Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-06-24 / 25. szám

A presbiter látóhatára NINCS PRESBITER TANU­LÁS NÉLKÜL — érezzük, ezt már jó ideje egyházunkban és ezért gyűjtjük össze évről évre rendszeresen a gyülekezetek pres­bitereit egyházimegyei konferen­ciára! De a tanulás mellett a má­sik célt is igyekszünk segíteni.: nincs presbiter hit nélkül! A Bács-Kiskun Egyházmegye pres­biterei május utolsó vasárnapján Kecskeméten gyűltek össze pres­biteri konferenciára. A nap fő­témája az volt .amit címül is fel­írtam e beszámoló elejére. Szé­lesíteni kell a látóhatárt, hogy eredményesebb legyen otthon a presbiteri szolgálat, tudják a pres­biterek, hogy mi mindenre kell figyelni, milyen széles a medre a presbiteri munkának. A vasárnap igehirdetési tex­tusa (Ap csel 6. 1 — 7) jó indítást adott: Ahol elhanyagolják a diá­komét, vagy nem gyakorolják az élet minden területén, ott zúgo­lódás és morgás támad a gyüle­kezetben és elvész a lényeg: az egyház nem közvetíti Isten sze- retetét az emberek felé. Helyére kell termi a gyülekezetben a dia- kóniát! ISTENTISZTELET UTÁN — ebédszünettel — előadások hang­zottak, melyet megbeszélések is követtek. Előkerültek a presbi­teri felelősség kérdései. Felelősek vagyunk a gyülekezet jelenéért a gyülekezeti munka rendjéért és megtervezéséért, de a gyüle­kezet jövőjéért is ugyanúgy. A lelkész-, kántor- és diakónus­utánpótlás kérdése a ma pres­bitereinek látóhatárába tartoz­nak. Most kelil megtalálnunk és tanulásra küldenünk azokat a fiatalokat, akik majd a jövőben beállnak a szolgálatba. De a presbi temek tisztán kell látnia az állam és egyház viszonyának legfrissebb, legaktuálisabb kér­déseiben is. A jó viszonyt nem egyoldalúan teremtik meg. az nem egyedül az állam feladata. Minden presbiternek a maga he­lyén kell jól értően, tenni szolgá­latát, hogy közösen munkáljuk tovább becsületesen kapcsolata­inkat és azok jó gyümölcsét kö­zösen élvezzük népünk, társa­dalmunk életében. A TANULÁST CÉLOZTA az egyházi törvényeinkkel való fog­lalkozás, a presbiterekre vonat­kozó törvények ismertetése és a presbitérium megszaporodott fel­adatainak meglátása. Késő dél­után volt, amikor a közös be­szélgetés végén elhangzott a zá­ró áhítat és ezzel az apostoli út- ravalóval indította haza a pres­bitereket a gyülekezetekbe: .Je­gyen rá gondod, hogy teljesítsd azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Urban” (Kol 4, 17). Közel másfél száz presbiter erő­södhetett hitében és tágíthatta látóhatárát ezen. a vasárnapon Kecskeméten. Az előadásokat Sárkány Tibor hartai. Nagybocs- kai Vilmos kiskőrösi lelkészek és Tóth-Szöllős Mihály az egyház­megye esperese tartották. Tóth-Szöllős Mihály Istentiszteleti rend Budapesten 1979. június 24-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takács Dáni- elné, de, 11. (úrv.) Karmiati Béla, du. 7. Harmati Béla. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Muntág Andorne. Dé­zsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12 (magyar). Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. Komjáthy Lajos. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Selmeczi János. Rákosfalva de. 8. Selmeczi János. Gyarmat u. 14. de. fél lé. Selmeczi Já­nos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Dro- bma. Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10. Drobina Erzsébet. Frangepán u. de. 8. Benczui* László. Újpest de. 10. Blá- zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Vi­rágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matuz László. Kispest de. 10. Bonnvai Sán­dor du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kis- pest-Wekerle-telep de. 8. Bonnyaj Sán­dor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos. Rákospálota-Máv telep de. 8. Schein er Vilmos. Rákospalota-Nagy- templom de. 10. Bodrog Miklós. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Szál a y Ta­más. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Feren- czy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Feren- czy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.} Koren Emil. de. fél ii. (német), de. li. (úrv.) Ottlyk Ernő (lelkészavatás), du. 6. Koren Emil. Toroczkó tér de. fél 9. Foltin Brúnó. Óbuda de. 9. Görög Ti­bor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tart- say Vilmos u. ll. de. 9. Csengődi László, du. fél 7. Csengődi László. Pesthidegkút de. fél 11. Lehel László. Modori ti. 6. de. 10. Turesánvi Károly, Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre. de. ll (úrv.) Beneze Imre, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Miss ura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Rozsé István. Kelen völgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. ll. Ro­zsé István. Csillaghegy de. fél 10. Ma- docsay Miklós. Csepel de. fél Ll. Le­hel László. fi III — Szentháromság után a 2. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Iái 14. (15) 16—24 az ige­hirdetés alapigéje: Zsid 3, 1—8. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Jú­lius Srán, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház félórá­ját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet Magassy Sándor nagysi- monyi lelkész. — KECSKEMÉT. Pünkösd va­sárnapján délután egyházzenei áhítat volt a kecskeméti evan­gélikus templomban. A reformá­tus gyülekezet énekkara Osváth Viktor lelkész-karnagy vezetésé­vel Palestrina. Gumpelzhaimer, Händel és Bach, valamint Ádám Jenő és Gárdonyi Zoltán művei­ből adott elő. Orgonán kísért és Bach, valamint mai szerzők mű­veiből adott, elő Tóth Szöllös Mi­hály esperes. Igét. hirdetett dr. Nagy Tibor református esperes­lelkész. EK — BAKON YSZOMBATHELY. A dr. Balogh István 30 éves hűsé­ges szolgálata után elköltözés, il­letve tisztségéről való lemondás folytán megüresedett gyülekezeti felügyelői tisztre Horváth Feren­cet választották meg. Ezzel együtt megújították a tisztikart és a presbitériumot. Gondnokká: Bocs- ka Pált és Farkas Pált, pénztá­rossá: Dákai Jánosnét, számve­vőszéki tagokká: Letenyei Mihályt. Szvák Mihályt és Mocsári Lász­iónét választották. 9 asszonyt is beválasztottak a presbitériumba: Sáhó Viktornét, Szabó Sándornét, Bódai Jánosnét, Letenyei János­nét, ifj. Dákai Mihálynét, Tóth Jánosnét, Dákai Jánosnét, Talcács Mihálynét és Polgár Mihálynét. „Viseljetek gondot tehát maga­tokra és az egész nyájra, mély­nek őrizőivé tett titeket a Szent-. lélek.” — MISKOLC. Május 20-án egyházzenei áhítat volt a gyüle­kezetben. Műsoron Vivaldi, Bach és Mozart művek szerepeltek. A zenei élményben gazdag áhí­tat programjából kiemelkedett Mozart: Exultate, jubilate c. mű­ve. A kamarazenekart Pazár István karnagy, a gyülekezet tag­ja vezényelte. Énekelt P. Izsof Lilla oratórium és operaénekes. A gyülekezet tagjai örömmel és köszönettel fogadták a zenemű­vészek szolgálatát. — A május havi szeretetven- dégségen és a délelőtti istentisz­teleten Povázsay Mihály békés­csabai