Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-06-10 / 23. szám
* # Énekeljetek az Urnák! Huszonöt éves a budai kantate vasárnapi zenés állitat Jubiláns alkalom volt ebben az évben a budai egyházmegye Kantate-vasárnapi együttes zenes áhítata az ősi Bécsikapu-téri templomban. Huszonöt évvel ezelőtt Peskó Zoltán, a neves or- gonamüvész és a volt fasori gimnázium tanára vetette fel ennek gondolatát, s azóta évről évre az egyházmegye gyülekezeteinek énekkarai rendszeresen találkoznak ezen a vasárnapon mindig más-más gyülekezet templomában. Az énekkarok egyenkénti szolgálata mellett közösen, egy nagy kórussá nőve is énekelnek. Ez idén a budavári Schütz-kórus (Csorba István), a budahegyvidé- ki énekkar (Rezessy László), a kelenföldi vegyeskar (Sulyok Imre) és az óbudaiak énekkara (Ga- rádi Nóra és Nikodim Mária) egymagákban 20—25 tagot számláló „kiskara” mellett a közel száz fős egyesített „nagy énekkar” is előadott négy müvet — köztük Gárdonyi és Szokolay szerzeményét. A zenés áhítatot Rezessy László és Sulyok. Imre által előadott orgonaszámok tették színessé. Az igehirdetés szolA húsvéti ünnepkör Ez volt az összefoglaló címe, témája a , harmadik rákoscsabai egyházzenei áhítatnak. Az előző, böjtben tartott alkalomhoz hasonlóan ezúttal is az volt a cél, hogy az egyházi esztendő éppen aktuális szakaszának üzenete, tartalma az egyházi ének és zene eszközeivel kerüljön közelebb a ma emberéhez. Az összeállítás gerincét ezúttal Trajtler Gábor lelkész-orgonamű- vész adta, akiben egyben a múlt évben felállított orgona tervezőjét is köszönthette a gyülekezet. Külön színfolt volt a kantate vasárnaphoz kapcsolt négy népi ZENÉS ÁHÍTAT lesz június 10-én, vasárnap délután 6 órakor a fasori templomban (VII., Gorkij fasor 17.) Műsoron Pachelbel, Walther és Bach művei. Orgonái: Gáncs Aladár Közreműködik: Pecznyik Ilona (ének) és Trajtler István (cselló). Igét hirdet: SZIRMAI ZOLTÁN gálatát Bencze Imre kelenföldi lelkész, az egyházmegye zenei előadója végezte a Zsolt. 40., 4. verse alapján. A zenés áhítat után a budavári gyülekezet megvendégelte a részt vevő énekkari tagokat, akiknek munkáját, hűségét és fáradozását D. Koren Emil esperes köszönte meg, s biztató szavakkal vetette fel azt a gondolatot, hogy szükséges lenne az énekkarok egymást segítő-támogató közös szolgálatait kiszélesíteni, tovább fejleszteni. Ä 25 éves múltról Csorba István karnagy adott számadatokkal is illusztrált közvetlen hangú ismertetést. Minden ilyen alkalom emlékezetes élményt jelent a részvevő énekkari tagoknak és karnagyoknak, de ugyanakkor elevenné teszi az egyházmegye gyülekezetei között is a testvéri kapcsolatot, erősíti a közösséget. így nem öncélú gyönyörűség a budai Kantate-vasárnapi éneklés most már negyedszázadra visszatekintő hagyománya, hanem szolgálat az egyház egésze számára. B. I. az egyházi zenében dallamra irt egyházi ének, melyet Komjáthy Ilona énekmü- vésznő adott elő. Az igehii-detésben a gyülekezet lelkésze, Gáncs Péter az egyházi zene és az imádság szerves ösz- szefüggésére, kölcsönhatására mutatott rá. Mindezt remekül illusztrálta a következő, rogate vasárnapjára választott csellószám, Bach Áriája, melyet Trajtler István szólaltatott meg mély átéléssel. Különösen is megdobbant a gyülekezet szíve, amikor új kis kántora, a még alig konfirmandus korú Pongrácz Zsuzsi ült az orgonához, és két Bach-korálelőjá- tékot adott elő felnőtteket is megszégyenítő pontossággal, nyugalommal és átérzéssel. Az egyházzenei áhítat méltó zárása, koronája volt Bach Pünkösdi kantátájának szopránáriája cselló- és orgonakísérettel, melyet Bach