Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-09-23 / 38. szám

A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottságának határozata Namibiávál kapcsolatban

(Joinville augusztus 19—25.)

A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága Joinvilleban tartott (augusztus 19—25.) ülésén figyelmet fordított arra a helyzetre, amiben a namíbiai tagegyháza jelenleg van. Ennek megfelelően javasolják: hogy a Végrehajtó Bizottság kérje meg a főtitkárt a namíbiai egyházakkal kapcsolatosan:

a) írjon levelet az újonnan kinevezett namíbiai általános ügyvezetőnek, Gerrit Viljoen pro- feszzorral, hogy támogassa a namíbiai egyházi vezetők 1979. augusztus 16-án kelt levelét a tárgyalás nélkül fogvatartott emberek ügyében;

b) küldjön üzenetet, amelyben szolidaritásról biztosítja a namíbiai egyházakat és aggodalmának ad kifejezést, egyben a világméretű evangélikus család állandó imádságáról és segítő támogatásáról értesítj e tagegyházait;

c) kérje fel azokat a tagegyházakat, amelyek az úgynevezett nyugati csoport” országaiban élnek, hogy illetékes kormányzatuknál képviselőiken keresztül járjanak közben és sürgessék a kormányokat, gyorsítsák tárgyalásaikat a namíbiai úgy békés megoldása érdekében;

d) írjon levelet minden tagegyháznak és informálja őket a Viljoen professzornak írt levélről, valamint a jelenlegi namíbiai helyzetről és kérje meg a tagegyházakat, hogy tartsanak speciális ima-napot Namíbia szenvedő népéért.

Mindennapi kérdések

Van-e beteljesült élet?

Sokan úgy érzik, hogy nincsen beteljesült élet. Tele vannak panasszal. Ilyenekkel: Rengeteget dolgozom, mégsem érem el céljaimat. Családomnak, gyermekeimnek éltem egész életemben, öregségemben mégsem számíthatok rájuk. Hivatásomban a legtöbbet igyekszem nyújtani, igazi eredmény nélkül. Az ezekhez hasonló panaszokat ki is terjesztik, általánosítják. Soha nem tettek annyit az ifjúságért, mint mi teszünk, de a fiatalok hálátlanok, nem becsülik meg erőfeszítéseinket. Hiába küzdünk a legigazabb emberi célokért, mégis van háború, feszültség, éhség a világban.

AKIK EZEKET A TAPASZTALATAIKAT „vallásos” meggyőződéssel akarják alátámasztani, könnyen megtalálják a feleletet. Az ember az eredendő bűn következtében annyira megromlott, hogy semmit sem tehet sem maga, sem mások érdekében. Hiába vannak próbálkozások, az önzés és minden más rossz megakadályozza az igazi eredményt. Az ember még azokat az ajándékokat, amelyeket Istentől „tálentumokként” kapott, sem hasznosíthatja igazán, mert masok gonoszsága megakadályozza ebben. Végül belenyugszik abba, hogy nem élhet tehát az ember beteljesült életet.

Valóban ez lenne az igazság? Jézusnak éppen a tálentumokról szóló példázata tár az ember elé olyan perspektívát, hogy igenis lehet jól sáfárkodnunk a lehetőségeinkkel, adottságainkkal és tehetségünkkel. Aki nem így cselekszik, annál Jézus nem a körülményeket, másokat, vagy az eseményeket ítéli meg, hanem azt, aki rosszul sá-í fárkodott. Dicséretét viszont az kap, beteljesülést az érezhet, aki tel: jesíti Jézus akaratát.

VALAHOL ELHIBÁZZÁK TEHÁT ELET SZEMLÉLETŰ KÉT és cselekvésüket azok, akik a bibliának azt az igazságát ,hogy üdvösségünkért valóban nem tehetünk semmit, rá akarják kényszeríteni egész életükre, elhárítva ezzel maguktól a felelősséget. Elhibázzák a magatartásukat pl. azzal, hogy nem veszik észre az eredményeket. Lehet, hogy ezek az eredmények sokszor nem látványosak, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a tegkissebbeket sem, éppen további növekedésük érdekében. Ha a szülő, vagy nevelő nem értékeli a legkisebb eredményt, hogyan folytathatja murfkáját? Ha társadalmi életünk pozitívumait lekicsinyeljük, hogyan várhatunk további haladást? Ha harminc évvel ezelőtt a világ békéjéért az első lépéseket megtevő személyek a kezdeti, apró sikereket nem becsülték volna meg, ma nem lehetne megnyugtató súlya az egész világra szétterebélyesedett békemunkának.

