Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-01-21 / 3. szám

Nógrádi presMteri konferencia

A NÓGRÁDI GYÜLEKEZZETEK arról ismertek, hogy ott erős az egyházszeretet és az evangélikus hithez való hűség. A templomlátogatás az országos átlagon felüli. Ha pedig adakozni kell, itt a legmagasabb az adomány a közegyházi célokra. Évek óta elsők a Gyülekezeti Segély, a diakónia, a Teológiai Akadémia és egyéb központi célokra történő adakozásban is. Az egyházi illetékesek ezt mindig külön meg szokták köszönni a híveknek. Természetesen a gyülekezetek vezetőinek, lelkészeknek, felügyelőknek, presbitereknek a helytállása és helyes hozzáállása az aranyfedezet az adományok mögött.

KÉTSZÁZÖTVEN PRESBITER jött el Balassagyarmatra, hogy részt vegyen az egész napos konferencián. Tiszteletre méltó ez az ünnepi jelenlét a részükről. Vannak, akik a földeken dolgoznak, mások a jó hírű nógrádi szénbányák dolgozói. Kitartó, szívós munkában eltöltött, élet áll mögöttük. Otthon is ez höveli a családi tekintélyüket. Örvendetes, hogy egyre több fiatal arcot is lehet már látni közöttük, de sajnos, asszony még elég kevés van a presbiterek között, pedig ők is erős támaszai a gyülekezetnek, hiszen az istentiszteletek résztvevőinek többségét ők alkotják.

A PRESBITERI KONFERENCIA igehirdetéssel és úrvacsora osztással kezdődött, ezt a szolgálatot Garami Lajos, balassagyarmati lelkész, nógrádi esperes végezte. A fő istentiszteleten D. dr. Oltlyk Ernő püspök hirdette az igét. A gyülekezeti vegyes karnak az éneke gazdagította az ádventi áhítatot. Ennek az istentiszteletnek a keretében iktatták be Urban Józsefet, a nógrádi egyházmegye egyhangúan megválasztott új felügyelőjét, az ipolyvecei gyülekezet presbiterét és volt fel-j ügyelőjét, aki mögött több évtized példamutató élete áll, és hűsége- egyházához. Fiatal embert választottak egyházmegyei másodfelügyelővé Rózsahegyi Pál személyében. A.z istentisztelet és a közgyűlés után a püspök előadást tartott a presbitereknek a gyülekezeti teremben „A presbiter mai szolgálata” -címmel. Délután Köszeghy Tamás püspöki titkár tartott vetített képes előadást Görögországról, amelyben újszövetség korabeli emlékeket is bemutatott. Délután Ottlyk Ernő püspök Ipolyszögön tartott istentiszteletet azoknak, akik akkor kapcsolódtak be a programba.

A PÜSPÖK IGEHIRDETÉSE ÉS ELŐADÁSA útmutatást nyújtott. A prédikáció magában foglalta a nógrádi presbiteri konferencia feladatait, mind az egyházmegyei felügyelő beiktatásának eseményét, mind a balassagyarmati gyülekezetnek szóló mondanivalót ádvent fényében: aki várja a visszatérő Urat, annak itt és most hozzá kell szabnia hitét, életét, cselekedeteit, emberszeretét. A presbitereknek szóló előadás összképet adott egyházunk mai életéről és szolgálatáról, ebbe az egészbe beillesztve a presbiter helyi gyülekezeti szolgálatáról. Az előadást felszólalások és hozzászólások követték.

A FELVETŐDŐ KÉRDÉSEK presbitereink érdeklődésének irányát jelzik. így figyelmük a készülő új énekeskönyv felé fordult: Nógrádban nemcsak szeretnek énekelni, hanem tudnak is. Sok gyülekezetnek van énekkara, az pedig általános jelenség, hogy minden éneket végig énekelnek. Külön kérdéscsoportot jelentett az egyházi ifjúsági munka, örömmel hallottak arról, hogy új konfirmációi káté van előkészületben. Változatlan az érdeklődés az Evangélikus Naptár iránt, amelyről megbecsüléssel szóltak. Tudják értékelni a püspöki gyülekezetlátogatásokat: 1978-ban a ,21 nógrádi gyülekezetből hatban történt ilyen látogatás.

ÉVADZÁRÓ VOLT EZ A PRESBITERI KONFERENCIA, melyen az Északi Egyházkerület mind a 8 egyházmegyéjéből is jelen voltak presbiterek, hogy gyarapodjanak egymás hite által evangélikus egyházunk életének ismeretében és az időszerű feladatok felismerésében.

Ottlyk Márta

EURÓPA

a földrészek között vezet abban, hogy a népessége gyorsabban növekszik, mint a keresztyének száma. Latin-Amerikában a’ népesség 3%-kal nő, a keresztyének száma viszont 10%-kal. Afrikában ez a százalék 3,4 és 6,8.

Püspök-lelkészét köszöntötte ä Deák-téri gyülekezet

Egyházi rendünk szerint a püspöki tiszt egy meghatározott gyülekezetben a lelkészi szolgálatot is jelenti. December 10-én a vasárnap délelőtti fő istentisztelet keretében köszöntötte a Deák téri gyülekezet dr. Káldy Zoltán püspököt abból az alkalomból, hogy húsz évvel ezelőtt iktatták

be a Deák téren mint a gyülekezet püspök-lelkészét.

Szirmai Tibor felügyelő Isten iránti hálával sorolta föl, mit kapott a gyülekezet pásztorától az elmúlt két évtized során: „Először is magas színvonalú, korszerű, a mai emberhez szóló igehirdetéseket kaptunk, amelyek életünk kérdéseiben eligazítottak, és amelyek a templom falán kívül is tovább visszhangoztak. Másodszor határozott egyházvezetői, főpásztori útmutatást kaptunk, egyházunk új útjának, a diakóniai teológiának határozott és következetes hirdetését, a négy fal közé bezárkózó, önmagának élő egyház helyett- a világ felé kitárulkozó, a szolgáló széretetben munkálkodó egyház modelljét. Köszönjük annak következetes hirdetését, hogy korunkban az egyháznak minden erejével, befolyásával és szolgálatával küzdenie kell az emberiség békéjéért, mint a jövendő egyetlen lehetőségéért. Harmadszor gyülekezetünk iránti szeretetét és megértő támogatást kaptunk, amikor gyülekezetünk lelki vagy anyagi természetű gondok terhét hordozta.

Mit adhattunk és mit adhatunk

ma és a jövőben, mi. Deák téri gyülekezet viszonzásképpen? Az igehallgató gyülekezet figyelmét, a hirdetett ige befogadására kitárt szívet. A megértést és engedelmességet az egyházunk számára mutatott út vállalásában. A Deák téri gyülekezet nem csupán megértette, hanem tudatosan

vállalta a diakóniai teológia útját, az egyháznak az egész társadalomért való szolgálatát, a mi új magyar világunkért, az egész emberiségért. És végül adhatjuk a gyülekezetnek a Főpásztor iránti tiszteletét és szeretetét. Egy életút gazdag és eredményes húsz esztendejére tekintünk vissza, és az erejét is meghaladó szolgálatokat vállaló Főpásztort vesszük körül ma szeretetünkkel.” Harmati Béla igazgató-lelkész emlékeztetett a püspök-lelkész gyülekezetben végzett szolgálataira. „Püspök Űr, ezekben a hetekben a tisztelet és hála sok jelét tapasztalhatta húszéves Szolgálata évfordulóján. A Deák téri gyülekezet kiváltsága, hogy nem csupán a kerület püspökét, az országos egyházi püspök-elnököt, a Lutheránus Világszövetség, a Keresztyén Békekonferencia és más nemzetközi egyházi szervezetekben ismert egyházi vezetőt köszönthetjük ma, hanem gyülekezetünk püspök-lelkészét. Hálás szívvel köszönjük húsz év lelké- szi szolgálatát, az igehirdetéseket és azt, hogy keresztelt, esketett és temetett. Az Ágostai Hitvallás szerint ott van az egyház, ahol az evangéliumot tisztán hirdetik

és a szentségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki.

Az evangélium közepét és lényegét a reformáció Luther nyomán úgy ismerte föl, hogy az Jézus Krisztus áldozatos élete, halála és feltámadása eseményeihez kapcsolódik. Urunk és Mesterünk Isten akaratából szolgai formában jött el közénk. ,Nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy Ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért.’ A Deák téri gyülekezet hálás azért, hogy Püspök Ür húszéves szolgálata nyomán az evangélium közepe és lényege diakóniai teológiánk Krisztusra mutató megfogalmazásában egyházi és gyülekezeti életünkben vezetett minket*

Dr. Káldy Zoltán püspök visz- szatekintett az elmúlt húsz év püspöki szolgálatára. „Nem volt könnyű húsz évvel ezelőtt egyházunk útját és szolgálatát megtalálni. Akkor az egyház kocsija az árokban volt, és meg kell mondanunk, hogy voltak olyan vélemények és törekvések is, hogy ez a kocsi az árokban maradjon. Az egyház kocsija azonban rátalált az útra, ma azon halad és gördül előre.

Amikor húsz évvel ezelőtt egyházunk új útját kerestük, a Deák téri gyülekezetben is voltak olyanok, akik meg nem értéssel figyelték ezt. Örülök annak, hogy húsz év alatt ez a gyülekezet megértette, hogy az egyház szolgálata drága magyar népünk, társadalmunk életének összefüggéseiben, azt segítve bontakozhat ki.

Köszönöm a Deák téri gyülekezet figyelmét, ragaszkodását és szeretetét, köszönöm a gyülekezetben szolgálatot végző lelkésztestvérek segítségét. A Deák téri gyülekezet kerületi, országos és nemzetközi szolgálatom... köztien biztos bázist jelentett számomra. Egy ilyen biztos pontra nagy szükségem volt, és szükségem lesz a jövőben is. Számítok a gyülekezetre, figyelmükre és szerete- tükre!”

A nagyszámú gyülekezet a köszöntés után dr. Hafenscher Károly lelkész imádságával együtt adott hálát püspök-lelkésze húszéves szolgálatáért, és kérte életére, egyházvezető szolgálatára Isten gazdag áldását.

H. B.

Harmati Béla igazgató-lelkész köszönti dr. Káldy Zoltán püspököt, balra Szirmai Tibor gyülekezeti felügyelő, jobbra dr. Hafenscher

Károly lelkész

Házasság és család a kor változásában

Az utolsó évtizedben világszerte és hazánkban is megszaporodtak a házasság és család problémáival foglalkozó, tudományos jcutatásokra épülő kiadványok, A szociológia és pszichológia közös feladatterületét képezi annak a változásnak a vizsgálata, amelyet korunk az említett emberi kapcsolatnak a formájában és tartalmában hoz magával. A gazdag termésből két új könyvvel foglalkozunk itt.

„A VÁLTOZÓ CSALÁD” a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének tanulmánykötete. A család társadalmi jelenség — állapítja meg az előszóban Kulcsár Kálmán —, s formájában, funkcióiban alá van vetve a történelem változásainak. Egyetértünk vele, hiszen a bibliai koron belül is megfigyelhető ez a változás. Isten „folytatólagos teremtését” valljuk, amellyel a fejlődés biológiai és társadalmi törvény- szerűségeinek „álarca alatt” (Luther zseniális kifejezése!) viszi tovább az emberiség életét. Az evangélikus felfogás nem merevíti meg” a család struktúráját, ahogyan az előszó — sok esetben joggal — a vallások szemére veti. Ezért keresztyén szempontból is igenelni tudjuk a könyv értékes megállapításait.

A kötet összeállítója, Cseh-Szombathy László, a mai magyar család jellegzetességeiről írt tanulmányában említi, hogy a második világháború után a demográfiai tendenciák mind a szocialista, mind a kapitalista országokban a család népszerűségét bizonyították. Hazánkban a hatvanas évektől — mint többfelé másutt is — a házasodási kedv némi lanyhulása, a válások gyakorisága és a gyermekvállalás kicsi mértéke kétségtelen társadalmi problémát jelent, de nem következik belőle a házasság és család intézményének a válsága.

H. Sas Judit a három nemzedéket magában foglaló nagycsalád jellegzetességeit vizsgálja a mai magyar falusi társadalomban. A fiatal házasok együttélése a szülőkkel — a múlttal ellentétben — átmenetivé vált. míg önálló lakáshoz jutnak. Ez a fejlődési tendencia sok konfliktust kiküszöböl. és átalakítja a falu családi életformáját.

Legjelentősebbnek Lőcsei Pál tanulmányát érzem, mert témája, a házasságbomlás problémái Magyarországon, elvezet a házasság felfogásának újszerű elméletéhez. A nemzetek válási adatainak egybevetése alapján megállapítja, hogy nemzetközi méretekben érvényesülő tendenciával van dolgunk, amely az ipari fejlettségű országokat érinti. A házasságbomlások hazai okainak vizsgálata után fejti ki az értékegyensúly tételét. A házasfelek kölcsönös értékjuttatás kapcsolatában élnek: mindegyik fél nyújt valamit a másiknak, és részesül valamiben a másiktól. Ezek az „értékek” lehetnek biológiai (pl. életkor, egészség), érzelmi (szeretet, gyengédség), szexuális, intellektuális, gazdasági (jövedelem), társadalmi (foglalkozás), kul- túrális, erkölcsi értékek. A partnerek nem minden értékfajtából részesítik egyenlően egymást, de a jó házasságban a juttatott „értékek” összessége egyensúlyban van. Ha az egyensúly felbillen, bekövetkezik a házasság belső vagy külső válsága.

Ez az elmélet közel van ahhoz, amit az Űjszövetség ,közösség”-en ért: az „egymásból” való kölcsönös részesedést. A házasság keresztyén értelemben is „kölcsönös értékjuttató tevékenység”, de az egyensúly megbomlása a hit révén mozgósíthatja azt, amit az Újszövetség agapé-nak, áldozatos, ha nem is kapó, akkor is adó szeretetnek nevez.

„A HÁZASSÁG JÖVŐJE” Szilágyi Vilmos pszichológus nagy példányszámban megjelent könyve. A neves szerző főként egyes amerikai tudományos művekre és saját házassági tanácsadói tapasztalataira építve, körvonalazza a házasság általa korszerűnek vallott modelljét. Maga is tudja, hogy alapvető elgondolása sok ellentmondásba fog ütközni, amit sajtórecenziókban is már tapasztalni.

Művének egyik alapvető tendenciájában — túl számtalan kitűnő, hasznos tanácsán — teljes mértékben egyetérthetünk vele: a házasságban az egyenrangúság, a másik fél egyéniségének, emberi szabadságának tiszteletben tartása nélkülözhetetlen a személyiségfejlődésüknek, valamint kapcsolatuk minőségének az érdekében. A „zárt” házasság „kinyitása” helyes kívánalom. Ezt többek között ilyen önvizsgálati kérdésekkel közelítteti meg az olvasóval: „Nem törekszem-e önkéntelenül is a házastársam kisajátítására; nem ellenőrzőm vagy korlátozom-e túlságosan? ... Van-e lehetőségünk egy kis .magánéletre’, egyedüllétre, külön programra, vagy mindig együtt töltjük a szabad időt?” A „nyitott házassághoz” rugalmas személyiségekre van szükség, a hagyományos férj és feleség szerepek megosztására, sőt időnkénti cseréjére. A házastársi hűség fogalmának mélyebb emberi tartalmat ad a szerző, mint amit érteni szoktak rajta: elkötelezettség a másik iránt. „A hűségnek a társunkkal való szolidaritás, a kölcsönös segítőkészség a lényege”.

A könyv házassági felfogásának másik, az előzőhöz szorosan kapcsolódó iránya a vitatható. Egyik kritikusa bírálaténak a címében röviden így fogalmazta meg: A szerelem fölösleges? A szerző ugyanis a mai házasságoknak a kölcsönös szerelemre alapító tendenciáját átmeneti történeti jelenségnek tartja. Olyan házasságot képzel a jövő útjának, amelyben a szerelem és a szexualitás — kölcsönös megértés jegyében — nyugodtan irányulhat a házasfeleken kívüli személyekre, anélkül, hogy kettőjük összhangját zavarná. Az ilyen helyzetekből adódó féltékenységet egyszerűen neveltetési, változékony társadalmi eredetű jelenségnek tartja a mai életben. Ebben az okfejtésében, persze, csak primitív fejlettségű népek példájára tud hivatkozni.

A szerző által korszerűnek vallott ez az elgondolás a mi meggyőződésünk szerint lehel bizonyos esetekben kompromisszum a házasság fenntartására (modern evangélikus etikai fogalommal: konfliktus-szituáció ) —, de igazi házasságnak, megvalósítandó modelnek nemcsak keresztyén szempontból nem tartható, hanem a humánummal, a mélyebb emberi természettel is ellenkezik. Tehát éppen lélektani oldalról nyomban megkérdőjelezhető.

A házasságnak akkor van igazán jelentősége, értelme az emberi életben, ha „nyitottsága” mellett minden más emberi kapcsolatnál bensőbb, teljesebb, s páratlan többletű. Egyedülálló testi, lelki és élet-közösség. Hogy ilyen házasság kevés van? Luther nem hiába sorolja a jó házasságot és családi életet a Miatyánk magyarázatában a „mindennapi kenyérhez”. Megvalósításáért fáradozni kell, de végeredményben Isten ajándéka marad. Ha úgy tetszik: ritka ajándék. Valami mégis megvalósul belőle több házasságban, mint ahogyan gohdoljuk.

Veöreos Imre

•u