Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-07-01 / 26. szám

Félidőben EGY ORSZÁGOS ESEMÉNYNEK A SZÍNHELYE ezekben a késő tavaszi hónapokban, valamint majd a kora őszi időben nem Buda­pest, hanem a Balaton délnyugati csücske, a kevésbé ismert Gyenes- diás. Gyenesdiást általában úgy tartjuk számon, mint egyik diakó- niai intézményünk székhelyét, mégpedig, mint nyugdíjas lelkészcsa­lád Otthont. Hátalmas kert közepén, alig észrevehető dombon áll az az U alakú épület, amelynek szobáiban lelkész házaspárok, özvegyek, s ma már nem lelkészek is élnek. Ez az épület is újjászületett sok hasonló társával együtt —, a szónak abban az értelmében, hogy idén tavasszal a közegyház szinte erején felüli megfeszítéssel reno- váltatta. Parkettázták a lakószobákat, szebbé, barátságosabbá vará­zsolták a hajlékot. Sok vezetési és egyéb problémák után ezzel is pontot téve a dolgokra és így újjászülten adták át lakóinak. De a gyenesi „tanya” még egy épületből áll. Ebben nyáron ven­dégeket fogadnak, üdülőket. Apróbb-nagyobb szobáiban mintegy 40 embert tudnak kényelmesen elhelyezni, s barátságos ebédlőjében ugyanennyit étkeztetni. Ebben az épületben van a konyha és egyéb gazdasági helység, s az olvasók nagy részének nem kell térképet mellékelni, hogy tájékozódni tudjon, hiszen mint régi konferenciázó hely, de mint az üdülőtelep is ismerős többsége előtt. NOS. EZ A GYENESD1ÁS OTTHON-ÜDÜLÓ lett idén országos esemény színhelye. Negyvenes csoportokban az ország valamennyi lelkésze számára itt rendezik a háromévenként sorra kerülő lelkesei konferenciákat. Amikor e sorok születnek, már három konferencia áll mögöttünk, s mire megjelennek éppen „félidőnél" tartunk. A konferencia külső, de nem elhanyagolható eseményeihez tar­tozik, hogy itt kínálkozik lehetőség a sokszor évekig, évtizedekig egymást nem látó kollégák találkozására, látására. Megható képet lehetne arról festeni, ahogyan deres hajú, az ország különböző vé­geiről idecseppent lelkészek egymás nyakába borulnak, s az ölelés után elmondogatják a „kimaradt” éveket, születéseket, halálokat, a szolgálatban adódó örömöket, fájdalmakat. A közös étkezések, szü­netek s az esti csendek az árnyékos vagy holdfényes udvaron talál­ják az egymást váltogató párokat, s ömlik a közlési vágyból fakadó mondanivaló. Nagy áldás, nagy lehetőség a találkozás, a kézfogás lehetősége. DE A KONFERENCIA LÉNYEGÉBEN NEM EZÉRT VAN. Egy­házunk legmagasabb szintű továbbképző intézménye. Mert alacso­nyabb szinten — amint az köztudott —, havonta egyszer az egy­házmegyék lelkészei találkoznak. Ezeken az üléseken a fratemitás, — a lelkészi testvériség —, elmélyítésén kivül ki-ki tudományos dol­gozatával segíti a másik munkáját, készülnek együtt az igehirde­tésre. s a lelkipásztori munka elmélyültebb megismerésére. De itt valami más. magasabb szintű, és kritikusabb munka folyik. Már az előadók megválogatásában — püspökök, teológiai tanárok, és olyan lelkészek, akiknek munkájára felfigyelt dz egyházvezetés és a szé­les közvélemény — kiderül, hogy igényes képzésről van szó. Termé­szetesen a képzés szakmai, vagyis teológiai elsősorban. S miután egy­házunk a diakónia teológia alapján áll, ezt a teológiát mélyíti egyre inkább el, s e körül mozognak a kiegészítő előadások is, A három főelőadás — dr. Káldy Zoltán: A diakóniai