MÁSIK HIBÁJUK A BETELJESEDETT ELETET TAGADÓKNAK AZ, hogy önző énjüket akarják teljessé tenni. Ügy gondolják, hogy mások kötelessége őértük dolgozni. Az eseményeket, eredményeket aszerint értékelik, hogy saját maguk számára mennyi hasznot hoznak. — Tévednek a várakozásukban azért is. mert idealista célokat tűznek maguk elé akár emberekről van szó, akár eseményekről. A/ lenne a beteljesült élet, ha az emberek „angyalokká” válnának, az események pedig a mesevilág megvalósulásai lennének. — Végső soron ott hibázzák el életüket, hogy hitetlenek Isten erejét és akaratai illetően. Álszent hittel „belenyugszanak” abba, hogy rossznak is kell lennie: háborúk, katasztrófák, éhező milliók stb. mind hozzátartoznak a világ életéhez. — Ilyen eltorzult életszemlélettel valóban nem lehet beteljesedést remélni.

MIT TEHETÜNK HAT A BETELJESÜLT ÉLETÉRT? Ne intézzük el .kérdéseinket azzal, hogy bűnös az ember, mert ez ugyanaz a magatartás, mint a példázatbeli egytálentumosé, tiki elásta a tálentumát. Hanem tudatosan, minden erőnkkel törekedjünk „tálentumainkkal" a jó sáfárkodásra, kitartóan, türelmesen, tudva, hogy felelősséggel tartozunk embertársainknak is és az Istennek is. Ne tűzzünk magunk elé elérhetetlen célokat, mert ez esetben valóban csalódás, megbé- nultság és közöny lesz minden törekvésünk következménye. Isten embereknek teremtett bennünket, emberi lehet tehát a földön a beteljesülés mértéke is. Van rengeteg elérhető, teljesíthető cél családunkban, hivatásunkban, társadalmunkban, népünk és embertársaink között, örüljünk, ha elérjük ezeket a céljainkat. Örömeink késztessenek hálás életre. Az állandóan elégedetlenkedő, szomorú ember csüggedést és bénultságot áraszt maga körül. A kudarcok annál inkább ösztönözzenek bennünket a beteljesülésért való küzdelemre. S nem lehet eleget hangsúlyoznunk, hogy mindig „gondolkodjunk többesszámban”, s ebbe a többesszámba férjen bele minden embertestvérünk. Valahogyan úgy, ahogy Váci Mihály írta: „S érezzék egy kézfogásból rólad / Hogy jót akarsz s te tiszta jó vagy / S egy tekintetük elhitesse véled / Szép dolgokért élsz és érdemes élned”.

S miközben jó reménységgel, mindent megteszünk a „beteljesült élet”-ért, nyugodtak lehetünk afelől is, hogy nem cselekszünk üdvösségünk ellenére.

Bárány Gyula

Isten szép szüret je

Lelkészavaíás Kecskeméten

Szeptember hazánkban a szüret hangulatos, szép hónapja. Különösen így van ez a mi vidékünkön, hiszen Kecskemét és környékének „aranyhomokja” érleli a szőlőt, gyümölcsöt és ezekben a

vtil az egyházmegye több gyülekezetéből is összesereglettek lelkészek és hívek, hogy együtt kérjék Isten áldását arra, aki felvállalja ezt a szolgálatot. Az oltár előtt az avatási szolgálatban dr.

Dr. Káldy Zoltán püspök — balra dr. Muntag Andor prodékán, jobbra Tóth-Szöllős esperes — lelkésszé avatja dr. Maija Jánost

hetekben szorgos kezek szüretelik Isten adományát.

