Izrael népéből ketten vere­kedtek. Csúnyán összevesztek va­lamin. Mózes szomorúan gondol­ta, hogy nem egymást kellene verniük, hanem az egyiptomia­kat. és odaszólt az egyiknek: „Miért, bántod a testvéredet?” De az szemtelenül így válaszolt: „Mi közöd hozzá? Te nekünk itt nem parancsolsz.” Aztán hirtelen hoz­zátette: „Vagy talán engem is agyon akarsz ütni, mint ahogy tegnap az egyiptomit?” Megijedt ám erre Mózes. Azt hitte, hogy nem látta senki, most pedig ki­derült. hogy' mindenki tudja! Mi lesz. ha a királynak is fülébe jut a dolog? Igen. a király is meg­tudta. Katonákat, küldött Móze­sért. hogy tartóztassák le. Meg akarta bünletni öt. A katonák azonban későn érkeztek. Ekkorra Mózes már elmenekült. Elbújdo- sott a nagy világba. Már nem volt többé királyfi. Szegény menekült lett belőle. Hiába akart segíteni népén, nem tudott. Csak Isten tudott népén segíteni, aki megígérte és nem feledkezett meg ígéretéről. Mózes nem siet lei Hétté ezt a segítséget. Nyugodtan meg kellett várnia, amíg eljön Isten segítségének az idejé. Selmeczi János Sok német levelet kaptam mostanában. Gondolom, nemcsak én, hanem -még sok teologustár- sam is. Az ok világos: ezen a nyáron egy hónapos diakóniai gyakorlatán voltunk a Német Demokratikus Köztársaságban. TlZ ÉVES EZ A KAPCSOLAT egyházunk és a Berlin-Brander- burgi Evangélikus Egyház között. Évről évre általában tíz teológus vehet részt ilyen gyakorlaton. Számunkra rendkívül hasznos az ott. löltött néhány hét. Legfonto­sabb a gyakorlati munkában szerzett tapasztalat, de ugyani-' lyen jelentős a német nyelv gya­korlása is. Sok új élménnyel, ismerettel gazdagodunk. Nem mellékes az sem, hogy sokféle emberrel ' megismerkedhetünK, barátokra találhatunk. Nekünk, akik lelkész: szolgálatra készü­lünk. különösen is jó legalább egy kicsit megismerni az NDKj beli testvéregyház életét. GONDOLATBAN ÜJRA OTT VAGYOK a gyakorlatot kiérté­keld megbeszélésen. Berlinben. A/, asztalfőn Hans Zinow diakó­nus. aki a diakóniai munka e^yik szervezője és irányítója egyhazá­ban. Az asztal körül együtt ülünk magyar evangélikus, magyar re­formátus, lengyel evangélikus és cseh huszita teológusok. Először a 3 hetes munkáról számolunk be. Természetesen németül. Tár­saink beszámolója számunkra is új, érdekes és izgalmas, hiszen más-mas intézményben, különbö­ző városokban dolgoztunk. Leg­följebb ketten-hárman voltak egy helyen, de rendszerint nem ugyanazt a munkát végezték. Van miről beszélni! Jó figyelni a tár­sakat, milyen bátran formálják meg a német szavakat és mon­datokat. Sokan öregotthottokban dolgoztak, mások kórházban vagy fogyatékos gyermekek között. Sok megrázó élményünk volt. Van aki elmondja, hogy most látott először meghalni embert... Én magam most dolgoztam először testi és szellemi fogyatékos gyer­mekekkel. Valóban megdöbbentő élmény volt! — Kedves, szép em­lékeink is vannak. Mosolyt fa­kasztó. vidám történetek is el­hangzanak. Nagy öröm volt új­ra érezni az öregek, betegek, gyermekek ragaszkodó szeretetét. S mindez olyan életszagú, való­ságos volt! Többen így fejezik ezt ki: Lebensschule — életiskola volt. Azután a négynapos tanulmá­nyi kirándulásra terelődik a szó. Erfurtban és Wittenbergben jár­tunk, a kedves Frau Zidek veze­tésével. A két legjelentősebb Luther-helyet. ismerhettük meg. hiszen reformátorunk a két vá­rosban töltötte élete nagy részét. Köszönjük, hogy eljuthattunk ide! ÜJRA ITTHON VAGYUNK — de sok élménnyel gazdagabban, amelyek talán egész életünkre szólnak. Mert nem lehet elfelej­teni Thüringia gyönyörű tájait, Lufherstadt-Witten berget. vagy az intézményt, ahol három hétig éltünk és dolgoztunk. Felejthe­tetlen számomra a sok szép ének. amelyeket ott hallottam, de a színes tévé is. amit ott nézhettem először. Felejthetetlenek a gyer­mekek. akikért tehettem valamit, a munkatársak, akik türelmes szeretettel vezettek be a munká­ba. sok ember, akikkel találkoz­tam. El lehet-e felejteni Móni­kát. a rendkívül szép. bájos kis­lányt. aki ha sajátos kiejtéssel is. de tudott néhány szót beszélni? Nem lehet elfelejteni, hogy sza­vunkra: Auf Wiedersehen! — Vi­szontlátásra! — így válaszolt: Ti- tertén! ÉLETISKOLA — nemcsak szó, valósággá lett. számunkra. Vala­miképpen mindannyian megérez- tük: ez a néhány hét jó iskola volt. Felkészített minket, hogy az életet munkáljuk egész éle­tünkkel, a magunk helyén. If,j. Seben István Gyermekek imádkoznak Semmi kedvem az iskolához Miért kell iskoláiba járni. Jézus? Milyen jó lehetett neked, hiszen a Te idődben még biztosan nem volt iskola! A szüléink persze azt mondják, hogy nekünk jobb. mert sokkal többet tanulhatunk és sokkal több foglalkozás közt választhatunk, mint Te. Ha ez mindig eszünkbe jutna, Jézusom! Kérlek, segíts, hogy tudjuk: előbb dolgozni kell, feladatokat megoldani, jó dolgozatokat. írni, hogy aztán az ember vihess-e valamire. Te talán boldog lettél volna, ha iskolába járhatsz. Ámen. Levél - válni készülőknek Kedves Baratom.! Távollétem miatt nem tudtam előbb írni. Remélem, hogy eluta­zásod előtt még megkapod leve­lemet. Köszönöm bizalmadat. Jól­esett. amit azzal szeretnék viszo­nozni. hogy megpróbálok nagy gondjaidban segíteni. Jolival, feleségeddel, szerdán este őszintén és nyíltan beszél­gettünk bomladozó házasságotok­ról. Ügy érzem, hogy több min­dent tisztábban látok. Több do­logra kértem öt Veled kapcsolat­ban. Hogy kérésemet megszívle­li-e. azt, már nem tudom. Ezt a levelet is nyugodtan odaadhatod neki. Elvégre egy közös )ó barát megértő és segítőkészségének je­leit tartalmazzák ezek a sorok. A Veled való beszélgetés után igyekeztem Jolit megnyugtatni, hogy alaptalannak vélem vádjait, mely szerint Neked barátnőid lennének, hogy alkoholista lettél, hogy... Kiderült, hogy neki sin­csenek erre kézzelfogható, pon­tos bizonyítékai. Inkább feltéte­lezés volt ez nála bizonyos jelek­ből, amelyekre Te alapot adhat­tál pl. azzal, hogy többször nem mentél haza rendes időben. Joli félt és rémeket látott. De jóra nem is igen gondolhatnak ilyen esetben az asszonyok. Két lányo­tok nevelésének gondjaiból is mintha több jutott volna az utób­bi időben Jolinak. Igyekeztem Jo­liban az Irántad való bizalmat megerősíteni. Arra kértem, hogy nagyon szeressen Téged, gyengé­den. türelemmel, mert mi férfi­ak kissé erősebb „öribecsérze- tiink" miatt szeretjük, ha első­sorban családunk körében a fele­ségünk értékel, kicsit felemel minket. Arra kértem Jolit, hogy legyen Feléd több türelemmel és bizalommal. Ne igyekezzék Téged unos-untalan nevelni, megróni, „keményen" pedig ne szóljon Hozzád. Közel húsz évi házasság­ban meg kell és meg lehet tanul­ni. hogy mire, miként rezonál há­zastársunk. Bizalommal arra kérlek, hogy válásotok ügyében tett lépéseidet vond vissza. Mérhetetlenül töb­bet vesztenétek egy válással lel­kiekben. becsületben ayagiak- ban is. — mindenképpen. Ilyen két értékes lelkű ember nem en­gedhet a csábításnak, hogy a má­sikat vádolva, hibákat felemle­getve, bűnöket kutatva-keresve mentse, igazolja önmagát — kí­vülálló emberek előtt, még ha Törvénynek is nevezik ezt — és azon legyen, hogy érvül szeny- nyes dolgokat előráncigálva. — vagy kitalálva —- igyekezzék le­rázni magáról házastársát. Nem, ez nagyon méltatlan lenne Hoz­zátok! Az elválások mögött sze- gyenteljes csődök, sok-sok go­noszság. szeretetlenség és tenger­nyi hazugság lappang. Isten mentsen Benneteket ilyen tortú­rától! Különben sem jelent az el­válás megoldást, sőt inkább bom­lást. süllyedést. — különösen ha gyermekek vannak a családban! Nálatok, úgy latom, hogy nincs házasságtörés, nincs házasságot kizáró betegség sem. jellembeli fogyatékosság, sem lelki-szellemi korlátoltság. Józan emberek lé­vén. azt sem gondolom, hogy ko­runk felajzott szexualitása zavart volna meg Benneteket. (A szív, ész, akarat magasabban van — mint a nemi szetv!) Inkább ki­sértés. a szeretetnek megfogyat­kozása történt Nálatok. Nem el­fogyás — mert hisz Te magad mondtad, hogy szereted Jolit — és ugyanezt látom az ő szivében is! Nem onnan kell kiindulni, hogy a másik fél ilyen, olyan, és vádakat, esétleg botlások, hi­bák felnagyított tényeit zúdítva rá — kimondani: válók! Nem! Ezt nagyon megvetendőnek tar­tom! Űj lapot kell kezdeni! Köl­csönösen megbocsátani tudni egy­másnak, — és hinni, hogy jóra fordul minden, elszánt igyeke­zettel másként élni és gondolkod­ni, hogy a házasság jó rendje, — ami Istentől van! — helyre áll­jon. Valahogyan ezt inkább tar­tom EMBERHEZ, lelki, gondol­kodó. emberhez méltóbbnak, mint azt. hogy a múlt szennyeséiben turkáljunk és kiteregessük azt. Nem tudom józan ésszel fel­fogni és nem tudom elképzelni, hogy egymással szemben odaju­tottatok volna, hogy megoldás már csak az elszakadás legyen. A magyar családjogi törvény nem ismer abszolút bontó okot. A Tör­vény előtt a válni szándékozók­nak meg kell jelölniök azt is, hogy mién a válást tartják egyet­len megoldásnak. Mit feleltek er­re majd? Még a józan ész szerint is könnyebb egy hibát rendbe hozni, a házasságban revideálni, reformál ni dolgokat, mint lakás­üggyel, megélhetési és gyermek­tartási gondokkal és számtalan más gyötrelemmel kínlódni to­vább — egyedül, bizonytalanul és békétlenül. Én nem tudom elkép­zelni hosszabb, de közepes távon sem az elvált emberek lelküle­tűt. A házasság roppant nagy do­log. a közösen — szerelemből — nemzett gyermekek pedig erős kapcsok! Becsüld annyira magadat, ha- zastársadat is, és tételezzétek fel önmagátokról is, hogy képesek vagytok a hibát kiigazítani és mindent helyrehozni. Én bízom Bennetek! Nem látok komoly okot arra. hogy valójában csak elképzelt nyugalmatok érdekében elszakadjatok egymástól. Hiszem, hogy tapintatosabbak, megértőb­bek lesztek egymással szemben. Neked, kedves Barátom, erköl­csi és anyagi szempontból is. a társadalom, a munkatársaid vi­szonyában bizonyságot kell tud­nod tenni arról, hogy apa, férj, családfő vagy. Kötelesség is van, nemcsak jog, — meg a házasság­ban is! Végül szeretnék egy olyan do­logra rámutatni, amelyre, jól tu­dom, ilyen esetekben nemigen hi­vatkoznak es amire tálán nem is gondolnak válóperes ügyvédek­kel, tanúkkal és egyebekkel tár­gyaló házasfelek. Ez az Isten színe előtt tett, tanúk előtt han­gosan elmondott eskü szövege! Ha a templomi, egyházi szertar­tás talán csak másuk kedvéért történő üres ceremónia, afféle szembelcölősdi. — akkor ne is be­széljünk tovább a dologról! Most azokra a templomban megáldott házasságokra gondolok, akiknél az a szertartás valami több volt. Akik talon belegondoltak Isten teremtő, házasságot szerző akara­tába és szereteti be. a házasság­nak Istentől való rendjébe. Akik hitték és tapasztalták az Isién szere letét abban, hogy házastár­sat kaptak, akivel most imádkoz­va. szavára figyelve ott állnak és térdelnek ünnepi lélekkel egy templom oltára előtt. Hadd higy- jem, hogy Ti így álltatok ott a vadosfai evangélikus templom ol­tára előtt, szeretteitekkel körül­véve azon a szép nyári vasár­nap alkonyán. Akkor ott ez a kérdés hangzott el: „Szereted-e ezt a melletted álló Kiss Jolánt, Egry Bélát — akit házastársul választottál? Hangos „igen”, „szeretem!’’ volt a válaszotok! Azután: „Fogadsz-e neki hűsé­get. békés lakást, gondviselést — amíg a halál tőle Isten akaratá­ból el nem választ? „Fogadok!’’ — hangzott mindkettőtök vála­sza! Majd az esküben elhangzott ez a mondat is: „hűséges házas­társa leszek... holtomig, holtáig el nem hagyom . . . sem egészsé­gében, sem betegségében, sem örömében, sem bánatában... Is­ten engem úgy segéljen! Ámen!” Nem gyerekjáték és színi előadás volt ez! Ezt már nem lehet meg nem történtté tenni! Mély és ko­moly szavak voltak ezek — és nem üres, kongó, álnok szövegek. Avagy hazug volt a szó. mert mást gondolt a szív? Nem gon­dolnám. Erre emlékezzetek most. ami­kor a kísértő azt hazudja nek­tek. hogy az okiratnak engedve jbbb lesz külön, elválva. Valami módon ide kell visszatérnetek, ef­féle emlékekhez, az ünnepi óra és érzés felé. Emlékezzetek arra a nagy, ünnepi élményre, igére, imádságra, áldásra. El nem fe1- lejthetö. pirosbelüs ünnep az az életetekben! Ide kell gondolatban visszatérni, új szeretetve lobban­ni, újult szerelemre gyulladni — és nem a másik hibáit, gyengéit keresve érveket összeszedni, xí- rigtartó sebeket ejtve egymás szívén és becsületén odaállni majd egy válóperes tárgyalás szürke, sivár katedrája elé... Ez nem méltó Jézus Krisztus tanít­ványaihoz. nem méltó sem Egry Bélához, sem Kis Jolánhoz! Egyi- teknek sincs ehhez sem oka. sem joga! Nein vagyok bíró. Kegyelemre, megerősítésre szoruló bűnös em­berek vagyunk mindahányon. Levelemmel sem akartam ítéle­tet mondani. Inkább 18 év után felelős testvéri és lelkipásztori szeretettel azt kívántam még job­ban összekötni, megerősíteni. — ami azóta meglazult. Szívhői sze­re ném, ha sikerülne — Tiérte­tek! Meleg barátsággal köszöntelek / Benneteket! Sümeghy József • t i I Egy hónap az fr ÜK-ban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom