Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-09-23 / 38. szám

t Négy nap a „pusztában ” NÉGY NAPOT AJÁNDÉKOZ­TAM MAGAMNAK. Négy na­pot, távol a nagyvárostól, belső elrendeződést. Egyedül lenni ön­magámmal és a gondolataimmal. A következőkben ezeket a gondo­latokat iram le úgy, ahogy meg­születtek, jöttek-mentelc, kötőd­tek vagy váratlanul felötlőitek. Bevallom, egy pillanatig ha­boztam: érdekli-e másokat az én leg bensőbb világom? Az emberek egy részének élete olyan simá­nak, zökkenőmentesnek tűnik. Mintha nem lenne problémájuk, mintha napjaik az óramű pon­tosságával futnának és ha volt véletlenül problémájuk, bizonyá­ra könnyedén megoldották. Aztán amikor beszéltem velük, kérde­zősködtem tőlük, kiderült, hogy a felszín alatt nem is olyan nyu­godt a „belső". Ez indított arra, hogy talán lesz, aki az én gon­dolataimból kap segítséget. ... Egy életem van. Nem mind­egy hát, hogyan élem ezt az éle­tet. Sok minden határozza meg az életemet. A szülői ház, amelyben megláttam a napvilágot, a gyer­mekkorom, az iskoláim, a tanul­mányaim, a lelkiismeretem, a hi­tem, a hazaszeretetem, a kor, amelyben élek, a vágyaim és az álmaim is. Amim van szívesen osztogatom. Szeretek adni és kap­ni is emberséget, megértést, sze- retetet, az egyes embertől is, a közösségtől is. Kötelezettségeim vannak magammal és másokkal szemben is — a családommal, a barátaimmal, az egyházammal, a hazámmal, a munkahelyemmel szemben is. Sok mindent szeret­nék még elvégezni, megvalósíta­ni, megírni, de amit a legesleg- jobban akarok, az a békesség sor­sommal, önmagámmal. Belső harmóniát, ami lényegében a lé­lek békéje és amely befelé, kife­lé gazdagít. Valami olyasmi, ami­lyennek Istenünk gondolt ben­nünket. Mindenkinek az életében van­nak időszakok, amikor úgy érzi. hogy Isten kegyelme van vele. de vannak bőségben olyanok is, amikor bizonyos benne, hogy ki­hullott Isten tenyeréből. Az előb­binél mindent elvisel, minden terhet elhordoz, vidáman, béké­vel. minden napnak örül. minden nehézséggel megküzd, derűsnek látja a holnapot, könnyűszívvel mindig adna — az utóbbinál vi­szont sokszor arra sincs ereje, hogy a kisujját megmozdítsa. Isten szeretetének felfedezésén kívül mi az, ami derűs napokhoz segít? Én azzal kezdeném, hogy leegyszerűsítem az életemet. Mert hogyan is élek’ Ugye halmozom a teendőket. Sok a munkám, sok az, amit vállalok, sok a társa­dalmi kötelezettségem, nagy az ismeretségi köröm, s a napi kis gondok: a szerelő, a fogorvos, a takarítónő, a festő a vendégeske­dések. a ruházkodás, a fodrász, a bevásárlás, a tanulás, a meg­hívások, és folytathatnám. Nem, ez igazán nem leegyszerűsített élet, Éppen az ellenkezője! Nyug­talan, lélekrabló, motorizált élet. Hogyan lehet az ember önma­gával békességben ilyen sokrétű életvitel mellett? LE KELL EGYSZERŰSÍTENI AZ ÉLETET! Ki kell kapcsolni néhány elfoglaltságot. De az em­ber nem kapcsolódhat ki az élet­ből. Meg kell hát találni azt az állapotot, amely külső és belső világunkat egyensúlyban tartja. A helyes utat a magány és a kö­zösség, az élettől való elvonulás és az életbe való bekapcsolódás között. Ahogy a lárma sokszor elvezet a csendhez, úgy a csend, a magunkba szállás, a magány órái elvezethetnek bennünket vissza a világba, dolgainkhoz. Kapcsoljuk ki a jövőtől való fé­lelmet. a jövőért való aggodal­maskodást. Kapcsoljuk ki azo­kat az embereket is, akiknek az őszinteségében nem hiszünk. Sok­szor a társadalmi érintkezés az őszinte szó hiánya miatt fárasz­tó. Sokszor mennyire nem szere­tünk magányosak lenni! Hogy menekülünk tőle! Hogy félünk tőle! A munkánkat zeneszó mel­lett végezzük Barátok társaságá­ban kártyával, tv-vel, rádiózással „Ütjük” el estéinket, ahelyett-, hogy néha-néha gondolataink volnának a társaink. Lárma, fe­csegés vesz bennünket körül, de nem figyelünk valójában egyikre sem. És ha a zene, a beszed el­hallgat, ha a képernyő szürke lesz, nincs ami helyüket átvegye, nincs belső zene, belső hang, nincs lelki tartalék. Tanuljunk meg egyedül is lenni! Tudom, nehéz manapság megszabadulni kötelezettségeinktől, nehéz egye­dül, magunkba lennünk. Nem is leljük már a helyünket, mintha valami hiányozna, a zaj, a rit­mus, a megszokott rohanás. A pihenni nem tudás, az aludni nem tudás, a gondolkodni nem tudás kísért bennünket. Pedig sokszor Krisztus is egye­dül volt, és mégis soha senki nem szerette úgy az embert, és nem tett annyit érte, mint Ö. Saját maganyunkon át visz az Ö példá­jához az út. De embertársaink­hoz is, mert csak belső erőtarta­lékkal bíró ember tud felszaba­dultan a másik emberért élni és cselekedni. Mi nők különösen sokat adunk magunkból. Elaprózzuk magun­kat és édeskevés időnk marad ön­magunkra, a saját „csendünkre". Pedig nekünk is szükségünk van rá, ezek a magunkban levések az élet legfontosabb pillanatai, ilyenkor talál magára az ember. Költők, írók, művészek, szentek jól ismerik ezt a sohasem üres magányt. Mindnyájunknak szük­sége ván arra, hogy a túlzott ak­tivitás mellett a bensőnkre is szenteljünk időt. Mert túl sokat kaptunk a technikától, ,ugyanak­kor sokat vesztettünk lelkiekben, elgépiesedtünk és elsekélyesed- tünk. A templom békéje is ‘ hívogat. Az imádság, a magunkba szállás csendje is segít. De a vasárnapi csend nem elég. Otthon is kell ez a templomi csend, Isten áldott csendje. Legyen otthon is saját csendünk, amelyben önmagukra találunk. DE VAN EGY MÁSIK TÉ­MÁM IS. „Pusztai” sétámon egy ismeretlen emberrel találkoztam. Megemelte a kalapját, köszönt, s ment a maga útján tovább. Sze­rétéiből köszönt. Ember az em­bernek. Senki sem kérte rá, sen­ki sem várta tőle. Barátságát ön­ként adta nem várt viszonzásra. Kezdetben minden barátság ilyen volt. Tisztei és önzetlen. Minden kapcsolat, 'egyen az ba­ráti, munkatársi, házastársi ilyen szép először. Aztán ez az össz­hang lassan megbomlik, bonyo­lulttá lesz. néha terhessé. Leg­jobban érzékelhető ez a házas- életben. Kezdetben ennek a kap­csolatnak a hőfoka a legmaga­sabb. És mi azt szeretnénk, ami lehetetlen, hogy ez a hőfok örök­re megmaradjon. A szerelem cso­dája azonban lecsitul, a szeretet felé mélyül És valójában ez több mint a szerelem. Az elmélyült szeretet új felada­tokra nyitja szemünket. Üj köte­lezettségeink vannak. Gyerme­keink jövője, férjünk és saját he­lyünk a társadalomban. Keve­sebb idő marad arra hogy egy­más kezét fogva üldögéljünk. Megtanuljuk egymás rossz olda­lait megbocsátani, megismerjük egymás szokásait, a fizikaiakat is. a lelkieket is. Megtanuljuk el­viselni a közelséget, megtanuljuk elviselni a távolságot is. Ritkáb­bak a derűs reggelek, belijüket felváltja a rohanás, a gyermekek útra készítése. FUTNAK AZ ÉVEK. Eljönnek az élet délutánjai. Talán. most. most lesz mód arra. hogy amit kultúrában, lelkiekben elmulasz­tottunk, pótoljuk. Megvalósít­hatjuk mindazt, amit éveink fo­lyamán félretoltunk: majd ké­sőbb. ha megöregszünk! És most mégsem akarjuk se elfogadni, se tenni! Erőszakkal visszaigazitjuk az időt és megkíséreljük a