lelkész, szolgált. Előadá­sának címe: Elidegenedés — együttélés Gál 6.2 alapján. A gyü­lekezet ifjúsága szavalatokkal és zeneszámokkal gazdagította az együttlétet. A bibliáéra tagjai hangjátékot adtak elő. — SlKKÖAVATAS. A Deli Egyházkerület volt püspöke és a Magyar Rádió főmunkatársa, D. Dezséry László sírkövének fel­avatása június 27-én, szerdán du. 6 órakor lesz Budapesten — Far­kasréti temetőben. — ..Ama ne­mes harcot megharcoltam, futá­somat elvégeztem.” — egyedülálló idős néni gondozását vállalná lakásért ny. gondozónő. „Kölcsönös megbecsülés” jeligére a kiadóhivatalba. „Jöjjetek énhozzám mindnyá­jan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és megnyug­vást adok nektek” (Mt 11, 28). VASÁRNAP. — „Istenünk kö­nyörülő irgalmáért, amellyel meg­látogat minket a felkelő fény a magasságból, hogy ráigazítsa lá­bunkat a békesség útjára.” (Lk 1, 78-79. — Ez 34, 25. — Lk 14, 15-24. — Zsolt 18, 26-37.) Ne gondol­juk, hogy a békesség útján való járás valamiféle „védett” útvo­nalat jelent. Göröngyösebb és ne­hezebb mint gondolnánk. Még hi­tünket is próbára tszi. De van Urunk aki az útra igazítja a bot­ladozót. „Vigyázz, mert nehéz az út, Ez a földi pálya, S míg a ván­dor célra jut, Oly sok a próbája.” (457. ének 3. vers). HÉTFŐ. — „Így fognak vissza­térni az Űr megváltottál is, bol­dog örömben lesz részük, a gyöt- relmes sóhajtozás pedig elmúlik.” (Ézs 51, 11. — lPt 4, 13. — Mt 3, 1-12. — lKir 13, 20-32.). Az Ígé­ret boldog jövendőt mond. Még így sem feledkezhetünk meg a je­len, — bennünket szolgálatra hí­vó — feladatairól. „Ne legyen életemben soha egy pillanat. Melyben elhagyna engem E ne­mes indulat.” (446. ének 2. vers). KEDD. — „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Rám 8, 31. — 2Móz 16, 12. — Mt 11. 7-15. — lKir 16. 29-17, 6.). Egyszülött Fiát adta érettünk. Nyilvánvalóvá tet­te era berszere tétét. Most rajtunk múlik, tudunk-e erejére, kegyel­mére, szeretetére támaszkodva bátran küzdeni mások javáért, boldogulásáért. „Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és paj­zsunk: Ha ő velünk, ki elle­nünk?” (256. ének 1. vers). SZERDA. — „De ha nem tet­szik nektek, hogy az Urat szol­gáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni. De én és az én házam népe az Urat szol­gáljuk!” (Józs 24, 15. — Mt 6. 24. — Jn 3, 22-30. — lKir 17, 7-16.). Isteníisiíeiet n Diitmkänprkn Budakalász — Lenfonó a hó első és harmadik vasárnapján de. fél 8., a re­formátus templomban. — Poraáz min­den vasárnap de. 9., a református gyülekezeti teremben. — Szentendre minden vasárnap de. ll.. az evangé­likus templomban (Bükkös part 2.). — Leányfalu a hó első vasárnapján du. 5., a református szeretetotthon­ban. — Dunabogdány a hó harmadik vasárnapján du. 2. (Petőfi "u. 3.). — Visegrád a hó harmadik vasárnapján du. 4.. a református templomban. — Vác minden vasárnap fél 10., az evan­gélikus templomban (Eötvös u. !.). — Esztergom minden vasárnap de. 10.. az evangélikus templomban (Zalka M. u. 82.). Dönthetünk. Az Urat azonban csak teljes odaadással lehet szol­gálni. Hogy ez mit jelent? Elfo­gadjuk ajándékait, segítségét, sze- retetét és ezzel az erővel szolgál­juk embertársaink javát. „Teben- ned van bizodalmám. Légy a ve­szélyben oltalmam; Őrizeted ár­nyékában Lehetek csak bátorság­ban.” (35. ének 2. vers). CSÜTÖRTÖK. — „Jön a Sere­gek Uránáik napja minden kevély és magas ellen.” (Ézs 2, 12. — Mt 18, 3. — Ézs 40, 1-8. — lKir 17, 17-24.). A fennhéjázó, büszke ön­maga bűvöletében és dicsőségé­ben élő ember nem képes Isten igéjét befogadni. 'Pedig „növeked­ni” csak akkor lehet, ha megta­nuljuk mások bánatát, örömét magunkra venni. „Vigyázzatok, azt kiáltják!” (588. ének 1. vers). PÉNTEK. — „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felis­merjük az Igazát.” (ÍJn 5, 20. — Ézs 1, 3. — Lk 12. 49-53. — lKir 18, 1-15.). A látásból fakadó fel­ismerésnél többről van szó. Kö­vetkezményeiben pedig egy bi­zonyságtevő életformáról. Olyan­ról, amelyben nekünk is meg kell élnünk a szeretetet. küldetésünk­höz méltóan. „Jézus hű vezér, Néped esdve kér, Járj elöl, és mi nem késünk.” (785. ének 1. vers). SZOMBAT. — „Hirdetem ne­vedet testvéreimnek.” (Zsolt 22, 23. — Rom 10, 14. — Jn 10. 40- 42. — lKir 18, 16-29.). Felelős­ségűink és feladatunk, hogy bi­zonyságot tegyünk Jézus Krisz­tusról ebben a világban. Tehetjük ezt szóval és cselekedettel. Olyan közösséget teremtsünk az ő ne­vében. amely különbség nélkül mindenkit.magához ölel. így te­hetünk igaz bizonyságot az Ö ne­véről. ..Keresztyén vagy, mondod, Mert Krisztus neve rajtad.” (434. ének 1. vers). . . , . . . ­Lehel László EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evaneélíkus Egyház Saltóosztátvának laola Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felei: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőséé és kladóhivata!: 1088 Buaaoest vili. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 C=ekkszámlaszám: 510—20 419—Vili Előfizetési ár: egy évre 200.— FV Arusítla a Magyar Posta Index: 2521! ISSN 0133-1.102 @ 79.1768 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs maaasnvomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Mindennapok közérzete OTTHON ARRA HIVATKOZUNK, hogy felidegesített a főnök, beosztott, a váratlanul szoros határidő, az elmaradt prémium, a vélt vagy valós igazságtalan­ság, a mások felelőtlensége és a magunk felelőssége — gyakorta szeretünk párhu­zamot vonni a kettő között — a meg nem értés, mert olykor minden összejön és tót­ágast áll az emberben. Es az asszony tud­ja, hogy a férje a munkahelyről hozza az idegességet — legalábbis úgy tesz mint­ha elhinné — ezért megpróbál álmélkod- va sajnálkozni, igyekszik mindent meg- étreni, de ez néha nagyon bonyolult és fárasztó, hiszen ő is hazahozott a vállala­ti büféből egy csokorra való stresshatást, mérgező kis pletykák tűszúrásait. De nem lázadhat és nem keresheti hangosan az igazát, mert egyszerre mindig csak az egyik panaszkodhat, csak az egyik baja a baj, a másik azért rendeltetett, hogy meghallgassa. Különben is reggel min­den kezdődik elölről. Alig nyitja ki az em­ber a szemét, az jár az eszében, milyen hangulata lesz a főosztályvezetőnek, nem kell e hatszor felhívni a partnerüzemel mert az illetékes menetrendszerűen há­zon kívül van, elment, a visszajövetele pedig erősen bizonytalan. S aztán ez így halmozódik mindennap, s ezt az ideges­séget lassan és észrevétlen átveszi otthon mindenki, mert kivédhetetlen, viert az idegesség egyedül nem érvényesül, ahhoz társ kell, akivel vitatkozni lehet, meri az idegesség kíméletlen és erőszakos, nyug­talan, önző és boldogtalan. Az idegesség bennünk feszül, radarunkkal adjuk és vesszük, reggeltől estig a nyomunkba ólálkodik és néha még az álmainkba is elkísér. A HIVATALBAN VISZONT ARRA HI­VATKOZUNK, hogy azért vagyunk ide­gesek. mert otthon az asszony nem tud alkalmazkodni, egyáltalában nem érti meg a túlterhelt férjét, csak a kicsinyes napi gondokkal törődik, mi lesz ebédre, meg van e rendelve a tüzelő, vagy meg lehet e venni születésnapjára öcsinek a villany vasutat. Micsoda elképesztő dol­gok. Képtelen az asszony távlatokban és nagyvonalúan gondolkozni. S a kollégák bólogatnak, megértik. Mert a munkahe­lyen tudják, az idegesség otthonról szár­mazik, s igazán nem várható, hogy a munkaidő nyolc órája szertefoszlassa a ziláltságot és az idegek pattanásig feszült játékát, amikor nem tud semmire figyel­ni az ember, mert szüntelen gyötri vala­mi megmagyarázhatatlan nyugtalanság. S HIVATKOZUNK SOKSZOR ARRA IS. hogy az autóbuszon ingereltek fel. a zaj. a modortalanság. a meleg és a to­longás, s panaszkodunk arra is. hogy a Közértben lettünk idegesek — különben semmi bajunk nem lenne — mert vér- lázitó volt az eladó kislány érdekli arca, aki viszont szintén el tudná mon­dani, ha meghallgatnák, hogy miért nincs kedve állandóan mosolyogni, mert neki is van magánélete, illetve lenne, ha a férjhez menési gondjait megoldaná egy lakáskiutalás. És kénytelen-kelletlen ak­kor is erre gondol, amikor tíz deka pa- rizert méri. mert neki személy szerint ez a legemésztőbb gondja. NAGYON DIVATOS MANAPSÁG A KÖZÉRZETRE HIVATKOZNI. Szeret­nénk vele mindent megmagyarázni, mint valami bizonyítványt. Csak az a baj, hogy a közérzetünk alakulását olykor külső té­nyezőknek rendeljük alá. Mikor éppen mi a legkényelmesebb önigazolás. S a közérzetre hivatkozva vádaskodunk. ítél­kezünk. s a mondvacsinált rögeszméink­kel magunkkal akarjuk rántani minden­áron a hozzátartozóinkat, a munkatársain­kat, vagy éppen az első szembejövő is­merőst a nyomasztó közérzetünk sűrűjé­be. hogy szenvedjenek, kínlódjanak ők is. aztán adjál; tovább máshol másnak a kapott idegfeszültséget, mint egy minden gyógyszerre immunis vírust. MIND INKÁBB ELED BENNEM AZ A GYANŰ, hogy ez a közérzet hivatkozás tulajdonképpen alibi. Mert nem árt el­gondolkozni azon. hogy mi magunk, so­ha nem irányítjuk, befolyásoljuk a hét­köznapjainkat. a cselekedeteinket, a han­gulatunkat és a lelkiismeretünket? De azt hiszem igen. És ha mégis kellemetlen a szájízünk, aknaic oka lehet a saját türel­metlenségünk épp úgy mint a lelket bom­lasztó és megalázó hazugság, az irigység, a befeléfordulás, az örökkön sértődött­ség állapota, amikor azt hisszük, hogy a világ összeesküdött ellenünk, de a rossz közérzetnek oka lehet az is, hogy érzé­ketlenek vagyunk minden szépre és em­beri gesztusra, hogy megdermed bennünk minden jószándék, s emésztheti hétköz­napjainkat a hiúság, az önmutogatás, az oktalan indulat és még sokminden ami ott sűrűsödik bennünk egy mindig rob­banásra kész feszültségben. Honnan hozzuk és hová visszük tehát mindennapjaink közérzetét? Jó leime egyszer végre eldönteni. Vagy elveszteni útközben a sok vádaskodást, elégedetlen­séget és összeférhetetlenséget, mely csak mérgezi életünket. De nem veszítjük el. Ha néhány percre meg akarunk szaba­dulni tőle, akkor is inkább csomagmeg­őrzőbe tesszük, mintha különös, nehezen megszerzett érték lenne. ÉRDEKES. HA VALAKINEK JÓ A KÖZÉRZETE, nem hivatkozik semmire. Csak ha rossz. Mert keveseknek jut eszükbe, hogy nem csak mások hathatnak a mi közérzetünkre, hanem mi is befo­lyásolhatjuk a közvetlen környezetünk, a családunk, a munkahelyünk, az ember­társaink közérzetét. És mi is lehetünk hi­vatkozási alap, ha valakinek rossz a ked­Agh Tihamér i k i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom