Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-06-10 / 23. szám

t

Önerőből

Egy kétszáz éves templom külső felújítása önmagában is nagy esemény, de ha ez párosul egy szépen megrendezett ünnepséggel, s az ünnepi istentisztelet ige- hirdetője az evangélikus egyház főpásztora, az feledhetetlen élménye marad a gyülekezetnek. Falusi, hellyel-közzel népviseletbe öltözött asszonyokat kérdeztem, mi volt a legmegkapóbb, legszebb az ünnepségen.

— Itt volt a püspök úr, és nagyon' szépen beszélt.

— Miről?

— Elmondta, milyenek voltak őseink, akik építették a templomok beszélt a mostani gyülekezetről és a jövőnkről.

— Mit jegyeztek meg a régiekről?

— Azt, .hogy mennyit harcoltak a templomunkért.

— És a jelenről?

— Hogy olyan az Isten, mint az édesanyánk, hűséges és egybetartja a gyülekezetét.

— És a jövőről?

— Isten támogatja azokat, akik itt élnek Maglódon és egybetartja mindig a gyülekezetei.

Elsírták magukat, mint ahogyan végigszipogták az egész istentiszteletet.

*

A papiak udvarán napbarnította férfiak egy csoportja állt. Ünneplő ruhában, fehér ingük vakított elő a zakóból. Beszélgettek az árnyékban. Hozzájuk vetődtem, érdekelt, miről folyik az ünnepség előtt a diskurzus. Május 20-a volt, kora délután. Az udvaron a lelkész. Blatniczky János gyermekei játszadoztak más hasonló korú gyermekkel, rek- kenő meleg volt, árnyékban is 30 fokra szökött a hőmérő higanyszála.

— Hány presbitere van a gyülekezetnek? —-kezdtem a beszélgetést.

— Harmincegy.

— A többi hol van?

— Hát, kérem, szolgálatban. Vasutasok, postások a fiatalabbak, s a vasút vasárnap is úgy jár. mint hétköznap.

— Mit tudnak a templom történetéről?

— Csak amit az öregek beszéltek.

— S az mi?

— Nagyanyám mesélte —, veszi át a szót Takács Pál —, hogy régi, nagyon régi. Még Bényéröl is idejártak az emberek. Télen az asszonyok kendőjére fagyott a lehelet.

— Mégis, mikor épülhetett?

— Arra mi nem emlékszünk. De a tanítóm mesélte, hogy. a török időkből való. A kastélyt és a templomot alagút kötötte össze. Ez az alagút ma is megvan, itt- ott beomlott ugyan, és legalább nyolcszáz méter hosszú. Az oltár alatt van lejárata.

— Miért áll a templom a temető közepén?

— Azt mi nem tudjuk. Ott van, és oda kell járnunk.

— Honnan jöttek az ősök?

— Ügy tudjuk Árva megyéből, de Csömörön és Nagy tárcsán él a rokonságunk.

— És Árvában?

— Ott aligha már. Idejöttek, de nem tudjuk mikor. Itt ered a dombhailatban egy patak. Annak két partján települtek le. Ez az ófalu. Itt mindenki evangélikus volt. S ha akadt katolikus közöttük, az is hozzánk járt templomba. Emlékszem egy öregasszonyra. aki azért támogatta egyházunkat, ..mert ő is hallgatta a harangot”. De később ugyanígy támogattuk mi is a katolikusokat, s tavaly a reformátusokat. Tetszik tudni, rokonságban vagyunk velük.

kán sújyos problémát idézett elő. A temetőt és imahelységet perelték a katolikusok. A pert azután megnyerve, Mária Terézia királynőhöz folyamodott a gyülekezet a bővítés engedélyeztetéséért.

1775. március 6-i kelettel megérkezett a királyi leirat és október 6-án „ily módon a nehézségeket leküzdve, a királyi engedély birtokában munkához láttunk, s sok nép odagyűlvén, elhelyeztük az első alapkövet. . . ” — írja -Sztankovits'Sámuel akkori lelkész. Három kemény eszA maglódi

tendő következett ezután és 1778 novemberére elkészült a csodálatosan szép, nemesen egyszerű vonalú barokk templom. Dombtetőre, a temető kellős közepébe.

A templom alaprajza görög kereszt, két oldalán bejárattal. A kereszthajó egyik végében áll a fából . faragott barokk oltár, mellette az 1777-ből való gyönyörű szószék, (sajnos az idők során fehérre mázolták), vele szemben a karzaton egy kedves hangú orgona. Egy 1880-as vizitációs jegyzőkönyv Maglódét artikulá- ris helyként említi, a gyér emlékezések is erre utalnak. Minden esetre a templom torony nélküli. A sírok között bóklászva magyar és szlovák nyelvű feliratokat olvasok. Elszórtan korhadt kopjafák is állnak a temetőben, számomra kérdőjelekként, milyen hagyományok alapján kerültek erre a szlovák nemzetiségi vidékre.

Innen, a temető dombjáról rálátni a falura. Lenn, mintegy 2— 300 méterre alattunk a parókia, a „szérűskert szélén” egy harangláb, állítólag 1720-ban építették. S körülöttünk úgy, ahogy a dombhátok húzódnak, egyszerű, öreg házak, a „nevenincs” patak két oldalán. A település régen kinőtte önmagát. Csak mintegy negyede a 8—8,5 ezer lakosból él az ősök portáján. Ma nagyméretű beköltözés, betelepülés van. Az Alföldről, de még a Nyírségből is ideköltöznek az emberek. Pest közvetlen közelében vagyunk, s az új épületek nemcsak nyaralók, de családi házak is egyben. A lakosság nagy része Pesten dolgozik, kisebbik fele a helybéli termelőszövetkezetben.

Az őslakosság úgy látszik kizáróan szlovák eredetű. Egyesek szerint Nógrádból települtek ide, mások Árva megyét emelegetik. Korábban a földbirtokosok magyarok voltak, nyilván magyar jobbágyok, cselédek is szolgáltak birtokaikon. Innen adódhatnak a magyar sírfeliratok. Ma 1600

evangélikust, mintegy 500 reformátust tartanak számon, a többi katolikus. A református templom tavaly készült el s most három temploma van a községnek.

*

A kétszáz éves jubileumra már régen felkészült a gyülekezet. A két éve elhunyt Harmati György lelkész utódjaként Blatniczky Jánost választotta a gyülekezet, aki fáradhatatlan szorgalommal készült a nagy eseményre. A 100 ezer forintnyi alapot két éven

templom

keresztül növelték 225 ezerre s ezzel az összeggel a templom külső felújítását meg is tudták ejteni. „Kiásták” a templomot az évek során felrakódott töltésből, új ereszcsatornát készítettek, a régi vakolatot leverték, és időálló anyaggal vakoltak és színeztek, kibontották a bejárat két barokk kőkapuját és betonjárdával építették körül a templomot. E nagy munkákból a gyülekezet tagjai is kivették részüket, szerényen számítva mintegy 50 ezer forintos társadalmi munka értékben. Különösen Szentes Pál felügyelő búzgólkodott sokat a többiekkel együtt.

‘ jk"

A májusi kánikulában ott állt a dombtetőn, a temetőkért közepén a felújított templom. Feltárta nemes szépségét. Őrködött a halottak nyugalmán és őrizte az élők álmait. A gondozott sírok is arról beszéltek, hogy a falu apraja-nagyja készült az ünnepségre. Az ünnepi igehirdetést dr. Káldy Zoltán püspök tartotta a 147. zsoltár 1—6. verse alapján. Szólt a múlt, jelen, jövő gyülekezetéről. Az istentiszteletet követő közgyűlésen a helyi lelkész ismertette a renoválás történetét, majd köszöntötték a jubiláló gyülekezetei többek között Ke- veházi László esperes. Kiss Pál egyházmegyei felügyelő, Kálmán Péter református lelkész és zá- rószóként dr. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke. A püspök kiemelte, hogy a maglódi gyülekezet egyike azoknak az egyházközségeknek, amely ilyen nagy munkába bele mert fogni anélkül, hogy ehhez közegyházi segítséget kért volna. A közel háromszáz ezer forintos felújítást önerőből végezte. Kifejezte megbecsülését és elismerését a gyülekezet iránt ezért a nemes tettéért, majd főpásztori áldásával bocsátotta el az ünneplő sokaságot.

Rcdey Pál

*

A maglódiak emlékezete elég gyér. Keveset foglalkoztak templomuk. gyülekezetük múltjával. Nézzük, mit mondanak a fellelhető okmányok! Az eddig feltárt adatok szerint a kuruc idők előtt már megvolt a gyülekezet, tehát a 18. század elején, s valószínűleg nem sokkal később imaházat, oratóriumot építettek. A lakosság növekedése, valamint a környező községek evangélikusainak templombaiárása szükségessé tették az oratórium bővítését, Ez azonban az 1700-as évek dere— KELENFÖLD. Egyházzenei áhítat lesz június 16-án, szombaton délután 6 órakor a kelenföldi templomban (XI. Bocskai út 10.). Orgonái dr. Szelényi Zoltán, énekel dr. Borsányi Gyula. A műsoron Bach és Händel művek.

— CSENGŐD-PÁHI-KAS- KANTYÜ. Április 22-én délelőtt igehirdetésekkel szolgált a társgyülekezetben Pintér Károlyné putnoiki lelkész, délután pedig Páhin szeretetvendégségben tartott előadást.

— KONDOROS. Az április 29-i

szei'etet vendégségen. Povázsay

Mihály békéscsabai lelkész szolgált igehirdetéssel.

— VESZPRÉM. Május 12-én zenés áhítaton a vakok Homérosz kórusa szolgált Peskó György vezényletével.

— PUSZTASZENTLÁSZLÓ.

Kantate vasárnapján Varga Árpád szepetneki lelkész végzett egyházunk sajtómunkájával kap-, csolatos szolgálatot a gyülekezetben.

A Hl VASÁRNAP IGÉJE

Hitünk és küldetésünk

Máté 28, 16—20

Ez a vasárnap igazán „csábító”. Szentháromság vasárnapja van. Ezzel előkerül a sokat hangoztatott és sokat vitatott mondat: „Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság egy igaz Isten”. Hogyan is van ez? Nem kellene egy évben egyszer erről gondolkozni? Igénk azonban nem enged a „csábításnak”. Nem erről szól. hacsak bele nem kapaszkodunk a mondat egyik részébe: „.. . Atyának, Fiúnak és a szentléleknek nevében”. Kétségtelen erről ts szó van, de alapvetően sokkal többről. Igénk nem enged „meditálni”, vagy „spekulálni”, többet akar: indítani, mozgatni minket.

összefoglalóan mai igénk két dolgot vet fel: hitünket és küldetésünket. Még inkább: hiszünk-e igazán és teljesítjük-e valóban küldetésünket?

HITÜNKET TESZI MÉRLEGRE IGÉNK. Nem egyszerűen azért, mert a tanítványokról ezt olvassuk: „némelyek pedig kételkedtek”. Körükben még nincs minden tisztázva, maradt még kételkedés: igaz? lehet, hogy él? S a mi szívünkben készen van a hit? Nem kell-e újra meg újra megharcolni érte? Nincs abban sokszor kételkedés? Ahelyett, hogy mások hitetlenségére panaszkodnánk, nézzünk egyszer igazán és őszintén szívünkbe. Hit nélkül nem egyház az egyház.

Ennek az igének középpontjában nem a hitetlen tanítványok, hanem a Feltámadott áll. Ahogyan a tizenegy leborult a feltámadott Jézus láttára, úgy tekintett az első gyülekezet imádságos alázattal, hittel a megdicsöült Krisztusra s tudakolta akaratát, parancsát, hogy egész életét aszerint alakítsa — olvasom egy magyarázatban. Nem így kellene a mai gyülekezetnek is tennie? Hitünk középpontja, szíve a „második hitágazat” — még inkább az élő, előttünk járó Jézus, az az Ür aki így ígérte és mi ebből élünk: „veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”.

Szentháromság vasárnapján is a döntő kérdés: hiszünk-e abban a Jézusban, aki a szolgák Szolgájaként jött közénk és mégis mindenek Ura? Aki személyében a gyülekezet „létalapja”, aky századokon át tartja, együtt- és megtartja népét? S ha őszintén tudjuk mondani: „Hiszek a Jézus Krisztusban...”, akkor már nem kell spekulálni, mert megnyílik előttünk Isten szeretete és mondani tudjuk ezt is: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában..." És Jézustól „elindulva" tudjuk őszintén vallani ezt is: „Hiszek a Szent- lélekben. .

KÜLDETÉSÜNK IS MÉRLEGRE KERÜL IGÉNKBEN. A „misz- sziói parancs van előttünk, az a misszió, amely egyházunk szolgálatának homlokterébe került, de amelyet újra át kellett gondolni Isten igéjén tájékozódva. Mit is jelent küldetésünk a világban?

Kétségtelenül azt, amit Jézus ránk bízott: „tegyetek tanítvány- nyá minden népet”. Jézus szava szerint ez kereszteléssel kezdődik és tanítással folytatódik. Ezt a munkát senki nem végzi el helyettünk, a mi dolgunk és egyházunknak halálosan komolyan kell vennie. Ezért keresztelünk és konfirmálunk a gyermekek között ezért tartunk istentiszteleket a a felnőtteknek és egyéb alkalmakat is, ezért hirdetünk igét minden gyülekezeti alkalommal, akár esküvőn, akár temetésen. Ezért kellene a gyüleketnek is szeretptközösséggé lennie: a küldetés érdekében. Ebben a vonatkozásban mindnyájunkra áll Jézus szava: „menjetek” — mozduljatok, tegyétek, amit mondtam. ,

De amikor küldetésünkről van szó, itt nem szabad megállni. Sokszor megállt már az egyház és tévedett. Ma így mondjuk: misszió és humanizáció együtt küldetésünk, Jézustól kapott küldetésünk. Mert ugyanaz a Jézus, aki a missziói parancsot adta, segített, gyógyított, senki mellett nem ment el szolgálat nélkül. S ha őt követjük, nekünk is mindent meg kell tennünk .emberek életének gyógyulásáért, szépítéséért. Hazánk és társadalmunk fejlődéséért és az egész emberiség békés fejlődésének előrehaladásáért. Magáért a békéért és a társadalmi igazságosság terjedéséért is. Szentháromság vasárnapján így is fogalmazhatjuk küldetésünk tartalmát: az A"ya világot átfogó szeretetének legyünk hordozói, a Fiú szolgálatának folytatói s a Lélek erejének megélői legyünk környezetünkben és világunkban. Tegyük csak mérlegre: betöltjük ezt az óriási küldetést?

HITÜNK ÉS KÜLDETÉSÜNK EGYÜTT FONTOS. Mert hit nélkül nem tudjuk küldetésünket betölteni, viszont hiába hiszünk, ha nem vesszük komolyan küldetésünket. Halljuk hát meg Szentháromság vasárnapján Jézus mérlegre tevő, de biztató szavát is: „Nekem adatott minden hatalom... menjetek el... én veletek vagyok.”

Kevcházi László

Imádkozzunk!

Mindenható, örök Isten! Áldunk, hogy kijelentetted kegyelmed gazdagságát. Saját képedre teremtettél, mennyei Atyánk, mindenek Teremtője. ErtUnk emberré lettél és bűnünkért önmagadat áldoztad fel Isten Fia, mindenek Megváltója. Az evangélium által hitre ébresztettél és egyházadba hívtál el minket szentlélek Isten, mindenek Megszentelje. Tarts meg minket a hitben, mert megvalljuk: sokszor és sokat kételkedünk. De Te, aki a kételkedő tanítványokat küldted el a világba és használtad fel őket, segíts, hogy mi is be- töltsük küldetésünket embertársainkért és az egész világért. Ámen.

— Szentháromság ünnepen az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Rm II, 33—36; az igehirdetés alapigéje: Mt 28, 16-20.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 10-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. CSERHÁTI SÁNDOR szegedi lelkész.

— CSŐVÁR. Május 5-ón az esti istentiszteleten dr. Karner Ágoston országos főtitkár hirdette az igét és átadta a gyülekezetnék a Gyülekezeti Segély adományát. Az ünnepségen részt vett Keveházi László, a Pest megyei Egyházmegye esperese is.

— BOBA. A gyülekezet egyhangúlag megválasztott új lelkészének, Jankovits Bélának a beiktatása június 10-én, vasárnap délután 3 órakor lesz ünnepi istentisztelet keretében. A beiktatás szolgálatát Benkő Béla, a Vasi Egyházmegye esperese végzi. Igét hirdet D. Dr. Ottlyk Ernő püspök.

— KISKÖRÖS. Május 13-án Rozsé István budafoki lelkész szolgált a nagy és jó hagyományokkal rendelkező gyülekezetben, amely átadta a vasárnap offertóriumát, hogy ezzel is segítse a budafoki gyülekezet renoválási munkáit.

I