ún. Szentháromság-fúgája követett. Az „ötödik evangélista”, ahogy sokan Bachot nevezik, ebben a világhírű művében foglalja össze a zene páratlan nyelvén hitünk talán legnehezebb, legtitokzatosabb alapját a Szentháromság harmonikus egységét. Üj- ra meggyőződhettünk, milyen hatalmas prédikáló ereje van az egyházi zenének. G. P. Vmtáció Győrött és környékén LAPUNK MÁJUS 13-1 SZAMÁBAN KÖZÖLT „Szórványban Győr megyében” című cikkhez csatlakozik ez a riport, ugyanis dr. Ottlyk Ernő püspök látogató szolgálatait éppen az előbb említett cikkben szereplő Győrsze- merén kezdte. A Mat kavics Pál. egykori dunántúli kerületi felügyelő által épített kis templom faláról körben levert vakolat rögtön elárulta, hogy itt nagy munkába fogtak ,s a lehántott vakolat alól előtűnt a környéken található lapos kövekből rakott fal. Büszkén mutatták a presbiterek a hatalmas gödörbe leoltott meszet is, amely majd az új vakolat kötőanyaga lesz. Kardos József lelkész , aki Tétről gondozza a szemerei híveket, beszámolt a kis gyülekezet lelkes hozzáállásáról a templom tatarozásához, amely nemcsak az erre a célra gyűjtött összegekben jut kifejezésre, hanem az önkéntes munkákban is. ESTÉRE A TÉTI TEMPLOM KÖRNYÉKÉT láttuk megelevenedni. Százak igyekeztek elfoglalni helyeiket abban a torony nélküli, de belül nagyon szép templomunkban, mely egykor átmenetileg a győri gyülekezetnek is istentiszteleti helyül szolgait. A papi pádból a Mária Terézia királynő kegyeit megörökítő latin nyelvű felirat olvasható a karzat alsó szegélyére írva. A padsorokat megtöltő hívek arcán pedig valami húsvét előtti várakozás és áhítat volt leolvasható és a püspök bűnbánatra buzdító igehirdetése után közel kétszáz ajkat érintettek a bünbo- csánat Krisztus által rendelt- jegyei: ostya és bor. Az „Evangélikus Templomok” című 1944-ben kiadott könyvben látható fotó tanúsága szerint azon a helyen, ahol ma az Északi Kerület egyik legszebb paplakja áll, akkor kacsaúsztató volt. Ezt a tavaly felszentelt épületet megálmodó és felépítő Kardos József lelkész vállaira azonban újabb építkezések gondjai nehezednek: a györszemerei templom és a téti ravatalozó renoválása. De tapasztalatból tudja már, hogy a gyülekezetek segítőkész tagjai mellette állnak. A reggel még a vendégszerető téti lelkészcsalád otthonában virradt ránk, de a délelőtti istentiszteletre hívó harangszót már a gyár-nádor városi templom harangjai szolgáltatták számunk- ra. A BARÁTSÁGOS MELEGSÉGET ÁRASZTÓ TEMPLOM ol- tárdiszei rögtön magukra vonják a műértő figyelmet. Sima B. András győri aranykoszorűs iparművész kovácsoltvas feszületét és a súlyos, de mégis könnyed vonalú gyertyatartóit mindig megcsodálom. A magyaros vonásokat viselő krisztusarc talán ezen a napon nemcsak nekem hozta közelebb a Fájdalmak Férfiát a rideg vasat megelevenítő művész kifejezöereje által, hanem bizonyára azoknak az oltárhoz térdeplő híveknek is, akik számára ezek a tárgyak egyébként megszokott látványt nyújtanak. Az istentisztelet után Kovács Géza lelkész nem kis büszkeséggel vezette le a püspököt és a vele levőket a templom alagsorában levő gyülekezeti terembe, ahol külön fölhívta a figyelmünket Sima Bandi ősi, szimbolikus ábrázolású, úgynevezett leveles feszületére, melynek száraiból, mint friss hajtásból levelek fakadnak. Sima B. András művészete a délutáni istentisztelet helyére is elkísért bennünket. A györújfa- lui templom oltárát is az ő njű- vei ékesítik. A szépen gondozott, magyaros stílusban épült templom előtt, mint gyakori vendéget fogadta és köszöntötte a gyülekezet Ottlyk püspököt és nem maradtak el a virágcsokrok sem, melyekkel egy kislány köszöntötte az érkezőket. A GYŐRI ÖREGTEMPLOMBAN IS sokan vártók a püspök szolgálatát. A templom oltárát, keresztelő kútját, sőt a csillárait is lévén az események még a nagyhéten, a gyász és a fájdalom fekete leplébe- öltöztették erre az alkalomra, de a püspök igehirdetése nyomán a kereszten függő Jézusra úgy tekinthetett a gyülekezet, mint a bűn felett aratott győzelem fejedelmére, aki ez alkalommal is sokakat ajándékozott meg a bűnbocsánat örömével. NÉGY GYÜLEKEZET A KISALFÖLDÖN és mégis olyan sokszínűek : a téti gyarapodó, erősödő, falusi nagygyülekezet. A nádorvárosi új lakótelep templom fölé magasodó tömbházaiban a lelkigondozás új utakat keres. A győrújfalui a lelkészi szolgálatért olyan hálás és lelkes fília és az öregtemplomi a patinás és ezért a renoválások gondjaiból soha ki nem fogyó. fgy láttuk őket az idei tavaszt várva. Kőszeghy Tamás As énekeskönyv-sserkesstök műhelyéből A SZENTHÁROMSÁG DICSÉRETE Ch/iatian Lokuscn Á9ki Mj il ! r-f, j>-.-nFh--fX —--------1—,-------—pt—pJe r, dt'cj V"r—f cfd Istent, haj világ, Zev\g_ I 1 j.. 1 né ki víg hal- le.-lü-ió fo Vt.vsx. tftáw . 1,» , 1 Ü A —I áp_É.r-rJ J J J r J J jjlrl SzÉrAháremsáyIstennek Most httonkd-maJvalljukmej. Á- - men. , Hiszünk teremtő Atyánkban, Ki örök, nagy jóvoltában. Itt mindent bölcsen alkotott, És nekünk életet adott. Hiszünk a Jézus Krisztusban, Urunkban, hü Megváltónkban, Ki miérettünk szegény lett, És kínos halált szenvedett. Hiszünk Szentlélek Istenben, Aki jót munkál mindenben. Ha szenvedünk, ő vigasztal, Ür Jézus útján marasztal, Hatalmas Isten téged áld, Téged magasztal szivünk, szánk. Te fenséges Szentháromság, Csak téged zengjen e világ! Ámen. Dóka Zoltán Művészet és felvilágosodás A címben szereplő „és” kötőszó hangsúlyos. Hiszen a felvilágosodás sem mint korszak, sem mint stiluskategória nemigen szerepelt eddig a művészettörténeti kutatásban. Ebből következik, hogy az 1770—80-as évek és az 1810—20-as évek közötti időszak alkotásai sem kerültek a kutatás központjába. E korszakot a barokk és a klasszicizmus között olyan „köztes területként” kezelték a legutolsó időkig, amely a kutatók behatóbb érdeklődését elkerülte, részben fehér folt maradt a magyar művészettörténeti kutatásban. Általában a barokk elhalásának és lassú átváltozásának tekintették. Erre utal a régebbi klasszicizáló késő barokk, vagy az újabban használatos koraklasszicizmus megjelölés is. Pedig ennek a korszaknak különösen gazdag és értékes alkotásai vannak úgy az építészet, mint a festészet terén. A magyar polgárosodás kezdeti folyamatában új tendenciák és új műfajok keletkeznek. Evangélikus templomaink egy jelentős része — a türelmi rendelet adta lehetőséget felhasználva — éppen ebben a korban épült. Újraéledő gyülekezeteinkben ebben az időben vált szükségessé a templomi berendezési tárgyak, kegyszerek beszerzése. Kár. hogy hazai evangélikus egyháztörténetírásunk a mai napig sem értékelte egyházművészeti szempontból az ebben a korszakban épült templomainkat es egyházi épületeinket. Pedig érdemes lenne ezt a művészeti értékelési elvégezni, hiszen a — hol anyagiak hiánya, hol a művészi ízlés hianya miatt — szürke, szerényebb alkotások között akadnak értékesek is, mégpedig nem is kis számban. Ezért is vettük kezünkbe örömmel az Akadémiai Kiadónál „Művészet és felvilágosodás” címen 1978-ban megjelent, igen változatos tartalmú és szép művészettörténeti tanulmánykötetet, amelyet Zádor Anna és Szabolcsi Hedvig szerkesztettek. A kötet bevezető tanulmánya, ban Zádor Anna azokat az okokat elemzi, amelyek miatt • nem foglalkoztak eddig e . korszakkal, az öt megillető mértékben. E tanulmánykötet megjelenése azonban bizonyítja, hogy a hazai művészetek történetének egyik fontos és eddig elhanyagolt korszakára irányuló kutatómunka megindult és máris új eredményeket hozott. Bennünket — témája miatt — a kötetből Winkler Gábornak „A soproni evangélikus templom helye Sopron építészetében” című tanulmánya érint a legközelebbről. A soproni gyülekezetnek ez a — csaknem ugyana'zon a helyen már negyedikként — felépített temploma, az 1781-es türelmi rendelet hatására felvirágzó ún. „nagytemplomépitészeí” egyik első rangos emléke. 1782—ß3-ban alig másfél év alatt készült el. Az 1775-ben épült pozsonyi evangélikus ..német” templom szolgait a tervezés alapjául, mely annak a kornak legfejlettebb hazai protestáns templomtípusát képviselte. A soproni templohi ezt azonban több szempontból továbbfejlesztette (pl. pillérek helyett oszlopokat alkalmazott). Az épüI let építészeti értéke elsősorban belső terének kialakítása, melyet legutóbbi festésének szolid, világos színe újból jobban kidomborít. A nagyfokú egyszerűség nagyvonalú térformával párosul. A háromhajós esarnoktemplomhoz a sekrestye 1854-ben, a tornya pedig 1862-ben épült hozzá. A templom éppen sajátos tél-felépítését tekintve a környék építészetében követő nélkül maradt. Csupán a városszalanoki (ma Schlaining, Ausztria) es az ágfalvai evangélikus templomok épültek mintájára, kisebb léptékben és szerényebb művészi értékben. Egy dologban azonban nem éltünk egyet a tanulmány szerzőjével. Megállapítja, hogy a XVIII. századi hazai protestáns templomépítészet egyik alapvető, meghatározó eleme a hosszanti templomtér. amely bizonyos tekintetben ellentmondásban van a protestáns templomoktól megkívánt „előadóterem” jellegével, erre sokkalta alkalmasabb a központos templomtér. Winkler szerint a hosszanti térformához való makacs ragaszkodásnak egyik legjelentősebb oka a magyar protestáns egyházi építészet konzervativizmusa. Szerintünk ennek teológiai, Ii_ turgikai okai vannak. meVt az evangélikus templom alapvető funkciója szerint nem egyszerűen „előadóterem”, hanem sokkal több annál. A XVIII. század második léiének egyik kiemelkedően sokoldalú es alapos műveltségű főuráról szól F. Csanak Dóra „Teleki József és a művészetek” című tanulmánya. Teleki, a Duna-melléki református egyházterület főgondnoka (felesége a sziráki származású evangélikus királyfalvi Róth Johanna), sokat utazott külföldön és hazánkban is. Részletes kéziratos útinaplója értékes művelődés- történeti forrás, amelyben a látottakról egyéni értékelő véleményét is leírta. Az épületről szólva gyakran ír az azokat' körülvevő környezetről is. Élete második felében joedig 1 intenzíven foglalkozott a kertművészettel is. Nagy szerepe van az ócsai református románkori templom helyreállításában. A művészet az ő számára nemcsak a főúri élet külső kereteinek eszköze, hanem az élet egyik nagy érteke, a mindennapi élet magától értetődő szükséglete. Ebben példa lehet a ma embere számára is. Kazinczy Ferenc egyik könyvének elején közli Teleki arcképét, hogy „Nyelvünknek és Literatú- ránknak” több ..Bajnoka és Barátja" között a szélesebb olvasóközönség is megismerje. Egyházi témájú a kötetnek „A debreceni református kollégium gyűjteményeinek keletkezése” és az ..Adalékok a zirci apátsági könyvtár és míigyüjlemény történetéhez" című tanulmánya. A 16 tanulmány között azonban értékes olvasnivalót találnak mindazok, akiket az építészet. a képzőművészetek és általában a művelődés (művészetpártolás, műgyűjtés. művészeti könyvek gyűjtése, rajz. oktatás stb.) kérdéséinek új eredményei érdekelnek. Sárkány Tibor \