teológia Pál leveleiben, dr. Ottlyló Ernő: Luther Kátéi a diakóniai teológia szem­szögéből és dr. Karner Ágoston: Népegyházi formák bomlása és gyü­lekezeteink — arra az egy kérdésre koncentrál: hogyan tovább a diakónia útján. Kétségkívül a gyakorló lelkészek, akik a problémák ütközőpontjában állnak gyülekezeti munkájuk közepette, nélkülöz­hetetlen iránytűt kapnak az előadások során. A dolog — mondhatná valaki —, mégsem olyan nagy horderejű, hiszen írásban is közölhe­tők lennének az előadások, s talán mélyebben ivódnának a telkekbe, mint egy-egy előadás kapcsán. ITT AZONBAN MÉGIS TÖBBRŐL VAN SZŐ! Mert nemcsak az élő szó varázsa, a személyes előadás szuggesztivitása szánt mély ba­rázdát, de elsősorban az, hogy órákig tartó pita ill. megbeszélés kö­veti áz előadásukat. Az első konferenciáról jegyezte fel valaki, hogy 170 hozzászólás hangzott el. De még valamit hozzáteszek! A 170 hoz­zászólás folytatódott a szünetekben, s az éjszakákban! Ez az a fó­rum tehát, ahol előadó és hallgató egyaránt rendkívül sokat kap, egyformán gazdagszik. S ha több idő lenne — háromnaposok csak a konferenciák —, a sétáló, éjszakázó „albizottságokat” lehetne hi­vatalossá emelni és még gazdagabb eredményt könyvelhetnénk el. Láttam a felszólalókat, hallottam mondanivalójukat. Meglepett a lelkészek érettsége, tájékozottsága, felelőssége. S ahogyan a lelkészi kart meglepte az egyházvezetöség roppant felkészültsége, úgy a ve­zetést is az, hogy a lelkészi kar látása egységes, világos és egyér­telmű. A konferenciákon mindén kérdés, amely az egyházat foglalkoz­tatja valamilyen formában előkerül. Az igehirdetés és a szentségek, a Teológia, mint intézmény, a gyülekezeti és ifjúsági munka, a hit­oktatás és konfirmáció, az énekügy. az intézményes diakónia. az egy­ház sajtója, mint a nyomtatott evangélium, stb. Lelkészi karunkra, mondják az áll, hogy több a meglett korú, mint a fiatal. Bámulatos mégis a frissesége, az hogy idős kollégák megszégyenítően fiatalos len­dülettel állnak a problémákhoz. Az embernek önkéntelenül támad az c gondolata, hogy a diakóniai teológia „megfiatalította” az egyhá­zat, antuik népét és lelkészeit. ORSZÁGOS ESEMÉNY KÖZPONTJA GYE N ESDI ÁS, a „magyar tenger” e délnyugati partján, dús lombú fák és szőlő közé rejtett kis nyaralóhelysége. Néhány hónapon át, késő tavasszal és kora ősszel .S akik a konferenciákról hazakerülnek — érdemes lesz fel­figyelni rájuk —, azok igehirdetésben, lelkipásztori munkában meg- frissülten lépnek szolgálatba, s hosszú ideig érezhető lesz rajtuk a gyenesi hatás, a gyenesi gazdagodás. Rédey Pá! „Tanulni jöttünk...44 Az etiópjai evangélikus egyház küldöttségének látogatása Eleven érdeklődés Amerre csak jártunk, s ahol csak megszólaltak, értelmet és ér­deklődést sugárzó szemükkel, fia­talságukkal, bölcs lelkesedésükkel megnyerték gyülekezetek és lel­készek szívét. A Frdncis Stepha­nos egyházi aielnök, Tasgara Hir- po lelkész, egyházkerületi elnök, Yonas Deressa lelkész, informá­ciós titkár és Tekeste Teclu ifjú­sági titkár alkotta delegáció sok­hogy lássák a gyülekezetét, hall­ják énekét, érezzék a rájuk sze- geződő tekinteteket, és így meg­tapasztalják Krisztus jelenlétét. Nem mindenütt volt lehetőség hosszas előkészítésre, a tapasztal­tak azonban — ők maguk mond­ták így — felülmúlták várakozá­saikat és elképzeléseiket. Szóltak az alberti szeretetott­hon lakóihoz, reggeli áhítatot tar­tottak a hűvösvölgyi szeretetott­honban, kezet szorítottak idősek­hívők együttéléséről és együtt­működéséről beszélgetett velük. Orosházán Gregor György Bé­kés megyei egyházügyi titkár, dr. Szegvári Péterné orosházi V. B.- titkár, a helyi baromfifeldolgozó Vállalatnál Papp József igazgató, az Üj Élet Tsz-ben pedig Varga Mihály elnök, állami-díjas, és több vezető adott tájékoztatót. Etióp vendégeink érdeklődésének csak az idő szabott korlátokat. Minden érdekelte őket, s kérdé­seikkel gondosan igyekeztek utá­na járni mindennek. Eszmecserét folytattak a magyarországi egy­házpolitikáról, s eközben nyitott szemmel figyelték, hogyan talál­koznak és beszélnek egymással állami és egyházi tisztségviselők. Meghallgatták az élelmiszeripari üzem vagy a termelőszövetkezet munkájáról szóló beszámolót, de kérdeztek a bérekről, szociális el­látásról, az egyes ember előreha­ladási lehetőségeiről, a beszerzés és értékesítés kérdéseiről. Öröm­mel fogadták a kijelentést, hogy ebben az országban is együtt él­nek hivők és nem hívők, örömük csak akkor volt nagyobb, ha va­lamelyik munkahelyen aktív evangélikus gyülekezeti tagot lát­hattak. Kérdések zápora Budapest Kelenfölden négy egyházmegye (Pest, Buda, Pest megye, Fejér-Komárom) mintegy 80 lelkésze, Gyenesdiáson az ép­pen folyó országos lelkészkonfe­rencia 40 lelkésze volt tanúja az etióp evangélikusok életéről szóló beszámolónak. Az érdeklődésről a záporozó kérdések tanúskodtak. De a gyülekezetekben is, isten­tisztelet utáni kézszorításnál vagy az ebédnél mindenki meg akart valamit tudni. Vendégeink ma­guk mondták, sokfelé jártukban még sehol másutt nem tapasztal­ták, hogy nem a bőrük színe, ha­nem hazájuk, egyházuk és életük érdekelné legjobban az embere­ket. Kölcsönös tanulás Hogy tanulni jöttek etiópiai ba­rátaink és testvéreink, ezt ok ma­guk mondták, örülünk, hogy cél­jukat megvalósulni látták. Örü­lünk, hogy a felvett kapcsolatot — mely egyházunk elnökségének meghívásával kezdődött —, meg­tartani és erősíteni akarják ők is, amint a záró megbeszélésen dr. Káldy Zoltán püspök-elnök ott­honában is kifejezésre juttatták. Tanultunk mi is. Minket is megragadott hitük tüze, bizony­ságtételük elevensége, szolgálatuk természetessége, és az, ahogyan egész életüket minden vonatko­zásban Jézus Krisztus közösségé­ben és követésében akarják látni és élni. Számtalan leküzdendő feladat és tisztázandó kérdés kö­zepette is mélyen szolidárisak né­pükkel és hazájukkal, örülünk, hogy nemcsak házigazdák lehet­tünk, hanem átlagunk is meggaz­dagodtunk. Reuss András Az etióp delegáció a Deák téren: Tekeste Teciu, Tasgara Hirpo, Yonas Deressa, Francis Stephanos (balról jobbra) színűén és színvonalasan képvi­selte a közel félmillió egyházta­got számláló etiópiai Mekane Ye- sus evangélikus egyházat. Ismé­telten hangsúlyozták, hogy tanul­ni jöttek, hiszen a mi egyházunk már 30 éve él szocialista társa­dalmi körülmények között, náluk pedig 5 évvel ezelőtt kezdődött ez az átalakulás. A küldöttek fiatal­sága arra utalt, hogy egyházuk még hosszú ideig szeretné hasz­nosítani tapasztalataikat. Életko­ruk egy másik, szomorú tényről is tanúskodott: Etiópiában az át­lagos életkor 30 év, s az emberek 70 százaléka 30 évesnél fiatalabb. Növekvő egyház A Mekane Yesus evangélikus egyház az afrikai kontinens egyik leggyorsabban növekvő egyháza. 1958-ban még csak 20 000 egyház- tagról beszéltek, ma már félmil­lióról. Ez a hallatlan növekedés egyrészt úgy volt lehetséges, hogy Isten igéjének hallgatói azonnal tovább is adták azt, amit meg­hallottak, megértettek, elhittek, a hivők tehát ázonnal misszioná­riusok is lettek. Másrészt pedig ez a missziói munka nem határö- lódott el a keresztyén cselekede­tektől: írni-olvasni tanítás, egész­ségügyi ellátás, mezőgazdasági és háziipari programok az egyház szolgálatának szerves részei az evangélizáció mellett. Nincs olyan ige, mely ne szolgálatra indítaná őket, s nincs olyan szolgálat, melyben hallgatni tudnának Krisztusról. Nem lehet csodálkozni ezek alapján, hogy a hazánkban töl­tött tizenkét nap legelevenebb él­ményei közé a gyülekezeti szol­gálatok és találkozások tartoz­tak. Pünkösd vasárnapján dél­előtt Budapest, Deák téren és Csömörön, este a 75 éves Luthe- ránia Szokolay-konrértjén, pün­kösd hétfőn Albertiben, egy hét­tel később Budapest, Kelenföldön és Pilisen, közben pedig a Buda- pest-fasori és kelenföldi ifjúság­ban, majd Orosházán. Az volt az érzésem, hogy legszívesebben részt vennének egy-egy gyüleke­zet valamennyi istentiszteletén, kel és beteg gyermekekkel — majd megfordultak a Teológiai Akadémián, beszélgettek profesz- szorokkal, belepillantottak villa­násnyi időre a hallgatók életébe —, s mindenütt az egyház, a ke­resztyének, a gyülekezetek közös­ségét érezték. Társadalmi változások öt évvel ezelőtt szocialista vál­tozás kezdődött Etiópiában: álla­mosították a gyárakat és -üzeme­ket, megszüntették a nagybirto­kot, megkezdődött a termelőszö­vetkezetek megalakítása, tért hó­dít a marxista ideológia. Bár a forradalom előtt a Mekane Yesus evangélikus egyház volt az egyet­len egyház, mely a parlamenthez fordult földosztást, nagyobb szo­ciális igazságosságot követelve,, és bár ennek az egyháznak földbir­tokai sem voltak, melyeket visz- szasiratnának —, az új helyzet mégis új kérdések és új feladatok elé állítja őket. Ezért figyeltek nagy érdeklődéssel mai helyze­tünkre és a hátunk mögött levő útra. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök dr. Fekete Zoltán országos fel­ügyelővel és munkatársai köré­ben fogadta az etióp delegációt és adott számot az elmúlt har­minc év útját kísérő és meghatá­rozó teológiai felismerésekről. Miklós Imre államtitkár, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal elnöke is fogadta a vendégeket, és a szocialista társadalom célkitűzé­seiről, módszereiről, hivők és nem A VARSÓI GYERMEKKÓRHÁZ FELAVATÁSA A második világháborúban el- Albrecht Schönherr püspök) kép­pusztult gyermekek emlékére viselői. épült gyermekegészségügyi köz- A Német Szövetségi Köztársa- pontot június 3-án avatták fel ság tartományi egyházai 500 000 Varsóban. Az ünnepségen részt NSZK-márkát adományoztak, vettek a Német Szövetségi Köz- melyből orvosi berendezéseket társaság egyházainak (D. Helmut vásároltak. A Német Demokrati- Hild egyházelnök, dr. Theodor kus Köztársaság keresztyénéi 1.5 Schober diakóniai vezető) és a millió NDK-márkát gyűjtöttek, Német Demokratikus Köztársa- melyből bútorzatot és optikai ké­ság egyházszövetségének (dr. szülékeket szereztek be. É

Next

/
Oldalképek
Tartalom