Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-09-09 / 36. szám

Jelek — jelképek — emlékek

Egy kis hazai

Fel se tűnt volna talán, hiszen formára nem volt nagyon különös az a portéka. Tulajdonképpen csak az volt a feltűnőj hogy bár alakja nagyon hasonlított a szardíniás dobozhoz, mégis az illatszerosztályon láttam. Meg az, hogy a dobozok tetejét annak a fővárosnak a képe díszítette, ahol az áruház volt. Egy észak-európai országban-; amely hosszan tartó semlegességével és igen magas életszínvonalával az elsők között van a világon.

Furcsa kis doboz volt, azt meg kell hagyni. S ahogy szokásom ellenére — a kezembe vettem, majd elszállt. Mi lehet benne?

A mind szőke, mind kék szemű, mind szemüveges elárusítónők egyike, akinek a köpenyét a sok nyelven értés vagy három-négy kis zászlócskája díszítette, kifogástalan angolsággal elmagyarázta — ki tudja hányadszor már — hogy a doboz tartalma: levegő. Igen, jól értettem, levegő. Még pedig nem is akármilyen. Ott „vételezték” a városi parkban az egyik kis híd mellett egy szép tavaszi reggelen.

Láthatta, hogy még mindig nem egészen értem a dolgot. Már csak azért sem, mert nem is olcsón adták ezt a furcsa „terméket”. Ezért tovább magyarázott. Elmondta, hogy alig fél éve dobták piacra ezt az árucikket és igen nagy iránta a kereslet. Az odalátogató külföldi turisták is szívesen veszik, hogy magukkal vigyék azt a sajátos „illat-szuvenirt” De nagy iránta a külföldi kereslet is. Főleg az onnan kivándoroltak körében, akik a doboz megnyitásával néhány mély szippantásnyi valódi hazai levegőhöz juthatnak és ez feléleszti régen látott hazájuk iránti szeretetüket is.

Egykor az a mondás járta, hogy egy úriember semmin se csodálkozik. S ha a régimódi „úriemberség” számomra se jelent ma már követendő eszményt, törekedni szoktam arra, hogy — főleg külföldön — feltűnő módon ne csodálkozzak se jón se rosszon, akkor sém, ha okom bőven volna rá.

De most tényleg elképedtem.

Azt hiszem, először arra gondbltam, hogy mi mindent el lehet adni az embereknek, csak tudni kell a módját. Ogy látszik, hogy az üzleti élet még mindig korlátlan lehetőségek hazája sokfelé és ezen a területen a lelkiismeretességnek és a lelkiismeretlenségnek úgy látszik, elég furcsa útjai vannak.

Aztán arra gondoltam, mi lenne, ha nálunk is próbálkoznánk valami ilyesmivel. Csak az a probléma, van-e szép fővárosunknak olyan szeglete, amelyben exportképes levegő vételezhető? Talán sikere is volna idegenbe szakadt hazánkfiai között ennek a nem túlságosan nyersanyagigényes honvágy-lélegzet-üzletnek ?

Később az is eszembe jutott, hogy Japánban utcai automaták mérik a néhány szippantás ózondüs levegőt. Az ipari társadalmak szmogveszélyes országaiban sokfelé elkelne hasonló szolgáltatás. Előbb-utóbb nálunk is.

E furcsa konzervlevegő azonban további gondolkodásra is késztetett. Mert némcsak országoknak vagy városoknak van sajátos, néha összetéveszthetetlen levegője, hanem személyeknek, családoknak, gyülekezeteknek is sajátos légköre, lelki atmoszférája. Lehet ez feszültségektől vibráló, lehet kiábrándításig nyomasztó is. Oxigénszegény. Fuilasztó. Áporodott.

De lehet otthonos, megnyugtató, frissítő is.

Egyik-másikunkra, néhány gyülekezetünkre is ugyancsak ráférne ilyenből néhány jó, mély szippantás.

Talán még exportálhatnánk is belőle.

Biztos, hogy volna piaca.

Schreiner Vilmos

ELHUNYT OTTAVIANI BÍBOROS

Augusztus elején 89 éves korában elhunyt Álfredo Ottaviani

Ismét megjelent Dr. Káldy Zoltán: Hanem hogy ö szolgáljon

című prédikációs kötete II. kiadás

Ára: 140,— Ft

Megrendelhető a Sajtóosztályon

bíboros, aki a bittani kongregáció vezetője volt korábban. 1916- ban szentelték pappá, 1928-tól kezdődően tevékenykedett a római Kúriában, ahol egyre jelentősebb megbízásokat kapott. XII. Pius pápa 1953-ban nevezte ki bíborossá, XXIII, János pápa pedig 1962-ben püspökiké. Tevékenyen résztvett a második vatikáni zsinat (1962—1965) előkészítésében és munkájában, ahol a konzervatív irányzat legbefolyásosabb és legaktívabb képviselője volt.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1979. szeptember 9-én

Deák tér de. 9. (úrv) Harmati Bella, de. 11. (úrv) Hafenscher' Károly, du.

