Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-01-21 / 3. szám

Két tó/ ssoba» St Agy

Nem sokkal karácsony előtt készült el és karácsony másodnapján már azért utaztam Albertijára, hogy olvasóinkat is tájékoztassam az eredményről. Tulajdonképpen „jelentéktelen” ügyről van szó, egyházunk azonban éppen a jelentéktelennek látszó dolgokban él, virágzik és fejlődik. Kicsi csoda a nagy mellett. Mert, hogy K-rjsztus megszületett, emberré lett, hogy embertárs legyen, hogy gyógyítson, vigasztaljon és reményt adjon, emellett minden csoda eltörpül. Mi mégis hálával gondolunk ezekre a parányi csodákra, ilyenekre például, mint ami itt Al- bertirsán történt, hogy tudniillik két szobával bővült szeretetotthonunk.

HUSZONNÉGY ÖREG TESTVÉRÜNK HAJLÉKA VOLT eddig is. Egyszerű falusi ház, amely a múltban több gondot jelentett, mint örömöt. Korszerűtlen állagát, tipikus „szegényház” jellegét inkább szégyelltük. minthogy dicsekedtünk volna vele. De hosz- szú évek áldozatkészsége, fáradozása eredményeképpen lépésről lépésre korszerűsödött, s ma ott tart, hogy a kényes ízlésűek- nek is megmutathatjuk. Szelleme pedig a még elő-előbükkanó hiányosságokat bőven pótolja. 1970- ben parkettázták tíz szobáját, valamint központi fűtéssel látták el az egész otthont, 1978-ban pedig bővítésre került sor, azaz hozzáépült egy tágas közös helyiség, ebédlő, s ezáltal két szoba felszabadult. Gyakorlatilag ennyivel bővült az otthon, de építettek egy új pincét is. s az emésztőrendszert korszerűsítették. Ez az, amire azt mondottam, jelentéktelennek látszó dolog, de hogy mit jelent ez intézményes diakó- niánk vonatkozásában, arról alább bővebben.

INTÉZETEINK TÜLNYOMÖ TÖBBSÉGÉT a múltból vettük át. Örököltük jótét lelkektől vagy megszűnt intézményektől. Már 30—40 évvel ezelőtt is sok panasz volt leromlott, korszerűtlen állapotuk miatt. Csak mellesleg említjük meg, hogy akadtak olyan otthonaink, ahol villany sem volt, de vízvezeték és főként köznonti fűtés meg egyenesen csodaszámba ment. Valósággal tengődés volt ilyen otthonokban az ápolás és gondozás. Ezt az elmaradottságot egy csapásra nem tudtuk felszámolni. Az igények is túl hirtelen szakadtak a nyakunkba. Egyházunk azonban nem adta fel a reményt, hogy be tudja hozni a lemaradást. Csak idő kérdése maradt, hogy mikor. Nos, kezdetben az albertirsai otthonunk is az egyik legelmara- dotíanb intézet volt. S íme! A diakóniai intézmények tervszerű modernizálásénak sorában most az albertirsai következett.

Természetesen minden lépés, amely mögött ugyan a hit vakmerősége húzódott meg, komoly erőfeszítést jelentett. Az albertirsai otthonunk ú.iabb korszerűsítése 1978-ban például 220 ezer forintot emésztett fel. Ebből a közegyház a gyülekezeti segélyen keresztül 175 ezer forintot áldozott. A társadalmi munkákat szerényen elhallgatjuk. Pedig az otthon igazgatója, Raszik Mihály lelkész, valamint Turcsek János és Csernák Károly nevét a többiekkel együtt nagy betűkkel kellene kiírnunk. S külön kellene szólnunk a háttért nyújtó gyülekezetekről, illetve az egyházmegyékről. amelyeknek szerető gondoskodása is beleépült a falakba.

Mert egy ilyen otthon fenntartása. korszerű vezetése pénzbe kerül, ez köztudott. Nézzük csak! A 24 gondozott mellett hat gondozó, illetve konyhaszemélyzet van a vezetőn kívül. És erre az apparátusra azt mondjuk, túl van terhelve, kevés! Gyakorlatilag az úgynevezett „váltó műszakot” alig képes megoldani egyetlen intézményünk is. Mert ne felejtsük el, idős emberekről van szó, akik gyakran betegeskednek, de koruknál fogva is ágyhoz kötődnek. Tehát sok közülük intenzív ápolásra szorul. Éjjel és nappal. S a.ki már gondozta beteg édesanyját, nagyszülőjét, tudja, mit jelent egy beteg a háznál, egy elfekvő odahaza. Nos, otthonainkban ez a munka folyik.