A kecskeméti templom gyülekezete előtt szeptember első vasárnapján dr. Káldy Zoltán püspök is szüretről beszélt, Isten szép szüretiéről, mellyel ebben az évben megáldotta egyházunkat. Kilenc fiatalA lelkésszé vagy lelkész! munkatárssá avatása után tizedikként egy idősebb korú testvér, a kecskeméti gyülekezet egy tagja, dr. Malya János állott a templom oltára előtt, hogy lelkésszé avassák őt. Negyven évvel ezelőtt végezte teológiai tanulmányait, azután végigfutott egy világi életpályát, becsülettel helyt állt, jogi doktorátust szerzett, majd törvényeink szerint nyugdíjba ment. De ekkor támadt fel benne a vágy: befejezni, amit korábban elkezdett, vállalni azt, amit Isten rábízott: a Jézus Krisztus szolgálatát az egyházban, a diakóniát abban a jtársadalprp- ban. melyben élünk. ' ‘ - £

AZ ÜNNEPI ISTENTISZTELETRE a gyülekezet tagjain kiMuntag Andor prodékán és Tóth- Szöllós Mihály esperes segített.

Szokássá vált egyházunkban, hogy a felavatandó választja az avató istentisztelet texusút. Dr. Malya János nagyon szép texust választott. 2 Kor 12, 9 verse alapján szólt a püspök igehirdetése. Amit mondott egyszerre szólt az avatandónak, a már szolgálatban álló lelkészeknek, a gyülekezet minden tagjának. Arról, beszélt, hogy aki Istennek szolgai nem lehet meg istennel való személyes kapcsolat nélkül. Pál apostol imádságban „beszélte meg” Istennel az ő „tövis ügyét”. És ebből kitűnik, hogy neki élő, valóságos, személyes Istene van. Éneikül a személyes kapcsolat nélkül nem lehet ma lelkészt szolgalatot végezni. Hamar észreveszik a szószék alatt ülők, hogy csak „szövegel” a lelkész a szószéken, vagy hiszi is azt, amit mond!... A tövis, is lehet sokfélé az életünkben, tyü szeretnénk sZifbadulni is tőle’. Nem szeretjük, _ ha problémák vannak életünkben. Szeretnénk kipiszkálni,

mint az újjunkból a tüskét. „Isten azonban azt mondja: nem veszem ki a tövist, mert neked arra szükséged van!” Isten oldaláról úgy látszik, hogy a tövisre szülcségünk van. „Így tud kifejlődni, kivirágozni, így mutatkozik meg bennünk az Isten ereje.” Pál apostol is beteg testtel milyen irdatlan nagy missziói munkát végzett. . beteg ember létére hogyan tudta meghódítani a világot . ..

Isten válasza nem az, amit mi hallani szeretnénk. Nem veszi el a tövist! Ha nekünk úgy is tűnik, hogy nagyobb a „tövis”, mégis az ő kegyelme, szeretete a nagyobb. Mi úgy gondoljuk, nincs tovább ... és volt tovább! Nemcsak nagyobb, de elég az ő kegyelme !

Elég a lelkészi szolgálathoz, elég ahhoz is, hogy népünk iránti szeretetünket is megmutassuk, elég az igazi hazafi Sághoz. Kecskemét és a hazafiság szorosan összefügg ... itt voltak emberek, akik mutatták az igazi hazafi- ságot. Ma nem lehet papnak lenni az igazi hazafiság nélkül, népünk és társadalmunk szeretete nélkül.

SZÉP GYÜLEKEZETI ÜNNEP és egyben országos egyházunk eddig talán soha nem volt eseménye zajlott a kecskeméti templomban. Jelentőségét az igehirdetés egy mondata találóan foglalta össze: ..Ami itt történik, lehet inspiráló példa: lehet megújulni a szolgálatban, felfrissülni a hitben, felforrósodni a szeretetten, lehet szolgálatot vállalni ebben a társadalomban, amelyben élünk, a Jézus Krisztus szolgálatát.” Mindezt nem korlátozza a kor, a múló idő, a fizikumunk, egészségünk vagy betegségünk, ehhez csak elhívó Isten kell és elhívást meghalló, elfogadó ember, személyes kapcsolat az élő Istennel és mindenre elégséges szeretet, melyet Isten Krisztusban kiáraszt ránk.

Turistaűíon - Luther nyomában 2.

Luthersladt—Wittenberg — így áll a térképen a város neve. így az állomáson, a feliratokon, mindenütt. Itt volt professzor, itt élte legszebb éveit, itt szögezte ki 95 pontját a vártemplom kapujára. Ma bronzkapu áll a régi

Sopron. Akkor is ekkora volt, amikor a keresztyén megújulás fővárosaként Európa szellemi centrumának számított. A XVI. században itt tanult német földön a legtöbb diák. Híres régi egyeteme ma a teológiai fakultássem szólhatott volna; itt sorakoznak a családi otthon szobái, melynek falai között bensőséges, békés, biztonságos nyugalmat adó élet folyt: énekszóval, vidám asztali beszélgetésekkel, sok vendéggel , tanítványokkal, barátokkal, mindenekelőtt az elmarad hatatlan Melanchton Fülöppel. Pár lépésre innen áll az ö háza is, sértetlenül, eredeti szépségében.

Páros csillagként éltek ők Wit- tenbergben, a főtéren is egymás mellett áll szoboralakjuk, s ha ellentétesebb alkatú embereket él sem lehet képzelni barátságuk oly igaz, s niély. hogy hasonlót ritkán mutat fel a történelem. Luther erőteljes volt, kemény, Melanchton kicsi, madár- csontú, Luther szava mennydörgés, Melanchtoné finom és dallamos. Együtt járhatták itt' a kert útjait, és pihenhettek meg a tölgy alatt, melyet a néphit Luther fájának nevez — az-e vagy csak annak terméséből, fakadt? -7- ki tudja, fontosabb, hogy kettejük vetéséből fakadt itt minden, s e városon túl, az emberiség nagykorúsága, a közvetítő nélkül Istenhez járuló lélek felelőssége és öntudata.

Testük együtt nyugszik a vártemplom kriptájában, de szellemük. hatását mindenütt érezni. Az egyház itt nagy kórházat tart fenn, annak csinosan beredezett nővérszállásán lakunk. A két fiatal ápolónő, aki meghívott, s átadta szobáját, most Lengyelországban nyaral, ám este bekopog a szomszédnö a kérdéssel, átjönnénk-e hozzá, baráti körbe egy kis beszélgetésre? örömmel. Három fiatal ápolónő ül együtt, megesszük a tejszínhabos almáspitét, aztán kiderül, ők nemcsak a diakónia munkásai, de a vártemplom kórusának is tagjai, és együtt énekeljük, ott szemben a Luther-házzal: „Erős var a mi Istenünk!” Bozóky Éva

Az Ágoston-rendi kolostor kerengő je Erfurtban

helyén, szöget se lehetne verni belé. A templom sem egészen ugyanaz, tűzvész égette ki a múlt században, mégis Luther emlékét őrzi, amennyire kő és márvány emléket őrizhet, hiszen a tárgy csak addig étdekes, amíg a szívekben eleven életet él az emlékhagyó.

Az pedig él Az oltár előtt diák- csoport, fiatal vezetőjük intésére a gyerekek énekszóval töltik be az épület 20 méter magas belső terét.

A város maga parányi — új és távolabb fekvő ipari negyedeit nem számítva —, alig lehet nagyobb, mint nálunk Eger vagy

nak és a Luther múzeumnak ad, otthont. Hadak és tűzvészek megkímélték. nemcsak a vastag falak, de a berendezés is állta az idők viharait.

Itt a tanterem, ahol a „német Herkules”-nek nevezett nagy professzor elsöprő erejével mag aval ragadta hallgatóit, itt a szószék — megdöbbentően kicsi és törékenynek látszó — amelyről prédikált, itt a dolgozószoba, asztalánál (mindenütt az asztalok maradtak meg) írt, olvasott, vitatkozott. Wartburgban és itt alkotta meg a német irodalmi nyelvet, az egyszerű emberek beszédén alapulót, mely nélkül Goethe