6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Bogya Géza. Vajda Péter u. de. fél 12. Bogya Géza. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de «. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de 11. Drobina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 0. Benczúr László Cjpest de.

10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 10. Ma tűz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest-Wokerletelep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV- telep de. 3. Schreiner Vilmos. Rákospalota- Nak vtemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél H. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota'de, fél 11. Szalav Tamás du. fél 3. Kistarcsa de. 9 Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. 10. Kosa László Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv) de. fél

11. (német), de. 11. (úrv) du. 6. To- rockó tér de. fél 9. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthhidegkút de. fél ll. Takács József. Modori u. ti. de. 10. Lehel László. Kelenföld de. 8. (úrv) Donath László, de. 11. (úrv) Bencqe Imre, du. 6. Donáth László. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Budaörs du. .3. Törökbálint du. fél 5. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmós. Csepel de. fél 11.

KÉT TUCAT VESZÉLYEZTETETT NYUGAT-BERLINI TEMPLOM

Nyugat-Berlinben mintegy 20— 25 evangélikus templom állaga okoz gondot az egyházaknak. A városban összesen 142 evangélikus templom és 51 olyan isten- tiszteleti helyiség van. melyhez gyülekezeti központ csatlakozik. A legrosszabb állapotban a régi nagy templomok vannak, de egyiknél sem kell attól tartani, hogy az építésügyi hatóságok életveszélyesnek nyilvánítják őket. Valószínű azonban, hogy a magas építési költségek miatt a jövőben majd olyan elképzeléseket is komolyan fontolóra vesznek, hogy némely templomot a továbbiakban nem , egyházi célra használnak.

Megjelent

D. Dr. Ottlyk Ernő:

Az egyház története

című könyve

Ara: 230,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon

„A király így felel majd nekik: Bizony mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak egy- gyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Mt 25, 10).

VASÁRNAP. — „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.” (Zsolt 32, 1

— Mt 9, 12—13 — Lk 10, 25—37

— Zsolt 73, 1—12. 23—28). Ha embertelenül élünk, bizony istentelenek vagyunk. Szörnyű dolog, hogy azokat bántjuk meg minduntalan, akikkel legtöbbet vagyunk együtt, akik talán a legkedvesebbek számunkra. Mi lenne velünk, ha csak így állhatnánk oda Isten itélőszéke elé

— !? „Nem bízom, Uram, csali benned, Takarjon be 'nagy kegyelmed.” (322. ének 6. vers).

HÉTFŐ. — „Ö megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.” (Zsolt 103, 3 — Róm 8, 1 — 2 Sóm 9, 1—11

— Róm 9, 14—29). Nem mindennapos ígéret — el sem képzelhető beteljesedés — naponkénti erős reménységünk ez az ige. Az embert testestől-lelkestől szerető Isten szava ez. Mindenkire érvényes, aki az irgalmat nemcsak keresi, de gyakorolja is. „Én a tied vagyok,. .. Nyugtasd meg szívemet, Bocsásd meg vétkeimet.” (327. ének 3. vers).

KEDD. — „A tanítvány nem feljebb való a mesterénél.” (Mt 10, 24 — Ézs 53, 3 — Mt 10, 40— 42 — Róm 9. 30—33). Minden keresztyén ember, aki hitét a másik ember bírálatára, legyőzésére, gondolatainak és érzéseinek megkötésére használja, rossz útra tévedt. Mert nem Jézus után jár, nem őt követi. Ebből az életstílusból csak megtérni lehet, a Mesterhez. „Jertek, a Jézustól magától Igyekezzünk .megérteni, Mit kíván megváltott nyájától.” (428. ének 1. vep).

SZERDA. — „De ki bírja majd ki eljövetele napját és ki állhat meg, amikor megjelenik?” (Mai 3', 2 — Jak 2. 13 — Zak 7, 8—14

— Róm 10, 1—11). Ilyen „állóképes” ember nincs, ezt főleg a hitben járók tudják. Csodálatos lesz majd látni is Öt, akiben „odáig” hittünk, mégis, szégyenkezve kell lehajtanunk akkor fejünket, s ki ne tudná, hogy miért. „Ó, add, Uram, míg élek E földi téreken, Ama végső ítélet Szemem előtt legyen.” (591. ének

4. vers).

CSÜTÖRTÖK. — „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? — vagy: Mit igyunk? — vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik.” (Mt 6, 31—32 — 2 Móz 19. 4

— Filem 4—25 — Róm 10. 12—

21). Boldog, aki Isten hűséges, gondviselő kezében tudja egész életét. Ennél csak az boldogabb, aki ezt a jóságos kezet ott látja minden emberi élet fölött és képes mindent megtenni azért, hogy a mindennapi kenyér egyformán jóízű és elégséges legyen mindenhol a világon. „Nem hagyta el népét az Ür Soha semmi veszélybe’.” (9. ének 4. vers).

PÉNTEK, — „Isten örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak er- teltpes vizsgálata révén meglátható.” (Róm 1, 20 — Ézs 40, 26

— Zsid 2, 11—18 — Róm 11, 1—■ 10). Nem egy elfogulatlanul igazságot kereső tudós és gondolkodó élte át már ezt. £>e boldoggá tehet-e valakit is Isten hatalmának és mindenhatóságának megismerése — ? Jézus tovább vezet, amikor így'szól: Csak, ha cselek- szitek ezeket. . . „Dicsérjük Istent boldogan, Mert Ö a legfőbb jó. Nagy csodaműve számtalan, Karja mindenható.” (711. ének 2. vers).

SZOMBAT. — „Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, Urunk!” (Zsolt 4. 7 — Jak 1, 17

— Jer 22, 13—19 — Róm 11. 11 — 24). Ma is sokan mondják: Gonosz ez a világ és minden ember kiismerhetetlen, nehéz így hiú- ben élni és másokat erre az útra vezetni. Ha nincs jobb tapasztalatunk. akkor is, a dolgost jobbra fordulását nem nekünk kellene-e elkezdenünk — ? „Ö, Uram, hát ez éltemben, Ahol minden változik ... Bármi sors ér. Nem rettegek, Vigaszt lelek. Mert velem van Istenem.” (364. ének 3. vers).

Simonfay Ferenc

EVANGÉLIKUS ELET

A Msevarorszáet Evanséliku« &syhá7 Saltóosztálvának lapla Szerkeszti: 9 szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányt László Szerkesztőséé és kiadóhivatal: 1088 Buoaoest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: 518—20 412—VTII Előfizetési ár: eev évre 200.— Ft Arusltta a Maevar Posta Index: 85211 ISSN 0133—1302

79.2385

Athenaeum Nvomda. Budapest Rotációs maeasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

Jót tesz az

Nem tudom, jót tesz-e nekünk, ha mindenünk megvan? Nem vagyok a haladás, a fejlődés, a továbblépés, a komfort ellensége. Szeretem a fűtött szobát, olvasáshoz a jó világítást, a hideg-meleg vizet, ismerem a telefon előnyeit (a hátrányait is!) és még sorolhatnám. Ismétlem, nem vagyok szibarita váz, de értetlenül állok azok előtt, akik mindent egyszerre akarnak megszerezni, akiknek minden kell minden áron, akik örökösen panaszkodnak, hogy miért nincs megint ifizetésemelés, hogy minden drága, ,hogy nem kaptak ezt meg azt, hogy nem ismerik a fekete forrásokat, amelyek által mindenhez hozzájutnának.

Nem tudom, jót tesz-e nekünk, hogy mindent természetesnek veszünk? A mosógépet, a villanyfűtést, a gázkonvektort, a kenyérpirítót és a kenyérvágót. a mixelő gépet, a jégszekrényt, a villanyvasalót, a hideg-meleg vizet, a kávéfőzőt, a szabadságot, a turista utazást, a terített asztalt, a rádiót, a televíziót. a betegbiztosítást, a mindenkinek- nyugdíjat, az ingyenes orvosi és gyógyszerszolgálatot, az öregek otthonait, az autót, a telefont, hogy csak néhányat soroljak fel. Egyik-másik ember szinte boldogtalan, ha valamelyik hiányzik neki. Természetesnek veszi, hogy mindez meg legyen, ne holnap, hanem ma, rögtön, azonnal, akár van rá spórolt pénze, akár nem, mert különben jaj Istenem, micsoda veszteség éri!

Az életünket megkönnyítő technikai újdonságokból nekem a fele sincsen meg. De ettől még nem vagyok' boldogtalan. Meg vagyok győződve, hogy aki eljön hozzám, annak sem hiányzik és

annyi mondanivalónk van, hogy azt is elfelejtjük, hogy nincsen betutve, sőt, bosszankodva kapjuk fel a fejünket, ha beszélgetésünket megzavarja a telefon- hívás vagy éppen a csengő szólal meg.

Hadd mondom el most néhány mondatban az utánam jövő generációnak mi volt nekünk valamikor természetes. Gondolkozzanak el rajta.

Hideg szobában aludtunk és a konvektort jó, meleg dunyha pótolta. Reggel hideg vízben mosakodtunk, nagy, fehér tiszta lavórban. Reggelink: tejeskávé (malátakávéból) 'vagy.egy csésze tej egy karéj kenyérrel, amely bizony nem volt mindig puha és meleg. Aztán irány az iskola. Gyalog mentünk esőben, hóban egyformán. Sokszor futva tettük meg az utat, az országút kellős közepén lépkedve, mert nem volt még járda, de autók hada se hozta tüdőnkre a mérgező, benzingőzös levegőt. Az iskolában vaskályha volt, igazi meleg csak a közvetlen közelében és ha nem táplálták, hamar feladta a meleget. Anyánk mosógép helyett mosófávaí mosott és a ruhának friss levegőszaga volt és fehérlett, mint a gyolcs. A vasalóba parazsat raktunk, arra faszenet és lengettük pár percig, amíg átizzott. A jékszekrény jegét lovaskocsi hordta, hangosan kínálgatva a jeget. A vizet a kútról hordtuk és nem ártott senkinek, ha erejét, ellenállóképességét próbára tette egy kis vízhordással. A tüzelőnek valót fejszével hasogattuk és kísbaltával aprófát. Az újságpapírt

gyújtósnak spórolgattuk. Este petróleumlámpa égett, halvány fénye bevilágította a nagy asztal körül ülő családot és apánk vagy anyánk kezében a Bibliát, amelynek minden napra volt mondanivalója. Mindenkinek a szívében nyugalom volt, pedig nem szedtünk nyugtátokat. Nem ittunk lépten-nyomon feketekávét és mégis mindenki becsülettel végezte a munkáját. A templomokban nem volt fűtés, de mindig tele voltak és senkit nem bátortalanított el tőle a távolság, az időjárási viszontagságok, sem a vasárnapi többletkereset lehetősége.

Jó nekünk ha mindenünk megvan? Jó nekünk, ha már kora ifjúságunkban mindent munka, küzdelem nélkül kapunk meg, mindent, amit a technika, a f'elvilágosultság idő előtt kínál, amikor még nem értünk meg a kapott szabadsághoz és javakhoz? Nem tudom, jó-e, de hogy egyre többen követelik, az biztos, sőt...

Mert a napokban, hogy nyitott ablak mellett reggeliztem, a lábam mellett valami mocorgásra lettem figyelmes. Egérre gyanakodva óvatosan lenézek, hát egy picinyke cinke volt. Egymásra néztünk, mindketten mozdulatlanságban. No de ilyet! Ilyen se történt még velem! A csöpp kis madár, mert olyan kicsi volt, hogy talán egy lehelettel elfújhattam volna, szépen megindult, egyenesen az én hosszú szőrű, fehér szőnyegem felé, aztán mint ami természetes, tépkedni

kezdte belőle a szálakat egyenként. Jól megdolgozott érté, ráncigálta erősen, egy jó bajuszravalót összeszedett, aztán ilyen öregapósan hegyesre pödört bajusszal távozott a nyitott ablakon át. Húsz perc múlva már otthonosan érkezett, egyenesen a szőnyegre telepedett. Nem zavartatta magát. Itt volt készen minden, természetesnek tartotta, hogy neki nem kell kis ágakat mindenféle veszélyes úton-módon hajkurászni, itt van minden egyhelyben, készen kapja.

Modern kis cinke volt, korunk szülötte. Három napig nem jelentkezett, aztán egyik reggel csak beállított. A párját is magával hozta, de az csak az erkélyig jött, onnan biztatta. Ezúttal rá se hederített a fehér szőnyegre, egyenesen a piros műszőrpárnát kopasztotta és ezúttal piros bajusszal távozott. A fészek nyilván elkészült, mert többet- nem jelentkezett.

A minap két öreg rigó ült az erkélyemen. Elmélyülten beszélgettek arról, hogy a cinkéék fiókái fehér selyemszállal bélelt fészekben jöttek a világra.

— Még piros szegély is volt a fészek szélén — jegyezte meg az egyik.

— Bezzeg a mi korunkban nem adták ilyen könnyen — mondta a másik.

— Aztán jó az nekik, hogy mindjárt selyemfészekbe születtek?

— Tudja Isten, én még tollal béleltben jöttem a világra, de talán a selyemben sem lehet rossz.

Ezen aztán eltűnődtek. Talán még most sem döntötték el, melyikben jobb pedig azóta jó kis idő elmúlt.

Gyarmathy lréa