ILYEN MUNKAKÖRBEN

CSAK AZOK VÁLLALNAK SZOLGÁLATOT, akiknek szíve van. Ilyen munkára valójában kevesen vállalkoznak, de akik rászánják magukat, érzik, mennyi áldás falcad kezük nyomán. Azok megsejtenek valamit abból, hogy mit tett Jézus értünk.

Ez külön téma lenne. Mert itt, Albertirsán például a gondozók voltak a családtagok. Karácsony ünnepére az otthon lakóinak több, mint a feléhez senki sem jött. Hat-hét látogatója volt csupán az öregeknek. Amit nem nyújtott a család, a szerteágazó rokonság, azt az ápolók próbálták pótolni. Persze, ez csak próbálgatás, mert a gyermek, a hozzátartozó hiányát a nővérek embersége és szeretete sem tudja pótolni.

ITT ÜLTEM VÉGIG EGY ISTENTISZTELETET az új ebédlőben. Karácsonyfa állt a sarokban, fehérre terített asztalt ültünk körül a faburkolatú meny- nyezet alatt. Világos, barátságos. meleg terem. Fenyőillat a levegőben, virágok között feszület. Karácsonyi éneket énekeltünk s rátekintettem a 14—16 öregre, amint a bemondott sorokat önfeledten énekelte. Hová szállhatnak a gondolatok, a fáradt madarak melyik távoli fészekben pihentek? Hármat a betegszobában látogattam meg. Az egyiknek, rosszul látott, egy

üdvözlőlapot olvastam fel: „Útban Svájc felé, a bodeni tó mellől küldjük üdvözletünket...” Szívembe markoltak a szavak: a bodeni tó mellől...

Viszont az otthon barátságos. Otthon, a szó nemes értelmében. S itt van az egyház nagy diakóniai szolgálata! S ezen az úton tettünk ismét egy lépést előre. Kicsi lépést, mégis óriásit: négy üres ágyra vár vendéget, (egy ágy már foglalt) lakót az otthon. Négy öregnek nyújt majd csendes fészket. Egy-egy ágy, amint számítgattuk 40—50 ezer forintba került. Plusz a szeretet, amit nem tudunk forintban kifejezni. Négy ágy bevetve várja tehát lakóját.

TERVEKRŐL BESZÉLÜNK A LELKÉSZ FELESÉGÉVEL, R o- szik Mihálynéval. A kertet tavasszal parkosítják, ígéret van fákra, bokrokra. Az udvar, a kert tavasszal megtelik tipegő, fáradt asszonyokkal, akik felett elrohant az idő, akik inkább visz- szatekintenek, mint előre. S íni hálával emlékezünk meg az egyház Uráról, hogy közöttük szolgálhatunk. És arról, hogy volt idő, amikor itt Albertiben például gondot jelentett egy kiló kenyér megvásárlása, és most több százezer forint beruházással tehettük kényelmesebbé, szebbé, korszerűbbé öregjeink otthonát.

Rcdey Pál

As cnekeskönyv-sserkesstők műhelyéből

KERESZTYÉN SZERETET

Dallama: Már búcsút veszek tőled-lohadd Pc a. test - vert, Hwt Knszíus 4e.ll

ftia minden onW-ic- tie- sad, A'v,», e<$v$est-w> ve- led.

fel

Te is vaAy , me- 31’s őze.- mélyed vűdlapterrrdt

lodj Cjoyytl mosod szi- vé- be Ne. olts Wit béna- tót!

2. Ne tépd el azt a láncot,

Mely sokkal egybefűz,

Ki önmagában kíván Meglenni — álmot űz.

Nézd, Krisztus úgy, amint vagy, Megszán és átölel.

Ne irtózz emberektől,

Hozzájuk lépj közel.

3. Légy megbocsátó mindig,

Ha ér, ha szúr tövis.

Az Űr szájából hallod: .

„Még hetvenhétszer is!”

Tedd, szóld az igazságot,

De mindig szelíden,

Hangozzék szeretettől A nem és az igen.

4. Nincs ami megújíthat Se mást, se tégedet,

Csak a Krisztusból tűző Forró, hű szeretet.

Mindennap erre vágyik,

Ki épp utadba jd Testvér, mint Krisztus téged,

Te úgy fogadd be őt! Scholz

László

— Vízkereszt után a 3. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti Istentisztelet oltári igéje: Km 12, 17—21; az igehirdetés alapigéje: Mt 8, 14—17.

— MEZÖBERÉNY II. 1978. december 3-án diakóniai szeretet- vendégségben Táborszky László békéscsabai lelkész, egyházmegyei diakóniai előadó szolgált a gyülekezetben.

— TÓTKOMLÓS. Az 1978. esztendő utolsó estéjén emlékezett meg a gyülekezet az esti ünnepi istentiszteleten két lelkipásztoráról, Koppány Jánosról és Zsemberovszky Jánosról abból az alkalomból, hogy huszonöt éve szolgálnak a gyülekezetben. A befejező oltári szolgálatot Zsemberovszky János lelkész végezte, aki január 1-évél nyugalomba vonult. Bogár Mátyás, a gyülekezet 90 éves felügyelője

tolmácsolta a gyülekezet köszöntését és adta át a nyugalomba vonuló lelkésznek a gyülekezet ajándékát.

— RÁKOSPALOTA. 1978. december 28-án bibliaórán Turme- zei Erzsébet szolgált „Mindennek rendelt ideje van” címmel.

— KONDOROS. 1978. december 17-én istentiszteleten és diakóniai esten Táborszky László békéscsabai lelkész, egyházmegyei diakóniai előadó szolgált.

— LELKESZAVATÄS. D. dr. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke 1978. november 18-án Albertiben lelkésszé avatta Roszik Gábor végzett teológust.

— CINKOTA. A gyülekezet lelkészének, Szalag Tamásnak tízéves lelkészi szolgálata alkalmából Luther-kabátot ajándékozott, amelyet karácsony ünnepén kis ünnepség keretében adtak át.

VASÁRNAP IGÉJE

Hogy beteljesedjék!

Mt 8, 14—17.

Az ige mai olvasójából, mai hallgatójából két ok miatt is hiányzik az a belső feszültség, amire azért lenne szükség, hogy textusunkat pontosan és igazán megérthessük.

AZ EGYIK OK AZ, HOGY NEM VAGYUNK, NEM LEHETÜNK SZEMTANUK és így az a néhány tárgyilagos, csak a lényeget magában foglaló evangéliumi mondat, amely Jézus csodálatos gyógyításairól tudósít bennünket, egyáltalában nem, vagy csak nagyon neheze talál visszhangot a szívünkben, az elménkben, nehezen, mert napjaink szóhasználata szerint, az azóta eltelt idő és az alaposan megváltozott körülmények „elidegenítő” hatással vannak ránk s ugyanilyen módon hat ránk ag evangélista-apostol közlési módja is. Így azután rendszerint csak tudomásul vesszük a tényállásszerűén leírtakat, azt, hogy akkor Jézus meggyógyította Péter anyósát és a lelki-testi betegségükkel hozzáfordulókat, de nincs meg bennünk az az izgalom, a közvetlen élménynek az a felizzott varázsa, amely az egykori események mai részeseivé tehetne bennünket. Egy kicsit amolyan kívülrekedtek maradunk hát, amin a természetes beleélőképességünk és gyakorta gyarló hitünk sem mindig tud segíteni.

A MÁSIK OK AZ NAGYON KÜLÖNÖS ES NAGYON EGYEDÜLÁLLÓ: az Ezsaiás prófétára való hivatkozó utalás („Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta"). Krisztus halála és feltámadása után — tehát: ma, a mi mostani időnkben — már nem úgy „perdöntő” érv, nem úgy aktuális, mint volt a történetek korában. Nem, mert az akkori hivők várakozó tétovaságával ellentétben mi már tudjuk, hittel valljuk, hogy Jézus Krisztussal, Jézus Krisztusban valóbán beteljesedett és beteljesedik mindaz, amit Isten a Törvény által előkészített, a próféták közvetítésével megígért népének és az egész világnak. Tehát és egyszerűbben szólva: ma már az egyházban, a keresztyén gyülekezetben a „hogy beteljesedjék” más értelemmel bír, mint amilyen értelme volt ennek az első tanítványt sereg életében és hitében. Más értelemmel bír, mert a textusunkban rögzített pillanatok és órák után Jézus továbbment azon az úton, amit magára vállalt, továbbment a szolgálat útján, egészen a Golgotáig, hogy Isten feltámassza őt azon a harmadik napon, hogy menybemenetele óta velünk, közöttünk éljen emberi nemünk történetének végezetéig.

De hogyan és miképpen? — ez a mi „perdöntő” és aktuális kérdésünk.

ügy, hogy Jézus Krisztus, pontosabban: az ö szolgálata bennünk és velünk folytatódik.

TERMÉSZETESEN: AZ ÖVÉIHEZ HASONLÓ CSODÁKAT MI NEM TEHETÜNK, messiási ígéreteket mi nem válthatunk valóra, de azzal, hogy hisszük és valljuk, hogy ö a Messiás, a „küldött”, azzal azt is vállaljuk, hogy mi az ö küldöttei vagyunk.

Ennek a küldetésnek,-szolgálatnak tág tere van a világban: a betegágyak melletti virrasztástól kezdve, az emberiség létét veszélyeztető problémák elhárításáig terjed ki a skála, Ügy, ahogyan ezt Káldy Zoltán püspök az egyik igehirdetésében olyan megragadó módon mondotta:

„Ebbe a gyógyító szolgálatba — és itt van igaza legtöbb eregetá- nak —, amit Jézus végez az ö evangéliumának hirdetésével, szentségeinek kiszolgáltatásával, belevonja az Ö népét is. Hadd mondjam meg nagyon egyértelműen és világosan: ennek a Szolgának, a Jézus Krisztusnak népe arra hivatott el ebbe a világba, hogy Jézus Krisztus rajta keresztül és általa továbbfolytassa ebben a világban az O gyógyító munkáját. Ügy is, hogy általuk prédikáltassék Isten bűnbocsátó, megújító kegyelme és így legyenek gyógyulássá szegény bűnös emberek számára. De úgy is, hogy rajtuk keresztül is folyjék a világ szebbé tétele. Egyszerűbben kell mondanom: Azért vagyunk itt, hogy rajtunk keresztül is szebbé legyen a világ: igazságosabb, békésebb, humánusabb, otthoniasabb.”

Igen, azért vagyunk itt, hogy beteljesedjék Isten minden szép ígérete! Vámos József

Imádkozzunk!

Istenünk! Hálát adunk neked, és dicsőítünk téged, hogy igédben megszólitsz minket. Kérünk: Szentlelkeddel tedd szivünket ennek az igének jó termőföldjévé, hogy gazdag gyümölcsöt teremjen. Add, hogy szánk és életünk boldogan hirdesse üdvözítő evangéliumodat, és szolgáljon téged mindörökké. Amen.

— GÖDÖLLÖ. Az ádventi időszakhoz illő várakozás és reménység jutott kifejezésre a gödöllői gyülekezetnek azon az ünnepén, melyen Keveházi László, a Pest megyei Egyházmegye esperese átadta rendeltetésének a megújított gyülekezeti termet. Igehirdetésében Ef 2, 19k alapján Isten házamépének szólt, Isten gödöllői családtagjainak, akik Jézusra tekintve akarják a terem falai között ismereteiket mélyíteni és a testvéri közösségi életet gyakorolni. — A gyülekezeti terem igen hosszú idő óta annyira elhanyagolt állapotba került, hogy hétközi alkalmak tartása lehetetlen volt. Az egyháztagok, a presbitérium tagjai Farkas János gondnok vezetésével kizárólag társadalmi munkában olyan széppé, barátságossá és kulturálttá formálták a régi falakat, ahol jól érezheti, s valóban otthon érezheti magát mindenki. A felszentelést követő ünnepi közgyűlésen Bízik László lelkész emlékeztetett legjobb evangélikus hagyományainkra, mely szerint az ige hirdetésének vasárnapi alkalmai mellett elengedhetetlenek az ige tanulmányozásának hétközi alkalmai. Ezt a célt van hivatva elősegíteni a terem berendezése is: variálható alakú célszerű íróasztalok. kényelmes székek, jó világítás, fűtés, sőt még egy kis teakonyha is. A bibliaórák tartása ott sem problémamentes ahol annak már évtizedes hagyománya van. Hogy a gyülekezet az ilyen hagyományok hiánya ellenére mégis vállalkozott ’ erre a nem kis erőfeszítést igénylő kezdeményezésre. az jelzi azt a felismerést. hogy a kis szórványgyülekezet a jövőjét elsősorban nem a számszerű, mennyiségi növekedésben, hanem a minőségi erősödésben látja. Az új évtől meginduló hetenkénti felnőtt, ifjúsági bibliaórák és a gyermekeket összegyűjtő gyermek biblia- köri alkalmak így az együtt tanuló és szolgáló közösségi élet alkalmai lesznek.

— ACSÁD. A Meszlen—Acsádi gyülekezet iratterjesztője, Horváth György az elmúlt esztendőben 10 500 Ft értékben adott el könyveket a Sajtóosztály kiadványaiból. A hűséges szolgálatot köszönjük!