Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-01-21 / 3. szám

Hétköznapi imádságok Istentiszteleti rend Isten vizsgáztató tekintete előtt Kisdiákok és nagyok vették De hogyan állunk oda mi, mai kézbe félévi iskolai munkájuk vagy lustaságuk számokkal is ki- keresztyének az Isten napról fejezett eredményét az elmúlt na­pokban. napra vizsgáztató tekintete elé? A zsoltáros csodálkozó hittel ezt kérdezte Istentől: kicsoda az em­ber, hogy gondod van rá? És e kérdésre nekünk kell válaszolnunk: úgy viselsz gondot rólunk, hogy egymásra bízol bennünket. Uram, három-, lassan négymilliárd embert bíztál a mi világunkban egy­másra és mi a hozzánk közel állók gondját, se hordozzuk szívesen. És hogyan bízhat Benned az, aki nem bízhat azokban, akik életük Urának Téged mondanak? A közlekedési és hírközlő eszközök fejlődése olyan közeire hozott bennünket egymáshoz, hogy ha így halad, maholnap hamarabb érünk el egy másik világrészbe, mint nagyapáink a szomszédos faluba. Felelős szolgálatunk és segítőkészségünk azonban messze lemaradt ettől a fejlődéstől. Messze vagyunk attól, hogy testvérünknek vall­juk és vállaljuk azokat, akiket, mint messze kilométerek, fajuk, nyelvük, hitük, gondolkodásmódjuk választ el tőlük. És hányszor érezzük magunktól távol azokat is, akik pedig karnyújtásnyira kö­zelünkben vannak! Kicsoda az ember, hogy gondod van rá? Uram, Te bennünket képedre és hasonlatosságodra teremtettél. Ez arra méltat és arra kötelez, hogy tanítványaid gondoskodó szereteté- ről — életünkről — Rád ismerjen a világ. Az élet iskolájának e mindennapi vizsgáján csúful megbuktunk sokan — Uram, Te tudod, hányszor én is. Mégis könyörgöm, hadd vizsgázzak újra. Hadd lássék meg valami életemben gondoskodó szereteted áldásaiból. Kérlek, erőd áldásával segítsd azokat, akikre nagyon sokat bíztál: népek, nemzetek, egész világunk kenyerét, békéjét, életét. Ajándé­kozz meg sokakat e hazában és messze népek között munkájuk nyomán emberséges, megelégedett, nyugodt és dolgos hétköznapok­kal. ! Tedd cselekvésképtelenné azokat, akik békétlenséget szítanak és feszültségeket támasztanak népek és fajok között. És akadályozd meg gonosz terveik végrehajtásában azokat, akik a tömegpusztítás gyilkos fegyvereivel az emberiség ellen fordítanák a tudomány ered­ményeit. Uram, tégy engem a magam helyén békességed eszközévé és hall­gassad meg imádságomat Jézus Krisztusnak nevében. Ámen. Simo Talvitie: Arkisia rukouksia (Hétköznapi imádságok) c. könyve alapján Schreiner Vilmos LELKIGONDOZÁS A bajor evangélikus egyház tá­mogatásával folyó levelező lelki­gondozást fokozódó mértékben veszik igénybe tanácsot kereső emberek. A Német Szövetségi Köztársaság minden társadalmi rétegéből és korosztályából va­lóktól, kórházakból és börtönök­ből is érkeznek levelek. Dr. Wer­ner Jentsch egyháztanácsos véle­ménye szerint nagyon sok ember számára könnyebbnek tűnik a le­vélírás, mint kérdésének-gondjá- nak beszédben való közlése. A felvetett témák a legkülönféléb­bek: irányvesztettség, félelem, — HALÄLOZÄS. Egerszegi Bé­la, az újpesti gyülekezet húsz éven át hűséges gondnoka, türe­lemmel hordozott szenvedés után 66 éves korában elhunyt. Csa­ládja és gyülekezete nagy rész­véte mellett temették el az Új­pest—Megyeri temetőben. „Isten nagyobb, mint a mi szívünk”. özv. Szilárd Gyuláné, sz. Krman Anna, néhai Baltik Fri­— LEVÉL ÜTJÄN hitbeli kétely, szexuális konflik­tusok, házassági válságok, „teoló­giai” kérdések, elmagányosodás, megkeseredettség, depresszió, ha­lál, sorscsapások, különféle új vallások, öngyilkossági esetek és mások. Jentsch egyháztanácsos fontosnak tartja a gyors választ, az alapos feleletet és a személyes hangot. A november elején Mün­chenben tartott tanácskozáson az eddigi tapasztalatokat értékelték ki. Dr. Johannes Hanselmann püspök a nagy érdeklődést kom­mentálva kijelentette, hogy ezt a munkaágat fokozott mértékben kívánják támogatni és kiépíteni. gyes püspök unokája, a balassa­gyarmati gyülekezet hosszú időn át volt hűséges tanítónője 1978. december 2-án, életének 79-ik évében Balassagyarmaton el­hunyt. Hamvasztás utáni temeté­se december 27-én volt Balassa­gyarmaton nagy részvét mellett Rónay Zoltán lelkész szolgálatá­val. „Tudom, hogy az én Meg­váltóm él és utoljára az én po­rom felett megáll”. Budapesten, 1979. január 21-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi) Zelma, de. 11. (úrv.) Ha­fenscher Károly, du. 6. Harmati Bé­la. Fasor de. 11. Harkányi László, du. 5. Szeretetvendégség: Harkányi Lász­ló. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Bogya Géza. du. 5. Szeretetvendégség. Vajda Péter u. de. fél 12. Bogya Géza. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vi­rágú Gyula. Soroksár Üj-telep de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matuz László. Pestlőrinc Erzsébet-te- lep de. 8. Matuz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Weker- lc-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pest­újhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rá­kospalota Máv-íelep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Szalay Tamás. Kistaresa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. 10. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ko­sa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ottlyk Ernő, de. fél 11. (német) de. 11. (úrv.) Ottlyk Ernő, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Mik­lós. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthideg- kut de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Fi- lippinnyi János. Kelenföld de. 8. Ben- cze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rozsé Ist­ván. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse Ist­ván. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvá­ri Vilmos. Csepel de. fél 11. — házassági évforduló. György András és felesége, sz. Bakos Eszter, akik ötven eszten­deje Olcsván kötöttek házassá­got, most pedig a pestimrei le­ánygyülekezet presbiterei, 1978. december 17-én a pestimrei gyü­lekezet közösségében adtak hálát Istennek és kérték áldását, há­zassági évfordulójukon. „Áldjad én lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!” EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Árusítja ,a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1303 @ 79.0232 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató 1NL „Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről és asztalhoz telepednek az Isten országában” (Lk 13, 39). VASÁRNAP. — „Ébren vagyok virradatkor, és fohászkodom, igédben reménykedem” (Zsolt 119, 147 — Jak 5, 16 — Mt 8, 5— 13 — Zsolt 67). Virradatkor, ami­kor tiszta fejjel, friss erővel mérjük fel teendőinket, ne saj­náljuk az időt az elcsendesedés- re, mert a nap folyamán az sok­szorosan megtérül. Milyen jó, hogy van Valaki, akihez bizalom­mal fordulhatunk, aki tanácsol, biztat, erőt ad, utat mutat. „Az Ür tanácsát: várom, Hogy ö ve­zessen, áldjon az úton enge- met. . . Rábízom életem . . . Mit ő akar, tegyen!” (714. é. .4. v.). HÉTFŐ. — „Más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a „Jézus Krisztus” (1 Kor 3, 11 — Zsolt 118, 22—23 — Lk 4, 22—30 — Mt 10, 34—39). Nem­csak az épületek építésénél dön­tő a jó alapozás, az életek fel­építésénél is. Milyen alapra épít­jük életünket? Van aki nem gon­dolkozik azon, mi az életének ér­telme és célja, csak él egyik nap­ról a másikra, és hagyja, hogy az események, a körülmények ala­kulása sodorja. Van, aki azt gon­dolja: elég, ha saját erejére, munkájára épít, mert az szilárd alap. Aki Jézus Krisztus szerete- tére és tanítására próbálja éle­tét építeni, annak akkor is szi­lárd alap lesz a lába alatt, ami­kor körülményei megváltoznak, amikor ereje csökken, amikor csalódások érik. „Jövel, Jézus, lelkem hő szerelme! Tenélküled szívem hova lenne? Ó, jöjj, ki­rályom, Csak te vagy örömöm e világon!” (414. é. 1. v.). KEDD. — „Az ŰR elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat” (1 Móz 24, 40 — Mt 2, 13 — Jn 4, 5—14 — Mt 10, 40— 42). Sokszor gondoljuk — az an­gyalok a mese, a fantázia vilá­gához tartoznak. Mégis — ha nem látunk is magunk körül an­gyalokat — sokszor megtapasz­taljuk, hogy Isten küld valakit, akire mi nem számítottunk, aki segítségünkre van s így megol­dódnak, elrendeződnek gond­jaink, félelmeink. Mi is lehetünk mások életében ilyen segítő, vé­dő, jó szolgálatot végző küldöt­tek, „angyalok”. „Parancsold meg angyalidnak, hogy körülöttünk járjanak, Éjjel, nappal vigyázza­nak” (717. é. 4. v.). . SZERDA. — „Tudom, hogy az ÜR felkarolja a nyomorultak ügyét” (Zsolt 140, 13 — Jak 2, 5, 6 — Jn 4, 15—26 — Mt 11, 1—6). Sokszor jogosan érte az egyházat az a vád, hogy nem a szegények, hanem a gazdagok, hatalmasok oldalán állt. A mi Urunk „felka­rolja” a szegények, kifosztottak, kizsákmányoltak, nyomorultak ügyét. Ebben is Öt kell követ­nünk. Észrevesszük-e ma is azo­kat, közelben és távolban, akik mellé oda kell állnunk, akiknek ügyét lehetőségeinkhez mérten segítenünk kell? „E földön any- nyi a könny És annyi itt a seb, Mi volna boldogítóbb ... Mint a könnyet szárítani... Mint a se­bet kötözni...” (446. é. 3. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Minden más parancsolatot ez az ige foglal össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Róm 13, 9 — Hős 10, 12 — Jn 4, 27—42 — Mt 11, 7—15). Az Istennek teljes szí­vünkből, lelkűnkből és elménk­ből való igaz szeretetünk mellett a felebaráti szeretetnek ez a pa­rancsa valóban minden emberi kapcsolatunkban, minden öröm­teli vagy gondterhelt helyzetünk­ben kulcsmondattá válhat és megoldást kínál. Bármilyen kér­dés vagy bánat éljen most a szí­vedben embertársaiddal kapcso­latban, mérd szavanként átgon­dolva ehhez a parancshoz: kincs­re találsz. „Testvéreim javáért Fáradnom, küzdenem: Erre se- gélj, ó, Isten, Én édes Istenem! Én tövises pályámon ragyogjon szeretet, Mert, aki boldogít mást, Boldog csak az lehet” (446. é. 1. v.). PÉNTEK. — „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert ami­lyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek” (Mt 7, 1—2 — 2 Krón 19, 7 — Jón 3. 1—10 — Mt 11, 16 —19). Könnyű a másik ember hibáját, észrevenni, kritizálni, nagy hangú kijelentéseket tenni mások felelőtlenségéről, vagy ál­talánosságok hangoztatásával ítélni meg az embereket. Jézus alázatra és önkritikára késztet: abban, amit kritizálok, én nem hibáztam-e, hol kellene több fe­lelősséget vállalnom és többet tennem azért, hogy megszűnje­nek a hibák és bajok?! „Keresz­tyén vagy, mondod... De úgy élsz-e, amint a Szentírás tanít? Életed termi-e Az ige magvait?” (434. é, 4. v.). SZOMBAT. — „Ragadd meg az örök életet, amelyre elhivat­tál” (1 Tim 6, 12 — Dán 12, 2 — Róm 11, 13—22 — Mt 11, 20—24). Ha az örök élet Isten kegyelmes ajándéka, kell-e harcolnunk ér­te? • Sokan a legdrágább lelki ajándékokat sem becsülik, leg­feljebb tudomásul veszik, hogy Isten kegyelmes Atya. Minden ellen harcolnunk kell, ami aka­dályoz, vagy eltérít attól, hogy Jézust kövessük és így másokat is Őhozzá segítsünk! „Örök élet­re hívtál engem, Bűnösök meg­váltó Ura, erősíts meg hát, fegy­verezz fel . . . Állj mellém, kísérj Szentlelkeddel. Utamban el ne vesszek én” (763. é. 3—4. v.). Muntagné Bartucz. Judit — A TEOLÓGUS OTTHON szakács- nőt és konyhai dolgozó nőt keres felvételre. Jelentkezni lehet a Teoló­gus Otthon igazgatójánál: Budapest, XIV., Lőcsei út 32. 