Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-01-21 / 3. szám

őKumené ^ öKumené öxumenő @ „Engem más templomban keresztelted” „Tudjátok-e, hol kereszteltek meg titeket?” — hangzik a kér­dés a konfirmációi órán. Többen bizonytalankodnak, a többség vi­szont templomunkat, a Deák téri templomot nevezi meg. Néhá- nyan még azt is hozzáteszik: „Kossuth Lajos is ott keresztel- tette meg a fiait! Ott az emlék­tábla a templomon.” Az egyik gyerek viszont így vall: „Engem más templomban kereszteltek! Ahol születtem, ott csak Református templom volt.” A többiek rögtön kérdik: „Ugye, Gyuázi akkor nem is evangéli­kus, hanem református?” HOGYAN IS VAN TEHÁT A KERESZTSÉGNÉL? Valóban re­formátus az a gyermek, akit evangélikus szülei a helybeli re­formátus templomban keresztel- tettek meg? Hova tartozik az a gyermek, akit születése után élet­veszélyben, betegség vagy külső körülmények, például háborús eseményeik során nem is tem­plomban és nem is lelkész ke­resztelt meg? A keresztséig a keresztyénség története folyamán a legátfogóbb' összekötő kapcsot jelentette min­dig a különböző egyházak, fele­kezetek között. A leglényege­sebb az, hogy nem az evangéli­kus, a református vagy a római katolikus egyház számára keresz­telünk, hanem Jézus Krisztus számára, az Ö nevében és meg­bízásából. Máté evangéliuma vé­gén olvassuk Jézus ‘keresztelési parancsát: „Menjetek el, tegye­tek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek ne­vében, tanítva őket, hogy meg­tartsák mindazt, amit én paran­csoltam nektek!” Egyházi rendünk szerint érvé­nyes keresztsednek tekintünk minden más keresztyén egyház által végzett keresztséget, tehát ha valaki gyülekezeteinkhez kí­ván tartozni, és máshol keresz­telték. azt nem kereszteljük újra. A VILÁGON MA AZ ÖKU­MENE, a keresztyén egyházak közössége kereken egymilliárd embert jelent. Sokféle nyelven, sokféle formában folyik az isten­tisztelet, Számunkra milyen szo­katlan, hogy Afrikában dobokat használnak harangok helyett a gyülekezet összegyűjtésére, és is­tentiszteleten ■ ősi afrikai zene- szerszámaik ritmusára gyakran táncolnak is. A négy világtáj sokféle teológiai irányhoz, sok­féle kegyességi szokásokhoz tar­tozó keresztyén népét összeköti azonban, hogy mindnyájan meg vagyunk keresztelve. Ahogyan egy könyvbe beleírom a neve­met és ez azt jelenti, ez a könyv az enyém, úgy kerül oda homlo­kunkra az Atya, Fiú, Szentlélek neve, Jézus Krisztus keresztjének jele és ez azt jelenti, Istenhez, Jézus Krisztushoz tartozunk. Ö vesz föl egyháza tagjai közé, bűnbocsánatot, életet és üdvös­séget ad. A keresztség tehát nem evangélikus, református vagy ró­mai katolikus, hanem egyetemes keresztyén, szentség. Adódik azonban még egy kér­dés a bevezetőben említetthez kapcsolódva: „Engem máshogyan kereszteltek!” Arra szeretnénk utalni ezkel, hogy vannak olyan keresztyén egyházak, felekezetek, amelyek nem gyermekkorban, hanem csak felnőttkorban ke­resztelnek, és a kereszteléskor az újszövetségi történetekben emlí­tett formát, a teljes bemerítést gyakorolják. A KERESZTYÉN EGYHÁZAK túlnyomó többsége Krisztus pa­rancsa szerint a gyermekeket kereszteli meg, mert a kereszt- ség szükséges az üdvösséghez. Szoktuk idézni Jézus másik sza­vát is a keresztelésnél: „Enged­jétek és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek orszá­ga!” Ezenkívül pedig a gyerme­kek m eg keresztelés e arra mutat, hogy Isten kegyelme és szerete- te megelőzi hitünket, és nem a hitünk alapján, vallásosságunk vagy hitvallásunk alapján tör­ténik a keresztelés, hanem Krisz­tus parancsa és Isten kegyelmes szeretete alapján. Hozzá kell tennünk ehhez azt is, hogy ott indokolt a gyermekek megkeresztelése, ahol a szülők is keresztyének. A keresztségnél ugyanis a szülők és keresztszü­lők elkötelezik magukat arra, hogy a gyermekkel megismerte­tik az evangélium tanítását. Az utolsó kérdés még, hogy melyik a keresztség helyes for­mája, a keresztyénség többsége által gyakorolt leöntés vagy a teljes bemerítés, amit például a baptista egyház gyakorol. AZ ÚJSZÖVETSÉGBŐL TUD­JUK, hogy Keresztelő János a Jordán folyó vizében bemerítés­sel keresztelt, és Jézus is így ke- resztelkedett meg. A vízinek a kereszt eléskor jelképes értelme van, utal a megtérésre és újjá­születésre, a megkeresztelt meg­tisztulására. Ä keresztségnél ezért nincs jelentősége a víz mennyiségének, hogy sokat vagy keveset használunk. Isten az, aki cselekszik, Jézus parancsa alap­ján mondja el a keresztelést vég­ző a keresztelendő nevét és hoz­záteszi : „Megkeresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szent­iéleknek nevében!” Az emberi cselekedet hogyanja, hol és mennyi vízzel történik a keresz­telés, ez nem lényeges, és külön­bözhet az egyes egyházak gya­korlatában. A keresztelésnek egyik vagy másik formája sem üdvözít biztosabban! Akárhol is kereszteltek, akár­hogyan is történt a szertartás, az a keresztelés kötelezése, hogy benne éljek a gyülekezetben, higgyek Isteniben és cselekedjem akaratát. Harmati Ma Kányádi Sándor; ESTI KÉP Kiszalad a gyermek, odabent anyját veri az apja. Befogja fülét, hogy ne hallja a rettenetét. Futna ki a világból, de a sötétség visszakergeti zokogni a gyönge világú ablak alá, hol egy vergődő éjjelilepke láttára lassan csillapul zokogása. A költő „legszebb versei” kötetéből. Megjelent Bukarestben 1977- ben. Szolgáljunk a hit friss lendületével (Folytatás az 1. oldalról) dern konferenciázó hellyé és üdü­lőteleppé. Karácsony előtt kaptuk meg az engedélyt új egyházi folyóira­tunk, a Diakónia lapengedélyét, amely évente kétszer jelenik meg közel száz oldalon. Elsősorban ér­telmiségünket akarjuk megköze­líteni, mégpedig evangélikus szemmel és a segítés alapállásá­ból nézve, kritikánkat is elmond­va, társadalmunk, pplitikai éle­tünk, kulturális életünk vala­mennyi területét, témáját, jelen­ségét. Az új országos énekeskönyv mintegy 75—80 százaléka már ki­adáskészen áll. Most a Lelkészi Munkaközösségek hozzászólásait és javaslatait várjuk a közrebo­csátott anyaghoz. A piliscsabai nővérotthon, amely a tavasztól helyet biztosít húsz szeretetintézményi dolgozó­nak, alapját képezheti egy mo­dern diakóniai kombinát kiépí­tésének. A húsz évvel ezelőtt megszer­vezett Központi Alap szolgálatá­nak kiszélesítésével megkezdjük a lelkészi fizetések arányosítását. E NÉHÁNY KIEMELÉSSEL KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK egész egyházúnk népének figyel­mét hívta fel azokra a nagy le­hetőségekre, amelyekkel élve egyházunk az 1979. évben újra nagy lépésekkel juthat előre a hit és szolgálat útján. Ehhez kí­vánt munkatársainak jó egész­séget, erőt és munkakedvet. Mezősi György Trajtler Gábor elismerése Az elmúlt év végén a Szerzői Jogvédő Hivatal főigazgatója ju­talomban részesítette azokat a zeneművészeket, akik az elmúlt hangversenyévadban a ma élő zeneszerzők új alkotásainak ki­váló előadásával a mai magyar zenekultúrát ápolták. A kitün­tettek listáján két orgonista sze­repelt: Werner Jakob nyugatné­met orgonaművész és egyházunk zenei igazgatója, Trajtler Gábor. A jutalmakat Kadosa Pál Kos- suth-díjas zeneszerző, zeneaka­démiai professzor nyújtotta át. Méltatásában elismerőleg szólt a kitüntettek munkásságáról. f Dr. Gubcsó András Dr. Gubcsó András ny. lelkész hosszan tartó, de türelemmel el­hordozott betegsége után Med- gyesegyházán elhunyt. A gyüle­kezet nagy részvéte mellett te­mették abból a templomból, amelyben egykor mint segédlel­kész, majd később, mint gyüleke­zeti lelkész hirdette szlovák és magyar nyelven Istennek igéjét. Az igehirdetés szolgálatát, vég­ső akarata alapján, barátja, Kop­pány János tótkomlósi lelkész vé­gezte. „Elég néked az én kegyel­mem ..volt az utolsó igéje, amellyel nyugalomba vonulása­kor .búcsúzott szeretett gyüleke­zetétől. És most ennek ismétlésé­vel búcsúztak tőle: felesége, fia, rokonai, szolgatársai és a med- gyesegyházi gyülekezet. Boldogok a halottak, akik az Űrban halnak meg! Történelmi leskelődés kulcslukon keresztül KÁDÁR GYULÁT, A LUDO- VIKÁTÖL SOPRONKŐHIDÁIG CÍMŰ KÖNYV SZERZŐJÉT sze­mélyesen is ismerem. Magas, tes­tes, jó tartású férfi nyolcvanéves kora ellenére. Szellemi bámula­tosan friss, korunk nagy öregjei közé sorolhatjuk, aki még ma is emlékezetének szikrázó csillogá­sára támaszkodik. Órákig tud be­szélni évtizedekkel ezelőtt tör­tént epizódokról, amelyek csak kívül áilók számára jelentékte­lenek az ő világában azonban beilleszkednek sorsdöntő ese­mények összefüggésébe. A na­pokban, december közepén töl­tötte be nyolcvanadik évét. A Tények és tanúk sorozatban, a több, mint 800 oldalas írása (25 ezer példányban jelent meg) az 1978-as könyvnapok bestsellere lett. Kézről kézre járt azok kö­zött, akik nem tudtak szert ten­ni rá, főként az idősebb nemze­déknél, akik be akartak lesni a második világháború boszorkány- konyhájába, s akik úgy érezték Kádár könyve a kulcsluk s be­pillantva az igazságot fogják lát­ni. Kádár Gyula jelentős szerepet töltött be a Horthy-hadseregben. Letartóztatásakor a VKF 2-nek (Vezérkari Főnökség 2. Osztálya, a kémelhárító osztálynak) veze­tője volt ezredesi rangban. Ko­rábban is olyan beosztásokban szolgált (pl. a VKF 6-on), ahol könnyen észrevehette a Horthy- adminisztráció súlyos repedéseit, s szemléletét valamiféle „meg­rögzött” német- és fasisztaelle- nesség elve alakította ki. Számá­ra a Horthy-rendszer összeomlá­sa a világ legtermészetesebb je­lensége volt, a németekkel való szembefordulás, számottevő kato­nai ellenállás pedig azért volt kivihetetlen, mert árulók, német bérencek szőtték keresztül-kasul a vezető apparátust. KÖNYVÉT RÉSZLETESEN IS­MERTETNI MEDDŐ VÁLLAL­KOZÁS LENNE, — a memoár- irodalom vaskos művével állunk szemben, — hiszen katonai, po­litikai személyiségek vonulnak fel lapjain, vélemények és be­nyomások kísérik a nyilatkoza­tokat, s a magyar történelem át van szőve nemzetközi események­kel. Viszont aki a második világ­háborúval s előzményeivel rész­letesebben akar foglalkozni, an­nak pótolhatatlan kiegészítéseket nyújt. Mindenesetre nem lehet előítélettel forgatni lapjait, mon­danivalója csak akkor nyílik meg, ha Kádár Gyula alapállásából nézzük a dolgokat, mert akkor az objektív események éles kontúrt kapnak Kádár szubjektív optiká­ján keresztül. A Ludovikától Sopronkőhidáig megosztotta a véleményeket. Ká­dár őszintesége valósággal kipro­vokálta a megosztódást. Az bizo­nyos, hogy a mű nem marxista elemzéssel boncolgatja az esemé­nyeket, de hát Kádár nem is marxista történész. Viszont őszin­tesége hellyel-közzel érzékenyen érintette a volt katonatiszti réte­get az uralkodó osztállyal egye­temben. A vihar könyve körül még ma sem ült el. AZ EMLÉKIRAT Fő VONA­LA AZ, hogy a Horthy által lét­rehívott tisztikar, az ország po­litikai vezetői, az uralkodó osz­tály eljátszotta szerepét, a nem­zeti. történelem katasztrofális sza­kaszában képtelenné vált a ve­zetésre. Kaland, de legalábbis kalandszagú volt minden tevé­kenysége, intézkedése. Drámai felelőtlenség olvasható ki a ve­zető réteg magatartásából, s alig­ha tévedünk, ha erre a lapra ír­juk fel a Második Magyar Had­sereg kudarcát, vagy Horthy gyámoltalan kiugrási kísérletét 1944. október 15-én. Kádár Gyula mindezt világo­san látta. Emlékirata azért hite­les. mivel önkritikus, bevallja a teljes tehetetlenséget. A fő hibát maga is abban látta, hogy a tisz­tikarban lappangó németellenes gondolat képtelen volt a mun­kásosztály, a nép felé kezet nyúj­tani. Valami megrögzött félelem bújt meg a szívekben a munkás­ságtól. Minden bizonnyal 1919 emléke kísértett, és az a reakció, amely a Horthy-tisztikar születé­sénél bábáskodott. Márpedig nemzeti egység nélkül eleve ku­darcra volt ítélve minden jó szándékú katonatiszti kezdemé­nyezés. Kádár pontosan érezte ezt. Ösz­tönösen próbált menekülni a fe­lelősség elől. Nem akarta vállal­ni a kényes megbízatásokat, szí­ve vágya a Ludovika parancs­noksága volt, elhúzódni a vihar elől, egy katedra, vagy egy isko­la sáncai mögé. Jól tudta, hogy beépített emberek veszik körül, az arcok, nevek, egyenruhák ma­gyarok, de fhögöttük német ér­zelmekkel telt szívek dobognak. A Gestapo, a német kémei hárítás hamarabb tudott dolgokról, mint azt kigondolták. Ezért jutott német kézre Tart- say Vilmos, Bajcsy-Zsilinszky és a többiek, mielőtt még az ellen­állás kanócát meggyújtották vol­na. Kádárra is ugyanaz a sors várt, mint legjobbjainkra, de a Gondviselés csodája révén meg­menekült a haláltól. Viszont mé­lyen leikébe ivódott az evangéli­kus Bajcsy-Zsilinszky kivégzése: „December 24-e. A cella abla­kából láttuk, amint halálraítélte­ket kivégzésre kísértek. Bajcsy- Zsilinszky emelt fővel, kemény léptekkel ment, egyedül. A cel­lánkban csend, lehorgasztott fe­jek. Engem nagyon megviselt a látvány. A kivégzés után bejött hozzánk egy hadbíró főhadnagy — sajnos nem tudom a nevét, akkor sem tudtam —, kidüllesz- tett mellel vágta oda: na, végre, ezzel a piszok hazaárulóval is el­bántunk. Mindenki hallgatott, én nem tudtam szó nélkül hagyni, szemébe mondtam: Ennek a ha­zaárulónak a sírját egy éven be­lül koszorúzni fogja a magyar nemzet...” KÁDÁR KÖNYVE LENYŰGÖ­ZŐ OLVASMÁNY. De annál mégis több. A sorokon átizzik az a sorsdöntő kérdés, amelyet az író műve végén vet fel így: „A történelmi múltra visszatekintve — nemzeti sorsra is, egyéni pá­lyára is —. csábító a képzelettel való játék: mi lett volna, ha? Ha ezt vagy amazt nem tették volna ők, nem tettük volna mi, ha ezt vagy amazt másként tették vol­na, tettem volna én? Haszonta­lan játék ez. Ami megtörtént, an­nak vannak következményei, az a valóság ...” önk ínzó felelősség egyfelől, másfelől az a realitás, amely 1945-tel kezdődött. S mindanv- nyiunknak feladata, hogy a múlt bűneiből tanuljunk. Rédey Pál KISEBBSÉGI EGYHAZAK SAJT0MUNKÄJA HELSINKI DÓMTEMPLOMÁT, a messzire kiemelkedő „észak fehér templomát” kívülről res­taurálták. Hosszú egyházi vita előzte meg a tervezést, hogy mi­lyen színűre fessék. A vita eldőlt, s a renoválás készen van: hal­ványszürkére festették, ami mesz- sziről hasonlóan kiemelkedik, s szinte, világít. A Lutheránus Világszövetség által rendezett első publicisztikai szeminárium folytatólagos bizott­sága január 22—31-ig tártja ülé­sét Baselban (Svájc). Az ülésre a bizottság tagjaként dr. Vámos Jó­zsef teológiai tanárt küldte ki egyházunk vezetősége. A RAJNAI EGYHÁZ ZSINATA A Rajnai Evangélikus Egyház (NSZK) 1979. január 14—20-ig tartja szokásos évi zsinatát Duis­burg közelében. Karl Immer egy­házelnök meghívására a zsinaton részt vesz és bibliatanulmányt tart dr. Groó Gyula teológiai ta­nár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom