Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-07-01 / 26. szám
Félidőben EGY ORSZÁGOS ESEMÉNYNEK A SZÍNHELYE ezekben a késő tavaszi hónapokban, valamint majd a kora őszi időben nem Budapest, hanem a Balaton délnyugati csücske, a kevésbé ismert Gyenes- diás. Gyenesdiást általában úgy tartjuk számon, mint egyik diakó- niai intézményünk székhelyét, mégpedig, mint nyugdíjas lelkészcsalád Otthont. Hátalmas kert közepén, alig észrevehető dombon áll az az U alakú épület, amelynek szobáiban lelkész házaspárok, özvegyek, s ma már nem lelkészek is élnek. Ez az épület is újjászületett sok hasonló társával együtt —, a szónak abban az értelmében, hogy idén tavasszal a közegyház szinte erején felüli megfeszítéssel reno- váltatta. Parkettázták a lakószobákat, szebbé, barátságosabbá varázsolták a hajlékot. Sok vezetési és egyéb problémák után ezzel is pontot téve a dolgokra és így újjászülten adták át lakóinak. De a gyenesi „tanya” még egy épületből áll. Ebben nyáron vendégeket fogadnak, üdülőket. Apróbb-nagyobb szobáiban mintegy 40 embert tudnak kényelmesen elhelyezni, s barátságos ebédlőjében ugyanennyit étkeztetni. Ebben az épületben van a konyha és egyéb gazdasági helység, s az olvasók nagy részének nem kell térképet mellékelni, hogy tájékozódni tudjon, hiszen mint régi konferenciázó hely, de mint az üdülőtelep is ismerős többsége előtt. NOS. EZ A GYENESD1ÁS OTTHON-ÜDÜLÓ lett idén országos esemény színhelye. Negyvenes csoportokban az ország valamennyi lelkésze számára itt rendezik a háromévenként sorra kerülő lelkesei konferenciákat. Amikor e sorok születnek, már három konferencia áll mögöttünk, s mire megjelennek éppen „félidőnél" tartunk. A konferencia külső, de nem elhanyagolható eseményeihez tartozik, hogy itt kínálkozik lehetőség a sokszor évekig, évtizedekig egymást nem látó kollégák találkozására, látására. Megható képet lehetne arról festeni, ahogyan deres hajú, az ország különböző végeiről idecseppent lelkészek egymás nyakába borulnak, s az ölelés után elmondogatják a „kimaradt” éveket, születéseket, halálokat, a szolgálatban adódó örömöket, fájdalmakat. A közös étkezések, szünetek s az esti csendek az árnyékos vagy holdfényes udvaron találják az egymást váltogató párokat, s ömlik a közlési vágyból fakadó mondanivaló. Nagy áldás, nagy lehetőség a találkozás, a kézfogás lehetősége. DE A KONFERENCIA LÉNYEGÉBEN NEM EZÉRT VAN. Egyházunk legmagasabb szintű továbbképző intézménye. Mert alacsonyabb szinten — amint az köztudott —, havonta egyszer az egyházmegyék lelkészei találkoznak. Ezeken az üléseken a fratemitás, — a lelkészi testvériség —, elmélyítésén kivül ki-ki tudományos dolgozatával segíti a másik munkáját, készülnek együtt az igehirdetésre. s a lelkipásztori munka elmélyültebb megismerésére. De itt valami más. magasabb szintű, és kritikusabb munka folyik. Már az előadók megválogatásában — püspökök, teológiai tanárok, és olyan lelkészek, akiknek munkájára felfigyelt dz egyházvezetés és a széles közvélemény — kiderül, hogy igényes képzésről van szó. Természetesen a képzés szakmai, vagyis teológiai elsősorban. S miután egyházunk a diakónia teológia alapján áll, ezt a teológiát mélyíti egyre inkább el, s e körül mozognak a kiegészítő előadások is, A három főelőadás — dr. Káldy Zoltán: A diakóniai teológia Pál leveleiben, dr. Ottlyló Ernő: Luther Kátéi a diakóniai teológia szemszögéből és dr. Karner Ágoston: Népegyházi formák bomlása és gyülekezeteink — arra az egy kérdésre koncentrál: hogyan tovább a diakónia útján. Kétségkívül a gyakorló lelkészek, akik a problémák ütközőpontjában állnak gyülekezeti munkájuk közepette, nélkülözhetetlen iránytűt kapnak az előadások során. A dolog — mondhatná valaki —, mégsem olyan nagy horderejű, hiszen írásban is közölhetők lennének az előadások, s talán mélyebben ivódnának a telkekbe, mint egy-egy előadás kapcsán. ITT AZONBAN MÉGIS TÖBBRŐL VAN SZŐ! Mert nemcsak az élő szó varázsa, a személyes előadás szuggesztivitása szánt mély barázdát, de elsősorban az, hogy órákig tartó pita ill. megbeszélés követi áz előadásukat. Az első konferenciáról jegyezte fel valaki, hogy 170 hozzászólás hangzott el. De még valamit hozzáteszek! A 170 hozzászólás folytatódott a szünetekben, s az éjszakákban! Ez az a fórum tehát, ahol előadó és hallgató egyaránt rendkívül sokat kap, egyformán gazdagszik. S ha több idő lenne — háromnaposok csak a konferenciák —, a sétáló, éjszakázó „albizottságokat” lehetne hivatalossá emelni és még gazdagabb eredményt könyvelhetnénk el. Láttam a felszólalókat, hallottam mondanivalójukat. Meglepett a lelkészek érettsége, tájékozottsága, felelőssége. S ahogyan a lelkészi kart meglepte az egyházvezetöség roppant felkészültsége, úgy a vezetést is az, hogy a lelkészi kar látása egységes, világos és egyértelmű. A konferenciákon mindén kérdés, amely az egyházat foglalkoztatja valamilyen formában előkerül. Az igehirdetés és a szentségek, a Teológia, mint intézmény, a gyülekezeti és ifjúsági munka, a hitoktatás és konfirmáció, az énekügy. az intézményes diakónia. az egyház sajtója, mint a nyomtatott evangélium, stb. Lelkészi karunkra, mondják az áll, hogy több a meglett korú, mint a fiatal. Bámulatos mégis a frissesége, az hogy idős kollégák megszégyenítően fiatalos lendülettel állnak a problémákhoz. Az embernek önkéntelenül támad az c gondolata, hogy a diakóniai teológia „megfiatalította” az egyházat, antuik népét és lelkészeit. ORSZÁGOS ESEMÉNY KÖZPONTJA GYE N ESDI ÁS, a „magyar tenger” e délnyugati partján, dús lombú fák és szőlő közé rejtett kis nyaralóhelysége. Néhány hónapon át, késő tavasszal és kora ősszel .S akik a konferenciákról hazakerülnek — érdemes lesz felfigyelni rájuk —, azok igehirdetésben, lelkipásztori munkában meg- frissülten lépnek szolgálatba, s hosszú ideig érezhető lesz rajtuk a gyenesi hatás, a gyenesi gazdagodás. Rédey Pá! „Tanulni jöttünk...44 Az etiópjai evangélikus egyház küldöttségének látogatása Eleven érdeklődés Amerre csak jártunk, s ahol csak megszólaltak, értelmet és érdeklődést sugárzó szemükkel, fiatalságukkal, bölcs lelkesedésükkel megnyerték gyülekezetek és lelkészek szívét. A Frdncis Stephanos egyházi aielnök, Tasgara Hir- po lelkész, egyházkerületi elnök, Yonas Deressa lelkész, információs titkár és Tekeste Teclu ifjúsági titkár alkotta delegáció sokhogy lássák a gyülekezetét, hallják énekét, érezzék a rájuk sze- geződő tekinteteket, és így megtapasztalják Krisztus jelenlétét. Nem mindenütt volt lehetőség hosszas előkészítésre, a tapasztaltak azonban — ők maguk mondták így — felülmúlták várakozásaikat és elképzeléseiket. Szóltak az alberti szeretetotthon lakóihoz, reggeli áhítatot tartottak a hűvösvölgyi szeretetotthonban, kezet szorítottak idősekhívők együttéléséről és együttműködéséről beszélgetett velük. Orosházán Gregor György Békés megyei egyházügyi titkár, dr. Szegvári Péterné orosházi V. B.- titkár, a helyi baromfifeldolgozó Vállalatnál Papp József igazgató, az Üj Élet Tsz-ben pedig Varga Mihály elnök, állami-díjas, és több vezető adott tájékoztatót. Etióp vendégeink érdeklődésének csak az idő szabott korlátokat. Minden érdekelte őket, s kérdéseikkel gondosan igyekeztek utána járni mindennek. Eszmecserét folytattak a magyarországi egyházpolitikáról, s eközben nyitott szemmel figyelték, hogyan találkoznak és beszélnek egymással állami és egyházi tisztségviselők. Meghallgatták az élelmiszeripari üzem vagy a termelőszövetkezet munkájáról szóló beszámolót, de kérdeztek a bérekről, szociális ellátásról, az egyes ember előrehaladási lehetőségeiről, a beszerzés és értékesítés kérdéseiről. Örömmel fogadták a kijelentést, hogy ebben az országban is együtt élnek hivők és nem hívők, örömük csak akkor volt nagyobb, ha valamelyik munkahelyen aktív evangélikus gyülekezeti tagot láthattak. Kérdések zápora Budapest Kelenfölden négy egyházmegye (Pest, Buda, Pest megye, Fejér-Komárom) mintegy 80 lelkésze, Gyenesdiáson az éppen folyó országos lelkészkonferencia 40 lelkésze volt tanúja az etióp evangélikusok életéről szóló beszámolónak. Az érdeklődésről a záporozó kérdések tanúskodtak. De a gyülekezetekben is, istentisztelet utáni kézszorításnál vagy az ebédnél mindenki meg akart valamit tudni. Vendégeink maguk mondták, sokfelé jártukban még sehol másutt nem tapasztalták, hogy nem a bőrük színe, hanem hazájuk, egyházuk és életük érdekelné legjobban az embereket. Kölcsönös tanulás Hogy tanulni jöttek etiópiai barátaink és testvéreink, ezt ok maguk mondták, örülünk, hogy céljukat megvalósulni látták. Örülünk, hogy a felvett kapcsolatot — mely egyházunk elnökségének meghívásával kezdődött —, megtartani és erősíteni akarják ők is, amint a záró megbeszélésen dr. Káldy Zoltán püspök-elnök otthonában is kifejezésre juttatták. Tanultunk mi is. Minket is megragadott hitük tüze, bizonyságtételük elevensége, szolgálatuk természetessége, és az, ahogyan egész életüket minden vonatkozásban Jézus Krisztus közösségében és követésében akarják látni és élni. Számtalan leküzdendő feladat és tisztázandó kérdés közepette is mélyen szolidárisak népükkel és hazájukkal, örülünk, hogy nemcsak házigazdák lehettünk, hanem átlagunk is meggazdagodtunk. Reuss András Az etióp delegáció a Deák téren: Tekeste Teciu, Tasgara Hirpo, Yonas Deressa, Francis Stephanos (balról jobbra) színűén és színvonalasan képviselte a közel félmillió egyháztagot számláló etiópiai Mekane Ye- sus evangélikus egyházat. Ismételten hangsúlyozták, hogy tanulni jöttek, hiszen a mi egyházunk már 30 éve él szocialista társadalmi körülmények között, náluk pedig 5 évvel ezelőtt kezdődött ez az átalakulás. A küldöttek fiatalsága arra utalt, hogy egyházuk még hosszú ideig szeretné hasznosítani tapasztalataikat. Életkoruk egy másik, szomorú tényről is tanúskodott: Etiópiában az átlagos életkor 30 év, s az emberek 70 százaléka 30 évesnél fiatalabb. Növekvő egyház A Mekane Yesus evangélikus egyház az afrikai kontinens egyik leggyorsabban növekvő egyháza. 1958-ban még csak 20 000 egyház- tagról beszéltek, ma már félmillióról. Ez a hallatlan növekedés egyrészt úgy volt lehetséges, hogy Isten igéjének hallgatói azonnal tovább is adták azt, amit meghallottak, megértettek, elhittek, a hivők tehát ázonnal misszionáriusok is lettek. Másrészt pedig ez a missziói munka nem határö- lódott el a keresztyén cselekedetektől: írni-olvasni tanítás, egészségügyi ellátás, mezőgazdasági és háziipari programok az egyház szolgálatának szerves részei az evangélizáció mellett. Nincs olyan ige, mely ne szolgálatra indítaná őket, s nincs olyan szolgálat, melyben hallgatni tudnának Krisztusról. Nem lehet csodálkozni ezek alapján, hogy a hazánkban töltött tizenkét nap legelevenebb élményei közé a gyülekezeti szolgálatok és találkozások tartoztak. Pünkösd vasárnapján délelőtt Budapest, Deák téren és Csömörön, este a 75 éves Luthe- ránia Szokolay-konrértjén, pünkösd hétfőn Albertiben, egy héttel később Budapest, Kelenföldön és Pilisen, közben pedig a Buda- pest-fasori és kelenföldi ifjúságban, majd Orosházán. Az volt az érzésem, hogy legszívesebben részt vennének egy-egy gyülekezet valamennyi istentiszteletén, kel és beteg gyermekekkel — majd megfordultak a Teológiai Akadémián, beszélgettek profesz- szorokkal, belepillantottak villanásnyi időre a hallgatók életébe —, s mindenütt az egyház, a keresztyének, a gyülekezetek közösségét érezték. Társadalmi változások öt évvel ezelőtt szocialista változás kezdődött Etiópiában: államosították a gyárakat és -üzemeket, megszüntették a nagybirtokot, megkezdődött a termelőszövetkezetek megalakítása, tért hódít a marxista ideológia. Bár a forradalom előtt a Mekane Yesus evangélikus egyház volt az egyetlen egyház, mely a parlamenthez fordult földosztást, nagyobb szociális igazságosságot követelve,, és bár ennek az egyháznak földbirtokai sem voltak, melyeket visz- szasiratnának —, az új helyzet mégis új kérdések és új feladatok elé állítja őket. Ezért figyeltek nagy érdeklődéssel mai helyzetünkre és a hátunk mögött levő útra. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök dr. Fekete Zoltán országos felügyelővel és munkatársai körében fogadta az etióp delegációt és adott számot az elmúlt harminc év útját kísérő és meghatározó teológiai felismerésekről. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke is fogadta a vendégeket, és a szocialista társadalom célkitűzéseiről, módszereiről, hivők és nem A VARSÓI GYERMEKKÓRHÁZ FELAVATÁSA A második világháborúban el- Albrecht Schönherr püspök) képpusztult gyermekek emlékére viselői. épült gyermekegészségügyi köz- A Német Szövetségi Köztársa- pontot június 3-án avatták fel ság tartományi egyházai 500 000 Varsóban. Az ünnepségen részt NSZK-márkát adományoztak, vettek a Német Szövetségi Köz- melyből orvosi berendezéseket társaság egyházainak (D. Helmut vásároltak. A Német Demokrati- Hild egyházelnök, dr. Theodor kus Köztársaság keresztyénéi 1.5 Schober diakóniai vezető) és a millió NDK-márkát gyűjtöttek, Német Demokratikus Köztársa- melyből bútorzatot és optikai késág egyházszövetségének (dr. szülékeket szereztek be. É