1147. Telefon: 636- 451. i9 9Az estharangszó odafenn,, vajon tudod-e mit üzen?” E sorok írására az indított engem, hogy a Röpülj páva egyik műsorában, a Rábaköz csapatának az értékelése köz­ben Somogyi József, a zsűri elnöke arról is szólt, hogy gyermekkorának sok emlé­két idézte fel, amit látott és hallott. Szülőfaluja, gyermekkora elevenedett fel s köztük az alkonyaikor megkonduló estharangszó emléke is. — Azt hiszem velem együtt sokakból emlékeket is ki­vált és a jelenben is tanácsol. Ezért most én az estharamgszóról szeretnék ír­ni s ezzel gondolatokat ébreszteni. ESTÉNKÉNT — AZT HISZEM MIN­DENÜTT — meghatározott időben vagy a sötétedéshez igazodva megkosndulnak a templomok harangjai. így ismerős ez: Estharangszó, imádságha-rangszó. Gyer­mekkoromban így tanultam ezt szüle­imtől, nagyszüleimtől Gyékényesen és Kuntelepen, hogy ilyenkor a Miatyán- kot mondjuk el. Akkor is, ha már ott­hon voltunk a szobában, de akkor is ha a mezőről hazafelé tartottunk. Csend­ben mindenki imádkozott. Vajon átve­szik-e ezt tőlünk gyermekeink, unoká­ink? Üj színt jelentett ez számomra amikor Bakobyszombathelyre kerültem. Kedves elődömék, Molnár tisztelendő úrék egy kis meditációt szoktak elmondani, ami­kor megkondult az estharangszó. Ezt tő­lük tanultam meg én is, majd ezt tanít- gattam a gyülekezetben a gyerekekkel is. S közel 20 éve amikor este van isten- tisztelet, akikor a Miatyánk előtt ezt mondjuk a gyülekezettel együtt. TÖBBRŐL VAN ITT SZÓ, MINT SZOKÁSRÖL. Lélekben elcsendesít, el­gondolkoztat az estharangszó. Szeret­ném ha ezt tovább adhatnám, tovább gyűrűzhetne és sok-sok családban és gyülekezetben ismert lenne és áldásul szolgálna. íme a szöveg: Az estharangszó odafenn, vajon tu­dod-e mit üzen? Azt kérdezi hová haladsz, itt a földön meddig maradsz.. Vége ím a napnak is már, az idő mily hamar eljár. Térj magadba, gondold meg jól hát­ha neked utoljára szól. Élted felől még az éjjel, számolnod kell az Istennel. • Legyen tehát arra gondod, mennyben legyen örök jussod. Ámen. NÉHÁNY GONDOLATOT SZERET­NÉK EHHEZ FŰZNI. Nem magyarázni akarom, mint egy bibliai szakaszt, csu­pán segítő mondatokat írni hozzá. 1. „Vajon tudod-e mit üzen?...” Ha­rangszó, mely különböző alkalmakkor megkondul, mindenki tudja mi a jelen­tősége: délben, istentiszteletek előtt, te- .metéskor. És az estharangszó? 2. ,Azt kérdezi hova haladsz...” Meg­kérdez. Mint az utcán ha találkozunk ismerősökkel vagy idegenekkel is uta­zás közben: Hova mégy? Mi a célod? 3. „ .., az idő mily hamar eljár.. Int is a harangszó, mint a lakásokban felhangzó csengő, berregő telefon vagy az ébresztő óra. Int, mint az ének is: Gyorsan folyó időmet az Űr nem adta hiába, de azért, hogy erőmet gyakorol­jam jó munkában.” Az idő kicsúszhat a kezünkből, rohanásra is szoktathat, de bölcsé is tehet. 4. „,., hátha neked utoljára szól...” Nagyon mélyen bennem maradt annak a napnak az emléke, amikor Zolliker- bergben a velünk együttlévő magyarok előtt mondtuk el ezt a kis elmélkedést, amikor megkondult az estharangszó. Re­formátus testvéreink kérték, hogy írjuk le, szeretnék ezt ők is megtanulni, ök öten előző este indultak haza. Egyikük a pályaudvar előtti utón át akart men­ni, egy autó elütötte és nemsokkal ké­sőbb a kórházban meghalt. — Ki gon­dolta volna előző este: hátha neked utoljára szóL . „Legyen tehát arra gondod, mennyben legyen örök jussod”. Előretekintésre int, hogy megérkezhessünk az atyai házba. „Mert a mi országunk a mennyekben van, honnét a megtartó Űr Jézus Krisz­tust is várjunk”. ALKONYATKOR VAGY ESTE MIN­DENFELÉ MEGKONDUL A HARANG. Ha elcsendesedsz az imádság vagy e kis meditáció felett, akkor Isten Lelke éle­tet ad a harangszóba és úgy érzed Né­ked is üzen. S a felhangzó kérdésre: Az estharangszó odafenn, vajon tudod-e mit üzen?” — sokan tudnak falukban és városokban igennel válaszolni. Ámen. — Ügy legyen. Varga György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom