Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-05-27 / 21. szám

Május 27.: Afrika-vasárnap Nem először hívja a Keresztyén Békekonferencia a keresztyéneket, hogy május utolsó vasárnapján különösképpen is gondoljanak Afri­kára. Nem is ez az egyetlen vasárnap, melyen kívülről — korunkból és világunkból — programot kapunk, hiszen van már ENSZ-vasár- nap, leszerelési vasárnap, Hirosima vasárnap és ez a felsorolás ta­lán még nem is teljes. Mégsem, túl sok ez, hanem inkább még min­dig túl kevés! Hiszen tulajdonképpen arra lenne szükség, hogy imád­ságban körüljárjuk a világot —, amint az Egyházak Világlanácsa által kiadott vezérfonal erre konkrét javaslatot is tesz — és meg­emlékezzünk az országokról és az egyházakról, az eredményekről és a nagyon sok nyomorúságról, feladatról. HA AFRIKA „KÜLÖN" VASÁRNAPOT KAP MA, akkor ennek az ottani nyomorúság, elnyomás, igazságtalanság az oka. Afrika az a földrész, ahol még mindig súlyos és elkeseredett har­cok folynak a nemzeti függetlenségért helybeli fehér elnyomók el­len, akik kisebbséget alkotva is ragaszkodnak politikai és gazdasá­gi kiváltságaikhoz. A faji elkülönítés politikája Afrika déli részén nem egyszerűen másodrangú állampolgárokká, hanem másodrangú emberekké aláz­za a túlnyomó többséget alkotó fekete lakosságot, akik egyre inkább képesek a harcot nemcsak fegyverrel, hanem politikai eszközökkel, tudással is folytatni — egyelőre ugyan még eredmény nélkül. Számos ország lépett az elmúlt évtizedekben a függetlenség út­jára, számosán közülük szocialista típusú társadalom felépítésén fá­radoznak. A múlt öröksége, az emberi gyengeségek, a széthúzás, a törzsi ellentétek, az idegen befolyások és érdekek, a helyi nehézsé­gek, a kulturális elmaradottság mind-mind iszonyatos feladatokat és terheket jelentenek. AFRIKA GAZDAG FÖLDRÉSZ. De természeti adottságokból kö­vetkezően, emberi felelőtlenség miatt és a társadalmi küzdelmek folyományaként is roppant nagyok az emberi .problémák. Sok terü­leten egy családtag eggsz napját vízhordással kénytelen tölteni, a másik pedig csak a tűzrevalót gyűjti. A Sahel-övezet szárazság súj­totta területein csonttá-börré aszott emberek és háziállatok képei bejárták az egész világot. Három és fél millió menekültet tartanak nyilván: embereket, akik az elnyomás, a nyomor elöl próbálnak fut­ni. Embereket, akiknek fedél, élelem, munka, egészségügyi ellátás kell. Gyermekeket, akiknek iskolába kellene járniuk, hogy a jövőt építhessék majd. Embereket, akiknek hazára, szabadságra, békes­ségre van szükségük. Afrika egyúttal az a földrész is, ahol nő a keresztyének száma is, bár nemcsak a keresztyénség terjed. Hazájuk problémáit saját bő­rükön érzik: egyesek következetesen és megtorpanás nélkül képvi­selik népük ügyét, egyesek a fegyveres harc kockázatát és terhét is vállalják, mások inkább a megegyezést keresik, vannak megalkuvók is. vannak bátrak és félök és vannak olyanok is, akik a kevesek ki­váltságát védelmezik a többséggel szemben. A kommunista Angela Davis szava az ószövetségi prófétákéra, vagy Jakab levelére emlé­keztet: „Ennek a társadalomnak az igazi bűnözői nem azok az embe­rek, akik szerte a világon börtönök lakói, hanem azok. akik ellopják a világ gazdagságát az emberektől." EZ A VASÁRNAP URUNKTÓL PARANCSOLT LEHETŐSÉG, hogy közbenjáró imádságban — mely egyetlen gyülekezeti együtt- IctrŐl sem hiányozhat — emlékezzünk mag Afrikáról: a szenvedő emberekről, a szabadságért harcoló népekről, az igazságosabb ren­dért küzdőkről, a vélt igazságukban megkeményedettekről —, a ke­resztyénekről, hogy Krisztust követve álljanak helyt, a nem keresz­tyénekről. MEGEMLÉKEZÉSÜNKNEK NEM KELL MEGREKEDNIE AZ IMÁDSÁGNÁL, a gondolatoknál, a szavaknál: a magyarországi egy­házak és gyülekezetek az Ökumenikus Tanácson keresztül eljuttat­hatják adományaikat a lambarénei Albert Schweitzer Kórház meg­segítésére. Isten áldja meg Afrikát! Irányítsa vezetőit, őrizze gyermekeit és ajándékozza meg békével. Reuss András Etiópiái evangélikus delegáció Magyarországon Egyházunk elnökségének meghívására az etiópjai Mekane Yesus evangélikus egyház négytagú delegációja látogat Magyarországra jú­nius 1—10. között. A delegáció tagjai: Francis Stephanos, az egyház alelnöke: Tasgara Hirpo lelkész, a nyugati egyházkerület elnöke; Kés Yonas Deressa lelkész, az egyház információs titkára; és Tehes­te Teclu, az egyház ifjúsági titkára. Ütju'k során istentiszteleteken szolgálnak, előadásokat tartanak, egyházunk intézményeivel ismerkednek és egyházunk elnökségével folytatnak tárgyalásokat. t Szeretettel köszöntjük vendégeinket. KONZULTÁCIÓ A TEOLÓGIAI KÉPZÉSRŐL A Lutheránus Világszövetség tanulmányi osztálya és egyházi együttműködési osztálya közösen konzultációt rendezett Pozsonyban (Csehszlovákia), május 13—20-ig a lelkészi és nem lelkészi egy­házi munkatársak teológiai, kép­zéséről. A téma megtárgyalásá­nál elsősorban a közép-európai helyzetre kívántak tekintettel lenni. A résztvevők többségét is Európának ebből a részéből hív­ták, de képviseltették magukat Európa többi részei és a többi kontinensek is. A konzultáció egyik fő előadását dr. Cserháti Sándor lelkész tartotta „Krisztus meg'békéltető műve és a béke szolgálata” címmel. Egyházunkat képviselte még Baranyai Tamás lelkész is. A Béke-világtanács két ülése Baselban A Béke-világtanács Szolidaritás a palesztin néppel világkonferen­ciát rendezett Baselban május 4—6. között. A konferencián a világ minden részéből, 60 országból 200 személy vett részt,. Az Országos Béketanács delegációt küldött a világkonferenciára. A küldöttség tagjai Darvast István, az Országos Béketanács elnökségének tagja, Makai György, az Ország-Világ című hetilap szerkesztő bizottságá­nak tagja és dr. Káldy Zoltán püspök voltak. A konferencia rész­letesen megtárgyalta azt a helyzetet, amely Közel-Keleten az egyip­tomi—izraeli békekötés után jött létre. Igen sok felszólaló ítélte el ezt a békekötést és hangsúlyozták, hogy ez a békekötés nem oldotta meg Közel-Keleten a problémákat, hanem azokat még jobban ki­élezte. A világkonferencia után május 7—8. között egy másik konferen­ciát is rendezett a Béke-világtanács ugyancsak Baselban. Ezen a konferencián, amelyen mintegy ötvenen vettek részt az emberi jo­gok megsértését tárgyalták, közelebbről Uruguayban és Guatemalá­ban. Számos menekült beszélt az emberi jogok megsértéséről saját tapasztalatuk alapján. Mindkét konferencián felszólalt dr. Káldy Zoltán püspök. Az alábbiakban részleteket közlünk a két felszólalásból. Az elmúlt napokban a Camp Davidben elkezdődött háromolda­lú tárgyalások az izraeli—egyip­tomi „különbékéhez” vezettek. Ez a különbéke nem oldotta meg a közel-keleti válságot, sőt Inkább azt elmélyítette és tovább komp­likálta. Nem vitás, hogy az egész ügy mögött az amerikai imperia­lizmusnak az a célja van, hogy a maga hatalmát arab területeken kiterjessze a maga gazdasági és politikai érdekeinek szolgálatát ban. Az egész Közel-Kelet szá­mára — de még nagyobb össze­függésekben is veszélyes —, hogy az egyiptomi rezsim az amerikai imperialista politika szolgálatába állította magát. Ez a különbéke veszélyt jelent azokra az erőfe­szítésekre nézve is, amelyek egy átfogó, igazságos és tartós közel- keleti béke létrehozására irányul­nak. Az amerikai—egyiptomi—iz­raeli összeesküvés veszélyt jelent .az afrikai kontinens népeinek a haladásért folytatott küzdelmére. Legközvetlenebbül az amerikai— egyiptomi—izraeli szövetség a pa­lesztin arab népre jelent veszélyt, mert annak megsemmisítésére törekszik. Lényegében ez a szer­ződés szankcionálni akarja az iz­raeli okkupációt a Jordán nyugati partján, a Golán-magaslaton és a Gázai-övezetben. Gyengíteni akarja a haladó arab államok küzdelmét az Izrael által elfog­lalt arab területek visszaszerzésé­ben, hiszen Egyiptomot kiemelte a frontból. Ezzel együtt bele akarja kényszeríteni a palesztin arab népet abba, hogy fogadja el „az autonóm önkormányzatot” Izrael fennhatósága alatt. A Magyar Béketanács a maga részéről is negative ítéli meg az egyiptomi—izraeli különbékét. Helyesli, hogy számos arab ál­lam is elutasította és Egyiptom izolálására törekszik. A Magyar Béketanács változat­lanul azon az állásponton van, hogy Közel-Keleten átfogó, glo­bális rendezést 'kell végrehajtani. Olyan konferencia összehívására van szükség, amelyen minden ér­dekelt fél, a Szovjetunióval együtt, részt vesz és együtt ta­nácskozzák meg Közel-Kelet va­lamennyi problémáját. Erre a konferenciára meg kell hívni a Palesztinái Felszabadítási Szerve­zet képviselőjét, mint amely egyetlen jogos képviselője a pa­lesztin arab népnek. A Magyar Béketanács helyesli a Palesztin Nemzeti Tanács 14. ülésszakán Damaszkuszban hozott határozatokat, amely egyértelmű fellépést' sürgetett az imperializ­mus ellen, továbbá hangsúlyozta a nagyobb egység létrehozását az ellenállásban az imperializmus és a cionizmus ellen, ugyancsak sürgette a palesztin nemzeti erők egységének megszilárdítását meg­felelő politikai program és szer­vezés által. Azt is helyeseljük, hogy a szocialista országokkal való szövetség erősítése is megfe­lelő hangsúlyt kapott, úgyszintén más antiimperialista erőkkel való összefogás szükségessége. Meg vagyunk róla győződve, hogy az antiimperialista arab or­szágok, a palesztin nemzeti erők egységes fellépése a szocialista országok támogatása és általában a viiág antiimperialista erőinek közös akciója, valamint az Egye­sült Nemzetek erőfeszítése révén meg lehet teremteni Közel-Kele­ten az igazságos és tartós békét és biztosítani lehet a palesztinai arab nép jogait, köztük a függet­len Palesztin Állam felállítását. Kívánjuk, hogy a sokat szen­vedett palesztin arab nép béké­ben és biztonságban élhessen sa­ját palesztinai szülőföldjén. * Jónak ítélem, hogy ülésünkön nem általában beszélünk az em­beri jogokról és azok megsérté­séről. hanem konkréten, nevezete­sen az emberi jogok megsértésé­ről Uruguayban és Guatemalá­ban. Mindig terméketlen dolognak tartom az emberi jogokról elvont módon beszélni és a sokféle ma­gyarázatról vitatkozni. Mindig a tartalom a fontos, amikor jogok­ról és azok megsértéséről beszé­lünk. Annyit azonban elvileg is le káli szögeznünk, hogy csak abban a társadalmi rendszerben beszél­hetünk az emberi jogok megtar­tásáról, amelyben intézményesen hárítják el az emberek egyenlőt­lenségének minden gazdasági, születési, nemzeti, vallási és ne­mi akadályát és amely társadal­mi rendben mindenki egyforma politikai jogokkal, gazdasági és művelődési lehetőségekkel kezd­heti meg életpályáját. Ahol hiányzik ennek politikai és gaz­dasági biztosítéka, ott mindig fennáll az embernek ember által való kizsákmányolási lehetősége. Az igazságtalan politikai és gaz­dasági rendszer önmagában is az alapvető emberi jogok megsér­tése. Olyan ország állampolgára va­gyok Magyarországon, ahol az emberi jogok fogalomkörét a szorosan vett személyi és politi­kai jogokon kívül kibővítették gazdasági, szociális és kulturális jogokkal, így a munkához, a szo­ciális biztonsághoz, az egészség megvédéséhez, a pihenéshez, az üdüléshez, a tanuláshoz és a mű­velődéshez való jogokkal. Ezen az alapon állva, az embe­ri jogok tényleges érvényesítését szem előtt tartva ítéljük el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilat­kozata megsértését, az egyéni és kollektív szabadságjogok megsér­tőit. Népünk fájdalommal hallja azokat a híreket, amelyek Uruguayból és Guatemalából ér­keznek hozzánk. Akármilyen messze van tőlünk ez a két latin­amerikai ország, nem maradhat­nak titokban azok a kegyetlen­kedések, amelyek ott folynak és amelyeknek hírei hozzánk is el­jutnak. Ezek a hírek az alapvető emberi és szabadságjogoknak a megtiprásáról szólnak. Különösen is felháborító a legelső emberi jognak, az élethez való jognak a szünet nélküli meggyalázásáról szóló híradások. Ezekben az or­szágokban intézményesen folyik az emberi élet ellen való erőszak. Guatemalában halálosztagok ke­gyetlenkedései felháborítóak. Be­börtönzések, üldözések, nyomta­lan eltűnések, gyilkosságok, tör­vénytelen fogva tartások, kínzá­sok, kegyetlen vallatások napi­renden vannak. Állandó fenyege­tések és emberrablások között élnek az emberek. Megcsonkított halottakat találnak levágott fe­jekkel és végtagok nélkül, akiket még identifikálni is alig lehet Hí­rek vannak parasztok tömeges lemészárlásáról. Nem véletlen, hogy az emberi jogoknak ilyen tömeges megsér­tése olyan társadalmakban tör­ténik, ahol az emberek kizsák­mányolása folyik és ahol általá­ban a fasiszta diktatúrák beveze­tése a gyakorlat. Éppen ezért az sem véletlen, hogy éppen a ha­ladó emberekkel szemben folyik az emberi jogok durva megsérté­se. Mindez ellen felháborodással tiltakozunk. Nekünk viszont itt arról kelle­ne tanácskoznunk, hogy hogyan tudnánk a világ közvéleményét ezekről a gazságokról jobban és szélesebb körben tájékoztatni. Ügy látom, hogy a Béke-világta­nács információs szolgálata ilyen vonatkozásban is már sokat tett, de még többet kellene tennie. Ahol arra lehetőségünk van, a sajtót, különösen pedig a rádiót még jobban mozgósítani kellene az emberi jogok ilyen megsértése elleni lázítására. Az ENSZ-nek és a haladó világnak pedig kemé­nyebb fellépésére van szükség! SZOVJET ÉS AMERIKAI EGYHÁZI VEZETŐK TANÁCSKOZÁSA A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok egyházainak vezető képviselői március végén négynapos tanácskozáson talál­koztak egymással Genfben. A megbeszélések középpontjában a leszerelés kérdése állott. Mind­két fél állást foglalt a nukleáris fegyverkísérletek általános és tel­jes betiltása, valamint a nukleá­ris fegyverek és más tömegpusz­tító fegyverek új rendszereinek kifejlesztése és tárolása ellen. A szovjet és az amerikai egyházi vezetők által kiadott közös köz­lemény hangoztatja a felek kész­ségét, hogy más vallások képvi­selőivel és minden jóakaratú em­berrel együttműködjenek a bé­kéért és leszerelésért. Az emberi­séget fenyegető nukleáris kataszt­rófa veszélye kapcsán a részve­vők aggodalmukat fejezték ki és sürgették a fegyverkezési ver­seny beszüntetését. A közös köz­lemény támogatja a Salt—II. egyezmény tervezett aláírását, mely korlátozná a Szovjetunió és az Egyesült Államok stratégiai fegyverkészletét. A delegációkat Juvenalij met- ropolita és William Howard, az USA-beli egyházak nemzeti taná­csának elnöke vezette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom