Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-05-27 / 21. szám
Május 27.: Afrika-vasárnap Nem először hívja a Keresztyén Békekonferencia a keresztyéneket, hogy május utolsó vasárnapján különösképpen is gondoljanak Afrikára. Nem is ez az egyetlen vasárnap, melyen kívülről — korunkból és világunkból — programot kapunk, hiszen van már ENSZ-vasár- nap, leszerelési vasárnap, Hirosima vasárnap és ez a felsorolás talán még nem is teljes. Mégsem, túl sok ez, hanem inkább még mindig túl kevés! Hiszen tulajdonképpen arra lenne szükség, hogy imádságban körüljárjuk a világot —, amint az Egyházak Világlanácsa által kiadott vezérfonal erre konkrét javaslatot is tesz — és megemlékezzünk az országokról és az egyházakról, az eredményekről és a nagyon sok nyomorúságról, feladatról. HA AFRIKA „KÜLÖN" VASÁRNAPOT KAP MA, akkor ennek az ottani nyomorúság, elnyomás, igazságtalanság az oka. Afrika az a földrész, ahol még mindig súlyos és elkeseredett harcok folynak a nemzeti függetlenségért helybeli fehér elnyomók ellen, akik kisebbséget alkotva is ragaszkodnak politikai és gazdasági kiváltságaikhoz. A faji elkülönítés politikája Afrika déli részén nem egyszerűen másodrangú állampolgárokká, hanem másodrangú emberekké alázza a túlnyomó többséget alkotó fekete lakosságot, akik egyre inkább képesek a harcot nemcsak fegyverrel, hanem politikai eszközökkel, tudással is folytatni — egyelőre ugyan még eredmény nélkül. Számos ország lépett az elmúlt évtizedekben a függetlenség útjára, számosán közülük szocialista típusú társadalom felépítésén fáradoznak. A múlt öröksége, az emberi gyengeségek, a széthúzás, a törzsi ellentétek, az idegen befolyások és érdekek, a helyi nehézségek, a kulturális elmaradottság mind-mind iszonyatos feladatokat és terheket jelentenek. AFRIKA GAZDAG FÖLDRÉSZ. De természeti adottságokból következően, emberi felelőtlenség miatt és a társadalmi küzdelmek folyományaként is roppant nagyok az emberi .problémák. Sok területen egy családtag eggsz napját vízhordással kénytelen tölteni, a másik pedig csak a tűzrevalót gyűjti. A Sahel-övezet szárazság sújtotta területein csonttá-börré aszott emberek és háziállatok képei bejárták az egész világot. Három és fél millió menekültet tartanak nyilván: embereket, akik az elnyomás, a nyomor elöl próbálnak futni. Embereket, akiknek fedél, élelem, munka, egészségügyi ellátás kell. Gyermekeket, akiknek iskolába kellene járniuk, hogy a jövőt építhessék majd. Embereket, akiknek hazára, szabadságra, békességre van szükségük. Afrika egyúttal az a földrész is, ahol nő a keresztyének száma is, bár nemcsak a keresztyénség terjed. Hazájuk problémáit saját bőrükön érzik: egyesek következetesen és megtorpanás nélkül képviselik népük ügyét, egyesek a fegyveres harc kockázatát és terhét is vállalják, mások inkább a megegyezést keresik, vannak megalkuvók is. vannak bátrak és félök és vannak olyanok is, akik a kevesek kiváltságát védelmezik a többséggel szemben. A kommunista Angela Davis szava az ószövetségi prófétákéra, vagy Jakab levelére emlékeztet: „Ennek a társadalomnak az igazi bűnözői nem azok az emberek, akik szerte a világon börtönök lakói, hanem azok. akik ellopják a világ gazdagságát az emberektől." EZ A VASÁRNAP URUNKTÓL PARANCSOLT LEHETŐSÉG, hogy közbenjáró imádságban — mely egyetlen gyülekezeti együtt- IctrŐl sem hiányozhat — emlékezzünk mag Afrikáról: a szenvedő emberekről, a szabadságért harcoló népekről, az igazságosabb rendért küzdőkről, a vélt igazságukban megkeményedettekről —, a keresztyénekről, hogy Krisztust követve álljanak helyt, a nem keresztyénekről. MEGEMLÉKEZÉSÜNKNEK NEM KELL MEGREKEDNIE AZ IMÁDSÁGNÁL, a gondolatoknál, a szavaknál: a magyarországi egyházak és gyülekezetek az Ökumenikus Tanácson keresztül eljuttathatják adományaikat a lambarénei Albert Schweitzer Kórház megsegítésére. Isten áldja meg Afrikát! Irányítsa vezetőit, őrizze gyermekeit és ajándékozza meg békével. Reuss András Etiópiái evangélikus delegáció Magyarországon Egyházunk elnökségének meghívására az etiópjai Mekane Yesus evangélikus egyház négytagú delegációja látogat Magyarországra június 1—10. között. A delegáció tagjai: Francis Stephanos, az egyház alelnöke: Tasgara Hirpo lelkész, a nyugati egyházkerület elnöke; Kés Yonas Deressa lelkész, az egyház információs titkára; és Teheste Teclu, az egyház ifjúsági titkára. Ütju'k során istentiszteleteken szolgálnak, előadásokat tartanak, egyházunk intézményeivel ismerkednek és egyházunk elnökségével folytatnak tárgyalásokat. t Szeretettel köszöntjük vendégeinket. KONZULTÁCIÓ A TEOLÓGIAI KÉPZÉSRŐL A Lutheránus Világszövetség tanulmányi osztálya és egyházi együttműködési osztálya közösen konzultációt rendezett Pozsonyban (Csehszlovákia), május 13—20-ig a lelkészi és nem lelkészi egyházi munkatársak teológiai, képzéséről. A téma megtárgyalásánál elsősorban a közép-európai helyzetre kívántak tekintettel lenni. A résztvevők többségét is Európának ebből a részéből hívták, de képviseltették magukat Európa többi részei és a többi kontinensek is. A konzultáció egyik fő előadását dr. Cserháti Sándor lelkész tartotta „Krisztus meg'békéltető műve és a béke szolgálata” címmel. Egyházunkat képviselte még Baranyai Tamás lelkész is. A Béke-világtanács két ülése Baselban A Béke-világtanács Szolidaritás a palesztin néppel világkonferenciát rendezett Baselban május 4—6. között. A konferencián a világ minden részéből, 60 országból 200 személy vett részt,. Az Országos Béketanács delegációt küldött a világkonferenciára. A küldöttség tagjai Darvast István, az Országos Béketanács elnökségének tagja, Makai György, az Ország-Világ című hetilap szerkesztő bizottságának tagja és dr. Káldy Zoltán püspök voltak. A konferencia részletesen megtárgyalta azt a helyzetet, amely Közel-Keleten az egyiptomi—izraeli békekötés után jött létre. Igen sok felszólaló ítélte el ezt a békekötést és hangsúlyozták, hogy ez a békekötés nem oldotta meg Közel-Keleten a problémákat, hanem azokat még jobban kiélezte. A világkonferencia után május 7—8. között egy másik konferenciát is rendezett a Béke-világtanács ugyancsak Baselban. Ezen a konferencián, amelyen mintegy ötvenen vettek részt az emberi jogok megsértését tárgyalták, közelebbről Uruguayban és Guatemalában. Számos menekült beszélt az emberi jogok megsértéséről saját tapasztalatuk alapján. Mindkét konferencián felszólalt dr. Káldy Zoltán püspök. Az alábbiakban részleteket közlünk a két felszólalásból. Az elmúlt napokban a Camp Davidben elkezdődött háromoldalú tárgyalások az izraeli—egyiptomi „különbékéhez” vezettek. Ez a különbéke nem oldotta meg a közel-keleti válságot, sőt Inkább azt elmélyítette és tovább komplikálta. Nem vitás, hogy az egész ügy mögött az amerikai imperializmusnak az a célja van, hogy a maga hatalmát arab területeken kiterjessze a maga gazdasági és politikai érdekeinek szolgálatát ban. Az egész Közel-Kelet számára — de még nagyobb összefüggésekben is veszélyes —, hogy az egyiptomi rezsim az amerikai imperialista politika szolgálatába állította magát. Ez a különbéke veszélyt jelent azokra az erőfeszítésekre nézve is, amelyek egy átfogó, igazságos és tartós közel- keleti béke létrehozására irányulnak. Az amerikai—egyiptomi—izraeli összeesküvés veszélyt jelent .az afrikai kontinens népeinek a haladásért folytatott küzdelmére. Legközvetlenebbül az amerikai— egyiptomi—izraeli szövetség a palesztin arab népre jelent veszélyt, mert annak megsemmisítésére törekszik. Lényegében ez a szerződés szankcionálni akarja az izraeli okkupációt a Jordán nyugati partján, a Golán-magaslaton és a Gázai-övezetben. Gyengíteni akarja a haladó arab államok küzdelmét az Izrael által elfoglalt arab területek visszaszerzésében, hiszen Egyiptomot kiemelte a frontból. Ezzel együtt bele akarja kényszeríteni a palesztin arab népet abba, hogy fogadja el „az autonóm önkormányzatot” Izrael fennhatósága alatt. A Magyar Béketanács a maga részéről is negative ítéli meg az egyiptomi—izraeli különbékét. Helyesli, hogy számos arab állam is elutasította és Egyiptom izolálására törekszik. A Magyar Béketanács változatlanul azon az állásponton van, hogy Közel-Keleten átfogó, globális rendezést 'kell végrehajtani. Olyan konferencia összehívására van szükség, amelyen minden érdekelt fél, a Szovjetunióval együtt, részt vesz és együtt tanácskozzák meg Közel-Kelet valamennyi problémáját. Erre a konferenciára meg kell hívni a Palesztinái Felszabadítási Szervezet képviselőjét, mint amely egyetlen jogos képviselője a palesztin arab népnek. A Magyar Béketanács helyesli a Palesztin Nemzeti Tanács 14. ülésszakán Damaszkuszban hozott határozatokat, amely egyértelmű fellépést' sürgetett az imperializmus ellen, továbbá hangsúlyozta a nagyobb egység létrehozását az ellenállásban az imperializmus és a cionizmus ellen, ugyancsak sürgette a palesztin nemzeti erők egységének megszilárdítását megfelelő politikai program és szervezés által. Azt is helyeseljük, hogy a szocialista országokkal való szövetség erősítése is megfelelő hangsúlyt kapott, úgyszintén más antiimperialista erőkkel való összefogás szükségessége. Meg vagyunk róla győződve, hogy az antiimperialista arab országok, a palesztin nemzeti erők egységes fellépése a szocialista országok támogatása és általában a viiág antiimperialista erőinek közös akciója, valamint az Egyesült Nemzetek erőfeszítése révén meg lehet teremteni Közel-Keleten az igazságos és tartós békét és biztosítani lehet a palesztinai arab nép jogait, köztük a független Palesztin Állam felállítását. Kívánjuk, hogy a sokat szenvedett palesztin arab nép békében és biztonságban élhessen saját palesztinai szülőföldjén. * Jónak ítélem, hogy ülésünkön nem általában beszélünk az emberi jogokról és azok megsértéséről. hanem konkréten, nevezetesen az emberi jogok megsértéséről Uruguayban és Guatemalában. Mindig terméketlen dolognak tartom az emberi jogokról elvont módon beszélni és a sokféle magyarázatról vitatkozni. Mindig a tartalom a fontos, amikor jogokról és azok megsértéséről beszélünk. Annyit azonban elvileg is le káli szögeznünk, hogy csak abban a társadalmi rendszerben beszélhetünk az emberi jogok megtartásáról, amelyben intézményesen hárítják el az emberek egyenlőtlenségének minden gazdasági, születési, nemzeti, vallási és nemi akadályát és amely társadalmi rendben mindenki egyforma politikai jogokkal, gazdasági és művelődési lehetőségekkel kezdheti meg életpályáját. Ahol hiányzik ennek politikai és gazdasági biztosítéka, ott mindig fennáll az embernek ember által való kizsákmányolási lehetősége. Az igazságtalan politikai és gazdasági rendszer önmagában is az alapvető emberi jogok megsértése. Olyan ország állampolgára vagyok Magyarországon, ahol az emberi jogok fogalomkörét a szorosan vett személyi és politikai jogokon kívül kibővítették gazdasági, szociális és kulturális jogokkal, így a munkához, a szociális biztonsághoz, az egészség megvédéséhez, a pihenéshez, az üdüléshez, a tanuláshoz és a művelődéshez való jogokkal. Ezen az alapon állva, az emberi jogok tényleges érvényesítését szem előtt tartva ítéljük el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata megsértését, az egyéni és kollektív szabadságjogok megsértőit. Népünk fájdalommal hallja azokat a híreket, amelyek Uruguayból és Guatemalából érkeznek hozzánk. Akármilyen messze van tőlünk ez a két latinamerikai ország, nem maradhatnak titokban azok a kegyetlenkedések, amelyek ott folynak és amelyeknek hírei hozzánk is eljutnak. Ezek a hírek az alapvető emberi és szabadságjogoknak a megtiprásáról szólnak. Különösen is felháborító a legelső emberi jognak, az élethez való jognak a szünet nélküli meggyalázásáról szóló híradások. Ezekben az országokban intézményesen folyik az emberi élet ellen való erőszak. Guatemalában halálosztagok kegyetlenkedései felháborítóak. Bebörtönzések, üldözések, nyomtalan eltűnések, gyilkosságok, törvénytelen fogva tartások, kínzások, kegyetlen vallatások napirenden vannak. Állandó fenyegetések és emberrablások között élnek az emberek. Megcsonkított halottakat találnak levágott fejekkel és végtagok nélkül, akiket még identifikálni is alig lehet Hírek vannak parasztok tömeges lemészárlásáról. Nem véletlen, hogy az emberi jogoknak ilyen tömeges megsértése olyan társadalmakban történik, ahol az emberek kizsákmányolása folyik és ahol általában a fasiszta diktatúrák bevezetése a gyakorlat. Éppen ezért az sem véletlen, hogy éppen a haladó emberekkel szemben folyik az emberi jogok durva megsértése. Mindez ellen felháborodással tiltakozunk. Nekünk viszont itt arról kellene tanácskoznunk, hogy hogyan tudnánk a világ közvéleményét ezekről a gazságokról jobban és szélesebb körben tájékoztatni. Ügy látom, hogy a Béke-világtanács információs szolgálata ilyen vonatkozásban is már sokat tett, de még többet kellene tennie. Ahol arra lehetőségünk van, a sajtót, különösen pedig a rádiót még jobban mozgósítani kellene az emberi jogok ilyen megsértése elleni lázítására. Az ENSZ-nek és a haladó világnak pedig keményebb fellépésére van szükség! SZOVJET ÉS AMERIKAI EGYHÁZI VEZETŐK TANÁCSKOZÁSA A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok egyházainak vezető képviselői március végén négynapos tanácskozáson találkoztak egymással Genfben. A megbeszélések középpontjában a leszerelés kérdése állott. Mindkét fél állást foglalt a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltása, valamint a nukleáris fegyverek és más tömegpusztító fegyverek új rendszereinek kifejlesztése és tárolása ellen. A szovjet és az amerikai egyházi vezetők által kiadott közös közlemény hangoztatja a felek készségét, hogy más vallások képviselőivel és minden jóakaratú emberrel együttműködjenek a békéért és leszerelésért. Az emberiséget fenyegető nukleáris katasztrófa veszélye kapcsán a részvevők aggodalmukat fejezték ki és sürgették a fegyverkezési verseny beszüntetését. A közös közlemény támogatja a Salt—II. egyezmény tervezett aláírását, mely korlátozná a Szovjetunió és az Egyesült Államok stratégiai fegyverkészletét. A delegációkat Juvenalij met- ropolita és William Howard, az USA-beli egyházak nemzeti tanácsának elnöke vezette.