nyár boldog reggeleit meghosszabbí­tani. Túlerőltetjük magunkat. És ez a túleröltetés természetelle­nes. Nem versenyezhetünk se erőben, se fiatalságban. Életünk utolsó szakasza előtt nyitva áll az ajtó. Át kell menni a másik szobába. Üj életkorszakunkat a hanyat­lás korszakának nevezik. Ez az Idő a hanyatlás jeleinek hordo­zója. Nem szeretünk vele szem­benézni Legszívesebben elfut­nánk előle. Ideges depresszió, ital, új kapcsolatok keresése, gyü­mölcsléién túldolgozás, ezekkel védekezünk. Pedig ez az a cso­dálatos időszak, amikor nincs már olyan nagy földi ambíciónk, társadalmi tartozásunk, hivatali kötelezettségünk, aktiv életünk magunk csinálta gondjai. Végre önmagunk lehetünk. Kiteljesed­tünk. kiálakultunk. Egyenrangú félként állunk szemben a másik emberrel. Nincs megalázkodás és versengés. Szabadabbak vagyunk. Kiteljesithetjük magunkban azt az embert, amilyen szerettünk volna lenni, csak nem volt rá időnk. Nem könnyű feladat ez, jól meg kell tanulni. Egy élet előta­nulmánya után most kell majd vizsgázni. Egyedül. Levizsgázni a teljes egyedüllétből. Es ez egy­formán áll férfira, nőre. Jó tud­ni. hogy Isten most is velünk van. NÉGY NAP KIVONATOLT GONDOLATAINAK VÁZLATA ez a pár sor. Életem mai szaka­szában mindennap új embert, új problémákat, új gondokat hoz. Többet, mint amennyit a szívem elbír. Az idő sodrában test, lé­lek. ideg elveszti régi tűrőképes­ségét, rugalmasságát. Világprob. lémákat kellene megoldani és még a saját életünk problémái is sokszor megoldatlanok. És mégis, el kell fogadnunk az életet, megszabott határaival, ha­nyatlásaival és megújulásaival, tavaszával és telével, szenvedé­seivel, áldásaival és örömeivel együtt. Hiszen mindezek mögött ott van az Isten gondviselő és jót te­vő szerete te. Igen, „jót végző” szeretete . .. Gyarmathy Irén Isién lisztéi fii rend Budapesten, 1979. szeptember 23-án Deák lér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi 1 Zelma. de. 11. (úrv.) Harmati Béla, du. 6. Harmati Béla. Fasor de. ll. Szirmai Zó.) tán. du. 5. Szeretetvendégség: Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. úe. fél 9. Muntag Andorne. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sán­dor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Gselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28 de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. ll. (úrv.) Káldy Zoltán. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák La­jos út 22. de. 11. Drobina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10. Drobina Erzsébet. Frangepán u. de. 8. Drobi­na Erzsébet. Oinest de. 10. Blázv La­jos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyu­la. Soroksár-L'jtelep de fél 9. Virágh Gyula Pestlőrinc de. 10. Matúz Lász ló. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kisoest-Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de 10. Sehreiner Vilmos. Rákospalota-MÁV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota-Nairv- templom de. 10. Bodrog Miklós. Rá­kosszentmihály de. fél ll. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Agopton. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákosheary de. 9. Feren- r*zy Zoltán. Rákosiidét de. 10. K*sa Pál. Rákoskeresztúr de. fél ll. Fe- renczy Zoltán. F»écs*kaou tér de. 9. (úrv.) Mado- esai Miklós, de. fél 11 (német), de. ti. (úrv.) Koron Emil, du. 6. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 9 Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII. Tartxav Vilmos u. 11. de. 9.. de. 11.. du. fél 7. Buda­keszi de 8. Pesthidegkút de. fél ti. Modori út fi. de. 10. Turcsánvi Ká­roly. Kelenföld de. 8. (úrv.) Beneze Imre de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. fi. Dónál h László. Németvölgyi út 138. de. 9. Donáti) László. Nagytétény de. fél 9 Kelenvölgv de. 9. Budafok de. 1U Budaörs du. 3. Törökbálint du. fél 5. Csinagbcírv de. fél TO. Kaposvá­ri Vilmos. Csepel de. fél 11. BVANOPf IKtTS FI FT A M^sveirorezást FvanséMku® Esvház SaHóosztálvának iaois Szerkeszti • a szerkesztő bizottság A ??prk°c7tÁcért felel: Mezősi Ovörev Felelő« k*sdó: Harkánvl László Síerkesztősés é« kiadóhivatal ■ 1988 Bu VITT Puskin U 12. Telefon: 1 «2-974 Csekk«7ámias7ám • 516 — 20 412— VTT1 Előfizetési ér: esv évre 200 — Ft Afusftla a Magvar Posta Index: 25211 ISSN 9133-1302 79.2388 Ath=*n,f?urr Nvomda BudgDest Rot4^iA, maeg-an.vomás Felítós vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Minden gondotokat hagyjátok őrá, mert neki gondja van rátok” (irt 5, 7). VASÁRNAP. — „Istenben bí­zom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” (Zsolt 56. 12 — Zsid 10, 39 — Mt 6, 25—34 — Zsolt 86, 1—11). Ez a bizalom nagy szó, kulcskérdése életünknek! De va­lami kell még hozzá, hogy fel­szabadítson az emberek nyelve és rosszindulata okozta szorongá­sainkból. Az Istentől átvett sze­retet — ez az a valami. „Soha se csüggedjen, Ne lankadjon karja, Ki a jót akarja” (398. ének 5. vers). HÉTFŐ. — „Így szól az én Uram: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat” (Ez 34, 11 — Mt 9, 35 — lTim 4, 4—8 — Róm 13, 1— 10). Konfirmációi Káténk egyik legszebb gondolata: Isten úgy vi­sel gondot rólunk, hogy egymás­ra bíz minket. Boldog az. aki a tiozzáhajló emberben Istent is­meri fel, és, aki Istenét ember­társában szereti igazán. „Ki meg­gyújtja hitem lángját, S biztat, hogy éltem Atyja Gyermekét el nem hagyja”: (7, ének 4. vers). KEDD. — „Seregek Ura, bol­dog az az ember, aki benned bí­zik!” (Zsolt 84. 13 — Róm 4, 18 — lTim 6, 6—12a — Róm 13, 11 —14). Azért gazdag és kiegyensú­lyozott a hatalmas Istenre ha­gyatkozó ember élete, mert ke­serű tapasztalatok ellenére is tud bízni az emberekben: családtag­jaiban, barátaiban, munkatársai­ban, orvosában —, s ezeknek so­ra így (!) egyre sokasodik és szé­lesedik. „Csak te vagy én boldog­ságom” (7. ének 7. vers). SZERDA. — ..A hit tehát hal­lásból van, a hallás pedig a Krisz­tus beszéde által” (Róm 10. 17 — Jer 1, 9 — lKor 7, 20—24 — Róm 14, 1—13). Az élő Istennel összekötő és valóban életkedvet adó bizalom különös és páratlan forrása az igehaligatás. Azért, mert Isten adta találkozási lehe­tőség ez Üdvözítőnkkel. „Kegyes Jézus, itt vagyunk Te szent igéd hallására” (293. ének 1. vers). CSÜTÖRTÖK. — „Jézus Krisz­tus halálra adatott bűneinkért, é§ feltámasztatott megigazulásun* kért” (Róm 4, 25 — Ézs 43, 24— 25 — IThess 2, 9—12 — Róm 14, 14—23). Ennél többet már nem tehetett Isten boldogulásunkért, emberségünk kiteljesedéséért. Próbáld meg ezt naponként meg­köszönni — hűséges életeddel is — és ő Istened marad, te pedig szeretett gyermeke. „Jer, örvend­jünk keresztyének, Jer, énekel­jünk vígan” (351. ének 1. vers). PÉNTEK. — „Ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem!” (Zsolt 25, 20 — Mt 8, 13 — 2Thess 3, 6—13 — Róm 15, 1—13). Még a legerősebbeknek is szük­ségük van megnyugvásra, felerő­sítő helyre, sőt menedékhelyre is. Sok van ilyen! De önmagunk in­dulatai és nyugtalanságéi elől ho­va fussunk? Az imádkozó Zsol- táros megbízható helyet talált! „De áldom jó Istenemet. Ki meg­könyörült rajtam. S megengedte, hogy fejemet Hű kebelére hajt­sam” (351. ének 4. vers). SZOMBAT — „Mit is ér a böl­csességük, ha megvetették az Ür igéjét?!” (Jer 8. 9 — Mt 12. 42 — Lk 10. 17—20 — Róm 15. 14—21). Aki egyszer belecsodálkozhatott a Biblia világába és belélegezhette Isten emberszerető terveinek tisz­ta, friss levegőjét, miért is akar­ná életét saját esze szerint be­rendezni? „Ki benne bízik egye­dül, Az soha meg nem szégye­nül”' (373. ének 7. vers). Sitnonfay Ferenc — ölUittÁC5YARÖSD. A gyü­lekezőt lelkészévé választotta Zoltán László hegyeshalmi lel­készt. — SZEPÉTNF.K. Augusztus 26-án Sárkány András Tibor pusz­taszentlászlói lelkész igehirdetés­sel szolgált a gyülekezetben. Hangsúlyozta sa j tószolgál a tűm k fontosságát egyházunk népének életében. — ÖSSZKOMFORTOS házamban ké­nyelmes otthont biztosítok szolid szo- bátársnőnek. Tizenhetedik kerület, Rákoshegy, Táncsics út harmincöt. Nyolcvanas autóbusz megállónál. Nyugdíjas egészségügyi védőnő. Hor- váthné. A SAJTÖOSZTALY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az ÜTMUTATO megrendelések október 15-ig, az 1980. évi EVANGÉLIKUS NAPTAR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosz­tály kéri. hogy az Útmutató és Evangélikus Naptár megrendelésen más irat- terjesztési anyagot ne ren­deljenek a Gyülekezetek, kizárólak ezt a két kiad­ványt. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sor­rendjében igyekszik kielé­gíteni. A határidőn túl be­érkezett megrendeléseket a Sajtóosztály nem tudja fi­gyelembe venni. A Sajtó- osztály kéri megrendelőit, hogy a két kiadványból csak a szükségletnek meg­felelően küldjék be meg­rendeléseiket. Az Útmutató ára: 9,— Ft. A Naptár ára: 20,— Ft. — PUSZTAVAM. Szeptember első vasárnapján isten tiszteiét keretében, meleg hangú ünnep­ségen köszöntötte a gyülekezet Endrödi Alfrédül abból az alka­lomból, hogy ötven evvel ezelőtt kezdte meg kántor-tanítói mun­káját a gyülekezetben. A nagy számban üsszeseregiefl hívek előtt Farkas János gondnok az első tanítványok és a gyüleke­zet, Stettner Pál pedig a presbi­térium nevében köszöntötte az ünnepeltet. A nemzetiségi német énekkar Weidlinger János, az if­júsági énekkar Puskás Sára ve­zetésével énekeit. Ifj. Hodolits József és Puskás Jánosné verset mondott. Puskás János leikész megemlékezésében kiemelte azt a munkát, amelyet Endrödi Alfréd ötven éve végez a gyülekezetben és a községben. Ma is minta Ha­zafias Népfront titkára, a községi tanács tagja, a nemzetiségi né­met énekkar vezetője, a gyüleke­zet jegyzője, aktívan részt vesz a falu és a gyülekezet irányításá­ban. A gyülekezet értékes aján­dékait Krebsz János felügyelő, Lisztmayer István gondnok és Salits János pénztáros,, az ének­kar ajándékát pedig Weidlinger János adta át. — Nemrégen id. Ringler Mátyást és feleségét kö­szöntötte és ajándékozta meg ugyancsak istentiszte'et kereté­ben a gyülekezet abbó' az alka­lomból. hogy huszonöt éve vég­zik hűségesen az egyházfi-haran- gozói munkát a gyülekezetben. EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz szeptember 30-án. vasár­nap délután 5 órakor a rákos­csabai templomban. Orgonái: Peskó György orgonaművész Közreműködik a Homérosz kórus Műsoron: Schütz, Hassler, Bach, Händel. Esterházy, Wohlmuth, Mozart és Kodály művek. Igét hirdet: GÁNCS PETER--------------------------------*----­d a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom